A szigeten belüli utazás tehát elég nyűgös volt (ld. Málta, 1. rész), de a látnivalók és a programok nagyon jók voltak.
Blue Lagoon
Noémi alapvető elvárása volt, hogy ide menjünk el, úgyhogy ez volt az első napi programunk. A buszról messziről látható a nagy és szép komp – amiről kiderült, hogy a távolabbi Comó szigetre megy, a Blue Lagoonhoz viszont egy félreeső helyen, egy jóval kisebb hajóra kell felszállni.
A Blue Lagoon tényleg baromi szép, az Instagram fotók nem hazudnak, a fotók kötelező kellékét, az ananászt pedig a büfében lehet megvenni. Valójában koktélt veszel, csak kivágják hozzá egy ananász belsejét és abba öntik bele a koktélt, klassz, és például az alkoholmentes pina colada 8 euró, nem is vészesen drága. Szép és tiszta a víz, valamint a hangos zenére bulizó fiatalok és a bikinis lányok is feldobják a hangulatot.
A kérdés az volt, mit fogunk itt csinálni, miután a tenger 15 fokos volt, tehát a fürdés kizárva (egyébként a bikinis lányok is csak az Instagram kedvért vettek fürdőruhát, konkrétan úszni csak néhány őrült ment be a vízbe). Kirándultunk tehát, a közeli Santa Marija bástyához, 45 perc séta oda és vissza is, csodás látvánnyal körben, bokrokkal és sziklákkal a lábunk alatt (maga a bástya pedig zárva volt).
Mediterraneo Marine Park
Ez volt életünk egyik legjobb élménye. Ez egy kis állatkert, viszont nem csak körbejárni lehet, hogy alvó állatokat nézz, hanem szórakoztatják az embert. Óránként vannak prezentációk, ahol egyrészt bemutatják az állatokat, másrészt amelyikkel ez lehetséges, különféle attrakciókat csinálnak. A papagájok például mindenféle trükköket tudnak, átrepülnek a fejünk felett, összetörik a csőrükkel a diót, sőt egyikükkel a gondozó itt a piros, hol a pirost játszott…
Egy delfin show megtekintése szerintem mindenki álmaiban szerepel, és itt kettő is volt, mármint két külön show, 3-3 delfinnel. Mondjuk egyik sem volt nagyszabású, a delfinek csak néhány trükköt tudtak, de ettől még szuper volt és életre szóló élmény. Lehetett fényképezkedni is delfinnel, ez külön szervezett program volt: a medence mellett, amikor kitartottad a tenyered a víz fölé, a delfin odaúszott és alulról böködte, és erről fotók készültek, amit utólag lehetett kinyomtatva megvásárolni. Sőt konkrétan be is lehet menni hozzájuk úszni, csak 160 eurót sokalltam érte.
Popeye Village
1980-ban Robin Williams főszereplésével, Máltán forgatták a Popeye című zenés filmet. Előző este megnéztük – elég gyenge sajnos, de a programot jobban élveztük így, hogy tudtuk, miről van szó.
A forgatás után ugyanis a díszlet-falut meghagyták és látványosságot csináltak belőle, ide mentünk el a harmadik napon. A faluban körbe lehet járni a díszlet-házakat, és ott is vannak programok: filmforgatás a civil látogatókkal, részlet a musicalből, dokumentumfilm a forgatásról a helyi kis moziban, kockadobás alapú sorverseny…
Limestone Heritage
Sárga mészkőből épült fel kb. egész Málta, ennek szenteltek egy múzeumot egy kis falu határában. Rövid mozi bevezetőnek, aztán kiállítás sziklákkal, kövekkel, meg figurákkal, akik mutatják, hogyan vágták ki a mészkő-sziklákat a házakhoz. Egynek elment, de ami igazán szép volt, az a vízesés, illetve a liget, ami tele van dúsan termő citromfákkal, és én még sohase láttam citromfát. További szerény összegért lehetett mészkövet faragni saját kezűleg, egy kis kőbe faragtuk bele a máltai keresztet, ez is érdekes program volt.
Mdina, Fontanella
Mdina a régi főváros, középkori várral, aminek az egyik várfalán működik a Fontanella nevű cukrászda. Innen elképesztő a kilátás: Málta kis ország, és a Fontanella teraszáról belátni kb. a felét, mögötte a tengerrel. OK, ugyanez látszik 50 méterrel odébb is a sima várfal mögül, de ott nincs se szék, se asztal, se kávé, se sütemény. Érdekesség, hogy a pincér először a zárt pincehelységbe akart minket ültetni, nem bírom, amikor hülyére akarnak venni…
A képen ez Valletta, a jelenlegi főváros, ahogy a Fontanella teraszáról látható:
Three cities
Ez sajnos csalódás volt. Bár sokan szeretik a régi várak hangulatát, amelyek történelmi események helyszínei, és szeretnek sétálni a középkori falak között. Mi mondjuk pont nem szeretünk, semmi érdekeset nem találunk benne, ezért a Three citiesben a Hajózási Múzeumot gondoltunk megnézni, de zárva volt.
Szintén megnéztük volna a Csodák Palotája helyi verzióját („Esplora Interactive Science Centre”), ami egy negyedik, szomszédos cityben volt, sajnos buszjárat nélkül. A Google Maps szerint ez egy húsz perces séta a komptól, csak a középkori várfalak pont útban voltak, máshol meg éppen utat építettek, és amikor a kerülő utakon harmadszor futottunk zsákutcába, hagytuk a fenébe az egészet.
Beültünk egy Bembow nevű büfébe ebédelni, az viszont jó volt, mert 2 Unlimited és társai mentek háttérzenének – jó ebédhez szólt a nóta, meg egyébként a kaja is jó volt. A komphoz visszafelé menet fogadott minket ez a látvány:
Végül még Vallettában megtekintettük az MSC World Europe nevű óceánjárót, a delfinek és a citromfa mellett ilyet se láttunk még. Elképesztő méretű egy ilyen hajó – nagyobb volt, mint maga a város. Megnéztem volna, ahogy elindul, de sajnos nem tudtuk megvárni, mert nekünk meg a repülőgépünk indult… Hazafelé nem 787 Max-szal, hanem egy régebbi Boeinggel jöttünk, hallhatóan rozogább is volt, mint a Max, jó pont viszont, hogy a menetrendet azzal is simán tudták tartani.
