Az Év Slágere, 2016: Fame (finálé)

Nem készültem fel előzetesen a darabból: a történet ismertetőjét olvastam, a Nagy Slágert is ismertem, de nem olvastam róla kritikákat és nem néztem belőle videókat a neten.

De alapvetően szuper volt, egy könnyűzenés, fiatalokról szóló történet. A Nagy Sláger viszont, amit vártam, csak az első felvonás elején hangzott el, egy másik dal részeként. Úgyhogy amikor a darab végén a szereplők kórusban énekelték Carmen Diaz búcsúztatóját, némi hiányérzetem maradt, de lélekben már készülődtem a ruhatárba. Gondolom a közönségből mindenki más tudta, mi fog még következni, nekem viszont meglepetés volt: dübörgés, Emlékezz! Emlékezz! felkiáltások, majd a Carment játszó Gubik Petra Jézus-pózban ereszkedett le a színpad tetejéről, és bár dramaturgiailag halott volt, a fináléban megvalósult az álma, ő lett a nagy sztár, aki mindig is lenni akart.

Gubik Petra a Fame-ben

Banális történet, de ott és akkor ütős volt, annyira megérintett, hogy két nappal később jegyet vettünk a Fame-re újra, és októberben megnéztük még egyszer, illetve egész évben ezt a dalt hallgattam újra és újra és újra.

A jelenet pontosan abban a formában, ahogy mi láttuk, nem érhető el a neten – az Operettszínház ennyire még nem jár 2016-ban, nyilván azt gondolják, vegyünk rá jegyet újra, ha ismét látni akarjuk. Ezért innen-onnan szemezget az ember: az Echo tévé egyik operett-témájú tévéműsorának a végén például óvatlanul leadták, én pedig vettem a fáradtságot és letöltöttem az egész műsort tartalmazó mp4 fájlt a tévé honlapjáról, kivágtam belőle a vonatkozó részt és feltöltöttem újra, csak azt. Itt Muri Enikő játssza Carment, ami annyiban nem stimmel, hogy mi mindkétszer Gubik Petrával láttuk, de természetesen vele sem rossz:

Gubik Petra saját verzióját a DoktoRock Színtársulat 25. szülinapi gáláján rögzítették – elég hamisan énekel ezen a konkrét felvételen, de az energia átjön:

És amit egész évben végül is a legtöbbet hallgattam, az a színház saját videóklipje. Ebben mindenki énekel, viszont kifogástalan a hangminőség, ideális ahhoz, hogy mp3-ban letöltsem és minden eszközön meg tudjam hallgatni:

 

A hónap zenéje, 2016. október: What’s goin’ on in Brazil

Bud Spencer és Terence Hill Filmünnep volt a Corvin moziban: a Korda teremben aznap csak az ő filmjeiket játszották és volt kirakodóvásár filmplakátokkal, babkonzervvel és életrajzi könyvekkel, a kávézóban Bud-kajákkal, a vetítések előtt beszélgetés híres vendégekkel. Az öt film közül mi a Nincs kettő négy nélkült választottuk, és a várakozás hetei alatt folyton ennek a zenéjét hallgattam:

Más kérdés, hogy az esemény nem sikerült annyira jól, mint amennyire vártunk rá. Elsőként a kávézóba tértünk be Bud-kajákat enni, ahol az alábbiakkal szembesültünk:

  • nem lehetett káryával fizetni, csak készpénzzel
  • a kiszolgálás lassú volt és figyelmetlen. Kétszer kellett megismételnem, hogy mit kérek, mert a pincér lány a rendelésem leadása közben egy időre magamra hagyott,
  • ezután leültünk és kaptunk evőeszközöket, majd negyed óráig semmi sem történt
  • az érdeklődésemre egy másik pincér engem hibáztatott, mert nem mindegy, hogy a pultnál rendeltem vagy asztaltól, ha pedig pultnál rendelek, majd leülünk egy asztalhoz, én vagyok a hibás,
  • meg kellett ismételnem, hogy mit rendeltünk,
  • a hamburger belsejében Noémi egy szalvétát talált.

A Corvin Mozi kávézóját senkinek sem ajánlom!

