zsófi

PlayIT, 2018. november

szpeti

Zsófi Pamkutya-rajongó, és a PlayIT rendezvényt is megemlítette, ahová szívesen elmenne. Amikor észrevettem, hogy Pamkutyáék is pont ott lesznek, vettem két jegyet és együtt elmentünk.

Maga a rendezvény szuper, számtalan videójátékot lehet kipróbálni. Minden tele van Xbox-okkal, Nintendoval, óriási monitorok, konzolok sokasága. Azt nem teljesen értem, aki egész nap ugyanazt a játékot tolja, annak miért éri meg kifizetni a jegyet – szerintem itt inkább csak kipróbálni érdemes, amit később esetleg megvásárolnál. Mi is kipróbáltunk vagy húszféle játékot, virtuális valóságokat, érintőképernyős laptopot, szobafalnyi képernyőn toltunk Pac Mant…

Zsófi óriási képernyőn játszik Pac Mant

Zsófit az ülős játékok felől mindig diszkréten a mozgásos játékok felé tereltem: kardozott, kommandózott, falat mászott, illetve Just dance-elt, élesben, pontozásra, Nintendo Switch-csel, Xbox Kinect-tel, Viszkok Fruzsinával és a Fame zenéjére…

Műsor

A színpadi műsor viszont csalódás volt. OK, lehet, hogy ezeken a rendezvényeken ez szokott menni, de engem egyáltalán nem érdekel, ahogy relatíve érdektelen arcok jópofáskodnak vagy játszanak. A Pamkutya fivérek például zenei paródiákról lettek híresek, ezért én arra gondoltam naivan, hogy talán énekelni fognak a színpadon, de ehelyett Speed Runnereztek és kidobósoztak (mármint Xboxon)… Zsófi örült, hogy látja őket személyesen, de műsornak ez sajnos nagyon gyér volt.

Fotózás

A fotós elképzelésem viszont szuperül bejött. Az alapötlet ugyanaz volt, mint tavaly Gubik Petrával, hogy ne egy jellegtelen rajongói fotót készítsünk, amin ketten egymás mellé állnak és mosoly, hanem Gubik Petrát például arra kértem, hogy nézzen vagányul és lám, milyen klassz kép lett belőle. Pamkutyáéknál azt vettem észre, hogy a gyerek rajongókhoz általában lehajolnak, ezért mi lenne, ha itt viszont Zsófit emelnénk fel hozzájuk. Vagy emelnék fel ők maguk…

Nagy szerencsénk volt, hogy szereztem korai belépő kupont, mert a reggeli pódiumbeszélgetés előtt még volt idő félrehívni őket – a későbbi dedikálásokon mindig több százan álltak sorba hozzájuk, ott már ilyesmire nem lett volna lehetőség. Így viszont némi hezitálás után sikerrel abszolválták a „gólya viszi a fiát” nevű tornagyakorlatot, és mekkora fotó lett ez is!

Peti, 2017. december

szpeti

A csajokról szoktam ilyen havi összefoglalókat írni, de most a saját decemberem is meglepően eseménydús volt. November 29-én kezdődött: Mindhalálig Musical gála volt az Operettben, amit Gusztival és a barátnőjével, Titával néztünk meg. Nekünk van egy érzékünk a legelső vagy legutolsó előadások elcsípéséhez, ez most éppen a legelső ilyen előadás volt. Pörgős műsor volt nagy slágerekből, bár főleg „klasszikus” musicalekből: Operaház fantomja, Vámpírok bálja (Vágó Zsuzsival!), Evita (Gubik Petra!), Grease, Jézus Krisztus Szupersztár (Cseh Dávid Péter!), Miss Saigon (Kocsis Dénes – Vágó Zsuzsi!), Macskák, Kabaré, Erzsébet, Apáca Show, Hair… A Fame-et hiányoltam, ettől eltekintve nagyszerű este volt.

