ZTE Blade és más telefonok

Annál a felismerésnél tartottam a múltkor, hogy a valódi problémát a számítógép nélküli internetezés jelenti, hogy ne kelljen minden apróság miatt beülni a gép elé. Erre egy telefon még alkalmasabb is, mint egy Kindle, ezért rendeltünk is egy Samsung Galaxy 3-at.

A következő felismerés az volt, hogy ha egyszer itthon vagyok, Noémi telefonja is pont ugyanúgy megfelelne a célnak, ő pedig úgyis szeretett volna egy érintőképernyős készüléket. A Galaxy 3 viszont neki nem tetszett, ezért a rendelést lemondtuk. A boltban megtekintettük a T-Mobile Pulse Mini készüléket, de túl kicsi kijelzője volt, aztán egy másik Samsungot, ami nagyjából jó lett volna, de még gondolkoztunk, szóba került Gergő iPhone 3G-je is, szóval durva volt, amit idén ezzel a témával kavartunk.

És aztán felfedeztük a ZTE Blade-et. A ZTE Blade vadonatúj típus, és az egyik legjobb választás, ahogy azt meg is írták róla több helyen. Androidos, és van benne wifi, Bluetooth, rádió, GPS, és 800*480-as a kijelzője, ami a gyakorlatban gyönyörű szép képet jelent, és mindezt 38 ezer forintért. Az Androidból kifolyólag pedig tényleg mindent tud, amit fent elképzeltem, levelek, RSS, hírek, moziműsor. Úgyhogy szombat reggelente, amíg a csajok alszanak, én már nem a géppel zajongok, vagy a laptoppal költözök ki a nagyszobába, hanem az ágyból, néma csendben olvasom el a híreket. (Az alábbi kép a Bigyóblogból való.)

ZTE Blade

Kisebb hiányosságok azért voltak, például a jelek szerint a kínaiak (a ZTE kínai márka), ha csak rajtuk múlik, kevésbé adnak a minőségre: az első Blade érintőképernyőjének két nap után feljött a jobb alsó sarka. Visszavittük. A T-Mobile-nál hiánycikk a készülék, ezért nem tudtak rögtön egy másikat adni. Vártunk, és négy nap után küldtek egy SMS-t, hogy mehetünk a másikért. A boltban várnom kellett, mert a cserekészüléket csak a szervizes adhatja ki, aki viszont éppen a beérkezett szállítmányokat adminisztrálta, amit szintén csak ő végezhet el, amíg a többi eladó ott unatkozott. Kivártam, sorra kerültem. Kiderült, hogy ZTE Blade egyáltalán nincs a boltban, az értesítő SMS tévedés volt. Az is kiderült, hogy a szemközti, másik T-Mobile boltban mindkétszer volt raktáron Blade, de az első alkalommal még nem lehetett megoldani, hogy áthozzanak egyet – a második alkalommal, talán a kolléga érezte a hangomon a feszültséget, már simán megoldható volt…

Samsung Omnia 7 készülék Windows 7 operációs rendszerrelÉrdekesség, hogy munkaügyekből kifolyólag még két felső kategóriás telefont is alkalmam nyílt kipróbálni. Az első egy Samsung Omnia 7 volt Windows 7-tel, és a Windows 7 egyszerűen kurva jó. Itt van egy teszt róla. Gmail kliens, Twitter kliens, Facebook-kliens, GReader kliens, mindegyik nagyon jól használható volt, ráadásul gyönyörűen illeszkedtek a Windows 7 általános stílusához. A Facebookon a képeket például úgy lehetett lapozgatni, mintha a képek közvetlenül a telefonon lettek volna. Az Internet Explorer pedig simán veri az androidos böngészőt, nagyszerű élményt nyújtott az egész telefon. Mondjuk a felület ízlés kérdése is, Noéminek az Android tetszik jobban, engem a Windows 7 stílusa és működése teljesen elvarázsolt.

