Zsófi és Dóri, 2017. szeptember

A tanévkezdés idén Dórinak volt nehezebb, mert bölcsődéből óvodába, vagyis új helyre és új közösségbe került. De nagyon ügyesen alkalmazkodott – igazából nem látunk bele az óvodás csoport dinamikájába, de Dóri szívesen megy be, délután jó kedvűen jön ki, jól eszik és jól alszik, annyira rossz nem lehet…

Egy másik nehézség, hogy Dóriék óvodáját felújítják, majd csak novembertől tudnak a “rendes” épületbe járni. Addig szétdobták a csoportokat a kerületi óvodák között, Dóriék például egy másik ovi tornatermében rendezkedtek be. Az ideiglenes hely viszont a lakásunkhoz képest pont az ellenkező irányban van, mint Zsófiék iskolája… Úgyhogy reggelente húsz perccel korábban kell elindulni, séta az oviba, Dórit beadni, aztán vissza az iskolához, és mindezt időre, mert Zsófinak időre kell beérni (meg nekem is a munkahelyemre, de az iskolához képest az már nem gond). Féltem tőle, hogy egy-egy nyűgösebb reggel mi történik, ha például Dóri félúton belekezd valami műsorba, de eddig még egyszer sem volt gond, szerencsére.

Zsófi pedig második osztályba lépett, simán, sőt kifejezetten várta az iskolakezdést. A nyári széteséshez képest (itt egy hét, ott egy hét) ez egy kiszámítható és biztonságos rendszer, és egyébként az osztály és a tanító néni is kitűnő. Kétszer is elmentem velük kirándulni, mint kísérő szülő, és az az igazság, hogy szuper a közösség, a gyerekek aranyosak, teljesen megértem, hogy Zsófi miért szeret ide bejárni. A jegyei is jók, bárcsak így menne az iskola még sokáig…

Nem lett különösebb macera a szemüveg-viselésből sem: Zsófi hordja, vigyáz rá, a megbeszélt időpontokban (udvari játéknál, táncórán) elhelyezi a tokban, esténként tisztogatja – ennél jobb hozzászokást nem is remélhettünk volna.

A hónap slágere pedig, nem csak itthon, hanem az osztályban is, a Pamkutya Despacito-paródiája. Pedagógia szempontból nem ideális sláger, van benne “törvényszegő féreg”, “menj az anyádba”, viszont egy világslágert mindig kényelmesebb magyarul énekelni, főleg, ha amúgy tényleg vicces…

 

Zsófi és Dóri, 2017. augusztus

Sikeresen lebonyolítottuk az első Iskolai Vakációs Nyarat, amelyben mint ismert, a dolgozó szülőknek 11 hétnyi felügyeletet kell biztosítani az iskolás gyermek számára. Igaz, édesanyáink segítsége révén viszonylag könnyű dolgunk volt, a nyár kb. felét a nagymamáknál töltötték a csajok. A saját szabadságainkat kellett időben átgondolni és kivenni, valamint két darab, egy-egy hetes napközis tábort terveztünk Zsófi számára. Ez utóbbiak sajnos nem jöttek össze: az elsőt a szervezők mondták le helyhiány miatt, a másodikban Zsófi lett beteg a második nap után…

Viszont sokat voltunk együtt, és ez jó volt. Különösen látszik a csajokon, akiknek a 4,5 év korkülönbség miatt egyáltalán nem volt könnyű egymásra hangolódniuk. De idén nyáron sokat fejlődtek egymás megértésében, és sokkal jobban tudnak beszélgetni, játszani együtt, mint korábban. Például amikor Anitáékhoz mentünk látogatóba, Noémi előre tudott ülni az autóban, és ők szépen elbeszélgettek, elszórakoztak egymással egész úton.

Augusztusban nekem is jutott még egy komplett hét velük, amire most nem szerveztem programokat, egyszerűen lementünk minden délelőtt a játszótérre. Egyik délelőtt találkoztunk két kislánnyal, négy és tíz évesek voltak, akiket minden felügyelet nélkül küldtek le a játszóra – hátha nem vesznek el… Ráadásul a negyven fokos melegben víz nélkül, gratulálok a szülőknek innen is. Szerencsére mi előzőleg éppen bevásároltunk és volt nálam ásványvíz, adtam nekik egy másfél literes üveggel. Ezektől eltekintve jól eljátszott a négy lány, simán elment a délelőtt a nagy meleg ellenére is. Hintából is pont négy állt rendelkezésre:

