Szeptember végén (valószínűleg) megjelenik a könyvem

Szatmári Péter: Informatika a látássérültekértA könyvet, aminek a kéziratát márciusban fejeztem be, szeptember végére a jelek szerint talán tényleg kiadják. Nem az én könyvemmel volt még hat hónapnyi munka, hanem a kiadónál jelentkezett annyi szerző, hogy én csak most kerültem sorra. Még úgy is, hogy a könyvet nekem kellett szerkeszteni és betördelni – a kiadó is vállalta volna, de túl súlyos tízezrekért ahhoz, hogy inkább magam nekiüljek. Sajnos nem vall túl nagy fantáziára tőlem, hogy a dizájn a 2003-as Microsoft Word sablont követi Times New Roman és Arial betűtípusokkal, de ezúttal a megbízhatóságot választottam a szépség helyett és nem kezdtem el a betűtípusokkal szórakozni. Néhány tördelési hiba és elírás is maradt még benne – most éppen ezek kijavítását szorgalmazom a kiadónál.

Van már borítója is, amint látszik – én Bogit szerettem volna a címlapon látni, de a kiadónál erre is volt egy szabály: a dreamstime stockfotó oldal készletéből lehetett választani.

Maga a könyv szerintem elég jól sikerült, a látássérültügyi informatikáról még egészen biztosan nem jelent meg ilyen átfogó, és egyben olvasmányos szakkönyv – én legalábbis elég jól szórakoztam, mikor tegnap újra végigolvastam.

Az egész történet egyetlen kínos része az ár: a könyv 4.730 forintba fog kerülni, ami nem hiszem, hogy nagyon reális lenne egy 108 oldalas, puhafedelű könyvért. Viszont ha én vásárolok a saját könyvemből, kapok 20% szerzői kedvezményt, vagyis tőlem 3.800-ért megkapod…

Munkahely-váltás

Új munkahelyem van: az „Informatika a látássérültekért” Alapítványnál felmondtam, miután felvettek a Nuance-hoz QA-engineer, magyarul szoftvertesztelői munkakörbe. Az alapítványnál nem töltöttem ki a 30 napos felmondási időmet, hanem közös megegyezéssel ennél gyorsabban jöttem el, és április 5-én volt az első munkanapom a Nuance-nál.

Az alapítványnál ugyanakkor az volt a célom, hogy mindent rendben átadjak a kollégáknak. Az egyetlen terület, amit más kolléga nem tudott volna ilyen gyorsan átvenni, az a honlap szerkesztése, úgyhogy elvállaltam, hogy azt én szerkesztem tovább önkéntesként.

Szintén látássérültügyi információ, hogy befejeztem a könyvem kéziratát (tada.wav), az már a kiadónál van elbírálásra, meg ami kell még – én megírtam. Furcsának tűnhet, hogy akkor jelentetek meg könyvet, várhatóan „Informatika a látássérültekért” címmel, amikor éppen szakítok a látássérültügyi informatikával, de a kettőnek nincs köze egymáshoz, így jött ki a lépés. A könyvben összegzem az elmúlt tíz év szakmai tapasztalatait – a nagy részét a saját korábbi anyagaimból smitteltem össze, de pont az volt az egyik cél, hogy legyen egy átfogó, aktuális  összefoglalás a témában. A másik, hogy legyen egy könyv a polcon, amit én írtam, és ezután bármikor megemlíthessem, hogy könyvet is írtam erről, vagy hogy a könyvemben azt írtam erről… értitek.

Csütörtöktől pedig a Nuance-nál dolgozok mint a ShareScan szoftver egyik tesztelője, jó környezetben, szimpatikus munkatársakkal, anyagilag is előrelépve. Technikailag ezt azt jelenti, hogy nagyon sokat fogok metrózni ismét (mint a gimnázium alatt), sőt, a közelsége miatt még a BSE kajak-kenus vízitelepének a meglátogatása is felmerült, mint lehetőség…

olvaslak.hu és más hobbik

Az elmúlt időben kissé túlzásba vittem a hobbijaimat, de ezt nem panaszképpen mondom. Először is tartottam egy rövid tanfolyamot az újságírásról. Mindenféle témáról adtam már elő, de az újságírásról még soha, érdekes új élmény volt. Kétszer két órát beszéltem a nyomtatott, a rádiós és az internetes újságírásról, szerencsére viszonylag jól sikerült kitölteni az időt. Az is érdekes volt, hogy Skype-on, konferenciahívás keretében tartottam az órát, a nagyszobában, a kanapén hátradőlve, a telefonomba beszélve. Az olcsó kis telefonom nyikkanás nélkül bírta végig wifin keresztül a két órás Skype-hívást, félig sem merült le az akkumulátor, és a visszajelzések alapján jól hallható is voltam.

