Az év játéka: Soccer Stars

(Régi tervem, hogy a Commodore Világ legendás cikkeinek mintájára én is megpróbálkozzak a játékleírás-készítéssel. Az alábbi bejegyzés erre egy kísérlet.)

Gombfoci mobiltelefonon, kizárólag más játékosok ellen – erre az egyszerű alapötletre épül a Soccer Stars. Lehet gólra vagy időre játszani, telefonon, táblagépen vagy böngészőben, de az alapelv mindig ugyanaz: gólt kell rúgni az ellenfél kapujába. Read more

Az év műszaki cikke: Huawei Ascend G620

Huawei g620Idén is csereberéltük a telefonokat a családban: a régi HTC-met anyukámnak adtam, Noémi kapott egy új Lenovót, én pedig régóta vágytam egy Windows Phone-ra, úgyhogy rám szállt az ő Nokiája. Tetszettek nekem a Windows Phone csempéi, de egy idő után a Windows Phone 7.5-ös rendszer már olyan kompromisszumokat követelt, ami elfogadhatatlan volt: Google Calendar szinkronizáció? Instagram? Soccer Stars? Windows Phone 8-as? 10-es?

Némi keresgélés után aztán megállapítottam, hogy a HTC és a Microsoft egyaránt kisstílű, olcsójános társaságok: ha kiadok 40 ezer forintot egy mobiltelefonért, 2015-ben ne már, hogy ne legyen benne vaku! A Huawei viszont ennyiért olyan készüléket ajánl, ez a G620, ami műszakilag minden olyasmit tartalmaz, amit a márkásabb készülékek csak 30 ezer forintért drágábban:

  • 5″-os képernyő. Gondolkoztam, hogy ez a tepsi kialakítás nem fog-e zavarni, de ellenkezőleg: imádom, hogy ilyen nagy és szép képernyője van. Aktív Instagram-fogyasztó lettem csak a szép képek miatt.
  • 8 megapixeles kamera hátul, ami kifejezetten jó minőségű képeket készít. Van vaku is… és 2 megapixeles előlapi kamera szelfizéshez.
  • “Gyors”, amit műszaki adatokkal is le lehetne írni, de a lényeg, hogy akadozás nélkül megy rajta minden, amit használok, a játékok is.
  • Az akkumulátora csak átlagos, viszont két szoftveres megoldás nagyon sokat segít az akkuval való spórolásban: az egyik kilövi a háttérben futó programokat, a másik egy ultra-energiatakarékos mód, mindkettő alapból fel volt rá telepítve.

Kérdés volt persze a minősége és a tartóssága: ezt a készüléket fél éve használom, párszor leejtettem, párszor nedvesség érte kajától, üdítőtől, de egyáltalán semmi baja nincs, úgyhogy fölényesen nyerte nálam az Év Műszaki Cikke díjat.

Ingress

Az utóbbi időben elkezdtem Ingresst játszani – módjával, de azért rendszeresen tolom. Ez egy nagyon érdekes augmented reality (kibővített valóság) játék, vagyis valódi objektumoknak feleltet meg virtuálisakat. Mert ha nem is látszik, számtalan köztéri objektum valójában portál, amely egzotikus anyagot termel, és utóbbiakat felhasználva a portálokat tovább lehet fejleszteni, illetve összekötni egymással. Ezek így még több energiát termelnek, hármat összekötve pedig le tudjuk fedni a köztük levő területet, az alatt pedig az emberiség már biztonságban élhet… Az emberek védelmére két párt is létrejött, a zöldek és a kékek egymás ellenében próbálják lefedni a területeket és elhappolni a portálokat, jelenleg a világ lefedett részének 66%-a a kékeké, vagyis vezetünk! Minderről van egy látványos videó is:

Amint a videóban is látszik, a játék alapja és egyben a legfőbb kihívás, hogy a portálok manipulálásához személyesen oda kell menni hozzájuk. Az lesz menő, eredményes játékos, aki hajlandó járni a várost és rendszeresen felkeresni portálokat. Van egy városnéző jellege is az egésznek, de ez persze elég sok időt igényel, és természetesen nem a tél az ideális időszak erre.