Aztán elkezdődött Gergő szereplése a Sztárban sztár +1 kicsi című műsorban, amire minden héten minden szereplő hívhat két vendéget, és Gergő a második adásra Noémit és engem hívott meg. Mi voltunk a közönség, akik a háttérben lelkesednek. Amikor a ceremóniamester intett, lelkesen ujjongani kezdtünk, függetlenül attól, hogy például Till Attila beszédét egyáltalán nem hallottuk a saját ujjongásunktól, felőlünk akármit is mondhatott volna. A tapsrendet is a ceremóniamester diktálta, nem ám, hogy összevissza, rendetlenül szóljon a taps – nagyon vicces volt az egész. A műsor élő, úgyhogy feszes menetrend szerint zajlott, a reklámszünet például onnan nézve sokkal rövidebbnek tűnt, mint máskor a tévé elől… de 1-2 fényképre azért volt idő:

A következő program két céges karácsonyi parti volt, Noéminek és nekem ugyanazon a napon, másfél metrómegállónyi távolságra. Úgyhogy Noémit el tudtam kísérni a saját irodánktól a saját partijára, majd onnan a mi céges partinkra, és este is együtt mentünk haza.

20-án Gergő nagykoncertet adott a MOM Kultúrházban, ez is jól sikerült, ott integettünk például a mobilunkkal is:

A második alkalommal Zsófival kettesben mentünk el Sztárban sztár +1 kicsit nézni. Ez a negyedik adás volt és karácsonyi gála révén felvételről ment, ennek megfelelően irgalmatlanul sokáig tököltek, mire elkezdték a felvételt. A zsűri elsőként felvett „meglepetés” éneklése is negyedik(!) próbálkozásra sikerült… Zsófi készen volt, mire egyáltalán a műsor elkezdődött. Szerencsére a versenyzők tíz dalát már az élő adáshoz hasonló, feszes ritmusban vették fel, Zsófi is mindig lelkesen ujjongott velem.

A Star Wars VIII. gálabemutatóját ezek után sose találnád ki, kinek köszönhetem. IMAX 3D-ben, ingyenjeggyel, két nappal a rendes bemutató előtt, ingyen popcorn menüvel(!), a sorban előttem Vastag Csabával, mögöttem Muri Enikővel az új Star Wars mozi – siker, sztárok és csillogás volt ez a hónap végig.

Végül 29-én volt Gergő és Bea esküvője Tatán, ahol én voltam Gergő tanúja. Az esküvő szép volt, a vacsora finom, a zene kiváló, hajnali 2-ig mulattunk Noémivel.

Tanúként aláírok Gergő esküvőjén

Évértékelés 2012

szpeti

2012 már más volt, mint az előző két év: Noémi is dolgozott, Zsófi bölcsibe járt, én munkahelyet változtattam. Mindez semmit sem változtatott azon, hogy idilli családi életet éltünk, és reményeim szerint ebben jövőre is csak annyi változás lesz, hogy ősztől Zsófi óvodába jár majd.

Idén nem volt se esküvő, se temetés.

Az olvaslak.hu szerkesztése igazán jó hobbinak bizonyult, élveztem szinte minden percét. Rengeteg cikket írtunk, új szerzőket is sikerült bevonni, az olvasottság pedig folyamatosan nő. Ráadásul, mióta metróval járok munkába és onnan haza, irdatlan sok könyvet ki tudok olvasni – Trychydts 93 könyves rekordja az egész évet tekintve még nem volt veszélyben, de a második félévben már ez volt nálam is a nagyságrend (47 könyv hat hónap alatt).

A legjobb könyvek A vének háborúja, a Ready Player One és A hét csoda voltak (illetve Steven Saylor Gordianus-sorozata általában is a legnagyobb idei felfedezésem volt). A legjobb filmek a harmadik Batman, a harmadik Men In Black és a harmadik Daniel Craig-féle James Bond voltak.

Célkitűzések

Nem mondhatnám viszont, hogy az idei évre kitűzött céljaimat túlságosan teljesítettem volna. A könyvem megjelent, a maga módján ez rendben volt. A nyelvvizsga időközben érdektelenné vált – eleve csak a nyelvtudásom fejlődésének a bizonyítékát akartam látni benne, de a munkahelyemen enélkül is le tudom mérni, hol tartok. Jövőre jó lenne még tovább fejlődni, de pillanatnyilag nem tudom, hogyan tudnám ezt mérhetővé tenni. Olvasni akarok angolul, ez biztos, mondjuk havonta egy-egy könyvet legalább.

