A legnagyobb mítosz: a tesztelés automatizálása

Az egyik leggyakoribb buzzword vezetői oldalról: automatizáljuk a tesztelést! Mindig, mindenhol hallani ezt, teljesen függetlenül attól, hogy a tesztelési kultúra milyen érettségi szinten van a szervezetben, és hogy technikailag mit lehetne egyáltalán automatizálni.

Kezdjük az alapokkal: mit várunk el a teszteléstől? Még az élesítés előtt vizsgáljuk meg a terméket, találjuk meg a hibákat, csökkentsük az élesítéssel járó kockázatokat. Mit lehet ezen automatizálni?

A tesztelés automatizálásának két szituációban van értelme. Az első a regressziós tesztelés: a rendszeresen, ugyanúgy megismételt tesztelési feladatok. Ezeket manuálisan végrehajtani unalmas, nagyobb a hibalehetőség, illetve a manuális tesztelés lassú, automatizálva gyorsabban, több tesztet lehet lefuttatni.

A probléma, hogy a változásokat és a fejlesztéseket az automata eszköznek egyesével be kell programozni – ez viszont csak lassan megy, tehát adott funkció leteszteléséhez az automata tesztelőnek sokkal több idő kell, mint a manuális tesztelő kollégáknak. Az agilis módszertani elképzeléseknek általában része, hogy az adott sprintben az új fejlesztésekhez tartozó automata tesztek is készüljenek el, de én még soha, sehol nem láttam, hogy ez ténylegesen megtörtént volna, az automata tesztelés általában hónapokkal lemaradva követi csak a fejlesztéseket.

Tisztában kell lenni továbbá a Pesticide paradoxon nevű alapelvvel: ha ugyanazokat a teszteket ismételjük újra és újra, végül ezek a tesztek már nem fognak új hibákat találni. Ezért a teszteseteket rendszeresen felül kell vizsgálni, karbantartani, új teszteket kell hozzáadni, hogy az automata hibákat találjon. A regressziós tesztelést hosszútávon érdemes automatizálni.

A másik szituáció, ahol az automatizálás hasznos lehet a load test, a terhelés szimulálása. Például ha manuális tesztelőből nem tudunk annyit felsorakoztatni, amennyien a végfelhasználók lesznek – a számítógép viszont szimulálni tudja ezt a helyzetet, ahogy a hosszan tartó, folyamatos terhelést és sok más nehezítést is.

Kik azok a tesztautomatizálók? Az automata eszközök programozásához programozói tudás kell. Az automata tesztelők ezért a fejlesztők/tesztelők tengelyén a fejlesztőkhöz állnak közelebb, gyakran fejlesztők specializálódnak automata tesztelésre. Mivel a fejlesztők többet keresnek a tesztelőknél, a „tesztelés automatizálása” viszonylag drága mutatvány, mármint ha a cél simán csak a manuális tesztelők kiváltása.

Hogyan mérhető, hogy megéri-e? Minden automata tesztelő előszeretettel hivatkozik a lefuttatott tesztesetek számára. Száz, ezer, tízezer API hívást indítottunk, jó alaposan leteszteltük tehát a rendszert. Valóban?

Szerintem mindenféle tesztelés értelmét és eredményességét végső soron a riportolt, majd kijavított hibák száma mutatja meg – ennyivel fejlődött ugyanis a szoftver a tesztelő tevékenysége nyomán. Ha egy automata tesztelő évek óta dolgozik a csapattal, de soha, egyetlen hibát sem riportolt (megtörtént), ott el kellene gondolkozni, hogy valóban megérte-e a tesztelés automatizálása…

Priority, Severity – mit jelent ez egyáltalán és hogyan kellene a bugokat helyesen priorizálni

Az a helyzet, hogy mindenki gondol erről valamit – de mindenki valami mást.

