Egyszerű történet, de a legtöbb kitűnő könyv története egyszerű, amely önmagunk kereséséről, valamint a finn nyelvről és kultúráról szól.
A második világháború alatt eszméletlen, azonosíthatatlan férfit találnak a trieszti kikötőben. Egy kórházhajóra viszik, ahol magához tér, de sem az emlékezete, sem a beszédkészsége nem tér vissza. Egy finn orvos a zubbonyára varrt név alapján azt hiszi, hogy honfitársáról van szó, ezért finn nyelvre és finn kultúrára tanítja őt, majd Finnországban egy lelkész is. Már a könyv elején tudni lehet, hogy az orvos tévedett, és ez a tévedése természetesen drámai, de a regény témája mégsem a férfi kiléte, hanem ahogy ez a gyökértelen és személyiség nélküli férfi a második világháború kellős közepén megpróbálja megtalálni a helyét Helsinkiben.
A Finnországgal való ismerkedés alapja a könyvben a nyelv: ahogy a férfi lassan megtanul finnül beszélni. A szerző olasz, de egyben hivatásos európai uniós tolmács is, és alaposan, közérthetően, néha elragadóan tud a finn nyelvről írni. Hosszú oldalakat szentel a könyvben a felépítésének, jellegzetességeinek és szépségének.
Legalább ilyen fontos szerepet kap a könyvben a Kalevala, a finn nemzeti ének bemutatása és értelmezése a főszereplő (és egyben az olvasó) számára. Hiszen nem is lehet igazán finn, aki ezt nem ismeri, és a főszereplő férfi személyiségét is a nemzeti ének elmesélésével és magyarázatával próbálják finné változtatni a tanárai.
Fontos filozófiai kérdések is felmerülnek az ember igazodási pontjairól a világban. Emlékezet és nyelvtudás nélkül egy idegen országban mindenki gyorsan magányossá válna, a főszereplő is rendkívül magányos, bármilyen kedves és odaadó társasága van is időnként. A kérdés, hogy a származásunkból eredő gyökereket és személyiséget meg lehet-e teremteni egy felnőtt férfi számára, be tud-e illeszkedni a társadalomba a semmiből. 1943-ban Finnországban persze elég speciális a helyzet: az oroszok és a németek is a “spájzban” vannak és bombáznak, vagyis az olvasó Helsinki, mint háborús hátország életébe is betekintést kaphat.
Tény, hogy olvastam már izgalmasabb könyvet mostanában, mint az Új finn nyelvtan. A szerző nem fektet elég hangsúlyt arra, hogy érdekessé tegye, megkedveltesse az olvasóval a nyelvtant vagy éppen a Kalevalát, ehelyett eleve természetesnek veszi, hogy az olvasó érdeklődik, sőt lelkesedik a fenti témák iránt – ezért a könyvet azoknak ajánlom elsősorban, akik valóban ebbe a csoportba tartoznak. (Új finn nyelvtan. 2013. Park Könyvkiadó, Budapest, 224 oldal, 2900 forint)
Szatmári Péter
Élet és Tudomány, 2013. július