film

Megjelent tehát a látássérült emberek számára narrációval kiegészített változata a filmnek – természetesen a múltkori, a film kimaradt jeleneteiről szóló bejegyzésem is ezzel függött össze. Kronologikus sorrendben: Misi ötlete volt, hogy pályázzunk pénzt filmnarrációra, ami sikerült is, a Főváros valamelyik bizottságának aktuális pályázatán.

Aztán hosszasan válogattunk, hogy melyik filmet válasszuk. Egy komplett új kiadásra nem volt elég a pénz, ezért olyan filmek kerülhettek szóba, amelyeket amúgy is most adnának ki DVD-n. Kaptunk is komplett kiadási terveket kiadóktól, de nem volt igazán jó választás. Mivel ez csak a harmadik ilyen film a sorban, valami értékes, maradandó filmet kerestünk. Én a Vasember 2-re gondoltam előzetesen, de sajnos még a listán sem volt rajta, nem hogy érvelni tudjak mellette, mint maradandó, értékhordozó filmalkotás mellett… Aztán ebéd közben mondta Misi, hogy a Legyetek jók, ha tudtok is szóba jöhet, és rögtön lelkesedni is kezdtünk érte.

Addigra az Etalon tulajdonképpen kiadta már a kétlemezes verziót, rajta ugye az olasz változattal is, de aztán le lehetett szervezni még egy kiadást a mi kedvünkért. Adtak is két darabot az első verzióból, azon néztem meg az olasz változatot, arról írtam a korábbi blogbejegyzést a kimaradt jelenetekről.

Magát a narrációt a Broadcasttext Hungary Kft. készítette el, és a megírt narrációszöveget átküldték nekünk is. Én csak itt kapcsolódtam be igazán, azonnal látszott ugyanis, hogy a megírt szöveg szemléletes, pontos, kellemes, csak éppen felolvasni nem lehet, mert nincs ennyi idő a párbeszédek között, hogy ennyi kiegészítő mesét közé lehessen szúrni. Az volt az ötlet, hogy „alácsúsztatják” a narrációt a párbeszédnek, de ez rossz ötlet volt, pont azt rontották volna el, amit amúgy is önállóan élvezhetne a vak ember, a párbeszédeket, és így sem a narráció, sem a párbeszéd nem lett volna érthető.

Mikor erre rájöttünk, nekifeküdtem a Del gombnak és a 30 ezer karakteres narrációból 15 ezer karakteres narrációt készítettem. Persze nem a karakterek száma volt fontos, azzal csak az eredményt jellemeztem, az volt a cél, hogy adott idő alatt a legfontosabb, leginkább szemléletes kiegészítő szövegek maradjanak meg. Misi is hozzátett egy-két dolgot, például hogy novíciaruha van a kislányokon, akik a Capitan Gesu-t éneklik, mikor Leonettát először apácának adja Fülöp atya, ezt Misi mondta. A két verzió közötti döntést a rendezőre hagytuk, végül is ő állt ott a narrációt felolvasó Németh Krisztinával a stúdióban, de amennyire látom, lényegében az általam szerkesztett verzió hangzik el.

Az elkészült narrált változatot (egy nagy wav fájlt) elküldtük a kiadónak, akivel közben a beszélő menü részleteit is egyeztettük. Merthogy a menü is beszél a DVD elején, azokat a szövegeket is én találtam ki az RNIB (Brit Vakok Szövetsége) vonatkozó ajánlásai alapján, mondjuk nagy fantázia nem kellett hozzá („Harmadik fejezet: Leonetta”).

Végül megjelent, pénteken tartottunk belőle egy ünnepi vetítést az Alexandra Könyvesházban, az is jól sikerült, Noémit böködtem időnként, hogy ezt is én találtam ki! Meg ezt is!…

És kapható, például az Alexandránál, a Librinél, az Etalon saját webshopjában, illetve az MVGYOSZ Segédeszközboltjában is. Kétezer forint alatt van mindenhol, szerintem ideális karácsonyi ajándék mindenkinek: látók számára a 150 perces vágatlan olasz verzió, látássérülteknek pedig értelemszerűen a narráció miatt. Vigyázni kell, mert a narráció nélküli verzió is kapható – a narrált változat arról ismerhető meg, hogy a hátoldalán rajta van az alapítvány logója, és a narráció az extrák között is fel van tüntetve. A bevételből az alapítvány részesedni fog, de a siker nem elsősorban a pénz miatt lenne fontos, hanem hogy máskor is készüljenek ilyen változatok.

Ízelítőül feltettem egy részletet a youtube-ra a narrált verzióból. Olyan jelenetet választottam, aminél különösen nagy a narráció jelentősége, hiszen miután Leonetta elszalad, csak a zene szól, a jelenet egésze egy vak ember számára eddig egyáltalán nem volt érthető.