Barcelona

Még januárban terveztünk Sevillába utazni, de sajnos covidos lettem és nem voltam olyan állapotban, hogy külföldre utazzak. Buktuk a repülőjegy árát, meg az élményt is.

Legyen akkor február és legyen Barcelona. Repülőjegy, szállás, programterv megvan. Az utazás előtti nap reggelén 38 fokos lázzal ébredtem… Ennyire nem lehetünk szerencsétlenek! Másfél napom volt, hogy kigyógyuljak, de lényegében sikerült, másnap fent voltunk a gépen, lázmentesen.

Felkészülés

Mindig felkészülők előre a városból, ahová megyünk. Ezúttal nagyon könnyű dolgom volt: az Utazás, nyaralás, infó portálnak ezen a két oldalán tökéletesen le van írva minden:

Amit a közlekedéshez hozzá tudok tenni: a legolcsóbb lehetőségek is teljesen jók. A vonat és a metró csak olyan szokásos, mármint Nyugat-Európában szokásos, de a buszok újak, tiszták, pontosak és mindenhová járnak. Az éjszakai repülőtéri busz például vadiúj volt, hibrid (néha csak árammal ment), és USB töltő volt a korláton – és ez a csóró járat volt, 1 eurós T-Casual jeggyel igénybe vehető. Mondjuk sok helyen megállt – az Aerobus és a reptéri metró nyilván gyorsabb, 5 euróért… Mi végül az egész városnézésünket lehoztuk két T-Casual 10 darabos tömbjeggyel, bármilyen kényelmetlenség nélkül.

A város

Barcelonában az a varázslatos, hogy hangulatában mediterrán, de kultúrájában európai. Az emberek hangosan beszélnek és közben gesztikulálnak, a személyes tér mint fogalom nem létezik, és a nők táncra perdülnek a tengerparton. De közben a meleg férfi párok kézenfogva járnak az utcán, a római katolikus misén Ukrajnáért imádkoznak, és mindenhol lehet bankkártyával fizetni.

Olaszországhoz képest a legnagyobb különbség a közlekedésben van. Barcelonában megszűnt az autós közlekedés szentsége, a belvárosban is az élhetőség a szempont. Szélesek a járdák, és le vannak vágva az utcasarkok. Emiatt minden sarok egyben egy tér, ahol kiülős éttermek vannak – de tényleg minden egyes kereszteződésnél van egy étterem. (Ez nyilván azért is volt, mert turistás helyen laktunk, 10 percre a Sagrada Familiától, ahol nyáron megjelenik plusz egymillió ember, akik enni akarnak.)

Az utcák egyirányúak. Minden úton van biciklisáv is. Minden sarkon van lámpa, így autóval minden sarkon várakozni kell. Ezt az egészet az autósok elfogadják, nem sietnek, nem nyomják neki, mint az olaszok vagy akár a magyarok. Ez Rómához is, Budapesthez képest is óriási kulturális különbség. Ide kellene eljutni nekünk is.

Güell Park

Egy sajátos épületekkel kiépített park a hegy tetején. Gaudí ugye csak elkezdte kiépíteni, így az igazán érdekes dolgok középen vannak, pont ott, ahol 11 óra után a sok száz ázsiai turista is tolakszik – érdemes korán menni. Körben viszont egy sima park, 1-1 érdekes terasszal. Egy romantikus sétára teljesen jó, az épületek is klasszak és a színes kaméleon is, de ha mondjuk legközelebb ki kéne hagyni valamit a programból, ezt hagynám ki, főleg, hogy még hegyet is kell mászni hozzá.

Barcelona tájkép a Güell parkból

Sagrada Familia

Ez viszont abszolút kötelező, tényleg egy világcsoda. Néhány hozzáadott tipp a fenti weboldalhoz képest.

Itt rendszeresen tartanak rendes katolikus misét, az időpont fent van a honlapon. Nem a templomban van, hanem jobbra hátul, lent a kriptában, ez ilyen eldugott, helyieknek szóló, szektás dolog. De ha a biztonsági őrrel el tudod hitetni, hogy hívő vagy, ingyen bemehetsz a Sagrada Familiába és eltölthetsz ott egy órát. A kripta látványa is megéri, a misén gitározó lány énekhangja is megéri – az egyik legjobb barcelonai ötletem volt, hogy menjünk el misére a Sagrada Familiába.

A jegyvásárlás valóban kihívás. A helyszínen szerintem semmi esély, előre meg kell venni a hivatalos oldalon, és ott is gyorsan elfogynak. Aztán időben kell érkezni, de ha várakozni kell, kényelmesen lehet szemben a parkban, vagy oldalt van Meki-BK-KFC, pizzéria, boltok stb.

