A hónap zenéje, 2016. szeptember: ANDRΞW

Most először voltunk a Színházak Éjszakája keretében a Broadway Fesztiválon, amikor az Operettszínház előtt a színház művészei léptek fel. A várakozásnak megfelelően adtak elő dalokat, volt Marie Antoinette, Marica grófnő, Elisabeth és így tovább. Aztán egy blokkban a háttérénekesek léptek fel, de nem figyeltem oda a konferálásra, mert éppen másik helyet kerestünk a nézőtéren. A zene viszont annyira más volt, hogy végül felfigyeltem rá: az addigi Ringó vállú csengeri violám helyett techno zene szólt, és mulatozás helyett a fellépők diszkótáncot adtak elő. A zene is különleges volt, robotos és titokzatos – nyilván csak a kontextus tette azzá, de attól még bejött.

Ez szombat este volt, hétfőn e-mailt írtam az Operettszínház központi címére, hogy melyek voltak a blokkban elhangzó dalok. Nem válaszoltak, pedig lehetne annyira 2016 náluk is, hogy megírják: Karsai J. András, a társulat tagja popzenei produkciót is indított ANDRΞW művésznéven. Eddig három dala jelent meg, ebből kettőt adott elő a műsorban, amelyeket meghallgathatok pl. a Youtube-on, a Spotify-on vagy a Deezeren, és van Andrásnak vonatkozó Facebook-oldala is. Na, ezt nem írták meg. Én viszont visszaemlékeztem néhány dalszöveg-foszlányra, ami végül elég is volt ahhoz, hogy megtaláljam, ANDRΞW: Ultimate és Splendor Avenue című dalait.

A 2016-os előadásról nem találtam videót, de 2015-ben is elővezették ugyanezt a Csínom palkó és társai között:

 

 

Arató Diszkó, 2012.

Van ez a szilveszteri para, hogy mindenki bulizik ilyenkor, de én hová menjek, és hogy a bulinak muszáj jól sikerülnie, különben. Húszévesen még tudtuk erre a megoldást, csak azóta elfelejtettem: karácsony és szilveszter között kell eljárni szórakozni, egyrészt mert ilyenkor még mindenki lazább, másrészt ha kellően fáradt vagy, teljesen mindegy lesz, a 31-e éjfél hogyan telik. Mi Arató Diszkóba mentünk előző este, és milyen jó ötlet volt!

Arató András a Champs nevű helyen zenél manapság, ez egy pincében levő sportbár az Astoria közelében, ahol meccseket lehet nézni, sportolók fotói vannak a falon, és a pince legvégén vagy egy táncparkett. Itt szerelkezett fel Arató az ún. videó-diszkó kellékeivel, ami azt jelenti, hogy a zeneszám és annak videóklipje egyszerre hallható és látható. Én a 80-as években hallottam erről először, és eleinte nem akartam elhinni, hogy 2012-ben valaki még ezzel nyomul – bár még sosem láttam ilyet élőben. Egyébként nem rossz, lehet nézni a klipet táncolás közben, ha éppen nincs más ötleted. Érdekes, hogy Arató valami mágikus videó-diszk formátumot használ, nem simán a Youtube-ról rippel, mert néhány, amúgy kifejezetten ismert zenéhez nem volt klip kivetítve, ilyenkor csak egy viccesnek szánt animáció ment egy kacsintgató kutyával.

Az viszont formátumtól függetlenül kétségtelen, hogy a legjobb bulit még mindig Arató András tartja. Idén két helyen voltunk eddig, a gávavencsellői kastély-diszkóban és a Morrison’s Népligetben, és az tűnt fel, hogy lakodalmas, 80-as évek, 90-es évek, magyar, külföldi, tüc-tüc, minden van, csak normális, aktuális diszkóslágerek nincsenek sehol (ha csak én vagyok tájékozatlan, tájékoztassatok). Arató a retró mellett pontosan ilyen zenéket játszik és nagyon-nagyon jó bulit csinált. Maroknyian voltunk egyébként, és miután megérkeztünk, személyesen megkérdezett minket, milyen zenét szeretnénk hallani – érdekes érzés volt, hogy a legendás DJ tőlünk kérdezte, mivel szolgálhat (mondtam, hogy Neotonnal és Pitbullal, és tényleg játszott Neoton- és Pitbull-számokat is).