A filmvetítés előtt beszélgetés volt Bud Spencer fiával, akit a közönség felállva tapsolt – miért kellene ennyire ünnepelni a Bud Spencert fiát? Aztán lejátszották Terence Hill videóüzenetét, aki két sztorit mesélt el a westernfilmjeik forgatásáról – Magyarországot vagy a hűséges magyar rajongókat nem említette meg. Végül elkezdődött a film, az eredeti szinkronnal, de elég pocsék hangminőségben. Mindegy, összességében jól szórakoztunk: maga a film természetesen jó volt, és a mozivásznon jól kijött a szereplők zseniális mimikája.

Novembertől az egész országban fogják még mozikban játszani a filmjeiket: szerintem érdemes megnézni egyet-egyet szélesvásznon, a fenti kellemetlen körítések nélkül…

Lesz Bud-Terence filmzenei vonatkozású esemény is: Guido & Maurizio de Angelis lép fel az Arénában. A két pasas már a filmek idején sem volt kifejezetten fiatal, és azóta egyszer sem léptek fel sehol, kifejezetten csak erre a koncertre készülnek rá. A jegyek fejenként kb. húszezer forintba kerülnek – nem hiszem, hogy megér ennyit két hetven éves pasas műsora, akik harminc év után először állnak színpadon… A zenéket hallgatva egyébként nyilvánvaló, hogy egy ilyen koncert helye nem az Arénában lenne, szimfonikus zenekarral, hanem egy klubban vagy kocsmában. Találtam is egy videót, ahol egy magyar együttes sokkal jobban ráérzett, hogyan kellene ezt előadni élőben (2:25-től):

 

A hónap zenéje, 2016. szeptember: ANDRΞW

Most először voltunk a Színházak Éjszakája keretében a Broadway Fesztiválon, amikor az Operettszínház előtt a színház művészei léptek fel. A várakozásnak megfelelően adtak elő dalokat, volt Marie Antoinette, Marica grófnő, Elisabeth és így tovább. Aztán egy blokkban a háttérénekesek léptek fel, de nem figyeltem oda a konferálásra, mert éppen másik helyet kerestünk a nézőtéren. A zene viszont annyira más volt, hogy végül felfigyeltem rá: az addigi Ringó vállú csengeri violám helyett techno zene szólt, és mulatozás helyett a fellépők diszkótáncot adtak elő. A zene is különleges volt, robotos és titokzatos – nyilván csak a kontextus tette azzá, de attól még bejött.

Ez szombat este volt, hétfőn e-mailt írtam az Operettszínház központi címére, hogy melyek voltak a blokkban elhangzó dalok. Nem válaszoltak, pedig lehetne annyira 2016 náluk is, hogy megírják: Karsai J. András, a társulat tagja popzenei produkciót is indított ANDRΞW művésznéven. Eddig három dala jelent meg, ebből kettőt adott elő a műsorban, amelyeket meghallgathatok pl. a Youtube-on, a Spotify-on vagy a Deezeren, és van Andrásnak vonatkozó Facebook-oldala is. Na, ezt nem írták meg. Én viszont visszaemlékeztem néhány dalszöveg-foszlányra, ami végül elég is volt ahhoz, hogy megtaláljam, ANDRΞW: Ultimate és Splendor Avenue című dalait.

A 2016-os előadásról nem találtam videót, de 2015-ben is elővezették ugyanezt a Csínom palkó és társai között:

 

 

Arató Diszkó, 2012.

Van ez a szilveszteri para, hogy mindenki bulizik ilyenkor, de én hová menjek, és hogy a bulinak muszáj jól sikerülnie, különben. Húszévesen még tudtuk erre a megoldást, csak azóta elfelejtettem: karácsony és szilveszter között kell eljárni szórakozni, egyrészt mert ilyenkor még mindenki lazább, másrészt ha kellően fáradt vagy, teljesen mindegy lesz, a 31-e éjfél hogyan telik. Mi Arató Diszkóba mentünk előző este, és milyen jó ötlet volt!

