Gyilkos fordulatot öltő vacsora, provokatív kérdések társadalmi kérdésekről – megnéztük Az utolsó vacsora ősbemutatóját a Tháliában. Read more
színház
Legyetek jók, ha tudtok a Magyar Színházban
Az 1983-as film nagy siker volt Magyarországon, én is sokszor láttam a tévében. A kétezres években Vajda Katalin írd belőle színdarabot, amit Eperjes Károly főszereplésével játszik a Magyar Színház, és most mi is megnéztük Noémivel.
A darabról az a véleményem, hogy ha egy filmet írsz át színdarabnak, akkor a történetszálakkal elméletileg lehet játszani, de ebben az esetben nem kellett volna. A szerző annyira összekuszált mindent, hogy attól a történet egész szerkezete és logikája eltorzult, és sokkal kevésbé működik, mint a filmben.
A darab például Cirifischio felakasztásával kezdődik(!) – akkor már izgulni se kell érte ugye, és azzal a marhasággal folytatódik, hogy Cirifischio lelkéhez az Úr feljön a zenekari árokból és együtt újranézik az életét…
Ezután a gyerek Cirifischio megérkezik Fülöp atyához a lopott kehellyel, ez a rész ugyanaz, mint a filmben. Eperjes Károly is jó és a gyerekek is, a poharat kereső másik pap is vicces. Másnap viszont a fiatal bíboros valamilyen okból meglátogatja Fülöp atyát és a gyerekekkel együtt elűzi a romtemplomból, de hogy miért, az sajnos nem derül ki. Ennél mennyivel drámaibb volt, ahogy a filmben ismerkedtek össze: Leonetta durván fellökte a fiút, az pedig kővel arcon dobta a bíborost.
A darabban ezután Leonetta maga szökik el és jelenik meg Fülöp atyánál – pedig mennyivel izgalmasabb volt, amikor az atya ment el érte, leplezte le a bíborost és mentette meg mindkét gyereket. Az is zavaró, hogy a színházi gyerek Leonetta, ugye akit megrontott a bíboros, nagyon kislány még – a filmben játszó Federica Mastroianni 14 éves volt, szintén gyerek, de legalább a serdülőkornak az innenső oldalán. Később a darabban Fülöp atyát is megvádolják pedofíliával…
Ezután a színházban is felnőnek a gyerekek, a bonyodalom pedig az lesz, hogy Leonetta nem akar szexelni Cirifischioval, mielőtt össze nem házasodnak. A fiút elcsábítja viszont a mór nő – a filmbeli fiúról ez nehezen lett volna elképzelhető (a mór nő ott egy teljesen más fiút csábít el). Egy újabb fura csavarból kifolyólag pedig a mór nőnek a Leonettát kiskorában megrontó bíboros a pasija, akit egy béna féltékenységi jelenetben öl meg Cirifischio.
Az egész sztori sokkal torzabb, ocsmányabb és földhözragadtabb, mint a filmben. A film alapvető mondanivalója, hogy Cirifischio áldozat: azért üldözte a Sátán egész életében, mert ő volt a legjobb mind közül. Ez a mondat a színdarabban is elhangzik, csakhogy amit előtte láttunk, az nem támasztja alá, nem mutatja be, hogy Cirifischio tényleg jó ember lenne.
Eperjes Károly ettől függetlenül szépen megmutatja azt, ami Fülöp atya karakterében jó volt: az Ignác atyával és Sixtus pápával közös jelenetei a legjobb részei a darabnak, bár azt a poént kár volt kihagyni, amikor a pápa segíti fel Fülöp atyát a térdelésből, kétszer. A gyerekszínészek is aranyosak, az éneklésük is szép, és a film poénjait is viccesen adják elő. Ami a filmben megható volt, többnyire a színházban is megható.
A zene is ugyanaz, mint a filmben, azt viszont nem értettem, a Vanita di vanita miért csak egyszer hangzik el, a Jézus kapitány meg miért háromszor. Ha a nagy slágert akarod hallani, meg kell nézni a darabot még egyszer? Arról nem is beszélve, hogy a karmestert is fel kellett volna hozni a gyerekek közé Spiridione szerepében – ahogy a zeneszerző Angelo Branduardi is benne volt a filmben is.