Az egyetlen negatívum, hogy Arató dohányzik, ami a szűk pincehelyiségben különösen zavaró volt. Az elmúlt évek egyik legjobb fejleménye, hogy a diszkókban nincs masszív dohányfüst, nem rongálja senki a többiek egészségét és nem lesz büdös a ruhánk sem. És nem hiszem, hogy ez csak a törvényi tiltás miatt van így, szerintem kulturálisan is sikerült most már eljutni odáig, hogy mások környezetében senki sem dohányzik – ehhez képest kifejezetten bunkóság volt az öregtől, hogy rágyújtott.

Azt szeretném még megérni, ha már dohányfüst nincs, hogy a Pocsolyába léptem kikopjon végre a zenés, táncos szórakozóhelyek műsorából. Még egy ilyen elcsépelt, agyonjátszott, hosszú és fárasztó számot, nem igaz, hogy folyton mindenhol le kell játszani. OK, pozitív meglepetés most sokkal több volt, Gangnam Style, Pitbull, LMFAO – így képzelek el egy diszkót 2012-ben (2011-es számokkal). Ez pedig itt külön is beütött a misztikus klipjével – monitor előtt semmi extra, de egész falra kivetítve, hangosan hallgatva, részegen egészen varázslatos. Egyébként Aratónál a hangminőség is szokatlanul jó volt.

 

Balatonboglár ismét

Negyedszer nyaraltunk Noémivel Balatonbogláron, szokás szerint az augusztus 20-a körül megrendezett BB fesztivál idejéhez igazodva. Idén az volt az alapötlet, hogy Noémi szüleit is elhívtuk, így volt társaságunk is (az üdülőben más ismerős sajnos nem volt), illetve amíg ők vigyáztak Zsófira, mit tudtunk részegen tivornyázni és LMFAO-ra csapatni kettesben romantikus estéket eltölteni.

A BB Fesztivál sajnos évről évre egyre rosszabb lesz. Régen egész délutánokat töltöttünk kint, egymás után jöttek a jobbnál jobb előadók és koncertek, most viszont egy kezemen meg tudom számolni nem hogy a jó, de legalább ismerős fellépőket. A szervezők néptáncos együttesekkel töltik ki az időt, aminek biztosan megvan a maga közönsége, de egy mainstream, népszerű borfesztiválon talán mégsem alapvetően őket kellene szerepeltetni. Kifejezetten csalódást keltettek például a szegény ember rockkoncertjei: Fankadeli, P-Mobil, Oláh Ibolya – nem hiszem, hogy a strandoló családok pont őrájuk vágynak, mi biztos nem, és akiket megkérdeztünk, azok sem. Oláh Ibolyának például egyetlen saját slágere van, a többi saját számát kár volt erőltetnie, és a színpadi jelenléte is szomorú. Az Old Boys jó számokat játszana, konferálnia viszont nem tudom, az együttesnek miért egy egyszerre selypítő és pösze tagjának kell, enyhén röhejessé tette az egész műsort.

Persze egy borfesztiválon a zenétől függetlenül is lehet jókat inni, enni, sétálni és beszélgetni, régen azonban kifejezett zenei élményt is jelentett a BB Fesztivál, ez most már egyáltalán nincs így. Egy pici sörsátor volt csak, amelyiknek a sarkában LMFAO-t és napjaink más, valódi slágereit játszották, az mondjuk jó volt, bár a sok táncoló fiatal szó szerint túl nagy port vert fel…

Az egyik leghíresebb balatonboglári létesítmény a Platán-strand mellett a Platán-sor. Ez a Balaton partjával párhuzamosan halad, de a parttól néhány utcával beljebb, és egy viszonylag csendes, szép utat jelképez, aminek az egyik felén tudnak az autók, a másik felén pedig a gyalogosok haladni (a biciklisták pedig ízlés szerint). Négy nyaralás kellett, hogy rájöjjek, mi a baj vele: a fák az autóútra vetnek árnyékot, nem a gyalogosokra. Mi például idén 19 alkalommal gyalogoltuk végig a Platán-sort az üdülő és a strand között, kizárólag az autóúton, még Zsófival is, mert a nap minden alkalommal a gyalogos részre tűzött. Van ez a furcsa szokása mostanában, hogy délről süt, a platánok viszont az északi oldalát szegélyezik az útnak…

