EFOTT, 2023.

2022 egyik legjobb estéje volt, amikor kijutottam az EFOTT-ra: szabadság, jó koncertek és sok-sok sztár fotózni. Szerettem volna 2023-ban ezt kimaxolni, vagyis minden nap kimenni tudósítani, és már hónapokkal korábban izgalomban voltam miatta. És nagyrészt sikerült is, kisebb bukkanókkal.

A szállás: idén is szülő kísérő lehettem a B-Cool Dance Team tánctáborban, innen is köszönet érte Mészáros Gábornak. Az egész ötlet alapja ugyanis, hogy a csajok edzőtábora és az EFOTT pont egyidőben került megrendezésre 2022-ben és 2023-ban is. Nyilván segítettem a táborban is, amit kellett, fotóztam például, de minden érintettel meg volt beszélve, hogy esténként kijárok majd a fesztiválra. Fotós akkreditáció is kellett, ez szintén meglett, köszönet érte Tardi Hajninak a zene.hu-tól.

Rögtön az első nap elmentem a fontos emberek sajtótájékoztatójára, egyrészt stréberségből, másrészt nem volt más dolgom. Pont olyan volt, mint amire számítani lehetett, köszöntöttek mindenkit, és láthattam L. Simon sukorói lakost rövidnadrágban. Majd eljött az első este, ami rögtön nagyon erős volt, fotóztam egy csomót, szelfiztem a Valmarral és most először láttam élőben a BSW-t.

Szelfi a Valmarral

Kitérő: amikor elkezdtem koncerteket fotózni, elhatároztam, hogy soha, semmin nem fogok megsértődni. Pénzem, státuszom nem múlik ezen, megköszönöm, amit kapok, megteszem én is, amit lehet, kész. Most viszont a nagyszínpados biztonsági őrön mégis megsértődtem. A színpad elé ugyanis a korlátsor adott pontjánál lehetett bemenni, ahonnan jól látszott a színpad, ezért volt ott ezer ember, rajongók, tömeg, hisztéria. Kérdeztem, nem-e lehetne ugyanennyi erővel a korlát végénél bejárni, mert ott nem volt senki, onnan ugyanis nem látszik a színpad. Hát, nem… oké.

Aztán másnap este sajnos rögtön újra megsértődtem, mert a kisebbik nagyszínpad elé már egyáltalán nem engedtek be fotózni. Előző este tényleg nagy volt a színpad előtt a nyüzsi, amit úgy oldottak meg, hogy onnantól senki sem mehetett be, a vonatkozó szabályzaton nagy fekete filccel át volt húzva minden színű karszalag. De a fotósok se?! A tömegből csináljak képeket? Aznap már nem is fotóztam semmit, aztán leszakadt az ég, mentem haza aludni.

Harmadnapra Noémi is csatlakozott, ez szuper volt, együtt menni, szórakozni, véleményt alkotni. A fotózással kapcsolatban pedig bevettem a Leszarom tablettát és vittem teleobjektívet, ezzel a testalkattal tudok én fotózni a tömegből is… És tényleg tudtam, amíg az utolsó este, Azahriah előtt az igazi nagy tömeg össze nem gyűlt és Noémi rosszul nem lett. Kimentünk olyan messzire, ahol a tömeg már elviselhető volt – onnan viszont már tényleg nem sok jó képet lehetett csinálni… Mondjuk ez jó lett azért:

Azahriah az EFOTT fesztiválon

A másik probléma természetesen a kialvatlanság volt. A szokásos nyolc órám helyett öt-hat órákat aludtam, és nappal sem sikerült a többit bepótolni – lehetőségem lett volna rá, de nem tudok nap közben ennyit aludni. Úgyhogy a harmadik és negyedik estére már kicsit fásultak voltunk, akármilyen jó is volt a műsor.

