Legyetek jók, ha tudtok: megjelent a látássérült emberek számára narrációval kiegészült változat

Megjelent a népszerű Legyetek jók, ha tudtok című film legújabb változata DVD-n, amelyen a film az “Informatika a látássérültekért” Alapítvány jóvoltából a látássérült embereknek szóló narrációval is hallható.

A narráció olyan kiegészítő felolvasás, amely a film párbeszédei között hallható, és a helyzet, hely vagy cselekmény bemutatásával teljesebbé, jobban átélhetővé teszi az élményt a látássérült emberek számára is. Ezáltal ők önállóan is teljes értékű filmélményhez jutnak, illetve egy látó közösségben egyenrangú félként vehetnek részt a vetítésen. A narráció hiányában ugyanis a látássérült embereknek szükségük van arra, hogy egy látó családtag vagy barát közvetítse, narrálja számukra a cselekményt, ez azonban időben mindenképpen csúszást okoz, és nem is minden látó ember tud megfelelő segítséget nyújtani. A narráció segítségével viszont a látássérült emberek is ugyanazt élhetik át, mint a látó családtagok és barátok, ráadásul az adott élményeket a közösség többi tagjával egyszerre, egy időben élhetik át.

Read more

Legyetek jók, ha tudtok, kimaradt jelenetek

Rengeteget tanultam ebből a filmből a szeretetről, jóságról, vallásról. Sokszor láttam a tévében, megvolt videón, sőt műsoros DVD-n is megvásároltam, ami amúgy kevéssé jellemző rám. De mindig éreztem, hogy valami hiányzik. Főleg a mór nő története volt hiányos, amikor a sütievés után rögtön a tengerparton láttuk őket, érezni lehetett, hogy itt valami nem stimmel. Jobb híján sokáig azt hittem, hogy a rendező vágta össze a filmet rosszul. De aztán munkaügyben a kezembe került az eredeti olasz változat, és minden kiderült: az ugyanis 150 perces, míg a magyar változat csak 110 perc!

Arra tippelek, hogy a Magyar Televízió nyolcvanas évekbeli bugyraiban valaki azt gondolta, hogy a két és fél órás film túl hosszú ahhoz, hogy a tévénézők kibírják. Erre kivágtak belőle 40 percet, gondolván, hogy ide ennyi is elég lesz, és itt Magyarországon ezt a változatot nézzük húsz éve! Legutóbb a múlt héten ment le a Filmmúzeumon a 110 perces verzió. A kiegészítő 40 percet persze nehéz lenne újonnan szinkronizálni, Kaszás Attila, a felnőtt Cirifischio magyar hangjának halála óta különösen, de ez így akkor is elég gáz.

Néhány sajnálatosan kimaradt rész:

  • az elején Angelo Branduardi énekel,
  • miután Fülöp atya megmenti Cirifischiot a katonáktól, elsétál vele és hosszasan ecseteli, mi történhetett volna vele, ha lopáson kapják. Eközben megmutatja egy tolvaj levágott, majd falra szögezett fejét, akinek a két kézfeje hozzá van szögezve a füléhez,
  • a kovács sokkal többször csábítja rosszra a fiút, például egy lyukon benézve megmutatja neki a mór nőt, akit éjszaka levetkőzve is láthat…
  • miután Leonettát beadták a jezsuitákhoz, a kovács hosszasan beszél az éhező kisfiúnak az ígéret földjéről, ahol lasagna fedi a háztetőket és must folyik a patakban. Az rögtön indulna is, de a kovács előbb emlékezteti, hogy megígérte Leonettának, hogy kihozza őt a jezsuiták közül… Úgyhogy belopakodnak együtt a templomba, ahol…
  • ahol Ignác atya a zarándokokat és térítőket búcsúztatja, mert Xavéri Ferenccel Indiába mennek – velük ugye később még találkozni fogunk a vacsorán, amikor már visszaértek a zarándoklatból. A filmben tehát benne van a búcsúztatásuk is. Fülöp atya eközben Leonettát látogatja meg, mint a lány nevelője, és amíg egy szerzetes előhozza Leonettát, a két pap elcseveg egymással. A magyar változatban csak itt kapcsolódunk be fogalom nélkül, ugye Ignác atya a látomásairól mesél, a szerzetes hozza Leonettát, Cirifischio a kováccsal lopakodik, ezeknek mind benne volt a filmben az előzménye.
  • A focimeccs közben Ignác atya hosszasan magyaráz Fülöp atyának a kötelességről és a felettessel való azonosulásról.
  • A nemesifjú tényleg nemes, igazi herceg, csak szeret Fülöp atya védenceivel játszani, és a mór nőt is így ismeri meg, amikor bemegy velük a nőhöz süteményt enni. A magyar változatban vágás, eredetileg viszont az apja jól felpofozza, amiért utcagyerekekkel játszik. Fülöp atya őt is a védelmébe veszi, és miután megbeszélik, hogy egy papot semmiképpen sem lehet megütni, Fülöp pofon vágja a fiú apját.
  • Később apa, fiú és a kíséretük kilovagolnak a tengerpartra, de a srác utálja az apját és megszökik, elbarangol másfelé. Hogy-hogy nem, megjelenik a mór nő lovon és magával viszi a sziklás tengerpartra…
  • A temetés után Fülöp atya bemegy elbánni a mór nővel, de az el akarja csábítani, a combját mutatja neki és a felhajtott szoknyájával legyezi. Végül Fülöp atya jól elveri egy fakanállal…
  • Fülöp atya egyszer felkérésre véleményezte egy csodatévő apáca tevékenységét – a filmben és az igazi Néri Fülöp a valóságban is. Itt megtörténik a csoda, ami után Fülöp megkéri az apácát, hogy segítsen neki lehúzni a papucsát. A nő visszautasítja, merthogy ő Isten, és nem Fülöp atya szolgája – mire Fülöp később közli a pápával értékelésként, hogy nincs benne elég alázat. Ez a rész teljesen kimaradt a magyar változatból, bár valóban kevéssé kapcsolódik a történet többi részéhez – annyiban lett volna érdekes, hogy bemutatta, Fülöp bejáratos volt a pápához.
  • A keresztelőre Fülöp atyát úgy hívják el, hogy Cirifischio egyik társa meglátogatja az atyát, és közli vele, hogy a Cirifischio jó útra akar térni. Tehát amikor Fülöp atya a pápának azt bizonygatja, hogy jó útra akart térni, nem csak a levegőbe beszélt, hogy megmentse, hanem tényleg úgy volt!
  • A szobrász azt mondja, ha két őrült találkozik, abból mindig lesz valami érdekes. Ezután Fülöp atya és az álruhás pápa is hosszasan, tétován megy jobbra-balra a városban.
  • Fülöp atyának egyszer megjelent Szűz Mária, aki kitárta felé a karját. Ő viszont leköpte, mire kiderült, hogy csak a sátán jelent meg neki Máriát utánozva. Onnan tudta, hogy a sátánt látta, mert kevés ő ahhoz, hogy az igazi Mária megjelenjen neki… Később viszont megjelenik neki Leonetta és ugyanúgy kitárja a kezét. Fülöp atya őt is arcon köpi, mire Leonetta csodálkozva letörli a nyálat az arcáról és megkérdezi, miféle újfajta köszöntés ez – és csak ezután ölelik meg egymást.
  • A keresztelőn megjelenik egy rabló lovagolva, egy nővel a háta mögött, és köszönnek Fülöp atyának. Két jelenettel előbb Fülöp atya, a barát, és még az olasz nézők is látták, amint a nő félmeztelenül sivalkodik a pasas mögött a lovon…

Talán érezhető, hogy a kimaradt részek jelentős mértékben árnyalták volna a történetet, a kovács és a mór nő jeleneteit kivágni kifejezetten durva hiba volt. Szomorú vagyok, hogy ennyi évig megfosztottak a filmnek ezektől a részeitől, főleg, hogy nem a készítők koncepciója alapján történt ez, hanem valami hülye vágó miatt az MTV-ben.

Az új verzió viszont kapható már, azon a teljes, 150 perces változat rajta van, olasz eredeti hangsávval, magyar feliratozással.

Avatar

Nagyon gyér a mozis kínálat mostanában, mi viszont ki akartunk mozdulni, úgyhogy megnéztük a híres Avatárt. Maga a történet egy primitív baromság, dedós párbeszédekkel, de ezt lehetett előre tudni, ez be volt kalkulálva. Most először láttunk viszont teljes filmet 3D-ben, de ettől sem voltunk elájulva, egyáltalán nem éreztem teljesebbnek a filmet attól, hogy a figurák egymáshoz képest előre vagy hátra helyezkednek el.

