Szatmári Péter

Furcsa dolog a tehetség, nehéz megfejteni, mitől függ. A kenuzásban tudni lehetett, hogy alkat kérdése a siker, valamint rengeteg munka kell hozzá, a fiatal Malomsoki Sanyi sikereit, beleértve a 16 évesen 18 évesek között szerzett világbajnoki címét azonban így sem tudta senki megmagyarázni. Aztán ott van az írás misztikuma. Az íráskészség fejleszthető, de az átadott gondolatok tisztasága, eredetisége, illetve az átadás könnyedsége megint csak tehetség kérdése.

A zenéről viszont még ennyit sem tudok, legyünk bármilyen régi és jó barátok Gergővel. Világos, hogy jó hangja van, ami a legtisztábban szerintem ebben a Fool Moon-számban hallható, még ha a konkrét felvétel kicsit visszhangos is. Van egy zenei előképzettsége, de ennek a szintjét már nem tudom megítélni, és azt is tudom, hogy maximalista, a végtelenségig cizellálja a dalait, mielőtt kiadja a kezéből. Büszke is vagyok, hogy a Harc és vágyat nekünk már novemberben odaadta szigorúan bizalmas, személyes jellegű felhasználásra (hallgatni).

A hétköznapokon ezek a dolgok egyáltalán nem feltűnőek. Amikor Catan telepeseit játszunk, Alhambrát építünk, szilveszteri bulit tartunk vagy éppen Zsófival játszik, Gergőn nem látszik, más alkalommal hogyan tud ilyen dalokat írni. Mondjuk nem is egyedül írja őket, Molnár Gáborral, Rakonczai Viktorral, ők biztosan jobban értik ezt a dolgot nálam.

A Harc és vágy klipjének pedig az a története, hogy azt Bajkov Valentin készítette, aki 3D animációk készítésével foglalkozik, korábban VIVA Comet-díjas klipet is készített már. A forgatásról tudtunk, de ezúttal nem voltunk ott, utána viszont hónapokig csend volt, ami elég baljós előjelnek tűnt. Bajkov Valentin dolgozott rajta, sokáig, ami gondolom elsősorban a számítógépek munkáját jelentette, pörögtek a processzorok és csikorogtak a fogaskerekek. Aztán ez lett belőle, szerintem egészen hihetetlen látványt nyújt.

A nagy kenusok csoportja

Több legendás testvérpár is volt a kenusok között. A Kukonya-ikrek, akik párost indultak, de lemaradtak a mezőnytől, és hangosan kurvaanyázták egymást a Velencei-tó közepén, vagy a Budai-testvérek, akik KSI-sek voltak, mint mi, és miután Kanadába költöztek, világklasszis páros lett belőlük (persze lehet, hogy itthon is az lett volna). És persze a Sipos-testvérek, akik legendásan idióták voltak már kenusnak is, például elmentek Hermészt futni cipőben és fürdőnadrágban, de mire visszaértek, már csak cipő volt rajtuk… Vagy a sítábor, amikor a hidegbe, hóba szaladtak ki szintén egy szál cipőben…

Később velünk indult el a KSI-ben a kisebbik kenus csoport, a Sipos-testvérek pedig természetesen a nagyok közé tartoztak, úgyhogy sokszor nem találkoztunk, a két csoport közötti évek akkor még nagyon nagy különbséget jelentettek. Ennek ellenére Varga Győzőt, aki szintén a csapatukba tartozott, még versenyezni is láttam egy Budapest Bajnokságon. Emlékezetes volt, mert jött a mezőny, és aztán jött a Győző, tulajdonképpen így értettem meg, hogy attól, hogy valaki idősebb, még kenuzhat akár rosszul is. Sipos Tamás viszont ebben a cikkben arról beszél, hogy serdülőként és ifiként is nyert bajnokságot.

Az ő csapatuk ennek ellenére sem az eredményekről volt híres, hanem a csajozási és szexuális készségekről. Sipos Tomi pedig már akkor is nagyon jól nézett ki, és kb. harminc kilóval soványabb is volt. Egyszer hármasban beszélgettünk egy buliról, amiben Sipos megismerkedett egy lánnyal, és már a buliban is csókolóztak:

Bence: És, aztán volt valami még a csajjal?
S. Tamás: Nem, hazamentünk, nem volt semmi.
Bence: Semmi? De hát már a buliban összejöttetek…
S. Tamás: Ja, szex? Az volt…

Mi ekkor még a csajozás innenső felén jártunk, úgyhogy nagy lelkesedéssel fogadtuk a nagy kenusok történeteit, de amilyen az a csapat volt, annak a szintnek mi soha a közelébe sem jutottunk.

