Szatmári Péter

Jó év volt a 2011-es is, hasonlított 2010-hez: egészségesek voltunk, békességben és boldogságban éltünk hármasban. Az is hasonló volt, hogy Noémi itthon volt Zsófival, én pedig az alapítványnál dolgoztam, 2012. ebből a szempontból rögtön januártól más lesz, mert Zsófi bölcsődébe fog járni. Noémi Zsófi nevelése mellett sikerrel haladt előre a mérlegképes könyvelői végzettség felé, én pedig az angol nyelvtudásomat igyekeztem felfrissíteni és új könyves oldalt indítottam.

Temetés idén egy sem volt, bár sajnos meghalt Bartha Zsuzsa, csak nem akart magának temetést. Volt viszont egy esküvő is, Teri, az unokatesóm feleségül ment Robihoz, majd októberben megszületett a kislányuk, Brigi. Tegnap éppen meglátogattuk őket, Brigi nagyon aranyos, szépen elnézelődött a kezemben, Zsófi viszont alig mert hozzányúlni, a másod-unokatesó olyan kis törékeny még.

Toplisták: a két legjobb film, amit idén láttam, a Szellemíró és A király beszéde volt, függetlenül attól, hogy mindkettő még 2010-ben jelent meg… Moziban az IMAX 3D-s utolsó Harry Potter, a Paul és a Mission: Impossible – Fantom protokoll jött be leginkább. A könyvek között szintén a Szellemíró, az Imágó és a Dél királynője a nyertesek.

Célkitűzések

A legtöbb tavalyi célkitűzésemet csak “majdnem” sikerült elérni. Fogytam 7 kilót 12 helyett, ez sem olyan rossz, jövőre a cél: 9 kiló mínusz.

400 kilométert kocogtam az idén, de ami sokkal viccesebben hangzik: 537 alkalommal futottam körbe a közeli focipályát… Egyszerre a félmaraton (a 4 Sziget-kör) sajnos nem jött össze, 3 kört egyben viszont többször is le tudtam már futni. Ilyenkor két körön át jól megy a futás, a harmadik kör viszont már csak szenvedés és kín. Az utolsó alkalommal volt olyan, hogy a harmadik kör is dinamikusan és erőből ment, és ez reményt ad, hogy ha még néhányszor sikerülne ilyen módon három kört futni, egyszer majd belevágok a negyedikbe is – remélhetőleg 2012-ben.

Könyvírás: könyvet írni nehéz. Maga az írás még menne, hiszen kb. hetente szoktam írni 5-6 ezer karakteres cikkeket vagy blogbejegyzéseket. A probléma, hogy egy könyv kb. 100 ezer karakternél kezdődik, és mivel nem tudom folyamatosan írni, nehéz újra és újra felvenni a fonalat. A jó hír, hogy az ünnepek alatt volt időm, és meg is írtam egy könyv nagy részét. A témája a látássérültügyi informatika, és most 94 ezer karakternél jár, innen már be tudom fejezni a szokásos hétköznapi tempó mellett is. Egy pályázatra akartam beadni, de aztán meggondoltam magam, kerestem viszont rendes kiadót neki. Állítólag ki is adják, ha befejezem, meglátjuk.

Három angol nyelvű könyv: ez megvolt, újságcikkek a Vakok Világán kívül megvoltak, Balaton-átúszás 2:09 alatt, de megvolt. Trychydts segítségével sokat fejlődtem a fotózásban, a videózásban semmit, az írásban nem tudom, 2012-re mondjuk ezek nem olyan fontosak. Összesítve tehát:

Célok 2012-re:

• 9 kilót lefogyni,
• félmaraton lefutása (4 kör a Margit-szigeten),
• befejezni és kiadatni a könyvemet,
• letenni az Euro B2 szóbeli angol nyelvvizsgát (mivel csak írásbelim van még).