A másik próbálkozásom a könyvírás, egy pályázat keretében kell ismeretterjesztő könyvet írni 200 ezer karakter terjedelemben január 15-ig. A látássérültügyi informatikát választottam, de mint kiderült, 200 ezer karakter iszonyatosan sok, nem tudom, megírok-e ennyit ennyi idő alatt. A pályázat első díja egy laptop, a második egy X-Box, a harmadik egy Office programcsomag, vagyis az első kettő lenne érdekes, de nem tudom, mennyi az esély arra, hogy első vagy második legyek. Nem is annyira a díj, mint a szellemi kihívás izgat – de az olvaslak.hu mellett egyre kevésbé, szóval lehet, hogy ezt inkább kihagyom.

A legfőbb új hobbim pedig, hogy olvaslak.hu néven új könyvkritikai portált indítottam. Ide, a privát blogomba is mindig sok könyvkritikát írtam, ezt szeretném magasabb szintre emelni. Egyrészt tisztább arculattal, ott kizárólag könyvkritikák lesznek, másrészt társszerzőket is szeretnék bevonni, hogy több könyv lehessen bemutatva. Egyelőre a Freeblog két sztárszerzőjét, Lobót és The Real Trebitsch-et sikerült bevenni a buliba, de csak félsikerrel, mert kifejezetten az olvaslak.hu-ra még egyikük sem írt semmit, készül viszont egy harmadik (engem is számítva negyedik) szerző cikke, meglátjuk. A kiadók meglepően jó partnernek bizonyulnak, a Geopentől például egy akkora pakkot kaptam ma amerikai politikusok köteteiből, hogy csak néztem. A portál érdekessége még, hogy egy-egy cikket angolul is közlünk, ezeket egyelőre én írom és Móni, az angoltanárom javítja.

Iderakok egy célkitűzést: a portál akkor lesz sikeres, ha jövő ilyenkor a legnagyobb sikerű könyveket (amelyek kritikája karácsony előtt az olvasót leginkább érdekelheti) nagyrészt szemlézni tudjuk a leendő társaimmal. Viszont máris megvalósult, ami Michael Korda: Egy másik élet című könyvében annyira tetszett, hogy önkéntesen, de mégis munkaként kell könyveket olvasni, egyelőre nagyon élvezem.

Okostelefonok látássérülteknek (Népszabadság)

A mobiltelefonoknak kezdettől fontos szerepük volt a látássérült emberek életében, akik nehezebben tudnak közlekedni, így ritkábban mozdulnak ki otthonról, inkább csak telefonálnak. Az is különösen fontos, hogy bármilyen helyzetben segítséget tudjanak kérni.

A használatnak eddig azonban számos nehézsége volt, hiszen a mobiltelefonok egy vak ember számára (a csörgésen és a billentyűhangokon kívül) semmilyen hangos visszajelzést nem nyújtottak. Sem a telefonkönyvet, sem az SMS-szolgáltastást nem tudták kihasználni, és a hívni kívánt számokat is egyesével be kellett billentyűzni, csak a gyorshívó gombok jelentettek némi segítséget. Read more

Okostelefonok látássérülteknek, a Népszabadság-cikkem illusztrációjáról

Teljesítettem az év elején megfogalmazott célkitűzéseim közül egy kevésbé fontosat, cikket írtam egy Vakok Világán kívüli újságba, a Népszabadság közölte a látássérült emberek telefonhasználati szokásairól írt cikkemet. Azt gondolom, hogy maga az írás jó lett, a laikusok számára is megvilágítja a témát, az illusztráció viszont elég szerencsétlenül alakult.

Ákos a telefonján SMS-eket törölgetAz informatika vakügyi szempontból azért csodálatos, mert minden korábbi technikával, technológiával szemben a látássérült emberek szinte teljesen egyenrangúan használhatják. A speciális vakos eszközökkel szemben a Windows, a Word, az e-mail vagy az Internet Explorer a látó és a nem látó emberek számára is ugyanazt jelenti. Önállóság, esélyegyenlőség, integráció, a legtöbb esetben ez jellemzi az informatikát, és ugyanez jellemző ma már a mobiltelefonok világára is.

A cikkben ezt explicit módon nem fogalmaztam meg, bár talán meg kellett volna, csak azt írtam meg, hogy a magyar vak emberek ma Nokia és Apple készülékeket tudnak használni. Tény, hogy ezt nagyon nehéz illusztrálni, hiszen a fentiek viszonylag hétköznapi készülékek, képernyőolvasó programmal kiegészítve, ami viszont nem látszik, csak hallatszik. A szerkesztő úr azt írta, küldjek képet arról, ahogy egy vak ember ezeket használja, ahogy telefonál. El is küldtem itt ezt a képet két másikkal együtt. Nem egy fotóművészeti remekmű, de egy látássérült ember használ rajtuk egy okostelefont, Ákos az SMS-eit törölgette ki, amíg fotóztam.

Ehhez képest a közölt kép egy speciális, Braille-gombos, kizárólag üzenetküldésre és -fogadásra használható valami, amit Magyarországon még csak nem is láttunk soha. Na most jó esetben egy illusztrációnak erősítenie kellene a cikk mondanivalóját, nem gyengítenie, hát ebben az esetben ez sajnos nem igazán jött össze.

