Zsófi, huszonegyedik hónap

Azt hiszem, elég jól telik a nyár Zsófi számára: amíg én átúsztam a Balatont, ő egyszerűen csak fürdött benne Noémivel és apámmal. A terv az volt, hogy inkább csak a felfújható csónakban tartják Zsófit a biztonság kedvéért, ehhez képest Zsófi gyakorlatilag kiugrott a csónakból, ahogy a vízbe értek, és aztán ki sem akart jönni belőle sokáig, akkor sem, amikor már lila volt a szája, úgy fázott. Persze most még könnyű dolgunk van, mert nem tud egyedül bent maradni, tehát kihozták és kész, de ha majd  egyedül is tud már fürdeni, nehezebb lesz kiparancsolni.

Ezután a lányok az augusztus nagy részét Bujon töltötték, három teljes hétig voltak lent Noémi szüleinél. A háromból a középső héten én is velük voltam, amikor voltunk Zsófival például Tokajon is, ott készült ez a kép:

Zsófi és én a tokaji kilátóban, mögöttünk a Tisza

Zsófi teljesen jól viselte a három hetet Bujon, néha látszott csak, hogy idegennek érzi a házat, és kísérgetni vagy cipelni kellett egyik helységből a másikba (itthon egyedül is át mer menni pl. a saját szobájába). Érthető, hogy stresszelt kissé az idegen helyen, ugyanakkor fárasztó volt, hogy ha el akart jutni valahová, akkor felvetette magát kézbe, és ujjal mutogatta az irányt, hogy merre szállítsuk. Megjegyzem, minden kereszteződésnél helyesen mutatta meg, hogy a kis fenekét hordozó családtag merre forduljon vele ahhoz, hogy aztán eljussunk az udvarra…

Zsófi az udvaron, a füvön szaladgál

Mert az udvaron töltötte az időt a legszívesebben, és természetesen mi is támogattuk, hogy sokat legyen a levegőn. Ilyenkor a kutyát felzártuk a teraszra, mert Brúnó annyival nagyobb és veszélyesebb, hogy ők ketten még semmiképpen sem lehetnek egy helyen. Ezt egyedül én oldottam fel néha úgy, hogy kiültem Zsófival az ölemben a hintaágyba, és ilyenkor persze odajött Brúnó is. Ezután fáradságos munkával elértem, hogy a kutya a fenekén üljön és csak a fejét kelljen simogatni, amibe aztán Zsófi is beszállhatott.

Zsófi és a nagyszülei imádják egymást. Az én szüleimmel is, de ebben a hónapban Noémi szüleivel volt több alkalom látni, milyen öröm Zsófinak például a nagyapjával együtt játszani és viszont. Amikor egy hét után viszontlátott, engem is nagy örömmel fogadott, úgyhogy igazán kedves kislány, aki puszit adni is megtanult! Eddig csak ímmel-ámmal adott, ha kértünk, és gyakran összekeverte, hogy adni vagy kapni kellene, most viszont már spontán, magától is ad egy-egy puszit, ha olyanja van.

Zsófi és a nagyapja viccesen mutogatják, kinek hol a szeme és a füle

Az evés terén szerintem minden rendben, Zsófi jól táplált és egészséges, bár sosem akkor és annyit eszik, mint ahogy Noémi azt helyesnek tartaná. Ebből vannak is vitáik, amit mindig Zsófi nyer. A múltkor például kisétált az ajtón, kezében a kiflivel. Ez még nem baj, de a teraszra is kiszökött, ahová már nem szabad egyedül kimennie. Brúnó természetesen azonnal érdeklődött, ahogy mindig, ha valaki kajával a kezében megjelenik a teraszon. Zsófi pedig örömmel megosztja az ételét bárkivel, úgyhogy a terasz kerítése felett fogta, és kidobta a reggelijét a kutyának…

Beszélni most egy hangyányival jobban beszél, felismerhetően kimondta már a kakas, autó és papa szavakat. Bár a kakas inkább “tyatyas” volt, de közvetlenül egy kukorékolás után mondta, úgyhogy nyilvánvalóan arra gondolt.

Zsófi, márciusi helyzetjelentés

Olyan a lányunk, mint egy kis angyal, folyton meghatódok azon, milyen jól viseli a megpróbáltatásokat. A hétvégén Bujon voltunk látogatóban, vagyis most először töltött hosszabb időt, és főleg éjszakákat a lakásunkon kívül. Odafelé az úton főleg aludt, vagy szépen elszórakozott a kezével, amit mostanában fedezett fel, és mindig szépen eljátszik vele (vagy más kezével is, ha éppen rendelkezésre áll).