Másodlagos célok:

• Balaton-átúszás 2 órán belüli idővel (ha megrendezik és ha eljutok rá)
• olvaslak.hu: legalább 52 cikk (kb. hetente egy), a meglevő szerzők megtartása, újak bevonása.

Végül egy karácsonyi családi fotó:

Óriási siker volt tavaly nyáron a könyv alapján készült film, ami Roman Polanski rendezésében Ezüst Medve díjat nyert a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon. A film körüli felhajtás összefüggésben volt a rendező magánéleti botrányával, de a színészek ettől függetlenül is nagyszerű teljesítményt nyújtottak, ahogy a rendező maga is. A papíros változatot tehát nagyon nehéz a film sikerétől függetlenül értékelni – most mégis erre teszünk kísérletet. read more »

Bud Spencer alighanem a legnépszerűbb filmszínész Magyarországon. Alakításai évtizedek óta leültetik a nézőket a tévé elé, poénjai és az általa kiosztott pofonok pedig legendává váltak. Nem véletlenül óriási siker tehát Bud Spencer önéletrajza is, hiszen a nézők kíváncsian várják a filmeket kiegészítő történeteket a poénok és a pofonok hátteréről, valamint a filmekből ismert gyönyörű tájakról. read more »

Jó évünk volt, természetesen, nekem valószínűleg életem legjobb éve volt 2010. A világot ugyan nem sikerült megváltani, de az influenzát kivéve egész évben egészségesek voltunk, boldogságban és békességben töltöttük az időt és neveltük a kislányunkat. A részleteket tekintve természetesen Zsófi kívánkozna előre, de a szokásos havi beszámolók után sokat már nem tudok írni, talán azt, hogy pontosan a tankönyvi adatok szerint növekszik, Gabi mondta, hogy Zsófi ilyen EU-szabvány kisgyerek. Nagyon érdekes, ahogy viselkedni kezdett, meg jár, totyog fel és alá, majd az lesz még ennél is érdekesebb, amikor beszélni kezd.

A munkahelyemen is elég jó évünk volt, csak az ősz lett zűrösebb a kelleténél, de végül is pont azért mentem vissza az alapítványhoz, hogy ne unatkozzak. Plusz, hogy a vezetéssel foglalkozzak, ne csak szakmai kérdésekkel, ez így is történt, úgyhogy ez is rendben volt.

Ami rossz volt, hogy meghalt nagymamám. Viszont 90 éves volt, szerető családi körben hunyt el, és még találkozott a dédunokájával, úgyhogy azt hiszem, ennél sokkal többet senki sem kívánhat. Az esküvők és a temetések aránya 2009-ben 2:0, 2010-ben 0:2 volt, remélem, 2011-ben ismét esküvőből lesz több. Nem tudom, a keresztelőket ide lehet-e számítani, idén Zsófié volt, és jövőre is kinéz néhány.

Én nem fogadalmakat, hanem célkitűzéseket tettem tavaly, de mióta szeptemberben összefoglaltam őket, tulajdonképpen nem sok minden változott meg ezek ügyében sem. Anyagilag kijöttünk, a Balaton-átúszást azóta sem rendezték meg, lefogyni sem sikerült, a Harry Pottereket viszont kissé elszórakoztam. Elkezdtem ugyanis a hetedik részt még szeptemberben, de ez az utolsó sajnos angolul is sokkal gyengébb az előzőeknél, úgyhogy nem volt kedvem hozzá és abbahagytam. Decemberben gondoltam meg, hogy ha már ez volt az egyik 2010-es Nagy Célkitűzésem, igazán elolvashatnám mégis. Csakhogy a december hónap a jellegéből adódóan alkalmatlan egy ilyen hosszú és angol nyelvű könyv elolvasására, úgyhogy most, január 1-jén este a 660. oldalon járok. Holnap vagy hétfőn nyilván befejezem, és akkor ki lehet pipálni ezt is a listán, összességében tehát a fogyókúra volt az egyetlen igazi kudarc.