Minden teszt adminisztrációs rendszerben van a bugokhoz legalább két mező, általában Priority és Severity néven, amelyekkel elméletileg a hiba súlyosságát, a javítás sürgősségét, valamint az okozott kár nagyságát lehet jelölni. Minden cégnél, minden csapatban van valamilyen definíció arra, hogy ezeknek az értékei, és az értékek kombinációi mit jelentenek: azonnal kell a javítás, sürgősen javítani kell, nagyon fontos, kevésbé sürgős stb.

Ezek a definíciók azonban kissé homályosak, egy idő után összefolyik, hogy a Major és a Critical között mi a különbség. Pontosabban, tapasztalatom szerint mindenki pontosan tudja, hogy mi jelentenek – de mindenki másképp…

A hibát ott követjük el, hogy a definíciókat a saját szempontunkból írjuk meg. Ehelyett arra kellene gondolni, ami a fejlesztők oldalán történik:

  1. Dobjanak el mindent azonnal, javítsák ki a hibát és küldjenek hotfixet
  2. Vegyék előre a hiba javítását, és már a következő sprintben, következő buildben szállítsák is le
  3. Később is ráér a hiba javítása, de az élesítésig legyen készen
  4. A hibával az éles működés során is együtt tudunk élni

A fenti besorolásokat nevezzük el például úgy, hogy Blocking, Critical, Major, Minor, és a szerződésbe írjuk le a vonatkozó határidőket (pl. két munkanap / következő sprint / élesítés dátuma) és kész is vagyunk. Minden más (pl. a Severity mező használata) csak felesleges bonyolítása a csapat életének.

Nizza és Monte Carlo

Ez az út Noémi karácsonyi ajándéka volt, már amennyire egy családi út egyvalaki ajándéka lehet. Péntektől hétfőig tartott, a WizzAir menetrendhez igazodva. Nizzában január közepén is 10-15 fok körüli hőmérséklet van, néhány napos feltöltődés az itthoni szürke, nyirkos, hideg időből.

Nizza

A nizzai repülőteret a tengerre építették: a repülőgépből pont úgy nézett ki, mintha a tengerre szállnánk le, csak az utolsó pillanatban került alánk beton.

A városba villamossal jutottunk el, amihez az applikáció pont úgy működik, ahogy 2025-ben elvártam: QR-kód volt hozzá a falon, pillanatok alatt letöltődött az app, amiben pillanatok alatt meg tudtam venni négy jegyet, és a villamoson azonnal sikerült azokat érvényesíteni.

Az első délután elsétáltunk a Mont Boronra, ami elvileg alacsonyabb, mint a Gellért-hegy, de a tüdőnket is kiköptük, mire felértünk (a Gellért-hegyen nem szoktuk kiköpni). A kilátás viszont nagyon szép:

Nizza látképe a Mont Bolonról

Másnap az óvárosban sétáltunk, megnéztük a Cimetière du Château nevű temetőt, benne Gaston Leroux, Az operaház fantomja szerzőjének sírjával. A Colline du Château és a Bellanda Tower egy-egy újabb kilátópont a városra, a Marché Aux Fleurs pedig egy piac, amit mindenhol a nevezetességek között említenek, de semmi különös nem volt benne.

Délután a tengerparton sétáltunk, majd megnéztük a Musée des Beaux-Arts de Nice-t, ahol nekem Rodin: A csók című szobrának gipsz változata tetszett legjobban. Szüleim lakásában kint volt egy fénykép az eredeti szoborról, egész gyerekkoromban szem előtt volt, úgyhogy érdekes volt végre szobor formában is látni. Tetszett még a XX. század elején, a Riviérán alkotó nők alkotásai közül Julie de Cistello: Az almafák alatt című festménye is.

