Blog

Lev Tolsztoj: Háború és béke

szpeti

Háború és béke, az új fordításbanA Háború és béke nekem sokáig az „olvashatatlanul hosszú” szinonímája volt. Pedig rövidebb, mint a Harry Potter, rövidebb, mint a Trónok harca, rövidebb, mint az Atlas Shrugged… Úgyhogy amikor 2022-ben új fordításban jelent meg, korszerű, olvashatóbb nyelvezetet ígérve, adtam neki egy esélyt.

Az első kötet rögtön iszonyú vastag és nehéz – el lehet olvasni papíron is, ha valaki szereti az ilyesmit, de a Kindle könnyebb, vékonyabb és világít a sötétben.

A Háború és béke sokkal könnyebb olvasmány, mint hittem. Az első fele olyan, mint a Bridgerton, csak oroszokkal. Pierre sok pénzt örököl, de nem tud mit kezdeni magával. Szonja és Natasa mikor kibe szerelmes? Az öreg gróf is szórakoztató, a sok pletykás vénasszony is, meg az előkelő estélyek, ahol külön koreográfiája van annak, mikor kivel kell beszélgetni. Pláne, hogy kivel táncol az uralkodó! Szerintem ez egy női könyv, romantikus, például amikor a szánkó repül a havon a szerelmes fiatalokkal a holdfényes téli éjszakában.

Ráadásul olvasmányos, gördülékeny szöveg, Gy. Horváth László új fordítása kiváló, és nagyszerű, hogy ha a szereplők franciául beszélnek, azt csak jelezte, nem hagyta benne eredetiben (minek? úgyse érti, aki nem tud franciául).

A második részben támad Napóleon, és a férfi főszereplők elmennek háborúzni. Ezek a részek is jók, ahogy a már megismert arcokon keresztül látjuk a háború lefolyását.

Ami viszont gáz, hogy Tolsztoj sokszor kilép a regényből, és elmagyarázza nekünk a háború történeti háttérét. Nem lenne baj, ha mértéket tartana, és csak annyit írna le, amennyi a sztori megértéséhez szükséges. De nem, hosszasan osztja az észt, általában a háborúkról, Napóleon szerepéről, meg a csapatok elhelyezkedéséről – ahelyett, hogy Pierre, Rosztov meg a többiek sorsát követnénk. Szerencsére egy idő után azért mindig visszatér a cselekményhez.

A regény vége sem az igazi: amikor eldől, végül is kihez megy feleségül Natasa, ott kellett volna befejezni, boldogan éltek, meg minden. A házaséletük érdektelen, az Epilógusban pedig nincs is szó a szereplőkről, csak Tolsztoj filozofál a történetírás hibáiról és a történelem mozgatórugóiról, ez érdektelen és fárasztó.

Összességében mégis megérte, kellemes csalódás volt. Ha nem riaszt el, hogy egy regény hosszú, érdemes próbát tenni vele.

Koldus és királyfi, Pesti Magyar Színház

szpeti

Egy új magyar musical, Tolcsvay László zenéjével és Müller Péter Sziámi szövegével, decemberben mutatták be a Pesti Magyar Színházban.

Nagyon jó zenéje van. Az összes szám dallamos, ritmusos. Érdemes belehallgatni a Youtube-on:

Többször az István, a király jutott eszembe róla, mert ahhoz hasonló a stílusa. A történetben is vannak hasonlóságok: (a csere után) lesz egy királyfi, aki nem akar király lenni, egy másik viszont nagyon is szeretne. Az öreg király meghal. Mindkét srác körül vannak aggódó nők… Persze a Koldus és királyfi nem élet-halál harcról szól, eggyel lazább és viccesebb az egész.