A Balaton-átúszásra nem mentem el, a félmaraton lefutása sem sikerült, és visszahíztam 6 kilót. Részben meg tudom indokolni ezeket az új munkahelyemmel, hiszen új élethelyzet, tovább tart a munkaidő, eleinte több volt a stressz és így tovább – jövőre viszont vagy új kifogások kellenek, vagy most már tényleg le kellene fogynom tíz kilót. A Balaton-átúszást is évek óta szeretném két óra alatt lenyomni, idén pont itt lenne az ideje, hogy megcsináljam.

Végül pedig a műveltségem fehér foltjainak satírozgatása végett írtam egy listát olyan klasszikus könyvekről, amelyeket az újdonságok mellé be akarok szorítani. Egyelőre csak 8 könyv van ezen a listán, de a „havonta egy” a jól betartható célkitűzés, úgyhogy majd még nézek hozzá néhányat. Összefoglalva:

  • Lefogyni tíz kilót
  • Elolvasni havonta egy könyvet angolul is
  • Elolvasni havonta egy klasszikus regényt
  • Balaton-átúszás két órán belüli idővel

Ezt pedig év végére:

Zsófi trombitát fúj

Sárospatak, Hotel Bodrog

szpeti

Jól alakult a karácsony előtti időbeosztásunk: mindketten kivettük a megmaradt szabadságainkat, és először itthon pihentünk, aztán wellness-hétvégéztünk egyet Sárospatakon. Ott  van ugye Rákóczi Ferenc vára, meg a medencés hotel, ennyi pont elégnek tűnt két éjszakára.

És tényleg minden klappolt. A Hotel Bodrog nagyon kellemes hely, minden van benne, ami két éjszakára szükséges. Például nagyok a szobák, kényelmesen elfértünk benne, Zsófi is jól tudott aludni a két összetolt fotelben. A tévén nem csak az alapcsatornák jöttek be, volt gyors wifi, rendes fürdőszoba, minden. Programnak pedig volt medence, kettő is, egy úszkálni és egy jakuzzi, bowling bent az épületben, bőséges vacsora és reggeli.

Noémi és Zsófi a jakuzziban

A dolgok néha a bosszantó apróságokon csúsznak el, de itt ez sem volt vészes: a bowling-pályán minden megkezdett órát ki kell fizetni, és amikor fél óra után kijöttünk, ez kicsit bosszantó volt, minden más helyen el tudják végezni az eltöltött idő és az egységár összeszorzását. De nem volt gond, visszamentünk és játszottunk még… Zsófi is játszott, a nála is nehezebb golyókat együtt emeltük fel és gurítottuk el, volt olyan pillanata is a játéknak, amikor ő vezetett a meccsben.

A másik bosszantó esemény egy céges karácsonyi parti volt, amit az ebédlőben tartottak és vacsoraidőtől kezdve az éjszakába nyúlt. OK, a zenés vacsorát még kifejezetten élveztük, és este is el tudtunk aludni, csak kettőkor ébredtem fel újra és sorban mindenki más is, Zsófit is beleértve. Akkor háromig zenét hallgattunk, majd azt, ahogy a személyzet elpakolta az asztalokat, de nem ám emelve, hanem tolva őket, csikorogtatva a kurva padlón, úgyhogy végül fél négy körül tudtunk újra elaludni. Ha törődtek volna a vendégeikkel, az lett volna a megoldás, hogy eleve a folyosó másik oldalára kellett volna nekünk szobát adni, nem az étterem fölé. Mindegy, ők nem kérdezték meg, mi pedig nem megyünk vissza többé, pedig ezen is gondolkoztunk már.

Zsófi a sárospataki vár előtt a várfalon sétál

Megnéztük a várat is, a várkertet is, a múzeumot is, szép volt, Zsófi is egész jól elvolt. Mondjuk némi taplóságot itt is felfedeztem: a pénztáros csaj be akart csapni, mert mondtam, hogy nem akarjuk a tornyot is megnézni, mégis beütötte az árát. Aztán fél órát kellett az udvaron dekkolnunk, mert tíz órától van pénztár, de konkrétan a múzeum részt csak 10:30-tól szíveskednek kinyitni. A múzeumőr öregasszony pedig barátkozott Zsófival, ez nem baj, de a múzeumi reklámanyagot már nem kellett volna a kezébe adnia – semmit sem illik egy gyerek kezébe adni a szülő engedélye nélkül.

Jó, ez csak a rinyálás, az út alapvetően tök jól sikerült, a szállodában a zenétől eltekintve a szoba is jó volt és a medencék is, az étel is, a jó időt is kifogtuk. A műszaki eszközök is nagyon jól szolgáltak: a Kindle-ön még mindig egy egész könyvtár elfér, a telefon pedig internetezni is jó, és GPS-navigációs eszközként is kiválóan bevált – nem mintha olyan nehéz lenne odatalálni Sárospatakra, de azért klassz volt, hogy még a körforgalmaknak is a megfelelő pontján szólt, hogy kanyarodjak kifelé.

Évértékelés 2011

szpeti

Jó év volt a 2011-es is, hasonlított 2010-hez: egészségesek voltunk, békességben és boldogságban éltünk hármasban. Az is hasonló volt, hogy Noémi itthon volt Zsófival, én pedig az alapítványnál dolgoztam, 2012. ebből a szempontból rögtön januártól más lesz, mert Zsófi bölcsődébe fog járni. Noémi Zsófi nevelése mellett sikerrel haladt előre a mérlegképes könyvelői végzettség felé, én pedig az angol nyelvtudásomat igyekeztem felfrissíteni és új könyves oldalt indítottam.

Temetés idén egy sem volt, bár sajnos meghalt Bartha Zsuzsa, csak nem akart magának temetést. Volt viszont egy esküvő is, Teri, az unokatesóm feleségül ment Robihoz, majd októberben megszületett a kislányuk, Brigi. Tegnap éppen meglátogattuk őket, Brigi nagyon aranyos, szépen elnézelődött a kezemben, Zsófi viszont alig mert hozzányúlni, a másod-unokatesó olyan kis törékeny még.

Toplisták: a két legjobb film, amit idén láttam, a Szellemíró és A király beszéde volt, függetlenül attól, hogy mindkettő még 2010-ben jelent meg… Moziban az IMAX 3D-s utolsó Harry Potter, a Paul és a Mission: Impossible – Fantom protokoll jött be leginkább. A könyvek között szintén a Szellemíró, az Imágó és a Dél királynője a nyertesek.

Célkitűzések

A legtöbb tavalyi célkitűzésemet csak „majdnem” sikerült elérni. Fogytam 7 kilót 12 helyett, ez sem olyan rossz, jövőre a cél: 9 kiló mínusz.

400 kilométert kocogtam az idén, de ami sokkal viccesebben hangzik: 537 alkalommal futottam körbe a közeli focipályát… Egyszerre a félmaraton (a 4 Sziget-kör) sajnos nem jött össze, 3 kört egyben viszont többször is le tudtam már futni. Ilyenkor két körön át jól megy a futás, a harmadik kör viszont már csak szenvedés és kín. Az utolsó alkalommal volt olyan, hogy a harmadik kör is dinamikusan és erőből ment, és ez reményt ad, hogy ha még néhányszor sikerülne ilyen módon három kört futni, egyszer majd belevágok a negyedikbe is – remélhetőleg 2012-ben.

Könyvírás: könyvet írni nehéz. Maga az írás még menne, hiszen kb. hetente szoktam írni 5-6 ezer karakteres cikkeket vagy blogbejegyzéseket. A probléma, hogy egy könyv kb. 100 ezer karakternél kezdődik, és mivel nem tudom folyamatosan írni, nehéz újra és újra felvenni a fonalat. A jó hír, hogy az ünnepek alatt volt időm, és meg is írtam egy könyv nagy részét. A témája a látássérültügyi informatika, és most 94 ezer karakternél jár, innen már be tudom fejezni a szokásos hétköznapi tempó mellett is. Egy pályázatra akartam beadni, de aztán meggondoltam magam, kerestem viszont rendes kiadót neki. Állítólag ki is adják, ha befejezem, meglátjuk.

Három angol nyelvű könyv: ez megvolt, újságcikkek a Vakok Világán kívül megvoltak, Balaton-átúszás 2:09 alatt, de megvolt. Trychydts segítségével sokat fejlődtem a fotózásban, a videózásban semmit, az írásban nem tudom, 2012-re mondjuk ezek nem olyan fontosak. Összesítve tehát:

Célok 2012-re:

  • 9 kilót lefogyni,
  • félmaraton lefutása (4 kör a Margit-szigeten),
  • befejezni és kiadatni a könyvemet,
  • letenni az Euro B2 szóbeli angol nyelvvizsgát (mivel csak írásbelim van még).

Másodlagos célok:

  • Balaton-átúszás 2 órán belüli idővel (ha megrendezik és ha eljutok rá)
  • olvaslak.hu: legalább 52 cikk (kb. hetente egy), a meglevő szerzők megtartása, újak bevonása.

Évértékelés 2010

szpeti

Jó évünk volt, természetesen, nekem valószínűleg életem legjobb éve volt 2010. A világot ugyan nem sikerült megváltani, de az influenzát kivéve egész évben egészségesek voltunk, boldogságban és békességben töltöttük az időt és neveltük a kislányunkat. A részleteket tekintve természetesen Zsófi kívánkozna előre, de a szokásos havi beszámolók után sokat már nem tudok írni, talán azt, hogy pontosan a tankönyvi adatok szerint növekszik, Gabi mondta, hogy Zsófi ilyen EU-szabvány kisgyerek. Nagyon érdekes, ahogy viselkedni kezdett, meg jár, totyog fel és alá, majd az lesz még ennél is érdekesebb, amikor beszélni kezd.

A munkahelyemen is elég jó évünk volt, csak az ősz lett zűrösebb a kelleténél, de végül is pont azért mentem vissza az alapítványhoz, hogy ne unatkozzak. Plusz, hogy a vezetéssel foglalkozzak, ne csak szakmai kérdésekkel, ez így is történt, úgyhogy ez is rendben volt.

Ami rossz volt, hogy meghalt nagymamám. Viszont 90 éves volt, szerető családi körben hunyt el, és még találkozott a dédunokájával, úgyhogy azt hiszem, ennél sokkal többet senki sem kívánhat. Az esküvők és a temetések aránya 2009-ben 2:0, 2010-ben 0:2 volt, remélem, 2011-ben ismét esküvőből lesz több. Nem tudom, a keresztelőket ide lehet-e számítani, idén Zsófié volt, és jövőre is kinéz néhány.

Én nem fogadalmakat, hanem célkitűzéseket tettem tavaly, de mióta szeptemberben összefoglaltam őket, tulajdonképpen nem sok minden változott meg ezek ügyében sem. Anyagilag kijöttünk, a Balaton-átúszást azóta sem rendezték meg, lefogyni sem sikerült, a Harry Pottereket viszont kissé elszórakoztam. Elkezdtem ugyanis a hetedik részt még szeptemberben, de ez az utolsó sajnos angolul is sokkal gyengébb az előzőeknél, úgyhogy nem volt kedvem hozzá és abbahagytam. Decemberben gondoltam meg, hogy ha már ez volt az egyik 2010-es Nagy Célkitűzésem, igazán elolvashatnám mégis. Csakhogy a december hónap a jellegéből adódóan alkalmatlan egy ilyen hosszú és angol nyelvű könyv elolvasására, úgyhogy most, január 1-jén este a 660. oldalon járok. Holnap vagy hétfőn nyilván befejezem, és akkor ki lehet pipálni ezt is a listán, összességében tehát a fogyókúra volt az egyetlen igazi kudarc.

A kissé könyvmolynak tűnő Isolde valamikor leírta, hány könyvet olvasott el az előző évben, és kíváncsi voltam, hozzá képest én mennyit olvasok. Le is írtam, hogy 2009-ben 61 darab könyvet olvastam ki – és annyira tudtam, hogy Trychydts is be fog szállni. És el is vitte a Legnagyobb Könyvmoly címet, ami nem baj, nekem sokkal inkább futásban kellene tartani vele a lépést.

2010-ben a legjobb könyv, amit olvastam, a PreZENtáció volt és a Harry Potterek – nem volt nagy mezőny. A legjobb filmek a Vasember 2, az Eredet és a Terhes társaság voltak, a legjobb zenéje pedig Lady Gagának volt, amit azért tartok fontosnak közölni, mert önmagában a csaj körüli felhajtás még nem lenne elég ahhoz, hogy az ő számait hallgassuk meg a legtöbbször a számítógépen, az autóban és a tévében is.

Célkitűzések 2011-re:

  1. Lefogyni 12 kilót – ez talán reálisabb cél, mint a tavalyi 28.
  2. A félmaraton, 21km lefutása (4 kör a Margit-szigeten)
  3. Pénz megtakarítása
  4. Könyvírás (több ötletem is van)
  5. Angol nyelven is olvasni könyveket (legyen a cél: három könyv).

Kevésbé fontos célok, de azért legyenek itt:

  1. Átúszni a Balatont 2 órán belüli idővel – ha sikerül leszervezni.
  2. Újságcikkek megjelentetése a Vakok Világán kívül is.
  3. Fejlődni a fotózásban, a videózásban és az írásban.

 

Célkitűzések

szpeti

Soha nem tettem még újévi fogadalmakat, most sem, viszont megfogalmaztam és leírtam négy célt, amit az idén el szerettem volna érni. A célkitűzések azt hiszem, elég jól sikerültek, irányukat tekintve mindenképpen…

Megtakarítás

Valamiért azt gondoltam, hogy Zsófi érkezése anyagilag is komoly változásokat hoz. Egy kb. nyolc éves, elfoglalt iskolás lány lebegett a szemem előtt, amint cipőben(!), ruhában(!) viszi a tankönyveit(!) és megy a különórákra(!). Remélem, hogy így is lesz – hét év múlva, de a valóságban Zsófira most még egyáltalán nem kell sokat költeni. Sokkal nagyobb érvágás, hogy Noémi fizetés helyett GYES-t kap, a gyerekvállalásban ez egyelőre sokkal többet számít.

Figyelemre méltó a lakáshitelünk törlesztése is, ugye svájci frankban. Erről a híroldalak néha félrevezető címeket szoktak közölni, tegnap például Matolcsy miniszter közlése nyomán „erősödött” a forint. Ez félrevezetés nélkül úgy hangzott volna, hogy egy kisebb, de ugyanúgy nagyon durván kurva magas rekordárfolyamra érkezett meg. Szemléltetésként itt van a K&H Bank eladási II. CHF árfolyama 2008 novemberétől mostanáig, mi ezt fizetjük. Sárga pont jelzi a Bajnai-kormány hivatalba lépését, a 2010-es parlamenti választásokat, majd az Orbán-kormány hivatalba lépését.

Svájci frank árfolyam 2008 novembertől máig

Balaton-átúszás két óra alatt

Ez végül teljesen elmaradt, az idén nem rendezték meg. Elég ciki az éves nagy célkitűzést olyan sportesemény teljesítésében meghatározni, amit aztán a hideg víz vagy a hideg levegő miatt mások lefújnak. Más kérdés, hogy uszodában többször is 1:50 körül úsztam le ugyanazt az 5,2 km-es távolságot. De amint már írtam erről, jövőre okosabb leszek, és egyszerűen a 21 kilométernyi futás lesz a cél, amit akár a Margit-szigeten, tökegyedül is tudok teljesíteni.

Fogyás

Mínusz négy kiló – lehet ezzel már dicsekedni? Az viszont már most is határozottan látszik, hogy a futás sokkal hatásosabb fogyókúrás sport, mint az úszás, szomorú is vagyok, hogy az utóbbi két hétben csak egyszer jutottam el a pályára.

Harry Potterek angolul

Végül egy szellemi kihívás: az angoltudásom fejlesztése érdekében arra gondoltam, hogy angolul fogom elolvasni mind a hét Harry Pottert. Sajnos közbejött az az apróság, hogy gyakorlatilag nem tudok mikor olvasni: korábban a BKV-n olvastam sokat, most viszont nem járok BKV-val. De ha van alkalom, azért a Pottereket olvasom, angolul is élvezem őket, Harry és Dumbledore most kezdte el Voldemort gyermekkorát elemezni.

