Az alapötlet az volt, hogy tengerparton nyaraljunk, de lehetőleg olcsón. Így választottuk ki a szeptemberi, tehát utószezoni Bulgáriát. A konkrét időpontot a WizzAir menetrendjéhez igazítottuk (hétfőtől péntekig), lett szállás, a csajokat kikértük az iskolából, magunkat a munkahelyünkről.
Két hibát követtünk el. Az egyik, hogy előbb a külvárosi szállást fizettük ki, mint hogy a programokat megterveztük volna, ezért buszozni kellett, ha a városba akartunk jutni. A másik hiba az volt, hogy a Bookingon nem olvastam el elég figyelmesen a medencéről szóló kommenteket. Az volt a terv, hogy délelőtt kirándulunk vagy strandolunk, a délutánt pedig a szállodai medencében töltjük. Csakhogy a medencében a víz olyan hideg volt, hogy ha egyáltalán be tudtunk menni, 10-15 percnél többet semmiképpen nem lehetett benne tölteni…
Az utazás jól ment: a WizzAir odafelé összeültetett minket, pedig nem fizettünk érte, és hazafelé is csak két sor távolság volt köztünk (Barcelonából hazafelé a Ryanair képes volt a 2. és 39. sorba ültetni minket Noémivel). Érdekesség, hogy az embereknek még mindig tanulni kell, hogy a gyors utascsere nem kapitalista ármány, hanem mindannyiunk, sőt az utánunk jövők érdeke is. Vacakolni a csomaggal, illetve más helyére ülni, hogy aztán várni kelljen rád, mindenkivel szemben illetlenség.
A homokos tengerpart nagyon bejött: szép és biztonságos volt, sokáig leért a lábunk, Dórit is be lehetett engedni egyedül. Szarafovóban a „központi” beachen, illetve Burgaszban is mindenhol volt tiszta mosdó.
Az utószezon miatt viszont minden kihalt volt – valószínűleg a Sunny Beach nevű helyre kellett volna menni nyaralni, húsz kilométerre északra, ott talán nagyobb élet van még ilyenkor is. Az a baj, hogy se előtte, se azóta nem jöttem rá, hogyan lehet oda eljutni. Vonat nincs, busz jár állítólag, de erről semmilyen információ nincs sehol. Én eddig minden nyaralásunkat, minden nyugati városban, minden programunkat a Google Mapsben meg tudtam szervezni – a bulgáriai járatok viszont nincsenek oda feltöltve…
A fürdésen kívül járkáltunk tehát Szarafovóban és Burgaszban. Szarafovó igazából olyan, mint Balatonboglár lehet így szeptemberben (kihalt), Burgasz pedig mint Nyíregyháza – egy délutánt el lehet sétálgatni, de ennyi.
Az árak olcsóbbak, mint itthon, például minden nap étteremben tudtunk ebédelni. Egyszer ért csak meglepetés, amikor a kikötői Dalyana étteremben a húshoz nem értették hozzá a köretet: sült húst kértünk és azt is hoztak, csak körülötte nem volt semmi… Angol nyelvtudás, illetve kártyaelfogadás az éttermekben van, de sehol máshol nincs (fagyizó, busz, cukrászda: cash kell, meg mutogatás). Még szerencse, hogy az összes mobil és az adatroaming működött (kösz, Brüsszel!)
Úgyhogy nem volt rossz, sőt négyesben együtt nyaralni kifejezetten jó volt, a homokos tengerpart is egy élmény – de ha legközelebb repülünk, valami izgalmasabb helyet fogunk választani.