Viszont túl hosszú, szünettel együtt három óra. Fél órát ki kellene húzni belőle, például az elmebeteg arkangyal jelenetét, majd utána az éjszakát a koldusokkal, akik egyenként elmesélik az életüket – este fél 10-kor már fárasztó olyan részeket nézni, amik semmit nem adnak hozzá a történethez. Pavletits Béla is nagyon jól játssza a lovagot, de a családi háttértörténete egyáltalán nem kapcsolódik a fiúkhoz, kár volt ilyen hosszú történetszálat írni róla.

A szereplők közül MÁZS abszolút zseniális mint beteg király, ahogy egy-egy fáradt mozdulattal is érzékelteti a hatalmát, és vicces, hogy Ember Márkból bármi legyen, ő marad az apja… Jenes Kittit az Operettben nagyon szerettük, örülök, hogy a Magyar Színházban újra rendszeresen látjuk.

Jó lenne, ha készülne lemezfelvétel a darabból, amit önállóan is meg lehetne hallgatni. A Hogyan tudnék élni nélküled című film esetében hónapokat várni külön a filmzene megjelenésére, de azért megjelent – remélem, ebből a darabból is lesz streamelhető verzió egyszer.

Oltári srácok Nyíregyházán

szpeti

Öt oltári musical sztár egy színpadon: Kerényi, Dolhai, MÁZS, Serbán, és a turné kedvéért Amerikából hazalátogató Szabó Dávid – ezt nyilván látni kell. Mi február 8-án láttuk Nyíregyházán.

Oltári srácok plakát

Az Oltári srácok című darabot 2007-ben már játszotta ugyanez a csapat a Thália Színházban. Azoknak, akik akkor is látták már, nyilván nosztalgikus élmény újra látni a darabot ugyanazokkal a szereplőkkel. Persze öregedtek azóta, de egyrészt még mindig jól néznek ki, másrészt az öregedést ironikusan kezelik, az este legjobb poénja, amikor a nézői levelek elolvasásához szemüveget vesznek elő…

Maga a színdarab, az Oltári srácok című musical nem jó. A történet szerint öten fiúcsapatot alkotnak, csakhogy ez öt keresztény férfi, akiknek a dalai kizárólag hitről, szeretetről, Istenről szólnak, ilyen kínosan fiatalos, fiúcsapatosan táncoló, rappelős módon. A sztori annyi, hogy elmesélik, ahogy találkoznak – ez vicces szeretne lenni, de nem vicces. Továbbá térítenek, egy nagy számláló mutatja a falon, hogy mennyi bűnös lélek van még a teremben…

Nem hittem volna, de a második felvonás még ennél is kínosabb volt. Az egyik kamu olvasói levél nyomán Dolhai Attila hosszasan beszélt az önmegtartóztatás fontosságáról, hogy az esküvő előtt senki ne szexeljen, csak azzal, aki majd a gyerekei anyja/apja lesz. Nem tudom, hogy ez a darab része, vagy Dolhai tényleg ezt gondolja? Ki kíváncsi rá? MÁZS végleg kilépett a szerepéből és a saját életéről beszélt, ahogy a két végén égette a gyertyát, Kerényi Miklós Máté pedig az édesanyja haláláról. Serbán általánosságokat mondott, Szabó Dávid pedig az Amerikába költözése kapcsán mondta el, hogy azt hitte, cserben hagyták a társai, erre ő hagyta itt őket…

Nyilván ezeknek a személyes monológoknak is van létjogosultsága. Ezeket a színészeket sokan évtizedek óta követik, nézik a színházban, és a rajongókat érdeklik a személyes történeteik. Engem viszont sajnos nem, és a nyíregyházi csarnok többi nézőjében sem vagyok biztos. A színészeknek ezekkel a személyes monológokkal leginkább saját magukat sikerül meghatni: mindegyikük többször sírva fakadt, az öt pasas vigasztalta, ölelte, puszilgatta egymást, mintha egy melegbár műsorát látnánk…

Alaposabban utána kellett volna nézni előre, hogy mit fogunk látni. Az a baj, hogy a szereplők névsora annyira erős, Dolhai és Kerényi neve eddig külön-külön is garancia volt egy jó előadásra – hát, ez most elmúlt. Legközelebb figyeljünk oda jobban, hogy mire veszünk jegyet…

Nizza és Monte Carlo

szpeti

Ez az út Noémi karácsonyi ajándéka volt, már amennyire egy családi út egyvalaki ajándéka lehet. Péntektől hétfőig tartott, a WizzAir menetrendhez igazodva. Nizzában január közepén is 10-15 fok körüli hőmérséklet van, néhány napos feltöltődés az itthoni szürke, nyirkos, hideg időből.