Ajánlják és tényleg szenzációsan jó a hivatalos app, azon belül az audio giude, magyarul is. Egy ilyen épület bonyolult, ha csak megnézed, nem fogod meg is érteni. Az audio guide viszont jól szerkesztett és jól érthető, kényelmesen végigvezet az egész épületen. Lépésről lépésre elmagyarázza, hogy mit látsz. Kezdi a makettel (van egy a bejáratnál), aztán a három bejárat bemutatásával – és lám, a sok kavargó elemből kirajzolódik a kép és az elképzelés. Ugyanez folytatódik bent. Elképesztő az emberi tehetség, ami ebben a templomban megtestesül, hogy minden apró részlet mögött milyen ötletek vannak, mennyi tudás és tapasztalat. Mekkora dráma az is, hogy Gaudí milyen kis részét látta személyesen elkészülni. A benti fényjáték pedig az egyik legszebb dolog, amit valaha láttam.

Sagrada Familia hátsó oldala

Parc de la Ciutadella

Egy egy kényelmes délutáni séta: Diadalív, a Trevi-kút mintájára készült Cascada, igény szerint állatkert. A Diadalívnél éppen Putyin-ellenes tüntetés volt. De ami ennél érdekesebb: zsebtolvajokat fogtak a rendőrök!

Barcelonáról ugye mindenhol az írják, hogy biztonságos, de sok a zsebtolvaj. Ahogy sétáltunk a Diadalív mögött, elsietett mellettünk néhány fiatal suttyó, szakadt melegítőnadrágban, szakadt kabátban, na mondom, ezek tuti zsebtolvajok. Előttünk jártak, amikor egy civil ruhás rendőr lány, egy 160 centis, vékony kislány megragadta egyiket és kirángatta oldalra, egy férfi meg a másikat. Leültették őket, a zsebekből telefonok kerültek elő, a rendőrök zsebéből meg bilincs – tényleg zsebtolvajok voltak! Ezek szerint legalább küzdenek ellenük, klassz.

Egy hibát követtünk el, hogy innen sétáltunk le a tengerpartra. Fáradtak is voltunk, és az út hosszú és kényelmetlen ebből az irányból. Sajnos a várost és a tengerpartot elválasztja a vasút és a metró, amik itt a felszínen haladnak. Van egy felüljáró, de elég gettós környék – nem volt félelmetes, csak ronda. És fárasztó. A tengerpartot így már nem is annyira élveztük, üldögéltünk kicsit, aztán mentünk haza busszal.

Reggeli a 365-ben

A külföldi városnézés egyik legjobb része a beülős reggelizés. Ha arra jársz, ezúton is ajánlom a 365 nevű pékséglánc C/ de Sant Antoni Maria Claret, 157, 08025 Barcelona, Spanyolország cím alatti üzletét. Csodás szendvicseik és süteményeik vannak. Nyitva van 7-22 óra között minden nap.

Museo de Cera

Én nagy rajongója vagyok Madame Tussauds-nak, szerintem a világ egyik legjobb szórakozása a viaszbábukkal közös, vicces fotókat készíteni. És bár Barcelonában sajnos nincs Madame Tussauds panoptikum, van Museo de Cera, azaz Viaszmúzeum! Itt a koncepció ugyanaz, mint a Madame-nál, hírességekről készítettek élethű szobrokat viaszból. Ezeket megfelelően feldíszített szobákban, jelenetekben helyezték el, ahol meg lehet őket nézni és közös fotókat készíteni.

Tény, hogy ez a barcelonai változat gagyibb, főleg az arcok voltak sokkal bénábbak. Talán az élethűség Madame Tussauds copyrightos? Meg vaku sem volt nálam, pedig a fotózáshoz jól jött volna… De így is jól szórakozunk!

A rémisztő szakaszt Noémi külön is ajánlja… Én csak röhögtem, amikor a zombi kislány megindult felénk, és akartam kérni Noémit, hogy csináljon rólunk közös képet… de Noémi nem volt sehol! Elszaladt!

A Beatles és én a Viaszmúzeumban

Montjuic

Ez pont olyan, mint a Gellért-hegy, sétálgatni tökéletes, a várat, múzeumokat, olimpiai falut viszont kihagytuk, eddigre elég volt belőlük. Főleg, hogy február volt és 20 fok – átlibegőztünk inkább a tengerpartra. A kikötő és a tenger feletti libegőzés sem mindennapi élmény!

Barceloneta Beach

Itt döntöttem el, hogy ha egyszer valamiért elköltözünk, Barcelonában szeretnék élni. Egyrészt mert végtelenül európai és kulturált. Másrészt mert a februári szombat délután nem szürke depivel telik, hanem a barcelonai lakosok kisétálnak a tengerpartra, ahol 20 fok van, utcazenészek zenélnek, az emberek táncolnak, a kutyák szaladgálnak, a sirályok sírnak és repkednek, a tenger hullámzik. Volt, aki fürdőruhát vett és fürdött a tengerben. Volt, aki leterített egy törülközőt, lefeküdt és elaludt. Noémi kövekből szobrot épített.

Mondjuk mielőtt költözünk, még át kell gondolni, mi lehet itt május és október között: plusz egymillió ember, 30 fok és egyáltalán semmi árnyék, se a tengerparton, se a városban. A kutyák kizárólag kövön tudnak sétálni – a kispesti lakótelepünkön jóval több a fű és a fa, mint Barcelonában. Úgyhogy azt hiszem, mégis inkább csak telente fogunk ott élni…

Barcelona tengerpart

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük