Szatmári Péter

Nagyon gyér a mozis kínálat mostanában, mi viszont ki akartunk mozdulni, úgyhogy megnéztük a híres Avatárt. Maga a történet egy primitív baromság, dedós párbeszédekkel, de ezt lehetett előre tudni, ez be volt kalkulálva. Most először láttunk viszont teljes filmet 3D-ben, de ettől sem voltunk elájulva, egyáltalán nem éreztem teljesebbnek a filmet attól, hogy a figurák egymáshoz képest előre vagy hátra helyezkednek el.

Korábban a Harry Potter és a Félvér Herceg elejét láttuk 3D-ben és IMAX-ben, na az jó volt, a hatalmas vászon, és a Harry Potter film mint a vizualitás egyfajta csúcsteljesítménye tényleg megújította a mozizás élményét. Aztán megnéztük a Pottert otthon is a tévén, és csodák csodája, otthon is működött, amiből számomra az a tanulság, hogy továbbra is a történet szépsége a fontos, nem a látványé.

Ebben az Avatárban például lehet, hogy minden pixelt évek hosszú munkájával tettek a helyére, de ettől még a hülyén megrajzolt farkas csak hülyén megrajzolt farkas maradt, az orrszarvú orrára pedig cápaorrot tettek. A sárkányok távolról úgy néztek ki, mint a kacsák, a kék pasassal együtt mintha Nils Holgersson repkedett volna Márton lúd hátán. A félmeztelen indiánlány volt az egyetlen pozitívum, végig azon töprengtem, ki lehetett az eredetije (Zoe Saldana, akit én főleg a Csajom apja ideges c. filmben láttam).

A mozizás élményét pedig számomra igazán az újítaná meg, ha nem lennének mindig olyan nézők, akik végigdumálják a filmet. Ebben az esetben egy szerencsétlen kisfiút és kislányt hozott magával két anyuka, és a gyerekek totál nem értettek meg semmit a filmből, inkább végigröhögcsélték az egészet. (Más kérdés, hogy otthon is gyakran megzavar minket egy síró kisbaba, de ezért aztán igazán nem lehet mást hibáztatni.)

(Balunak a 2012-ről írt kritikája nem tetszett, mert olyan elemeiről ír a filmnek, amelyek szerintem egyáltalán nem voltak lényegesek, például a szeretet, a család, vagy az optimizmus és a pesszimizmus harca. Ezzel szemben én a moziban nem valami mély családi drámát láttam, hanem egy primitív, de rendkívül látványos katasztrófafilmet. Viszont ha már Balu kritikáját kritizáltam, elgondolkoztam, hogy mit lehetett volna írni egy ilyen filmről egyáltalán. Nos, például ezt.)

Geológusok felfedezése szerint a Föld felszíni lemezei 2012-ben olyan nagy mértékben elmozdulnak, hogy az a földi civilizáció pusztulását okozza. Ez ellen a világ politikusai csak annyit tehetnek, hogy megépítik Noé modern bárkáit, amelyekben menedéket talál néhány százezer ember és állat, mindenki mást viszont kénytelenek magára hagyni.

A 2012 témája, hogy ha valakinek nagyon-nagyon nagy szerencséje van, ő és a családja talán még akkor is túlélheti a világ végét, ha eredetileg nincs belépője Noé bárkáinak egyikére. Ehhez persze nagyon gyorsan és ügyesen kell menekülni, a főszereplő sarkában ott az Armageddon, és miközben ő száguld, rohan, repül, a többség  szörnyű halált szenved. A film lényege, hogy a főszereplő mögött loholó világvégét vizuálisan is hatásosan megjelenítse. Ez sikerül is, omlanak a földrészek és borzasztó robbanások kísérik a szereplők útját.