Korábban a Harry Potter és a Félvér Herceg elejét láttuk 3D-ben és IMAX-ben, na az jó volt, a hatalmas vászon, és a Harry Potter film mint a vizualitás egyfajta csúcsteljesítménye tényleg megújította a mozizás élményét. Aztán megnéztük a Pottert otthon is a tévén, és csodák csodája, otthon is működött, amiből számomra az a tanulság, hogy továbbra is a történet szépsége a fontos, nem a látványé.

Zoe SaldanaEbben az Avatárban például lehet, hogy minden pixelt évek hosszú munkájával tettek a helyére, de ettől még a hülyén megrajzolt farkas csak hülyén megrajzolt farkas maradt, az orrszarvú orrára pedig cápaorrot tettek. A sárkányok távolról úgy néztek ki, mint a kacsák, a kék pasassal együtt mintha Nils Holgersson repkedett volna Márton lúd hátán. A félmeztelen indiánlány volt az egyetlen pozitívum, végig azon töprengtem, ki lehetett az eredetije (Zoe Saldana, akit én főleg a Csajom apja ideges c. filmben láttam).

A mozizás élményét pedig számomra igazán az újítaná meg, ha nem lennének mindig olyan nézők, akik végigdumálják a filmet. Ebben az esetben egy szerencsétlen kisfiút és kislányt hozott magával két anyuka, és a gyerekek totál nem értettek meg semmit a filmből, inkább végigröhögcsélték az egészet. (Más kérdés, hogy otthon is gyakran megzavar minket egy síró kisbaba, de ezért aztán igazán nem lehet mást hibáztatni.)

Zsófival itthon

Zsófi alvás közbenItthon vagyunk Zsófival mindketten, a december nagyobbik felét már szabadságon tudom tölteni. Szépen kialakult a napi menetrend, remélem, így is marad. Noémi éjszakára kiköltözött a gyerekszobába, hogy tudjon Zsófira figyelni és én tudjak aludni, de az éjszaka nagy részét szerencsére mindketten szépen átalusszák. Zsófi hajnali 3-5 óra között felébred és enni kér, majd a hajnali reggeli után mindketten visszaalszanak. 8 óra körül kelnek fel, majd nap közben háromóránként van etetés. Este nyolckor fürdetés, majd lefekvés előtti kaja után alvás.

Az életünk és az időbeosztásunk persze megváltozott, de azért bármit lehet a lányunktól csinálni, ha éppen sikerül elaltatni. Azt vettük észre, hogy az eddig kettesben töltött idő alakult át hármasban töltött idővé, de ez egyáltalán nem baj, a babával törődni is van olyan jó, mint 24-et vagy Lostot nézni. Főleg, hogy azért nézünk Lostot is, akár Zsófi jelenlétében is. Néha személyesen is eljátszok Zsófinak filmeket, legalábbis egy-egy jelenetet, kihagyhatatlan volt például, és többször is előadtam már, hogy: -Zsófi. Én vagyok az apád. Az is megvolt, mindjárt a kórház után, ahogy Tom Hanks megmutatta Hoochnak a lakását: -Zsófi, ez a nappali. Ez nem a te szobád. … Ez a hálószoba. Ez sem a te szobád. … Ez pedig a gyerekszoba. Ez a te szobád. (Persze egy csomószor behoztuk aztán.)

Ott van még a pelenkázás, amivel semmi probléma nincs, amíg az események a pelenkán belül maradnak, megtisztítjuk a gyermeket, adunk rá másik pelust és kész. Nagyobb a gond, ha a történések kilépnek a pelenka határain kívülre, például mindkettőnket lepisilt már a lányunk, de olyan is volt, hogy a pelenka felnyitása után rögtön átvittem Zsófit a csap alá, mert a szokásos törölgetéssel semmi esélyem nem lett volna a kaki ellen.

Kialakult két altatási módszerem is. Az első, hogy dúdolok neki, a Prosectura és a Modern Hungária közötti teljes repertoáromat előadtam már, és általában be is jön, főleg, ha sétálunk is hozzá. A tuti biztos módszer viszont Israel Kamakawiwo’Ole: Somewhere Over The Rainbow című számának lejátszása dúdolással kiegészítve, ettől már háromszor is azonnal bealudt. Talán még Noémi hasából is emlékszik rá, mert egy időben sokszor hallgattam, úgyhogy ez most az első dal, ami mindhármunk kedvence.

