A hónap zenéje, 2016. október: What’s goin’ on in Brazil

Bud Spencer és Terence Hill Filmünnep volt a Corvin moziban: a Korda teremben aznap csak az ő filmjeiket játszották és volt kirakodóvásár filmplakátokkal, babkonzervvel és életrajzi könyvekkel, a kávézóban Bud-kajákkal, a vetítések előtt beszélgetés híres vendégekkel. Az öt film közül mi a Nincs kettő négy nélkült választottuk, és a várakozás hetei alatt folyton ennek a zenéjét hallgattam:

Más kérdés, hogy az esemény nem sikerült annyira jól, mint amennyire vártunk rá. Elsőként a kávézóba tértünk be Bud-kajákat enni, ahol az alábbiakkal szembesültünk:

  • nem lehetett káryával fizetni, csak készpénzzel
  • a kiszolgálás lassú volt és figyelmetlen. Kétszer kellett megismételnem, hogy mit kérek, mert a pincér lány a rendelésem leadása közben egy időre magamra hagyott,
  • ezután leültünk és kaptunk evőeszközöket, majd negyed óráig semmi sem történt
  • az érdeklődésemre egy másik pincér engem hibáztatott, mert nem mindegy, hogy a pultnál rendeltem vagy asztaltól, ha pedig pultnál rendelek, majd leülünk egy asztalhoz, én vagyok a hibás,
  • meg kellett ismételnem, hogy mit rendeltünk,
  • a hamburger belsejében Noémi egy szalvétát talált.

A Corvin Mozi kávézóját senkinek sem ajánlom!

A filmvetítés előtt beszélgetés volt Bud Spencer fiával, akit a közönség felállva tapsolt – miért kellene ennyire ünnepelni a Bud Spencert fiát? Aztán lejátszották Terence Hill videóüzenetét, aki két sztorit mesélt el a westernfilmjeik forgatásáról – Magyarországot vagy a hűséges magyar rajongókat nem említette meg. Végül elkezdődött a film, az eredeti szinkronnal, de elég pocsék hangminőségben. Mindegy, összességében jól szórakoztunk: maga a film természetesen jó volt, és a mozivásznon jól kijött a szereplők zseniális mimikája.

Novembertől az egész országban fogják még mozikban játszani a filmjeiket: szerintem érdemes megnézni egyet-egyet szélesvásznon, a fenti kellemetlen körítések nélkül…

Lesz Bud-Terence filmzenei vonatkozású esemény is: Guido & Maurizio de Angelis lép fel az Arénában. A két pasas már a filmek idején sem volt kifejezetten fiatal, és azóta egyszer sem léptek fel sehol, kifejezetten csak erre a koncertre készülnek rá. A jegyek fejenként kb. húszezer forintba kerülnek – nem hiszem, hogy megér ennyit két hetven éves pasas műsora, akik harminc év után először állnak színpadon… A zenéket hallgatva egyébként nyilvánvaló, hogy egy ilyen koncert helye nem az Arénában lenne, szimfonikus zenekarral, hanem egy klubban vagy kocsmában. Találtam is egy videót, ahol egy magyar együttes sokkal jobban ráérzett, hogyan kellene ezt előadni élőben (2:25-től):

 

Zsófi, ötvenharmadik hónap, Dóri, mínusz második hónap

Noémi betöltötte a terhesség 35. hetét, vagyis Dóri most már egészségesen születhetne meg. Ismert, hogy a nyolcadik hónapban születni veszélyesebb a hetediknél, mert a gyerekek tüdeje ezalatt fejlődik ki, ezért szerencsésebb, ha ez még el sem kezdődött, mintha félbeszakad. Ezen vagyunk most túl, persze remélhetőleg lesz még 3-4 hét ezután is, amíg odabent fejlődik és nő tovább. Noémi addig is vitézül küzd a cukorbetegséggel, sőt szerencsére ebből a szempontból is túl van a nehezén, mert csak a 35. hétig fokozódik a nemzetközi helyzet, innentől már állítólag enyhülni fog.