Bár a filmet a titokzatos majákkal harangozták be, valójában egy-két mondatban említik csak őket, mint akik mindezt megjósolták, de a jóslatnak ennél mélyebben a filmben nem néznek utána. Örömteli fejlemény viszont, hogy a Föld bolygó immár nem csak az Amerikai Egyesült Államokból áll. Bár a történteket végig amerikai szemszögből látjuk, kétségtelenül odafigyeltek más embercsoportok sorsára is. Olyan apróságok esetleg feltűnhetnek persze, hogy ha az amerikai elnök csak a G8 vezetőit értesíti a világ végéről, akkor Kína, India, Brazília, Ausztrália, Mexikó és Argentína népét még kihagyta a játékból, a kisebb országokról nem is beszélve. Az is érdekes, hogy az USA saját bárkát kap, Kína, Japán, Oroszország és Európa országai pedig összesen kettőt, de egy hollywoodi filmtől még ez is szép teljesítmény.

A tudományos hitelességet vagy a halál előtti emberi viselkedés mélyebb vizsgálatát viszont felesleges ebben a filmben keresni, ehhez egyébként a színészek is gyengék. Mert mindez mit se számít, ha közben láthatjuk, ahogy a száguldó limuzin mögött szó szerint összeomlik Kalifornia, vulkánok törnek ki a Yellowstone parkban, Amerika helyett cserél a Déli sarokkal, a Himaláját pedig elönti a cunami.

Az első rész azért hagyott mély nyomokat bennem, mert nagyon érdekesen hozta a szuperügynök-típus legújabb verzióját. Azóta is a kiképzés részletei érdekelnének, mivel lehet valakit ilyenné tenni, kínzással, doppinggal, vagy csak sokáig kell futni az erdőben célra tartott fegyverrel? És persze agyra is gyúrni kell, megjegyezni a rendszámokat a parkoló autókon, és ahogy a port.hu fórumában valaki írta: Bourne problémamegoldó-készsége a stresszel csak nő.

Sajnos a további részek nem adtak további támpontokat Jason Bourne kiképzése kapcsán, ezt a közepesen fantáziátlan amnézia-sztorit viszik tovább anélkül, hogy a történet hátterének logikájára odafigyelnének. Például semmi értelme nem volt a Treadstone-műveletet ezzel a Feketeszőlő vagy milyen művelettel megfejelni, csak annyi derül ki, hogy a világ minden városában akad egy bevethető szupergyilkos, de azt hittem, ezt a Treadstone kapcsán már egyszer felszámolták.

OK, nyilván követni szükséges a könyv által meghatározott vonalat. Bár én csak az első részt, a Bourne-rejtélyt olvastam eddig könyvben, ugyanolyan, mint Ian Flemingtől a Casino Royale: szórakoztató, de pont ugyanazt a mély mondanivalót hordozza. Úgyhogy valószínűleg ezért ilyen gagyi történet a Bourne-ultimátum is, mint bármelyik James Bond, az én bajom, ha az első rész alapján ennél többet vártam.

A gagyiságra az egyik példa az engem érdeklő kiképzéssel kapcsolatos: a szuperügynökök harmincmillió dolláros kiképzése New York belvárosában, egy üvegablakos épületben zajlott… Ahová egyébként bárki bejuthat, mint kiderült, és akár gyilkolhat, akár titkos dokumentumokat faxolhat anélkül, hogy ebben udvariatlan kérdésekkel megzavarnák.

Nyilván a bárgyú történetet akarja feledtetni a sok kézikamerás felvétel, amitől a film valóban nagyon pörgős, izgalmas, kár, hogy ettől a verekedős jelenetek követhetetlenek, ugyanúgy, mint a korábbi részekben. Valahol még olvastam is, Matt Damon melyik harci stílust tanulta ki a film kedvéért, sajnos felesleges volt, nem látszik belőle semmi.

Régen a Lurdy-házba jártunk moziba, de mióta a Palace megvásárolta őket és megemelték az árakat, átszoktunk a Corvinba. Tegnap mégis a Lurdy-házban néztük meg a Transformerst, de sajnos gáz volt, kész halláskárosodás a sok lövés, ütődés és robbanás, a poénokat pedig egy kezemen meg tudnám számolni.