Útközben meglátogattuk nagymamámat, amivel teljessé vált a sor: mind a négy dédnagymamája megismerte és a kezébe vehette Zsófit. Szerintem ez annyira megható: én például találkoztam a dédszüleimmel és Pötyinek szólítottak, de erre én nem emlékszem, más nyoma pedig nincs a találkozásnak. Zsófinak viszont mind a négy dédnagymamájával van már közös fotója (egyikükkel videója is), amelyek remélhetőleg értékes darabjai lesznek a családi albumoknak. A mostani fotó külön is megható, ahogy nagymamám és Zsófi négy generáció távolságából nyújtják egymás felé a kezüket:

Ezután Bujon voltunk a hétvégén, ami szintén jó volt, nagyszülők és dédszülő felváltva dédelgették a gyereket, akinek ugyanakkor a napi ritmusa is megmaradt, például sokat aludt. Noémi okosan lehozta Bujra a kiságyában található összes kelléket, a körben futó falvédő-szerű takarót, Micimackót, Méhecskét, cumit, és rózsaszín takarója volt a kiságyban, ahogy otthon is. A családot kifejezetten jól fogadta, Nórának különösen örült, tippünk szerint a többieknél vékonyabb hangja miatt. Egy rossz pillanata volt csak, amikor Noémit ünnepelve az öttagú családi kórus rázendített a Boldog szülinapot című dalra, akkor kissé bepánikolt.

A hétvégén és korábban is sok kép készült már Zsófiról, amelyeket otthon a gépen akkurátus rendben tárolunk és archiválunk. Az internetre feltöltögetni őket viszont se kedvem, se időm, ebben a témában Noémi vonatkozó albumait javaslom követni a Facebookon és az iwiwen.

Érdeklődők számára egyéb adatok róla: márciusban már több mint öt kiló, az éjszakákat továbbra is átalussza. Nyáladzik, ami arra utal, hogy jönni fog a foga (de most még nem jön). Fekvésből átfordulni még nem tud, de ha bárki ölbe veszi, azonnal gyúrni kezd hasizomra, úgyhogy gondolom erre sem kell sokat várni. A személyes szívfájdalmam, hogy este, mire hazamegyek, már általában nyűgös és fáradt, de ezt persze nem lehet felróni neki. Arra viszont általában vevő, ha a fürdetés előtt, vetkőztetés közben nyomom neki, hogy riszálom úgyis-úgyis, és egyébként is szereti, ha táncolunk vele.

Hosszú hétvége Bujon

A túlórát nálunk soha nem fizetik ki, csak lecsúsztatni lehet, a hétvégét ráadásul duplán, úgyhogy idén eddig egy nap szabadságot vettem csak ki. Ideje volt pihenni egy kicsit, főleg, hogy Noémi is végzett a vizsgáival, így elnyújtottuk a hétvégét Bujon, ami a kánikula miatt elsőrangú ötletnek bizonyult. Persze ott is ugyanilyen meleg volt, csak nem a hivatalban, hanem strandon vagy ágyban, elsötétített szobában ért, kedden például este nyolckor tettük ki a lábunkat a házból először.

Vasárnapig lent voltak Pistiék is, Bence most már megkülönbözteti az embereket, és idő kell, mire megszokja őket. Mi is csak két nap után tudtuk babusgatni, de akkor már nagyon barátságos és aranyos volt, igaz, a legboldogabban akkor vigyorgott, ha az édesanyja vette vissza.

Egyik este szalonnasütést rendeztünk Pistiéknél (tulajdonképpen a nagymamánál), erre az alkalomra Noémi édesapja készített egy profi szalonnasütőt. A szalonnát a két tányér közé kell tenni, így nem ég meg a tűzben, és a zsírja egy kis csőrön át kifolyatható a kenyérre. Higiénikusabb, gyorsabb és hatékonyabb is, mint a szokásos csepegtetés, igaz, az egész estét programot egy órásra rövidíti le.

A Simsben is nevelődnek az újabb generációk. Magunkból indultunk ki, mára pedig a dédunokánknak is két fia született, mindkettő magániskolában tanul, ő maga pedig hajlott hátú öregember lett, még szerencse, hogy party DJ-ből előléptették valami előadónak. Az anyjuk két gyerek felnevelése után, nyugdíjasként kezdett el dolgozni, mert kell a pénz, én pedig még mindig ott kísértek a ház körül.

Buji falunap

Minden évben megrendezik a buji falunapot. Ezen sokrétűen érintettek voltunk, Noémi nagymamája például a nyugdíjasklubbal részt vett a lecsófőző versenyen (nyertek is egy ajándékcsomagot), a keresztapja részt vett a tizenegyes-rúgó versenyen, a volt osztálytársa, Ancsa pedig énekes műsorral lépett fel.