Julie de Cistello: Az almafák alatt

Monte Carlo

Már az út tervezése közben éreztem, hogy Nizzában nem tudunk mit csinálni két napig. Egy blogban lett meg a megoldás: Monte Carlo, ami vonattal 20 perc alatt kényelmesen elérhető Nizzából. Ezeket láttuk:

  • Jardins de la Petite Afrique – egy park a város közepén, amitől Zsófi és Noémi is rögtön ide akart költözni…
  • Fairmont Hairpin – a híres hajtű kanyar a Forma-1-ből
  • Princess Grace Japanese Garden – nagyon szép hely, bár a zuglói Japánkert is van ilyen szép
  • kaszinó – délelőtt turistaként is be lehet menni belépőért. Elegáns és érdekes hely, legalábbis nekem, mert én még sosem jártam kaszinóban, itthon se, nem hogy Monte Carloban…

Az egyetlen komoly problémánk az volt, hogy hol és mit együnk, erre nem gondoltunk előre. Már csak azért sem, mert eddig bárhol jártunk Európában, mindenhol voltak büfék, megfizethető kis éttermek, gyorséttermek, a kajálás sehol sem okozott gondot. Monte Carloban viszont a Gucci, Valentino, Hermes üzletek melletti elegáns éttermekre nekünk nem futotta… Végül a palotanegyed hátsó sarkánál találtunk egy pizzériát, ahol megettük életünk legdrágább három pizzáját… Ha nem vagy extrém gazdag, Monacoba érdemes szendviccsel készülni.

Délután a hercegi palotánál sétáltunk, aztán a Bateu busszal átkeltünk az öböl másik oldalára. Ez egy jópofa dolog: a Port Hercule egy híres öböl Monaco közepén (ekörül halad a Forma-1-es futam is), tele van luxus jachtokkal. A Bateu bus itt jár oda-vissza az öböl két partja között. Ha például a hercegi palotából átmennél a kaszinóba, de elromlott a Ferrarid és nincs kedved körbesétálni, 2 euróért átvisznek…

A tesztelés adminisztrációjához miért nem elég az Excel?

Röviden: a bugok miatt.

Hosszabban: a tesztesetek megírására és az eredmények (Passed/Failed) rögzítésére bőven elegendő az Excel. Sőt, az Excel tűnik az ideális megoldásnak: kell néhány oszlop (Chapter, Steps to reproduce, Expected result, Actual result, Notes), és lehet is írni a teszteseteket egymás alá. Az Excel erre tökéletes, volt, ahol még akkor is Excelben írtuk meg a teszteket, ha volt erre bevezetett, specializált eszköz – megírtuk Excelben, aztán betöltöttük őket a rendszerbe.

A probléma a hibáknál kezdődik, amiket riportolni akarunk. Eleve túl sok mező kell egy hibajegy leírásához: ID, title, description, environment, reported by, assigned to, priority, status, comments – és ez csak egy elméleti minimum. Nem fér el szépen se vízszintesen, se függőlegesen. És további problémák is felmerülnek majd, ha mégis Excelt akarsz használni:

  • description: nehéz szép, formázott folyószöveget írni Excelben. El kell férjen a probléma alapvető bemutatása, az indoklás, hogy ez miért probléma, elvárt és aktuális eredmény, workaround – nem egy tipikus Excel cella tartalma
  • attachments: ezt nem is tudod Excelben megoldani (vagy csak nagyon rondán)
  • értesítések: minden teszt admin toolban beállítható, hogy a kiválasztott bugok körében minden változtatásról e-mail értesítést kapj. Bárki bármit matat: tudni fogsz róla. Excelben ez nincs, így észre sem veszed, ha valaki pl. az egyetértésed nélkül megváltoztatja a bugod prioritását (megtörtént) vagy lezárja a hibádat (megtörtént)
  • kommentek: sok hasznos információt, kontextust nyújtanak a kollégák által beírt kommentek. Például: nálam is reprodukálható a hiba, másnál viszont nem, kell-e javítani egyáltalán és hogyan, lezártam ilyen és ilyen okból… Számtalan téma felmerülhet egy bug kapcsán, amit egy kommentfolyamban kényelmesen meg lehet beszélni – Excelben ez szintén lehetséges, de ronda lenne
  • history: amiből látszik, hogy hogy milyen változtatások történtek a bugban, tipikusan: ki és miért módosította a prioritását és a státuszát. Excelben ez az információ elvész (vagy csak bonyolultan elérhető a SharePoint history-n keresztül)