Koldus és királyfi, Pesti Magyar Színház
Egy új magyar musical, Tolcsvay László zenéjével és Müller Péter Sziámi szövegével, decemberben mutatták be a Pesti Magyar Színházban.
Nagyon jó zenéje van. Az összes szám dallamos, ritmusos. Érdemes belehallgatni a Youtube-on:
- Ember Márk: Koldusnak születtem
- Trokán Anna: Menekülj
- Pavletits Béla: Tisztelhető
- MÁZS: Te, kölyök:
Többször az István, a király jutott eszembe róla, mert ahhoz hasonló a stílusa. A történetben is vannak hasonlóságok: (a csere után) lesz egy királyfi, aki nem akar király lenni, egy másik viszont nagyon is szeretne. Az öreg király meghal. Mindkét srác körül vannak aggódó nők… Persze a Koldus és királyfi nem élet-halál harcról szól, eggyel lazább és viccesebb az egész.
Viszont túl hosszú, szünettel együtt három óra. Fél órát ki kellene húzni belőle, például az elmebeteg arkangyal jelenetét, majd utána az éjszakát a koldusokkal, akik egyenként elmesélik az életüket – este fél 10-kor már fárasztó olyan részeket nézni, amik semmit nem adnak hozzá a történethez. Pavletits Béla is nagyon jól játssza a lovagot, de a családi háttértörténete egyáltalán nem kapcsolódik a fiúkhoz, kár volt ilyen hosszú történetszálat írni róla.
A szereplők közül MÁZS abszolút zseniális mint beteg király, ahogy egy-egy fáradt mozdulattal is érzékelteti a hatalmát, és vicces, hogy Ember Márkból bármi legyen, ő marad az apja… Jenes Kittit az Operettben nagyon szerettük, örülök, hogy a Magyar Színházban újra rendszeresen látjuk.
Jó lenne, ha készülne lemezfelvétel a darabból, amit önállóan is meg lehetne hallgatni. A Hogyan tudnék élni nélküled című film esetében hónapokat várni külön a filmzene megjelenésére, de azért megjelent – remélem, ebből a darabból is lesz streamelhető verzió egyszer.
Oltári srácok Nyíregyházán
Öt oltári musical sztár egy színpadon: Kerényi, Dolhai, MÁZS, Serbán, és a turné kedvéért Amerikából hazalátogató Szabó Dávid – ezt nyilván látni kell. Mi február 8-án láttuk Nyíregyházán.
Az Oltári srácok című darabot 2007-ben már játszotta ugyanez a csapat a Thália Színházban. Azoknak, akik akkor is látták már, nyilván nosztalgikus élmény újra látni a darabot ugyanazokkal a szereplőkkel. Persze öregedtek azóta, de egyrészt még mindig jól néznek ki, másrészt az öregedést ironikusan kezelik, az este legjobb poénja, amikor a nézői levelek elolvasásához szemüveget vesznek elő…
Maga a színdarab, az Oltári srácok című musical nem jó. A történet szerint öten fiúcsapatot alkotnak, csakhogy ez öt keresztény férfi, akiknek a dalai kizárólag hitről, szeretetről, Istenről szólnak, ilyen kínosan fiatalos, fiúcsapatosan táncoló, rappelős módon. A sztori annyi, hogy elmesélik, ahogy találkoznak – ez vicces szeretne lenni, de nem vicces. Továbbá térítenek, egy nagy számláló mutatja a falon, hogy mennyi bűnös lélek van még a teremben…
Nem hittem volna, de a második felvonás még ennél is kínosabb volt. Az egyik kamu olvasói levél nyomán Dolhai Attila hosszasan beszélt az önmegtartóztatás fontosságáról, hogy az esküvő előtt senki ne szexeljen, csak azzal, aki majd a gyerekei anyja/apja lesz. Nem tudom, hogy ez a darab része, vagy Dolhai tényleg ezt gondolja? Ki kíváncsi rá? MÁZS végleg kilépett a szerepéből és a saját életéről beszélt, ahogy a két végén égette a gyertyát, Kerényi Miklós Máté pedig az édesanyja haláláról. Serbán általánosságokat mondott, Szabó Dávid pedig az Amerikába költözése kapcsán mondta el, hogy azt hitte, cserben hagyták a társai, erre ő hagyta itt őket…
