évértékelés

Zsúfolt évünk volt, végiggondolni is nehéz, mi mindent történt. Mindketten munkahelyet változtattunk: Noémi márciusban, én novemberben, és mindketten jól jártunk vele anyagilag is, szakmailag is, hangulatát tekintve is, ahogy a home office lehetőség is nagyszerű. Dóri csak simán negyedikes, Zsófi viszont nyolcadikos, úgyhogy készül a felvételire, szerencsére ezt az iskolában is támogatják és segítik.

Voltunk kettesben Barcelonában, nyaraltunk négyesben Bulgáriában, Siófokon és a Velencei-tónál. Voltunk három salsa-táborban. Erdei táboroztunk Dóriékkal. Fesztiváloztunk Noémivel az EFOTT-on. Zsófi az osztályával volt Erdélyben. Összejártunk Sanáékkal, Bencéékkel és néha Zsófi/Szilviékkel, akikkel társasoztunk, salsáztunk, színházba mentünk és kirándultunk. Tényleg nehéz összeszámolni is.

B-Cool

Különösen jó évünk volt a tánciskolával:

• sporteredményeket tekintve: Zsófi eddig is rendszeresen ért el jó eredményeket (értsd: győzött) csapattal is, párosban is. Dóriék is mindig ügyesek voltak – de ők még soha nem tudtak nyerni. Öt ezüstérmük volt már Martinnal, ami eléggé frusztráló volt – de annál nagyobb volt a boldogság, amikor az év utolsó versenyén végre ők nyerték a kategóriájukat!
• nekem jól sikerült a velencei edzőtábor és az EFOTT összekötése
• fontos, hogy a tánciskolai közösség támogató és elfogadó, ami a viharosan kamaszodó gyerekeknek nagyon sokat számít,
• valamint volt gála, vidéki fellépések és kulturális programok (színház és cirkusz).

Valheim

Még 2021-ben egy Telex-cikk nyomán vettem meg a Valheimet a Steamen, de az előző laptopom még nagyon gyenge volt hozzá. 2022-ben lett új laptopom, és 2023-ban kipróbáltam, élvezhetőbb-e rajta a játék, és totál beleragadtam. Nagyon szép és hangulatos játék, tele izgalmas kalandokkal… Mivel végső soron az új laptop sem egy gamer gép, viszont az internetünk gyors, így egy ideje a felhőben játszok vele, a GeForce NOW-ra előfizetve csak a Valheim kedvéért, full HD felbontásban, maximális grafikai élménnyel…

Koncertek

Rekord mennyiségben: 23 koncerten + az EFOTT-on voltunk idén (ahol 7 nagykoncertet néztem és fotóztam végig). Ezek közül amit ki lehetne emelni:

• Zsófi év elején még Azahriah rajongó volt, úgyhogy a híres márciusi telt házas Papp Lászlóban is ott voltunk már, majd nyáron a Parkban is,
• Dóri Valmar rajongó, úgyhogy a Valmarnak idén négy(!) zenekaros koncertjét láttuk (májusban Red Bull, júniusban Park, júliusban EFOTT, augusztusban Holy Beach) – nyilván megyünk január 20-án az Arénába is,
• idén már láttam élőben is a BSW-t, kétszer is (EFOTT és Akva),
• kétszer Gergőt (A38 tavasszal és ősszel),
• felfedeztük ByeAlexet (EFOTT + Park),
• közelről láttunk olyan legendákat, mint Samantha Fox (Park) vagy Korda Gyuri bácsi (szintén Park).

Az év fotója

Még az EFOTT-on lőttem egy szelfit a Valmarral, de alig mertem megmutatni Dórinak, nehogy szomorú legyen, amiért én találkoztam velük, ő meg nem. Nem volt szomorú, de szerencsére egy hónappal később neki is lett közös fotója Marics Perivel. Nagy kaland volt: sztárok közelébe jutni nekem sikerül gyakrabban, most viszont Noémi ismerősének az ismerőse volt, aki egy Valmar koncert után két percre, csak a fotók kedvéért bevitt minket a backstage-nek is egy belső, zenészek számára elzárt részébe, ahol tudtunk Marics Petivel közös képet készíteni…

Nem volt rossz évünk, szavunk se lehet rá – a környezetünkben viszont sajnos elég sok barátunknak és ismerősünknek volt rossz éve: válás, szakítás, betegségek, anyagi nehézségek, szinte mindenkinek voltak komoly problémái.