Zsófi és Noémi a bobpályán

Zsófival pedig többfelé is jártunk, például elvittük IMAX 3D moziba. Noémi és én rajongói vagyunk az IMAX-nek, Zsófit viszont nem különösebben nyűgözte le a dolog, nem volt még viszonyítási alapja. Az viszont vicces volt, ahogy a 3D-t lereagálta, hópelyheket kapdosott a levegőben, és sokáig emlegette, ahogy a rozmár puszit adott (lefejelte a kamerát). Maga a film, a Varázslatos sarkvidék viszont csak közepes volt. Az alapvetés egy környezetvédő attitűd, hogy vigyázzunk a Földre, mert nem marad jég, amin a jegesmedvék éljenek, már ez is sántít, a film nagy részében pedig egy macicsalád életét mutatják, ahogy szaladnak, úsznak, ugranak, aranyosak. Vannak szarvasok is, meg rozmárok, aztán dráma, mert egy hím medve meg akarja enni a kis medvebocsokat. A kritikus pillanatban azonban anyuka ráüvölt a hímre és a történet félbeszakad, jön megint a környezetvédelem. OK, nem is örültem volna, ha IMAX 3D-ben mutatják meg a 4 éves kislányomnak, ahogy a bocsokat később nyilvánvalóan szétmarcangolta és megette a hím, de ez a félbeszakadós, össze-vissza dramaturgia se volt nagy szám.

Zsófi éppen megszerette volna, erre törölték a Youtube-ról az összes Curious George epizódot is… Korábban a Baby Looney Tunes-szal jártunk így, néha vannak ilyen kisebb kellemetlenségek (hogy le kell tölteni a számítógépre). De mindenféle más mesét is szeret, például Mickey és Minnie Mouse történeteit, Bogyó és Babócát, meg ami éppen akad a Youtube-on. Könyvben viszont töretlen Anna és Peti népszerűsége, vettem is neki két saját kötetet a sorozatból (eddig csak könyvtári példányunk volt, amit vissza kellett vinni). Érdekesség, hogy ennek a sorozatnak is van legalább egy gyengébb része, a Megmondalak címűben ugyanis kizárólag veszekedős történetek vannak. Érdekes esettanulmányok, ha valakit érdekel a kisgyerekes konfliktusmenedzsment, de közvetlenül a gyereknek felolvasni őket nem sok értelme van, legalábbis Zsófit nem különösebben érdekli, amikor minden mese elején összevesznek benne.

Vettünk emeletes ágyat a lányoknak. Három üzletet néztünk végig: Möebelix, Kika, RS, de mindegyikben csak egyféle volt, amiben 90*200 centi a fekvőfelület. Milyen gyerekeknek csinálnak ekkorát? Ennyi hely nekem is elegendő, nem hogy egy kisgyereknek… A matrac és az ágyneműtartó ráadásul mindenhol feláras, mint az autóhoz az alkatrész, valójában azokkal vágják meg az embert igazán. Az “ágyneműtartó” például két darab, 20 centi magas, felülről nyitott doboz, amit kerekeken be lehet tolni az ágy alá – mi kerül ezen 40 ezer forintba? A boltosok panaszkodnak, hogy a vásárlók megvizsgálják és kiválasztják a terméket boltban, aztán megveszik olcsón az interneten – de ha ilyen jelentős a különbség választékban és árban is, nincs mit csodálkozni rajta. Végül mi is a neten rendeltük meg az ágyat, ez kisebb, valamint ágyneműtartóval és matracokkal együtt kb. feleannyiba került, mint bármelyik boltban. Zsófi is szereti, és most van egy csomó hely a kisszobában (amíg a rácsos kiságy vissza nem kerül Dórinak…)

Zsófi fut a labdával

Aztán voltunk egy hétvégét Siófokon a Vértes Hotelben, Anitáék szíves ajánlásával. Jól is éreztük magunkat, fürödtünk Zsófival a medencében, etettük a kacsákat és a hattyúkat a Balaton partján, illetve elmentünk újra a balatonfűzfői bobpályára. Voltunk Bujon is egy hétvégét, locsolkodtunk, illetve Briginek, unokatesóm kislányának volt még keresztelője. Az utóbbin Zsófi tök jól eljátszott a kisebb Brigivel, babáztak együtt, sőt zenéltek is, egy kisfiúval hármasban zenekart alakítottak, iszonyú aranyosak voltak.