A kissé könyvmolynak tűnő Isolde valamikor leírta, hány könyvet olvasott el az előző évben, és kíváncsi voltam, hozzá képest én mennyit olvasok. Le is írtam, hogy 2009-ben 61 darab könyvet olvastam ki – és annyira tudtam, hogy Trychydts is be fog szállni. És el is vitte a Legnagyobb Könyvmoly címet, ami nem baj, nekem sokkal inkább futásban kellene tartani vele a lépést.

2010-ben a legjobb könyv, amit olvastam, a PreZENtáció volt és a Harry Potterek – nem volt nagy mezőny. A legjobb filmek a Vasember 2, az Eredet és a Terhes társaság voltak, a legjobb zenéje pedig Lady Gagának volt, amit azért tartok fontosnak közölni, mert önmagában a csaj körüli felhajtás még nem lenne elég ahhoz, hogy az ő számait hallgassuk meg a legtöbbször a számítógépen, az autóban és a tévében is.

Célkitűzések 2011-re:

1. Lefogyni 12 kilót – ez talán reálisabb cél, mint a tavalyi 28.
2. A félmaraton, 21km lefutása (4 kör a Margit-szigeten)
3. Pénz megtakarítása
4. Könyvírás (több ötletem is van)
5. Angol nyelven is olvasni könyveket (legyen a cél: három könyv).

Kevésbé fontos célok, de azért legyenek itt:

1. Átúszni a Balatont 2 órán belüli idővel – ha sikerül leszervezni.
2. Újságcikkek megjelentetése a Vakok Világán kívül is.
3. Fejlődni a fotózásban, a videózásban és az írásban.

Gondoltam, hogy keresek ide egy eddig nem publikált, frappáns képet, de végül is nincs kedvem csak ezért végignyálazni kétezer fotót, mert kb. ennyi készült rólunk az idén (ebből 1700 csak Zsófiról). Van viszont egy, amit keretben is kiraktunk itthon, meg az ajándék fotókönyvek címlapjára is ez került, úgyhogy azt hiszem, elég jól kifejezi 2010 családi harmóniáját. Trychydts készítette, ez is jellemző egyébként.

Az első rész, a Lepattintva (Forgetting Sarah Marshall) 2008 egyik legjobb filmje volt, részben Aldous Snow rocksztár zseniális karaktere és a szintén vicces rajongója miatt. Jó ötletnek tűnt nekem is, hogy külön filmet készítsenek neki, közösen a szintén vicces rajongójával. A film elkészült, most jelenik meg Get him to the Greek (Felhangolva) címmel, de csak DVD-n. Csodálkoztam, hogy egy ilyen sikerfilm folytatását miért csak DVD-n hozzák ki – de a csodálkozás csak addig tartott, amíg meg nem néztem… A folytatás ugyanis pocsék lett, eddig ez az év legnagyobb csalódása.

A történet az első részhez képest sok-sok évvel később folytatódik. Aldous Snow hullámvölgybe került, a nője elhagyta, az új albuma rosszul sikerült, inni és kábítószerezni kezdett. A kövér rajongója pedig popmenedzser egy kiadónál, és azt a feladatot kapja, hogy hozza el Aldoust egy koncertre Las Vegasba. El is megy érte, de nehézségekbe ütközik, mert Aldoust csak a nők, a piálás és a kábítószer foglalkoztatják, úgyhogy a kövér srác kénytelen vele tartani mindenfelé, hogy legalább egy-egy jó pillanatában a koncert felé terelje a sztárt.

A film innentől kezdve nem a laza és vicces első részhez hasonlít, inkább a Félelem és reszketés Las Vegasbanhoz. Ami filmben sajnos szintén nem volt túl érdekes: Dr. Duke és az ügyvédje, Aldous Snow és a menedzsere, kábítószerek, nők és az alvás hiánya. Aldous Snow egy alkoholista, lecsúszott rocksztár, akiben így már nincs semmi érdekes. Ha éppen magánál van, van egy-két jó pillanata, de a film nagyobb részében sajnos nincs magánál.