Amire büszke vagyok: az esős napot kivéve minden napról született beszámoló fotókkal (szerda, péntek, szombat). Nagyobb hibák nélkül lemenedzseltük, hogy végig ott legyünk (Noémi csak péntektől). Láttuk Bruno X Spacc, a BSW, a Valmar, a Wellhello, a Halott Pénz, a Follow the Flow, ByeAlex és Azahriah nagykoncertjét, plusz a hakni sátorban Csordás Tibit, Josh és Bettit, Kozsót, a Kozmixot, Kefírt és a ShyGys-t(!)… Úgyhogy nehéz volt leszervezni és fárasztó volt végigcsinálni, mégis a fesztivál tudósítás alighanem a legklasszabb feladat ebben a műfajban.

Gyerek portrék – megnyílt a második fotókiállításom az AKH-ban

Az első kiállításom után Józsi (az AKH gondnoka, egyben kiváló salsa táncos) mindig kérdezte, mikor lesz a második, sőt egy idő után a 2023-as, év eleji időpont is realizálódni látszott.

Kérdés volt, hogy milyen képeket állítsak ki egyáltalán. Koncertfotóim vannak, nagyon jók is, de snassz lett volna ugyanazt az ötletet megcsinálni még egyszer. Az osztálykirándulás a másik téma, amit fotózni szoktam, de amikor kiválogattam 20 nekem fontos és szép emléket, rá kellett jönnöm (Noémi is segített…), hogy attól, hogy nekem mond valamit egy kép, nem biztos, hogy másnak is fog, mivel mások nem ismerik a képen szereplő gyerekeket, nem ismerik a képek mögötti történeteket.

Volt viszont egy csomó arckép a gyerekekről, és kutyasétáltatás közben jött egy ötlet, hogy a portrék fekete-fehérben talán érdekesek lennének. Gyorsan letöltöttem mobilra a csukott szemű Korinna fotóját, átraktam fekete-fehérbe és elküldtem Noéminek, akinek tetszett, így tulajdonképpen kész is volt a koncepció. Nyilván szükség volt az összes érintett szülő hozzájárulására, ezt be is szereztem, érdekes módon csak egy fiú volt, aki nem akart szerepelni.

A többi már sima ügy volt, a konvertálás megfelelő méretre, nyomtatás, keretezés, kiakasztás az AKH falára és megnyílt a második fotókiállításom. A cím: Albertfalvai Közösségi Ház, 1116 Budapest, Gyékényes utca 45–47., a nagyterem egyből a bejárattal szemben van. A belépés ingyenes, de érdemes előre érdeklődni: ha nincs foglalkozás, az AKH sincs mindig nyitva, foglalkozás közben pedig nem tudsz bemenni a terembe. Praktikusan a foglalkozások elejét érdemes megcélozni, pl. a péntek esti salsa órák elejét…

A koncertfotós kiállításom a kispesti könyvtárban

Az AKH-ban február közepén lejárt az időm, érkezett a következő kiállító a nagyterembe, ezért a megbeszéltek szerint leszedtük a fotóimat a falról. Adódott a kérdés, hogy mihez kezdjek egy nagy doboz A3-as koncertfotóval.

Az Üllői úti Szabó Ervin könyvtárba gyerekkorom óta járok, persze változó intenzitással. Például amikor 22 évesen beiratkoztam zenés CD-ket kölcsönözni, azt már visszatérésként értem meg. Aztán eltelt újabb tíz év, és könyvtárnak apró, de konkrét szerepe lett abban, hogy ideköltöztünk: jobban érzem magam olyan környéken, ahol könyvtár van a közelben, mint például ahol kocsma. De ez is több mint tíz éve volt, azóta állandó olvasó vagyok, a lányok is rendszeres kölcsönzők, voltunk itt Télapó-ünnepségen, adományoztam nekik egy rakás felesleges könyvet otthonról stb.