Évértékelés 2013

Jó évünk volt az idén is. Zsófi kijárta a bölcsődét, aztán óvodás lett, mi pedig dolgoztunk, és még utaztunk is: én Londonba, kettesben Rómába, hármasban pedig a Balatonnál nyaraltunk. Egy temetés volt, Guszti bácsi 91 évesen sajnos elhunyt, esküvő viszont egy sem, remélem, jövőre jobb lesz ez az arány.

Az olvaslak.hu-t idén is élveztem, a motivációm viszont megváltozott, most már inkább az újságírás-része miatt csinálom. Olvasni ugyanis tudnék eleget enélkül is, főleg ahogy rázódok bele az angol nyelvbe, úgy tágul ki a világ. A három legjobb könyv például, amit idén olvastam, angolul volt:  The Cuckoo’s calling, Rocking the wall, The last colony – a háromból még csak az egyik jelent meg magyarul…

Megjelentek cikkeim az Élet és Tudományban, és nem is csak könyvrecenzió, ez jó volt, ezt szeretném folytatni jövőre is. Más újságba is szívesen írnék ilyen hobbi-jelleggel, főleg a Csepel-újságnál megismert helyi újságíráshoz lenne kedvem, sajnos azonban a helyi Fidesz-pártlap színvonala nem felel meg az ízlésemnek, az MSZP-pártlap viszont eleve nem is jut el hozzánk, olyan újságba meg nem írok, amit aztán a kezembe sem tudok venni.

A jegyzőkönyv kedvéért: a három legjobb film a Vasember 3., a Gravity és a Phillips kapitány volt, és emlékezetes, sírvaröhögős trash film volt a Babás-papás is.

Célkitűzések

A fogyókúrám idén sem volt sikeres, és jelenleg gőzöm sincs, mivel tudnám rávenni magam a fogyásra, de azért a célt kitűzöm: a súlyom minden hónapban legyen átlagosan X alatt (a konkrét szám titok).

A Balaton-átúszás sem jött össze, idén tüdőgyulladás miatt, jövőre pedig júniusban reményeim szerint babázni fogunk, szóval ez felejtős. Futni jártam, de nem túl sokat: szerettem volna legalább a 2012-es kilométer-mennyiséget elérni, de nem sikerült, viszont ez egy nagyon jó cél lesz 2014-re: 232 kilométert lefutni legalább.

Azt is célul tűztem ki, hogy az aktualitások mellett elolvassak néhány klasszikus könyvet is, de aztán rájöttem, hogy ehhez semmi kedvem, ezért nem csináltam. Végül is az egyetlen célkitűzésem, ami sikerrel járt, az angol nyelvű könyvek olvasása. Ez élvezetes volt, kellően küzdeni is kellett vele, például Az operaház fantomja nagyon durva harc volt a rengeteg nehéz szó miatt. Már magyarul se könnyű, mit jelent például az, hogy vikomt, nem igaz? De azért lenyomtam ezt is, és mivel a céljaim közül ez sikerült egyedül, szeretnék részletesen is eldicsekedni, mely könyveket olvastam el angolul:

Stephen Chbosky: The perks of being a wallflower Gaston Leroux: The phantom of the Opera Ann Aguirre: Enclave  Ann Aguirre: Outpost  John Scalzi: The last colony  Isaac Marion: Warm bodies Mack Collier: Think like a rock star Erik Kirschbaum: Rocking the Wall  Lawrence Block: The burglar who painted like Mondrian  Robert Galbraith (J.K. Rowling): The Cuckoo’s Calling  Phil Jackson: Eleven rings  John Scalzi: Zoe's tale  Robert Harris:The ghost  Ann Aguirre: Horde

A jövő évi céljaim:

  • a testsúlyom átlaga minden hónapban legyen X alatt,
  • sport: többet futni, mint a 2012-es 232 km,
  • elolvasni havonta legalább egy könyvet angolul is.

