„Az informatika fejlődése mindannyiunk életében alapvető változásokat hozott, és ennek a változásnak a történelemben most először a vak és a gyengénlátó emberek is egyenrangú részesei lehettek. Ugyanakkor a legtöbb látó ember ma még nagyon keveset tud a látássérültekről, és általában azt is rosszul. Fehér bot, Braille-írás, intézeti elhelyezés, és a vak emberek foglalkozásával kapcsolatban is előbb ugrik be a vak koldus, mint a vak ügyvéd vagy a vak programozó. A könyv témája az, ahogyan az informatika a látássérült emberek segítségére siet, és ezzel megváltoztatja az életüket.”
Megjelent a könyvem, amint beharangoztam már, és bárki megvásárolhatja a kiadónál. Az előző bejegyzésben említett hibák sajnos benne maradtak a könyvben, de talán nem túlságosan zavaróak. Nekem már van belőle egy példányom, és tetszik, bár túlságosan vékonyka – nem is lenne baj, csak a vételára utal vastagabb kiadványra… Mivel én 20%-os szerzői kedvezményt kapok a kiadónál, ezért minden érdeklődőnek azt javaslom, hogy forduljon először személyesen hozzám. Így meg tudom mutatni, kézbe lehet venni, lehet gusztálni, belelapozni, és ha tetszik, ezer forinttal olcsóbban tudod megvenni.
Új munkahelyem van: az „Informatika a látássérültekért” Alapítványnál felmondtam, miután felvettek a Nuance-hoz QA-engineer, magyarul szoftvertesztelői munkakörbe. Az alapítványnál nem töltöttem ki a 30 napos felmondási időmet, hanem közös megegyezéssel ennél gyorsabban jöttem el, és április 5-én volt az első munkanapom a Nuance-nál.
Az alapítványnál ugyanakkor az volt a célom, hogy mindent rendben átadjak a kollégáknak. Az egyetlen terület, amit más kolléga nem tudott volna ilyen gyorsan átvenni, az a honlap szerkesztése, úgyhogy elvállaltam, hogy azt én szerkesztem tovább önkéntesként.
Szintén látássérültügyi információ, hogy befejeztem a könyvem kéziratát (tada.wav), az már a kiadónál van elbírálásra, meg ami kell még – én megírtam. Furcsának tűnhet, hogy akkor jelentetek meg könyvet, várhatóan „Informatika a látássérültekért” címmel, amikor éppen szakítok a látássérültügyi informatikával, de a kettőnek nincs köze egymáshoz, így jött ki a lépés. A könyvben összegzem az elmúlt tíz év szakmai tapasztalatait – a nagy részét a saját korábbi anyagaimból smitteltem össze, de pont az volt az egyik cél, hogy legyen egy átfogó, aktuális összefoglalás a témában. A másik, hogy legyen egy könyv a polcon, amit én írtam, és ezután bármikor megemlíthessem, hogy könyvet is írtam erről, vagy hogy a könyvemben azt írtam erről… értitek.
Csütörtöktől pedig a Nuance-nál dolgozok mint a ShareScan szoftver egyik tesztelője, jó környezetben, szimpatikus munkatársakkal, anyagilag is előrelépve. Technikailag ezt azt jelenti, hogy nagyon sokat fogok metrózni ismét (mint a gimnázium alatt), sőt, a közelsége miatt még a BSE kajak-kenus vízitelepének a meglátogatása is felmerült, mint lehetőség…
Akadálymentesség és használhatóság, két gyakran előforduló fogalom, amelyeket az internetes honlapok kapcsán is használunk. Mi a közös bennük és mi a különbség a kettő között? Read more →
A mobiltelefonoknak kezdettől fontos szerepük volt a látássérült emberek életében, akik nehezebben tudnak közlekedni, így ritkábban mozdulnak ki otthonról, inkább csak telefonálnak. Az is különösen fontos, hogy bármilyen helyzetben segítséget tudjanak kérni.
A használatnak eddig azonban számos nehézsége volt, hiszen a mobiltelefonok egy vak ember számára (a csörgésen és a billentyűhangokon kívül) semmilyen hangos visszajelzést nem nyújtottak. Sem a telefonkönyvet, sem az SMS-szolgáltastást nem tudták kihasználni, és a hívni kívánt számokat is egyesével be kellett billentyűzni, csak a gyorshívó gombok jelentettek némi segítséget. Read more →
Sokan keresik meg alapítványunk munkatársait azzal a kérdéssel, milyen mobiltelefont érdemes manapság vásárolni. Számos gyártó sokféle készüléke érhető el, és egyre terjednek az érintőképernyős telefonok, bár ma már azok vakos kezeléséhez is vannak megoldások. Az alábbiakban megpróbálok útmutatót adni a választáshoz, amire viszont nincs módom kitérni, az a három szolgáltató saját kínálatának elemzése. Ez egyrészt nem látássérültügyi probléma, másrészt a kínálat túl gyorsan változik, vagyis mindenkinek magának kell kiválasztania a neki megfelelő szolgáltatót és tarifacsomagot.