A Platán-sor Balatonbogláron, a jobb oldalán a napsütötte gyalogút

Relatíve jól vizsgáztak a magammal vitt műszaki eszközök: a Kindle-re egész könyvtárat telepítettem indulás előtt, hogy tudjak válogatni, és el is olvastam 6 nap alatt 3 könyvet, ami alatt a készüléket még csak tölteni sem kellett. A telefonon pedig prímán lehetett internetezni és híreket olvasni – a mobilnet ahhoz viszont sajnos nem volt elég, hogy a laptoppal is megosszam, és azon érdemi webszerkesztést tudjak végezni.

A németek között is vannak jó fejek és vannak parasztok – ez a német családapa például a tuningolt kombi Vectrával valószínűleg úgy érezte, hogy ha az övénél szegényebb országba érkezik, ott már nem szükséges törődni a szabályokkal. Megbűnhődött a bunkóságáért: a Penny Market balatonlellei üzletében ugyanis csak az egyik kasszánál lehet euróval fizetni. Ő sajnos a másik sorba állt, úgyhogy kiállították hátra a családjával együtt, aztán a másik sorban újrapakoltatták velük a vásárolni kívánt élelmiszereket, és csak ezután tudtak fizetni…

Az opeles a vonalon parkol, két helyet is elfoglal

A nyaralás pedig alapvetően jól sikerült: jókat ettünk, jókat ittunk, és sokat fürödtünk a Balatonban, sőt megnéztük Keszthelyen a Festetics-kastélyt és a Babamúzeumot is, mindkettőt tudom ajánlani másoknak is. Annál pedig kevés szebb, jobb és romantikusabb programot tudok elképzelni, mint hogy este, lefekvés előtt még fürdünk egyet Noémivel a kellemes hőmérsékletű vízben, a lemenő nap fényében. (Zsófi is jól érezte magát, róla majd külön posztban.)

Gergő új klipje: Harc és vágy

Furcsa dolog a tehetség, nehéz megfejteni, mitől függ. A kenuzásban tudni lehetett, hogy alkat kérdése a siker, valamint rengeteg munka kell hozzá, a fiatal Malomsoki Sanyi sikereit, beleértve a 16 évesen 18 évesek között szerzett világbajnoki címét azonban így sem tudta senki megmagyarázni. Aztán ott van az írás misztikuma. Az íráskészség fejleszthető, de az átadott gondolatok tisztasága, eredetisége, illetve az átadás könnyedsége megint csak tehetség kérdése.

Kép a Harc és vágy klipjéből, Gergő egy óriási csőbe esik bele

A zenéről viszont még ennyit sem tudok, legyünk bármilyen régi és jó barátok Gergővel. Világos, hogy jó hangja van, ami a legtisztábban szerintem ebben a Fool Moon-számban hallható, még ha a konkrét felvétel kicsit visszhangos is. Van egy zenei előképzettsége, de ennek a szintjét már nem tudom megítélni, és azt is tudom, hogy maximalista, a végtelenségig cizellálja a dalait, mielőtt kiadja a kezéből. Büszke is vagyok, hogy a Harc és vágyat nekünk már novemberben odaadta szigorúan bizalmas, személyes jellegű felhasználásra (hallgatni).

Piros ruhás, gitározó robotcsaj

A hétköznapokon ezek a dolgok egyáltalán nem feltűnőek. Amikor Catan telepeseit játszunk, Alhambrát építünk, szilveszteri bulit tartunk vagy éppen Zsófival játszik, Gergőn nem látszik, más alkalommal hogyan tud ilyen dalokat írni. Mondjuk nem is egyedül írja őket, Molnár Gáborral, Rakonczai Viktorral, ők biztosan jobban értik ezt a dolgot nálam.