Évértékelés 2011

Jó év volt a 2011-es is, hasonlított 2010-hez: egészségesek voltunk, békességben és boldogságban éltünk hármasban. Az is hasonló volt, hogy Noémi itthon volt Zsófival, én pedig az alapítványnál dolgoztam, 2012. ebből a szempontból rögtön januártól más lesz, mert Zsófi bölcsődébe fog járni. Noémi Zsófi nevelése mellett sikerrel haladt előre a mérlegképes könyvelői végzettség felé, én pedig az angol nyelvtudásomat igyekeztem felfrissíteni és új könyves oldalt indítottam.

Temetés idén egy sem volt, bár sajnos meghalt Bartha Zsuzsa, csak nem akart magának temetést. Volt viszont egy esküvő is, Teri, az unokatesóm feleségül ment Robihoz, majd októberben megszületett a kislányuk, Brigi. Tegnap éppen meglátogattuk őket, Brigi nagyon aranyos, szépen elnézelődött a kezemben, Zsófi viszont alig mert hozzányúlni, a másod-unokatesó olyan kis törékeny még.

Toplisták: a két legjobb film, amit idén láttam, a Szellemíró és A király beszéde volt, függetlenül attól, hogy mindkettő még 2010-ben jelent meg… Moziban az IMAX 3D-s utolsó Harry Potter, a Paul és a Mission: Impossible – Fantom protokoll jött be leginkább. A könyvek között szintén a Szellemíró, az Imágó és a Dél királynője a nyertesek.

Célkitűzések

A legtöbb tavalyi célkitűzésemet csak “majdnem” sikerült elérni. Fogytam 7 kilót 12 helyett, ez sem olyan rossz, jövőre a cél: 9 kiló mínusz.

400 kilométert kocogtam az idén, de ami sokkal viccesebben hangzik: 537 alkalommal futottam körbe a közeli focipályát… Egyszerre a félmaraton (a 4 Sziget-kör) sajnos nem jött össze, 3 kört egyben viszont többször is le tudtam már futni. Ilyenkor két körön át jól megy a futás, a harmadik kör viszont már csak szenvedés és kín. Az utolsó alkalommal volt olyan, hogy a harmadik kör is dinamikusan és erőből ment, és ez reményt ad, hogy ha még néhányszor sikerülne ilyen módon három kört futni, egyszer majd belevágok a negyedikbe is – remélhetőleg 2012-ben.

Könyvírás: könyvet írni nehéz. Maga az írás még menne, hiszen kb. hetente szoktam írni 5-6 ezer karakteres cikkeket vagy blogbejegyzéseket. A probléma, hogy egy könyv kb. 100 ezer karakternél kezdődik, és mivel nem tudom folyamatosan írni, nehéz újra és újra felvenni a fonalat. A jó hír, hogy az ünnepek alatt volt időm, és meg is írtam egy könyv nagy részét. A témája a látássérültügyi informatika, és most 94 ezer karakternél jár, innen már be tudom fejezni a szokásos hétköznapi tempó mellett is. Egy pályázatra akartam beadni, de aztán meggondoltam magam, kerestem viszont rendes kiadót neki. Állítólag ki is adják, ha befejezem, meglátjuk.