Három olyan lehetőség van, ami széles körben elérhető, magyar nyelvű beszédtámogatást nyújt és legális: a megfelelő Nokia telefonokra megvásárolható kétféle képernyőolvasó program, a Talks és a Mobile Speak, valamint az iPhone készülékek. Read more →
Megjelent tehát a látássérült emberek számára narrációval kiegészített változata a filmnek – természetesen a múltkori, a film kimaradt jeleneteiről szóló bejegyzésem is ezzel függött össze. Kronologikus sorrendben: Misi ötlete volt, hogy pályázzunk pénzt filmnarrációra, ami sikerült is, a Főváros valamelyik bizottságának aktuális pályázatán.
Aztán hosszasan válogattunk, hogy melyik filmet válasszuk. Egy komplett új kiadásra nem volt elég a pénz, ezért olyan filmek kerülhettek szóba, amelyeket amúgy is most adnának ki DVD-n. Kaptunk is komplett kiadási terveket kiadóktól, de nem volt igazán jó választás. Mivel ez csak a harmadik ilyen film a sorban, valami értékes, maradandó filmet kerestünk. Én a Vasember 2-re gondoltam előzetesen, de sajnos még a listán sem volt rajta, nem hogy érvelni tudjak mellette, mint maradandó, értékhordozó filmalkotás mellett… Aztán ebéd közben mondta Misi, hogy a Legyetek jók, ha tudtok is szóba jöhet, és rögtön lelkesedni is kezdtünk érte.
Addigra az Etalon tulajdonképpen kiadta már a kétlemezes verziót, rajta ugye az olasz változattal is, de aztán le lehetett szervezni még egy kiadást a mi kedvünkért. Adtak is két darabot az első verzióból, azon néztem meg az olasz változatot, arról írtam a korábbi blogbejegyzést a kimaradt jelenetekről.
Magát a narrációt a Broadcasttext Hungary Kft. készítette el, és a megírt narrációszöveget átküldték nekünk is. Én csak itt kapcsolódtam be igazán, azonnal látszott ugyanis, hogy a megírt szöveg szemléletes, pontos, kellemes, csak éppen felolvasni nem lehet, mert nincs ennyi idő a párbeszédek között, hogy ennyi kiegészítő mesét közé lehessen szúrni. Az volt az ötlet, hogy „alácsúsztatják” a narrációt a párbeszédnek, de ez rossz ötlet volt, pont azt rontották volna el, amit amúgy is önállóan élvezhetne a vak ember, a párbeszédeket, és így sem a narráció, sem a párbeszéd nem lett volna érthető.
Mikor erre rájöttünk, nekifeküdtem a Del gombnak és a 30 ezer karakteres narrációból 15 ezer karakteres narrációt készítettem. Persze nem a karakterek száma volt fontos, azzal csak az eredményt jellemeztem, az volt a cél, hogy adott idő alatt a legfontosabb, leginkább szemléletes kiegészítő szövegek maradjanak meg. Misi is hozzátett egy-két dolgot, például hogy novíciaruha van a kislányokon, akik a Capitan Gesu-t éneklik, mikor Leonettát először apácának adja Fülöp atya, ezt Misi mondta. A két verzió közötti döntést a rendezőre hagytuk, végül is ő állt ott a narrációt felolvasó Németh Krisztinával a stúdióban, de amennyire látom, lényegében az általam szerkesztett verzió hangzik el.
Az elkészült narrált változatot (egy nagy wav fájlt) elküldtük a kiadónak, akivel közben a beszélő menü részleteit is egyeztettük. Merthogy a menü is beszél a DVD elején, azokat a szövegeket is én találtam ki az RNIB (Brit Vakok Szövetsége) vonatkozó ajánlásai alapján, mondjuk nagy fantázia nem kellett hozzá („Harmadik fejezet: Leonetta”).
Végül megjelent, pénteken tartottunk belőle egy ünnepi vetítést az Alexandra Könyvesházban, az is jól sikerült, Noémit böködtem időnként, hogy ezt is én találtam ki! Meg ezt is!…
És kapható, például az Alexandránál, a Librinél, az Etalon saját webshopjában, illetve az MVGYOSZ Segédeszközboltjában is. Kétezer forint alatt van mindenhol, szerintem ideális karácsonyi ajándék mindenkinek: látók számára a 150 perces vágatlan olasz verzió, látássérülteknek pedig értelemszerűen a narráció miatt. Vigyázni kell, mert a narráció nélküli verzió is kapható – a narrált változat arról ismerhető meg, hogy a hátoldalán rajta van az alapítvány logója, és a narráció az extrák között is fel van tüntetve. A bevételből az alapítvány részesedni fog, de a siker nem elsősorban a pénz miatt lenne fontos, hanem hogy máskor is készüljenek ilyen változatok.