Végül is egy jó van a filmben, a csalódáson kívül ezért írtam róla: a zene. Aldous Snow rocksztárnak és zenekarának, az Infant Sorrownak szar filmje, de tök jó zenéje van. A film kedvéért felvettek ugyanis a főszereplő Russel Branddel egy 16 számból álló komplett albumot, ami tök jól sikerült, és a filmben a zenés jelenetek voltak messze a legjobbak. Sajnos konkrétan ilyen jelentet nem tudok ide beidézni, de meghallgatni meg lehet, itt van például Aldous Snow és az Infant Sorrow nagy slágere: The Clap…

Megjelent tehát a látássérült emberek számára narrációval kiegészített változata a filmnek – természetesen a múltkori, a film kimaradt jeleneteiről szóló bejegyzésem is ezzel függött össze. Kronologikus sorrendben: Misi ötlete volt, hogy pályázzunk pénzt filmnarrációra, ami sikerült is, a Főváros valamelyik bizottságának aktuális pályázatán.

Aztán hosszasan válogattunk, hogy melyik filmet válasszuk. Egy komplett új kiadásra nem volt elég a pénz, ezért olyan filmek kerülhettek szóba, amelyeket amúgy is most adnának ki DVD-n. Kaptunk is komplett kiadási terveket kiadóktól, de nem volt igazán jó választás. Mivel ez csak a harmadik ilyen film a sorban, valami értékes, maradandó filmet kerestünk. Én a Vasember 2-re gondoltam előzetesen, de sajnos még a listán sem volt rajta, nem hogy érvelni tudjak mellette, mint maradandó, értékhordozó filmalkotás mellett… Aztán ebéd közben mondta Misi, hogy a Legyetek jók, ha tudtok is szóba jöhet, és rögtön lelkesedni is kezdtünk érte.

Addigra az Etalon tulajdonképpen kiadta már a kétlemezes verziót, rajta ugye az olasz változattal is, de aztán le lehetett szervezni még egy kiadást a mi kedvünkért. Adtak is két darabot az első verzióból, azon néztem meg az olasz változatot, arról írtam a korábbi blogbejegyzést a kimaradt jelenetekről.

Magát a narrációt a Broadcasttext Hungary Kft. készítette el, és a megírt narrációszöveget átküldték nekünk is. Én csak itt kapcsolódtam be igazán, azonnal látszott ugyanis, hogy a megírt szöveg szemléletes, pontos, kellemes, csak éppen felolvasni nem lehet, mert nincs ennyi idő a párbeszédek között, hogy ennyi kiegészítő mesét közé lehessen szúrni. Az volt az ötlet, hogy “alácsúsztatják” a narrációt a párbeszédnek, de ez rossz ötlet volt, pont azt rontották volna el, amit amúgy is önállóan élvezhetne a vak ember, a párbeszédeket, és így sem a narráció, sem a párbeszéd nem lett volna érthető.

Mikor erre rájöttünk, nekifeküdtem a Del gombnak és a 30 ezer karakteres narrációból 15 ezer karakteres narrációt készítettem. Persze nem a karakterek száma volt fontos, azzal csak az eredményt jellemeztem, az volt a cél, hogy adott idő alatt a legfontosabb, leginkább szemléletes kiegészítő szövegek maradjanak meg. Misi is hozzátett egy-két dolgot, például hogy novíciaruha van a kislányokon, akik a Capitan Gesu-t éneklik, mikor Leonettát először apácának adja Fülöp atya, ezt Misi mondta. A két verzió közötti döntést a rendezőre hagytuk, végül is ő állt ott a narrációt felolvasó Németh Krisztinával a stúdióban, de amennyire látom, lényegében az általam szerkesztett verzió hangzik el.

