A látássérült emberek számítástechnikai lehetőségei és eszközei (főiskolai jegyzet)

2006-2007 folyamán indult el az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Karon az elemi rehabilitációs tanárképzés, ehhez volt szükség tananyagokra, jegyzetekre. Az egyik, tananyag-készítésre felkért szakértő Fábri Tímea, a Gyengénlátók Általános Iskolájának számítástechnika-tanára, egyben az “Informatika a látássérültekért” Alapítvány kuratóriumi tagja volt. Ő Szuhaj Mihályt, az alapítvány elnökét és engem kért fel a közös munkára, így a jegyzetet végül együtt írtuk meg, ketten mint szerzők és Misi mint szakmai lektor. A tananyag a Bárczi által kiadott Elemi rehabilitáció 3. című tankönyv egyik fejezeteként jelent meg.

Több hasonló témájú szakdolgozat született már korábban, de azok a terület gyors fejlődésének köszönhetően rendkívül elavultak voltak, mi viszont akkor a legfrissebb információkkal tudtunk szolgálni. Természetesen az idővel ez a jegyzet is gyorsan elavul majd: a publikálás időpontjában (2008. augusztus) például nemsokára elkészül a JAWS for Windows program honosított 9-es verziója, a beszélő Ubuntu Linux és így tovább. Mégis, a jegyzet a vakügyi informatika eddigi legátfogóbb bemutatása, egyben a 2003-2008-ban végzett munkám összegzése.

Letöltés: A látássérült emberek számítástechnikai lehetőségei és eszköze (pdf)

A látássérült emberek médiafogyasztási és tájékozódási lehetőségei (szakdolgozat)

Az alábbi szakdolgozatot 2008 első hónapjaiban írtam. Ebben az időszakban ötödik éve dolgoztam az MVGYOSZ, majd az “Informatika a látássérültekért” Alapítvány munkatársaként a vakügyi informatika és kisebb részben a vakügyi közélet területén. A dolgozat elkészítése viszont nem munkahelyi feladatom volt, hanem a 2007-2008-ban elvégzett újságíró-iskolai képzésre írtam szakdolgozatnak.

A dolgozat 2008. elején érvényes információkat tartalmaz, a megállapításaim azóta részben elavulhattak.

Letöltés: A látássérült emberek médiafogyasztási és tájékozódási lehetőségei (pdf)

Ajánlás munkaadók számára vak munkavállalók call centerekben történő foglalkoztatásához (tanulmány)

Az alábbi ajánlást 2005-ben, az azóta az FSZEK-be beolvasztott Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány call centeres projektje kapcsán állítottam össze, a témája, hogy miért és hogyan érdemes vak embereket call centeres munkára alkalmazni. A megírása idejében már sokféle információ volt elérhető a látássérült emberek közlekedéséről vagy számítógép-használatáról, ezeket részben fel is használtam, a tanulmány újdonsága a call centeres képességek leírása, illetve a problémának a munkaadók szempontjából való megközelítése: mi a teendőd, ha egy vak embert szeretnél alkalmazni a cégednél?

Az ajánlást a 2005-ben aktuális információkat tartalmazza, azóta informatikai téren jelentős előrehaladás történt, a közlekedési és egyéb információk viszont azóta is érvényesek.

Letöltés: Ajánlás munkaadók számára vak munkavállalók call centerekben történő foglalkoztatásához (pdf)

In memoriam Informatika Csoport

Tizenkét évi működés után, 2006 szeptemberétől megszűnik az MVGYOSZ központi hivatalában működő Informatika Csoport. A változtatás igénye az MVGYOSZ elnökségének márciusi ülésén merült fel először, amikor az a döntés született, hogy a csoport és az “Informatika a látássérültekért” Alapítvány működése közötti átfedések miatt, költségtakarékosság céljából a csoport munkatársait az alapítvány foglalkoztassa tovább úgy, hogy az ellátandó feladatokat a Szövetség szolgáltatásként vásárolná meg, és a szolgáltatás ára a foglalkoztatás költségeit is fedezné.

Read more

Átlépés az alapítványhoz

Lassan letisztulnak a dolgok, még ha augusztus végéig is kellett várni rá. Tegnap közös megegyezéssel kiléptünk az MVGYOSZ-ből. Barátsággal jöttünk el, a szerdai dolgozói gyűlés után még egy kis búcsúfogadást is rendeztünk a kollégák számára, és mi is kaptunk ajándékot.

Mától pedig beléptünk az alapítványhoz dolgozni, reggel nyolckor tehát számítógép elé ültem és dolgozni kezdtem – itthon, mert egy ideig most részben távmunkás leszek, amit úgyis mindig szerettem volna kipróbálni.

Utolsó nap az MVGYOSZ-ben

Tegnap volt tehát az utolsó napom az előző munkahelyemen (furcsa leírni), de nem volt idő szomorkodni az átadások és az adataink kimentése miatt. A természet nem akarta, hogy elmenjünk, a szél kidöntötte a bejárat melletti gesztenyefát. Nagy szerencse, hogy senki sem járt arra, ezért is gondolom, hogy csak minket akart odabent tartani. Nem járt sikerrel: a tűzoltók egy órán belül szétfűrészelték, délben már újra szabad volt az út kifelé.

