Bud Spencer alighanem a legnépszerűbb filmszínész Magyarországon. Alakításai évtizedek óta leültetik a nézőket a tévé elé, poénjai és az általa kiosztott pofonok pedig legendává váltak. Nem véletlenül óriási siker tehát Bud Spencer önéletrajza is, hiszen a nézők kíváncsian várják a filmeket kiegészítő történeteket a poénok és a pofonok hátteréről, valamint a filmekből ismert gyönyörű tájakról.
Emlékezzünk csak vissza a Kincs, ami nincsből ismert Pongo pongo szigetre! Hol lehet ez a paradicsomi táj valójában? Valódiak voltak a pofonok vagy csak megjátszották őket? A valóságban is barátok voltak Bud Spencer és Terence Hill? Ezek egy rajongó első kérdései, és azt gondolom, a többség hasonló rajongói kérdésekre várna választ a könyvtől – ami azonban teljesen másról szól. A könyv témája Carlo Pedersoli személyisége és élettörténete, sajnos azonban mindkettő meglehetősen unalmas. Egyikkel sincs különösebb probléma: Pedersoli jó és tisztességes ember, aki részben a jó adottságainak köszönhetően, egész életében sikeres volt. Többszörös olasz úszóbajnok, majd olasz válogatott vízilabdás, és a válogatottal Európa-bajnok. Ezután néhány kitérőt követően színész lett, eleinte epizódszerepeket játszott, majd színészként is egyre sikeresebbé vált Bud Spencer néven.
Az önéletrajzában Bud Spencer korrekt és szemléletes módon, de meglehetősen szárazon mutatja be ezt a pályát. Nincsenek a könyvben valódi történetek, nincsenek izgalmas személyiségek, még a felesége megismerését is unalmas, hétköznapi eseményként képes csak tálalni. Hasonlóan semmitmondóan ír Terence Hillről, aki becsületes ember, kitűnő színész, családapa és jó barát, szóval a könyv alapján szintén elég unalmas fickónak tűnik.
Konkrétan a filmekről pedig alig van szó. A szerző egy csomó filmes szakembert megemlít, meleg szavakkal emlékezik meg számtalan olasz rendezőről, operatőrről és más filmesről, akikről a magyar közönség még sohasem hallott. Terence Hillt és a többi szereplőt is meleg szavakkal méltatja – magukról a filmekről viszont semmi. Pedig ha valakinek több olyan filmje is van, ami évtizedek óta egyfolytában sikeres, ahogy Bud Spencer maga is írja, akkor inkább azokról lehetett volna minden létező érdekes és vicces történetet elmesélni.
A Kincs, ami nincset szándékosan figyeltem, összesen annyi derült ki róla, hogy 1984-ben készült. Pedig a forgatása tényleg egy szigeten zajlott, Key Biscayne-en, Florida államban, Miamihoz közel – ez azonban nem a könyvből derült ki, hanem a spencerhill.hu rajongói weboldalról, ami véleményem szerint sokkal jobban reflektál a magyar közönség igényeire. A könyv sajnos egyáltalán nem ezt teszi, amivel óriási csalódást okoz – érdemes tehát alaposan megfontolni a megvásárlását.
Bud Spencer: Különben dühbe jövök
Nyitott Könyvműhely, 2010.
Filmtekercs, 2011. július 23.
Pingback: Larry Manetti: Aloha, Magnum » Szatmári Péter