A másik telefon egy HTC Desire Z, Androiddal, és éppen most is nálam van. Ez ugyanolyan felsőkategóriás mint a Samsung Omnia 7 volt, gyors processzor, 5 megapixeles kamera, nagy képernyő, és tényleg mindenben jobb a megvásárolt ZTE Blade-nél egy kicsit. Az ára viszont a két és félszerese annak, vagy mondjuk úgy, hogy hatvanezer forinttal olcsóbban vettünk olyan telefont, ami egy kicsit valóban lassabb, de a gyakorlatban ennek nem sok jelentősége van.

Egy közös van az összes telefonban egyébként, hogy dolgozni, mondjuk szöveget írni egyiken sem lehet. Ezek a virtuális billentyűzetek elég jók, például egy azonosító vagy jelszó beírására, de folyószöveget, főleg az ékezetek miatt képtelenség folyamatosan írni rajtuk.

Az ultimate megoldás pedig az ilyen netezgetéshez nyilvánvalóan egy táblagép lenne. Ha lemegy az áruk valami megfizethető szintre, sokkal könnyebb lesz már karácsonyi ajándékot választani nekem…

Samsung Galaxy Tab

Illetéket csak postán lehet befizetni!

Lejárt az útlevelem érvényessége, úgyhogy kértem időpontot az új igényléséhez. Mindenki azt kérdezi, tervben van-e valamilyen külföldi út: nincs, de az alapítványnál elég soknak a lehetősége szóba kerül, és ha valamelyik megvalósul, ne akkor kelljen kapkodni.

Kértem tehát időpontot az okmányirodába. Most tartok ott a régi blogom áttöltésében, de emlékeztem is, hogy annak idején 1. elmentem az okmányirodába, 2. elmentem a postára befizetni az illetéket csekken, 3. az okmányirodában bemutattam a befizetett csekket. Az volt a kérdés, hogy 2010-re sikerült-e elhelyezni egy darab kártyaleolvasót az okmányirodában, hogy ne kelljen külön utat tenni a csekk miatt, vagy ne adj’ isten készpénzben is befizethetném a pénzt.

Nem, készpénzben nem, de viszont igen, az okmányirodában van kártyaleolvasó. De az illetéket akkor is csekken kell befizetni!

Igaz, ehhez nem kell elmenni egy külsős postára. Csináltak egy külön postát az okmányirodába! Külön, zárt sarokhelységgel, eszközökkel, hatáskörrel, illetve nyugdíjassal, aki naphosszat arra vár, hogy illetékcsekket fizessenek be nála! Nincs ott elég naplopó így is, hétfőn délelőtt a harminc fős személyzetből kb. ketten dolgoztak. Kell egy külön Posta az illetékbefizetés miatt, az okmányirodában benne! Na ezért kell összevonni a kerületeket Budapesten, kedves Burány Sándor, MSZP, hogy ha már sóhivatalokat tartunk fenn, legalább ne huszonkettő legyen, csak hét.

Zsófi papírjai

Új állampolgárral gyarapodott az ország, egy állampolgárnak pedig mindenféle papírra szüksége van. Normálisan ennek úgy kellene működnie, hogy az összeset átadják nekünk egy borítékban, a támogatásokat pedig átutalják a számlánkra. Állítólag Debrecenben ez nagyrészt így is történik, Budapesten viszont az apának kell ezeknek egyenként utánamennie. Előbb azonban a gyógyszertár, ahol alkoholt kellett vennem Zsófinak, amivel a köldökét kell néha bekenni, hogy jobban gyógyuljon. Egy deciliter alkohol 245 forint volt. Plusz 63 forint volt az üveg, 3 forint a kupak – ezeket így, tételesen leírták, nem tudom, nem lehetett volna esetleg kupak nélkül kérni? Valamint 74 forintot fizettem azért, hogy az alkoholt a nyolcvan éves mami 12 perc alatt beletöltse az üvegbe. Így is csak félig lett, nem tudom, hogy azért, mert ennyit rendelt az orvos, mert a nyanya a felét kilötyögtette, vagy esetleg stikában lehúzta…

Anyakönyvi kivonatot és lakcímkártyát Zsófi, mint az István kórház szülötte, a Ferencvárosi Önkormányzattól kapott. Ez viszonylag simán is ment, attól eltekintve, hogy a bejáratnál a biztonsági troll megjegyzést tett rám. 17.30-ig van ugyanis ügyfélfogadási idő hétfőnként, én pedig 17.15-kor merészeltem megérkezni! Ez már megjegyzést von maga után, sőt, 17.20-kor kifelé igyekezve már ténylegesen zárt ajtót találtam! Benne volt a kulcs, úgyhogy kiengedtem magam a Bp. IX. ker. Önk. Anyakönyvi Csop. épületéből, de lássuk be, dolgozó emberként, munkaidőn kívül inkább nem kellene ügyintézésre adni a fejem.