Arató András a Champs nevű helyen zenél manapság, ez egy pincében levő sportbár az Astoria közelében, ahol meccseket lehet nézni, sportolók fotói vannak a falon, és a pince legvégén vagy egy táncparkett. Itt szerelkezett fel Arató az ún. videó-diszkó kellékeivel, ami azt jelenti, hogy a zeneszám és annak videóklipje egyszerre hallható és látható. Én a 80-as években hallottam erről először, és eleinte nem akartam elhinni, hogy 2012-ben valaki még ezzel nyomul – bár még sosem láttam ilyet élőben. Egyébként nem rossz, lehet nézni a klipet táncolás közben, ha éppen nincs más ötleted. Érdekes, hogy Arató valami mágikus videó-diszk formátumot használ, nem simán a Youtube-ról rippel, mert néhány, amúgy kifejezetten ismert zenéhez nem volt klip kivetítve, ilyenkor csak egy viccesnek szánt animáció ment egy kacsintgató kutyával.

Az viszont formátumtól függetlenül kétségtelen, hogy a legjobb bulit még mindig Arató András tartja. Idén két helyen voltunk eddig, a gávavencsellői kastély-diszkóban és a Morrison’s Népligetben, és az tűnt fel, hogy lakodalmas, 80-as évek, 90-es évek, magyar, külföldi, tüc-tüc, minden van, csak normális, aktuális diszkóslágerek nincsenek sehol (ha csak én vagyok tájékozatlan, tájékoztassatok). Arató a retró mellett pontosan ilyen zenéket játszik és nagyon-nagyon jó bulit csinált. Maroknyian voltunk egyébként, és miután megérkeztünk, személyesen megkérdezett minket, milyen zenét szeretnénk hallani – érdekes érzés volt, hogy a legendás DJ tőlünk kérdezte, mivel szolgálhat (mondtam, hogy Neotonnal és Pitbullal, és tényleg játszott Neoton- és Pitbull-számokat is).

Az egyetlen negatívum, hogy Arató dohányzik, ami a szűk pincehelyiségben különösen zavaró volt. Az elmúlt évek egyik legjobb fejleménye, hogy a diszkókban nincs masszív dohányfüst, nem rongálja senki a többiek egészségét és nem lesz büdös a ruhánk sem. És nem hiszem, hogy ez csak a törvényi tiltás miatt van így, szerintem kulturálisan is sikerült most már eljutni odáig, hogy mások környezetében senki sem dohányzik – ehhez képest kifejezetten bunkóság volt az öregtől, hogy rágyújtott.

Azt szeretném még megérni, ha már dohányfüst nincs, hogy a Pocsolyába léptem kikopjon végre a zenés, táncos szórakozóhelyek műsorából. Még egy ilyen elcsépelt, agyonjátszott, hosszú és fárasztó számot, nem igaz, hogy folyton mindenhol le kell játszani. OK, pozitív meglepetés most sokkal több volt, Gangnam Style, Pitbull, LMFAO – így képzelek el egy diszkót 2012-ben (2011-es számokkal). Ez pedig itt külön is beütött a misztikus klipjével – monitor előtt semmi extra, de egész falra kivetítve, hangosan hallgatva, részegen egészen varázslatos. Egyébként Aratónál a hangminőség is szokatlanul jó volt.

 

Balatonboglár ismét

Negyedszer nyaraltunk Noémivel Balatonbogláron, szokás szerint az augusztus 20-a körül megrendezett BB fesztivál idejéhez igazodva. Idén az volt az alapötlet, hogy Noémi szüleit is elhívtuk, így volt társaságunk is (az üdülőben más ismerős sajnos nem volt), illetve amíg ők vigyáztak Zsófira, mit tudtunk részegen tivornyázni és LMFAO-ra csapatni kettesben romantikus estéket eltölteni.

A BB Fesztivál sajnos évről évre egyre rosszabb lesz. Régen egész délutánokat töltöttünk kint, egymás után jöttek a jobbnál jobb előadók és koncertek, most viszont egy kezemen meg tudom számolni nem hogy a jó, de legalább ismerős fellépőket. A szervezők néptáncos együttesekkel töltik ki az időt, aminek biztosan megvan a maga közönsége, de egy mainstream, népszerű borfesztiválon talán mégsem alapvetően őket kellene szerepeltetni. Kifejezetten csalódást keltettek például a szegény ember rockkoncertjei: Fankadeli, P-Mobil, Oláh Ibolya – nem hiszem, hogy a strandoló családok pont őrájuk vágynak, mi biztos nem, és akiket megkérdeztünk, azok sem. Oláh Ibolyának például egyetlen saját slágere van, a többi saját számát kár volt erőltetnie, és a színpadi jelenléte is szomorú. Az Old Boys jó számokat játszana, konferálnia viszont nem tudom, az együttesnek miért egy egyszerre selypítő és pösze tagjának kell, enyhén röhejessé tette az egész műsort.

