Manapság sokfelé szerveznek számítógépes tanfolyamokat időseknek Kattints Nagyi! és hasonló fantáziadús címekkel, sőt tavaly az állam szétosztott ötezer(!) laptopot idősek között, és nekik is tartottak képzéseket. Ilyenkor mindig elszörnyedek: miért PC-ket használnak arra, hogy az időseknek megtanítsák az informatikát? Miért nem táblagépeket?
A személyes tapasztalat, hogy anyukám és az ő barátnője is az elmúlt években kezdett el internetezni. Anyukámnak táblagépet vettünk, a barátnője PC-t vásárolt. Anyukám élvezi és naponta, rendszeresen használja a táblagépet – a barátnője inkább csak szenved.
A probléma, hogy egy informatikai eszköz használata újfajta absztrakciót igényel, új eszközök, új fogalmak megismerését. Kezdjük a hardverrel: egy PC használatához (legyen az akár laptop, akár asztali gép), kell egy megfelelő méretű asztal, szék, a közelben konnektor. Oda kell ülni a géphez – amíg a táblagépet édesanyánk egyszerűen kézbe veszi, miközben a megszokott, kényelmes foteljában ülhet.
PC-n meg kell ismerkedni az egér használatával, ami szokatlan finommozgást, ügyességet és absztrakciót igényel – a táblagépet viszont a világ leginkább kézreálló és intuitív módszerével, az ujjával használhatja. Start menü, böngésző, URL – csupa misztikus bonyodalom és furcsaság, a táblagépen viszont ott az ikon, csak rá kell bökni az ujjunkkal.
Nyilván végig kell gondolni, édesanyánk mire kívánja használni a készüléket. Az én személyes igényem az volt, hogy képeket tudjak küldeni anyának az unokáiról, ehhez a táblagép tökéletes. Youtube, híroldalak, Facebook, Instagram – ezekhez is. Külföldre költözött gyerekek esetén: Skype, ehhez sem kell asztali gép.
Szövegszerkesztés: ehhez már valóban az asztali gép a jobb, de hányan akarnak idős rokonaink közül szöveget szerkeszteni? Egy másik rokonom, Guszti bácsi például akart, hiszen cikkeket írt újságokba, meg leveleket, verseket, naplót, neki nyilván asztali gépe volt. De egy átlagos Kattints Nagyi! tanfolyam résztvevőit én biztosan nem ezekkel terhelném először…
…és ha már táblagép, legyen 10″-os a jobb láthatóság miatt.
A kötet akár a folytatása is lehetne Barabási-Albert László világhírű, Behálózva című könyvének. Mint ismert, Barabási számtalan területen rámutatott az életünket alapvetően befolyásoló hálózatok jelenségére, legyenek azok akár a sejtjeink, akár a számítógépeink hálózatai, és természetesen bemutatta az emberek közötti kapcsolatok hálózatát is. E könyv szerzői, James H. Fowler és Nicholas A. Christakis szintén foglalkoznak, ahogy a hálózatok matematikai jellegzetességei az emberek közötti kapcsolatok során megjelennek, és sokkal nagyobb mértékben befolyásolják az életünket, mint az korábban gondoltuk. 
Érdekesség, hogy munkaügyekből kifolyólag még két felső kategóriás telefont is alkalmam nyílt kipróbálni. Az első egy 
Pollner majdnem egy éve ajánlotta ezt a könyvet, fel is keltette az érdeklődésem, de ennyi idő kellett hozzá, hogy a könyvtárból ingyen ki tudjam hozni. De nekem nem nagyon tetszett. Valóban nagyon alaposan, túl alaposan is körüljárja az ingyenesség témáját közgazdasági szempontból. Ezzel azonban semmi mást nem bizonyít, mint hogy az internetes ingyenességben semmi különös nincsen: megvan a közgazdaságtani magyarázata, és számtalan, nem internetes analógia adódik akár történelmi messzeségekből is. Ráadásul a könyv alcíme: A radikális árképzés jövője – az alcím hazudik, egyáltalán nincs szó a jövőről, csak a múltról és a (2008-as relatív) jelenről.