A játékhoz androidos mobiltelefon kell GPS-szel és adatforgalommal, és ami először megtetszett, az az Ingress dizájnja: iszonyú látványos, pont olyan, mint a filmekben a futurisztikus számítógépes felületek, és a hangja is ugyanilyen jó. Nagy élmény, hogy ilyen látványos, illetve a hétköznapi valóságot érdekesen módosító játékot tudunk futtatni egy szimpla mobiltelefonon. Azaz… gyors processzor, sok memória és nagy képernyő azért ajánlott – az én HTC Desire készülékem 2.3-as Androiddal alapvetően elegendő hozzá, ha már elindult, de iszonyú sok, 2-3 perc(!), amire elindul és érdemben játszani tudok vele. A jó hír, hogy adatforgalomból kifejezetten keveset használ, a rossz hír, hogy akkumulátorból viszont kifejezetten sokat, ami persze nem is csoda, hiszen GPS, internet és képernyőkijelzés együttesen kell hozzá végig.

Arra kell még felkészülni, hogy a külső szemlélő számára egy Ingress-játékos néha furcsa látványt nyújt: most először használtam például GPS-navigációt ahhoz, hogy eljussak a közértbe, és csütörtök reggel 8-kor a kispesti mellékutcákon is furcsa hatást kelt, ha valaki a telefonja segítségével próbál tájékozódni. Nem beszélve arról, amikor a Szent István Bazilika mellett áll valaki, de véletlenül sem néz fel a templomra, szigorúan csak a telefonját nyomkodja. Vagy otthon, este elmagyarázni: “Hová mész, szívem, ilyen késő este, egyedül?” – “Csak leugrok ide a sarokra, őőő, portált hackelni…”

Két kellemetlen korlátozás van még, az első, hogy a részvételi lehetőséget külön kérvényezni kell a játék oldalán és az engedélyre 2-3 hetet is várni kell. A már aktív játékosok viszont tudnak meghívni újakat – nem tudom, így gyorsabb-e, de ha valakit érdekel, írjon e-mailt. A másik, hogy az objektumok portállá minősítése ugyanilyen lassan megy annak ellenére, hogy mindenféle marhaságból megengedik, hogy portál legyen. A Szent István Bazilika például 13 portál egyszerre, a vele szemközti fal pedig a 14. portál a környéken. Nekem is voltak már vicces ötleteim, meglátjuk, mi lesz belőlük – ugye nyilvánvalóan olyasmiben érdemes meglátni a portált, aminek amúgy is rendszeresen a 30 méteres körzetében tartózkodsz…

Update: egy hónap telt el és már egyáltalán nem játszok Ingresst – az a baj vele, hogy mint minden közösségi játékban, az előrelépés rendszerességet és egyre több időt igényel. Vagyis rendszeresen meg kell jelenni egy-egy portálnál és ott hackelni, nekem pedig nincs időm csak a játék kedvéért járni a várost, még a kerületet sem. Sikerélményt sem ad eleget: egyszer sikerült lefedni egy kisebb területet a környéken, de már másnapra lerombolták a zöld ellenfelek. Ha folyamatosan játszanék (járnám a várost), vissza tudnék vágni, de ennyit már nem ér meg az egész. Kipróbálni azért érdekes volt.

move to/by T-Mobile

Nyilván vágytam már egy okostelefonra én is. A vágyaim nevotábbja egy Windows Phone 7-es készülék, mert az stílusos és egyedi lenne, ráadásul az ikonok mérete is nagyobb, de anyagilag most nem fér bele, úgyhogy maradt az Android. Tulajdonképpen ez sem lett volna sürgős, de mikor egy akcióban a T-Mobile belépő szintű (legolcsóbb) androidos készülékét (move by T-Mobile, ez a neve) féláron lehetett megvenni, akkor elcsábultam.

A számom ugyanaz maradt, ugyanaz a hetvenes, viszont most már a T-Mobile hálózatában működik, tehát a T-re vonatkozó tarifákkal vagyok hívható.