Digitális tigris gyémántokból

A Harc és vágy klipjének pedig az a története, hogy azt Bajkov Valentin készítette, aki 3D animációk készítésével foglalkozik, korábban VIVA Comet-díjas klipet is készített már. A forgatásról tudtunk, de ezúttal nem voltunk ott, utána viszont hónapokig csend volt, ami elég baljós előjelnek tűnt. Bajkov Valentin dolgozott rajta, sokáig, ami gondolom elsősorban a számítógépek munkáját jelentette, pörögtek a processzorok és csikorogtak a fogaskerekek. Aztán ez lett belőle, szerintem egészen hihetetlen látványt nyújt.

Az én Irigy Hónaljmirigy-sztorim

Több legendás testvérpár volt a kenusok között, például a Kukonya-ikrek, akik párosban lemaradtak a mezőnytől, és hangosan kurvaanyázták egymást a Velencei-tó közepén. Vagy a Budai-testvérek, akik KSI-sek voltak, és miután Kanadába költöztek, világklasszis kenusok lettek, és persze a Sipos-testvérek, akik közismerten idióták voltak már kenusnak is. Elmentek futni cipőben és fürdőnadrágban, de mire visszaértek, már csak cipő volt rajtuk, vagy amikor a sítáborban kiszaladtak a hóba, szintén egy szál cipőben…

Nálunk idősebbek voltak, így a “nagyok” közé tartoztak, de például Varga Győzőt, aki szintén a csapatukba tartozott, még láttam versenyezni egy Budapest Bajnokságon. Emlékezetes volt, mert jött a mezőny, aztán szünet, és aztán érkezett be Győző, tulajdonképpen ott értettem meg, hogy attól, hogy valaki idősebb, még kenuzhat akár rosszul is. Sipos Tamás viszont egy cikkben azt nyilatkozta, hogy serdülőként és ifiként is nyert bajnokságot… Ő már akkor is nagyon jól nézett ki, kb. harminc kilóval soványabb is volt, mint most, úgyhogy nagyon sokat csajozott, mindig felnéztünk rá…

Amikor paródiazenekart indítottak, teljesen nyilvánvaló volt, hogy a kinézetük és a mentalitásuk erre tökéletesen alkalmassá teszi őket, és akkor Sipos Péter hangjáról még fogalmam sem volt. A történetük innentől közismert, bár nekem sose tetszett, hogy iparszerűen, havi tévéműsor keretében próbálnak meg viccesnek lenni, és a zenei vonalat sem kellett volna elvinniük a rockzenétől a mulatós felé. Aztán a tévéműsor is befejeződött, tegnap pedig húsz éves jubileumi nagykoncertet adtak a BS-ben.

A koncert nagyszerű volt, értékeltem, hogy élőben zenéltek, viszont kár volt össze-vissza keverni a zenei stílusokat, lehetett volna például blokkokat csinálni belőlük. Zseniális nagy pillanatok is voltak, például amikor egy dalon belül versenyeztették a cigányzenét a rockzenével, MCDC rappelése a Whiskey-s üvegek alatt, amikor Sipos Péter egyedül megmozgatott 15 ezer embert a BS-ben, és persze Abaházi Csabától a Halál a májra…

Azt viszont egymástól függetlenül megállapítottuk Noémivel, hogy ebből a Mirigy-témából kb. ennyit lehetett kihozni, nagyon sokáig már nem kellene erőltetniük a fiúknak. Az átvezető részekben például cigányoztak vagy szegény, szerencsétlen embereket parodizáltak, ebben semmi vicces nincs, ahogy abban sem, ha férfiak nőnek öltöznek, ezek már a tévéműsorban is nagyon kínosan rosszak voltak. A nagy meglepetés pedig a Bad romance parodizálása lett volna, ami fáradt és szintén kínos volt. Eleve ez egy két éves dal, egyben a Világ Legelcsépeltebb Dala, ezt meglepetésnek előadni… A parodizálás is csak egy vicces magyar dalszövegből állt, a színpadon a klipben látható koreográfiát ismételték el a Zoltán Erika Táncstúdió növendékei. Úgyhogy a tegnap estét én egyfajta búcsúkoncertnek éltem meg, de annak jó volt, köszönjük a Coca-Colának, illetve az ott dolgozó ismerősnek a jegyeket, ez volt egyébként a Lady Gaga paródia:

Katy Perry Budapest-reklámja

Érdemes megnézni a Katy Perry énekesnő által készített Budapest-reklámfilmet. A videó bemutatja Budapest főbb éjszakai nevezetességeit, a Lánchidat, a Várat, szórakozóhelyeket, illetve hogy a Heim Pál Gyermekkórházban szükség esetén szülni is lehet. A reklámfilmhez külön zenét is szereztek, amely szintén sikeres, első az amerikai Billboard slágerlistán, és még húsz másik országban is nagy sláger, az iTunes Store-ban a második legtöbbször megvásárolt szám. A Budapest-reklámot eddig 58 millió alkalommal játszották le a Youtube-on.

Csepregi Éva: Napraforgó

Csepregi Éva önéletrajza, erre is jó sokan kíváncsiak a könyvtár látogatói közül. Nem is hiába, szépen kirajzolódik az énekesnő személyisége, és a rá hatással levő főbb események, történetek. A Neoton története is jól követhető, kellő rálátást biztosít a nemzetközi téren is sikeres éveikre.

Mégis hiányérzetem van, mert a történet nem elég részletes. Egy ilyen izgalmas élet után nyilvánvalóan történetek százai vannak még Csepi birtokában, érthetetlen, ezeket miért nem tette közzé. Erdős Péterről még többé-kevésbé teljes képet ad, amennyire az elfogultsága engedi, de még így is érződik, hogy nincs minden kimondva. Például a korábbi feleségeivel akkor később is együtt élt? A csávó bigámista volt a sötét szocializmus kellős közepén?

Csepregi Éva és Erdős Péter egy kanapén ülve

A másik, amit nem értek: hol a pénz? Én nem is tudtam, hogy Japánban és Spanyolországban ennyire és ennyi ideig voltak sikeresek. Mindebből értelemszerűen nagyon-nagyon sok pénzt kellett, hogy keressen valaki, de a könyvből nem derül ki, kicsoda. A Neoton tagjai valószínűleg nem, hiszen akkor nem lett volna téma Csepi Trabantjának lecserélése, de akkor hová lett az a rengeteg pénz?

Az együttesen belüli mozgások is elnagyoltak, feltételezem, hogy a szerző nem kívánt senkit sem különösebben megbántani, csakhogy egy önéletrajznak éppen, hogy a teljes igazságról kellene szólnia. Úgyhogy ez így nem sokkal több, mint a Neoton Família összefoglaló története, igaz, végeredményben ez sem kevés.

Érdekesség, hogy a könyv formátumhoz képest mennyire kívánkozna az egész blog formátumba. A bejegyzésekre tagoltság adott, és a neten mindegyiket ki lehetne egészíteni multimédiás elemekkel. Az egyik fejezetben Youtube-os URL is van! Csepi elmeséli ugyanis a Yamaha fesztivál megnyerésének történetét, majd katt, és meg is nézhetnénk, ahogy a győzelem bejelentése után megismétlik a dalt. Vagy ahogy Leslie Mándokival nyomulnak a Szöuli Olimpia hivatalos dala ügyében, vagy amikor a Hot french klipjéről esik szó, a Youtube-on gyakorlatilag minden megtalálható. Nem beszélve a kevéské fényképről, amelyeket a könyv végében színes papíron elhelyeztek, de össze kell lapozni a szöveggel, ha meg akarom nézni – a Szabad Föld Online csak a recenzióhoz jobb fotókat válogatott össze, mint amik a könyvben vannak. Egy lelkesebb rajongónak tehát egyértelműen fel kellene rakni az egészet a netre, ahol szívesebben is olvasnám, mint ezzel a babarózsaszín borítóval a vonaton…

A fentiek közül nekem most a Korea című dal jön be leginkább, amit tehát a Szöuli Olimpia hivatalos dalának szántak (de nem lett az):

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=GckjYnDCKcg]

Zsófival itthon

Zsófi alvás közbenItthon vagyunk Zsófival mindketten, a december nagyobbik felét már szabadságon tudom tölteni. Szépen kialakult a napi menetrend, remélem, így is marad. Noémi éjszakára kiköltözött a gyerekszobába, hogy tudjon Zsófira figyelni és én tudjak aludni, de az éjszaka nagy részét szerencsére mindketten szépen átalusszák. Zsófi hajnali 3-5 óra között felébred és enni kér, majd a hajnali reggeli után mindketten visszaalszanak. 8 óra körül kelnek fel, majd nap közben háromóránként van etetés. Este nyolckor fürdetés, majd lefekvés előtti kaja után alvás.