De nem erről akartam írni, hanem arról, hogy egy egyenruhás rendőr a film feléig ott sétált a székek mellett és szúrós szemmel nézte a közönséget, azt figyelte, nem kameráz-e valaki. A végén megbeszéltük, hogy mindenkit zavart, nem könnyű úgy szórakozni, hogy közben rendőri felügyelet alatt állsz, ráadásul én ültem a sor szélén, és a bunkó sértette a privát szférámat.

A Palace mozik úgy látszik, most ezt látják célravezetőnek a kalózkodás ellen, amihez csak gratulálni lehet. Ha lehúzom a filmet mondjuk innen, a feliratot hozzá innen, ugyanott tartok, valaki szóljon nekik, hogy csak egy idióta kamerázna le egy feliratos filmet, pláne a premier után három nappal. Mostanában a Die Hard 4. volt érdekesebb film, azt szinkronizálták is, a kézikamerás verzió annak rendje és módja szerint le is tölthető, annak a vetítésére biztosan nem jutott rendőr, vagy olyan moziban vették fel, ahol nem zaklatják a fizető vendéget ilyesmivel.

Van egy mozis rovat a Népszabadságban, minden héten közlik a budapesti mozik toplistáját, amit Csordás Lajos kommentál. Amúgy sem vagyok odáig a rovatért, Csordás rendszerint pont az ellenkezőjét gondolja a filmekről, mint én, szerintem pocsék kritikus. A múlt héten viszont egy az egyben lelőtte a Megérzés című film poénját.

Történetesen láttuk a filmet, nem nagy szám, de azért mindenkinek tetszett, és miután egyetlen poénra megy ki az egész (megmenti-e Sandra Bullock a férjét), nagy szívás lett volna, ha tudjuk előre. Ez a faszkalap meg megírja cikkben, a Népszabadságban. Iderakom fehérrel a kérdéses részt, jelöld ki, ha érdekel a cikk és neked mindegy, mi a film vége:

“Ezen túl fontos kegyelmi kérdés rejtőzik a filmben: kieszközölheti-e az ember a változtatást, tehet-e valamit, ha saját balsorsát megérezvén rettegni kezd? Pont olyan lelki állapotban éreztem magam, hogy nem bántam volna, ha a vége happy end lesz. Hát nem lett az. Azért vigasztalt, hogy alkotók végül is nem vetették el a kegyelem lehetőségét.”

Valami átverés lehet a dologban, mert mindenhol jó kritikája volt ennek a baromságnak, a porton, és többé-kevésbé a Népszabiban is. Dustin Hoffmann kiváló, az ő játéka mindig egy élmény, de a többiek… Emma Thompson, az írónő dögunalmas, Will Ferrel szintén, nem is csinál semmit, csak áll az egész filmben, mint egy idióta. Egyfajta jellemfejlődést kellene felmutatnia, de végig ugyanúgy viselkedik.

Az Indexen a forgatókönyvet frankózták, pedig a forgatókönyv siralmas, mindenféle stílust belekatyvasztottak, néha röhögni kellene, néha megijedni, néha meg izgulni a szereplők sorsa miatt, de főleg csak kínlódni lehet.

A Magnum sorozatban Higgins, a gondnok nagy mesélő, aki folyton a háborús történeteivel untat mindenkit. Amikor mesélni kezd, mindenki unja, valójában azonban kerek mondatokban, egységes, letisztult stílusban, szerintem megdöbbentően jól mesél, talán ő Robin Masters, a híres író – vagyis ami a sorozatban irodalomként szerepel, az valóban irodalmi igényességgel lett megírva. Ehhez képest a Felforgatókönyvben végig egy regényből hallunk részleteket, de a szöveg iszonyatosan pocsék, nevetséges a témája és a szövegezése is. Röhejes, ahogy az irodalom professzora (Dustin Hoffmann) azt az írónő főművének értékeli. Eleve hogy lehet egy regénynek ezt a címet adni: “A halál és az adók“?

Megnéztük, lemaradtam miatta a Gyurcsány-Orbánról. Azért kellemes kis limonádé volt, poénokkal, régóta az első film, amiben egyetlen számítógépes effekt sem volt (gondolom). Viszont Hollywoodba talán még nem jutott el a hír, de Angliába is beköszöntött már a XXI. század, vannak például modern autók is, meg minden.

