szpeti.hu újra

Sikerült az átállás, ismét itt vagyok a saját domainem alatt. A WordPressben az a jó, hogy simán teljesíti a honlapomra és a blogmotor működésére vonatkozó összes óhajomat, én pedig hekkelés, problémamegoldás és programozás helyett foglalkozhatok a lényeggel, a tartalommal.

A tanulság, hogy érdemes lett volna kezdettől fogva szabványos formátumokat használni, mert akkor nem ment volna el öt hónapom arra, hogy a saját írásaimat HTML-ből WordPressbe kelljen alakítani. Annyiban persze hasznos volt, hogy átfésültem egyszer az egészet, ki is hagytam a felét, de mégiscsak öt hónap felesleges másolgatás volt. Látványos volt, amikor az immár szabványos WordPress formátumú blogomat az amerikai szerverről a saját tárhelyemre másoltam át: tíz év munkája 2 perc alatt kompletten átmásolódott, és csak egy kérdésre kellett válaszolnom, hogy itt is szpeti kívánok-e lenni (igen).

Közben szolgáltatót is váltottam, mert a 3in1 az alapítványnak már bevált tárhelyszolgáltatóként, évek óta nincs gond velük, és az én igényeimet bőven kielégítő tárhely-csomagot kevesebb mint feleannyi pénzért, 5625 forintért nyújtják egy évre. A különbség a tárhely méretében van, ez csak 375 MB, máshol meg gigabájtokat adnak, de nekem nincs szükségem gigabájtokra.

Amivel viszont szívtam, az a blogom kinézete. Számtalan téma van a WordPresshez, de furcsa módon egyik ocsmányabb, mint a másik. Gagyi betűk, ronda színek, esküszöm, nem volt kettő, amelyik kompletten, ízlésesen és elfogadható módon nézett volna ki. Ez a mostani volt talán a legkevésbé rossz, csak a bejegyzések elején kellemetlen a sötétszürke háttér előtt a sötétszürke betűket olvasni…

Van itt még néhány teendő, visszailleszteni a Google-hirdetéseket, kijavítani az RSS-hivatkozást, a statelit hivatkozást, újra feltenni a CoV-archívumot, de azért alapvetően akkor rendben volnánk.

Régi cikkeim

A WordPressre való áttérés keretében újraolvastam az összes eddig megjelent cikkemet. Három jól megkülönböztethető időszakom volt. Az első a Nyúzhoz kötődik, és az jellemző rá, hogy bloggolás helyett írtam cikkeket. Bármit, ami éppen foglalkoztatott vagy az eszembe jutott, Nyúz-cikk formájában jelentettem meg, és mai szemmel azért meglehetősen furcsa, hogy egy hetilap hasábjain ennyire előtérbe kerüljön valakinek – akár nekem – az egója. Erre talán a Másodosztály útikalauz a legjobb példa, ami elég jó írás, viszont semmilyen kézzelfogható köze nincs az újság célközönségéhez. A Múlt heti időjárás-jelentésre és a Kedvencek temetőjére viszont most is büszke vagyok, ráadásul ez utóbbi volt az első olyan cikkem, amit konkrét intézkedés követett (leszedték a döglött galamb maradványait az üvegtetőről).

Ezután jött a Vakok Világa, ahol szorgosan beszámoltam a vakügyi informatikai munkáinkról, eredményeinkről. Újságírói és marketinges alapvetés is, hogy publikálni kell, és nekem is nagyon jól bejött, hogy ennyit írtam, sokan megismerték akkoriban a nevem ezekből a cikkekből. Bár konkrétan nem ez volt cél, hanem kötelességemnek, egyben természetesnek is éreztem beszámolni a látássérült embereknek arról, amit az Informatika Csoportban az érdekükben végeztünk.

