Merész ötlet: negyven fős klub tulajdonosaként, első színházi előadásként új, zenés darabot íratni. Persze ha Kozma Orsi és Kerényi Miklós Máté benne van…
Az alapötlet, hogy egy kis motelben szobaszomszéd lesz Marilyn Monroe és Einstein, Shakespeare Júliája és Bonaparte Napóleon, végül Agatha Christie és Leonardo da Vinci. Mindegyik páros között erős és hihető a vonzalom (bár egyiknél se teljesedik be). A színészi játékuk nagyszerű, Kozma Orsiról nem mondanád meg, hogy amúgy nem profi színésznő, Kerényi pedig zseniális, mint mindig, mindenhol.
Minden szereplő megformálása során vicces kulturális utalások végtelen sorát lehet tenni: ahogy Einstein a nyelvét nyújtva szelfizik, ahogy Kozma Orsi Agatha Christie bőrében, Kerényi mellett állva arról beszél, mennyire szeretne csillogó operett-sztár lenni… Ahogy Leonardo da Vinci arra készül, hogy disznóvágást(!) fessen a Karmelita plafonjára…
Az éneklés pedig a hab a tortán – mondjuk a dalok kiválasztása pont nem erőssége a darabnak: Pá, kis aranyom pá, Kérek egy kulcsot a szívedhez, Kozma Orsi egyik saját dala… Nem érezni a koncepciót, bár Kozma Orsi és Kiskeró nyilván mindent is, ezeket a dalokat is a legmagasabb színvonalon elő tudja adni, utóbbi még zongorázik is.
A nagyon kicsi hely is különleges élmény: a tulaj személyesen, kézfogással üdvözöl mindenkit, Kiskeró néha konkrétan melletted állva énekel, és a darab végén simán oda lehet menni hozzá. Van ruhatár, WC, büfé, a design hangulatos – viszont nem lehet kártyával fizetni, ez 2024-ben kínos.
Amíg a lányok táboroztak, Noémivel kimozdultunk három napra Siófokra. Kifogtuk a kánikula végét, csodás volt a víz, de nem sültünk meg, órákig tudtunk fürdeni. És mivel találtunk klassz programokat a parton is, megosztom az ötleteket:
Kálmán Imre Pavilon a Millenium Parkban
A Millenium Park pont a pályaudvar mellett van, ideális egy sétára, ha például vonatra várakozol. Van egy kis pavilon Kálmán Imre szobrával, ahol bele lehet hallgatni a mester műveibe. Csatlakozni kell a helyi wifire, és egy weboldalon el lehet indítani a legismertebb dalait. Aztán kb. 30 másodpercig együtt mulathatsz a szerzővel olyan slágerekre, mint a Hajmási Péter, Hajmási Pál…
Kálmán Imre Szabadtéri Színpad
Ahhoz képest, hogy a Plázs mennyire pörög, ez a szabadtéri színpad elhanyagoltnak tűnik. Eleve eldugott helyen van, fel se tűnik, ha elsétálsz mellette. Másrészt fura időpontokban vannak előadások, néha kedden, néha csütörtökön… Pedig eléggé adná magát az ötlet, hogy amíg a fiatalok a Plázson buliznak, a szülők beülhetnek egy színházi előadásra.
Mi a Szép nyári napot láttuk a Veres1 Színház előadásában, és ami a helyet illeti: elvileg nem lehet folyadékot bevinni, a kánikulában szerintem ez botrány, szerencsére Noémi hátizsákjába nem néztek bele… Rossz volt a technika: eleinte csak egyik oldalon szóltak a hangfalak. Illetve az este 9 órás kezdés nagyon későn van: a darab éjfél után ért véget, álmosak voltunk addigra.