Nizza

A nizzai repülőteret a tengerre építették: a repülőgépből pont úgy nézett ki, mintha a tengerre szállnánk le, csak az utolsó pillanatban került alánk beton.

A városba villamossal jutottunk el, amihez az applikáció pont úgy működik, ahogy 2025-ben elvártam: QR-kód volt hozzá a falon, pillanatok alatt letöltődött az app, amiben pillanatok alatt meg tudtam venni négy jegyet, és a villamoson azonnal sikerült azokat érvényesíteni.

Az első délután elsétáltunk a Mont Boronra, ami elvileg alacsonyabb, mint a Gellért-hegy, de a tüdőnket is kiköptük, mire felértünk (a Gellért-hegyen nem szoktuk kiköpni). A kilátás viszont nagyon szép:

Nizza látképe a Mont Bolonról

Másnap az óvárosban sétáltunk, megnéztük a Cimetière du Château nevű temetőt, benne Gaston Leroux, Az operaház fantomja szerzőjének sírjával. A Colline du Château és a Bellanda Tower egy-egy újabb kilátópont a városra, a Marché Aux Fleurs pedig egy piac, amit mindenhol a nevezetességek között említenek, de semmi különös nem volt benne.

Délután a tengerparton sétáltunk, majd megnéztük a Musée des Beaux-Arts de Nice-t, ahol nekem Rodin: A csók című szobrának gipsz változata tetszett legjobban. Szüleim lakásában kint volt egy fénykép az eredeti szoborról, egész gyerekkoromban szem előtt volt, úgyhogy érdekes volt végre szobor formában is látni. Tetszett még a XX. század elején, a Riviérán alkotó nők alkotásai közül Julie de Cistello: Az almafák alatt című festménye is.

Julie de Cistello: Az almafák alatt

Monte Carlo

Már az út tervezése közben éreztem, hogy Nizzában nem tudunk mit csinálni két napig. Egy blogban lett meg a megoldás: Monte Carlo, ami vonattal 20 perc alatt kényelmesen elérhető Nizzából. Ezeket láttuk:

  • Jardins de la Petite Afrique – egy park a város közepén, amitől Zsófi és Noémi is rögtön ide akart költözni…
  • Fairmont Hairpin – a híres hajtű kanyar a Forma-1-ből
  • Princess Grace Japanese Garden – nagyon szép hely, bár a zuglói Japánkert is van ilyen szép
  • kaszinó – délelőtt turistaként is be lehet menni belépőért. Elegáns és érdekes hely, legalábbis nekem, mert én még sosem jártam kaszinóban, itthon se, nem hogy Monte Carloban…

Az egyetlen komoly problémánk az volt, hogy hol és mit együnk, erre nem gondoltunk előre. Már csak azért sem, mert eddig bárhol jártunk Európában, mindenhol voltak büfék, megfizethető kis éttermek, gyorséttermek, a kajálás sehol sem okozott gondot. Monte Carloban viszont a Gucci, Valentino, Hermes üzletek melletti elegáns éttermekre nekünk nem futotta… Végül a palotanegyed hátsó sarkánál találtunk egy pizzériát, ahol megettük életünk legdrágább három pizzáját… Ha nem vagy extrém gazdag, Monacoba érdemes szendviccsel készülni.