Ami nekem személyesen meglepő volt, hogy milyen sok szeretetet és támogatást kaptunk a környezetünktől. Többen is dicsérték a házasságunkat Noémivel, a gyerekeket, a kutyát… Szinte bárhová mentünk, szeretet és kedvesség vett körül minket. Szinte mindig támogató volt a munkahelyem is, a salsás társaság is nagyon kedves, ezekre mondjuk számítani lehetett. De például Zsófi osztályáról valamiért azt hittem, hogy ronda, utálatos kamaszok lettek, erre tök jó fejek voltak, amikor együtt kirándultunk. A Budapest Park biztonsági főnöke is mosollyal és kézfogással üdvözölt, amikor a sokadik alkalommal megjelentem koncertet fotózni. A kutyás gazdik is szinte mind kedves és normális emberek.

A munkahelyemen lezárult a sok éves projektünk, sikerrel, ez jó volt. Előreléptem a salsa táncban, a bulikban a lányok néha már konkrétan keresik a lehetőséget, hogy táncolhassanak velem, ez is klassz. Kudarc viszont, hogy évek óta nem bírok lefogyni, pedig nagyon utálok ilyen dagadt disznó lenni.

Idén először voltunk a csajokkal külföldön, májusban nyaraltunk 5 napig Dél-Olaszországban, aztán másodszor is, a Csorba-tónál. Illetve egy éve van velünk Lokker Jenő, a kiskutyánk, de ezekről mind írtam már bővebben.

Könyvek és színház

Idén 24 könyvet olvastam el, ami 15 éve a legkisebb szám. Valószínűleg Loki az oka, mert a déli és esti időszak régen tipikusan olvasással telt, most viszont nincs idő ilyesmire, menni kell le a kutyával. Amikor mégis volt időm, idén sok magyar popzenei témájú könyvet olvastam el. A Halott Pénzről szóló könyv mondjuk csak arra volt jó példa, miért ne rajongóval írass magadról könyvet (mert nyálas lesz), de a Hernádi-Tarján könyv a maga sajátos anya-lánya témájában érdekes és jó volt. Presser Gábor könyve intelligens és szórakoztató, Alapi Istváné mondjuk inkább csak szórakoztató, de az se kevés – jól megírt és jól szerkesztett kötet volt mindegyik.

Voltunk színházban is néhányszor: a Centrálban a Függöny fel! sírva röhögős volt, a Büszkeség és balítélet két színészre szintén bejött, a Network viszont túl szájbarágós – meg hát aki beül Alföldire, annak talán már pont nem kell magyarázni. Volt Oscar a Tháliában, István, a király és Lili bárónő az Operettben – utóbbiban Kiskeró sajnos fullba nyomta a kretént, így Dancs Annamari volt a legjobb az előadásban. Moziban jó volt a Top Gun, a Beugró a paradicsomba, Elvis és az Avatar is.

Zenék, koncertek

Idén is voltunk egy rakás koncerten, amelyek közül elsőként a Delta volt kiemelkedő, mert először láttuk őket és oltári nagy bulit csináltak. Szintén kiemelkedően jó volt az EFOTT, mert az első fesztivál-fotózásom volt, és imádom, amikor sok sztárt fotózhatok egy este alatt, nem csak egyet. Különleges volt még Bruno X Spacc T. Danny előtt a Budapest Parkban, mert bár kifejezetten csak Zsófi kedvéért mentünk el, végül mi is nagyon jól szórakoztunk Noémivel (sztárvendégek: Valmar, BSW, Manuel, Curtis, szóval itt is sok sztárt lehetett fotózni). Idén fordult elő először, hogy nem csak én formáltam Zsófi zenei ízlését, hanem ő is az enyémet, úgyhogy volt alkalmam felfedezni ezeket az összetartó, fiatal rap együtteseket.