A darabot rendező Böhm Györgyhöz is lennének kérdéseim. Miért kellett Somogyi Szilárd rendezésén egyáltalán változtatni? Miért vette ki a darabból a Nyár van című slágert? Miért kell ilyen erőltetett módon felvezetni dalokat? Mi szükség van a második pesti művészre? Amikor „lesben áll egy cápa”, és behoznak egy cápa alakú matracot, senki nem szólt, hogy ez mennyire kínos? Hogy fordulhat elő, hogy a pesti művésznő haja FEKETE? Ha az egész darabnak van ikonikus pontja, az Csepregi Éva szőkesége… A hétvégi motorozás poénja pedig, hogy a művésznőhöz beáll a tanárnő – és Rózsika is, de nem egy diák! És hogy került oda az asszonykórus és a Honky Tonk Woman?!
Bella Állatpark, Siófok
Ez egy kitűnő hely, sajnáltuk is, hogy a csajok nélkül voltunk, mert nekik is biztosan tetszett volna. Siófoknak a Balatontól távolabbi végén van a határban, túl az M7-es autópályán, szóval kocsival kell menni, vagy van egy kisbusz szolgáltatás, ami akár házhoz is megy.
Alapvetően egy kicsi, de hangulatos állatkert. A különlegessége, hogy a szelíd állatokat szabadon engedik az emberek között, amiről én például úgy értesültem, hogy a karám mögött néztük a tevéket, és jött felénk egy teve a karám innenső oldalán is! Neked nem odabenn kéne lenned? De nem, amelyik kint van, azzal lehet barátkozni, ha van merszed egy két méteres tevét nyaggatni. Nem sokaknak volt…
Később szabadon engedtek néhány alpakát is, róluk mondjuk elolvastam addigra, hogy szelídek és háziasak, vagyis bátran oda lehet menni simogatni őket.
Plusz pénzért fel lehet ülni lóra, pónilóra és tevére, sajnos utóbbinál 100 kiló a súlyhatár, pedig befizettem volna…
Petőfi Sétány és Plázs
Ezeket nyilván nem kell bemutatni, csak a sorról két helyet emelnék ki: a Cocktails & Dreams nevű helyen, rögtön a Plázs bejáratától balra a múlt héten Zoller Zsolt lépett fel, és már máskor is láttunk itt érdekes fellépőket. A zene pedig a Havanna Bár & Grill nevű helyen a legjobb – ez egy kicsi hely, de mindig nagyon jó a buli, amikor arra járunk…
Ez nem a Bizet-opera volt, hanem Frank Wildhorn 2008-ban bemutatott musicalje. Vannak közös pontok, de más a sztori, más a zene.
A zene nagyon szép. Én nem szoktam a lassú dalokat szeretni, de ebben még a lassú dalok is varázslatosak voltak. Persze ilyen szereplőgárdával, mint Nádasi Veronika, Füredi Nikolett, Kocsis Dini – micsoda énekesek! Szulák Andrea külön is szenzációs a nagynéni szerepében, mert nem csak jól énekelt, hanem vicces is volt – mindent kihozott a mellékszerepéből.
A sztori viszont gyenge volt, ahogy a rendezés is. Nem látszott, hogy Homonnay Zsolt rendezőként bármit is gondolt volna a történetről, vagy a történet kapcsán a szereplőkről. Josét (Kocsis Dénes) szexuálisan kielégetetlenül hagyja a menyasszonya, és a frusztrált vőlegényt elcsábítja a cigánylány – lenne értelme, de míg a menyasszonyos részek explicitek, egyértelműek, az végül nem is derül ki, hogy José és a cigánylány konkrétan összejöttek-e. A kémia sincs meg köztük, érthetetlen, Kocsis Dini miért választja Széles Flóra helyett Nádasi Veronikát. A szexuálisan frusztrált vőlegény amúgy 36 éves, a szűz menyasszony 34, a strandon a bikinis tinédzsereket megszégyenítő cigánylány 46(!) – nem kéne inkább fiataloknak játszani ezt a darabot?! A Dolhai – Nádasi duettben bezzeg milyen jól működött a kémia!