Speciális Samsung eszköz vak emberek számára

 

 

 

A látássérült emberek számítógép-használatáról és az ECDL alapú informatikaoktatásról (NJSZT)

A Mi Újság is beszámolt arról, hogy az NJSZT és az „Informatika a látássérültekért” Alapítvány együttműködési megállapodást kötött. A két szervezet közös célja az informatikai írástudás terjesztése a látássérült emberek körében is, illetve akadálymentesített vizsgaközpont-hálózat létrehozása. Az előrelépéshez érdemes részleteiben is megismerni a látássérült emberek számítógép-használatának módját, illetve a speciális szükségletek eredetét.

A látássérült embereket orvosi, pedagógiai és egyéb szempontok alapján több csoportba sorolhatjuk. Számunkra az úgynevezett funkcionális megkülönböztetés a megfelelő, melynek lényege, hogy az illető a megmaradt látását tudja-e érdemben a számítógép képernyőjének olvasására használni. Ha igen, akkor gyengénlátó, ha nem, akkor vak felhasználónak tekintjük. A két csoport igényei lényegesen eltérőek. A kétrészes cikksorozat ezen első részében a vak felhasználókról lesz szó. Read more

Régi cikkeim

A WordPressre való áttérés keretében újraolvastam az összes eddig megjelent cikkemet. Három jól megkülönböztethető időszakom volt. Az első a Nyúzhoz kötődik, és az jellemző rá, hogy bloggolás helyett írtam cikkeket. Bármit, ami éppen foglalkoztatott vagy az eszembe jutott, Nyúz-cikk formájában jelentettem meg, és mai szemmel azért meglehetősen furcsa, hogy egy hetilap hasábjain ennyire előtérbe kerüljön valakinek – akár nekem – az egója. Erre talán a Másodosztály útikalauz a legjobb példa, ami elég jó írás, viszont semmilyen kézzelfogható köze nincs az újság célközönségéhez. A Múlt heti időjárás-jelentésre és a Kedvencek temetőjére viszont most is büszke vagyok, ráadásul ez utóbbi volt az első olyan cikkem, amit konkrét intézkedés követett (leszedték a döglött galamb maradványait az üvegtetőről).

Ezután jött a Vakok Világa, ahol szorgosan beszámoltam a vakügyi informatikai munkáinkról, eredményeinkről. Újságírói és marketinges alapvetés is, hogy publikálni kell, és nekem is nagyon jól bejött, hogy ennyit írtam, sokan megismerték akkoriban a nevem ezekből a cikkekből. Bár konkrétan nem ez volt cél, hanem kötelességemnek, egyben természetesnek is éreztem beszámolni a látássérült embereknek arról, amit az Informatika Csoportban az érdekükben végeztünk.

Aztán megszűnt az Informatika Csoport és vállalható orgánumként megszűnt a Vakok Világa is. Azóta a munkahelyem honlapján számolok be az aktuális fejleményekről, közben pedig újságírói végzettséget szereztem, és kétszer is megjelentem a Népszabadságban, ez az időszak tart tulajdonképpen most is.

Feltettem két új cikkemet is, mindkettőt az alapítvány honlapjáról átvéve. Az első egy beszámoló a W3C Magyar Iroda konferenciájáról, benne mindenféle érdekes megállapítással az előadók részéről. A másik pedig egy februári keltezésű alapvetésem az internetes akadálymentességről. Letisztult, egyértelmű álláspontunk van ma már arról, mi az egyenlő esélyű hozzáférés az interneten, ezt szedtem össze úgy, hogy később is csak hivatkozni kelljen rá – az igazi persze az lenne, ha ezt mások is megtennék…

Az internetes akadálymentesítésről (Infoalap)

Az elmúlt időszakban több szervezet is megkereste alapítványunkat vagy más vakügyi szervezeteket, hogyan tudná akadálymentessé tenni honlapját. A kérdés rendszerint a vakbarát változat kialakítására vonatkozott, de így legalább alkalmunk nyílt elmagyarázni, hogy az egyenlő esélyű hozzáférés elve kifejezetten ellene szól a vakbarát verziók létrehozásának.

Read more

Együtt a fogyatékossággal előkért

Én majd akkor leszek elégedett, ha egy nem látó ismerősömet nem azért látom a tévében, mert vak, hanem mert táncol a Szombat esti lázban, énekel a Megasztárban vagy részt vesz a miniszterelnök-jelöltek vitáján.

De addig is, ez a társadalmi szemléletformáló kampányfilm szerintem elég jól sikerült, én tegnap a Jóbarátok reklámszünetében láttam először. Kriszta és Pille civilben is egy pár, és bár remélem, a saját konyhájukban csak ritkán repülnek a tányérok, ettől eltekintve ők a valóságban is ilyenek, legalábbis Pille a nagy dumájával biztosan.

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=k55v4eYGDaw]