A KSI-ben csak 18 éves korig lehetett kenuzni, és amennyire tudom, sem a Sipos-testvérek, sem Varga Győző nem igazolt már át máshová, abbahagyták a kenuzást. Az Mirigy honlapján egyébként most is a kajak-kenu a kedvenc sportága és Kolonics György a kedvenc sportolója Sipos Tamásnak és Varga Györgynek is.

Mint az Irigy Hónaljmirigy tagjai

Úgyhogy ezután már csak az Irigy Hónaljmirigy tagjaiként hallottam róluk, és teljesen nyilvánvaló volt, hogy az ő humoruk, kinézetük és mentalitásuk tökéletesen alkalmassá teszi őket egy paródiazenekarban való részvételre. Ráadásul Sipos Péter hangjáról és előadói tehetségéről addig még fogalmam sem volt.

Urbival, az akkori legjobb barátommal nagyon gyorsan a rajongóik is lettünk, Mirigy-kazettákat hallgattunk a dizsi előtt, hogy jó hangulatunk legyen, és a zenekar által is emlegetett E-klubbeli koncerten is ott voltunk.

Az együttes története innentől közismert, de én már kevésbé voltam lelkes, mert a tévéműsoruk színvonala nagyon gyorsan csökkent, szerintem nem is lehet iparszerűen, havi műsor keretében viccesnek lenni. A zenei vonalat is elvitték a rockzenétől a mulatósig, a hakniműsorokon is Pákózás, Győzikézés, Fásy Ádámozás ment, szóval az amúgy is szánalmas celeb-vonal legalját parodizálták, nem a zenészeket, ami engem érdekelt volna. Aztán a tévéműsor is befejeződött, most éppen nem is nagyon tudni, hogy mihez kezdenek. Tegnap pedig 20 éves jubileumi nagykoncertet tartottak a BS-ben, valójában az egész bejegyzésnek ez az apropója.

20 éves jubileumi koncert

A koncert pedig nagyszerű volt, értékeltem, hogy a zenekar nem playbackezett csak a szereplés kedvéért, hanem a frontemberek énekeltek, a háttéremberek doboltak, gitároztak, billentyűztek, igazi élő zenekarként szerepeltek. A dalszövegeket a rossz akusztika miatt nem nagyon lehetett érteni, de a többségét úgyis ismertem már, és a hangulat enélkül is teljesen jó volt. Egy hibát követtek el, hogy össze-vissza keverték a zenei stílusokat, a lakodalmas, a pop- és a rockzene váltogatta egymást, lehetett volna valami ívet húzni ezek között.

Zseniális nagy pillanatok is voltak, például amikor egy dalon belül versenyeztették a cigányzenét a rockzenével, vagy MCDC rappelése a Whiskey-s üvegek alatt, ezeket nagyon jó lenne még viszontlátni, ha kiadnák vagy ha felvette valaki. Az is nagy volt, amikor a zenekar egyik tagja egyedül megmozgatott 15 ezer embert a BS-ben a hullámzás által, vagy hogy Abaházi Csabával azért is elénekeltették, hogy Halál a májra.

Azt viszont egymástól függetlenül megállapítottuk Noémivel, hogy ebből a Mirigy-témából kb. ennyit lehetett kihozni, nagyon sokáig már nem kellene erőltetniük a fiúknak. Az átvezető részeken például csak cigányoztak vagy szegény, szerencsétlen embereket parodizáltak, ebben semmi vicces nincs, ahogy abban sem, ha férfiak nőnek öltöznek, ezek a részek már a tévéműsorban is nagyon kellemetlenek voltak. A nagy meglepetés pedig azt hiszem, a Bad romance parodizálása lett volna, ami fáradt, kínos ötlet szerintem. Ez egy két éves dal, és alighanem a Világ Legelcsépeltebb Zeneszáma, már Lady Gagának is két újabb slágere volt azóta. Ezt meglepetésnek előadni, hát, ráadásul a parodizálás is csak annyiból állt, hogy vicces magyar dalszöveget írtak hozzá, a színpadon annyi történt, hogy a klipben látható koreográfiát elismételték a Zoltán Erika Táncstúdió növendékei. Mennyivel ötletesebb, amikor az előadásmóddal is parodizálják például Ákos Messianizmusát (Neo-ruhában, Mátrix-környezetben), vagy Demjén Ferenc alkoholizmusát…