Nyilván ezeknek a személyes monológoknak is van létjogosultsága. Ezeket a színészeket sokan évtizedek óta követik, nézik a színházban, és a rajongókat érdeklik a személyes történeteik. Engem viszont sajnos nem, és a nyíregyházi csarnok többi nézőjében sem vagyok biztos. A színészeknek ezekkel a személyes monológokkal leginkább saját magukat sikerül meghatni: mindegyikük többször sírva fakadt, az öt pasas vigasztalta, ölelte, puszilgatta egymást, mintha egy melegbár műsorát látnánk…
Alaposabban utána kellett volna nézni előre, hogy mit fogunk látni. Az a baj, hogy a szereplők névsora annyira erős, Dolhai és Kerényi neve eddig külön-külön is garancia volt egy jó előadásra – hát, ez most elmúlt. Legközelebb figyeljünk oda jobban, hogy mire veszünk jegyet…
Kerényi Miklós Gábor: A zenés rendezés titkai – recenzió
Több évtizedes tapasztalat, Opera, Operett, Szeged, Wagner, Rómeó, Csárdáskirálynő – és a Tanár úr most könyvben is összefoglalta, amit a zenés darabok rendezéséről szerinte tudni érdemes. Read more
motel.com – Álmatlan utazók előadás a Like the gypsies-ben
Merész ötlet: negyven fős klub tulajdonosaként, első színházi előadásként új, zenés darabot íratni. Persze ha Kozma Orsi és Kerényi Miklós Máté benne van…
Az alapötlet, hogy egy kis motelben szobaszomszéd lesz Marilyn Monroe és Einstein, Shakespeare Júliája és Bonaparte Napóleon, végül Agatha Christie és Leonardo da Vinci. Mindegyik páros között erős és hihető a vonzalom (bár egyiknél se teljesedik be). A színészi játékuk nagyszerű, Kozma Orsiról nem mondanád meg, hogy amúgy nem profi színésznő, Kerényi pedig zseniális, mint mindig, mindenhol.
Minden szereplő megformálása során vicces kulturális utalások végtelen sorát lehet tenni: ahogy Einstein a nyelvét nyújtva szelfizik, ahogy Kozma Orsi Agatha Christie bőrében, Kerényi mellett állva arról beszél, mennyire szeretne csillogó operett-sztár lenni… Ahogy Leonardo da Vinci arra készül, hogy disznóvágást(!) fessen a Karmelita plafonjára…
Az éneklés pedig a hab a tortán – mondjuk a dalok kiválasztása pont nem erőssége a darabnak: Pá, kis aranyom pá, Kérek egy kulcsot a szívedhez, Kozma Orsi egyik saját dala… Nem érezni a koncepciót, bár Kozma Orsi és Kiskeró nyilván mindent is, ezeket a dalokat is a legmagasabb színvonalon elő tudja adni, utóbbi még zongorázik is.
A nagyon kicsi hely is különleges élmény: a tulaj személyesen, kézfogással üdvözöl mindenkit, Kiskeró néha konkrétan melletted állva énekel, és a darab végén simán oda lehet menni hozzá. Van ruhatár, WC, büfé, a design hangulatos – viszont nem lehet kártyával fizetni, ez 2024-ben kínos.
Ez egy kedvcsináló videó: https://www.facebook.com/reel/2174677246261439
Jegyet venni pedig a klub oldalán lehet: https://likethegypsies.com/
Siófoki program lehetőségek
Amíg a lányok táboroztak, Noémivel kimozdultunk három napra Siófokra. Kifogtuk a kánikula végét, csodás volt a víz, de nem sültünk meg, órákig tudtunk fürdeni. És mivel találtunk klassz programokat a parton is, megosztom az ötleteket:
Kálmán Imre Pavilon a Millenium Parkban
A Millenium Park pont a pályaudvar mellett van, ideális egy sétára, ha például vonatra várakozol. Van egy kis pavilon Kálmán Imre szobrával, ahol bele lehet hallgatni a mester műveibe. Csatlakozni kell a helyi wifire, és egy weboldalon el lehet indítani a legismertebb dalait. Aztán kb. 30 másodpercig együtt mulathatsz a szerzővel olyan slágerekre, mint a Hajmási Péter, Hajmási Pál…
Kálmán Imre Szabadtéri Színpad
Ahhoz képest, hogy a Plázs mennyire pörög, ez a szabadtéri színpad elhanyagoltnak tűnik. Eleve eldugott helyen van, fel se tűnik, ha elsétálsz mellette. Másrészt fura időpontokban vannak előadások, néha kedden, néha csütörtökön… Pedig eléggé adná magát az ötlet, hogy amíg a fiatalok a Plázson buliznak, a szülők beülhetnek egy színházi előadásra.
