Az egyik cégnél, ahol dolgoztam, a helyi agilis módszertan előírta, hogy az agilis csapatokban mindennek lennie kell: üzlet, rendszerszervezők, tesztelők. Ez azért szükséges, hogy az adott szakmai részterület teljes egészében le legyen fedve az üzleti és technikai specifikációtól kezdve egészen a tesztelésig. Ahhoz, hogy egy nagy projektet véghez lehessen vinni, minden területre kell egy ilyen kis csapat, és akkor horizontálisan és vertikálisan is mindent lefedtünk (magát a fejlesztést külsős beszállító cég végezte).
Az elképzelés jó volt, de mint mindig, a hétköznapok szintjén nem ártott volna némi rugalmasság és odafigyelés. Például észre kellett volna venni, ha az elvileg egymás mellett működő csapatok silószerűen elkülönülnek, nem beszélnek egymással, sőt azzal töltik az időt, hogy a másik működését kritizálják. A tesztelőknél ez úgy csapódott le, hogy nálunk voltak a szakmailag magas szintű tesztelők, volt a két hülye, aki a másik csapatban tesztelt, a harmadik csapat meg kompletten nem csinált semmit.
A helyzetet bonyolította, hogy a fejlesztések üteme sem volt egyenletes: valamelyik területre több fejlesztés érkezett, a másikra kevesebb, így a tesztelési feladatok eloszlása is egyenetlen volt. Csináltam egy statisztikát arról, hogy egy negyedév alatt a három csapatban mennyi teszteset volt végrehajtva: nyolcszáz, kilenc és nulla.
A jó megoldás nyilván az lett volna, ha a tesztelőket nem silókban, hanem poolban képzeljük el, ahonnan egy QA Lead rugalmasan kiosztja őket a tesztelési feladatoknak megfelelően. Javasoltam is, hogy a tesztelő kollégát, aki három hónap alatt semennyit sem tesztelt, ideiglenesen helyezzük át oda, ahol másik két kolléga éppen beleszakadt a munkába.
De, amint felhívták a figyelmem
- az agilis módszertan előírja, hogy mindenhol kell legyen tesztelő
- a harmadik csapatból hogy adhatnák át az egyetlen tesztelőjüket, ha például fél év múlva elkezdenek megérkezni nekik is a fejlesztések?!
- én ott nem voltam QA Lead, az agilis módszertan szerint ilyen nincs is, törődjek a magam dolgával,
- a nyolcszáz és a kilenc teszteset közötti különbség pedig tökéletesen magyarázható (főleg egy olyan PO-nak, aki nem ért a teszteléshez).
Hat hónappal később…
- mégis rájöttek, hogy szükséges lenne az unatkozó kolléga ideiglenes átirányítása a másik csapatba,
- eddigre én már elhagytam a projektet
- a nyolcszáz tesztesetet végrehajtó két kollégából
- egy felmondott,
- a másik vidékre költözött, és hogy ne mondjon fel, egyedi felmentést kapott a céges home office szabályok alól. Onnantól kb. sose kellett bemennie az irodába – és sose kellett találkoznia azzal, aki korábban lehülyézte…
Annak a kollégának volt igaza, aki ebbe a projektbe már eleve be se szállt, mert tudta, hogy mire számítson – de az ilyesmit nem mindig lehet előre látni.