Az elkészült narrált változatot (egy nagy wav fájlt) elküldtük a kiadónak, akivel közben a beszélő menü részleteit is egyeztettük. Merthogy a menü is beszél a DVD elején, azokat a szövegeket is én találtam ki az RNIB (Brit Vakok Szövetsége) vonatkozó ajánlásai alapján, mondjuk nagy fantázia nem kellett hozzá (“Harmadik fejezet: Leonetta”).

Végül megjelent, pénteken tartottunk belőle egy ünnepi vetítést az Alexandra Könyvesházban, az is jól sikerült, Noémit böködtem időnként, hogy ezt is én találtam ki! Meg ezt is!…

És kapható, például az Alexandránál, a Librinél, az Etalon saját webshopjában, illetve az MVGYOSZ Segédeszközboltjában is. Kétezer forint alatt van mindenhol, szerintem ideális karácsonyi ajándék mindenkinek: látók számára a 150 perces vágatlan olasz verzió, látássérülteknek pedig értelemszerűen a narráció miatt. Vigyázni kell, mert a narráció nélküli verzió is kapható – a narrált változat arról ismerhető meg, hogy a hátoldalán rajta van az alapítvány logója, és a narráció az extrák között is fel van tüntetve. A bevételből az alapítvány részesedni fog, de a siker nem elsősorban a pénz miatt lenne fontos, hanem hogy máskor is készüljenek ilyen változatok.

Ízelítőül feltettem egy részletet a youtube-ra a narrált verzióból. Olyan jelenetet választottam, aminél különösen nagy a narráció jelentősége, hiszen miután Leonetta elszalad, csak a zene szól, a jelenet egésze egy vak ember számára eddig egyáltalán nem volt érthető.

Megjelent a népszerű Legyetek jók, ha tudtok című film legújabb változata DVD-n, amelyen a film az “Informatika a látássérültekért” Alapítvány jóvoltából a látássérült embereknek szóló narrációval is hallható.

A narráció olyan kiegészítő felolvasás, amely a film párbeszédei között hallható, és a helyzet, hely vagy cselekmény bemutatásával teljesebbé, jobban átélhetővé teszi az élményt a látássérült emberek számára is. Ezáltal ők önállóan is teljes értékű filmélményhez jutnak, illetve egy látó közösségben egyenrangú félként vehetnek részt a vetítésen. A narráció hiányában ugyanis a látássérült embereknek szükségük van arra, hogy egy látó családtag vagy barát közvetítse, narrálja számukra a cselekményt, ez azonban időben mindenképpen csúszást okoz, és nem is minden látó ember tud megfelelő segítséget nyújtani. A narráció segítségével viszont a látássérült emberek is ugyanazt élhetik át, mint a látó családtagok és barátok, ráadásul az adott élményeket a közösség többi tagjával egyszerre, egy időben élhetik át.

read more »

Rengeteget tanultam ebből a filmből a szeretetről, a jóságról, a vallásról. Sokszor láttam a tévében, megvolt videón, sőt, műsoros DVD-n is megvásároltam, ami amúgy kevéssé jellemző rám. De mindig éreztem, hogy valami hiányzik. Főleg a mór nő története volt hiányos, amikor a sütievés után rögtön a tengerparton láttuk őket, érezni lehetett, hogy itt valami nem stimmel. Jobb híján sokáig azt hittem, hogy a rendező vágta össze a filmet rosszul. De aztán munkaügyben a kezembe került az eredeti olasz változat, és minden kiderült: az ugyanis 150 perces, míg a magyar változat csak 110 perc!