Játszótéren az idegen kislányokkal

Voltunk azért programokon is, például reptér-látogatáson, amit Zsófi is élvezett és én is, más kérdés, hogy egész évben tartanak ilyeneket, nem a legnagyobb kánikulában kellett volna menni… És voltunk ismét cirkuszban is, a Jégbe zárt világ egy kitűnő előadás, a múltkori béna Ludas Matyi után kellemes meglepetés és jó szórakozás volt. Szintén voltunk Neoton-koncerten Gyálon, amire Zsófit is elvittük, ez is nagyon jó volt: óriási tömeg, jó dalok, jó buli, Zsófinak is tetszett. Volt ABBA-egyveleg is, Noémit jó érzékkel megkértem, hogy vegye fel:

Dórinak pedig torokgyulladás miatt kissé idő előtt, de véget ért a bölcsőde. Ahogy annak idején Zsófinak, neki is volt nagyon jó, közepes és kevésbé jó gondozónője, és szerencsére a nagyon jóhoz tartozott közvetlenül, vele töltötte el a legtöbb időt. Elképesztő egyébként, hogy a gondozónők fizetésének semmi köze ahhoz, hogy jól végzik-e a dolgukat vagy elégedettek-e a szülők – a papír számít és az eltöltött évek száma, semmi más.

Hónap végi hír, hogy Zsófi szemüveges lesz: Noémi iskolakezdés előtt elvitte szemészhez és kiderült, hogy másfél dioptriás szemüveg kell mindkét szemére. Mivel Noémivel mindketten szemüvegesek vagyunk, várható volt, hogy ő sem fogja megúszni, de azért sajnálom szegényt, biztos nagy macera lesz neki.

Zsófi és Dóri, 2017. július

Dóri keze továbbra is jól van, gondolom lassan a régi rugalmasságát is visszanyeri, amikor egy esetleges ütéstől már nem törne, csak hajolna… azért próbálunk vigyázni rá.

Júliusban is folytatódott a vakációs logisztika, és amikor én voltam a soros, minden napra kitaláltam valami programot. Voltunk a Liszt Feri Hegy teraszán, de nem volt nagy szám, mert a gépek a felszállást a távoli kifutópályán végezték. Voltunk a Szigethalmi Vadasparkban, amit eléggé eldugtak a világ végére, de amúgy jó volt, bár a csajoknak legjobban egy házimacska tetszett… Gyerekvasutazni is voltunk, azzal a tervvel, hogy út közben a Szépjuhásznénál kajálunk. De aznap kb. semmi nem volt kapható abból, amit amúgy hirdetnek: ki van írva, hogy rétes, meg palacsinta, ehhez képest kb. levest lehetett kapni.

Egyik vasárnap megnéztük a Marcipán cica előadást harmadszor is. A Városmajori Szabadtéri Színpadon olcsóbb volt a jegy, de rövidített volt az előadás. Annyiban jó volt, hogy ebédre hazaértünk, Dóri már otthon tudott aludni.

Aztán a csajok vidékre el, én pedig magányomban befejeztem a Designated Survivor első évadát, egynek jó volt ez is. Aztán én is mentem utánuk, és együtt nyaraltunk négyesben Telkibányán. Volt fürdés, kalandpark, a változatosság kedvéért kisvasút… Elvittük a csajokat életükben először külföldre, Kassára, de mivel zuhogott az eső, nem tartott sokáig a városnézés… Másnap nagyon jó volt viszont a Füzéri Vár, mert fantasztikus a kilátás, és a felújított épület maga is szép. Végül egy ósdi vidámpark Debrecenben – kifejezetten nem volt rossz, de kár volt odáig menni érte.

Fürdök a csajokkal a telkibányai medencében

Volt egy kerületi esemény is: az újonnan parkosított helyeken a fákat “örökbe adják” gyerekeknek (akár testvéreknek is), ami annyit jelent, hogy a támasztó karókra kikerül egy tábla a gyerekek nevével. Úgyhogy a csajoknak most már saját fája is van egy közeli parkban, szoktunk is járni hozzá locsolni.

Jegyzőkönyvezzük még, hogy Zsófi elfogadhatóan úszik, néhány méteres medencéken szépen át tud evickélni, és a medence aljára ledobott szállodakulcsot is többször visszahozta. Hasznos volt, hogy az iskolával jártak úszni minden héten egyszer (és járnak majd jövőre is).