A professzionális teszt adminisztrációs eszközök sok más hasznos funkciót is nyújtanak még: kapcsolatot a specifikációval, Jirával, automatizáló eszközzel, kényelmesen lekérhető riportokat, szabályozható felhasználói jogokat… De ezek nélkül még elkezdhető a tesztelés akár Excelben is – a hibajegyek kulturált kezelése viszont már nem.

Sziluett fotóim az AKH nagytermében

Már korábban egyeztettük, hogy az AKH-ban egy ideig a kávézóban és a nagyteremben egyszerre lehetnének kint fotóim. Ehhez nem volt elég keretem, ezért rendeltem még tízet az IKEA-ból. A kiszállítást DPD-vel kértem egy közeli automatába – ez hiba volt. Karácsony előtt jártunk, a DPD-t nyilván elhavazták az ajándékok, semmi gond. A gond az volt, hogy a csomagot szilveszterre sem hozták ki, aztán január első hetében sem… Információ nincs, telefonon nem érhetőek el, üzenetre nem válaszolnak. A csomagot a DPD végül visszaküldte az IKEA-nak és az elvileg visszafizeti a pénzt – de erről se a DPD, se az IKEA nem kommunikált velem.

Többet nem fogok DPD-vel való kiszállítást kérni.

Az AKH-ban az eredeti terv az volt, hogy koncertek reflektoros fényözönét bemutató képek a sziluettekkel felváltva lesznek kint – fény és árnyék váltakozva. De ehhez nem volt elég keret, így maradtak csak a sziluettek – így se rossz egyébként, legalább egységes a koncepció.

A kiállítás szokás szerint az Albertfalvi Közösségi Ház nagytermében látható, ingyen, de csak nyilvántartási időben, várhatóan február végéig.

Follow the Flow sziluett

 

 

A legnagyobb tévedés: a kimerítő tesztelés lehetősége

A tesztelés hét alapelvéből az első: kimerítő tesztelés nem lehetséges. Ennek ellenére jaj, hányszor hallottam: ezt most nagyon alaposan teszteljétek le, és ha bármilyen hiba van benne, azt találjátok meg!

Nagyon vicces volt, hányféle szinonimát találtak a kollégák a „kimerítő” szóra:

  • kívülről-belülről teszteljétek le
  • teszteljétek szét
  • tüzetesen fésüljétek át
  • teszteljétek szénné

Elméletben persze érdekes eljátszani a gondolattal, hogy például egy adott szoftver modul kimerítő tesztelése mit jelentene:

  • minden lehetséges input adatot (minden lehetséges ekvivalens input adatot),
  • minden lehetséges futtatási opciót (összes gomb, összes menüpont, összes opció kipróbálása)
  • minden lehetséges futás közbeni beavatkozási módot (gombok nyomogatása, egér kattintás, környezet módosítása)
  • ezeket az összes lehetséges sorrendben
    • leírni
    • lefuttatni

Végtelen ideig tartana vagy végtelen erőforrást igénybe véve lehetne megvalósítani. Hétfőre kell? Nem probléma!

A valóságban pedig nyilván adott már az ún. regressziós teszt set, amit adott idő alatt le lehet futtatni. Hibákat találni pedig a kollégák tapasztalata, és az új fejlesztésekről megismert információk függvényében lehet. Szerintem a fejlesztő kollégák se örülnének, ha belátható időn belül minden hibát megtalálnánk…

Évértékelés, 2024.