Három angol nyelvű könyv: ez megvolt, újságcikkek a Vakok Világán kívül megvoltak, Balaton-átúszás 2:09 alatt, de megvolt. Trychydts segítségével sokat fejlődtem a fotózásban, a videózásban semmit, az írásban nem tudom, 2012-re mondjuk ezek nem olyan fontosak. Összesítve tehát:

Célok 2012-re:

  • 9 kilót lefogyni,
  • félmaraton lefutása (4 kör a Margit-szigeten),
  • befejezni és kiadatni a könyvemet,
  • letenni az Euro B2 szóbeli angol nyelvvizsgát (mivel csak írásbelim van még).

Másodlagos célok:

  • Balaton-átúszás 2 órán belüli idővel (ha megrendezik és ha eljutok rá)
  • olvaslak.hu: legalább 52 cikk (kb. hetente egy), a meglevő szerzők megtartása, újak bevonása.

Végül egy karácsonyi családi fotó:

Peti, Zsófi, Noémi, karácsonyfa

Szellemíró – Az atmoszférateremtés csúcsa (Filmtekercs)

Robert Harris: Szellemíró, a könyv borítójaÓriási siker volt tavaly nyáron a könyv alapján készült film, ami Roman Polanski rendezésében Ezüst Medve díjat nyert a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon. A film körüli felhajtás összefüggésben volt a rendező magánéleti botrányával, de a színészek ettől függetlenül is nagyszerű teljesítményt nyújtottak, ahogy a rendező maga is. A papíros változatot tehát nagyon nehéz a film sikerétől függetlenül értékelni – most mégis erre teszünk kísérletet. Read more

Ettől csak az olvasó lesz dühös (Filmtekercs)

Bud Spencer: Különben dühbe jövök, borítóBud Spencer alighanem a legnépszerűbb filmszínész Magyarországon. Alakításai évtizedek óta leültetik a nézőket a tévé elé, poénjai és az általa kiosztott pofonok pedig legendává váltak. Nem véletlenül óriási siker tehát Bud Spencer önéletrajza is, hiszen a nézők kíváncsian várják a filmeket kiegészítő történeteket a poénok és a pofonok hátteréről, valamint a filmekből ismert gyönyörű tájakról. Read more

Évértékelés 2010

Jó évünk volt, természetesen, nekem valószínűleg életem legjobb éve volt 2010. A világot ugyan nem sikerült megváltani, de az influenzát kivéve egész évben egészségesek voltunk, boldogságban és békességben töltöttük az időt és neveltük a kislányunkat. A részleteket tekintve természetesen Zsófi kívánkozna előre, de a szokásos havi beszámolók után sokat már nem tudok írni, talán azt, hogy pontosan a tankönyvi adatok szerint növekszik, Gabi mondta, hogy Zsófi ilyen EU-szabvány kisgyerek. Nagyon érdekes, ahogy viselkedni kezdett, meg jár, totyog fel és alá, majd az lesz még ennél is érdekesebb, amikor beszélni kezd.

A munkahelyemen is elég jó évünk volt, csak az ősz lett zűrösebb a kelleténél, de végül is pont azért mentem vissza az alapítványhoz, hogy ne unatkozzak. Plusz, hogy a vezetéssel foglalkozzak, ne csak szakmai kérdésekkel, ez így is történt, úgyhogy ez is rendben volt.

Ami rossz volt, hogy meghalt nagymamám. Viszont 90 éves volt, szerető családi körben hunyt el, és még találkozott a dédunokájával, úgyhogy azt hiszem, ennél sokkal többet senki sem kívánhat. Az esküvők és a temetések aránya 2009-ben 2:0, 2010-ben 0:2 volt, remélem, 2011-ben ismét esküvőből lesz több. Nem tudom, a keresztelőket ide lehet-e számítani, idén Zsófié volt, és jövőre is kinéz néhány.