Zsófi és Dóri, 2017. június

Ritkán történik igazán rossz dolog a csajokkal, de most történt: a bölcsiben Dórinak eltört a keze. Űzték egymást az udvaron, és Dóri akkorát és olyan szerencsétlenül esett, hogy a jobb keze a csuklója felett eltört. Ez nem derült ki rögtön, csak látszott, hogy Dóri nincs jól, úgyhogy a gondozónők felhívták Noémit, aki elment érte és hazavitte. Itthon Dóri elaludt, de mivel ébredés után sem volt jól, attól féltünk, hogy agyrázkódása van (bár a fejét nem ütötte be). Elvittük az ügyeletre, addigra jobban lett, viszont megröntgenezték a kezét, és kiderült, hogy eltört. Töréshez képest nem volt vészes, de begipszelték. A Heim Pál ügyeletén egyébként szinte kizárólag törött kezű nagyfiúk voltak – megkezdődött a vakáció…

Dóri hősiesen viselte a dolgot, azonnal átállt a balkezességre mindenben, szegénykém. Szerencsére a keze nem fájt már, sőt egy idő után a begipszelt kezét is használni kezdte, úgy kellett mindig rászólni, hogy a másikat használja… De se strand, se játszótér, és egyébként is óvni kellett, hogy el ne essen újra, vizes se lehet a gipsz alatt, úgyhogy azért elég nagy macera volt neki is, nekünk is. Mire ezt írom, két hét telt el és levették a gipszet, mert a csontja összeforrt, de még nem rugalmas, úgyhogy egy darabig még ezután is óvni kell, nehogy ráessen vagy megüsse valahol.

Szerencsére ezen kívül jó dolgok is történtek a hónapban, megtartottuk például Dóri harmadik születésnapját, tortával, ünnepléssel, az ajándéka pedig egy reptethető sárkány, amit el is mentünk a Bókay-kertbe reptetni. Plusz kapott egy Mancs őrjáratos pólót, mert amúgy az most a sláger itthon.

Dóri sárkányt reptet

Az is fontos, hogy Dóri most először könyvet választott magának a könyvtárból: amíg én válogattam, ő talált egy Anna, Peti, Gergőt, és kérte, hogy kölcsönözzük ki neki.

Zsófiékkal pedig részt vettem egy osztálykiránduláson az Állatkertben, én voltam az egyik kísérő szülő. A hőségtől eltekintve nagyon élveztem a kirándulást: megismertem jobban a gyerekeket is, a tanárnőket is, a másik kísérő apukát is, plusz fotózgattam. Nap közben időnként bejelentkeztem az osztály Facebook-csoportjába, mert én is mindig aggódtam, ha kirándulni vitték Zsófit, és nyilván a többiek is aggódtak a gyerekeikért. A pedagógusoknak viszont nincs ideje/ereje még posztolni is, úgyhogy én mint kísérő feltöltöttem pár “mindenki jól van, itt járunk most” jellegű státuszjelentést, hálásak is voltak érte a többiek (ahogy fordított esetben én is az lettem volna).

Osztály az Állatkertben

Zsófi év végi bizonyítványa is kitűnő lett, minden tárgyból ötöst kapott. Összesen 11 gyereknek lett színötös a bizonyítványa (a 29-ből), de közülük is a legjobb egy másik kislány volt, aki mindenből még dicséretet is kapott. Az ő apja volt a másik kísérő a kiránduláson, úgyhogy kikérdeztem, hogyan gyakorolnak a kislánnyal, adott is jó tippeket (és linkeket, gyakorló feladatlapokhoz).

Aztán elkezdődött a vakáció és vele a vakációs logisztika. Amint közismert, 11 hétnyi felügyeletet kell leszervezni Zsófinak, közben 4-et Dórinak is. Az első hét rögtön borult is, amikor a tánctáborról kiderült, hogy a férőhelyeken felül is felvettek előleget a jelentkezőktől, amihez személyes hangvételű levélben gratuláltunk az iskola tulajdonosának. Elnézést kért, az előleget is visszaadták, Zsófi pedig kipróbálta az iskolai ügyeletet. Ez várakozáson felül sikert aratott, mert mindössze 5-6 gyerekre, köztük osztálytársakra vigyázott egy tanerő, a környezet ismerős és gyerekek ellátására értelemszerűen alkalmas, Zsófi tök jól érezte magát.