Nyilván eszembe jutott Gubik Petra is, aki pont játszott már csábító cigánylányt ebben a színházban, amikor Esmeralda volt a Notre Dame-i toronyőrben, sőt még előtte a Fame-ben „Carmen” Diaz néven volt főszereplő… És persze a kémia is mindig megvolt köztük Kocsis Dénessel… de ebben a Carmenben Gubik Petra nem kapott szerepet a háromszoros(!) szereposztásban sem.
A Nagy Rendezői Húzás, hogy mivel a cigánylány egy cirkusszal érkezik a városba, alkalom nyílt a Fővárosi Nagycirkuszból néhány artistát felléptetni az Operettben is. Így a második felvonás elején kb. tíz percig cirkuszi számokat láttunk – ügyesek voltak, de ha cirkuszi mutatványokra vágyunk, akkor cirkuszba megyünk, az Operettben inkább énekeljenek, ha lehet. Bár az tény, hogy a cirkuszban is mindig szoktak énekelni is…
De volt még sok más érthetetlen vagy nem kifejtett szál is. Már az is erőltetett, hogy a késdobáló Dolhai Attila miért akarja megölni Josét – Carmen valószínűleg nem először volt hűtlen hozzá. A polgármester és a nagynéni konfliktusa elvarratlan marad – Szulák Andrea megfenyegette Szomor Györgyöt, hogy majd jól kiteregeti a szennyesét, de aztán nem történt semmi ezzel kapcsolatban. Füredi Nikolett is szép dalokat énekelt mint jósnő, igazi élmény volt látni a produkcióját, de a dalainak semmilyen kapcsolata nem volt a többi történéshez. Nekem az se esett le, hogy ő egy „jósnő”, mert a kezében tartott jósgömb a 14. sorból nem volt látható. Ahogy a gitáros fazon se adott hozzá semmihez semmit.
Színdarabként, drámaként tehát nem szám – úgy kell nézni, mint az István, a királyt: koncertként, mert a zene jó, az énekesek kiválóak, a látvány nagyszerű. Meghallgatható egyébként a Deezeren is, németül:
Én ezt a darabot négy éve elgyászoltam, vagyis szomorúan tudomásul vettem, hogy soha többé nem fogom látni. Hagytam viszont egy Google Alertet a „fame” keresőszóra, ugye hátha – és örömmel láttam, amikor a székesfehérvári Vörösmarty Színház műsorra tűzte és castingolni kezdett rá. Aztán jött a járvány, de amikor ténylegesen játszani kezdték, ugyanúgy bevállaltuk érte a fehérvári utat, mint nyáron a Halott Pénz koncertre.
Megérte, végül is. A zene ugyanaz és ugyanolyan jó, jól is szólt, a darab elején még odáig voltam, hogy nahát, ismét látjuk a Fame-et. A casting nyilván nem olyan erős és tökéletes, mint az Operettben volt, de ezek a fiatalok is elénekelték és eltáncolták a darabot.
A rendezés viszont nem tetszett, több zavaró dolog is volt benne. Például mindig minden szereplő a színpadon volt. Négyszereplős tanár-diák dráma, kétszereplős szerelmi dráma – a nézőtéren 450-en, a színpadon még húszan nézték, utóbbiak bármilyen látható indok nélkül. Miért?
Aztán Tyron eredetileg ilyen sablon fekete volt, gettóból érkezett, hip-hopot táncolt, rappelt és Miss Sherman valószínűleg rasszizmusból kifolyólag utálta. Régen az Operettben, mivel fehér srác játszotta a szerepet, a bőrszínére utaló mondatokat értelemszerűen kivették. Székesfehérváron benne maradt az összes ilyen szöveg… Szaszák Zsolt játszotta, amúgy szuperül, ének, tánc, csodás volt. De mikor sápadtarcúan, szőkén arról beszélt, hogy fekának lenni milyen, meg hogy azért utálják, mert néger… kérem?
Voltak még újonnan írt prózai részek, ezek néha viccesek voltak, néha drámainak szánták. Az volt a lényeg, hogy minden szereplő mondott magáról valami szörnyű tragédiát: a bántalmazó apa maradandó károsodást okozott a testvérnek, rákos a férj stb. Ezek akkor tudnak működni, ha szervesen következnek a dramaturgiából, mint Tyron diszlexiája vagy Iris terhessége. Csak úgy bemondani valami tragédiát, hát ez elég gagyi.
Nyilván a fináléra vártam leginkább. Erre Carmen a második felvonás közepén, mielőtt lelépett volna az iskolából, elénekelte a pasijának búcsúzóul!! Istenem! A dramaturgia egy szakma, amiben én nem vagyok járatos, de sajnos a rendező sem. Mert miután Carmen Diaz meghal, majd a fináléban – Somogyi Szilárd rendezésében – fehér ruhában, széttárt karokkal leszáll az égből, olyankor EMLÉKSZÜNK RÁ, nagy sztárként, ahogy szerette volna. A Fame finálé egy ünneplés, nem egy búcsúdal a pasijának, akit amúgy le se szart! Ahogy a világslágert sem sütjük el a felvonás közepén…
Többé-kevésbé visszatértem a fotózáshoz: a Madách után a Papp László Sportaréna melletti kiülős helyet, a dekket avatta fel az Animal Cannibals, amit Noémivel kettesben néztünk meg. Annyira nagy tömeg nem volt, nyilván a rossz idő miatt:
Utána pedig a Budai Szabadtéri Színházban, Csillebércen volt Szép nyári nap előadás a Magyarock Dalszínház művészeivel, erre még Zsófit is elvittük.
Annak idején a Szép nyári nap volt a kapudrog, ami először bevonzott minket a KERO-féle Operettszínházba. Négyszer láttuk összesen, nagyon sajnáltam, mikor aztán lekerült a műsorról. Igaz, utána még számtalan nagyszerű előadást láttunk, de a Neoton musical mindig hiányzott. Tudtam, hogy a Magyarock Dalszínház műsoron tartja, de csak most jött össze, hogy meg tudjuk nézni. A színészek közül Faragó András volt az egyetlen, aki az operettes szereposztásban és ebben is benne volt, a többieket nem ismertük. Énektudásban sajnos nem is hozták azt a szintet, de a hangulat jó volt, kitűnően szórakoztunk.
Arra viszont csak ott, a nézőtéren jöttem rá, hogy színházi előadást, mint olyat még sohasem fotóztam. Gyorsan elolvastam a DPS-ről egy vonatkozó cikket, de tulajdonképpen tudtam magamtól is: az érdekes pillanatokat kellene elkapni. Ebben sokat segített, hogy öt évvel ezelőtt négyszer láttam a darabot, és tudtam, hogy mikor mi fog történni – így bőven maradt időm élvezni is az estét. Voltak más fotósok is, egy úr mögöttem például egyfolytában össze-vissza kattintgatott, ő nyilván kevésbé tudta előre, mikor fog történni valami érdekes.
A Canon 250D is beválik – nem minden képe tökéletes, viszont nagyon keveset ront el teljesen. Vagyis sokkal több a használható kép, kevesebbet is kell exponálnom egy-egy buli alatt, hogy meglegyen az a szint és mennyiség, amit ilyenkor szükségesnek érzek. Szintén bevált a Canon 55-250-es teleobjektív, gyönyörű színeket produkál, és lehetővé teszi, hogy ne kelljen közel mennem a színpadhoz, ezzel elkerülhessem a tömeget a járvány alatt.
Az új fényképező körüli tipródásnak, a „Canon 250D vagy RP” kérdésnek az lett a vége, hogy egy lány meghirdetett egy használt 250D-t a Facebookon, nagyon kedvező áron. Érdekesség, hogy fehér színű, amitől a képek nem lesznek jobbak, de mindenki szerint tök jól néz ki. Rákérdeztem, találkoztunk személyesen és megvettem, és azzal a lendülettel mentem is tovább a Madách színházba, a Színház, szerelem és Mamma mia című műsor fotós próbájára, amit már a szép új fényképezőmmel fényképeztem.
