A Kerozin kapcsán a gyakran frissített saját weboldal hasznosságáról

A Kerozin is fellépett tegnap a Total Dance-en a Parkban. Ilyenkor mindig rajongani kezdek azért, amit éppen láttam, mert a műsoruk amúgy tényleg klassz volt, énekesnő, füst, robot stb.

Fel is mentem a Kerozin honlapjára. Itt a hirdetés szerint „Tartály” címmel jelenik meg az együttes dalainak rockos verziója december 10-én. OK, de a Youtube-on már vannak fent dalok ebből. Nézem Deezeren: ez 2016-ban(!) jelent meg… Azóta nem nyúltak a honlaphoz – hát ennyire érdemes manapság saját weboldalt csinálni (működő Facebook és Instagram mellett).

A Bonnie és Clyde rockos verziója pedig állat:

 

Google Adsense hirdetések itt a blogon

Eladó volt a zene.hu, ezért megérdeklődtem az árát. A tulajdonossal korrekten átbeszéltünk mindent, de aztán nemet mondtam, mert bár folyamatában valószínűleg plusszosan tudnám üzemeltetni az oldalt, a legelső költséget, a vételárat nem láttam, hogy mikor keresném vissza.

Volt ehhez egy költségvetési tervem, ahol a bevételi oldalon szerepelt a Google Adsense. És mivel hetekig tipródtam ezen a témán, most már ki akarom próbálni, meg akarom tanulni, hogyan működik ez. Hogyan lehet felhegeszteni az AdSense-et egy WordPress weboldalra, mennyire lesz ízléstelen az eredmény (vagy hogyan lehet ezt elkerülni), látni, ahogy gyűlik a pénz, viszontlátni a saját számlámon, adózni utána stb.

Most az első verzióban teljesen ráhagytam a Google-re, hová és milyen reklámokat tesz ki. A címlapon levő tíz bejegyzésből hétnek a kellős közepébe szúrt be reklámot, ez mondjuk elég gáz… Majd próbálok még ezen finomítani.

Húsz perc reklám a film előtt

Mindig azt remélem, hogy érdemes visszatérni moziba… De nagyon kevés a jó film – most a Bad Boys 4-nek adtunk egy esélyt, az Allee-ban, vasárnap délután.

A kiírt időpontban még a reklámok se kezdődtek el, sőt a légkondi se ment, rohadás meleg volt. Aztán beindult a légkondi és vetítettek reklámokat is: 20 percen keresztül… Eddig is voltak reklámok, de hogy a 12:30-as vetítést háromezer forintos jegyár mellett 12:50-kor kezdjék el, egy újabb szintlépés a pofátlanságban.

Az angol nyelvű filmen nincs felirat – a film jellege miatt nem sok mindenről maradtunk le, de akkor is fura, ezen is spórolni kell?

Maga a film pedig: Martin Lawrence pofavágásai közben másodlagos szégyenérzetem volt, érthetetlen, Will Smith miért nem poénkodik többet. Ettől eltekintve egyszer nézhető: a helikopteres rész, és amikor a második részben kiosztott Reggie megmenti a családját, kifejezetten jó volt.

Pont odaértünk a Puskásba tánctudásban

Imádom a Hotel Mentholt, szerintem minden idők legjobb albuma. Szörnyű volt, amikor hallottam a dalokat bulikban, koncerteken, moziban vagy akár itthon, és nem tudtam táncolni rá a lányokkal. Úgyhogy évekkel ezelőtt vettünk Noémivel magánórákat a B-Coolt vezető Mészáros Gáboréktól (ahol egyébként a lányok is táncolnak). Meg is tanították az alapokat, csak sajnos gyakorolni felejtettünk el – csak később, a salsa kapcsán tanultuk meg, hogy gyakorolni kell, itthon is, rendszeresen.

Idén februárban kezdtünk el újra rocky-t táncolni kezdő szinten, Somodi Gábor vezetésével a Goldance-ben. Szerencsére ő is jól tanít, és ráadásul gyorsan, óránként három figurát tanultunk meg, ami kifejezetten intenzív haladást jelentett. Sőt, itthon is gyakoroltunk néha-néha…

Így, amikor június elsején élőben, személyesen zenélt nekünk a Hungária a Puskásban, már pont tudtunk annyira táncolni rá, hogy egy nagyot bulizhassunk Noémivel. Kb. ahogy 2019-ben is tudtunk már salsázni, amikor Luis Fonsitól előben hallottuk a Despacitot…

További érdekesség a Puskásból, hogy B-Coolból ismert Mészáros Gábor szintén ott volt – meg még vagy tíz másik ismerősünk is, csak Gábor a színpadon: ötvenezer(!) ember előtt táncolt a feleségével, a szintén B-Cool tánctanár Bonival. A képen például Novai Gábor mögött twisteltek, milyen menő már:

Twistelő csapat a színpadon

 

A kreativitás elmúlása

Régebb óta foglalkoztat, hogy a kilencvenes évek sztárjai miért nem írnak új dalokat. Nyilván főleg azokra gondolok, akik még aktívak, zenekarral koncerteznek vagy félplayback haknikat vállalnak, de régen zeneszerzők is voltak – miért nem írnak új dalokat most is?

Valószínűleg nem az életkoron múlik: Bon Jovinak most jelent meg új albuma, a Rolling Stonesnak, Paul Simonnak, Alice Coopernek és Bob Dylannek tavaly. Fenyőnek és a Neotonnak is rendszeresen vannak új dalai. Még Tucker Crowe is elkezd új dalokat írni a Juliet, Nakedben a könyv végére…

Marketing szempontból persze telített a piac, túl sok új zene jelenik meg, nehéz kitűnni – bár ha a régi dalaiddal úgyis eljutsz a közönség elé, pont be tudnád mutatni az újakat is…

De nem a marketing szempont az érdekes, hanem hogy a kreativitás, az önkifejezés vágya miért múlik el belőlük? Dobrády Ákos, Kefír, Krisz Rudi, vagy akár Zolnai András a Desperadóból – mindegyiküket láttam mostanában színpadon, mindegyikük csupa régi számot adott elő.

Van persze jó példa is: Gergő soha nem állt le az új dalok írásával, a Fiestából Csordás Tibinek és Knapik Tamásnak is vannak új dalai, nem is okoznak csalódást, sőt!..

Trashről, BAZ+-ről és egyebekről

Befejeztem Sajó Dávid interjúját a BSW-vel. 1 óra 45 perc, de megéri meghallgatni, sok érdekeset mondanak benne. Elmesélik például a karrierjük legelején hogyan lett Gaben pap(!) helyett rapper… ahogy az underground felől a mainstream felé fordultak… hogy melyik dal inspirálta a Csöcsök és segg című dalt… hogy Matyi mennyire maximalista… hogy valójában nem is nőgyűlőlő férfisoviniszták… hogy ByeAlex-szel szilvesztereztek és zenét hallgattak… kibeszélik Sajó Dávid legendás cikkét a BAZ+-ről… és hogy miért nem volt még koncertjük a Budapest Parkban.

Az egyik legérdekesebb megfejtés Sajó Dávidtól érkezik, a trash definíciója: ami szar, de nem poénból olyan, amilyen, hanem amiről valójában azt hiszik, hogy igényes és jó. Ismét tanultunk valamit!

 

Fiatalon is öregesen

Közös dalt ad ki Dr. BRS és Veréb Tamás: a Nika se Perimeno-t dolgozták fel. A doktor részéről ez rendben van, ő az ilyen és ehhez hasonló (régi) dalok feldolgozásáról ismert, valóban jó remixeket csinál, sokszor hallom ezeket bulikban is.

Veréb Tamást már kevésbé értem: idén még csak harminc éves, fiatal és életerős, ilyenkor még lázadni kellene és új zenékkel, rá jellemző egyéni mondanivalóval és hangzással megváltani a világot. Ehelyett egy ötven éves dallal már eleve a retró kategóriába iratkozik be… Példát vehetne a régi kollégái közül Gubik Petráról vagy Dolhai Attiláról, mindketten saját dalokkal adtak ki albumot (Ez van, ez, illetve Genezis címmel).

Fáy Miklós challenge

Mélységesen irigylem Fáy Miklóst, aki a Népszabadság elmúltával is naponta bizonyítja egyrészt, hogy a kultúra iránti elkötelezettsége belső indíttatású (nem csak azért járt komolyzenei koncertekre, mert a Népszabi fizetett a cikkekért), másrészt, hogy a műveltsége milyen széleskörű és mennyi témát, mennyi kérdést felölel.

Jómagam is szoktam blogot írni egyébként. Nyilvánvalóan kiválóan csinálja Fáy Miklós, látszik, hogy ért hozzá, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy nagyon sokat is gyakorolja. Persze nem tudhatjuk, hogy mi lenne, ha én is annyit írhatnék kultúráról, mint ő… (Gyurta és én)

Tulajdonképpen miért ne írhatnék. Műveltségben nyilván nem vehetem fel a versenyt Fáyval, ahogy az engem foglalkoztató témák is talán sekélyesebbek… de miért ne próbálnám meg, mondjuk egy hónapig, naponta írni egy bejegyzést, zenéről, könyvekről, moziról, színházról, vagy ami éppen adódik.

Megnyílt a harmadik fotókiállításom az AKH-ban

Tavaly nyár óta kint voltak a gyerek portréim a könyvtárban, jó sokan láthatták őket ennyi idő alatt. Márciusban viszont egy másik kiállító miatt leszedték őket, és ezzel majdnem egyszerre Balázs Józsi, az AKH oldaláról is jelezte, hogy lenne lehetőség új képeket kirakni. Eljött tehát az idő a harmadik sorozat összeállításához.

Az első kiállításomon ugye koncertfotók voltak, a másodikon gyerek portrék, a kérdés az volt, mi legyen a témája a harmadiknak. Lehetett volna egy újabb koncertfotós kör – lenne miből válogatni, de ez ismét csak snassznak tűnt volna. Amit még egyáltalán fotózni szoktam, azok a kirándulások és utazások, de a sima tájképek szintén unalmasak lettek volna. Az ötlet végül a „Nyár” – ebbe végül is mindenféle téma belefér.

Zsófi a Blue LagoonbanVan benne Olaszország (Lama Monachile és Dórival a tengerben), Barcelona (Sagrada Familia), Bulgária (tengerpart Dórival, illetve a Vasember homokszobor), Málta (Blue Lagoon és delfinek). Van benne B-Cool, egy sziluett fotó a tavalyelőtti tábor végéről – az egy nagyon jó fotós ötlet volt (nem tőlem), csomó gyereknek volt ilyen profilképe annak idején (nem csak az én fotóimból). Plusz egy virág a Füvészkertből, egy tópart a Vácrátóti Arborétumból. Dóri osztálytársa Nóri, ahogy megölel egy lovat (a tavalyi erdei táborban), illetve a sógornőm Nóra, ahogy megcsókol egy békát a Vukos játszótéren tíz évvel ezelőtt (nem lett belőle herceg).

A „Nyár” témába a „nyári este” miatt belefért volna néhány fesztiválos kép is (az EFOTT-ról és Szigetről), viszont a konkrét kinyomtatott képek nem néztek ki jól, ezért azokat végül nem raktam ki.

A képek megtekinthetőek az Albertfalvi Közösségi Házban, ingyen, de csak nyitvatartási időben. Később kirakjuk majd őket a kispesti könyvtárban is, de ennek az időpontja még bizonytalan – talán pont nyárra érkeznek majd el ide is…

Valheim-tippek: Mistland

Végigjátszottam a Valheimet (értsd: legyőztem a Queent) a harmadik karakterrel is, és még mindig nem untam rá erre a játékra!

Néhány tipp a Mistlandhez. Mindenki alapvető tanácsa, hogy staminában erős kaját fogyassz, hogy meg tudd mászni a hegyeket. Szerintem ez tévedés: a hegyek többsége túl meredek, túl nehéz folyton keresztülmászni rajtuk, főleg akkor nem, ha menekülni kell és pánikban vagy.

Először is a Plains felől közelíts, ahová vissza tudsz majd menekülni szükség esetén. A Gjall és a Seekerek oda is követni fognak, de ha ki is nyírnak, a Plainsről már vissza tudod szerezni a felszerelésed. És van egy halvány esély, hogy a Plains lényei elterelik a figyelmüket, és amíg egymással harcolnak, megmenekülhetsz.

A Mistlanden pedig maradj a sziklák közötti ösvényeken. Egyrészt, ezek minden lényeges helyre elvezetnek, nem fogsz lemaradni semmiről, másrészt el tudsz rajtuk menekülni, ha kell. A bejárható ösvényeket (az egyenesek végpontjait) mindig jelöld meg a térképen, hogy ne tévedj el.

Ezután mindig keress egy következő Dverg tornyot, szintén azért, hogy oda is vissza tudj menekülni. A dvergek a védelmezőid, mindenkit kinyírnak majd, aki üldöz téged. A dverg tornyokhoz közel kell a portálokat is lerakni (olyan közel, ahogy a Ward engedi).

Dverg toronyban a Valheim játékban

Ezzel a módszerrel térképezd fel lassan a Mistlandet. A cél a Refined eitr előállítása, ehhez három dologra lesz szükséged:

  • Sap: a Dvergr extractor birtokában kicsit kézműveskedni kell (a közeli Plainsen!): vasat tudsz szerezni a Mistlanden elhagyott fegyverekből, black metalt a fulingokból, aztán építs kohót, majd black forge-ot, így tudsz Sap Extractort rakni a misztikusan fénylő gyökerekre. Persze az is jó, ha odahajózol a Black metallal, csak unalmasabb.
  • Black core: a helyi kriptákban (Infested Mines) van belőlük. Padded armorban, vagyis a Plains-szintű shieldben még vicces lesz bemenni, de nincs más lehetőséged.
  • Soft tissue: a Giant remains – bone fejrészében, tehát a koponyában van mindig ~60 darab körül (sokszor lent a földben). A dvergek kis ládáiból is kijön 1-2, meg a dvergekből magukból is, ha meghalnak, de emiatt semmiképpen sem éri meg megtámadni őket, harcostársként sokkal többet érnek.

Kajából szerintem healthre érdemes gyúrni, fegyverből pedig közelharchoz nekem a sword + shield (black metal, majd Mistwalker és Carapace shield) vált be. Később az egész játék egyik legnagyobb megfejtése lesz a Staff of embers, amivel távoli ellenfélnek is nagyot oda tudsz végre durrantani (távol lehet maradni a Seekerektől).