Végül voltunk még esküvőn, Noémi unokatestvérének kötötték be a fejét. Zsófi volt a parkett ördöge, folyamatosan táncolt, mindenkivel, sőt ha a zenekar pihent és csak egy CD-t raktak be halk háttérzenének, néha még akkor is. Dóri is sokat táncolt, amennyire a keze engedte, és amíg el nem fáradt, később már csak hintázott és üldögélt. Így is negyed 11-ig bírta a bulizást, akkor mentünk haza, három éveshez képest nem rossz eredmény…

Zsófi és Dóri, 2017. április és május

Április februárhoz hasonlóan eseménytelen volt, nem is írtam blogot, májusban viszont, ahogy közeledtünk a tanév vége felé, sokkal jobban beindult az élet. Őrület, hogy szalad az idő: Zsófi nemsokára kijárja az első évét az iskolában, Dóri meg a bölcsődében…

Óvodát kellett választanunk Dórinak, és ez annyiban izgalmas, hogy jó óvónőhöz kerüljön, illetve az óvoda legyen jól elérhető, útba essen az iskola felé. A leendő óvónőkről sajnos nem tudtunk meg semmit, ezért az elérhetőség alapján jelöltünk meg kettő intézményt: az elsővel pont szemben lakunk, a második Zsófi iskolája mellett van. A harmadik pedig, ami az értelmes kerületi beosztásnak köszönhetően a körzetes, kifejezetten rossz helyen van nekünk, teljesen kiesik az útból. Szóval beadtuk a papírokat, majd amikor már tudni lehetett, hogy van eredmény (más szülők már tudták a saját gyerekükről, hogy hová vették fel), én is telefonáltam az 1. számú oviba. Nem voltak éppen szimpatikusak: sajnos nem volt két percük arra, hogy megnézzék a papírt, hanem majd június 6-án menjünk be a határozatért… OK.

A másodikként megjelölt óvodánál érdeklődni sem kellett, az igazgatónő maga hívta fel Noémit, hogy nem-e akarnánk Dórit mégis oda járatni, mert ott van hely. Ezután még hosszasan csevegtek, Noéminek szimpatikus volt az igazgatónő is. Az eredmény pedig, hogy Dórit az első helyre helyhiány miatt nem vették fel, a második helyre igen, úgyhogy elrendeződött ez is. Az ovi Dóri mostani bölcsődéje mellett van, tehát mindössze egy épülettel arrébb teszem le őt, és úgyis minden azon múlik, hogy az óvónő milyen lesz.

Az iskolában pedig, pontosabban az osztályban Zsófi lett A hónap tanulója áprilisban, ami szuper, de gőzünk sincs, hogy miért, ahogy eddig sem tudtuk, hogy miért lettek mások.

Zsófinak négy fellépése is volt, három táncos, egy pedig az iskola néptáncos körének nevezett színjátszó körével, ahol az István, a királyt adták elő. A gyerekek az eredeti zenére énekeltek rá, meglepően jó színvonalon, István és Réka (Koppány lánya) különösen szépen énekeltek, pedig csak harmadikos(!) gyerekek voltak. Zsófiék az Áldozatunk fogadjátok című dalban voltak a kórus, sőt mozogtak is, nagy papírlapokat lobogtattak, jól szerepeltek ők is.

István a király jelenet

A szülőknek is csinált programokat az iskola, részt vettem például életem első szülői értekezletén. Klassz volt, az ofő rengeteget sztorizott a gyerekekről, miközben elmondta a miheztartást, láthatóan nagyon szereti őket, és a szülők is tök normálisak voltak. Volt egy családi rendezvény is az iskolában, egy szombat délelőtt bográcsoztunk az udvaron, minden osztálynak volt egy bográcsa kaját főzni, ez is jól sikerült. Jól teszi az iskola, hogy a szülőket is becsalogatja az épületbe különböző programokkal, sokkal jobb, ha élő kapcsolatunk van az intézménnyel, mintha csak reggel beküldenénk a gyereket az épületbe, délután meg kihívnánk belőle.

Itthon pedig ismét teszünk egy próbálkozást az angol nyelvű tévézés bevezetésére, mert ha már nézik a csajok a tévét, az legyen angolul: előfizettünk a Netflixre. Ha lesz időnk, ez nekünk is előnyös lesz Noémivel sorozatozni – egyelőre a Designated Survivort kezdtük el, ami a 24-re és Az elnök embereire is emlékeztet, de sajnos elég távolról…

Zsófi és Dóri, 2017. február és március

Februárban nem írtam bejegyzést a csajszikról, mert nem történt semmi különös. Voltak klassz programjaink, például Zsófival megnéztük moziban a Nyomás utána című Bud Spencer-Terence Hill-filmet, ahová Izát is vittük magunkkal, aki velünk együtt nevetett a poénokon. Voltunk a Zoo Caféban, ahol mindenféle egzotikus állatot odahoztak, de Dórit csak a macskák érdekelték. Voltunk Réka szülinapján, játszóházakban, és a jó időben lehet végre újra játszóterezni is.