Én még nem voltam „fotós próba” nevű színházi rendezvényen, de nagyon érdekes, kizárólag a fotósok kedvéért előadják a darabot. Ez egy Musical Plusz jellegű műsor, szólók és duettek az előadók repertoárjából, benne öt dal csak a Mamma miából. Mindezt a tetőtéren, tehát szabad ég alatt, távolságtartással, szerintem járványügyi szempontból korrekten.
Az új fényképező érdekes módon a teleobjektívvel csinált jobb képeket – a drágább, nagyobb fényerejű Sigmához mintha kevésbé tudna alkalmazkodni, az ISO érzékenységet sokszor rosszul választotta ki. A teleobjektívvel viszont igazán bizonyított, a messzeségből is szép portrékat készítettem a színészekről.
Egy technikai problémát is sikerült megoldani: a Canon 250D által használt újabb RAW formátumát, a CR3 fájlokat az Adobe Photoshop Express nem tudja kezelni. A Canon saját szerkesztőprogramja igen, de nagyon rossz a felülete, sok kép gyors szerkesztésére az a program alkalmatlan. Hosszas keresgélés után kiderült, hogy a megoldás a Faststone Image Viewer, ami nagyon-nagyon gyors, az óriási méretű CR3 fájlokkal dolgozva is, és az összes szükséges funkciót tudja. Eddig egy „koncertnyi” fotó szerkesztése 2-3-4 órás szenvedés volt, ezzel szerintem egy fél óra lepörgetem majd…
Teátrum Társalgó címmel fut egy sorozat a Youtube-on, ahol az Operettszínház színészei üldögélnek és erőltetett beszélgetést folytatnak egy-egy darabról. Érdemi mondanivalót, ne adj’ isten kritikát nyilván nem itt fejtenek ki, így például a legutóbbi részben Kerényi Miklós Máténak jutott a szerep, hogy dicsérje az István, a király rendezését.
Bármilyen színdarabot akkor érdemes bemutatni, ha a rendezőnek azzal modanivalója van, ami az István, a király esetében nyilván csak politikai mondanivaló lehet. Annak idején ezért is érdeklődve vártam, Székely Kriszta rendezését – de sajnos bármiféle mondanivalótól mentes, semmitmondó előadást rendezett. Most ezt, a rendezésnek az aktuálpolitikától való távolságtartását nevezi Kerényi 6:45-től „nagy találmánynak”… OK, nem is várható el Kis Kerótól, hogy itt mondja el az őszintét.
Megnézni a darabot pedig nem színdarabként, hanem koncertként érdemes, mert a zenéje ugyanolyan jó, és az operettes best of csapat énekli, óriási élmény. Ezt is illusztrálják a videóban: 12:10-től Gubik Petra, Dolhai Attila és Kemény Dénes elénekli az Elkésett a békevágyat. Szintén vegyük észre, hogy Kocsis Dini szakállt növesztett, Dolhai viszont levágta az övét – ezt pont fordítva kellene, fiúk (Noémi szerint is).
Öt előadást terveztek, de a nagy érdeklődésre való tekintettel egy hatodik előadást is tartottak a Disney on Ice jégrevüből a budapesti Papp László Arénában szombat este. Read more →
A legendás rockopera, abszolút csúcs-szereposztással, ezért érdemes lehet kirándulni egyet Bajára. Nem is csalódtunk, a Kálvária-templom szép, a naplemente a Duna-parton szintén. Az előadás pedig…
Rendezés
Székely Kriszta rendezőnő a darabról adott interjúban az 1983-as előadásra hivatkozik, szerintem szándékosan elkerülve, hogy az Alföldi-féle rendezésről nyilatkoznia kelljen. Pedig azon egyértelműen látszott a rendező világképe, amit gondolt rólunk magyarokról és a darabról. Székely Kriszta viszont István vívódásait kívánta megmutatni és a fiatalok számára „filmes” látványt nyújtani… vagyis fordítok: se mondanivalója, se véleménye, se sajátos világképe nincs, amit a darab kapcsán meg akarna mutatni, vannak viszont „fiatalos” látványelemek, néhány egészen extrém WTF momentummal:
Az Áldozatunk fogadjátok című dalban Szomor György óriási, szétszaggatja a színpadot, szétszaggatja a hangszálait, teljes a transz. Erre, a színpad bal oldalán becammog egy szőrös jeti, kicsit sétálgat, aztán kimegy. Ez mi volt? Aztán ugyanez a dal, és a háttérben egy emelvényen megjelenik egy kövér nő és erősen integet. Mit tetszik ott csinálni, kérem?