Persze egy borfesztiválon a zenétől függetlenül is lehet jókat inni, enni, sétálni és beszélgetni, régen azonban kifejezett zenei élményt is jelentett a BB Fesztivál, ez most már egyáltalán nincs így. Egy pici sörsátor volt csak, amelyiknek a sarkában LMFAO-t és napjaink más, valódi slágereit játszották, az mondjuk jó volt, bár a sok táncoló fiatal szó szerint túl nagy port vert fel…

Az egyik leghíresebb balatonboglári létesítmény a Platán-strand mellett a Platán-sor. Ez a Balaton partjával párhuzamosan halad, de a parttól néhány utcával beljebb, és egy viszonylag csendes, szép utat jelképez, aminek az egyik felén tudnak az autók, a másik felén pedig a gyalogosok haladni (a biciklisták pedig ízlés szerint). Négy nyaralás kellett, hogy rájöjjek, mi a baj vele: a fák az autóútra vetnek árnyékot, nem a gyalogosokra. Mi például idén 19 alkalommal gyalogoltuk végig a Platán-sort az üdülő és a strand között, kizárólag az autóúton, még Zsófival is, mert a nap minden alkalommal a gyalogos részre tűzött. Van ez a furcsa szokása mostanában, hogy délről süt, a platánok viszont az északi oldalát szegélyezik az útnak…

A Platán-sor Balatonbogláron, a jobb oldalán a napsütötte gyalogút

Relatíve jól vizsgáztak a magammal vitt műszaki eszközök: a Kindle-re egész könyvtárat telepítettem indulás előtt, hogy tudjak válogatni, és el is olvastam 6 nap alatt 3 könyvet, ami alatt a készüléket még csak tölteni sem kellett. A telefonon pedig prímán lehetett internetezni és híreket olvasni – a mobilnet ahhoz viszont sajnos nem volt elég, hogy a laptoppal is megosszam, és azon érdemi webszerkesztést tudjak végezni.

A németek között is vannak jó fejek és vannak parasztok – ez a német családapa például a tuningolt kombi Vectrával valószínűleg úgy érezte, hogy ha az övénél szegényebb országba érkezik, ott már nem szükséges törődni a szabályokkal. Megbűnhődött a bunkóságáért: a Penny Market balatonlellei üzletében ugyanis csak az egyik kasszánál lehet euróval fizetni. Ő sajnos a másik sorba állt, úgyhogy kiállították hátra a családjával együtt, aztán a másik sorban újrapakoltatták velük a vásárolni kívánt élelmiszereket, és csak ezután tudtak fizetni…

Az opeles a vonalon parkol, két helyet is elfoglal

A nyaralás pedig alapvetően jól sikerült: jókat ettünk, jókat ittunk, és sokat fürödtünk a Balatonban, sőt megnéztük Keszthelyen a Festetics-kastélyt és a Babamúzeumot is, mindkettőt tudom ajánlani másoknak is. Annál pedig kevés szebb, jobb és romantikusabb programot tudok elképzelni, mint hogy este, lefekvés előtt még fürdünk egyet Noémivel a kellemes hőmérsékletű vízben, a lemenő nap fényében. (Zsófi is jól érezte magát, róla majd külön posztban.)

Gergő új klipje: Harc és vágy

Furcsa dolog a tehetség, nehéz megfejteni, mitől függ. A kenuzásban tudni lehetett, hogy alkat kérdése a siker, valamint rengeteg munka kell hozzá, a fiatal Malomsoki Sanyi sikereit, beleértve a 16 évesen 18 évesek között szerzett világbajnoki címét azonban így sem tudta senki megmagyarázni. Aztán ott van az írás misztikuma. Az íráskészség fejleszthető, de az átadott gondolatok tisztasága, eredetisége, illetve az átadás könnyedsége megint csak tehetség kérdése.