Az előző bejegyzést azzal fejeztem be, hogy Noémi rossz kórházi igazolást kapott, úgyhogy 8-14 óra között(!) volt egy újabb utam a kórházba. Egészen más érzés volt úgy bemenni, hogy a feleségem és a lányom nem voltak ott. A megfelelő pultnál egy banya fogadott, a fehér köpenytől eltekintve szabályos banya, nagy orral és bunkó stílussal. Mondtam, hogy mi járatban vagyok, mire valamilyen papír felmutatását kérte. Dokumentet! Mondom, dokument van, dokument hogyne lenne – még szerencse, hogy előzetesen Noémit telefonon megnyugtatták, hogy semmilyen papír nem kell. Úgyhogy magabiztosan átnyújtottam a személyi igazolványomat. Nézte, hitte is meg nem is, amit olvasott benne, aztán megkérdezte a feleségem nevét. Itt egy tetszőleges nevet bemondhattam volna és megkapom az illető kórházi tartózkodásáról az összes kívánt információt (adatvédelem!). De én Noémi nevét mondtam be, meg is kaptam a megfelelő papírt, ezek után pedig egy orvos aláírását és pecsétjét már gyerekjáték volt felhajtani.

Zsófi a hasamon kinyúlva

Zsófi TAJ-kártyáját az Országos Egészségbiztosítási Pénztár állítja ki és postázza 30 napon belül. Noémitől a HR azonban még ezen a héten kéri, úgyhogy az alternatív, gyorsabb személyes elhozást szerettem volna választani. Gondoltam, először azért megkérdezem, készen van-e már, és erre az érdeklődésre buzdított a kórházban kapott papír is. A papíron és a neten is a 288-5100-as telefonszámot adják meg segítségképpen. Ezt a számot viszont egy gép felveszi, majd végtelenítve zenét játszik le. Ügyes! Próbálkozz akárhányszor, akármikor, a zenén túl nem fogsz jutni. Felhívtam az OEP ceglédi ügyfélszolgálatát, ahol ugyanez a zene fogadott. Úgyhogy felhívtam a váci ügyfélszolgálatot is, ahol már emberrel is sikerült beszélnem, aki persze nem volt illetékes, de kapcsolta a helyi TAJ-kártyás hölgyet. Az alapötletem az volt, hogy ezek a TAJ-kártyások biztosan ismerik egymást és a váci TAJ-kártyás esetleg megadja a Teve utcai TAJ-kártyás mellékét. A szocializmusban ragadt közigazgatásunkról szerintem mindennél többet mond, hogy a módszer bevált: a csaj megadta egy másik csaj közvetlen számát, immár a Teve utcában. Az sem volt illetékes, de továbbkapcsolt a valódi illetékeshez. Sikerült tehát! Mit nekem közigazgatás! TAJ-kártya ugyan nem lett belőle, mert Zsófi TAJ-száma csak a lakcímkártya átvétele utáni héten készül el – el sem tudom képzelni, mi közül van ezeknek egymáshoz, de a szabály az szabály: hétfőn telefonálok újra.

Update1: a TAJ-kártyát pénteken kihozta a postás, rajta a TAJ-számmal, azzal, ami csak hétfőn készül majd el…

Update2: ezt a bejegyzést kompletten megírtam úgy, ahogy itt olvasható és eltettem későbbi publikálásra. Még aznap este megnéztem viszont alaposabban az újonnan kapott kórházi igazolást, amely, mint észrevettem, tartalmazta a fenti ügyintéző nevét: Banya Tiborné.