Ízelítőül feltettem egy részletet a youtube-ra a narrált verzióból. Olyan jelenetet választottam, aminél különösen nagy a narráció jelentősége, hiszen miután Leonetta elszalad, csak a zene szól, a jelenet egésze egy vak ember számára eddig egyáltalán nem volt érthető.
Megjelent a népszerű Legyetek jók, ha tudtok című film legújabb változata DVD-n, amelyen a film az “Informatika a látássérültekért” Alapítvány jóvoltából a látássérült embereknek szóló narrációval is hallható.
A narráció olyan kiegészítő felolvasás, amely a film párbeszédei között hallható, és a helyzet, hely vagy cselekmény bemutatásával teljesebbé, jobban átélhetővé teszi az élményt a látássérült emberek számára is. Ezáltal ők önállóan is teljes értékű filmélményhez jutnak, illetve egy látó közösségben egyenrangú félként vehetnek részt a vetítésen. A narráció hiányában ugyanis a látássérült embereknek szükségük van arra, hogy egy látó családtag vagy barát közvetítse, narrálja számukra a cselekményt, ez azonban időben mindenképpen csúszást okoz, és nem is minden látó ember tud megfelelő segítséget nyújtani. A narráció segítségével viszont a látássérült emberek is ugyanazt élhetik át, mint a látó családtagok és barátok, ráadásul az adott élményeket a közösség többi tagjával egyszerre, egy időben élhetik át.
Büszke vagyok erre a történetre. Persze személyesen nem az én érdemem: a MANT ötletéből, az NKTH támogatásával mehettek ki a srácok a táborba, ahová Szelinger Tomi kísérte el őket, és az alapítványnál is legalább két kolléga dolgozott még a projekten legalább annyit, mint én. Ugyanakkor (ez az én blogom, továbbá) én bíráltam el a látássérült fiatalok pályázatait, én adtam át nekik a díjat, én csekkoltam le, hogy milyen minőségben videózik az iPhone 4 (döbbenet egyébként), és én válogattam a kint elkészült videók közül is. Amelyekből aztán egy csomó bekerült a Fókuszba is, országos nagy kertévében, főműsoridőben. Az egyik srác édesapja mondta, hogy a mi alapítványunk olyan dolgokat csinál, aminek tényleg van értelme – valószínűleg nem ismer minket elég jól, de ez a projekt történetesen tényleg elég klassz volt.
Múlt havi számunkban a vak felhasználók számítógép-használatáról írtunk, ezúttal a gyengénlátó emberek lehetőségeiről lesz szó. Ők, ha nehezen is, de el tudják olvasni a számítógép monitorán látható szövegeket. Gyengénlátó, azaz orvosi értelemben fogyatékos emberekről lesz tehát szó, azonban az alkalmazott technológiák minden rosszul látó felhasználó számára hasznosak lehetnek. Már csak azért is, mert gyakori, hogy a nagyon rosszul látó emberek szeretnék elkerülni a „fogyatékos” minősítést, ezért a látással kapcsolatos problémát elhanyagolják, bagatellizálják. Nekik is érdemes megismerkedniük a vonatkozó lehetőségekkel, függetlenül attól, hogy azokat fogyatékos emberek számára fejlesztették ki. Read more →
Két év telt el, mióta utoljára nyomtatásban jelent meg cikkem. A KSZF-nél az államigazgatás jellege miatt ilyesmire esélyem sem volt, az alapítványhoz viszont részben azért jöttem vissza, mert azt vártam, hogy itt több publikációs lehetőség adódik.
Április végén együttműködési megállapodást kötöttünk az NJSZT-vel a digitális írástudás terjesztésére a látássérült emberek körében. A szerződés aláírásának aktusát az NJSZT címlapra tette a saját, Mi újság című lapjában, vagyis életemben először címlapon szerepeltem egy viszonylag elfogadható fotóval. Ezután azt gondoltam, ha már bekerült ez a vakügyi téma az újságba, érdemes lenne megosztani az olvasókkal a vonatkozó ismeretek alapjait, ebből lett tehát a nyomtatásban megjelent cikk a júniusi számban.
Mostanában kell majd megírnom a második részt a gyengénlátó felhasználókról. Egyéb szereplések is vannak, a jövő héten megyek Dabasra előadni, voltam Nagykanizsán szintén előadni, felkérésünk van még egy cikkre és a Neuroopthalmológia című tankönyv frissítésére, publikáció-ügyben tehát igazán nincs okom panaszra.
„Az informatika fejlődése mindannyiunk életében alapvető változásokat hozott, és ennek a változásnak a történelemben most először a vak és a gyengénlátó emberek is egyenrangú részesei lehettek. Ugyanakkor a legtöbb látó ember ma még nagyon keveset tud a látássérültekről, és általában azt is rosszul. Fehér bot, Braille-írás, intézeti elhelyezés, és a vak emberek foglalkozásával kapcsolatban is előbb ugrik be a vak koldus, mint a vak ügyvéd vagy a vak programozó. A könyv témája az, ahogyan az informatika a látássérült emberek segítségére siet, és ezzel megváltoztatja az életüket.”