Ayn Rand: Veszett világ

Ayn Rand: Veszett világA Veszett világ a Kapitalizmus című blog szerzőinek második könyvajánlása volt, és az első is elég jól bevált: Az erkölcsös kapitalizmus című tanulmánykötetről az olvaslak.hu-n írtam (elismerő) recenziót.

Ennek a szintén ott ajánlott könyvnek a témája pedig a szocialista, tolvaj állam berendezkedése, majd iszonyatos kudarca. Igaz, a “szocialista” szó egyszer sincs leírva, mert a szerző nem a társadalmi, hanem az egyéni erkölcs felől közelíti meg a kérdést, de a végeredmény ugyanaz: minden eddiginél jobb magyarázata annak, ahogy egy társadalom képtelen lenne fennmaradni – és ahogy valójában működnie kellene.

Vannak ugyanis, akik a társadalom számára a semmiből teremtenek értéket, ők a vállalkozók, a feltalálók, a gyárosok, az állam pedig az általuk teremtett értéket elrabolja és lerombolja – egy mondatban talán így lehetne a lényeget összefoglalni. A történetben a csavar, hogy a rombolás kezdetekor egy rejtélyes háttérember nem hagyja tönkretenni az értéket teremtő vállalkozókat, hanem kivonja őket a társadalomból. Ezzel rendkívül felgyorsítja az Amerikai Egyesült Államok összeomlását, amit a szerző kitűnő íráskészséggel fel is vázol előttünk.

Most pedig, hogy végigolvastam a könyvet, teljesen más érzés szétnézni a mai Magyarországon. Eddig is voltak persze magyarázatok, például, hogy a szocializmus addig tud működni, amíg van mit ellopni, de ez a rombolás menetét nem írja le. Ez a könyv viszont hajszálpontosan rámutat a lényegére annak, ami körülöttünk zajlik. Csak néhány példa az elmúlt néhány napból:

– bezárják azokat a trafikokat, amelyek túl jól mentek,

– “lehetőséget kell adni, és nem kell még jobban lenyomni azokat a cégeket, amelyek veszteségesek” – ez simán lehetne egy idézet a könyvből, pedig nem az, L. Simon államtitkár mondta a TV2-ről,

katasztrófa-forgatókönyv a metróhoz – a könyv főleg a vasútról szól, de logikus az eltérés, mivel Magyarországon a 3-as metrón többen utaznak, mint az összes vasútvonalon együttvéve,

– a kivonuló cégek márkáit államilag felvásárolni – a könyvben nem vásárolják, hanem rabolják őket, de ez csak dramaturgiai eltérés.

Érdekes látni azt is, ahogy az értékteremtő emberek kivonulnak: a leginkább talán Gattyán György, aki Luxemburgba telepíti a Docler Holdingot, és persze az orvosok, az építőipar, a fiatalok és így tovább.

Érdemes tehát elolvasni a Veszett világot, ha szeretnéd jobban érteni, ami Magyarországon történik, és ha érdekel, mit kellene tenni ehelyett. Tény, hogy nem könnyű olvasmány, 1200 oldal, és szavakban mérve is hosszabb, mint a harmadik, a negyedik és az ötödik Harry Potter együttvéve, de mindenképpen megéri. Igaz, egy Örményországról szóló blogban ez is le volt már írva…

Robert Galbraith (J.K. Rowling): The Cuckoo’s Calling

The Cuckoo's Calling

J.K. Rowling előző könyvét, az Átmeneti üresedést talán a negyedéig tudtam elolvasni angolul, annyira nehézkes és érdektelen volt, magyarul pedig még el se kezdtem. Adtam azért egy esélyt ennek az újnak is, amit álnéven írt, és az egyik legjobb könyv volt, amit idén eddig olvastam!

A nyelvezetével mondjuk ennek is megszenvedtem: Rowling eleve brit angol nyelven ír és nekem inkább az amerikaiban van gyakorlatom, ráadásul olyan szókinccsel, hogy az elején mindössze egy csaj megy az utcán, nekem mégis egyfolytában szótáraznom kellett. Kb. a könyv harmadára lett élvezetes az olvasás, a végére pedig csak úgy pörgettem – idővel azért hozzá lehetett szokni a szóhasználatához. Az is nehezítette az olvasást, hogy a szálak csak a könyv végén futottak össze, és nem mindig tudtam, pontosan mire kell koncentrálni.

A történet viszont iszonyú jó: egy féllábú magánnyomozó egy belevaló új titkárnő segítségével nyomoz egy szupermodell halála után. Minden szereplő fantasztikusan élő és érdekes, pont mint a Harry Potterben, és a jelenetek izgalmasak, romantikusak, szerintem ez a könyv legnagyobb erénye. Furcsa persze egy Londonban játszódó krimit romantikusnak gondolni, de a regényt pont úgy áthatja az emberek, a közöttük levő kapcsolatok és a London iránti szeretet, mint például az Anna-sorozatban volt.

A nyomozás meglehetősen szerteágazó: Strike, a főszereplő magánnyomozó egyesével beszél minden érintettel, és időnként nehéz számon tartani, melyik szereplővel az eset melyik részét vizsgálja és az miért érdekes. De közben együtt járkálunk vele Londonban, látjuk a privát szféráját, együtt élünk vele néhány száz oldal erejéig, és Cormoran Strike az egyik legérdekesebb főhős, akiről valaha könyvet olvastam.

Köztudomású, hogy amíg ki nem derült, hogy a könyvet Rowling írta, nem volt túl sikeres. Ebben a bejegyzésben elég jól össze van foglalva, hogy miért: egyből kemény kötésben adták ki, ami “első könyves” szerzőnél nem szerencsés, nagyon rossz a cím (a könyv feléig ki sem derül, Cuckoo egyáltalán kicsoda – ez a meggyilkolt modell beceneve egyébként), rossz a borító (nem nyomozásra, hanem csajos, szerelmes történetre utal), és a történet sem akciódús, hanem ide-oda járkálós. Mindezek persze engem már nem befolyásoltak: a nyomozás fordulatos, a szereplők izgalmasak és minden jelenet külön-külön nagyon hangulatos: az Átmeneti üresedést felejtsük el, szerintem ez az a regény, amivel J.K. Rowling méltón visszatért!

Kölykökből művészek (Élet és Tudomány)

Patti Smith: KölykökPatti Smith 1946. december 30-án született Chicagoban, és már a családjában rengeteg különböző hatás érte. A szüleinek keményen kellett dolgoznia, ezért már kisgyerek-korától kezdve ő vigyázott a húgaira és az öccsére. Rengeteget olvasott, csodálatos képzelete volt, amelyet a közeli erdőkben, mezőkön kamatoztatott, amikor szerepjátékokat játszott a testvéreivel. Mélyen vallásos család voltak, ugyanakkor csodálták a művészeteket is, édesapjával komoly vitáik voltak arról, hogy Salvador Dali vagy Picasso az elismerésükre inkább méltó festő. Read more

Téves cikkek az e-könyv olvasókról

Az elmúlt hetekben sok cikk jelent meg az e-könyv olvasók hazai elterjedése kapcsán. Aktuális téma, mert egyre többen vásárolnak ilyen eszközöket, esetleg tervezik ilyen vásárlását. A cikkek egy része ezért bemutatja az elérhető készülékeket, mások az e-könyvek olyan mély filozófiai problémáival foglalkoznak, mint a papír hiányzó illata… A sok közül két olyan téma is van, amelyben az összes, általam olvasott cikk konzekvensen hülyeségeket írt, az egyik az elérhető könyvek választéka, a másik a használható formátumok problémája.

Legális és illegális választék

A beszerezhető könyvek választékával kapcsolatban minden cikk a legális forrásokból indul ki. Magyar Elektronikus Könyvtár, Digitális Irodalmi Akadémia, illetve az új könyvekhez a szegényes kiadói források. Megemlítik, hogy ismernek embereket, akik hallottak már olyanokról, akik láttak ún. kalózoldalakat, de végtelenül szemérmesen kezelik ezt a kérdést. Ezzel szemben az illegális forrás ma Magyarországon szerintem távolról sem a futottak még kategória, ami jelentéktelen a többihez képest, hanem az alap, a többség számára a kiindulópont – legalábbis az én környezetemben ez a helyzet. Ez természetesen független attól, hogy a jelenség helyes vagy sem – erkölcsi szempontból simán lehetne bírálni, az viszont túlzás, hogy tudomást sem veszünk róla. Amiről nem beszélünk, az nem is létezik, hát persze.

Az írásokban aki egyáltalán megemlíti a kalózoldalakat, álszentségből kifolyólag az is mindenféle érvet felhoz ellenük, csakhogy ezek többsége hamis. Például, hogy a szkennelt könyvek gyakran hibásak, igénytelenek. A valóság ezzel szemben az, hogy a kalózoldalak “aktivistái” szervezetten javítják a szkennelési hibákat, ezért összességében a hibák aránya nem sokkal rosszabb, mint a nyomtatott könyvek esetén. Egy másik állandó ellenérv, hogy megkárosodnak a kiadók és a szerzők – ez igaz, de tetszene talán legális beszerzési lehetőséget biztosítani. Azt az érvet viszont egyik cikk sem hozta fel, hogy a kalózoldalak kínálata frissebb és teljesebb, a használatuk egyszerűbb, mint a legális oldalaké, pedig a felhasználók számára ezek a fontos szempontok, nem csak az ingyenesség.

Formátumok

A másik közkeletű tévedés, hogy a különböző elektronikus könyvformátumok problémát okozhatnak, mert amit felismer az egyik olvasó, azt nem ismeri fel a másik. OK, nyilván sok felhasználó számára ez egy létező probléma, a tévedés az, hogy ez a vásárlást befolyásoló tényező kellene legyen. Szerintem minden újfajta készülék használatát tanulni kell, az e-könyv olvasók esetében leginkább azt, hogyan juttassuk el a kiválasztott könyvet az olvasóra. De ezt tanulni kell, és nem igaz, hogy ez alapján kellene készüléket választani, vagy hogy a formátumok közötti “zűrös helyzet” miatt ne lenne érdemes e-könyv olvasót vásárolni.

A Kindle ellen például rendszeresen felhozzák, hogy a “népszerű” epub-formátumú könyveket nem tudja megjeleníteni. Ez igaz, de én még egyetlen magyar nyelvű epub-könyvet nem láttam… Angol nyelvűt már igen. Ezen az oldalon 10 másodperc alatt lehet őket mobi-ba konvertálni, ami már a Kindle-re is jó. A gonosz kalózok egyébként a könyvek nagy többségét Microsoft Word formátumban publikálják, ami a lehető legkényelmesebb megoldás minden olvasókészülékhez.

Egy rossz példa

Tóth Balázs Index-cikke, amit tegnap a népszerű portál címlapján, kiemelve találtam, ezeknek a hibáknak egyfajta esszenciája, persze más hibákkal kiegészítve. Először is a Kindle-nek csak a 79 dolláros árát említi meg, ami csak Amerikára vonatkozik, miközben a magyar olvasót valószínűleg inkább az érdekelné, Magyarországra mennyiért küldik el a készüléket. A magyar olvasó a 109 dolláros változatot kaphatja meg, plusz a vám, áfa, dollárárfolyam, ráadásul egy ilyen olvasóhoz tokot is érdemes venni, amitől a végösszeg 35 ezer forint körül lesz. Ehhez képest a cikkben egyedül a 79 dolláros, abszolút félrevezető szám lett leírva – a többihez a szerzőnek ún. újságírói munkát kellett volna végeznie.

Aztán összehasonlít két készüléket, de nem foglalkozik azzal, ami egy érintőképernyő esetén releváns: a folyamatosan mancsolás nem koszolja össze a kijelzőt? Egy másik szempont pedig az lehetett volna, hogy a Kindle fizikai lapozógombja vastag kesztyűn keresztül is jól kezelhető, szemben az érintőképernyővel – de persze egy meleg irodában tesztelve a készüléket, nem egy huzatos vasúti peronon a tél közepén, ez nyilván nem jut a szerző eszébe. Az olvasó meg majd rájön magától, hogy kesztyűben nincs sok értelme az érintőképernyőt böködni, és vett volna inkább fizikai lapozógombos készüléket…

Tóth Balázs mellett szól viszont, hogy a Bookline e-könyv vásárlási rendszeréről legalább megemlíti, hogy körülményes, a Multimédia Plázáról pedig, hogy rémisztő, és a kínálat is szegényes. Jó reggelt! A szegény kiadók azért nem maradtak ki a cikkből, ahogy a kalózverziók “csapnivaló” minősége sem. Ez utóbbi ebben az általánosító formában egyszerűen hazugság, a kalózverziók a legritkább esetben csapnivaló minőségűek, sőt. A kalapos ő betűk említése pedig már nevetséges… Tóth Balázsnak egyedül arról sikerült helyénvaló cikket írnia, amit a kezébe adtak: a két készülék gombjairól és vékonyságáról, minden másban téved, hazudik vagy tájékozatlan. Szép munka volt!

Update: Egy jó példa

Az Origó cikke az immár Magyarországon is boltban kapható Kindle és Nook kapcsán. Ez teljesen korrekt minden tekintetben, a szellemképes megjelenítéssel még újat is tudott mondani.

olvaslak.hu és más hobbik

Az elmúlt időben kissé túlzásba vittem a hobbijaimat, de ezt nem panaszképpen mondom. Először is tartottam egy rövid tanfolyamot az újságírásról. Mindenféle témáról adtam már elő, de az újságírásról még soha, érdekes új élmény volt. Kétszer két órát beszéltem a nyomtatott, a rádiós és az internetes újságírásról, szerencsére viszonylag jól sikerült kitölteni az időt. Az is érdekes volt, hogy Skype-on, konferenciahívás keretében tartottam az órát, a nagyszobában, a kanapén hátradőlve, a telefonomba beszélve. Az olcsó kis telefonom nyikkanás nélkül bírta végig wifin keresztül a két órás Skype-hívást, félig sem merült le az akkumulátor, és a visszajelzések alapján jól hallható is voltam.

A másik próbálkozásom a könyvírás, egy pályázat keretében kell ismeretterjesztő könyvet írni 200 ezer karakter terjedelemben január 15-ig. A látássérültügyi informatikát választottam, de mint kiderült, 200 ezer karakter iszonyatosan sok, nem tudom, megírok-e ennyit ennyi idő alatt. A pályázat első díja egy laptop, a második egy X-Box, a harmadik egy Office programcsomag, vagyis az első kettő lenne érdekes, de nem tudom, mennyi az esély arra, hogy első vagy második legyek. Nem is annyira a díj, mint a szellemi kihívás izgat – de az olvaslak.hu mellett egyre kevésbé, szóval lehet, hogy ezt inkább kihagyom.

A legfőbb új hobbim pedig, hogy olvaslak.hu néven új könyvkritikai portált indítottam. Ide, a privát blogomba is mindig sok könyvkritikát írtam, ezt szeretném magasabb szintre emelni. Egyrészt tisztább arculattal, ott kizárólag könyvkritikák lesznek, másrészt társszerzőket is szeretnék bevonni, hogy több könyv lehessen bemutatva. Egyelőre a Freeblog két sztárszerzőjét, Lobót és The Real Trebitsch-et sikerült bevenni a buliba, de csak félsikerrel, mert kifejezetten az olvaslak.hu-ra még egyikük sem írt semmit, készül viszont egy harmadik (engem is számítva negyedik) szerző cikke, meglátjuk. A kiadók meglepően jó partnernek bizonyulnak, a Geopentől például egy akkora pakkot kaptam ma amerikai politikusok köteteiből, hogy csak néztem. A portál érdekessége még, hogy egy-egy cikket angolul is közlünk, ezeket egyelőre én írom és Móni, az angoltanárom javítja.

Iderakok egy célkitűzést: a portál akkor lesz sikeres, ha jövő ilyenkor a legnagyobb sikerű könyveket (amelyek kritikája karácsony előtt az olvasót leginkább érdekelheti) nagyrészt szemlézni tudjuk a leendő társaimmal. Viszont máris megvalósult, ami Michael Korda: Egy másik élet című könyvében annyira tetszett, hogy önkéntesen, de mégis munkaként kell könyveket olvasni, egyelőre nagyon élvezem.

Ki ellen is? – WikiLeaks-akták (Filmtekercs)

David Leigh – Luke Harding: WikiLeaks-akták – Julian Assange háborúja a titkosítás ellenTöbb szempontból is nagyon érdekes és jelentős könyv jelent meg a Guardian újságíróinak tollából, most már magyar nyelven is. Egyrészt összefoglalja Julian Assange és a Wikileaks történetét. A hírekből természetesen az információk nagy része ismert, mégis, valószínűleg csak kevesen vannak, akik a napi hírekből ilyen alaposan át tudnák látni a történet egészét. Másrészt a könyv vérprofi munka: élvonalbeli újságírók írták drámai, ráadásul megtörtént eseményekről. A könyv végig rendkívül filmszerű, a megírás módja és tulajdonképpen a történet is a maga fordulataival. Megfilmesítés után kiált – mondanám, ha nem lenne közismert, hogy valóban készül belőle film. Read more

Leslie L. Lawrence: A villogó fények kolostora

Kirívóan ízléstelen borítóval jelent meg a legújabb Lawrence-könyv, ez a tigrisen lovagló bikinis nő szörnyen néz ki. Szerencsére ha elektronikusan olvassa a könyvet az ember, akkor csak egyszer látja, nem kell naponta többször is szembesülni vele. Ennél csak a második kötet borítója ocsmányabb, érthetetlen, hogyan lehet ilyen borítókkal kiadni egy könyvet.

Magát a történetet pedig felesleges volt megírni, kiadni és felesleges megvenni is. Leslie L. Lawrence sokadik kolostori nyomozása van benne, ami semmiben sem különbözik az eddigi nyomozásaitól. Fantáziátlan, a már unalomig ismert panelekből áll az egész: Lawrence a könyvtárat akarja tanulmányozni, a kolostor vezetője furcsán viselkedik, mindenféle gyanús csoportok érkeznek, aztán embereket gyilkolnak meg. Amikor elég sokat meggyilkoltak, Lawrence megszervezi a Nagy Leszámolást, és amikor az is megvolt, még mindig hátravan egy csomó a könyvből, mert mindezeket meg is kell magyarázni.

Azt, hogy mennyire nem tud már az öreg újat kitalálni, az mutatja a legjobban, hogy egy helyszínen játszódik az egész regény, benn a kolostorban. A korábbi nagy regényeiben sokat többet utazhattunk. A legelsőnek, a Sindzse szemének például csak a legutolsó helyszíne volt a lámakolostor, addig a fél Himaláját bejárták a szereplők. A Holdanyó fényes arcában volt hajózás, táborozás, Benáresz városa és csak ezután az öregek otthona, de még onnan is kiruccantunk a papokhoz. Bejártuk Indiát, mire meglett Naraszinha oszlopa és így tovább. De ugyanez van a nőkkel is: Holdanyó izgalmas istennői helyett akivel Lawrence ebben a villogó fényes kolostorban összejön, folyton azon aggódik, hogy 29 évesen már öreg és szottyadt, ami Lawrence szerint is marhaság, erről regényt írni viszont szánalmas.

Nyilvánvaló, hogy a Leslie L. Lawrence-sorozat kb. tíz éve kimerült, Lőrincz L. Lászlónak inkább Frank Cockney életét kellene tovább írnia, és rendőrös krimivel is nagyon régen állt elő, sci-firől nem is beszélve. De felőlem írhat mesét, Lendvay-regényt, akármit, csak ezeket a lámakolostoros Lawrence-regényeket ne erőltesse már.

Titkok helyett – Tony Blair: Utazás (Filmtekercs)

Tony Blair: Utazás (borító)Nemrég nagy sikert aratott a Szellemíró című regény és film, amelynek fiktív főhőse memoárt írt a szintén fiktív brit miniszterelnök nevében, és közben egyre-másra fedezett fel titokzatos jelenségeket. Végül szörnyű titkok nyomára bukkant, amiért a film végén megölték, a titok tehát a történet szerint rejtve maradt – bár az olvasó azért megismerhette. Ennek a lényege, hogy a miniszterelnök csupán egy báb, egy színész, aki valójában csak a CIA érdekeit képviseli Nagy-Britanniában. Érdekes módon a valódi Blair vette a fáradtságot és valódi memoárjában reflektált a felvetésre, szentelt egy bekezdést a Szellemíró által felvetett lehetőségnek, amikor is világos érvekkel, röviden cáfolta. Read more

A kábítószer-csempészet szépségei – Dél királynője (Filmtekercs)

A jó regénynek a két fő vonzereje, hogy olyan tájakra és olyan emberek közé viszi el az olvasót, ahová máskülönben nem juthatna el, és ott elmesél egy jó történetet. A Dél királynője pontosan ezt teszi: a mexikói és főleg a spanyolországi kábítószer-csempészetet mutatja be egy mexikói lány sorsán keresztül, aki az adott közegben nőktől szokatlanul magasra jut a maffián belüli hierarchiában. Read more