Idén először, kísérleti jelleggel, az esélyegyenlőség jegyében ingyenes kísérőszolgálat működött látássérültek számára a Sziget Fesztivál területén, a rendezvény egész ideje alatt, éjjel-nappal. A kísérőszolgálatot Nagy Attilával közösen láttuk el. A kísérést telefonon lehetett igényelni, az egyetlen kérésünk előzetesen az volt, hogy mindenki legalább fél nappal előre szóljon. Sajnos volt, aki ennek nem tett eleget, de többnyire ilyenkor is azonnal oda tudtunk menni segíteni, végül egy-két kérés volt csak a hét folyamán, aminek nem tudtunk azonnal eleget tenni.
A kísérőszolgálatot igénybe vevő látássérültek között volt, aki folyamatosan a Szigeten dolgozott, illetve akinek saját társasága volt kint, ők a kísérést mint szolgáltatást általában csak alkalmilag, egy-egy útra vették igénybe. Sokakat kísértünk például a HÉV-től a munkahelyükre vagy vissza, esetleg a munkahelyükről a Sziget egy-egy kijelölt pontjára, ahol az illető a barátaival, ismerőseivel találkozott. Voltak olyanok is, akik a kíséretet hosszabb időre vették igénybe, például ha egymás után több programon, rendezvényen, koncerten szerettek volna részt venni, részünkről ennek sem volt akadálya.
Problémaként merült fel viszont, hogy nem mindenki tudta előre megtervezni a Szigeten töltött idejét. Az állandó programokon való részvétel, például a folyamatosan működő információs sátrak vagy az Afrika-falu felkeresése esetében ez kevésbé jelentett gondot, a koncertek esetében viszont komoly problémát jelentett, hogy a Braille-írásos program, amelyet a Szövetségben előre elkészítettünk, a szervezők figyelmetlensége folytán csak az adott nap délutánjától volt elérhető. Így a látássérült érdeklődőknek az esti programokat gyakran sietve kellett megtervezniük és a kísérőszolgálat munkatársait, azaz minket sem tudtak időben értesíteni. Később elértem, hogy a Braille-írásos programot időben, előre kiosszák az érdeklődőknek, jövőre viszont törekednünk kell arra, hogy a Fesztivál teljes programja előre elérhető legyen egyrészt Braille-ben is, másrészt akinek ez megfelelő, akár elektronikus úton is.
Azt gondolom, hogy a kísérőszolgálat összességében nagyon jól bevált, bár a fenti tapasztalatokat jövőre érdemes lesz figyelembe venni. A kísérőszolgálat ellátása mint munka egyébként nagyon fárasztó volt, néha órákat gyalogoltunk a Szigeten a tűző napon vagy az éjszaka közepén. Az érem másik oldala viszont, hogy a kísért látássérültek között nagyon sok új ismerőst szereztem, illetve többször is kialakult olyan vegyes társaság, ahol a látó és nem látó ismerőseinkkel már nem a kísérés szükségessége, hanem a kölcsönös szimpátia alapján töltöttük együtt az időt. Reméljük, hogy velük és másokkal is találkozunk jövőre is!
Szatmári Péter
Vakok Világa, 2004. szeptember