Minden, amit két év és tíz hónap alatt készítettem, ráfért két CD-re.

A fájljaimat meglehetős rendben tartottam mindig, azokat csak ki kellett írni, viszont a majdnem három évnyi papíros anyagot is át kellett nyálazni, nem beszélve a csontvázakról a fiókok mélyén. Egyébként Vakok Világát sem tördelek már, mert az új főszerkesztőnek saját tördelője van. Mostantól tehát nincs honlap, nincs hírlevél, nincs hétfő reggeli rtv sem. Sajnálom, szerettem ott dolgozni, a kollégákkal is jól kijöttem.

Induljon a banzáj (Nyaralás Bogláron, I. rész)

Szerettem volna úgy nyaralni menni, hogy már tudom, mi lesz az állásommal. Március óta nem tudott végleges döntést hozni rólunk az MVGYOSZ elnöksége, azóta lógott a levegőben minden, és nem akartam, hogy a stressz tönkretegye a nyaralást, vagy arra jöjjek vissza, hogy nincs hová visszajönni. Ezért aztán kitoltuk a nyaralást augusztusra, gondoltam, eddigre biztosan rendeződik a helyzet. Ehhez képest pontosan a turnus közepén kaptam a hírt, hogy az elnökség öt hónap után mégiscsak döntött, úgy, hogy a továbbiakban nincs szükség ránk. (Szerencsére úgy tűnik, azért lesz állásom szeptembertől is, de erről majd később.)

Már az odaút is vicces volt. Első osztályra vettünk jegyet, de sajnos a minimum tíz kocsiból álló nagykanizsai gyorsvonatból csak az egyik kocsi egyharmada volt első osztály. A négy darab első osztályú fülkében is csak egy-egy hely volt, ezért Noémi megkért egy urat, hogy fáradjon már eggyel arrébb, hogy mi is elférjünk. Az meg úgy tett, mintha nem is hallaná, csak nézett könyvébe, ezért kénytelen voltam én is hozzászólni, majd a megütött hangneme miatt elmondani neki, hogy mit gondolok róla. Jól esett, de helyünk ettől sem lett, úgyhogy másodosztályon utaztunk, tulajdonképpen jól.

Balaton

Az üdülő üzemeltetését a hivatali büfét is működtető házaspár, Klári és Gyula vette át. Ez abszolút nyerő ötlet volt, mert sokkal rugalmasabbak voltak, gyakorlatilag minden kérésünket teljesítették a két hét alatt. Kaptunk DVD-filmeket és újságokat, egy királynő előnyt sakkban, vagy amikor a fesztiválon a koncertek kezdési időpontja megkívánta, előrehozták a vacsorát (a fesztiválról is majd később).

A szobánk ugyanaz volt, mint két éve, a folyosó végén, direkt, mert így csak egy szomszédunk volt, és az erkélyünk is nagyobb, mint másoknak. Szúnyog szinte egyáltalán nem volt, helyettük pókok voltak mindenhol, mindent be is szőttek hálóval. (folyt. köv.)

Hosszú hétvége Bujon

A túlórát nálunk soha nem fizetik ki, csak lecsúsztatni lehet, a hétvégét ráadásul duplán, úgyhogy idén eddig egy nap szabadságot vettem csak ki. Ideje volt pihenni egy kicsit, főleg, hogy Noémi is végzett a vizsgáival, így elnyújtottuk a hétvégét Bujon, ami a kánikula miatt elsőrangú ötletnek bizonyult. Persze ott is ugyanilyen meleg volt, csak nem a hivatalban, hanem strandon vagy ágyban, elsötétített szobában ért, kedden például este nyolckor tettük ki a lábunkat a házból először.

Vasárnapig lent voltak Pistiék is, Bence most már megkülönbözteti az embereket, és idő kell, mire megszokja őket. Mi is csak két nap után tudtuk babusgatni, de akkor már nagyon barátságos és aranyos volt, igaz, a legboldogabban akkor vigyorgott, ha az édesanyja vette vissza.

Egyik este szalonnasütést rendeztünk Pistiéknél (tulajdonképpen a nagymamánál), erre az alkalomra Noémi édesapja készített egy profi szalonnasütőt. A szalonnát a két tányér közé kell tenni, így nem ég meg a tűzben, és a zsírja egy kis csőrön át kifolyatható a kenyérre. Higiénikusabb, gyorsabb és hatékonyabb is, mint a szokásos csepegtetés, igaz, az egész estét programot egy órásra rövidíti le.

A Simsben is nevelődnek az újabb generációk. Magunkból indultunk ki, mára pedig a dédunokánknak is két fia született, mindkettő magániskolában tanul, ő maga pedig hajlott hátú öregember lett, még szerencse, hogy party DJ-ből előléptették valami előadónak. Az anyjuk két gyerek felnevelése után, nyugdíjasként kezdett el dolgozni, mert kell a pénz, én pedig még mindig ott kísértek a ház körül.