Tegnap aztán kiderült, hogy az angol nyelvű hatodik részt nem csak én akarom pont most elolvasni a családból, de azért remélem, hogy Zsófi érdeklődése a Félvér Herceg iránt a 2010-es Éves Nagy Célkitűzésem teljesítését még nem fogja érdemben befolyásolni…

Felnőttség

szpeti

Trychydts pár hete nálunk járt munkaügyeket megbeszélni, majd beszélgettünk kicsit, és a látogatásról ezeket írta (eredetileg itt, a képet én választottam hozzá):

Zsófi az ágyon kíváncsian néz„Ma voltam először egyedül Petiéknél, tulajdonképpen munkaügyben, de aztán kedvesen ottmarasztaltak még egy darabig. Petiékben azt szeretem, hogy bizonyos értelemben ők a legfelnőttebb ismerőseim. Ha más ismerőseimhez megyek (vagy haza) úgy érzem magam, mint amikor még fiatalkorunkban jártunk át egymáshoz vagy amikor meglátogattam valakit a koleszben. Petiék lakása részben édesanyám lakására emlékeztet, részben meg azokra a helyekre, ahová még gyerekként jártam családi programok keretében. Petiék úgy is viselkednek, mint a felnőttek, úgy beszélnek, mint a felnőttek, rend van a lakásukban, fényképek vannak a polcokon, egy gyerek van a kisszobában. A gyerek amúgy hihetetlenül aranyos, csendes és szép. Amikor mentem el, bekukucskáltam hozzá, éppen aludt, és egy kicsit mocorgott álmában, épp csak egy nagyon kicsit helyezkedett, olyan nagyon szép és emberi gesztus volt. Peti állítólag megpróbálta neki megtanítani, hogy „Trychydts”, amit külön értékeltem. Igen nagy részben az akadálymentes honlapokról beszélgettünk, kaptam pár érdekes tippet – mindig érdekes látni, hogy azok az emberek, akikkel együtt kezdtem dolgozni a Nyúznál, azok mennyire kompetensek lettek egy-egy témában. Ráadásul Petit nem érdekli a Linux, 30 másodperc próbálkozás után képes volt feladni anno. Nehéz szavakba önteni, mennyire megnyugtatóan hat mindez az ember idegeire egy-egy szombat délutánon (ezúton is kösz mindenért), amely már így is túl volt telítve izgalmakkal.”

Még sohasem írtak rólunk ilyen szépet, Trychydts-nek gyakrabban át kellene jönnie. Ez a felnőttség-dolog volt benne talán a legérdekesebb, csak nem másokhoz, hanem önmagunkhoz képest. Egy csomó apróságból állt ez össze az évek alatt: a csepeli lakás rendben tartásából, a pénzügyeink rendben tartásából, és hogy kilenckor inkább lefeküdni van kedvem, mint fent maradni. Ezekkel kezdődött, és innen már egyenes út vezetett az esküvőhöz, új lakáshoz, új állásokhoz, illetve Zsófihoz. Akinek egyébként nem „próbáltam megtanítani”, hogy Trychydts, ezt rosszul meséltem el, hanem mondtam neki, hogy „jönni fog téeripsziloncéháipszilondétées”, mire ő szépen megismételte, hogy „éjjáéőáőé”, ami pont ugyanazt jelenti, mi meg szakadtunk Noémivel a röhögéstől.

Évértékelés 2009

szpeti

Az idei év mindenekelőtt természetesen Zsófiról szólt, nagyobbrészt még Noémi hasában, aztán megszületve, és most már itt van velünk, eszik, alszik, aranyos, néha telerakja a pelenkát és egyebek. A második legfontosabb dolog a munkahelyváltásom volt, hogy visszamentem az alapítványhoz, valamint volt két esküvő, temetés egy sem, kopogjuk le, és a baráti körünk is ugyanaz maradt.

Az összes többi tulajdonképpen lényegtelen. A sorozatnézés hozott még viszonylag érdekes változást az életünkbe, klassz dolog nagyüzemben sorozatokat nézni itthon, megvolt hat évad 24 és öt évad Lost. Én még külön megnéztem négy és fél évad Magnumot, láttunk a tévében Jóbarátokat, Két pasi meg egy kicsit, Malcolmot, utóbbit algi fordításában.

A mozis felhozatal elég gyér volt, nehéz volt még a legjobb hármat is kinevezni, de ezek voltak: Made in Hungaria, Másnaposok, Harry Potter és a Félvér Herceg. Elolvastam 61 könyvet, ezekről néha írtam is.

Meghirdetem a Legjobb Vétel kategóriát, amelyet a még januárban vásárolt Acer Aspire One netbook nyert meg, nagyszerűen lehetett vele út közben dolgozni, szórakozni és kapcsolatot tartani, egyszer még prezentáltam is róla, igaz, az ötven fős közönségből kb. hárman láttak, de a lényeg az, hogy technikailag működött.