Én nem fogadalmakat, hanem célkitűzéseket tettem tavaly, de mióta szeptemberben összefoglaltam őket, tulajdonképpen nem sok minden változott meg ezek ügyében sem. Anyagilag kijöttünk, a Balaton-átúszást azóta sem rendezték meg, lefogyni sem sikerült, a Harry Pottereket viszont kissé elszórakoztam. Elkezdtem ugyanis a hetedik részt még szeptemberben, de ez az utolsó sajnos angolul is sokkal gyengébb az előzőeknél, úgyhogy nem volt kedvem hozzá és abbahagytam. Decemberben gondoltam meg, hogy ha már ez volt az egyik 2010-es Nagy Célkitűzésem, igazán elolvashatnám mégis. Csakhogy a december hónap a jellegéből adódóan alkalmatlan egy ilyen hosszú és angol nyelvű könyv elolvasására, úgyhogy most, január 1-jén este a 660. oldalon járok. Holnap vagy hétfőn nyilván befejezem, és akkor ki lehet pipálni ezt is a listán, összességében tehát a fogyókúra volt az egyetlen igazi kudarc.

A kissé könyvmolynak tűnő Isolde valamikor leírta, hány könyvet olvasott el az előző évben, és kíváncsi voltam, hozzá képest én mennyit olvasok. Le is írtam, hogy 2009-ben 61 darab könyvet olvastam ki – és annyira tudtam, hogy Trychydts is be fog szállni. És el is vitte a Legnagyobb Könyvmoly címet, ami nem baj, nekem sokkal inkább futásban kellene tartani vele a lépést.

2010-ben a legjobb könyv, amit olvastam, a PreZENtáció volt és a Harry Potterek – nem volt nagy mezőny. A legjobb filmek a Vasember 2, az Eredet és a Terhes társaság voltak, a legjobb zenéje pedig Lady Gagának volt, amit azért tartok fontosnak közölni, mert önmagában a csaj körüli felhajtás még nem lenne elég ahhoz, hogy az ő számait hallgassuk meg a legtöbbször a számítógépen, az autóban és a tévében is.

Célkitűzések 2011-re:

  1. Lefogyni 12 kilót – ez talán reálisabb cél, mint a tavalyi 28.
  2. A félmaraton, 21km lefutása (4 kör a Margit-szigeten)
  3. Pénz megtakarítása
  4. Könyvírás (több ötletem is van)
  5. Angol nyelven is olvasni könyveket (legyen a cél: három könyv).

Kevésbé fontos célok, de azért legyenek itt:

  1. Átúszni a Balatont 2 órán belüli idővel – ha sikerül leszervezni.
  2. Újságcikkek megjelentetése a Vakok Világán kívül is.
  3. Fejlődni a fotózásban, a videózásban és az írásban.

Gondoltam, hogy keresek ide egy eddig nem publikált, frappáns képet, de végül is nincs kedvem csak ezért végignyálazni kétezer fotót, mert kb. ennyi készült rólunk az idén (ebből 1700 csak Zsófiról). Van viszont egy, amit keretben is kiraktunk itthon, meg az ajándék fotókönyvek címlapjára is ez került, úgyhogy azt hiszem, elég jól kifejezi 2010 családi harmóniáját. Trychydts készítette, ez is jellemző egyébként.

Noémi, Zsófi és én, családi fotó

Felhangolva (Get him to the Greek)

Az első rész, a Lepattintva (Forgetting Sarah Marshall) 2008 egyik legjobb filmje volt, részben Aldous Snow rocksztár zseniális karaktere és a szintén vicces rajongója miatt. Jó ötletnek tűnt nekem is, hogy külön filmet készítsenek neki, közösen a szintén vicces rajongójával. A film elkészült, most jelenik meg Get him to the Greek (Felhangolva) címmel, de csak DVD-n. Csodálkoztam, hogy egy ilyen sikerfilm folytatását miért csak DVD-n hozzák ki – de a csodálkozás csak addig tartott, amíg meg nem néztem… A folytatás ugyanis pocsék lett, eddig ez az év legnagyobb csalódása.