Kényelmes évünk volt a közös home office-nak köszönhetően: Noémi hetente egyszer, én kb. havonta egyszer megyek be az irodába. Így sokat lehetünk itthon, nincs tömegközlekedés, valamint iskola előtt és után is találkozunk a csajokkal.

Az év elején lebonyolítottunk egy lakásfelújítást, mondjuk az pont nem volt kényelmes, viszont mindkét lánynak saját szobája lett, ahová el tudnak vonulni kamaszodni, akár a barátaikkal együtt. Persze mi is élvezzük a felújított lakást, az új bútorokat, és hogy kisebb a zsúfoltság.

Tavasszal tíz alkalmas rocky tanfolyamra mentünk, aminek a megkoronázása volt, hogy júniusban a Hungária élő koncertjén tudtunk bulizni a Puskásban. Ősztől újra jártunk salsázni, és voltunk három salsa táborban is.

Zsófit felvették az első helyen megjelölt gimnáziumba, Dóri pedig felső tagozatos lett, most mindkettejüknek mást és többet kell tanulni. A rocky-t azért mindketten aktívan űzik tovább, edzések, táborok, versenyek és fellépések váltják egymást. A versenyeken korábban Zsófi volt eredményesebb, ez idén megfordult és Dóri nyert szinte mindenhol, szólóban és Martinnal párosban is.

Utaztunk a csajokkal Máltára és nyaraltunk a Velencei-tónál, kettesben voltunk Siófokon és Koppenhágában. Voltunk több, mint húsz koncerten, amelyek közül a már említett Hungária, valamint az ABBA Tribute, a NOX és a Visions of Atlantis volt kiemelkedő. Színházban a motel.com, moziban a Futni mentem voltak a legjobbak.

Elolvastam huszonvalahány könyvet, a legjobb David Yarrow fotós módszertana volt, illetve a Hivatásos rajongó Gálvölgyivel. Rengeteget játszottam Valheimet és még benne vagyok a Lost újranézésben a Netflixen. Társasjátékoztunk itthon és vendégségben – a Ticket to ride-dal mindenképpen szeretnék még játszani ezután is. Eljutottunk DJ Alan egyik bulijába és Madame Tussauds budapesti panoptikumába.

Voltak és lesznek is fotóim kiállítva az AKH-ban és az Üllői úti könyvtárban. Ez is szinte rutinná vált, egyik sorozat a másik után két helyszínen, pedig kivételes lehetőség és megtiszteltetés.

Úgyhogy megvagyunk mi is, a család is, sose legyen rosszabb évünk. Egészségetekre:

Ananászból iszok szívószállal a máltai Blue Lagoonnál

 

 

Madame Tussauds Budapest

A londoni Madame Tussauds megtekintése 2016-ban életem egyik legnagyobb élménye volt, extázisban ötleteltem végig a panoptikumot Noémivel, milyen vicces fotókat lehet készíteni a hírességek viaszszobraival. Ugyanígy élveztem később a bécsi Madame Tussauds, majd a barcelonai Vax Museum látogatását is.

Örültem tehát a budapesti panoptikum megnyitásának – amíg meg nem láttam a belépti díjakat: négyünknek ~30 ezer forintot kellett volna fizetni, ennyiért pedig tartsák meg a múzeumukat. De azért bekövettem őket és figyeltem az akciókat. 15%, 20%-os napok rendszeresen voltak, de még úgy is drágának tartottam volna. Idén december 24-én viszont féláron lehetett bemenni, négyünknek 15 ezer, annyiért rendben van.

Bud Spencer viaszszobrával mosolygok a budapesti Madame Tussauds bejáratánál

Kilenc terem van, sok olyan hírességgel, akik magyarok vagy Magyarországon népszerűek. Bud Spencer rögtön a bejáratnál áll, de van Columbo, István király, Mátyás király, Kossuth Lajos, Hosszú Katinka, Puskás… Érdemes lehet ide osztálykirándulást szervezni.