Digi ismét: az internet hiánya

Talán egy hónap is eltelt már, hogy nem volt panaszom a Digi Kábelre, de csak mert kivárták a megfelelő pillanatot! December 31-én egy óra körül értünk haza, előttünk állt az öt napos ünnep és hétvége, tehát sokat vagyunk itthon, az üzletek zárva, az alternatív szolgáltatók elérhetetlenek. Na, akkor szűnt meg az internet.

A Diginél éjjel-nappal van ügyfélszolgálat, felhívtam őket és első lépésként végigjátszottuk a Kapcsolat Létrehozása Varázsló játékot, bár ha egy csatlakozási lehetőség nem működik, nem tudom, egy másik ugyanolyan mitől lenne jó. Közölte, hogy megpróbálják a központból elérni a földszinti switchet, ez a második lépés, de kategorikusan visszautasította, hogy ennek eredményéről engem is értesítsenek (másnap egy kifejezetten paraszt ügyintéző nagy nehezen, kettő kattintással kiderítette hogy nem jártak sikerrel). Tehát kijönnek a szerelők és kijavítják – majd hétfőn.

Ma viszont, pénteken délelőtt 11 óra felé indulok lefelé a közértbe, és látom, hogy egy jellegzetes sötétkék kabátos (DIGI feliratos) fazon telefonál a földszinten. Megszólítottam, közölte, hogy a hiba elhárítva. Szaladtam vissza a harmadikra, tényleg.

Megjegyezném, hogy három évig voltunk a UPC ügyfelei, ezalatt többször is volt néhány óráig szolgáltatás-kimaradás, de soha, egyszer sem romlott el eszközük úgy, hogy ahhoz egy szerelőnek személyesen kelljen kijönnie. De legalább nem kellett hétfőig várni rájuk.

Digi Kábel, végjáték (?)

Persze rögtön más megvilágításba kerül az előző bejegyzésekben tárgyalt vesszőfutás a Diginél, ha kiderül, hogy éppen csőd előtt áll a cég és senki nem kap fizetést.

Azóta bementem személyesen az ügyfélszolgálatra, ahol kifejtettem a problémát. A hölgy ezután öt percig konzultált a főnökével, majd másnap délelőttre egyeztettünk időpontot a szerelőkkel és a számlánkon jóváírták a kiesett időszakot. Plusz közöltem, hogy ilyen rossz szolgáltatót én még életemben nem láttam, és hogy a Digitől mindenkit ki kellene rúgni. A hölgy csendben maradt, nem válaszolt semmit.

Másnap megjöttek a szerelők. Tőlük azt kérdeztem meg, miért okoz akkora nehézséget telefonon kapcsolatba lépni az ügyféllel, de ők is csendben maradtak és nem válaszoltak semmit.

Ezután kiderült, hogy a madzagban ott az internet, a hiba az én gépemben volt… (sóhaj) Persze nekem is feltűnhetett volna, hogy a hálókártyának zöld színnel kellene világítania, nem sárgával, de ők a szerelők, én nem értek a számítógépekhez. Mindegy, a hétvégén Windows reinstall lesz, aztán szurkoljatok, hogy sikerüljön még itthonról is internetezni egy kicsit, mielőtt csődbe megy a szolgáltató.

Digi Kábel :(

Hétfőn tehát telefonáltam a központi ügyfélszolgálatra, ahol felírták, hogy nincs internet és továbbították azt a kerületi ügyfélszolgálati irodába. Azt ígérték, hogy három napon belül megoldják a problémát. Ezután három napig semmi sem történt – én legalábbis nem tudok róla, a házban mondták, hogy voltak kint valami szerelők, de nem tudni, miért, talán nem is a Digitől. Csütörtökön újra telefonáltam, mire a kerületi ügyfélszolgálati irodához irányítottak, ahonnan a szerelőket közvetlenül irányítják.