Aztán megszűnt az Informatika Csoport és vállalható orgánumként megszűnt a Vakok Világa is. Azóta a munkahelyem honlapján számolok be az aktuális fejleményekről, közben pedig újságírói végzettséget szereztem, és kétszer is megjelentem a Népszabadságban, ez az időszak tart tulajdonképpen most is.

Feltettem két új cikkemet is, mindkettőt az alapítvány honlapjáról átvéve. Az első egy beszámoló a W3C Magyar Iroda konferenciájáról, benne mindenféle érdekes megállapítással az előadók részéről. A másik pedig egy februári keltezésű alapvetésem az internetes akadálymentességről. Letisztult, egyértelmű álláspontunk van ma már arról, mi az egyenlő esélyű hozzáférés az interneten, ezt szedtem össze úgy, hogy később is csak hivatkozni kelljen rá – az igazi persze az lenne, ha ezt mások is megtennék…

Az aktuális bejegyzések is a WordPressen

Mégis itt folytatom a bloggolást. A blog.hu-t az esetleges Index-címlap miatt akartam kipróbálni, de erre gyakorlatilag semmi esélyem, semmi olyasmiről nem írok ugyanis, ami ott megszokott. Egyáltalán, mintha a politikai és a kifejezetten tematikus blogokat favorizálnák, de az az igazság, hogy ezen töprengeni sincs se kedvem, se időm.

A WordPress.com viszont abszolút bejött. Sokféle wysiwyg-szerkesztőt láttam már, de a WordPress mindet magasan veri, tulajdonképpen nem is értem, miért kezd annyi cég saját szerkesztő programozásába, amikor WordPress is létezik. A teljes képernyős szerkesztési lehetőség, a formázás, a HTML-tagek beszúrása, a címkézés, a kategorizálás, mindegyik lehetőség kitűnően működik, a felület felhasználóbarát és megbízható.

Alapvetően a régi cikkeimet töltöm fel ide, és kifejezetten élvezem, hogy nem a technológiai problémákra megy el az energiám, hanem a cikkeim újraolvasására, egy nagy nosztalgiázás az egész.

Úgyhogy mostantól nem építek két külön oldalt az archívumnak és az aktuális bejegyzéseknek, hanem a blog.hu-n megírt bejegyzéseket is áthoztam ide, és ugyanitt fogok bloggolni, ahol az archívumot is építem. Jól érzem magam itt, na.

WordPress

Majdnem hét éve írtam meg a blogomat működtető „blogmotort”, ha szabad így nevezni egyáltalán. Az alapja az volt, hogy az év-hó-nap rendszerben elnevezett HTML-fájlokat egymás után sorban beolvassa, és így blogszerű megjelenést ad az oldalnak. Eleve fent voltak az újságcikkeim is, amelyeket később is mindig feltöltöttem, ha írtam valahová, aztán volt mindenféle kommentezési lehetőség, archívum, bemutatkozás stb.

A hét éves ciklusnak azonban tényleg lehet valami misztikus hatása, mert most érzem úgy, hogy a düledező részekkel nincs már kedvem tovább harcolni. Kézzel írom például az RSS-t egy XML fájlba, ami röhej. Az archívumot szintén kézzel írom, de mindig elfelejtem frissíteni. Az utolsó hozzászólások kigyűjtése sem működik egy ideje, sőt a Haloscan kommentek helyett valami Javascript-kitet kaptam, amit szintén nem értek. A régi bejegyzésekben nem jelennek meg a képek, és amúgy is végig kellene olvasni mindent, mert például a nyúzos Webarangolók már viszonylag kevéssé relevánsak, archívumom pedig van papíros formában, a szekrényben, ha kell.

Úgyhogy Trychydts szíves ajánlása nyomán a WordPress blogmotorra való áttérést választottam. Ezzel rövidtávon természetesen szintén bajlódni kell. Egyrészt ugyanezt a tartalmat át kell töltsem WordPress alá, valószínűleg ez tart majd a leghosszabb ideig.