Megvolt Dóri első farsangja a bölcsiben, nagyon jól sikerült, klassz jelmezeik voltak. Dóri lepkének öltözött, de volt Tűzoltó Sam, Pókember, boszorka – aranyosak voltak a picik beöltözve (amúgy is azok). A bölcsibe új gondozónő érkezett, aki az elődjéhez hasonlóan kedves és rendes, Dóri gyorsan megszerette őt is.

Itt a jó idő, úgyhogy Dóri minden nap motorozik a bölcsőde udvarán, és le is koptatta a csizmája orrát teljesen, miközben húzta a földön. Kerestünk tehát cipővédőt: 3.400 forint a Brendonban, de amint az új gondozónő emlékeztetett, ilyesmiből a használt is pont olyan jó… úgyhogy egy ezresért vettem végül a Jófogáson.

Új szabály van a bölcsiben: nem lehet bevinni ételt és italt, kizárólag gyümölcsöket és 100%-os gyümölcslevet. Egészségesen kell étkezni! Úgyhogy Dóri névnapját sem ünnepelték meg keksszel és szörppel, mert a szabály az szabály…

Zsófiéknál is volt farsang, az is jól sikerült, oda még szabad sütit és szörpöt bevinni… A hétköznapokra pedig Zsófi új padtársat kapott, most először fiút, de mivel Danikával csoporttársak voltak az oviban, régi ismerősök már. Érdekes, hogy így cserélgeti a tanítónő a padtársakat, gondolom keresi a legjobb kombinációkat. Zsófi nyilván azokkal ülne szívesebben, akikkel amúgy is közelebbi barátok, de Danikával sincs problémája, az eredményein se látszik különbség, szóval nekünk végül is mindegy.

Zsófiék voltak táncversenyen és most először nyertek aranyérmet! Nyolc versenyző csapat volt a kategóriában, amiből kettő kapott aranyat, a többiek ezüstöt. Zsófi nagyon várta már, hogy aranyérmet is kapjon az eddigi ezüstök után, és most teljesült ez a vágya is.

Zsófi és Dóri, 2017. január

Januárban matekra gyúrtunk Zsófival, mert a feladatok nem mindig mentek jól neki, és abban sem voltunk biztosak, hogy az adott absztrakciót mindig pontosan érti. Úgyhogy Noémi gyakorolt vele esténként, plusz feladatokat is kapott, és szépen belejött. A félévi bizonyítványa pedig kitűnő lett, minden egyes tantárgyból “Kitűnően megfelelt” értékelést kapott, plusz a magatartása és a szorgalma is Példás – eddig nincs gond az iskolával.

Dórinál viszont azt vettük észre, hogy kezd szétesni az alvása, sokat van fent éjszaka és nappal sem alszik jól. Azt gondoltam problémának, hogy az otthoni és a bölcsődei napirendje eltért: otthon még kétszer aludt nap közben, délelőtt és délután is, a bölcsiben viszont csak egy alvás van, rögtön ebéd után. A fix napirend fontos a gyerekeknek, úgyhogy otthon is átálltunk vele az egyszeri alvásra. Remélhetőleg így is ki tudja pihenni magát, a bioritmusának pedig jobb az állandóság.

Főleg, hogy viszonylag rendszertelenül járt bölcsibe: amikor kissé taknyos lett, rögtön itthon tartottuk, nem vártuk meg, amíg begyullad a füle vagy a tüdeje. Úgyhogy az ünnepek alatt itthon volt, aztán kicsit járt bölcsibe, aztán megint nem, aztán megint igen, csak el tudjon szegény igazodni – de az ebéd utáni alvás már legalább egy fix pont az életében.

Két helyen voltunk a hónapban: a Tropicariumban, amivel kapcsolatban Dóri aggódott, hogy a krokodil nem eszi majd meg az új gyűrűit? Mondjuk szerintem inkább az izgatta, hogy ő magát nem fogja-e megenni… De végül nem ette meg se a gyűrűt, se Dórit, a krokodil tulajdonképpen meg se mozdult, a többin viszont elég jól szórakoztunk.

Ezen kívül a Fővárosi Nagycirkusz Ludas Matyi előadását láttuk, ami a csajoknak, Noémit is beleértve tetszett, szerintem viszont pocsék volt. Ez ugyanis inkább színházi előadás, mint cirkusz, összefüggő története van és énekelnek(!) benne, valamint nyomokban cirkuszi mutatványokat tartalmaz. A cirkusz része elment, népieskedő színháznak viszont rossz volt és még hosszú is. Azt is megjegyezném, hogy a büfében elképesztő árak vannak, még a moziknál is drágább minden, otthonról érdemes kaját vinni inkább.