A kerületi iroda azonban nem érhető el telefonon. Pedig van számuk, kettő is, gondolom a vonal végén készülékek is, az ott ülő ügyintézőknek azonban nincs idejük arra, hogy felvegyék a telefont. Emiatt újra hívtam a központot, ahol elismerték, hogy így szokott lenni, és javasolták a személyes megjelenést…

Többször is felhívtam ezalatt a központi ügyeletet, ahol minden alkalommal azonosítani kívántak a szerződésem száma alapján. Az sajnos éppen nem volt nálam, mégis, két ügyintéző simán azonosítani tudott a nevem és lakcímem alapján, egy harmadik viszont kioktatott, hogy őt kirúgják, ha a szerződés száma nélkül azonosít, ahogy a korábbi két kollégát is ki fogják rúgni. Pedig nem pénzt akartam tőlük vagy valamilyen lényeges módosítást (a UPC-nél ilyen esetekben kérdezik ki a személyes adatokat), egyszerűen csak reklamálni akartam – nem mindegy, mi alapján azonosítanak be? Úgyhogy telefon le, újrahívás, a negyedik ügyintéző ismét simán azonosított a nevem és lakcímem alapján, érdemben segíteni persze ő sem tudott. Hatodszorra fogtam ki olyan ügyintézőt, aki megtanulta használni az ügyfélszolgálati szoftvert, és meglátta, hogy a kerületben feljegyezték, hogy másnap 9 és 13 óra között érkeznek ki hozzánk a szerelők.

Másnap, azaz múlt pénteken 13.30-kor fel is hívott egy szerelő, hogy tulajdonképpen mi is a problémám… Elmagyaráztam, switch a földszinten, kulcs a szomszédnál, és kértem, hogy a művelet végrehajtása után hívjon vissza. Megígérte, hogy 14 és 15 óra között visszahív. Nem hívott vissza. Internetünk sincs. A szomszéd szerint is kint jártak a szerelők, az ügyfélszolgálat szerint a ránk vonatkozó munkalapot mégsem zárták le.

Technikailag egyébként lehetséges, hogy a hiba mégis a lakáson belül van, például nem jól állítottam be a számítógépet. De ezt sajnos nem tudom megítélni, mivel másfél hete nem jutottam új információhoz azzal kapcsolatban, hogy három emelettel alattunk egy kábel be van-e dugva egy csatlakozóba. Bementem, hogy megnézzem, de a doboz egy nagy lakattal le van zárva.

Összefoglalva:

  • a telefonos ügyfélszolgálat nem képes érdemi ügyintézésre,
  • a kerületi iroda elérhetetlen,
  • a szerelők telefonszámát csak a kerületi iroda tudja,
  • a szerelők nem tájékoztatják az ügyfeleket. Internetünk továbbra sincs.

Digi folytatás + T-Home

A Digitől az internet ügyében a megbeszélt időben kijött két szerelő. A folyosó-lakás viszonylatban sikerrel is jártak, igaz, a lakás teljes hosszában nagy gonddal megőrzött szürke kábelt a szerelő egy nyisszantással megszüntette, de több is veszett Mohácsnál. Mondták, hogy még egy switchbe be kell dugni egy kábelt és készen is vannak, csakhogy ehhez be kellett volna jutniuk a földszinti közös műszaki helységbe (ahol a switch van). Ennek a kulcsát azonban az egyik szomszédasszony őrzi, aki persze nem volt otthon, ezért megígérték, hogy másnap délelőtt kijönnek és elintézik, én már ehhez nem fogok kelleni. Most szombat este van, ezeket a sorokat már ebben a lakásban írom (ezeket a sorokat már ebben a lakásban írom!) egy szövegszerkesztőbe, na ki mit gondol, van itt internet?

T-Home telefon

Osztottunk-szoroztunk és az jött ki, hogy a telefonálási igényeinknek a T-Home Favorit díjcsomagja felel meg leginkább, úgyhogy felhívtam őket az aktuális négyjegyű telefonszámukon. Elnavigáltam a menü megfelelő pontjára, majd 40, azaz NEGYVEN percig hallgattam zenét a telefonon, időnként azt is megtudva, hogy a hívásom fontos számukra, ezért kérik szíves türelmemet. Tudtam, hogy amikor ugyanezt a Matávot még Axelerónak hívták, akkor még gyakran 30-40 percig is váratták az ügyfeleiket, de nem gondoltam, hogy ez még 2008-ban is így van. Negyven perc után leraktam a telefont anélkül, hogy sikerült volna az ügyfelükké válni.

Este fél tízkor próbálkoztam ismét, amikor röpke 10-12 perc után már kapcsoltak is egy ügyfélszolgálatost. Akit rögtön el is küldtem melegebb éghajlatra a várakozási idő miatt, majd kiderült, hogy a nekünk megfelelő csomag havidíja nyolcszáz forinttal több, mint amennyit nagy betűkkel kiírtak a honlapjukra. Leraktam. Végül higgadtan újrahívtam őket harmadszor is, mert nyolcszáz forinttal többért is olcsóbbak, mint a Digi TV vagy a T-Home + Invitel kombináció.

Nem gondoltam, hogy ebben a blogban valaha pozitív kontextusban írok majd a UPC-ről, de őket soha nem volt probléma elérni, és ami még érdekes különbség, hogy az azonosításomra mindkét cég bekért személyes adatokat – plusz a T-Home egy ötjegyű kódot is. Tudom, hogy szőrszálhasogatás, de annyira szokatlan öt számjegyet megjegyezni, amikor minden létező PIN-kód négyjegyű, kíváncsi lennék, ezt ott melyik okos találta ki.

Digi Kábel, ügyintézés

Kispesten a Digi TV már nem csak a spájz felett jár, hanem konkrétan bent a lakásban, az előző tulajdonos is tőlük vette a tévét meg az internetet. Felhívtam őket, hogy én is hasonlóképpen szeretnék eljárni, és egy fiatal lánnyal beszéltem, aki minden egyes kérdésemre azonnal tudta a választ, el voltam ájulva. Egy apró nehézség merült fel, hogy a szolgáltatást csak személyesen, az ügyfélszolgálati irodában lehet megrendelni.

Tudni kell, hogy ritkán járok hasonló helyeken. A UPC-nél mindig a kiérkező szerelők hozták magukkal a megfelelő papírokat, vagy kiküldték őket postán, én évekig, a médiaboxos szerencsétlenkedésig egyáltalán nem is tudtam, hogy a UPC-nek létezik ügyfélszolgálati irodája. Bankfiókokba is ritkán járok, hivatalban csak ha muszáj és akkor is nagyon utálom, szóval meglepő volt, hogy a Digi TV-hez személyesen kell elfáradni, nekik is olcsóbb lenne minden kerületben egy-egy iroda fenntartása helyett, ha a szerelők kivinnék magukkal mind a négy papírlapot, ami ilyenkor szükséges.

Na, a XIX. kerületi ügyfélszolgálati irodában nincs sorszámhúzós rendszer, az ügyfeleknek kell megjegyezniük, milyen sorrendben érkeztek, de az emberek legalább szóba állnak egymással, az ilyesmi összekovácsolja a közösséget. Az ügyintézés baromi lassan megy, sokat kell várni, de ez minden személyes ügyfélszolgálatnál így van. Mikor végre sorra kerültem, a hölgy közölte velem, hogy a lakás adásvételi szerződésére is szükség lett volna, jöjjek vissza azzal együtt. Felsoroltam neki az összes fenti szempontot, amit a UPC jobban csinál, tudomásul vette, de ettől még szerződésünk persze nem lett.

Úgyhogy másnap visszamentünk ismét személyesen és sikeresen megrendeltük a szolgáltatást. Két apróság tűnt még fel, az egyik, hogy nem volt mindegy, melyik ügyfélszolgálati irodába megyek, mert ha nem a megfelelő kerületben keresem fel őket, nem tudtunk volna időpontot egyeztetni a szerelők érkezéséről, az egyik kerületben ugyanis nem tudják, hogy a másik kerület szerelői mikor érnek rá. Ennek, mint kiderült, az az oka, hogy a szerelők munkájának szervezését A4-es papírlapokon végzik el, 2008-ban, Budapesten, a kábeltévé-, telefon- és internetszolgáltató cégnél.

A másik röhejes momentum az volt, hogy kaptam egy papírt a Windows XP internet-csatlakozás varázslójának használatáról. Fiatalabbaknak mondom, hogy régen egyenként be kellett állítani az internet-kapcsolatokat, azonosító kellett és jelszó, nem mint manapság, hogy csatlakoztatom a kábelt és van internet, vagy jó esetben kábelt sem kell csatlakoztatni. Nem, a Digi Kábelnél a húsz megabites kapcsolat beállításához előbb varázsolni kell, aztán azonosítót és jelszót beírni – furcsa egy cég, de legalább olcsó.