Megjegyezném még, hogy a feliratozás ezúttal sem mindig segítette a megértést. Mostanában ez gyakran van így, hogy csak Az operaház fantomjának klasszikusát (“No” – “Igen“) említsem…

Sirály, hogy mindketten megfogadtuk, ilyen filmeket soha többé, aztán Átok, Kör 2, ez, mindegy. Egyébként csak a para miatt tényleg nem néznénk meg, a Kör 2 esetében Samara sorsára voltam kíváncsi, ennek a mainak pedig a története érdekelt, ráadásul a Porton “sj” ezt írta: “inkább a színészi játékra, mintsem a sokk-hatásra, vagy a speciális effektekre épít” – és Michael Keaton-t, a főszereplőt frankózza.

Nos, sj véleményem szerint hülye, mert Michael Keaton a megrendült arc vágásán kívül a világon semmiféle színészi teljesítményt nem nyújt, ellenben a film tele van sokkhatást kiváltó speciális effektekkel. Igaz, ezek egy része ugyanúgy megjósolható mint a Kör 2-ben, például manapság, ha a hős egy autó üvegéhez közel hajol, tutira nekivágódik valami, egy haldokló nő, egy szarvas vagy egy rendőr – merthogy ezt már a Kelekótya karácsony című vígjátékban is elsütötték…

A legszomorúbb viszont az, hogy amíg a fenti cikkben is felhozott Hatodik érzék egy óriási poénnal ért véget, amelyen keresztül minden a helyére került, minden logikussá vált, addig ebben szó sincs ilyesmiről. Jó és rossz szellemek küzdenek úgy, hogy a tévén keresztül manipulálják az élőket? És?

Megnéztük A tűz oceánja című filmet, kellemes volt, olyan igazi, nagyszabású és rendesen kidolgozott mozi, utoljára talán Az angol beteg volt hasonló, ilyen gyönyörű képekkel. Sajnos a sztori annak a nyomába sem ér: a kék szemű, szőke amerikai főhős hosszútávú lovasversenyeken vesz részt, de már éppen az alkoholizmusba menekülne, amikor ráveszik, hogy induljon egy arabok által rendezett, sivatagi versenyen is, aminek a film végén szoros végeredménye lesz. Nem is lenne gáz, ha…

• a sivatagban nem nyújtana élsportolói teljesítményt sok év alkoholizmust követően,
• nem az arabok kezdenének el kételkedni a hitükben a hős amerikai hatására,
• a sebzett, vérző, földön fekvő, agyonlőtt ló nem kezdene mérföldes vágtába a cél előtt.

Noémivel megnéztük az Amerikai Pite 3-at, szuper volt, bár az elején féltem, hogy elmegy olyan idióta blődlibe, mint a Taxi 3, de nem, jó volt végig. Érdekes volt az ülésrend, harminc ember volt csak a kétszáz fős teremben, de azok közvetlenül egymás nyakában, a hátsó sorokban középen. Egyébként a természetesnek tekinthető röhögésektől eltekintve csöndes kultúrközönség volt, sok jó ember kis helyen, mintha egy egész osztályt büntibe küldtek volna a tornaterem sarkába.

Utálok minden Hollywood Multiplexet, ennek ellenére a Lurdy-házban voltunk, mert máshol nem játszották délelőtt ezt a filmet. Kicsit javítottak nálam, mert rövid volt a sor, négyszáz forint kedvezményt kaptunk a Multicardra, időben kezdték a filmet és kényelmes volt az ülés.

Ebéd közben és után pedig megnéztük az Aladdint, amit kb. fél éve kaptam kölcsön, és régebben egyszer már belekezdtem, de öt perc után eluntam és inkább valami mást csináltam. Ezúttal úgymond sikerült a végére jutni, csakhogy a harmadánál elaludtam és csak a végére ébredtem fel. Lassan úgy leszek vele, mint Fülöp atya a Legyetek jók, ha tudtokban, ő sem bírta elolvasni Ignác atya intelmeit.