A történet az első részhez képest sok-sok évvel később folytatódik. Aldous Snow hullámvölgybe került, a nője elhagyta, az új albuma rosszul sikerült, inni és kábítószerezni kezdett. A kövér rajongója pedig popmenedzser egy kiadónál, és azt a feladatot kapja, hogy hozza el Aldoust egy koncertre Las Vegasba. El is megy érte, de nehézségekbe ütközik, mert Aldoust csak a nők, a piálás és a kábítószer foglalkoztatják, úgyhogy a kövér srác kénytelen vele tartani mindenfelé, hogy legalább egy-egy jó pillanatában a koncert felé terelje a sztárt.

A Felhangolva című film plakátja

A film innentől kezdve nem a laza és vicces első részhez hasonlít, inkább a Félelem és reszketés Las Vegasbanhoz. Ami filmben sajnos szintén nem volt túl érdekes: Dr. Duke és az ügyvédje, Aldous Snow és a menedzsere, kábítószerek, nők és az alvás hiánya. Aldous Snow egy alkoholista, lecsúszott rocksztár, akiben így már nincs semmi érdekes. Ha éppen magánál van, van egy-két jó pillanata, de a film nagyobb részében sajnos nincs magánál.

Végül is egy jó van a filmben, a csalódáson kívül ezért írtam róla: a zene. Aldous Snow rocksztárnak és zenekarának, az Infant Sorrownak szar filmje, de tök jó zenéje van. A film kedvéért felvettek ugyanis a főszereplő Russel Branddel egy 16 számból álló komplett albumot, ami tök jól sikerült, és a filmben a zenés jelenetek voltak messze a legjobbak. Sajnos konkrétan ilyen jelentet nem tudok ide beidézni, de meghallgatni meg lehet, itt van például Aldous Snow és az Infant Sorrow nagy slágere: The Clap…

Legyetek jók, ha tudtok, a narráció készítése

Megjelent tehát a látássérült emberek számára narrációval kiegészített változata a filmnek – természetesen a múltkori, a film kimaradt jeleneteiről szóló bejegyzésem is ezzel függött össze. Kronologikus sorrendben: Misi ötlete volt, hogy pályázzunk pénzt filmnarrációra, ami sikerült is, a Főváros valamelyik bizottságának aktuális pályázatán.

Aztán hosszasan válogattunk, hogy melyik filmet válasszuk. Egy komplett új kiadásra nem volt elég a pénz, ezért olyan filmek kerülhettek szóba, amelyeket amúgy is most adnának ki DVD-n. Kaptunk is komplett kiadási terveket kiadóktól, de nem volt igazán jó választás. Mivel ez csak a harmadik ilyen film a sorban, valami értékes, maradandó filmet kerestünk. Én a Vasember 2-re gondoltam előzetesen, de sajnos még a listán sem volt rajta, nem hogy érvelni tudjak mellette, mint maradandó, értékhordozó filmalkotás mellett… Aztán ebéd közben mondta Misi, hogy a Legyetek jók, ha tudtok is szóba jöhet, és rögtön lelkesedni is kezdtünk érte.

Addigra az Etalon tulajdonképpen kiadta már a kétlemezes verziót, rajta ugye az olasz változattal is, de aztán le lehetett szervezni még egy kiadást a mi kedvünkért. Adtak is két darabot az első verzióból, azon néztem meg az olasz változatot, arról írtam a korábbi blogbejegyzést a kimaradt jelenetekről.

Magát a narrációt a Broadcasttext Hungary Kft. készítette el, és a megírt narrációszöveget átküldték nekünk is. Én csak itt kapcsolódtam be igazán, azonnal látszott ugyanis, hogy a megírt szöveg szemléletes, pontos, kellemes, csak éppen felolvasni nem lehet, mert nincs ennyi idő a párbeszédek között, hogy ennyi kiegészítő mesét közé lehessen szúrni. Az volt az ötlet, hogy “alácsúsztatják” a narrációt a párbeszédnek, de ez rossz ötlet volt, pont azt rontották volna el, amit amúgy is önállóan élvezhetne a vak ember, a párbeszédeket, és így sem a narráció, sem a párbeszéd nem lett volna érthető.