Kép a Harc és vágy klipjéből, Gergő egy óriási csőbe esik bele

A zenéről viszont még ennyit sem tudok, legyünk bármilyen régi és jó barátok Gergővel. Világos, hogy jó hangja van, ami a legtisztábban szerintem ebben a Fool Moon-számban hallható, még ha a konkrét felvétel kicsit visszhangos is. Van egy zenei előképzettsége, de ennek a szintjét már nem tudom megítélni, és azt is tudom, hogy maximalista, a végtelenségig cizellálja a dalait, mielőtt kiadja a kezéből. Büszke is vagyok, hogy a Harc és vágyat nekünk már novemberben odaadta szigorúan bizalmas, személyes jellegű felhasználásra (hallgatni).

Piros ruhás, gitározó robotcsaj

A hétköznapokon ezek a dolgok egyáltalán nem feltűnőek. Amikor Catan telepeseit játszunk, Alhambrát építünk, szilveszteri bulit tartunk vagy éppen Zsófival játszik, Gergőn nem látszik, más alkalommal hogyan tud ilyen dalokat írni. Mondjuk nem is egyedül írja őket, Molnár Gáborral, Rakonczai Viktorral, ők biztosan jobban értik ezt a dolgot nálam.

Digitális tigris gyémántokból

A Harc és vágy klipjének pedig az a története, hogy azt Bajkov Valentin készítette, aki 3D animációk készítésével foglalkozik, korábban VIVA Comet-díjas klipet is készített már. A forgatásról tudtunk, de ezúttal nem voltunk ott, utána viszont hónapokig csend volt, ami elég baljós előjelnek tűnt. Bajkov Valentin dolgozott rajta, sokáig, ami gondolom elsősorban a számítógépek munkáját jelentette, pörögtek a processzorok és csikorogtak a fogaskerekek. Aztán ez lett belőle, szerintem egészen hihetetlen látványt nyújt.

Az én Irigy Hónaljmirigy-sztorim

A nagy kenusok csoportja

Több legendás testvérpár is volt a kenusok között. A Kukonya-ikrek, akik párost indultak, de lemaradtak a mezőnytől, és hangosan kurvaanyázták egymást a Velencei-tó közepén, vagy a Budai-testvérek, akik KSI-sek voltak, mint mi, és miután Kanadába költöztek, világklasszis páros lett belőlük (persze lehet, hogy itthon is az lett volna). És persze a Sipos-testvérek, akik legendásan idióták voltak már kenusnak is, például elmentek Hermészt futni cipőben és fürdőnadrágban, de mire visszaértek, már csak cipő volt rajtuk… Vagy a sítábor, amikor a hidegbe, hóba szaladtak ki szintén egy szál cipőben…

Később velünk indult el a KSI-ben a kisebbik kenus csoport, a Sipos-testvérek pedig természetesen a nagyok közé tartoztak, úgyhogy sokszor nem találkoztunk, a két csoport közötti évek akkor még nagyon nagy különbséget jelentettek. Ennek ellenére Varga Győzőt, aki szintén a csapatukba tartozott, még versenyezni is láttam egy Budapest Bajnokságon. Emlékezetes volt, mert jött a mezőny, és aztán jött a Győző, tulajdonképpen így értettem meg, hogy attól, hogy valaki idősebb, még kenuzhat akár rosszul is. Sipos Tamás viszont ebben a cikkben arról beszél, hogy serdülőként és ifiként is nyert bajnokságot.

Az ő csapatuk ennek ellenére sem az eredményekről volt híres, hanem a csajozási és szexuális készségekről. Sipos Tomi pedig már akkor is nagyon jól nézett ki, és kb. harminc kilóval soványabb is volt. Egyszer hármasban beszélgettünk egy buliról, amiben Sipos megismerkedett egy lánnyal, és már a buliban is csókolóztak:

Bence: És, aztán volt valami még a csajjal?
S. Tamás: Nem, hazamentünk, nem volt semmi.
Bence: Semmi? De hát már a buliban összejöttetek…
S. Tamás: Ja, szex? Az volt…

Mi ekkor még a csajozás innenső felén jártunk, úgyhogy nagy lelkesedéssel fogadtuk a nagy kenusok történeteit, de amilyen az a csapat volt, annak a szintnek mi soha a közelébe sem jutottunk.

A KSI-ben csak 18 éves korig lehetett kenuzni, és amennyire tudom, sem a Sipos-testvérek, sem Varga Győző nem igazolt már át máshová, abbahagyták a kenuzást. Az Mirigy honlapján egyébként most is a kajak-kenu a kedvenc sportága és Kolonics György a kedvenc sportolója Sipos Tamásnak és Varga Györgynek is.