Úgyhogy a tegnap estét én egyfajta búcsúkoncertnek éltem meg, de annak nagyszerű élmény volt, köszönjük DZs-nek és a Coca-Colának a jegyeket, a Sipos-testvéreknek pedig kívánom, hogy találjanak még egy olyat területet, ahol a kétségtelen tehetségük kibontakozhat. A végére pedig itt van a Lady Gaga paródia, a közönség úgy nézett ki, mint a csillagos ég, annyian felvették telefonnal, számítottam is rá, hogy valaki felteszi a Youtube-ra:

Érdemes megnézni a Katy Perry énekesnő által készített Budapest-reklámfilmet. A videó bemutatja Budapest főbb éjszakai nevezetességeit, a Lánchidat, a Várat, szórakozóhelyeket, illetve hogy a Heim Pál Gyermekkórházban szükség esetén szülni is lehet. A reklámfilmhez külön zenét is szereztek, amely szintén sikeres, első az amerikai Billboard slágerlistán, és még húsz másik országban is nagy sláger, az iTunes Store-ban a második legtöbbször megvásárolt szám. A Budapest-reklámot eddig 58 millió alkalommal játszották le a Youtube-on.

A DIGI talán kompenzálni akarja, hogy kivették a Vivát a kínálatból (és milyen jól tették!), és egyre-másra hoz be új zenetévéket. Most öt zenei adónk van, és mindegyik magyar, tehát magyar dalokat is játszanak. Külön-külön egyik sem lenne nagy szám, de a mennyiség itt már minőségbe csap át, ha sorban végigkapcsolgatok köztük, az egyik csatornán szinte mindig találok egy-egy jó zenét. A legjobb pedig, hogy klassz újdonságokat fedezek fel. A youtube-on már 40 millió alkalommal nézték meg, én is láttam már, de csak most tetszett meg a Telephone, szintén bejön az If you seek Amy, Arash pedig a májusi kedvenc előadóm, minden egyes száma Egyiptomra és Tunéziára emlékeztet. Az Always című számukat csak a héten hallottam, pedig 2009-ben az Eurovízión szerepeltek vele, tehát nem kifejezetten új dal. Itt van a klipje:

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=6dKQR2m-Xfs]

Csepregi Éva önéletrajza, erre is jó sokan kíváncsiak a könyvtár látogatói közül. Nem is hiába, szépen kirajzolódik az énekesnő személyisége, és a rá hatással levő főbb események, történetek. A Neoton története is jól követhető, kellő rálátást biztosít a nemzetközi téren is sikeres éveikre.

Mégis hiányérzetem van, mert a történet nem elég részletes. Egy ilyen izgalmas élet után nyilvánvalóan történetek százai vannak még Csepi birtokában, érthetetlen, ezeket miért nem tette közzé. Erdős Péterről még többé-kevésbé teljes képet ad, amennyire az elfogultsága engedi, de még így is érződik, hogy nincs minden kimondva. Például a korábbi feleségeivel akkor később is együtt élt? A csávó bigámista volt a sötét szocializmus kellős közepén?

A másik, amit nem értek: hol a pénz? Én nem is tudtam, hogy Japánban és Spanyolországban ennyire és ennyi ideig voltak sikeresek. Mindebből értelemszerűen nagyon-nagyon sok pénzt kellett, hogy keressen valaki, de a könyvből nem derül ki, kicsoda. A Neoton tagjai valószínűleg nem, hiszen akkor nem lett volna téma Csepi Trabantjának lecserélése, de akkor hová lett az a rengeteg pénz?

Az együttesen belüli mozgások is elnagyoltak, feltételezem, hogy a szerző nem kívánt senkit sem különösebben megbántani, csakhogy egy önéletrajznak éppen, hogy a teljes igazságról kellene szólnia. Úgyhogy ez így nem sokkal több, mint a Neoton Família összefoglaló története, igaz, végeredményben ez sem kevés.