Délután a hercegi palotánál sétáltunk, aztán a Bateu busszal átkeltünk az öböl másik oldalára. Ez egy jópofa dolog: a Port Hercule egy híres öböl Monaco közepén (ekörül halad a Forma-1-es futam is), tele van luxus jachtokkal. A Bateu bus itt jár oda-vissza az öböl két partja között. Ha például a hercegi palotából átmennél a kaszinóba, de elromlott a Ferrarid és nincs kedved körbesétálni, 2 euróért átvisznek…

Sziluett fotóim az AKH nagytermében

szpeti

Már korábban egyeztettük, hogy az AKH-ban egy ideig a kávézóban és a nagyteremben egyszerre lehetnének kint fotóim. Ehhez nem volt elég keretem, ezért rendeltem még tízet az IKEA-ból. A kiszállítást DPD-vel kértem egy közeli automatába – ez hiba volt. Karácsony előtt jártunk, a DPD-t nyilván elhavazták az ajándékok, semmi gond. A gond az volt, hogy a csomagot szilveszterre sem hozták ki, aztán január első hetében sem… Információ nincs, telefonon nem érhetőek el, üzenetre nem válaszolnak. A csomagot a DPD végül visszaküldte az IKEA-nak és az elvileg visszafizeti a pénzt – de erről se a DPD, se az IKEA nem kommunikált velem.

Többet nem fogok DPD-vel való kiszállítást kérni.

Az AKH-ban az eredeti terv az volt, hogy koncertek reflektoros fényözönét bemutató képek a sziluettekkel felváltva lesznek kint – fény és árnyék váltakozva. De ehhez nem volt elég keret, így maradtak csak a sziluettek – így se rossz egyébként, legalább egységes a koncepció.

A kiállítás szokás szerint az Albertfalvi Közösségi Ház nagytermében látható, ingyen, de csak nyilvántartási időben, várhatóan február végéig.

Follow the Flow sziluett

 

 

Évértékelés, 2024.

szpeti

Kényelmes évünk volt a közös home office-nak köszönhetően: Noémi hetente egyszer, én kb. havonta egyszer megyek be az irodába. Így sokat lehetünk itthon, nincs tömegközlekedés, valamint iskola előtt és után is találkozunk a csajokkal.

Az év elején lebonyolítottunk egy lakásfelújítást, mondjuk az pont nem volt kényelmes, viszont mindkét lánynak saját szobája lett, ahová el tudnak vonulni kamaszodni, akár a barátaikkal együtt. Persze mi is élvezzük a felújított lakást, az új bútorokat, és hogy kisebb a zsúfoltság.

Tavasszal tíz alkalmas rocky tanfolyamra mentünk, aminek a megkoronázása volt, hogy júniusban a Hungária élő koncertjén tudtunk bulizni a Puskásban. Ősztől újra jártunk salsázni, és voltunk három salsa táborban is.

Zsófit felvették az első helyen megjelölt gimnáziumba, Dóri pedig felső tagozatos lett, most mindkettejüknek mást és többet kell tanulni. A rocky-t azért mindketten aktívan űzik tovább, edzések, táborok, versenyek és fellépések váltják egymást. A versenyeken korábban Zsófi volt eredményesebb, ez idén megfordult és Dóri nyert szinte mindenhol, szólóban és Martinnal párosban is.

Utaztunk a csajokkal Máltára és nyaraltunk a Velencei-tónál, kettesben voltunk Siófokon és Koppenhágában. Voltunk több, mint húsz koncerten, amelyek közül a már említett Hungária, valamint az ABBA Tribute, a NOX és a Visions of Atlantis volt kiemelkedő. Színházban a motel.com, moziban a Futni mentem voltak a legjobbak.

Elolvastam huszonvalahány könyvet, a legjobb David Yarrow fotós módszertana volt, illetve a Hivatásos rajongó Gálvölgyivel. Rengeteget játszottam Valheimet és még benne vagyok a Lost újranézésben a Netflixen. Társasjátékoztunk itthon és vendégségben – a Ticket to ride-dal mindenképpen szeretnék még játszani ezután is. Eljutottunk DJ Alan egyik bulijába és Madame Tussauds budapesti panoptikumába.