A fotóim a recepció mögötti falon

Valamennyire ismernek tehát, és amikor felvetettem, hogy nem tarthatnék-e fotókiállítást a koncertfotós képeimből, azonnal kedvesen beleegyeztek. Az AKH-hoz képest annyi volt az eltérés, hogy itt nem volt kiépített infrastruktúra fotókiállításhoz, apukám segített és fúrt lyukakat, majd csavarozott csavarokat a falba. Egyébként a képek ugyanazok, csak itt a kispesti ismerőseim is könnyebben megnézhetik őket…

Tehát a helyszín a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Üllői úti tagkönyvtára, 1191 Budapest, Üllői út 255., a képek rögtön a bejárattal szemben, illetve a kölcsönző pult körül vannak a falon. A nyitvatartási idő: H: 12-19, K: 9-15, Sze: 13-19, CS: 9-15, P: 13-19, Szo: 9-13 ( vagyis H-Sze-P délután, K-CS-Szo délelőtt).

Sipos Péter és konfettieső

Fotókiállításom nyílt az AKH-ban

Évek óta járunk salsázni az Albertfalvai Közösségi Ház nagytermébe, ahol mindig is voltak festmények vagy fotók kirakva a falra. Amikor a helyi amatőr énekkarról kerültek ki fotók, amelyeken idős emberek énekeltek, akkor jutott eszembe, hogy itt Pintér Sanyinak is bőven lenne esélye kiállítást rendezni. Ő kitűnő salsa táncos és kitűnő amatőr fotós, a salsa táborokban évek óta készített képeket, így a tánciskola révén a helyi kötődés is adott lett volna. Felvetettem az ötletet és mindenki lelkes volt – kivéve Pintér Sanyit, aki túl szerény volt ahhoz, hogy saját kiállítást akarjon rendezni.

Eddigre viszont megtudtam, ki a témában a kulcsember: Balázs Józsi, aki egyrészt szintén kiváló salsa táncos, másrészt az AKH gondnoka és technikusa. Felvetettem neki, hogy ha Sanyi nem, akkor én szívesen kiraknám a fotóimat… Támogatta ezt az ötletet is és mindenben segített: bevitt például Farkas Zsolt szakmai referenshez, aki szintén támogatta az ötletet. Józsi megjelölte az időpontot: 2022. január és február. Továbbá elmondta, hogy van nyomdánál ismerőse, ahol jó minőségben, olcsón lehetne kinyomtatni a képeket.

Sipos Péter és konfettieső

A következő dilemma a képek kiválasztása volt. Adott volt kb. 1500 fotó, amit az addigi 40 koncerten készítettem. Csakhogy a koncertfotók műfaji sajátossága, hogy a rajongóknak szólnak – melyiket érdemes az AKH-ban kiállítani? Ott ugyanis sokféle ember megfordul, de csak véletlenszerűen lehet köztük popzenei rajongó. Végül Noémi adta meg a megfelelő szempontokat:

  • amin nagyon szépek a fények (egy fotónál ez sosem árt),
  • valami izgalmas történik,
  • a rajta szereplő sztár abszolút közismert.

Kiválasztottam 44 képet, ami szóba jöhetett és felkértem két ismerőst, hogy zsűrizzék meg őket. Nagyjából ugyanazt mondták, amit Noémi is, úgyhogy simán kiválasztottam azt a tízet, ami egyértelműen baromi jó és ki akarom állítani. Sajnos a többi egyáltalán nem volt olyan egyértelmű, úgyhogy agyaltam és szenvedtem, melyik legyen még…

4 koncertfotóm a falon

Aztán rendeltem két képkeretet az IKEA-ból, hogy a kiállítást fizikailag is el tudjuk képzelni, valamint Józsi is kinyomtatott két képet próbaképpen. Az derült ki, hogy a keretek és a nyomtatás is jó lesz, viszont A3-ban lehetne gondolkozni A4 helyett, pénzben nem olyan nagy különbség és sokkal jobban néz ki. Csak ma derült ki, milyen jó, hogy A3-ban nyomtattunk, mert a nagy teremben éppen csak nem túl kicsik így a képek – A2-ben még jobbak lettek volna (ez persze pénzkérdés is). További apró nehézség volt, hogy a nyomdai A3-as képekből még alul 2 centit le kellett vágni, hogy az IKEA 30*40-es keretébe beférjenek… de a téli szünetbe belefért.