Nagy felfedezésem volt még idén a Knapik Tamás-Kocsis Renáta-féle Fiesta együttes. Eleve szimpatizálok a magyar nyelvű, latin stílusú popzenével, kifejezetten keresni szoktam, hogy milyen magyar dalokra lehet salsázni. Hát ezekre aztán lehet:

• Mézédes nyár – ez a legjobb szám, szép romantikus szövege van,
• A szerelemre nincs orvosság – ez is tök jó szám, de a klipben az áhítatos tekintetű, atlétatrikós Knapik Tamás kicsit sok nekem,
• Regressa mi amor – ennek a legjobb a klipje, színesre fújt falak, rappelő spanyol faszi, táncoló fiatalok, az egész nyilvánvalóan Daddy Yankee: Dura című klipjének a nyúlása, de azt is imádom…
• Létezem – ez cha-cha-cha, amit meg akarunk egyszer tanulni rendesen, annyira jó cha-cha-cha zenék vannak a világban…

De ami a leges-leginkább bejött, azt Sajó Dávidnak, a Telex állandóan bennfenteskedő zenei újságírójának köszönhetem. Annyira görcsösen próbálta lehúzni ezt a dalt, hogy muszáj volt felfigyelnem rá. Annyira felfigyeltem, hogy végül ez lett az idei kedvenc zeném, amit messze a legtöbbször hallgattam meg, a BSW és a Tankcsapda: BAZ+ című dalát. A káromkodások miatt egy dilemma volt, hogy a gyerekek előtt szabad-e hallgatni. Végül megbeszéltük Dórival, hogy igen, ebben káromkodnak, előfordul ilyesmi, nem olyan nagy ügy. Zsófi meg ennél durvábbakat hallgat már amúgy is…

 

Unalmas és szorongással teli év volt. Unalmas, mert a 2019-re megtalált mindhárom klassz hobbinkat, az osztálykirándulást, a salsát és a koncertfotózást is lenullázta a járvány, ezek helyett próbáltuk családi kirándulásokkal kitölteni az időt, illetve számítógépes játékokkal próbáltam elfoglalni magam. És szorongással teli, mert egész évben aggódtunk a saját és a családtagjaink egészsége miatt. Ezek nyilván 2021 elején is így maradnak még.

Ugyanakkor a szűkebb családban mindenki egészséges, megvan a munkánk, a csajoknak jól megy az iskola. A nyáron szórakozni is volt lehetőség, voltunk esküvőn, táborban a gyerekekkel, nyaralni a Balatonnál, fotóztam koncerteken és színházi előadásokon.

Rendszeresen eljártam kocogni, többször és többet futottam, mint 2011-et kivéve eddig bármikor. Odafigyeltem, hogy továbbra is sokat olvassak: lenyomtam a teljes Vének háborúja-sorozatot, és egy csomó rég keresett ritkaságot a könyvtárból.

Gondolkoztam, melyik dalt nevezzem ki az Év Slágerének. A Deezeren a Reggaetón Lento ment a legtöbbször, mert erre szoktunk salsázni Noémivel. A járványról az Európa 2020 szólt a legszebben – klassz volt a nyáron élőben, igazi koncerten is meghallgatni. De végül is a legtöbbször és a legszívesebben azt a dalt hallgattam, amire Palásthy Gyuri a 2019-es őszi salsa-táborban medencés zumbát tartott, szuper hangulattal. A dal azóta is nagy kedvencem, és idén ezt is szeretném élőben látni…

A gyerekeknek kifejezetten nyugis évük volt. Nagy szerencsénk van a pedagógusaikkal, Zsófi tanítőnői és Dóri óvónői is biztos pontok az életünkben. Jót nyaraltunk a Balatonon, voltunk velük kirándulni, színházban, moziban és koncerteken is, de alapvetően nyugodt és békés évük volt.

Én még 2018 végén az OTP-hez jöttem dolgozni, ahol 2019. február végén kineveztek tesztelési csoportvezetőnek. Évek óta ez akartam lenni, úgyhogy nagyon örültem neki és nagyon szeretem csinálni azóta is. Noéminek a nyáron elege lett a Takarékból, most a rendőrségnél könyvelő, ahol sokkal jobban érzi magát.

Emellett pedig, amennyire harminc és negyven évesen, nyolc órás irodai munka és két gyerek mellett pörögni lehetséges, annyira pörögtünk egész évben. Elkezdtünk kubai salsát táncolni, jártunk salsa órákra, salsa bulikba és salsa táborokba, új barátokat szereztünk és nagyszerűen szórakoztunk. Az Év Fotója is a nyári salsa táborban készült rólunk, ezúton is köszönet érte Pintér Sanyinak!