Voltak és lesznek is fotóim kiállítva az AKH-ban és az Üllői úti könyvtárban. Ez is szinte rutinná vált, egyik sorozat a másik után két helyszínen, pedig kivételes lehetőség és megtiszteltetés.

Úgyhogy megvagyunk mi is, a család is, sose legyen rosszabb évünk. Egészségetekre:

Ananászból iszok szívószállal a máltai Blue Lagoonnál

 

 

Madame Tussauds Budapest

szpeti

A londoni Madame Tussauds megtekintése 2016-ban életem egyik legnagyobb élménye volt, extázisban ötleteltem végig a panoptikumot Noémivel, milyen vicces fotókat lehet készíteni a hírességek viaszszobraival. Ugyanígy élveztem később a bécsi Madame Tussauds, majd a barcelonai Vax Museum látogatását is.

Örültem tehát a budapesti panoptikum megnyitásának – amíg meg nem láttam a belépti díjakat: négyünknek ~30 ezer forintot kellett volna fizetni, ennyiért pedig tartsák meg a múzeumukat. De azért bekövettem őket és figyeltem az akciókat. 15%, 20%-os napok rendszeresen voltak, de még úgy is drágának tartottam volna. Idén december 24-én viszont féláron lehetett bemenni, négyünknek 15 ezer, annyiért rendben van.

Bud Spencer viaszszobrával mosolygok a budapesti Madame Tussauds bejáratánál

Kilenc terem van, sok olyan hírességgel, akik magyarok vagy Magyarországon népszerűek. Bud Spencer rögtön a bejáratnál áll, de van Columbo, István király, Mátyás király, Kossuth Lajos, Hosszú Katinka, Puskás… Érdemes lehet ide osztálykirándulást szervezni.

Jók a szettek, ahol különleges fotókat tudsz készíteni: Lugosi Béla koporsóval, Karády Katalin sportkocsival, Petőfi Sándor kávéházban, Palvin Barbara kifutón. Freddie Mercury-hoz komplett háttérzenekart lehet alkotni hangszerekkel, Dua Lipát pedig csak simán körbetáncolták a csajok. Munkácsy Mihály megfestette a családunkat, négykezest zongoráztunk Liszt Ferenccel…

Karády Katalin sportkocsijában ülünk Noémivel

Kényelmes, hogy a harmadik szoba után van kávézó és mosdó (nem csak a kijáratnál). Fura, hogy sok látogató oda sem áll a szobrokhoz, csak lefotózza őket mobillal és rohan tovább, szerintem ők nem teljesen értik a Madame Tussauds koncepcióját. Mi négyen bezzeg mindenkivel pózoltunk, ötleteltünk és szórakoztunk – így kb. 2,5 óra alatt végeztünk.

Kifelé egy ott dolgozó hölgy kérdezte, hogy milyen volt. Mondtam, hogy olyan, mint a londoni, a bécsi vagy a barcelonai. Csalódottnak tűnt, pedig csak fáradt voltam és slamposan fogalmaztam: a budapesti ugyanolyan elegáns, ötletes és szórakoztató, mint a többi, imádtam!

Noémivel ülünk egy Madame Tussauds feliratú óriás fotelben

Hétvége Koppenhágában

szpeti

Ez az út nem saját ötlet volt, hanem Gerda, Noémi kolléganője szervezte. Összesen 17-en utaztunk el péntektől vasárnapig Koppenhágába, CompuTREND-es kollégák és családtagjaik. A kollégákkal az együttműködés laza volt: a repülőjegyeket közösen szereztük be, de utána már mindenki magának szervezte a szállást és a programokat, nyilván együttműködésekkel, információmegosztással és sok közös programmal.