ELTE-sztori

Tehát annak idején nem fejeztem be a progmatot, de hosszabb távon nyilvánvaló okokból érdemes volt újra felvenni ezt a fonalat. Úgyhogy jelentkeztem, felvettek, esti tagozatra. Elismerték az összes, korábban ugyanott elvégzett tárgyamat és negyedéves hallgató lettem. Egy tárgyam maradt hátra mindössze, a Fordítóprogramok, plusz a szakdolgozat és az államvizsga.

Fordítóprogramok

Csörnyei tanár úr Fordítóprogramok előadásával az a baj, hogy nem bevezet a tárgyba, hanem előadja, amit tudni kellene, de mivel iszonyú nagy az anyag, túl gyors tempót diktál. Emiatt nem elég részletes az előadás, a fontos összefüggéseknek csak a töredékét lehet rögtön megérteni. Másrészt egy Simon Péter-féle analízissel szemben, ahol minden egyes pont és vessző elhangzik és a táblára is felkerül, az előadás gyakorlatilag jegyzetelhetetlen.

Csörnyei Zoltán: FordítóprogramokA pozitívum, hogy a tankönyv viszont precíz, érthető és minden összefüggésre rámutat, nagyon jól kiegészítette az órai jegyzeteimet. További pozitívum, hogy a tanár úr hallgatóbarát mentalitású: szólt, amikor féláron lehetett kapni a könyvet, postafordultával válaszolt a leveleimre, korrekten ismertette a vizsgakövetelményeket, és a dolgozatokat a vizsga után (a gyakorlatvezetők segítségével) néhány órán belül kijavították és kiosztották. Mindezek például Noémi PSZF-es horrortörténeteihez képest kifejezetten kellemessé tették a Fordítóprogramok tantárgy elvégzését, bármilyen nehéz is volt az anyag.

Szakdolgozat

A szakdolgozatommal kétségkívül szerencsém volt. Még novemberben beszéltem Misivel, hogy kellene valamilyen téma, és ő javasolta az akkor induló szoftverfejlesztési projektünket. Úgyhogy volt munkaidő, tesztelők és profi külsős segítőm is. Munkahelyi projektként lehetne inkább elemezni a történetet, a szakdolgozat elkészítése ezzel összefolyt, és persze mindez össze sem hasonlítható azzal, mintha otthon, munkaidő után, fáradtan kellett volna összeütni valamit. Persze az estisek között sokan írják a munkahelyükön a szakdolgozatukat, már amennyiben a munkakörük és a tanulmányaik témája egybeesik, én most ebben a szerencsés helyzetben voltam.

Az alapítvány egyébként is nagyban segítette a végzettségem megszerzését: tanulmányi szerződés keretében kifizették a tandíjamat, tanulmányi szabadságot is kaptam, egy szavam nem lehet.

Államvizsga

A vizsga után hívom Noémit:

– Hát, a vizsgabiztost nem igazán az érdekelte, amit tudok, amire felkészültem, hanem ami szerinte benne van az anyagban, szóval elég gáz volt…
Noémi itt infarktust kapott…
– …de azért a papírt is megnézte, amit írtam, meg a kérdéseire is kitaláltam a választ egy idő után. Biztosan ezért adott ötöst 🙂

Noémi itt elküldött a francba, aztán együtt örvendeztünk. A történet két órás várakozással kezdődött, mert az ABC-sorrendben Sz betűsnek lenni ezzel jár. Reggel még azt gondoltam, csak nem kellene az államvizsgám előtt Hócipőt venni, ne vonja el a figyelmem lehetőleg semmi, de ez hiba volt, éppen az segített volna lazítani a várakozás alatt.