Fotóztam és/vagy tudósítotam 21 koncertről a zene.hu számára, és szinte mindegyik nagy élmény volt. Vagy mert érdekes fotótéma volt a sztár (Ganxsta Zolee), vagy mert sok sztár együtt még érdekesebb fotótéma (de Angelisék + Terence Hill + Sandokan, Orbán Józsi búcsúkoncert, Dívák Karácsonya stb.), vagy mert egy-egy sztár néha csak nekem pózolt (Király Linda, Késmárki Zsolt). Vagy mert a koncert alatt is salsát táncoltunk Noémivel (Luis Fonsi), vagy mert erős közéleti mondanivalója volt (Koncz Zsuzsa és Bródy János), vagy mert a legnagyobb világsztárok elképesztően profi és hihetetlen show-t mutattak be (Backstreet Boys).

Osztálykirándulni is jártunk, voltunk a gyerekekkel Tatán és Visegrádon, júniusban három napos erdei táborban és voltak egynapos budapesti kimozdulások is. Idén csak kétszer voltunk színházban, mert nagyon gyér a választék, Zsófival láttuk a Mamma mia-t és Noémivel az István, a királyt. Amikor a fentiek egyike sem adódott, akkor mentünk kirándulni vagy moziba – manapság kifejezetten furcsa, ha egy-egy napot végig a lakásban töltünk. Könyvből is kevesebbet olvastam el idén, de mivel abból a kevésből az egyik az 1200 oldalas Atlas Shrugged volt, nem is csoda, hogy másra alig maradt időm…

Idén a legnagyobb változás a munkahelyemben volt: átigazoltam a Nuance-tól az OTP-hez. Mondjuk ugyanabban az épülettömbben, ugyanannyi pénzért, kb. ugyanolyan munkát végzek, és ugyanúgy metrópótló busszal járok dolgozni, de mégiscsak más a team, más a szoftver, örülök a változásnak. Noémiéknél is volt némi mozgás, konkrétan elköltöztek másik irodába, így húsz perccel rövidebb az útja, ennyivel később indulhat el reggelenként, ennyivel tovább tudunk aludni.

A magánéletünkben 2018 a Kirándulások Éve volt, számtalanszor indultunk útnak kettesben, négyesben, szülőkkel, illetve osztállyal, táborral, mikor mi adódott. Régen moziba jártunk többet Noémivel, idén viszont inkább beültünk az autóba a csajokkal együtt, azzal pedig ki a szabadba, Budapest környékén nem sok hely maradt, amit nem láttunk még.

Másrészt a Fotózni Tanulás éve volt idén, iszonyú sok cikket olvastam el fotós technikákról a Digital Photography Schoolon. A tanultakat gyakoroltam is a fent említett kirándulásokon, illetve családi és iskolai eseményeken. Most nagyjából ott tartok, hogy amit szeretnék, azt szépen le tudom fényképezni, és év végére azt is kitaláltam, mit akarok fényképezni ezután – de ez már 2019-es projekt lesz.

A mozis, a színházi és a könyves felhozatal sajnos kifejezetten gyér volt. A filmek közül a Mamma mia 2-t és a Bohemian Rhapsody-t kétszer néztem meg, de ezen kívül szinte nem is emlékszem, miket láttunk még (Lady Gagára emlékszem, de nem volt nagy szám, meg a mega-giga szuperhősös rettentő világvégére, de azt is minek). Színházban Notre Dame-i toronyőr harmadszor, Mamma mia kétszer a Madáchban, István a király Baján, meg egy Oszi Boszi az osztállyal – ezek külön-külön jók voltak, de a neotonos, fame-es évekhez képest: gyér. Nem csoda, hogy inkább kirándulni jártunk.

A könyvek közül az Artemis rettentő csalódás, a Themis Files-sorozat vége szintén csalódás, az új Cormoran Strike csalódás, a 2019-es Young Explorer’s csalódás. Jó volt viszont a Throne of Caesar, érdemes volt tíz évet várni rá, valamint elolvastam öt Wild Cards-könyvet, nyolc(!) Kondor Vilmost, valamint kettőt Jászberényi Sándortól, ezek is jók voltak. Koncerten Ricky Martin az Arénában, Bereczky Zoltán a KMO-ban, Gubik Petra és Kocsis Dénes a Pozsonyi Pikniken. Utóbbi egy koncert, ami a Fame fináléval kezdődött, ugye, milyen lehet a folytatás. Puccos taliga volt a folytatás egyébként, azóta az is nagy kedvencem lett.