Jó választás volt egyébként, másnak is ajánlom: ez egy Alcatel-készülék a T márkaneve alatt, masszív, erős, remélem, hogy tartósan is az lesz, és mindent tud, amit a sokkal drágább társai. A kamerája gyenge, megapixelre és minőségre is, de ez engem nem nagyon zavar, illetve a kijelzője is gyenge, ez már inkább, ez volt az igazi kompromisszum a választásánál. Kisebb a képernyője, 2,8″-os, ez még nem lenne baj, mert az egész készülék kicsi, ez inkább előnyös, viszont irtó kicsi a felbontása is, 240*320 pixel, ami elég randa képet jelent. Funkcionálisan nem probléma, olvashatóak a betűk, csak rondák. Úgyhogy ez a kompromisszum, viszont a potom ár tartalmazza az Android teljes funkcionalitását, gyorsaságát és kényelmét, kitűnő ajánlat.

move by T-Mobile készülék

Az jutott még eszembe, hogy bárki kitalálhat dolgokat: internetes levelezést, érintőképernyős telefonos operációs rendszert, közösségi oldalt – a Google megcsinálja jobban és olcsóbban. A Nokia vagyont érő csúcskészülékén, az N8-ason például amikor a kezembe került, 10 percig(!) tököltem, és a teljes menürendszert végig kellett szenvednem, mire fel tudtam csatlakozni vele a wifire. Az Androiddal ez kettő érintés. Vagy ott a Facebook, ahol letiltottam valakit az üzenőfalról, majd úgy gondoltam, visszavonnám a letiltást. Négy hónapig próbálkoztam különböző módszerekkel, mire sikerült. Arról pedig teljesen lemondtam, hogy valaha is szabályozni tudjam, melyik bejegyzésemet ki láthatja – a Google Plusban ez elsőre és tökéletesen megy. A Gmail pedig a webes használhatóság abszolút csúcsteljesítménye, szemben mondjuk a Microsoft Outlookkal, ami ráadásul fizetős…

Okostelefonok látássérülteknek (Népszabadság)

A mobiltelefonoknak kezdettől fontos szerepük volt a látássérült emberek életében, akik nehezebben tudnak közlekedni, így ritkábban mozdulnak ki otthonról, inkább csak telefonálnak. Az is különösen fontos, hogy bármilyen helyzetben segítséget tudjanak kérni.

A használatnak eddig azonban számos nehézsége volt, hiszen a mobiltelefonok egy vak ember számára (a csörgésen és a billentyűhangokon kívül) semmilyen hangos visszajelzést nem nyújtottak. Sem a telefonkönyvet, sem az SMS-szolgáltastást nem tudták kihasználni, és a hívni kívánt számokat is egyesével be kellett billentyűzni, csak a gyorshívó gombok jelentettek némi segítséget. Read more

Milyen telefont érdemes választani? (Vakok Világa)

Sokan keresik meg alapítványunk munkatársait azzal a kérdéssel, milyen mobiltelefont érdemes manapság vásárolni. Számos gyártó sokféle készüléke érhető el, és egyre terjednek az érintőképernyős telefonok, bár ma már azok vakos kezeléséhez is vannak megoldások. Az alábbiakban megpróbálok útmutatót adni a választáshoz, amire viszont nincs módom kitérni, az a három szolgáltató saját kínálatának elemzése. Ez egyrészt nem látássérültügyi probléma, másrészt a kínálat túl gyorsan változik, vagyis mindenkinek magának kell kiválasztania a neki megfelelő szolgáltatót és tarifacsomagot.

Három olyan lehetőség van, ami széles körben elérhető, magyar nyelvű beszédtámogatást nyújt és legális: a megfelelő Nokia telefonokra megvásárolható kétféle képernyőolvasó program, a Talks és a Mobile Speak, valamint az iPhone készülékek. Read more

ZTE Blade és más telefonok

Annál a felismerésnél tartottam a múltkor, hogy a valódi problémát a számítógép nélküli internetezés jelenti, hogy ne kelljen minden apróság miatt beülni a gép elé. Erre egy telefon még alkalmasabb is, mint egy Kindle, ezért rendeltünk is egy Samsung Galaxy 3-at.

A következő felismerés az volt, hogy ha egyszer itthon vagyok, Noémi telefonja is pont ugyanúgy megfelelne a célnak, ő pedig úgyis szeretett volna egy érintőképernyős készüléket. A Galaxy 3 viszont neki nem tetszett, ezért a rendelést lemondtuk. A boltban megtekintettük a T-Mobile Pulse Mini készüléket, de túl kicsi kijelzője volt, aztán egy másik Samsungot, ami nagyjából jó lett volna, de még gondolkoztunk, szóba került Gergő iPhone 3G-je is, szóval durva volt, amit idén ezzel a témával kavartunk.