Az életünk és az időbeosztásunk persze megváltozott, de azért bármit lehet a lányunktól csinálni, ha éppen sikerül elaltatni. Azt vettük észre, hogy az eddig kettesben töltött idő alakult át hármasban töltött idővé, de ez egyáltalán nem baj, a babával törődni is van olyan jó, mint 24-et vagy Lostot nézni. Főleg, hogy azért nézünk Lostot is, akár Zsófi jelenlétében is. Néha személyesen is eljátszok Zsófinak filmeket, legalábbis egy-egy jelenetet, kihagyhatatlan volt például, és többször is előadtam már, hogy: -Zsófi. Én vagyok az apád. Az is megvolt, mindjárt a kórház után, ahogy Tom Hanks megmutatta Hoochnak a lakását: -Zsófi, ez a nappali. Ez nem a te szobád. … Ez a hálószoba. Ez sem a te szobád. … Ez pedig a gyerekszoba. Ez a te szobád. (Persze egy csomószor behoztuk aztán.)

Ott van még a pelenkázás, amivel semmi probléma nincs, amíg az események a pelenkán belül maradnak, megtisztítjuk a gyermeket, adunk rá másik pelust és kész. Nagyobb a gond, ha a történések kilépnek a pelenka határain kívülre, például mindkettőnket lepisilt már a lányunk, de olyan is volt, hogy a pelenka felnyitása után rögtön átvittem Zsófit a csap alá, mert a szokásos törölgetéssel semmi esélyem nem lett volna a kaki ellen.

Kialakult két altatási módszerem is. Az első, hogy dúdolok neki, a Prosectura és a Modern Hungária közötti teljes repertoáromat előadtam már, és általában be is jön, főleg, ha sétálunk is hozzá. A tuti biztos módszer viszont Israel Kamakawiwo’Ole: Somewhere Over The Rainbow című számának lejátszása dúdolással kiegészítve, ettől már háromszor is azonnal bealudt. Talán még Noémi hasából is emlékszik rá, mert egy időben sokszor hallgattam, úgyhogy ez most az első dal, ami mindhármunk kedvence.

Emilio fellépés, Szeptember Feszt

A hétvégén Szeptember Feszt rendezvény volt a lőrinci Bókay-kertben, ahol Zséda mellett és Emilio fellépését tekintettük meg. Emilio viszonylag jó bulit csinált, de még jobbat csinálhatott volna, ha nem lenne ilyen szörnyű igénytelen a produkciója. Ott van mindjárt az öltözködés. A srác iszonyatosan kövér, egy dagadt disznó – de az új klipjében, lásd a bejegyzés végén, ehhez képest jól néz ki öltönyben és napszemüvegben. A szombati fellépésén is viselt napszemüveget, de azon kívül csak egy szakadt farmert, és atlétatrikót, az összes hája kilátszott alóla.

De legalább jó hangja van, próbálnám mentegetni, csakhogy az ilyenkor szokásos fél-playback helyett ráénekelt a saját hangjára. Ilyenkor hallatszik a lemezen éneklő Emilio, meg a helyszínen levő is, és pont annyi különbség mindig van a kettő között, hogy zavaró legyen az interferencia, magyarul torz és kellemetlen az egész. Állítólag mindig így lép fel, valaki szólhatna neki, hogy ez mennyire gáz.

Az pedig már szót sem érdemel, hogy legalább az átkötő szövegek erejéig megbarátkozhatna a magyar nyelvtan szabályaival. Lehet, hogy a hétköznapok során elvan nélkülük, de egy színpadi műsorban égő, ha nem tud két épkézláb mondatot mondani.

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=NSP5dlLfzSE]