Mikor erre rájöttünk, nekifeküdtem a Del gombnak és a 30 ezer karakteres narrációból 15 ezer karakteres narrációt készítettem. Persze nem a karakterek száma volt fontos, azzal csak az eredményt jellemeztem, az volt a cél, hogy adott idő alatt a legfontosabb, leginkább szemléletes kiegészítő szövegek maradjanak meg. Misi is hozzátett egy-két dolgot, például hogy novíciaruha van a kislányokon, akik a Capitan Gesu-t éneklik, mikor Leonettát először apácának adja Fülöp atya, ezt Misi mondta. A két verzió közötti döntést a rendezőre hagytuk, végül is ő állt ott a narrációt felolvasó Németh Krisztinával a stúdióban, de amennyire látom, lényegében az általam szerkesztett verzió hangzik el.

Az elkészült narrált változatot (egy nagy wav fájlt) elküldtük a kiadónak, akivel közben a beszélő menü részleteit is egyeztettük. Merthogy a menü is beszél a DVD elején, azokat a szövegeket is én találtam ki az RNIB (Brit Vakok Szövetsége) vonatkozó ajánlásai alapján, mondjuk nagy fantázia nem kellett hozzá (“Harmadik fejezet: Leonetta”).

Végül megjelent, pénteken tartottunk belőle egy ünnepi vetítést az Alexandra Könyvesházban, az is jól sikerült, Noémit böködtem időnként, hogy ezt is én találtam ki! Meg ezt is!…

És kapható, például az Alexandránál, a Librinél, az Etalon saját webshopjában, illetve az MVGYOSZ Segédeszközboltjában is. Kétezer forint alatt van mindenhol, szerintem ideális karácsonyi ajándék mindenkinek: látók számára a 150 perces vágatlan olasz verzió, látássérülteknek pedig értelemszerűen a narráció miatt. Vigyázni kell, mert a narráció nélküli verzió is kapható – a narrált változat arról ismerhető meg, hogy a hátoldalán rajta van az alapítvány logója, és a narráció az extrák között is fel van tüntetve. A bevételből az alapítvány részesedni fog, de a siker nem elsősorban a pénz miatt lenne fontos, hanem hogy máskor is készüljenek ilyen változatok.

Ízelítőül feltettem egy részletet a youtube-ra a narrált verzióból. Olyan jelenetet választottam, aminél különösen nagy a narráció jelentősége, hiszen miután Leonetta elszalad, csak a zene szól, a jelenet egésze egy vak ember számára eddig egyáltalán nem volt érthető.

Legyetek jók, ha tudtok: megjelent a látássérült emberek számára narrációval kiegészült változat

Megjelent a népszerű Legyetek jók, ha tudtok című film legújabb változata DVD-n, amelyen a film az “Informatika a látássérültekért” Alapítvány jóvoltából a látássérült embereknek szóló narrációval is hallható.

A narráció olyan kiegészítő felolvasás, amely a film párbeszédei között hallható, és a helyzet, hely vagy cselekmény bemutatásával teljesebbé, jobban átélhetővé teszi az élményt a látássérült emberek számára is. Ezáltal ők önállóan is teljes értékű filmélményhez jutnak, illetve egy látó közösségben egyenrangú félként vehetnek részt a vetítésen. A narráció hiányában ugyanis a látássérült embereknek szükségük van arra, hogy egy látó családtag vagy barát közvetítse, narrálja számukra a cselekményt, ez azonban időben mindenképpen csúszást okoz, és nem is minden látó ember tud megfelelő segítséget nyújtani. A narráció segítségével viszont a látássérült emberek is ugyanazt élhetik át, mint a látó családtagok és barátok, ráadásul az adott élményeket a közösség többi tagjával egyszerre, egy időben élhetik át.

Read more