Zsófi és Dóri, 2016. december

December elején, egy hét késéssel tartottuk meg Zsófinak a hányós betegség miatt elmaradt születésnapi buliját, az Iparművészeti Múzeumban. Az ötletet Noémi kolléganőjétől kaptuk, és megtetszett a lehetőség, hogy szakképzett múzeumpedagógusok jól kitalált menetrend szerint mesélnek nekik, bemutatják a múzeumot, majd kézműveskedés van és tortázás – és az egész még olcsóbb is, mint ugyanennyi gyereket játszóházba vinni, ahol csak játszanak, esznek-isznak és kész. Úgyhogy lefoglaltuk az időpontot (majd átraktuk egy héttel későbbre), meghívtuk Zsófi aktuális baráti körét és tényleg nagyon jól sikerült minden, a múzeum szép volt, a pedagógus képzett és kedves, jól érezték magukat a gyerekek. Ez volt a program, ha valakit érdekel, de más múzeumokban is tartanak ilyeneket.

Gyerekek körben ülnek a múzeumban

Bepótoltuk a Marcipán cicát is, még pont időben, mert 19 év után januártól leveszik a Bábszínház műsoráról. Zsófi nagyon élvezte, egy-két szám még nekem is bejött belőle. Voltunk moziban is, kétszer: először az És megint dühbe jövünket néztük meg, klassz volt a nosztalgia-mozizás, csak hosszú, a két órás film végét Zsófi már elég nehezen bírta türelemmel, bármennyire is bejönnek neki a bunyók. A másik film a Vaiana volt, ami Zsófinak és a társaságban levő többi gyereknek tetszett, és szerintem is szép volt, amíg ébren voltam…

Voltak Télapó- és karácsonyi ünnepségek: a bölcsiben még nem a gyerekek adták elő a műsort, hanem a gondozók – sajátos ötlet, de állítólag jó volt (én nem tudtam megnézni). Az iskolában már a gyerekek énekeltek és verseltek, azt már én is láttam, az is jó volt, szépen és bátran adták elő a műsort. Az énekkarral volt egy templomi fellépésük is, az is jól sikerült, bár Zsófiéknak mint elsősöknek ebben még csak kisebb szerepe volt.

Dórinak volt egy régóta húzódó betegsége, folyamatosan taknyos volt és köhögött. Amikor már aludni sem tudott a köhögéstől, elvittem az ügyeletre, és kiderült, hogy atípusos tüdőgyulladása volt, antibiotikumot kellett szednie. Az ügyeletre este fél 10-re vittem el, mert addigra látszott, hogy aznap este sem fog tudni aludni, de gondoltam, még viszonylag korán van, ezt elintézzük, 11 körül otthon leszünk és az éjszakát azért lényegében még átalhatjuk. Nos, 2 és fél órát ültünk a Heim Pál ügyeletén, mire sorra kerültünk. Vicces volt egy beteg és álmos kisgyerekkel, nekem is álmosan dekkolni a váróban, a kényelmetlen székeken. Pedig nem is voltak sokan, csak iszonyú lassan haladt a sor. Mint kiderült, az orvosnak nem volt asszisztense, minden ambuláns lapot egyedül kellett megírnia… Ehhez az amúgy normális tempóban megtartott vizsgálat után a doki néni leült és nekiállt begépelni az A4-es oldalnyi szöveget. Terjedelemre sem kevés, szakszerű és pontos is kell legyen, eltartott egy darabig, mire megírta, mi meg addig ott álltunk Dórival (mások meg odakint várakoztak). Borzasztó, hogy Magyarország első számú gyerekgyógyászati ügyeletén nincs egy asszisztens vagy egy írnok, aki már a vizsgálat közben gépel, hogy a doki néninek a végén csak átolvasnia és pecsételnie kelljen a papírt – hosszú órákat lehetne megspórolni a várakozásból.

Dórira itthon is várt egy kihívás: átköltöztettük a kiságyából az emeletes ágy alsó részére. Amúgy is aktuális volt lassan, hogy ezt megtegyük és felszabadítsuk a régi ágya helyét, azért vágtunk bele pont most, mert az egyik karácsonyi ajándéknak kellett a hely. Vettünk ugyanis egy házikót a csajoknak, ahová be lehet bújni és elvonulni játszani, ahhoz viszont, hogy karácsonyra fel tudjuk állítani, Dóri kiságyát előbb ki kellett paterolni. Úgyhogy szétszereltem a kiságyat, Dóri pedig azóta az emeletes ágy alsó szintjén alszik. Viszonylag könnyen megszokta az új helyét, szépen elalszik mindig ott is, csak néha kérdezte, hol van a régi ágya, de nem izgult különösebben emiatt.