Az is egy dilemma volt, hogy a képeken szereplő előadóktól kérjek-e előzetesen engedélyt a képek kiállításához. Ezek már publikált képek, egyrészt a zene.hu-n, másrészt az Instagramon, nem tudom, jogilag mennyire más, ha a XI. kerületi művház falára kinyomtatva rakjuk ki őket. Nem gondolnám, hogy az érintettek közül bárki pereskedni kezdene, azt viszont illendőnek éreztem, hogy az előadók a kiállítás tényéről ne utólag értesüljenek. Úgyhogy telefonálgatni kezdtem, és a többség e-mailben, azonnal, köszönettel engedélyezte az adott kép kiállítását. Csak a magyarokat kerestem meg – Noémi üzeni, hogy ha a Backstreet Boys reklamálni szeretne, közvetlenül hozzá forduljanak…

A kiállításom az AKH nagytermében

A képeket ma kiraktuk a falra. A cím: Albertfalvai Közösségi Ház, 1116 Budapest, Gyékényes utca 45–47. A nagyterem egyből a bejárattal szemben van. A belépés ingyenes, de csak olyankor tudsz bemenni, amikor nincs valamilyen foglalkozás. Mi kedd esténként, fél 8-tól járunk oda salsázni…

Végül köszönet: Balázs Józsinak, a kiállítást alapvetően neki köszönhetem, és köszönet rajta kívül mindenki másnak is, aki fotózás ügyben valaha segített, inspirált, kritizált, engedélyt adott.

Tanácsok a Fényvillamos fotózásához

A Fényvillamos Facebook-oldalon kiírják, hogy pontosan mikor és merre jár, így könnyű elkapni és lefényképezni a kivilágított villamost. Néhány tanács a fényképezéshez:

  • keress olyan helyet, ahol nem lóg be a képbe se autó, se fa, se ember,
  • legyen viszont bármi más látnivaló, például egy templom – az üres utcán érkező Fényvillamos olyan… snassz,
  • távolról fényképezd, közelről nem néz ki jól, túlságosan látszik, hogy csak egy ócska villamos, amire égőket szereltek.

Azt reméltem, hogy a veresegyházi kacsánál hétköznapibb, unalmasabb fotótémám már nem lesz az idén. Erre tessék, a legjobb program-ötletem erre a hétvégére az volt, hogy megtekintsük a 42-es villamost… hát ez van.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Szatmári Péter (@szpeti_kirandulasok) által megosztott bejegyzés

Szép nyári fotózások

Többé-kevésbé visszatértem a fotózáshoz: a Madách után a Papp László Sportaréna melletti kiülős helyet, a dekket avatta fel az Animal Cannibals, amit Noémivel kettesben néztünk meg. Annyira nagy tömeg nem volt, nyilván a rossz idő miatt:

Kevés ember az Aréna mellett

Utána pedig a Budai Szabadtéri Színházban, Csillebércen volt Szép nyári nap előadás a Magyarock Dalszínház művészeivel, erre még Zsófit is elvittük.

Annak idején a Szép nyári nap volt a kapudrog, ami először bevonzott minket a KERO-féle Operettszínházba. Négyszer láttuk összesen, nagyon sajnáltam, mikor aztán lekerült a műsorról. Igaz, utána még számtalan nagyszerű előadást láttunk, de a Neoton musical mindig hiányzott. Tudtam, hogy a Magyarock Dalszínház műsoron tartja, de csak most jött össze, hogy meg tudjuk nézni. A színészek közül Faragó András volt az egyetlen, aki az operettes szereposztásban és ebben is benne volt, a többieket nem ismertük. Énektudásban sajnos nem is hozták azt a szintet, de a hangulat jó volt, kitűnően szórakoztunk.