Mint az Irigy Hónaljmirigy tagjai

Úgyhogy ezután már csak az Irigy Hónaljmirigy tagjaiként hallottam róluk, és teljesen nyilvánvaló volt, hogy az ő humoruk, kinézetük és mentalitásuk tökéletesen alkalmassá teszi őket egy paródiazenekarban való részvételre. Ráadásul Sipos Péter hangjáról és előadói tehetségéről addig még fogalmam sem volt.

Urbival, az akkori legjobb barátommal nagyon gyorsan a rajongóik is lettünk, Mirigy-kazettákat hallgattunk a dizsi előtt, hogy jó hangulatunk legyen, és a zenekar által is emlegetett E-klubbeli koncerten is ott voltunk.

Az együttes története innentől közismert, de én már kevésbé voltam lelkes, mert a tévéműsoruk színvonala nagyon gyorsan csökkent, szerintem nem is lehet iparszerűen, havi műsor keretében viccesnek lenni. A zenei vonalat is elvitték a rockzenétől a mulatósig, a hakniműsorokon is Pákózás, Győzikézés, Fásy Ádámozás ment, szóval az amúgy is szánalmas celeb-vonal legalját parodizálták, nem a zenészeket, ami engem érdekelt volna. Aztán a tévéműsor is befejeződött, most éppen nem is nagyon tudni, hogy mihez kezdenek. Tegnap pedig 20 éves jubileumi nagykoncertet tartottak a BS-ben, valójában az egész bejegyzésnek ez az apropója.

20 éves jubileumi koncert

A koncert pedig nagyszerű volt, értékeltem, hogy a zenekar nem playbackezett csak a szereplés kedvéért, hanem a frontemberek énekeltek, a háttéremberek doboltak, gitároztak, billentyűztek, igazi élő zenekarként szerepeltek. A dalszövegeket a rossz akusztika miatt nem nagyon lehetett érteni, de a többségét úgyis ismertem már, és a hangulat enélkül is teljesen jó volt. Egy hibát követtek el, hogy össze-vissza keverték a zenei stílusokat, a lakodalmas, a pop- és a rockzene váltogatta egymást, lehetett volna valami ívet húzni ezek között.

Zseniális nagy pillanatok is voltak, például amikor egy dalon belül versenyeztették a cigányzenét a rockzenével, vagy MCDC rappelése a Whiskey-s üvegek alatt, ezeket nagyon jó lenne még viszontlátni, ha kiadnák vagy ha felvette valaki. Az is nagy volt, amikor a zenekar egyik tagja egyedül megmozgatott 15 ezer embert a BS-ben a hullámzás által, vagy hogy Abaházi Csabával azért is elénekeltették, hogy Halál a májra.

Azt viszont egymástól függetlenül megállapítottuk Noémivel, hogy ebből a Mirigy-témából kb. ennyit lehetett kihozni, nagyon sokáig már nem kellene erőltetniük a fiúknak. Az átvezető részeken például csak cigányoztak vagy szegény, szerencsétlen embereket parodizáltak, ebben semmi vicces nincs, ahogy abban sem, ha férfiak nőnek öltöznek, ezek a részek már a tévéműsorban is nagyon kellemetlenek voltak. A nagy meglepetés pedig azt hiszem, a Bad romance parodizálása lett volna, ami fáradt, kínos ötlet szerintem. Ez egy két éves dal, és alighanem a Világ Legelcsépeltebb Zeneszáma, már Lady Gagának is két újabb slágere volt azóta. Ezt meglepetésnek előadni, hát, ráadásul a parodizálás is csak annyiból állt, hogy vicces magyar dalszöveget írtak hozzá, a színpadon annyi történt, hogy a klipben látható koreográfiát elismételték a Zoltán Erika Táncstúdió növendékei. Mennyivel ötletesebb, amikor az előadásmóddal is parodizálják például Ákos Messianizmusát (Neo-ruhában, Mátrix-környezetben), vagy Demjén Ferenc alkoholizmusát…