A karácsonyt most már rutinosan csináltuk végig: magas, de vékony fát vettünk, normannt, hogy ne hulljon a levele, és hogy a díszítésből se legyen veszekedés, én leléptem otthonról Dórival együtt. Mire hazaértünk, készen állt a karácsonyfa és lehetett ünnepelni. A legjobban eltalált ajándék a kis ház lett (alább egy kép arról, ahogy építem), illetve Zsófinak a Labyrinth nevű társasjáték. Ezt ő már az oviból ismerte, ami annyiban meglepő, hogy 7 éves kortól ajánlják, de legalább nem kellett külön ismerkedő köröket futni. Esténként pedig, amikor Dóri már lefeküdt, Zsófival még lejátszottunk 1-1 menetet – a foszforeszkáló verziót vettük, úgyhogy egy idő után a teljesen sötét szobában játszottunk, tök jól néz ki.

Építem a kisházat

Az ünnepek alatt végig itthon voltunk és azt találtuk ki, hogy a barátainkkal fogunk találkozni. Ez többnyire gyerekes társaságot jelentett, így a csajoknak is megvolt a program, lehetett mozizni Nellivel és Petivel, társasozni Katicával, meg a szokásos mindenfélét játszani Rékával, Jázminnal és Brigivel, jól sikerült vendégségek voltak.

A másik ünnepek alatti programunk az írás és olvasás gyakorlása volt Zsófival. Nem kínoztuk vele sokat, 10-20 percet kellett csak gyakorolnia, de azt minden nap, karácsonykor is. Úgy gondolom egyébként, hogy ez a jó módszer: nem sokat, de minden nap gyakorolni, így a hosszútávú memóriájában rögződik az olvasni tudás.

Zsófi és Dóri, 2016. november

Szegény Zsófi számára az elmaradt programok hónapja volt ez a november: lemaradt egy színházi előadásról, egy osztálykirándulásról, sőt elmaradt a saját születésnapi bulija is… A Marcipán cicáról azért maradt le, mert temetésre kellett mennünk – mármint Zsófi nem jött a temetésre, de emiatt színházba sem tudtam elvinni.

Az osztálykirándulásnál viszont még ő járt jól azzal, hogy lemaradt róla… Valami nagyon durván fertőző, hányós vírus kapta el az osztályát: szerdán reggel még csak az egyik kislány hányt otthon – mondjuk számomra érthetetlen, őt hogyan engedhették aznap, majd másnap is iskolába… Másnap osztálykirándulás volt, busszal mentek Nagykarácsonyba. Zsófit bevittem reggel az iskolába, de húsz perc múlva telefonált az osztályfőnök, hogy ő és még két másik gyerek is hányt… Noémi érte ment, és Zsófi ezzel járt jól, mert otthon pihenhetett, nem kellett betegen végigcsinálnia a kirándulást. Más gyerekek a buszon lettek rosszul, néhányan odafelé, néhányan hazafelé – vicces napja volt a tanáraiknak. Estére pedig azok is hányni kezdtek, akik nap közben még nem, köztük a két tanár is. A vírus kompletten az egész osztályt kiütötte: másnap a többi osztálynak normál tanítási napja volt, az ő termük pedig üres maradt… Zsófi születésnapi buliját a kirándulás utáni szombatra terveztük, de mikor beteg lett, inkább eltoltuk egy héttel.

Más programok viszont összejöttek Zsófinak, például részt vett Milán születésnapján, aztán Noémivel megnézték az aktuális Barbie-filmet a moziban, volt fellépni a tánciskolával, illetve a tánciskolában volt tinidiszkó is. Ha az iskolai néptáncot is beleszámítjuk, Zsófi most összesen három tánciskolába jár egyszerre, de amíg bírja, és amíg mi is bírjuk, egyelőre hadd táncoljon csak. A tinidiszkó után pedig úgy jártam, mint Vic apja a Házibuli első részében – szörnyű, hogy én már nem a bent bulizó fiatal, hanem a hidegben a ház előtt a lányára váró apuka vagyok…

Volt nyílt nap az iskolában, amikor az első két órát a szülők is megnézhették. Jó volt, mert jobban megismerhettük a tanárokat, a gyerekeket és a többi szülőt is, illetve láttuk, hogyan tanítják őket írni, olvasni, matekra és angolra. Az órák kifejezetten intenzívek voltak – nem tudom, hogy máskor is ennyire pörgetik őket vagy csak a bemutató kedvéért volt ennyiféle feladat, de már nem csodálom, hogy ilyen fáradtak esténként.