Vége a szünetnek, várjuk a Szállj fel szabad madárt. Erre zümm-zümm, motorosok hangját halljuk, azt hittem, a helyi motoros banda trollkodik. De nem, ez az előadás része, krosszmotorosok ugratnak és trükköket mutatnak be a színpadtól jobbra, végül Dolhai Attila úgy tesz, mintha ő ült volna a motoron… gondolom, ez az egyik „fiatalos” ötlet, hogy Koppány „vagánynak” tűnjön.
A díszlet pedig maga a teljes ötlettelenség. Először két „pogány” szobor van a színpadon, aztán ugye, érzékeltetni kell, ahogy teret nyer a kereszténység. Kriszta hogyan oldjuk ezt meg? Tegyünk ki például egy nagy, világítós keresztet a háttérbe? És ez történik! Általános iskola, alsós szintű ötlet, amit onnan tudok, hogy tavaly Zsófiék is előadták ezt a darabot, és a tornateremben szintén egy háttérbe felragasztott kereszt volt a díszlet. Ott ez rendjén is volt, ez viszont egy nagy költségvetésű, sztárokkal készülő szuperprodukció. Háttérként ugyanúgy kiraktak egy keresztet…
Dramaturgia
A dramaturgia külön is rossz volt, például nem lehetett tudni, mikor kell tapsolni. Ha néha volt egy kis csönd, akkor a nézők tapsolni kezdtek, erre mindig elkezdődött a következő szám. A színészek kicsi, elszórt tapsokat kaptak a darab közben, biztosan nagyon örültek neki.
A végén Himnusz, és nyilván az volt a terv, hogy ahhoz mindenki feláll, és mivel utána már a finálé van és tapsrend, a nézők majd állva maradnak és állva tapsolnak a színészeknek. De nem, a Himnusz után mindenki leült (aztán a tapsrend alatt csak-csak felálltunk ismét, amúgy is kezdett hideg lenni).
A fináléban még egy példa volt a színészek jól összehangolt, közös munkájára: tapsolni kellett volna, mindenkinek ugyanabban a ritmusban, mutatni a ritmust a nézőknek is. Noémi készített erről videót: középen áll a karmester fehér pólóban, szerintem őt például lehetett volna utánozni, de nem, mindenki össze-vissza tapsol:
Színészek
A rendező egyetlen mentsége, hogy Kocsis Dénest és Dolhai Attilát hagyta játszani. Dini nyilatkozta is, hogy a szerepének a megfejtése a szenvedés, neki ez az egész dolog rossz, öldöklés van, nem jöhet össze a szerelmével, Noémivel azon viccelődtünk, hogy mit siránkozik, a végén ő lesz a király… Kocsis színészi játéka csodálatos, mindent átélünk vele, a hangja is nagyon szép, új etalon van István szerepében.
Dolhai ugyanez a négyzeten: kigyúrta magát és szakállt növesztett a szerep kedvéért, és mindenkit lemos a színpadról, erős, tiszta, tökéletes. Azon gondolkoztam, milyen lenne egy Vikidál – Stohl – Dolhai castingot látni Koppány szerepére. Dolhai elővezeti bármelyik dalt: Gyula, András, köszönjük, talán a Madách Színházban próbálkozzatok tovább…
A többiekkel az a baj, hogy sztárokkal akkor érdemes telerakni egy produkciót, ha mindenkinek van alkalma kibontakozni. Itt viszont a fenti háromhoz képest (István, Koppány, Torda) mindenki más a darab jellegéből adódóan csak mellékszereplő. Ez Kis Keró esetében volt a legszomorúbb: énekelt két dalt, aztán kinyírták, Kocsis Dini hosszasan babusgatta még a holttestét („Sajnálom, haver, ez a szerep ennyi erővel a tiéd is lehetne…”). Gubik Petra dettó: lehet ő bármekkora istennő a Fame-ben vagy a Note Dame-i toronyőrben, ha Dolhai Attila éppen Koppányt játssza melletted, nem sok esélyed lesz kibontakozni.