Arra tippelek, hogy a Magyar Televízió nyolcvanas évekbeli bugyraiban valaki azt gondolta, hogy a két és fél órás film túl hosszú ahhoz, hogy a tévénézők kibírják. Erre kivágtak belőle 40 percet, gondolván, hogy ide ennyi is elég lesz, és itt Magyarországon ezt a változatot nézzük húsz éve! Legutóbb a múlt héten ment le a Filmmúzeumon a 110 perces verzió. A kiegészítő 40 percet persze nehéz lenne újonnan szinkronizálni, Kaszás Attila, a felnőtt Cirifischio magyar hangjának halála óta különösen, de ez így akkor is elég gáz.

Néhány kimaradt rész magyarázattal, és mivel a youtube-on fent van az eredeti, videókkal is:

• az elején Angelo Branduardi énekel,
• miután Fülöp atya megmenti Cirifischiot a katonáktól, elsétál vele és hosszasan ecseteli, mi történhetett volna vele, ha lopáson kapják, majd megmutatja egy tolvajnak a levágott, majd falra szögezett fejét, akinek a két kézfeje hozzá van szögezve a füléhez,
• a kovács sokkal többször csábítja rosszra a fiút, például egy lyukon benézve megmutatja neki a mór nőt, akit éjszaka levetkőzve is láthat… (mindjárt a videó elejétől kezdődik a jelenet)
• miután Leonettát beadták a jezsuitákhoz, a kovács hosszasan beszél az éhező kisfiúnak az ígéret földjéről, ahol lasagna fedi a háztetőket és must folyik a patakban. Az rögtön indulna is, de a kovács előbb emlékezteti, hogy megígérte Leonettának, hogy kihozza őt a jezsuiták közül… Úgyhogy belopakodnak együtt a templomba, ahol…
• ahol Ignác atya éppen a zarándokokat és térítőket búcsúztatja, Xavéri Ferencet Indiába satöbbi, ugye velük később is találkozni fogunk a vacsorán, amikor már visszaértek a zarándoklatból. Ugyanakkor Fülöp atya a szülők napján Leonettát látogatja meg, mint a lány nevelője, és amíg egy szerzetes előhozza Leonettát, a két pap elcseveg egymással. A magyar változatban csak itt kapcsolódunk be fogalom nélkül, ugye Ignác atya a látomásairól mesél, a szerzetes hozza Leonettát, Cirifischio a kováccsal lopakodik, hát ezeknek sok-sok kimaradt előzménye volt.
• A focimeccs közben Ignác atya hosszasan magyaráz Fülöp atyának a kötelességről és a felettessel való azonosulásról.
• A nemesifjú tényleg nemes, valami herceg, csak szeret Fülöp atya védenceivel játszani, és a mór nőt is így ismeri meg, amikor bemegy velük a nőhöz süteményt enni. A magyar változatban vágás, eredetileg pedig az apja jól felpofozza, amiért utcagyerekekkel játszik, de Fülöp atya a védelmébe veszi, és miután megbeszélik, hogy egy papot semmiképpen sem lehet megütni, ő is pofon vágja az apát. Később apa, fiú és a kíséretük kilovagolnak a tengerpartra, de a srác utálja az apját és megszökik, elbarangol másfelé. Hogy-hogy nem, megjelenik a mór nő lovon és magával viszi a sziklás tengerpartra. A nő és a gyerek viszonya a magyar változatból is világos, csak az nem, hogy az apjával való rossz viszonya miatt volt egyáltalán esélye rossz útra csábítani őt. (A következő videóban 1:40-től lesz ez a rész.)
• A temetés után Fülöp atya bemegy elbánni a mór nővel, de az el akarja csábítani, a combját mutatja neki és a felhajtott szoknyájával legyezi. Végül Fülöp atya jól elveri egy fakanállal… (5:00-tól)
• Fülöp atya egyszer felkérésre véleményezte egy csodatévő apáca tevékenységét – a filmben és az igazi Néri Fülöp a valóságban is. Ez teljesen kimaradt a magyar változatból, bár valóban elég kevéssé kapcsolódik a történet többi részéhez. A jelenet lényege, hogy a csodatétel után Fülöp megkéri az apácát, hogy segítsen neki lehúzni a papucsát. A nő visszautasítja, merthogy ő Isten, és nem Fülöp atya szolgája – mire Fülöp közli a pápával értékelésként, hogy nincs benne elég alázat.
• A keresztelőre Fülöp atyát úgy hívják el, hogy Cirifischio egyik társa meglátogatja az atyát. Meghívja, és egyben közli, hogy a Cirifischio jó útra akar térni. Tehát amikor Fülöp atya a pápának azt bizonygatja, hogy jó útra akart térni, nem csak a levegőbe beszélt, hogy megmentse, hanem tényleg úgy volt!
• A szobrász azt mondja, ha két őrült találkozik, abból mindig lesz valami érdekes, ezután Fülöp atya és a barát is hosszasan, tétován megy jobbra-balra a városban.
• Fülöp atyának egyszer megjelent Szűz Mária, aki kitárta felé a karját. Ő viszont leköpte, mire kiderült, hogy csak a sátán jelent meg neki Máriát utánozva. Azért tudta, hogy a sátánt látta, mert kevés ő ahhoz, hogy az igazi Mária megjelenjen neki… Később viszont megjelenik neki Leonetta és ugyanúgy kitárja a kezét. Fülöp atya őt is arcon köpi, mire Leonetta csodálkozva letörli a nyálat az arcáról és megkérdezi, miféle újfajta köszöntés ez – és csak ezután ölelik meg egymást. (6:10-től)
• A keresztelőn megjelenik egy rabló lovagolva, egy nővel a háta mögött, és köszönnek Fülöp atyának. A nőt a rabló előtte rabolta el, két jelenettel előbb Fülöp atya, a barát, és még az olasz nézők is látták, amint a nő még félmeztelenül sivalkodik a pasas mögött a lovon. (5:25-től)