A védés ezzel együtt jól ment, a szóbeli vizsgán viszont meglepően szigorúak voltak a bizottság tagjai. -Ilyenkor már nem az a cél, hogy megbuktassanak – mondta Nagy Sára tanárnő és nem is húztak meg senkit, de a kettesek eléggé röpködtek aztán. Én Szelezsán tanár úrral meccseltem az adatbázis-kezeléssel kapcsolatban, és amit kérdezett, az kétségtelenül fontos, kétségtelenül tananyag a progmaton, csak én nem készültem fel belőle. Azért valahogy rávezetett mindegyik válaszra, és az előzetesen kidolgozott rész is jó volt, úgyhogy ötöst adott, soha rosszabb vizsgáztatót.

Adminisztráció

Az elmúlt évem alatt messze a legocsmányabb dolog, amivel találkoztam, a Questura-iroda működése volt, ahol a diákigazolvány terem. Elképesztő, de “nincs emberük” arra, hogy felvegyék a telefont. Ők maguk sem értesítenek, ha megjön a diákigazolványom, akkor sem, ha külön megígérik. Nem közvetlenül a Questura hibája, de szintén elképesztő, hogy négy hónap alatt készül el egy diákigazolvány, egy vacak műanyag kártya egy fényképpel.

A Questura össz-ELTE-s iroda, és az Informatikai Karon beül már lényegesen idillibb volt a helyzet. Az estis progmatosoknak januárban lett új TO-s munkatársa Hideg Krisztina személyében, illetve Nagy Sára a szakfelelős, nagyjából ők ketten viszik az estisek ügyeit. Mindketten mindig készségesek voltak, mindig minden problémát segítettek elintézni, az én hibáimat is tolerálták, és mindenről időben tájékoztattak.

Az információáramlást lehetne még javítani úgy, hogy a hallgatóknak ne kelljen kérdezősködni: eleve tájékoztatva lehetnénk arról, mi az ügymenet, vagy hogy a szükséges információk hol bukkannak fel: néha az ETR-t kellett nézni, néha Nagy Sára honlapját, néha postai levelet küldtek, ami nem gond, csak mindkettőnktől időt rabol, ha kérdezősködni kell. Egy működő honlap tök jó lenne: a tanulmányi osztály honlapját márciusban frissítették utoljára.

Ezzel együtt az estis progmatot csak ajánlani tudom, még némi romantikája is volt, ahogy hazafelé, késő este álltam a Duna partján. Csillogott a víztükör, áthallatszott a Zöld Pardonból a koncert, és a jól végzett munka tudatában vártam, hogy érkezzen már meg a HÉV, hogy mehessek haza aludni.

Adóbevallás II. rész

Aztán feltűnt, hogy a 2005-ös nyomtatványt sikerült kitölteni, mert ezzel az ócska, mindenféle megszokottól eltérően működő szoftverrel a tavalyi (0553-as) adatlapot sikerült kitölteni. Pedig az aktuális verzió volt, pár hete töltöttem le, hogy fordulhat elő, hogy a 2006-os nyomtatvány nincs benne? Vagy hogy az idei verzió nem írja felül a tavalyi, uninstallált, ezek szerint mégis a gépen bujkáló nyomtatványokat?

De sebaj, van hozzá Update, amivel az idei nyomtatványt is le lehet tölteni. Amatőr lévén tíz perc alatt jöttem rá, hogyan lehet kijelölni a 0653-as nyomtatványt letöltésre, mert a jelölőnégyzet eszközig az APEH programozói még nem jutottak el, aztán fél óráig vártam, hogy töltse le, de nem történt semmi, még egy progress bar (~előrehaladási csík?) sem jelezte, hogy hol tart.

Úgyhogy másnap a munkahelyemen, munkaidőn kívül, szélessávú nettel nekiálltam újra. Program letölt, telepít – ebben meg csak a 0653-as van benne, a 0553-ast letölteni sem lehet, nehogy a tavalyit vagy az otthon kitöltött nyomtatványt meg tudjam nézni. Mindegy, beírogattam újra az adataimat, összeadtam a számokat, kész.

Tegnapelőtt még gondolkoztam, hogy a kormányzati portálon keresztül majd elektronikusan adom fel az adóbevallásomat, igaz, valami külön APEH-regisztráció is kell hozzá, de mára elveszett a bizalmam az elektronikus megoldásaik iránt, ahogy azt sem értem, az 1%-os felajánlást hogyan tudom borítékba tenni egy portálon.