Mi a Szép nyári napot láttuk a Veres1 Színház előadásában, és ami a helyet illeti: elvileg nem lehet folyadékot bevinni, a kánikulában szerintem ez botrány, szerencsére Noémi hátizsákjába nem néztek bele… Rossz volt a technika: eleinte csak egyik oldalon szóltak a hangfalak. Illetve az este 9 órás kezdés nagyon későn van: a darab éjfél után ért véget, álmosak voltunk addigra.
A darabot rendező Böhm Györgyhöz is lennének kérdéseim. Miért kellett Somogyi Szilárd rendezésén egyáltalán változtatni? Miért vette ki a darabból a Nyár van című slágert? Miért kell ilyen erőltetett módon felvezetni dalokat? Mi szükség van a második pesti művészre? Amikor „lesben áll egy cápa”, és behoznak egy cápa alakú matracot, senki nem szólt, hogy ez mennyire kínos? Hogy fordulhat elő, hogy a pesti művésznő haja FEKETE? Ha az egész darabnak van ikonikus pontja, az Csepregi Éva szőkesége… A hétvégi motorozás poénja pedig, hogy a művésznőhöz beáll a tanárnő – és Rózsika is, de nem egy diák! És hogy került oda az asszonykórus és a Honky Tonk Woman?!
Bella Állatpark, Siófok
Ez egy kitűnő hely, sajnáltuk is, hogy a csajok nélkül voltunk, mert nekik is biztosan tetszett volna. Siófoknak a Balatontól távolabbi végén van a határban, túl az M7-es autópályán, szóval kocsival kell menni, vagy van egy kisbusz szolgáltatás, ami akár házhoz is megy.
Alapvetően egy kicsi, de hangulatos állatkert. A különlegessége, hogy a szelíd állatokat szabadon engedik az emberek között, amiről én például úgy értesültem, hogy a karám mögött néztük a tevéket, és jött felénk egy teve a karám innenső oldalán is! Neked nem odabenn kéne lenned? De nem, amelyik kint van, azzal lehet barátkozni, ha van merszed egy két méteres tevét nyaggatni. Nem sokaknak volt…
Később szabadon engedtek néhány alpakát is, róluk mondjuk elolvastam addigra, hogy szelídek és háziasak, vagyis bátran oda lehet menni simogatni őket.
Plusz pénzért fel lehet ülni lóra, pónilóra és tevére, sajnos utóbbinál 100 kiló a súlyhatár, pedig befizettem volna…
Petőfi Sétány és Plázs
Ezeket nyilván nem kell bemutatni, csak a sorról két helyet emelnék ki: a Cocktails & Dreams nevű helyen, rögtön a Plázs bejáratától balra a múlt héten Zoller Zsolt lépett fel, és már máskor is láttunk itt érdekes fellépőket. A zene pedig a Havanna Bár & Grill nevű helyen a legjobb – ez egy kicsi hely, de mindig nagyon jó a buli, amikor arra járunk…
Carmen musical az Operettben
Ez nem a Bizet-opera volt, hanem Frank Wildhorn 2008-ban bemutatott musicalje. Vannak közös pontok, de más a sztori, más a zene.
A zene nagyon szép. Én nem szoktam a lassú dalokat szeretni, de ebben még a lassú dalok is varázslatosak voltak. Persze ilyen szereplőgárdával, mint Nádasi Veronika, Füredi Nikolett, Kocsis Dini – micsoda énekesek! Szulák Andrea külön is szenzációs a nagynéni szerepében, mert nem csak jól énekelt, hanem vicces is volt – mindent kihozott a mellékszerepéből.