MÁZS legalább a helyén van a magyar úr szerepében, ez a ripacskodás abszolút neki való. Szabó P. Szilveszter viszont egy alkatilag és viselkedésre is karót nyelt fazon, aki ebben a darabban is bármit el tudna játszani Koppánytól kezdve, Tordán és a papokon át a német lovagig, de nem, neki részegeskednie és komolytalankodnia kell MÁZS mellett, senkinek nem tűnik fel, hogy ez méltatlan hozzá?
Büfé, időjárás
Mellékes, de a rendezők helyében, ha háromezer embert akarnék kiszolgálni egy büfében frissítőkkel 20 perc alatt, ahhoz nagyon-nagyon profi büfések kellenek – az itteniek nem voltak azok. Például a bal oldali büfében két nő szolgált ki, de csak az egyik nyúlhatott a pénzhez… Mi Noémivel rutinosan rohantunk ki a büfébe a szünet elején és az első 10-ben szolgáltak ki minket, de több százan maradtak szomjan a büfések lassúsága miatt.
Továbbá röviditalokat kiszolgálni egy színházi előadás közben egyszerűen ízléstelen, még ha vidéken és szabadtéren is vagyunk. Hazafelé volt olyan lány, aki már nem tudott járni, csak dülöngélt. Remélem, a darab azért tetszett neki!
Az időjárás viszont kegyes volt hozzánk: nyári meleg, napsütés, naplemente, az előadás alatt kellemes szellő. Amikor visszaértünk a szállásra, az udvaron csöpp-csöpp… Éjszaka pedig elkezdődött az ősz, ezúton is köszönjük, hogy kivárta az István, a király végét!
A Madách Színházban 2014 óta fut a Mamma Mia. Óriási siker, nemrég volt a 300. előadás, nem lehet rá jegyet kapni, három szereposztásban játsszák a színház legjobbjai. Most nyáron bemutatták a mozifilm második részét, ami tovább növeli az érdeklődést.
Szerintem az lenne logikus, ha a színház a lehető legnagyobb mértékben kiaknázná az érdeklődést és a sikert. A színházban naponta kétszer a Mamma Mia menne, minden más előadást, bemutatókat, próbálkozást félre lehet tenni, csak jöjjenek az emberek és dőljön a pénz. A mozik esetében például a Star Wars újabb részei voltak hasonló nagy sikerek, olyankor minden moziban, minden teremben Star Wars ment, ahogy az ún. kereslet indokolta.
Mit tesz ehhez képest a Madách Színház? Ha például megnéznéd a Mamma Mia előadásukat…
még most augusztusban – semmi.
szeptemberben – Rocksuli (WTF?)
október – Operaház fantomja, ami már évekkel ezelőtt is fáradt volt
november – Anna Karenina
december – Mary Poppins
január – Rocksuli
2019 februárban lesz ismét Mamma mia előadásuk! A színház vezető sikerét, amiről mindenki beszél, amire abszolút minden jegy azonnal elkel, öt hónapig egyáltalán nem tűzik műsorra. Gratulálok!
(Na, nem mintha a KERO-tlanított Operett más lenne: a Notra Dame-i toronyőrt valószínűleg megnéztük volna negyedszer is, plusz Vágó Zsuzsival az Én és a kisöcsémet – mindkettőt levették a műsorról. Szerencsére van helyettük Apácashow és István, a király… érdemes megfigyelni, hogy gyakorlatilag minden nagyszínpados előadásra bőven van még jegy, ami a KERO-féle időkben legalábbis szokatlan lett volna.)