Nagyjából ennyi, a film végén már nem volt ilyen durván kivágott jelenet. Talán érezhető, hogy a kimaradt részek elég jelentős mértékben árnyalják a történetet, a kovács és a mór nő jeleneteit kivágni kifejezetten durva hiba volt.

Szomorú vagyok, hogy ennyi évig szinte megfosztottak a filmnek ezektől a részeitől, főleg, hogy nem a készítők koncepciója alapján történt ez, hanem valami hülye vágó miatt az MTV-ben. Ugyanakkor furcsa érzés, hogy egy film, ami ilyen sokat jelent nekem, ilyen jelentős mértékben kiegészül, hogy vadonatúj jelenetekben látom viszont Fülöp atyát és a többieket.

Az új verzió kapható a … már kapható, de pszt-pszt, még ne rohanjatok a boltba, mert még novemberben megjelenik egy második kiadás belőle egy roppant érdekes kiegészítéssel… visszatérek rá, ha kiadták.

Nagyon gyér a mozis kínálat mostanában, mi viszont ki akartunk mozdulni, úgyhogy megnéztük a híres Avatárt. Maga a történet egy primitív baromság, dedós párbeszédekkel, de ezt lehetett előre tudni, ez be volt kalkulálva. Most először láttunk viszont teljes filmet 3D-ben, de ettől sem voltunk elájulva, egyáltalán nem éreztem teljesebbnek a filmet attól, hogy a figurák egymáshoz képest előre vagy hátra helyezkednek el.

Korábban a Harry Potter és a Félvér Herceg elejét láttuk 3D-ben és IMAX-ben, na az jó volt, a hatalmas vászon, és a Harry Potter film mint a vizualitás egyfajta csúcsteljesítménye tényleg megújította a mozizás élményét. Aztán megnéztük a Pottert otthon is a tévén, és csodák csodája, otthon is működött, amiből számomra az a tanulság, hogy továbbra is a történet szépsége a fontos, nem a látványé.