Ancsa fellépése, és az összes többi színpadi műsor is félresikerült kissé, Ancsa esetében például a hangosítás volt borzasztó. Nem lenne szabad olyat a hangtechnikához engedni, aki nem érti, hogy a műsornak elsőként jól, és csak azután kellene hangosan szólnia, magyarul ha hangos, de torzít, az inkább taszító, mint kellemes. Ancsa egyébként nagyon jól énekelt operetteket, az illett hozzá, a popdalokat viszont megspórolhatta volna.

Este férfi sztriptíz volt, amihez a fellépő srác felhívott magához egy lányt a színpadra. Ott az ölébe ült, a lány tapizhatta stb. Azaz csak tapizhatta volna, mert sajnos nagyon rosszul választott: egy nyolcadikos kiscsajt, aki még túl fiatal volt ehhez, és nemhogy kihasználta volna a lehetőséget, inkább idegenkedett és csak húzta el a kezét, vetkőztetni meg egyáltalán nem akarta a srácot.

Ezután a “GROOVEHAUSE” együttes lépett fel. Szerintem annyira ciki, ha a szervezők nem tudják leírni a meghívott együttes nevét. Régebben Gézáék régebben “MC. Hawer feat. Tekknő” néven futottak, amit gyakorlatilag egyetlen vidéki diszkó plakátjára sem tudtak ugyanígy kiírni. Volt McHaver (mekhaver), volt Teknő (egy “k”-val), azt pedig, hogy “feat.” például gyakorlatilag sehol nem tudták leírni.

Szóval a Groovehouse együttes műsora szintén túl volt hangosítva, és nem volt kontrolljuk sem, azaz csak érzésre énekeltek rá a zenei alapokra, és még a saját hangjukra is. A Groovehouse az egyik legrégebben működő magyar popegyüttes, ilyen haknik ezreit csinálhatták már végig, érthetetlen, miért nincs egy CD-jük, amin csak a zenei alapok vannak rajta, a saját hangjuk nem. Úgyhogy volt egyszer a CD-felvétel, arra kissé elcsúszva az élő hang, mindez kissé torzan, szóval nagy élmény volt.

Este volt még tűzijáték, az jól sikerült, a legszebb az volt, amikor kifejezetten a nép fölé lőtték a petárdákat és a fények szinte beterítették az égboltot.

Nóra bérmálkozása, hazaút Bujról

A püspök érkezése a templomhozA programok közül mára csak Nóra bérmálkozása és a hazaút maradt. A bérmálkozás a szomszéd falu templomában zajlott és a debreceni püspök celebrálta. Próbáltam belekötni a ceremóniába, de nem nagyon sikerült, gyors volt, áhítatos és cseppet sem unalmas. Egyedül a püspök beszédének volt egy-két gyenge pontja, például nevetséges, hogy az aktív keresztények száma növekszik, illetve hogy három és fél milliárdnyian vannak… Előre elhatároztam, hogy ha politizálni kezd, kijövök a tempomból, de csak az EU alkotmányról mondta, hogy bele kellene venni a katolicizmust, ez pedig egy püspöktől belefér, úgyhogy maradtam. Nagyon jó beszéd volt különben is, összeszedett, értelmes, követhető, Jézusnak a keresztre feszítéstől a Pünkösdig tartó időszakát ismertette, majd felszólította a jelenlevőket, hogy az evangéliumokban ismertetett utat kövessék. A ceremóniát követően fotózgattunk kicsit és irány az ebéd, ahonnan némi pihenő után hazafelé vettem az irányt.

Mondtam már, hogy a Cívis Intercity-t kerüljétek, mint a pestist? Sajnos a Noémiéktől jövő buszhoz csak ez passzol, ez is szűkösen, magyarul a buszon végig azon paráztam, hogy elérem-e a vonatot. Gondolatban már kiátkoztam, leugattam és panaszt tettem a tetű sofőr ellen, aki gyorsításnál kb. 1500-as fordulatnál már kapcsolt is mindig magasabb sebességfokozatba, de aztán percre pontosan begördültünk a busz- és vasúti pályaudvarra.

A kedvenc Cívisemen ezúttal ideális volt a közönség, most a kalauzt és a légkondit utáltam meg. Ugyanis szóltam annak a baromnak, hogy csináljon hidegebbet, erre közölte, hogy ez a maximum, illetve esetünkben a minimum, holott volt vagy harminc fok a vagonban. Azóta rájöttem, hogy nem a befújt levegő hőmérsékletével volt a gond – az ablakoknál fújdogált valami hideg -, hanem a befújás intenzitását kellett volna erősebbre kapcsolni. De hát a jelek szerint a Cívisre mindig kell egy hülye, mármint rajtam kívül, amiért ezzel utazok, ezúttal a kalauz volt az, remélem, a következő nem a mozdonyvezető lesz.