Áprilisban szakállat növesztettem, főleg Noémi kedvéért. Még most is cserélgetem a profilképeimet emiatt. Egy állásinterjún konkrétan szóvá tették, hogy az önéletrajzomban levő képen még nem volt szakállam…

Az Év Videója pedig, ahogy Ozzyman review-zta Erzsébet és Trump versenyét, ezen rengeteget röhögtem, minden szava csodás:

Egészségügyi szempontból 2017 a Kéztörések Éve volt: eltört a keze Dórinak, anyukámnak, Noémi édesanyjának, Noémi nagymamájának, valamint Noémi unokatesója feleségének is… Mindegyikük keze az életkoruknak megfelelően gyógyult, Dórié például két hét alatt teljesen, a nagymamák keze viszont azóta sem a régi.

Temetés szerencsére egy sem volt, esküvő viszont lett egy év végére, plusz született négy kisbaba is az ismeretségi körünkben. Munkahelyek, iskola, semmi változás, Dóri viszont sikeres érettségi vizsgát követően továbblépett bölcsődéből az óvodába.

Vettünk új Kindle-t és új autót. A Kindle sárga képernyője nyilván nem javult ki azóta, de együtt tudok élni vele, az autó viszont szerencsére kifogástalanul működik. Egyszer jelzett problémát a motorban, Noémi akkor el sem tudta indítani, és sajnos tréler vitte el az alig két hetes új autónkat… A szervizben megállapították, hogy semmi baja – én viszont gyanítom, hogy öntöttek hozzá plusz motorolajat, mert a Suzuki gyár legendásan sóher az új autókhoz adott adalékokkal, valószínűleg az olaj volt benne kevés. Azóta tényleg semmi baja, jövünk-megyünk vele gond nélkül, és a fenti kaland sem került egy fillérünkbe se.

Voltunk idén egy hosszú hétvégét Párizsban, és négyszer voltunk az Operettben. Az utolsó Fame előadás úgy tűnt, olyan régen volt már – itt visszanézve látom, hogy tulajdonképpen csak idén májusban. Megvolt az Operaház Fantomja is a Madáchban, illetve az új Star Wars az IMAX-ben.

Irodalmi téren George R. R. Martin-évet tartottam: kiolvastam újra a Trónok harca-sorozat meglevő öt részét, végig angolul, és így másodszorra már sokkal jobban értettem az összefüggéseket, különösen az ötödik részben. Plusz két Wild Cards-részt olvastam el (amit szintén GRRM szerkesztett): a legelsőt és a legutolsót (huszonnegyediket), mert ezekből kaptam recenziós példányt. Közben megkaptam a szintén magyarul kiadott 18. részt is, de 2017-ben még nem olvastam el (az lesz az első idén).

A Trónok harcán kívül a legjobban Böszörményi Gyula Ambrózy báró-sorozata tetszett, valamint Jenna Fischer (~Pam az Office-ból) útmutatója a színészi pályához. Darabszámra 44 darab elolvasott könyv az eredmény, ez nem olyan sok, de mivel a Trónok harca is iszonyatosan hosszú volt, plusz négy antológiát is kiolvastam angolul, karakterben számítva idén sem olvastam kevesebbet, mint eddig.

Elkezdtem újra kenuzni, ez szuper volt, viszont teljesen abbahagytam a futást és a ping-pongot, ez gáz. Jövőre futni, kenuzni és úszni is kellene járnom, plusz lefogyni vagy húsz kilót, szokás szerint…

Az Év Fotójának pedig ezt választottam:

Közös kép Gubik Petrával a Színházak Éjszakáján #gubikpetra #operettszinhaz @operettsz

A post shared by Szatmári Péter (@szpeti78) on Sep 15, 2017 at 1:29pm PDT

Csendes évünk volt, nem történt semmi különös változás. Szerencsére általában egészségesek voltunk mind, csak Dórinak volt mandulaműtétje a nyár elején, ahol kapott egy-egy tubust is a fülébe. Azóta viszont még lázas sem volt – nagyon sokat számít, hogy nem dugul be a füle és nem pang ott a váladék. Sokat hordtuk orvoshoz szegényt a lába miatt is, mert féltünk, hogy az idegrendszere elmaradása miatt kúszik féloldalasan, de szerencsére ezt mára kinőtte, szépen jár, szalad, és az életkori elvárásokat meghaladóan szépen beszél. Zsófi pedig kinőtte az állandó betegségek időszakát, és nem volt beteg idén szinte egyáltalán.

Nem volt idén se esküvő, se temetés.

Utazni sem tudtunk sokat, mert Dórival nem merünk hosszabb utat vagy távolabbi úticélt bevállalni. De két hétig voltak a lányok Bujon, aztán a Mátrában voltunk pár napig, végül Velencén, egyébként itthonról jártunk el ide-oda, például moziba, állatkertbe, családi programokra.