Ebben az Avatárban például lehet, hogy minden pixelt évek hosszú munkájával tettek a helyére, de ettől még a hülyén megrajzolt farkas csak hülyén megrajzolt farkas maradt, az orrszarvú orrára pedig cápaorrot tettek. A sárkányok távolról úgy néztek ki, mint a kacsák, a kék pasassal együtt mintha Nils Holgersson repkedett volna Márton lúd hátán. A félmeztelen indiánlány volt az egyetlen pozitívum, végig azon töprengtem, ki lehetett az eredetije (Zoe Saldana, akit én főleg a Csajom apja ideges c. filmben láttam).

A mozizás élményét pedig számomra igazán az újítaná meg, ha nem lennének mindig olyan nézők, akik végigdumálják a filmet. Ebben az esetben egy szerencsétlen kisfiút és kislányt hozott magával két anyuka, és a gyerekek totál nem értettek meg semmit a filmből, inkább végigröhögcsélték az egészet. (Más kérdés, hogy otthon is gyakran megzavar minket egy síró kisbaba, de ezért aztán igazán nem lehet mást hibáztatni.)

Itthon vagyunk Zsófival mindketten, a december nagyobbik felét már szabadságon tudom tölteni. Szépen kialakult a napi menetrend, remélem, így is marad. Noémi éjszakára kiköltözött a gyerekszobába, hogy tudjon Zsófira figyelni és én tudjak aludni, de az éjszaka nagy részét szerencsére mindketten szépen átalusszák. Zsófi hajnali 3-5 óra között felébred és enni kér, majd a hajnali reggeli után mindketten visszaalszanak. 8 óra körül kelnek fel, majd nap közben háromóránként van etetés. Este nyolckor fürdetés, majd lefekvés előtti kaja után alvás.

Az életünk és az időbeosztásunk persze megváltozott, de azért bármit lehet a lányunktól csinálni, ha éppen sikerül elaltatni. Azt vettük észre, hogy az eddig kettesben töltött idő alakult át hármasban töltött idővé, de ez egyáltalán nem baj, a babával törődni is van olyan jó, mint 24-et vagy Lostot nézni. Főleg, hogy azért nézünk Lostot is, akár Zsófi jelenlétében is. Néha személyesen is eljátszok Zsófinak filmeket, legalábbis egy-egy jelenetet, kihagyhatatlan volt például, és többször is előadtam már, hogy: -Zsófi. Én vagyok az apád. Az is megvolt, mindjárt a kórház után, ahogy Tom Hanks megmutatta Hoochnak a lakását: -Zsófi, ez a nappali. Ez nem a te szobád. … Ez a hálószoba. Ez sem a te szobád. … Ez pedig a gyerekszoba. Ez a te szobád. (Persze egy csomószor behoztuk aztán.)

Ott van még a pelenkázás, amivel semmi probléma nincs, amíg az események a pelenkán belül maradnak, megtisztítjuk a gyermeket, adunk rá másik pelust és kész. Nagyobb a gond, ha a történések kilépnek a pelenka határain kívülre, például mindkettőnket lepisilt már a lányunk, de olyan is volt, hogy a pelenka felnyitása után rögtön átvittem Zsófit a csap alá, mert a szokásos törölgetéssel semmi esélyem nem lett volna a kaki ellen.

Kialakult két altatási módszerem is. Az első, hogy dúdolok neki, a Prosectura és a Modern Hungária közötti teljes repertoáromat előadtam már, és általában be is jön, főleg, ha sétálunk is hozzá. A tuti biztos módszer viszont Israel Kamakawiwo’Ole: Somewhere Over The Rainbow című számának lejátszása dúdolással kiegészítve, ettől már háromszor is azonnal bealudt. Talán még Noémi hasából is emlékszik rá, mert egy időben sokszor hallgattam, úgyhogy ez most az első dal, ami mindhármunk kedvence.