Lovasnapok Tiszabercelen

Megtekintettük a tiszaberceli lovasnapokat, pontosabban csak az akadályversenyt. Előtte még hagyományos háziállat-elfogó verseny volt gyerekeknek. Egy nagy kört kellett alkotniuk, amelynek a közepén háromra elengedtek egy kecskét, másodszorra egy disznót, végül egy tyúkot. Szegény állatkákra aztán vagy hatvan gyerek ugrott rá, pontosabban először csak egy, aztán még ötvenkilenc – jó kis játék, tényleg. Valószínűleg az ötlet az, hogy az állat messzire szalad és a gyerekek hosszú sorban követik, de a három közül most csak a csirke jutott ki a körből, volt is nagy rohanás.

Lovasnap, a ló és lovas átugrat az akadályon

A lovasverseny jó volt, a várakozásommal ellentétben látványos és pörgős. Persze amikor ló és lovasa átugratják az akadályt, az nagyon szép és harmonikus, lásd a képen, de amikor nem, az gyakran vicces is. Sok ló ugyanis az utolsó pillanatban meggondolta magát és leparkolt az akadály előtt… Ilyenkor van még két javítási lehetőség, de a lovak többnyire következetesek voltak és másodszorra vagy harmadszorra sem ugrották át ugyanazt az akadályt. Ezt a lovasok közül érdekes módon a nők viseltek nehezebben, szinte mindegyik ütni kezdte a lovát, míg a férfi lovasok könnyebben beletörődtek a lovuk rossz napjába.

A ló megtorpan az akadály előtt

Például volt egy kb. tizenhárom éves kislány is, aki nyolc akadályt hiba nélkül hozott, ami azért nem semmi, a ló viszont a kilencedik, az orrunk előtt levő akadálynál meggondolta magát – ez a pillanat van a képen. A ló megállt, a kislány viszont értelemszerűen haladt tovább, azaz leesett a lóról, amin nincs is mit szépíteni, kiestek. A kislány rögtön ott az akadály előtt a földön terpeszt ülve sírva is fakadt, a ló pedig teljesen bestresszelt, kitépte a lány kezéből a kantárt és világgá szaladt, a szalagkorlát felett kiugratott a pályáról és eltűnt a szemünk elől.

MC Hawer és Tekknő Gávavencsellőn

A gávavencsellői kastély-diszkóval azon kívül, hogy a világvégi semmi közepén található, első blikkre nem volt semmi gond. Szépen felújított épületszárnyban rendezték a diszkót, rendezett volt a büfé és a közönség is rendben volt. Eleinte a zene is jó volt, diszkós fénykorom legnagyobb slágerei mentek. Később árnyalódott a kép, azaz tulajdonképpen be is alkonyult teljesen. Kezdetben például nem volt igazán büdös: a táncterem legalább hat méter magas volt, eloszlott a cigarettafüst, szellőztetés híján azonban a nagyobb légtér is megtelt egy idő után. A zene: egy falusi diszkóban, ahol a közönségnek láthatóan bejött az addigi dallamos zene, kár volt váltani a technora, és amikor szinte kiürült a táncparkett, kár volt továbbra is azt játszani.

Pláne egy lakodalmas együttes fellépése előtt. MC Hawerék kettő körül érkeztek, mi csatlakoztunk és hátramentünk velük a büfé mögé a kastély még felújítatlan, romos részébe (“Klassz öltözőtök van.”). A kölcsönös bemutatás után Géza röviden összefoglalta a magánéletében bekövetkezett változásokat, illetve meghívott megnézni az új házát, de nem tudom, nem csak udvariasságból mondta-e. Ízelítő a diszkóhaknizás szépségeiből: a fellépést színpad híján a bárpulton kellett lebonyolítaniuk, ami viszonylag hosszú volt, de csak fél méter széles, Géza egy idő után le is ült, úgy nyomta tovább, nehogy leessen. A fellépés ezzel együtt jól sikerült, utána viszont azonnal léptünk, egyrészt mert álmosak voltunk, másrészt mert folytatódott a techno-party.

Buszozás Bujra

Noéminél töltöttem a péntekkel meghosszabbított hétvégét, és Nyíregyházáról busszal mentünk tovább Bujra. Egy negyvenes nő – gondolom némi tolakodás, helyezkedés eredményeként – elsőként szállt fel egy megállóban, majd a harmadik üléssornál találkozott egy ismerőssel, és bár az ismerős előtt volt egy ülőhely, inkább megállt a két sor közötti szűk helyen a járatban, és a többi harminc felszállónak mind rajta kellett keresztülfurakodni. Ünnepélyesen át akartam adni neki a sebtiben alapított Tapló Utazók Fődíját, egy lejárt telefonkártyát, de Noémi lebeszélt, és később kiderült, hogy az átadni kívánt telefonkártyát is kivettem már a zsebemből.