És aztán felfedeztük a ZTE Blade-et. A ZTE Blade vadonatúj típus, és az egyik legjobb választás, ahogy azt meg is írták róla több helyen. Androidos, és van benne wifi, Bluetooth, rádió, GPS, és 800*480-as a kijelzője, ami a gyakorlatban gyönyörű szép képet jelent, és mindezt 38 ezer forintért. Az Androidból kifolyólag pedig tényleg mindent tud, amit fent elképzeltem, levelek, RSS, hírek, moziműsor. Úgyhogy szombat reggelente, amíg a csajok alszanak, én már nem a géppel zajongok, vagy a laptoppal költözök ki a nagyszobába, hanem az ágyból, néma csendben olvasom el a híreket. (Az alábbi kép a Bigyóblogból való.)

ZTE Blade

Kisebb hiányosságok azért voltak, például a jelek szerint a kínaiak (a ZTE kínai márka), ha csak rajtuk múlik, kevésbé adnak a minőségre: az első Blade érintőképernyőjének két nap után feljött a jobb alsó sarka. Visszavittük. A T-Mobile-nál hiánycikk a készülék, ezért nem tudtak rögtön egy másikat adni. Vártunk, és négy nap után küldtek egy SMS-t, hogy mehetünk a másikért. A boltban várnom kellett, mert a cserekészüléket csak a szervizes adhatja ki, aki viszont éppen a beérkezett szállítmányokat adminisztrálta, amit szintén csak ő végezhet el, amíg a többi eladó ott unatkozott. Kivártam, sorra kerültem. Kiderült, hogy ZTE Blade egyáltalán nincs a boltban, az értesítő SMS tévedés volt. Az is kiderült, hogy a szemközti, másik T-Mobile boltban mindkétszer volt raktáron Blade, de az első alkalommal még nem lehetett megoldani, hogy áthozzanak egyet – a második alkalommal, talán a kolléga érezte a hangomon a feszültséget, már simán megoldható volt…

Samsung Omnia 7 készülék Windows 7 operációs rendszerrelÉrdekesség, hogy munkaügyekből kifolyólag még két felső kategóriás telefont is alkalmam nyílt kipróbálni. Az első egy Samsung Omnia 7 volt Windows 7-tel, és a Windows 7 egyszerűen kurva jó. Itt van egy teszt róla. Gmail kliens, Twitter kliens, Facebook-kliens, GReader kliens, mindegyik nagyon jól használható volt, ráadásul gyönyörűen illeszkedtek a Windows 7 általános stílusához. A Facebookon a képeket például úgy lehetett lapozgatni, mintha a képek közvetlenül a telefonon lettek volna. Az Internet Explorer pedig simán veri az androidos böngészőt, nagyszerű élményt nyújtott az egész telefon. Mondjuk a felület ízlés kérdése is, Noéminek az Android tetszik jobban, engem a Windows 7 stílusa és működése teljesen elvarázsolt.

A másik telefon egy HTC Desire Z, Androiddal, és éppen most is nálam van. Ez ugyanolyan felsőkategóriás mint a Samsung Omnia 7 volt, gyors processzor, 5 megapixeles kamera, nagy képernyő, és tényleg mindenben jobb a megvásárolt ZTE Blade-nél egy kicsit. Az ára viszont a két és félszerese annak, vagy mondjuk úgy, hogy hatvanezer forinttal olcsóbban vettünk olyan telefont, ami egy kicsit valóban lassabb, de a gyakorlatban ennek nem sok jelentősége van.

Egy közös van az összes telefonban egyébként, hogy dolgozni, mondjuk szöveget írni egyiken sem lehet. Ezek a virtuális billentyűzetek elég jók, például egy azonosító vagy jelszó beírására, de folyószöveget, főleg az ékezetek miatt képtelenség folyamatosan írni rajtuk.

Az ultimate megoldás pedig az ilyen netezgetéshez nyilvánvalóan egy táblagép lenne. Ha lemegy az áruk valami megfizethető szintre, sokkal könnyebb lesz már karácsonyi ajándékot választani nekem…

Samsung Galaxy Tab