Viszont jó látni, ahogy Zsófi az olvasásban fejlődik: egyre több betűt tanulnak meg és egyre többféle szót tud elolvasni. A Tappancs újságjában például egy feladatban úgy tudott már összekötni mondatokat rajzokkal, hogy elolvasta a szövegeket és értelmezte őket – csak néztem, hogy milyen bonyolult mondatokat tud már elolvasni.

Dóri lányunknak ehhez képest csendes időszaka volt. Természetesen a bölcsiben is jártak vírusok, volt olyan nap, hogy három gyereket kellett lázasan hazaküldeni. Dórira ezért amikor csak lehetett, anyukám vigyázott, és szerencsére meg is úszta a komolyabb betegségeket. Taknyos volt persze erősen, de novemberben ez nem csoda.

Fontos, hogy Dóri is tud már kifinomultabb, csendesebb játékokkal játszani: néha rajzolgat, rakosgatja a legókat, orvosilag megvizsgálja a plüsskutyát, tüsikből virágot szurkál. Sőt, időnként Zsófival is szépen el tudnak játszani – időnként meg ölik egymást és kiabálnak, nem mindig könnyű egy tesóval összezárva lenni…

Zsófi és Dóri, 2016. október

A két gyerekkel lebonyolított reggeli indulás szerencsére nem lett akkora nyűg, mint amennyire féltem tőle, sőt sikerült kifejezetten jó pillanatokat is találni benne. Például Zsófi segít a bölcsiben Dóri elkészítésében! Szépen levetkőzteti a tesóját, aztán a mosdóban leülteti pisilni, megmossa és megtörli a kezét, az orrfújatás az egyetlen, amit még nem engedtem át.

Zsófi leveszi Dóri cipőjét

Az iskola is jól megy Zsófinak továbbra is, hozott haza plüssállatokat, ami a magatartását dicséri, az Előmenetel Fáján pedig a második szintre lépett (másodikként az osztályból), ez a tanulását. A részleteket napi szinten Noémi követi nyomon, de én is látom, ahogy szépen kerekíti a betűket, illetve ahogy tanulja összeolvasni őket.

Sajnos betegek is voltak mindketten: Dórinál várható volt, hogy elkap mindenfélét a bölcsiben, eddig kellett várni az első vírusra, úgyhogy egy hétig otthon maradtunk vele. Zsófi is elkapta, de nála nem lett súlyos a betegség, csak két napot hiányzott az iskolából.

Úgy ítéltem meg, hogy Zsófi most már megtekintheti a filmművészet néhány alapművét: a Harry Potter-sorozat első részét, illetve a Kincs, ami nincset. Annyiban nem is volt gond, hogy félt volna vagy ne értené, viszont mindkettőt eléggé unta… A Bud Spencer-Terence Hill-féle bunyók viszont bejönnek neki, azóta megnézte a Különben dühbe jövünk és Nyomás utána című filmeket is, tetszenek neki a viccesen koreografált, hatalmas pofonok.

Kapott Zsófi egy új, viszonylag bonyolult színezős könyvet, amiből nagyon szépen kiszínezett néhány oldalt. Egyet felraktam a Facebookra, majd felolvastam Zsófinak, kik lájkolták a képet. Annyira örült, hogy ilyen sok ismerősnek tetszettek a rajzai (óvónők!), hogy kérte, a többit is tegyem fel, és azokról is mindig megkérdezte, hányan lájkolták. Hét éves, eljött az ideje, hogy a közösségi média használatáról az első leckéket megtartsam neki…

A hónap kalandja pedig a Halloween volt Südi Petiéknél, ahol Zsófi és Dóri is elment a házigazda kislánnyal Csokit vagy csalunk játékra a lakóparkban. Szuper program volt: a házak közül oda lehetett bemenni, ahol kifaragott, égő gyertyát tartalmazó tököt raktak a kapuba, és ők be is gyűjtöttek egy nagy zacskóra való cukrot és csokit. Mi otthon maradtunk Petivel, aki pedig a hozzájuk érkezőket fogadta, volt is vagy 25-30 turnus hullának, csontváznak, boszorkánynak, zombinak és hasonlóknak beöltözött gyerekekből…