Repülő és metró

A WizzAir alapból nem volt jószívű velem, oda és vissza is a B oszlopba ültetett volna. Szerencsére odafelé többen is átültek szabad helyekre, így én a folyosói ülésre tudtam átülni, hazafelé pedig egy férfi utaskísérő könyörült meg rajtam, és ültetett át a vészkijárathoz. Az óriási lábtér mellé kaptam oktatást is, hogyan kell vészhelyzetben kinyitni a vészkijáratot, de szerencsére erre a tudásomra nem volt szükség a hazaút során.

Érdekes volt a koppenhágai négyes metró is, mert szinte pont olyan, mint a budapesti négyes metró: az állomások újak és modernek, a metró pedig automata (nincs benne sofőr). A különbség a két metró között, hogy amikor részeg tinilányok, piával a kézben hangoskodni kezdtek, a dán peronőr, egy középkorú nő nem csinált balhét, csak mosolygott, az ellenőrök pedig nem mogorva, ápolatlan trollok, hanem mosolygós, szimpatikus fiatalemberek voltak. Igazából mindenki mindenhol mosolygós, türelmes és kedves volt, mindenki segíteni akarta az életed és nem nehezíteni. Így is lehet?!

Copenhagen Card

Az én alapötletem a hétvégére a Copenhagen Card megvásárlása volt, amivel ingyenes volt a tömegközlekedés és számtalan program. Fejenként 48 órára 100 euróba került – talán ki lehetett volna hozni kevesebből a hétvégét, de így kényelmesebb volt, és pl. ha volt egy óra szabadidőnk a hajó indulásáig vagy a kollégákkal való találkozóig, gyorsan be tudtunk ugrani egy közeli múzeumba szobrokat nézni.

Ezeket láttuk a hétvégén:

  • Nyhavn – szép volt a sok színes ház, plusz karácsonyi vásár is volt a hagyományos hot-doggal és forralt borral

  • a Kis Hableány szobra – elég messze van a metrótól, és ami szép időben egy kellemes séta, az szitáló esőben, 3 fokban már kevésbé volt kellemes. Maga a szobor szép, a hableány pedig most 111 éve várja a hercegét
  • Amalienborg palota – minden délben van őrségváltás, de mi csak a kucsmás őröket láttuk, ők is érdekesek voltak
  • The Round Tower – a térkép alapján azt hittem, ez egy kiesőbb hely, pedig dehogy, a karácsonyi turistatenger ott megy el előtte. A toronyba felvezető spirál érdekes, de a kilátás semmi különöset nem nyújt
  • Thorvaldsens Museum – volt egy óránk és ingyen volt, hatalmas szobrokat láttunk a királyi palota szomszédságában. Thorvaldsens rendkívül termékeny szobrász volt, kifaragta például Jézust és az összes apostolt az életnagyságnál jóval nagyobb méretben, plusz hadvezéreket, tudósokat, királyokat stb.

  • Canal cruise – ez is benne volt a Copenhagen Cardban, egy órás körút a csatornákon a jellegzetes lapos hajókkal. Fedett és fűtött hajók, viszont középről nem sokat látsz, érdemes húsz perccel indulás előtt már felsorakozni, hogy ablakhoz ülhess. Az idegenvezető mondat közben váltott angol és dán nyelv között, úgyhogy néha tudtuk, miről beszél, néha nem…
  • The Tube – a pályudvar sarkában egy showcase, magyarul szelfimúzeum. Egymást követő szobákban szórakoztató mutatványok és fotózási lehetőségek, szerintem zseniális, feldobta a szombat esténket

Itt ettük a legjobbakat:

  • Sunset Boulevard – hamburgerező a København központi pályaudvaron, ahol a Crispy Chicken Burger a legjobb kaja volt a hétvégén, és még olcsó is (29 DKK ~1600 Ft). Viszont kicsi, érdemes egyből kettőt venni belőle
  • Bagerdygtigt – pékség és reggeliző a Borgbjergsvej utca 39. szám alatt. Ezek a reggelizők szuperek minden nagyvárosban, ez is kedves és hangulatos hely volt, kávéval, péksüteménnyel és halk zenével.