Érdekesség, hogy a könyv formátumhoz képest mennyire kívánkozna az egész blog formátumba. A bejegyzésekre tagoltság adott, és a neten mindegyiket ki lehetne egészíteni multimédiás elemekkel. Az egyik fejezetben Youtube-os URL is van! Csepi elmeséli ugyanis a Yamaha fesztivál megnyerésének történetét, majd katt, és meg is nézhetnénk, ahogy a győzelem bejelentése után megismétlik a dalt. Vagy ahogy Leslie Mándokival nyomulnak a Szöuli Olimpia hivatalos dala ügyében, vagy amikor a Hot french klipjéről esik szó, a Youtube-on gyakorlatilag minden megtalálható. Nem beszélve a kevéské fényképről, amelyeket a könyv végében színes papíron elhelyeztek, de össze kell lapozni a szöveggel, ha meg akarom nézni – a Szabad Föld Online csak a recenzióhoz jobb fotókat válogatott össze, mint amik a könyvben vannak. Egy lelkesebb rajongónak tehát egyértelműen fel kellene rakni az egészet a netre, ahol szívesebben is olvasnám, mint ezzel a babarózsaszín borítóval a vonaton…

A fentiek közül nekem most a Korea című dal jön be leginkább, amit tehát a Szöuli Olimpia hivatalos dalának szántak (de nem lett az):

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=GckjYnDCKcg]

Itthon vagyunk Zsófival mindketten, a december nagyobbik felét már szabadságon tudom tölteni. Szépen kialakult a napi menetrend, remélem, így is marad. Noémi éjszakára kiköltözött a gyerekszobába, hogy tudjon Zsófira figyelni és én tudjak aludni, de az éjszaka nagy részét szerencsére mindketten szépen átalusszák. Zsófi hajnali 3-5 óra között felébred és enni kér, majd a hajnali reggeli után mindketten visszaalszanak. 8 óra körül kelnek fel, majd nap közben háromóránként van etetés. Este nyolckor fürdetés, majd lefekvés előtti kaja után alvás.

Az életünk és az időbeosztásunk persze megváltozott, de azért bármit lehet a lányunktól csinálni, ha éppen sikerül elaltatni. Azt vettük észre, hogy az eddig kettesben töltött idő alakult át hármasban töltött idővé, de ez egyáltalán nem baj, a babával törődni is van olyan jó, mint 24-et vagy Lostot nézni. Főleg, hogy azért nézünk Lostot is, akár Zsófi jelenlétében is. Néha személyesen is eljátszok Zsófinak filmeket, legalábbis egy-egy jelenetet, kihagyhatatlan volt például, és többször is előadtam már, hogy: -Zsófi. Én vagyok az apád. Az is megvolt, mindjárt a kórház után, ahogy Tom Hanks megmutatta Hoochnak a lakását: -Zsófi, ez a nappali. Ez nem a te szobád. … Ez a hálószoba. Ez sem a te szobád. … Ez pedig a gyerekszoba. Ez a te szobád. (Persze egy csomószor behoztuk aztán.)

Ott van még a pelenkázás, amivel semmi probléma nincs, amíg az események a pelenkán belül maradnak, megtisztítjuk a gyermeket, adunk rá másik pelust és kész. Nagyobb a gond, ha a történések kilépnek a pelenka határain kívülre, például mindkettőnket lepisilt már a lányunk, de olyan is volt, hogy a pelenka felnyitása után rögtön átvittem Zsófit a csap alá, mert a szokásos törölgetéssel semmi esélyem nem lett volna a kaki ellen.

Kialakult két altatási módszerem is. Az első, hogy dúdolok neki, a Prosectura és a Modern Hungária közötti teljes repertoáromat előadtam már, és általában be is jön, főleg, ha sétálunk is hozzá. A tuti biztos módszer viszont Israel Kamakawiwo’Ole: Somewhere Over The Rainbow című számának lejátszása dúdolással kiegészítve, ettől már háromszor is azonnal bealudt. Talán még Noémi hasából is emlékszik rá, mert egy időben sokszor hallgattam, úgyhogy ez most az első dal, ami mindhármunk kedvence.

A hétvégén Szeptember Feszt rendezvény volt a lőrinci Bókay-kertben, ahol Zséda mellett és Emilio fellépését tekintettük meg. Emilio viszonylag jó bulit csinált, de még jobbat csinálhatott volna, ha nem lenne ilyen szörnyű igénytelen a produkciója. Ott van mindjárt az öltözködés. A srác iszonyatosan kövér, egy dagadt disznó – de az új klipjében, lásd a bejegyzés végén, ehhez képest jól néz ki öltönyben és napszemüvegben. A szombati fellépésén is viselt napszemüveget, de azon kívül csak egy szakadt farmert, és atlétatrikót, az összes hája kilátszott alóla.