Úgyhogy a tegnap estét én egyfajta búcsúkoncertnek éltem meg, de annak nagyszerű élmény volt, köszönjük DZs-nek és a Coca-Colának a jegyeket, a Sipos-testvéreknek pedig kívánom, hogy találjanak még egy olyat területet, ahol a kétségtelen tehetségük kibontakozhat. A végére pedig itt van a Lady Gaga paródia, a közönség úgy nézett ki, mint a csillagos ég, annyian felvették telefonnal, számítottam is rá, hogy valaki felteszi a Youtube-ra:

Katy Perry Budapest-reklámja

Érdemes megnézni a Katy Perry énekesnő által készített Budapest-reklámfilmet. A videó bemutatja Budapest főbb éjszakai nevezetességeit, a Lánchidat, a Várat, szórakozóhelyeket, illetve hogy a Heim Pál Gyermekkórházban szükség esetén szülni is lehet. A reklámfilmhez külön zenét is szereztek, amely szintén sikeres, első az amerikai Billboard slágerlistán, és még húsz másik országban is nagy sláger, az iTunes Store-ban a második legtöbbször megvásárolt szám. A Budapest-reklámot eddig 58 millió alkalommal játszották le a Youtube-on.

Csepregi Éva: Napraforgó

Csepregi Éva önéletrajza, erre is jó sokan kíváncsiak a könyvtár látogatói közül. Nem is hiába, szépen kirajzolódik az énekesnő személyisége, és a rá hatással levő főbb események, történetek. A Neoton története is jól követhető, kellő rálátást biztosít a nemzetközi téren is sikeres éveikre.

Mégis hiányérzetem van, mert a történet nem elég részletes. Egy ilyen izgalmas élet után nyilvánvalóan történetek százai vannak még Csepi birtokában, érthetetlen, ezeket miért nem tette közzé. Erdős Péterről még többé-kevésbé teljes képet ad, amennyire az elfogultsága engedi, de még így is érződik, hogy nincs minden kimondva. Például a korábbi feleségeivel akkor később is együtt élt? A csávó bigámista volt a sötét szocializmus kellős közepén?

Csepregi Éva és Erdős Péter egy kanapén ülve

A másik, amit nem értek: hol a pénz? Én nem is tudtam, hogy Japánban és Spanyolországban ennyire és ennyi ideig voltak sikeresek. Mindebből értelemszerűen nagyon-nagyon sok pénzt kellett, hogy keressen valaki, de a könyvből nem derül ki, kicsoda. A Neoton tagjai valószínűleg nem, hiszen akkor nem lett volna téma Csepi Trabantjának lecserélése, de akkor hová lett az a rengeteg pénz?

Az együttesen belüli mozgások is elnagyoltak, feltételezem, hogy a szerző nem kívánt senkit sem különösebben megbántani, csakhogy egy önéletrajznak éppen, hogy a teljes igazságról kellene szólnia. Úgyhogy ez így nem sokkal több, mint a Neoton Família összefoglaló története, igaz, végeredményben ez sem kevés.

Érdekesség, hogy a könyv formátumhoz képest mennyire kívánkozna az egész blog formátumba. A bejegyzésekre tagoltság adott, és a neten mindegyiket ki lehetne egészíteni multimédiás elemekkel. Az egyik fejezetben Youtube-os URL is van! Csepi elmeséli ugyanis a Yamaha fesztivál megnyerésének történetét, majd katt, és meg is nézhetnénk, ahogy a győzelem bejelentése után megismétlik a dalt. Vagy ahogy Leslie Mándokival nyomulnak a Szöuli Olimpia hivatalos dala ügyében, vagy amikor a Hot french klipjéről esik szó, a Youtube-on gyakorlatilag minden megtalálható. Nem beszélve a kevéské fényképről, amelyeket a könyv végében színes papíron elhelyeztek, de össze kell lapozni a szöveggel, ha meg akarom nézni – a Szabad Föld Online csak a recenzióhoz jobb fotókat válogatott össze, mint amik a könyvben vannak. Egy lelkesebb rajongónak tehát egyértelműen fel kellene rakni az egészet a netre, ahol szívesebben is olvasnám, mint ezzel a babarózsaszín borítóval a vonaton…

A fentiek közül nekem most a Korea című dal jön be leginkább, amit tehát a Szöuli Olimpia hivatalos dalának szántak (de nem lett az):

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=GckjYnDCKcg]