Tivoli Garden

Az egész út alapötlete volt, hogy itt szórakozzunk, és tényleg sokan összejöttünk itt szombat este. A Tivoli egy vidámpark az egész családnak: a kicsi gyerekeknek vannak körhinták és vasutak, a kamaszoknak és adrenalinfüggőknek durva hullámvasutak, a két szélsőség között pedig mindenféle más hullámvasút. Felnőtteknek rengeteg étterem, plusz büfék, játékgépek, kávézók, boltok. Szerelmeseknek tó, romantikus csónakázási lehetőséggel.

Nyilván hasonlít a hely a bécsi Práterre, de még ennél is érdekesebb volt, hogy a fa hullámvasút, a hullámzó (kalózhajós) körhinta, illetve a mesecsónak lényegében mind ugyanolyanok, mint a régi budapesti Vidámpark hasonló mutatványai. Szomorú, hogy ezért Koppenhágába kellett repülni…

Kis fotókiállításom nyílt a Hungária koncert fotóiból az AKH kávézójában

szpeti

Az Albertfalvi Közösségi Ház három helyiségében is rendszeresen vannak fotókiállítások: az emeleti termekben, a földszinti nagyteremben, illetve a kávézóban. Most a kávézóban kaptam lehetőséget egy kisebb kiállításra, ahová a Puskásban rendezett Hungária koncertről készült fotókat raktuk ki.

Ez decemberben tekinthető meg – és talán még január elején is, de ez még bizonytalan. Szokás szerint ingyen, de csak nyitvatartási időben.

Ezekből például több is kint van:

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Péter Szatmári (@szpeti78) által megosztott bejegyzés

Januártól pedig, ha minden jól megy, a nagyteremben lesz kiállításom ismét, „Reflektorok és sziluettek” munkacímmel.

motel.com – Álmatlan utazók előadás a Like the gypsies-ben

szpeti

Merész ötlet: negyven fős klub tulajdonosaként, első színházi előadásként új, zenés darabot íratni. Persze ha Kozma Orsi és Kerényi Miklós Máté benne van…

Az alapötlet, hogy egy kis motelben szobaszomszéd lesz Marilyn Monroe és Einstein, Shakespeare Júliája és Bonaparte Napóleon, végül Agatha Christie és Leonardo da Vinci. Mindegyik páros között erős és hihető a vonzalom (bár egyiknél se teljesedik be). A színészi játékuk nagyszerű, Kozma Orsiról nem mondanád meg, hogy amúgy nem profi színésznő, Kerényi pedig zseniális, mint mindig, mindenhol.

Minden szereplő megformálása során vicces kulturális utalások végtelen sorát lehet tenni: ahogy Einstein a nyelvét nyújtva szelfizik, ahogy Kozma Orsi Agatha Christie bőrében, Kerényi mellett állva arról beszél, mennyire szeretne csillogó operett-sztár lenni… Ahogy Leonardo da Vinci arra készül, hogy disznóvágást(!) fessen a Karmelita plafonjára…

Az éneklés pedig a hab a tortán – mondjuk a dalok kiválasztása pont nem erőssége a darabnak: Pá, kis aranyom pá, Kérek egy kulcsot a szívedhez, Kozma Orsi egyik saját dala… Nem érezni a koncepciót, bár Kozma Orsi és Kiskeró nyilván mindent is, ezeket a dalokat is a legmagasabb színvonalon elő tudja adni, utóbbi még zongorázik is.

A nagyon kicsi hely is különleges élmény: a tulaj személyesen, kézfogással üdvözöl mindenkit, Kiskeró néha konkrétan melletted állva énekel, és a darab végén simán oda lehet menni hozzá. Van ruhatár, WC, büfé, a design hangulatos – viszont nem lehet kártyával fizetni, ez 2024-ben kínos.

Ez egy kedvcsináló videó: https://www.facebook.com/reel/2174677246261439

Jegyet venni pedig a klub oldalán lehet: https://likethegypsies.com/