A sztori viszont gyenge volt, ahogy a rendezés is. Nem látszott, hogy Homonnay Zsolt rendezőként bármit is gondolt volna a történetről, vagy a történet kapcsán a szereplőkről. Josét (Kocsis Dénes) szexuálisan kielégetetlenül hagyja a menyasszonya, és a frusztrált vőlegényt elcsábítja a cigánylány – lenne értelme, de míg a menyasszonyos részek explicitek, egyértelműek, az végül nem is derül ki, hogy José és a cigánylány konkrétan összejöttek-e. A kémia sincs meg köztük, érthetetlen, Kocsis Dini miért választja Széles Flóra helyett Nádasi Veronikát. A szexuálisan frusztrált vőlegény amúgy 36 éves, a szűz menyasszony 34, a strandon a bikinis tinédzsereket megszégyenítő cigánylány 46(!) – nem kéne inkább fiataloknak játszani ezt a darabot?! A Dolhai – Nádasi duettben bezzeg milyen jól működött a kémia!
Nyilván eszembe jutott Gubik Petra is, aki pont játszott már csábító cigánylányt ebben a színházban, amikor Esmeralda volt a Notre Dame-i toronyőrben, sőt még előtte a Fame-ben „Carmen” Diaz néven volt főszereplő… És persze a kémia is mindig megvolt köztük Kocsis Dénessel… de ebben a Carmenben Gubik Petra nem kapott szerepet a háromszoros(!) szereposztásban sem.
A Nagy Rendezői Húzás, hogy mivel a cigánylány egy cirkusszal érkezik a városba, alkalom nyílt a Fővárosi Nagycirkuszból néhány artistát felléptetni az Operettben is. Így a második felvonás elején kb. tíz percig cirkuszi számokat láttunk – ügyesek voltak, de ha cirkuszi mutatványokra vágyunk, akkor cirkuszba megyünk, az Operettben inkább énekeljenek, ha lehet. Bár az tény, hogy a cirkuszban is mindig szoktak énekelni is…
De volt még sok más érthetetlen vagy nem kifejtett szál is. Már az is erőltetett, hogy a késdobáló Dolhai Attila miért akarja megölni Josét – Carmen valószínűleg nem először volt hűtlen hozzá. A polgármester és a nagynéni konfliktusa elvarratlan marad – Szulák Andrea megfenyegette Szomor Györgyöt, hogy majd jól kiteregeti a szennyesét, de aztán nem történt semmi ezzel kapcsolatban. Füredi Nikolett is szép dalokat énekelt mint jósnő, igazi élmény volt látni a produkcióját, de a dalainak semmilyen kapcsolata nem volt a többi történéshez. Nekem az se esett le, hogy ő egy „jósnő”, mert a kezében tartott jósgömb a 14. sorból nem volt látható. Ahogy a gitáros fazon se adott hozzá semmihez semmit.
Színdarabként, drámaként tehát nem szám – úgy kell nézni, mint az István, a királyt: koncertként, mert a zene jó, az énekesek kiválóak, a látvány nagyszerű. Meghallgatható egyébként a Deezeren is, németül:
Fame, a hírnév ára a székesfehérvári Vörösmarty Színházban
Én ezt a darabot négy éve elgyászoltam, vagyis szomorúan tudomásul vettem, hogy soha többé nem fogom látni. Hagytam viszont egy Google Alertet a „fame” keresőszóra, ugye hátha – és örömmel láttam, amikor a székesfehérvári Vörösmarty Színház műsorra tűzte és castingolni kezdett rá. Aztán jött a járvány, de amikor ténylegesen játszani kezdték, ugyanúgy bevállaltuk érte a fehérvári utat, mint nyáron a Halott Pénz koncertre.
Megérte, végül is. A zene ugyanaz és ugyanolyan jó, jól is szólt, a darab elején még odáig voltam, hogy nahát, ismét látjuk a Fame-et. A casting nyilván nem olyan erős és tökéletes, mint az Operettben volt, de ezek a fiatalok is elénekelték és eltáncolták a darabot.
A rendezés viszont nem tetszett, több zavaró dolog is volt benne. Például mindig minden szereplő a színpadon volt. Négyszereplős tanár-diák dráma, kétszereplős szerelmi dráma – a nézőtéren 450-en, a színpadon még húszan nézték, utóbbiak bármilyen látható indok nélkül. Miért?