Jók a szettek, ahol különleges fotókat tudsz készíteni: Lugosi Béla koporsóval, Karády Katalin sportkocsival, Petőfi Sándor kávéházban, Palvin Barbara kifutón. Freddie Mercury-hoz komplett háttérzenekart lehet alkotni hangszerekkel, Dua Lipát pedig csak simán körbetáncolták a csajok. Munkácsy Mihály megfestette a családunkat, négykezest zongoráztunk Liszt Ferenccel…

Karády Katalin sportkocsijában ülünk Noémivel

Kényelmes, hogy a harmadik szoba után van kávézó és mosdó (nem csak a kijáratnál). Fura, hogy sok látogató oda sem áll a szobrokhoz, csak lefotózza őket mobillal és rohan tovább, szerintem ők nem teljesen értik a Madame Tussauds koncepcióját. Mi négyen bezzeg mindenkivel pózoltunk, ötleteltünk és szórakoztunk – így kb. 2,5 óra alatt végeztünk.

Kifelé egy ott dolgozó hölgy kérdezte, hogy milyen volt. Mondtam, hogy olyan, mint a londoni, a bécsi vagy a barcelonai. Csalódottnak tűnt, pedig csak fáradt voltam és slamposan fogalmaztam: a budapesti ugyanolyan elegáns, ötletes és szórakoztató, mint a többi, imádtam!

Noémivel ülünk egy Madame Tussauds feliratú óriás fotelben

Hétvége Koppenhágában

Ez az út nem saját ötlet volt, hanem Gerda, Noémi kolléganője szervezte. Összesen 17-en utaztunk el péntektől vasárnapig Koppenhágába, CompuTREND-es kollégák és családtagjaik. A kollégákkal az együttműködés laza volt: a repülőjegyeket közösen szereztük be, de utána már mindenki magának szervezte a szállást és a programokat, nyilván együttműködésekkel, információmegosztással és sok közös programmal.

Repülő és metró

A WizzAir alapból nem volt jószívű velem, oda és vissza is a B oszlopba ültetett volna. Szerencsére odafelé többen is átültek szabad helyekre, így én a folyosói ülésre tudtam átülni, hazafelé pedig egy férfi utaskísérő könyörült meg rajtam, és ültetett át a vészkijárathoz. Az óriási lábtér mellé kaptam oktatást is, hogyan kell vészhelyzetben kinyitni a vészkijáratot, de szerencsére erre a tudásomra nem volt szükség a hazaút során.

Érdekes volt a koppenhágai négyes metró is, mert szinte pont olyan, mint a budapesti négyes metró: az állomások újak és modernek, a metró pedig automata (nincs benne sofőr). A különbség a két metró között, hogy amikor részeg tinilányok, piával a kézben hangoskodni kezdtek, a dán peronőr, egy középkorú nő nem csinált balhét, csak mosolygott, az ellenőrök pedig nem mogorva, ápolatlan trollok, hanem mosolygós, szimpatikus fiatalemberek voltak. Igazából mindenki mindenhol mosolygós, türelmes és kedves volt, mindenki segíteni akarta az életed és nem nehezíteni. Így is lehet?!

Copenhagen Card

Az én alapötletem a hétvégére a Copenhagen Card megvásárlása volt, amivel ingyenes volt a tömegközlekedés és számtalan program. Fejenként 48 órára 100 euróba került – talán ki lehetett volna hozni kevesebből a hétvégét, de így kényelmesebb volt, és pl. ha volt egy óra szabadidőnk a hajó indulásáig vagy a kollégákkal való találkozóig, gyorsan be tudtunk ugrani egy közeli múzeumba szobrokat nézni.