68 könyvet olvastam el, ebből 17-et angolul. A legjobb a Trónok harca volt, aztán A marsi, a House of cards-trilógia, valamint Andre Agassi és Margaret Thatcher önéletrajza. A mozifilmekre nem nagyon emlékszem, de A marsi filmben is jó volt, és a múlt héten a Star Wars is… Sorozatokra sajnos abszolút nem volt időnk, tavasszal az Éden Hotelt néztük meg, az is komoly szervezést igényelt a két kiscsaj mellett, és ráadásul rossz is volt.

Célkitűzések

Lefogytam 16 kilót, ennél nagyobb sikert nem is remélhettem, és statisztikailag is volt 120 olyan napom az évben, amikor betartottam az update előírásait (100 volt a cél). Sportolni viszont nem sikerült többet, nem hogy hetente kétszer, de egyszer se nagyon (100 volt a cél, 48 jött össze). Futottam 145 kilométert, de ez még a tavalyelőtti 162-nél is kevesebb.

Jövőre három célt tűztem ki, az első természetesen az Update és a fogyás folytatása. A második a futás, a cél legyen egy kerek szám: 200 kilométer. A harmadik pedig, hogy angolul tudok és szeretek is olvasni, de még sokkal lassabban és nehezebben megy, mint magyarul. Ennek érdekében idén kizárólag angolul fogok könyveket olvasni. A magyar könyveket pedig felírom egy listára, és majd 2017-ben bepótolom őket. Tehát:

• folytatni az Update életmódot és fogyni még 10 kilót
• futni 200 kilométert
• csak angolul olvasni könyveket.

Főleg Dóriról szólt az év, természetesen, kétgyerekes szülők lettünk, két szép, kedves és okos kislány szülei. Emiatt egyben itthon ülős volt az év, főleg Noéminek, de folyamatosan tervezgetjük, hová utazunk majd, ha a gyerekektől vagy a gyerekekkel lehetséges lesz. A munka is jól ment – 2010-et annak idején életem legjobb évének hívtam, de azóta csak egyre jobb éveink voltak. Az esküvő-temetés arány 1:0 volt, Anitáéknak köszönhetően, és volt két keresztelő is (Brigié és Dórié).

74 könyvet olvastam el az idén, darabszámban ez visszaesés, de leginkább a Veszett világ volt az oka, amit egy hónapig rágtam és az év meghatározó olvasmánya volt. De sok más jó könyv volt még, Stephen Kingtől a Minden sötét, csillag sehol és a Joyland, az Expanse-sorozat első két része, a Suttogó koponya, az Arany cimbalom, a Lázadási hangjai… Moziba ritkán jutottunk el, úgyhogy legjobb filmet nem hirdetek, megnéztem viszont a teljes The Office sorozatot harmadszor is, most végig angolul, zseniális volt. Idén hirdetek az Év Slágere díjat is: a Jégvarázsból a Love is an open doort annyit hallgattuk Zsófival, hogy nekem is megtetszett és állandóan ez járt az eszemben. Ide a blogba is beraktam már kétszer két különböző verzióját, most berakom az eredetit is a filmből:

Célkitűzések

Tizenöt könyvet olvastam el angolul, eggyel többet, mint tavaly (12 volt a cél), és 233 kilométert futottam, eggyel többet, mint 2012-ben (ez volt a cél). Ez utóbbi persze eléggé ki lett számolva: szeptember végén 193-nál jártam, onnan már kissé nyögvenyelősen jött össze a maradék, december 5-én például már egyáltalán nem voltam annyira lelkes a hátralevő 9 kilométertől (de azért megvolt!).

A fogyókúra sajnos idén sem jött össze, decemberben sem. Azt mondják, nem azt kell megfogadni, hogy mit nem csinálok, hanem hogy mit igen. Na most 2014-ben átlagosan minden hatodik napon sportoltam, ezt jó lenne heti kettőre emelni, ami úgy lenne lehetséges, ha reggelente is elmennék néha futni, ez két közeli ismerősömnek is jól működik. Hetente kétszer sportolni, az éves szinten kb. száz alkalom, úgyhogy a két cél 2015-re:

• Legalább száz napon sportolni, illetve tegyük még hozzá:
• Legalább száz napon teljesen betartani a paleo/update elveket (no liszt, no cukor).