Aztán Tyron eredetileg ilyen sablon fekete volt, gettóból érkezett, hip-hopot táncolt, rappelt és Miss Sherman valószínűleg rasszizmusból kifolyólag utálta. Régen az Operettben, mivel fehér srác játszotta a szerepet, a bőrszínére utaló mondatokat értelemszerűen kivették. Székesfehérváron benne maradt az összes ilyen szöveg… Szaszák Zsolt játszotta, amúgy szuperül, ének, tánc, csodás volt. De mikor sápadtarcúan, szőkén arról beszélt, hogy fekának lenni milyen, meg hogy azért utálják, mert néger… kérem?
Voltak még újonnan írt prózai részek, ezek néha viccesek voltak, néha drámainak szánták. Az volt a lényeg, hogy minden szereplő mondott magáról valami szörnyű tragédiát: a bántalmazó apa maradandó károsodást okozott a testvérnek, rákos a férj stb. Ezek akkor tudnak működni, ha szervesen következnek a dramaturgiából, mint Tyron diszlexiája vagy Iris terhessége. Csak úgy bemondani valami tragédiát, hát ez elég gagyi.
Nyilván a fináléra vártam leginkább. Erre Carmen a második felvonás közepén, mielőtt lelépett volna az iskolából, elénekelte a pasijának búcsúzóul!! Istenem! A dramaturgia egy szakma, amiben én nem vagyok járatos, de sajnos a rendező sem. Mert miután Carmen Diaz meghal, majd a fináléban – Somogyi Szilárd rendezésében – fehér ruhában, széttárt karokkal leszáll az égből, olyankor EMLÉKSZÜNK RÁ, nagy sztárként, ahogy szerette volna. A Fame finálé egy ünneplés, nem egy búcsúdal a pasijának, akit amúgy le se szart! Ahogy a világslágert sem sütjük el a felvonás közepén…
Szép nyári fotózások
Többé-kevésbé visszatértem a fotózáshoz: a Madách után a Papp László Sportaréna melletti kiülős helyet, a dekket avatta fel az Animal Cannibals, amit Noémivel kettesben néztünk meg. Annyira nagy tömeg nem volt, nyilván a rossz idő miatt:
Utána pedig a Budai Szabadtéri Színházban, Csillebércen volt Szép nyári nap előadás a Magyarock Dalszínház művészeivel, erre még Zsófit is elvittük.
Annak idején a Szép nyári nap volt a kapudrog, ami először bevonzott minket a KERO-féle Operettszínházba. Négyszer láttuk összesen, nagyon sajnáltam, mikor aztán lekerült a műsorról. Igaz, utána még számtalan nagyszerű előadást láttunk, de a Neoton musical mindig hiányzott. Tudtam, hogy a Magyarock Dalszínház műsoron tartja, de csak most jött össze, hogy meg tudjuk nézni. A színészek közül Faragó András volt az egyetlen, aki az operettes szereposztásban és ebben is benne volt, a többieket nem ismertük. Énektudásban sajnos nem is hozták azt a szintet, de a hangulat jó volt, kitűnően szórakoztunk.
Arra viszont csak ott, a nézőtéren jöttem rá, hogy színházi előadást, mint olyat még sohasem fotóztam. Gyorsan elolvastam a DPS-ről egy vonatkozó cikket, de tulajdonképpen tudtam magamtól is: az érdekes pillanatokat kellene elkapni. Ebben sokat segített, hogy öt évvel ezelőtt négyszer láttam a darabot, és tudtam, hogy mikor mi fog történni – így bőven maradt időm élvezni is az estét. Voltak más fotósok is, egy úr mögöttem például egyfolytában össze-vissza kattintgatott, ő nyilván kevésbé tudta előre, mikor fog történni valami érdekes.
A Canon 250D is beválik – nem minden képe tökéletes, viszont nagyon keveset ront el teljesen. Vagyis sokkal több a használható kép, kevesebbet is kell exponálnom egy-egy buli alatt, hogy meglegyen az a szint és mennyiség, amit ilyenkor szükségesnek érzek. Szintén bevált a Canon 55-250-es teleobjektív, gyönyörű színeket produkál, és lehetővé teszi, hogy ne kelljen közel mennem a színpadhoz, ezzel elkerülhessem a tömeget a járvány alatt.