De legalább jó hangja van, próbálnám mentegetni, csakhogy az ilyenkor szokásos fél-playback helyett ráénekelt a saját hangjára. Ilyenkor hallatszik a lemezen éneklő Emilio, meg a helyszínen levő is, és pont annyi különbség mindig van a kettő között, hogy zavaró legyen az interferencia, magyarul torz és kellemetlen az egész. Állítólag mindig így lép fel, valaki szólhatna neki, hogy ez mennyire gáz.

Az pedig már szót sem érdemel, hogy legalább az átkötő szövegek erejéig megbarátkozhatna a magyar nyelvtan szabályaival. Lehet, hogy a hétköznapok során elvan nélkülük, de egy színpadi műsorban égő, ha nem tud két épkézláb mondatot mondani.

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=NSP5dlLfzSE]

Ez a két csaj halálos, napok óta ezen szórakozok:

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=R4cQ3BoHFas]

Életem legprofibb popkoncertjét láttam tegnap Szekeres Adrientől (egy n-el!?) és csapatától, gyakorlatilag hibátlan és nagyon látványos koncertet adtak. A négytől tízezer forintig terjedő jegyár (egy magyar popkoncertért!) erősen sznob közönséget sejtetett, és tényleg, mindenki színházhoz volt öltözve. Igaz, kaptak is valamit a pénzükért, gyönyörű volt a díszlet, profik a táncosok és a zenészek, és minden nagyon hangulatos volt.

A Sportaréna viszont alkalmatlan arra, hogy 180 centi felettiek hosszabb időt töltsenek a lelátón, a lábamat szorosan összecsukva, magam alá húzva kellett tartani két és fél óráig, ráadásul tériszonyom is volt, mintha egy szakadék szélén ültünk volna.

Szekeres Adrien szimpatikus volt, talán az átvezető szövegei lehetettek volna érdekesebbek, de a váratlan szituációkra nagyon kedves humorral tudott reagálni. A hangja is nagyon szép, mondjuk a dalai elég egyformák, főleg a koncert eleji öt-hat számot volt nehéz megkülönböztetni egymástól. A slágerei viszont jók voltak, a sztárvendégek is, különösen a Bebével közösen előadött The time of my life volt klassz a Dirty dancingből. A vége felé pedig már a saját számai is izgalmasabbá válták, szóval ha 4-7-10 ezer forintért nem is, de olyan mozi-árban akár meg is érné Szekeres Adrien-koncertre járni (mi a Fool Moon vendégei voltunk, ezúton is kösz, fiúk!).

Hogyan lehet manapság popsztárként érvényesülni? Itt van például Baby Gabi, aki öt, másokkal közösen énekelt sláger után duettalbumot adott ki a fantáziadús “Duett album” címmel. Ezen mások mellett Abaházi Csabával, a Danubius rádió műsorvezetőjével is együtt énekel, élek a gyanúval, hogy csak azért, hogy az egyetlen, mai magyar popzenét is játszó, országos rádióban aztán többet szerepelhessen. Baby Gabi mentségére szól, hogy Abaházi régen énekes volt, kár, hogy a dal még egy viszonylag tárgyilagos kritika szerint is kirívóan rosszul sikerült.

A másik Lola, akinek meglepően jó az új lemeze, az egyik kedvencem mostanában. Lola ráadásul a legjobban menedzselt magyar popsztár, fene tudja, mi szüksége van erre, de a Párizs, London, Woodstock vár című dalban Steiner Kristófnak, a VIVA tévé műsorvezetőjének valami rettenetesen benyal, érdemes rászánni egy percet a dalszöveg elolvasására:

Tudok egy srácot, szánjunk rá egy percet,
Egyszerre sztár és indiai herceg.
Naponta nézem, ő a lelki társam,
Igazi jófej így premier plánban. (Forrás: www.zeneszoveg.hu)

A fentiekben az ötlet annyiban új, hogy nem az énekesnő, hanem a produkciója fekszik le az előrejutás érdekében, ami azért ellenszenvesebb, mert a közönség is kénytelen szembesülni vele. A módszert persze nem csak énekesnők alkalmazzák, Dred második klipjében például a fazon a VIVA műsorvezetőit fotózta – ez volt a klip, és az elképzelés nem is volt sikertelen, pár hónapja elég gyakran beleakadtam kapcsolgatás közben a Viván. A klip alább megtekinthető, a Lola által fényezett Kristóf a kutyás, ha valaki nem ismerné.

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=KIMvLMLHi4Y]