Ami viszont rossz volt 2009-ben, hogy nem tudtunk rendesen nyaralni, egy-egy hétvégi kiruccanásunk volt csak, a júniusi balatonfüredi hosszabb próbálkozásunkat elmosta az eső. Emiatt idegileg eléggé fáradt voltam az év jelentős részében, szerencsére most az év végén három teljes hétig pihentethettem az agyam.

A jövő évre vonatkozóan talán segít, ha nyilvánosan is leírom, hogy 2010 szándékaim szerint a megfelelő testsúly elérésének éve lesz. Volt egy felmérés, hogy a brit férfiak átlagosan 6 kilót híznak a feleségük terhessége alatt, és én pontosan hoztam az átlagot, sajnos. Nem mintha azelőtt, a tavalyi kiindulóponton valami Adonisz lettem volna: még le is írtam magamnak, hogy a cél: mínusz 22 kiló. Ebből lett plusz 6, úgyhogy 2010-re a cél a mínusz 28, szurkoljatok! Egyelőre az is egy sikerélmény, hogy december 14-én és január 4-én pontosan ugyanolyan súllyal mérlegeltem, pedig volt közte karácsony, szilveszter és három hét otthon tartózkodás iszonyú mennyiségű sütemény társaságában.

Az év zárásaként pedig iderakom Zsófi eddigi legviccesebb fotóját, amint a nagyapját igyekszik éppen lekaratézni. Boldog új évet mindenkinek!

Zsófi a nagyapja kezében, mintha karatézna

Gyerekünk lesz

szpeti

Az ego-bloggolásban értelemszerűen mindig az hoz jelentős változást, ha a szerző életében is valamilyen jelentős változás történik. Isolde a zűrös magánéleti korszaka után hosszasan pihentette a blogját, és csak azután folytatta, hogy feleségül ment Bright-hoz, Bright saját blogja pedig akkor szűnt meg, amikor új munkahelye lett. Andrassew Ivánról szinte semmit sem tudni, mióta elvált és új házasságot kötött, Dunai Marci blogja csak vegetál, mióta hazaköltözött San Franciscoból, CalAir blogja pedig azóta, hogy hazaköltözött Londonból és új barátnője van. Gyurcsány még egy sajátos eset, aki naponta helyett hetente ír, mióta nem miniszterelnök.

Nekünk pedig gyerekünk lesz: ha minden jól megy, november közepén születik meg a lányunk, Zsófi.

Zsófi az ultrahang-képenEz minden tekintetben csodálatos dolog, velünk együtt úszik a boldogságban a család is. Várjuk nagyon a babát, nézzük az ultrahang-felvételeket és örömmel nyugtázzuk, hogy pontosan a tankönyv szerint növekszik, továbbá különböző orvosok magabiztosan állítják, hogy lány lesz, mutatják is a vonatkozó részleteket, mi pedig hiszünk nekik, jobb híján.

A legérdekesebb változás eddig, hogy új beszédtémánk van gyakorlatilag mindenkivel, de főleg a kollégákkal. Két harmincas férfi kollégával is nagyon érdekes beszélgetést folytattunk például, de nem a csajokról, számítógépekről vagy politikáról, hanem éjszakai felkelésről, az újszülöttel kapcsolatos ügyintézésről, illetve a szülőktől való ideális távolságról (közel, hogy segíteni tudjanak, de papucsban már ne lehessen átjönni). Egy kolléganő pedig a terhességéről beszélt, amikor kettő darab ikerlánya egyszerre csuklott a hasában, milyen vicces lehetett már.

A blogomba pedig nyilván írok majd, ha lesz kedvem, ahogy eddig is, most csak a jó hírt közöltem. Bár egész szép kerete lenne az elmúlt hat évnek, ha majd novemberben lezárnám a blogot: 2003 júniusában kezdtem el írni, Noémivel már együtt voltunk, én a Nyúz után éppen állást kerestem. Azóta még mindig Noémivel, a harmadik munkahelyen és (a szülők lakását is beszámítva) a harmadik lakásban, megszületik az első gyerekünk, és boldog élünk, amíg meg nem halunk.