Arra viszont csak ott, a nézőtéren jöttem rá, hogy színházi előadást, mint olyat még sohasem fotóztam. Gyorsan elolvastam a DPS-ről egy vonatkozó cikket, de tulajdonképpen tudtam magamtól is: az érdekes pillanatokat kellene elkapni. Ebben sokat segített, hogy öt évvel ezelőtt négyszer láttam a darabot, és tudtam, hogy mikor mi fog történni – így bőven maradt időm élvezni is az estét. Voltak más fotósok is, egy úr mögöttem például egyfolytában össze-vissza kattintgatott, ő nyilván kevésbé tudta előre, mikor fog történni valami érdekes.

A Canon 250D is beválik – nem minden képe tökéletes, viszont nagyon keveset ront el teljesen. Vagyis sokkal több a használható kép, kevesebbet is kell exponálnom egy-egy buli alatt, hogy meglegyen az a szint és mennyiség, amit ilyenkor szükségesnek érzek. Szintén bevált a Canon 55-250-es teleobjektív, gyönyörű színeket produkál, és lehetővé teszi, hogy ne kelljen közel mennem a színpadhoz, ezzel elkerülhessem a tömeget a járvány alatt.

Vettem egy Canon 250D-t és a Madáchban fotóztam vele

Az új fényképező körüli tipródásnak, a „Canon 250D vagy RP” kérdésnek az lett a vége, hogy egy lány meghirdetett egy használt 250D-t a Facebookon, nagyon kedvező áron. Érdekesség, hogy fehér színű, amitől a képek nem lesznek jobbak, de mindenki szerint tök jól néz ki. Rákérdeztem, találkoztunk személyesen és megvettem, és azzal a lendülettel mentem is tovább a Madách színházba, a Színház, szerelem és Mamma mia című műsor fotós próbájára, amit már a szép új fényképezőmmel fényképeztem.

Én még nem voltam „fotós próba” nevű színházi rendezvényen, de nagyon érdekes, kizárólag a fotósok kedvéért előadják a darabot. Ez egy Musical Plusz jellegű műsor, szólók és duettek az előadók repertoárjából, benne öt dal csak a Mamma miából. Mindezt a tetőtéren, tehát szabad ég alatt, távolságtartással, szerintem járványügyi szempontból korrekten.

Az új fényképező érdekes módon a teleobjektívvel csinált jobb képeket – a drágább, nagyobb fényerejű Sigmához mintha kevésbé tudna alkalmazkodni, az ISO érzékenységet sokszor rosszul választotta ki. A teleobjektívvel viszont igazán bizonyított, a messzeségből is szép portrékat készítettem a színészekről.

Egy technikai problémát is sikerült megoldani: a Canon 250D által használt újabb RAW formátumát, a CR3 fájlokat az Adobe Photoshop Express nem tudja kezelni. A Canon saját szerkesztőprogramja igen, de nagyon rossz a felülete, sok kép gyors szerkesztésére az a program alkalmatlan. Hosszas keresgélés után kiderült, hogy a megoldás a Faststone Image Viewer, ami nagyon-nagyon gyors, az óriási méretű CR3 fájlokkal dolgozva is, és az összes szükséges funkciót tudja. Eddig egy „koncertnyi” fotó szerkesztése 2-3-4 órás szenvedés volt, ezzel szerintem egy fél óra lepörgetem majd…

Még egy Instagramot indítottam

Annak idején adódott az ötlet, hogy az Instámat a koncertfotóimnak szenteljem – a zene.hu is megfelelően prezentálja őket, ugye a cikkekkel együtt, de miért ne népszerűsíteném őket magam is. Ha más nem, itt közvetlenül megtalálnak a zenekarok, kért már fotót tőlem a Scooter táncosa, Csonka András, Radics Gigi sajtósa, a zanzibaros Sidi stb.