Ezeket láttuk a hétvégén:

  • Nyhavn – szép volt a sok színes ház, plusz karácsonyi vásár is volt a hagyományos hot-doggal és forralt borral

  • a Kis Hableány szobra – elég messze van a metrótól, és ami szép időben egy kellemes séta, az szitáló esőben, 3 fokban már kevésbé volt kellemes. Maga a szobor szép, a hableány pedig most 111 éve várja a hercegét
  • Amalienborg palota – minden délben van őrségváltás, de mi csak a kucsmás őröket láttuk, ők is érdekesek voltak
  • The Round Tower – a térkép alapján azt hittem, ez egy kiesőbb hely, pedig dehogy, a karácsonyi turistatenger ott megy el előtte. A toronyba felvezető spirál érdekes, de a kilátás semmi különöset nem nyújt
  • Thorvaldsens Museum – volt egy óránk és ingyen volt, hatalmas szobrokat láttunk a királyi palota szomszédságában. Thorvaldsens rendkívül termékeny szobrász volt, kifaragta például Jézust és az összes apostolt az életnagyságnál jóval nagyobb méretben, plusz hadvezéreket, tudósokat, királyokat stb.

  • Canal cruise – ez is benne volt a Copenhagen Cardban, egy órás körút a csatornákon a jellegzetes lapos hajókkal. Fedett és fűtött hajók, viszont középről nem sokat látsz, érdemes húsz perccel indulás előtt már felsorakozni, hogy ablakhoz ülhess. Az idegenvezető mondat közben váltott angol és dán nyelv között, úgyhogy néha tudtuk, miről beszél, néha nem…
  • The Tube – a pályudvar sarkában egy showcase, magyarul szelfimúzeum. Egymást követő szobákban szórakoztató mutatványok és fotózási lehetőségek, szerintem zseniális, feldobta a szombat esténket

Itt ettük a legjobbakat:

  • Sunset Boulevard – hamburgerező a København központi pályaudvaron, ahol a Crispy Chicken Burger a legjobb kaja volt a hétvégén, és még olcsó is (29 DKK ~1600 Ft). Viszont kicsi, érdemes egyből kettőt venni belőle
  • Bagerdygtigt – pékség és reggeliző a Borgbjergsvej utca 39. szám alatt. Ezek a reggelizők szuperek minden nagyvárosban, ez is kedves és hangulatos hely volt, kávéval, péksüteménnyel és halk zenével.

Tivoli Garden

Az egész út alapötlete volt, hogy itt szórakozzunk, és tényleg sokan összejöttünk itt szombat este. A Tivoli egy vidámpark az egész családnak: a kicsi gyerekeknek vannak körhinták és vasutak, a kamaszoknak és adrenalinfüggőknek durva hullámvasutak, a két szélsőség között pedig mindenféle más hullámvasút. Felnőtteknek rengeteg étterem, plusz büfék, játékgépek, kávézók, boltok. Szerelmeseknek tó, romantikus csónakázási lehetőséggel.

Nyilván hasonlít a hely a bécsi Práterre, de még ennél is érdekesebb volt, hogy a fa hullámvasút, a hullámzó (kalózhajós) körhinta, illetve a mesecsónak lényegében mind ugyanolyanok, mint a régi budapesti Vidámpark hasonló mutatványai. Szomorú, hogy ezért Koppenhágába kellett repülni…

Kis fotókiállításom nyílt a Hungária koncert fotóiból az AKH kávézójában

Az Albertfalvi Közösségi Ház három helyiségében is rendszeresen vannak fotókiállítások: az emeleti termekben, a földszinti nagyteremben, illetve a kávézóban. Most a kávézóban kaptam lehetőséget egy kisebb kiállításra, ahová a Puskásban rendezett Hungária koncertről készült fotókat raktuk ki.

Ez decemberben tekinthető meg – és talán még január elején is, de ez még bizonytalan. Szokás szerint ingyen, de csak nyitvatartási időben.

Ezekből például több is kint van:

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Péter Szatmári (@szpeti78) által megosztott bejegyzés

Januártól pedig, ha minden jól megy, a nagyteremben lesz kiállításom ismét, „Reflektorok és sziluettek” munkacímmel.