Sajnos az elmúlt időszakban ez a téma kissé leült, koncertfotózásra kevés lehetőség adódott. Fotózgattam viszont a kirándulásaink közben, és néha összejött egy-egy jó kép, amit szívesen publikáltam volna. A meglevő Instám koncertfotós koncepcióját nem akartam felrúgni, idővel folytatni szeretném, úgyhogy végül csináltam egy új Instagram accountot a kirándulós képeknek. Az ilyesmit régen nem támogatta az Insta, most viszont már kényelmesen lehet váltogatni az oldalaid között.

Az új accountnak fantáziadúsan az szpeti_kirandulasok címet adtam, és virágok, fák, madarak és tájképek lesznek rajta. Van már három hónapnyi anyagom hozzá, úgyhogy naponta rakok ki egy-egy képet – mire behozom magam, talán a koncertfotózás is beindul újra…

Esküvőfotózás Canon 760D-vel

A lakással, autóval és sok más dologgal ellentétben a fényképezőgépeket alaposan ki lehet próbálni előzetesen, akár többféle típust is. Így jöttem rá, hogy a Canon M100 nekem túl kicsi, hogy az RP tökéletes, csak iszonyú drága, a következő kör témája pedig ez volt: mit tudnak a modern, crop szenzoros, tükrös Canon fényképezők?

A Canon 250D-t néztem ki, mert a kategória többi szereplője nagyobb, nehezebb és drágább. Konkrétan 250D-t viszont sajnos sehol sem lehet bérelni, ezért a műszakilag hasonló 760D-t béreltem ki egy hétre. Nóra esküvője volt az alkalom a tesztelésre, és hogy ne az esküvőn derüljenek ki a problémák, előzetes fotózásokat tartottunk. A közeli parkban csináltunk jegyesfotózást, ahol Noémi játszotta a vőlegényt és Dóri a menyasszonyt, nagyon kedves képek lettek. Aztán körbefényképeztem Zsófi iskoláját az évzáró videóhoz, a változó helyszínek és fényviszonyok miatt ez is jó tapasztalat volt. Elméleti felkészülésként pedig a Digital Photography School megfelelő cikkeit olvastam el – a DPS minden fotós témához, így az esküvőfotózáshoz is megfelelő eligazítást nyújt.

Az esküvő és a fotózása is jól sikerült. Nóra fotógén menyasszony, Laci fotogén vőlegény, Noémi pedig csinos tanú volt a piros ruhájában. A Canon 760D-vel pedig nagyon egyszerű dolgozni – előre tudtam, melyik 2-3 beállítást fogom használni, és azokkal simán végig is fotóztam a napot. Az 1100D-hez képest sokkal szebb színe van a képeknek, mélyebbek és valószerűbbek a színek, sokkal több kép sikerült jól, mint a régivel sikerült volna. Viszont ISO 1600 felett ugyanúgy megfigyelhető a zajosodás, ami azért ciki, mert a váltás alapvetően a túl sok képzaj miatt kezdett foglalkoztatni.

A tanulság, hogy nagy méretben is hibátlan, profi képeket csak iszonyú drága eszközökkel lehet készíteni, az én fotóimnak viszont nem szükséges ilyen szinten tökéletesnek lennie. A sima modernizáció viszont érdekes lehet: szebb színek, nagyobb felbontás, vezeték nélküli képletöltés – és azért a Canon 250D sem kifejezetten olcsó. De ha legalább lenne mit fotózni ismét rendszeresen… (sóhaj)

View this post on Instagram

#wedding #justmarried #esküvő

A post shared by Szűcsné Tóth Nóra (@tothnora89) on

Videó arról, hogy a koncertet fotózok

Készült egy videó arról, ahogy koncertet fotózok: múlt nyáron az Arénábban Luis Fonsi Radics Gigivel együtt énekelte el az Échame La Culpa című slágert. A közönségből valaki pont olyan szögben vette fel, hogy én is beférjek a jobb oldalon, amint fotózok (00:30-tól). Nincs benne semmi extra, csak egy szép emlék, 2019 egyik legjobb bulija volt.

(Az eseményről Noémi írt beszámolót, az én fotóim pedig az Instán itt vannak)