2012

(Balu vonatkozó kritikája nem tetszett, mert olyan elemeiről ír a filmnek, amelyek szerintem egyáltalán nem voltak lényegesek, például a szeretet, a család, vagy az optimizmus és a pesszimizmus harca. Én a moziban nem egy mély családi drámát láttam, hanem egy primitív, de nagyon látványos katasztrófafilmet. Viszont ha már Balu kritikáját kritizáltam, elgondolkoztam, mit lehetett volna írni egy ilyen filmről egyáltalán. Nos, például ezt.)

Geológusok felfedezése szerint a Föld felszíni lemezei 2012-ben olyan nagy mértékben elmozdulnak, hogy az a földi civilizáció pusztulását okozza. Ez ellen a világ politikusai csak annyit tehetnek, hogy megépítik Noé modern bárkáit, amelyekben menedéket talál néhány százezer ember és állat, mindenki mást viszont kénytelenek magára hagyni.

A 2012 témája, hogy ha valakinek nagyon-nagyon nagy szerencséje van, ő és a családja talán még akkor is túlélheti a világ végét, ha eredetileg nincs belépője Noé bárkáinak egyikére. Ehhez persze nagyon gyorsan és ügyesen kell menekülni, a főszereplő sarkában ott az Armageddon, és miközben ő száguld, rohan, repül, a többség  szörnyű halált halt. A film lényege, hogy a főszereplő mögött loholó világvégét vizuálisan is hatásosan megjelenítse. Ez sikerül is, omlanak a földrészek és borzasztó robbanások kísérik a szereplők útját.

A főszereplő férfi és a lánya a világvégét nézik rémülten

Bár a filmet a titokzatos majákkal harangozták be, ténylegesen a filmben egy-két mondatban említik csak őket, mint akik mindezt megjósolták, de a jóslatnak ennél mélyebben a filmben nem néznek utána. Örömteli fejlemény viszont, hogy a Föld bolygó immár nem csak az Amerikai Egyesült Államokból áll. Bár a történteket végig amerikai szemszögből látjuk, kétségtelenül odafigyeltek más embercsoportok sorsára is. Olyan apróságok esetleg feltűnhetnek persze, hogy ha az amerikai elnök csak a G8 vezetőit értesíti a világ végéről, akkor Kína, India, Brazília, Ausztrália, Mexikó és Argentína népe viszont nem fog tudni róla, a kisebb országokról nem is beszélve. Az is érdekes, hogy az USA saját bárkát kap, Kína, Japán, Oroszország és Európa országai pedig összesen kettőt, de egy hollywoodi filmtől még ez is szép teljesítmény.

A tudományos hitelességet vagy az emberi természet mélyebb vizsgálatát viszont felesleges ebben a filmben keresni, ehhez egyébként a színészek is gyengék. De persze mindez mit se számít, ha közben láthatjuk, ahogy a száguldó limuzin mögött összeomlik Kalifornia, vulkánok törnek ki a Yellowstone parkban, Amerika helyett cserél a Déli sarokkal, a Himaláját pedig elönti a cunami…

A Himalája, amint elönti a cunami

Elrabolva (spoileresen)

Mindenki lelkesedik ezért a filmért, de én nem tudok csatlakozni a rajongói klubhoz: szerintem harmatgyenge volt. Mondják, hogy Liam Neeson olyan a filmben, mint James Bond, és valóban, mimika nélkül csapkod, szúr és lő, igaz, neki legalább hihető a motivációja, meg akarja menteni a lányát.

De senki más nem hiteles ebben a filmben, és mindenki nagyon sablonos. A tizenévesnek mondott, de láthatóan 25 éves Maggie Grace (az elrabolt lány), gyengén hozza az ártatlan (szűz) kislányt, és borzasztó ellenszenves, ahogy el van kényeztetve (lovat kap a születésnapjára! lovat!).

Aztán ott van anyuci, aki elengedi a tizenéves lányát egy másik földrészre egy másik tizenéves lány társaságában, kísérő nélkül, na persze. Anyuci új férje pedig gazdag, és a mostohalányát megmentő apukától is csak annyit tud kérdezni, nem kér-e egy kis pénzt.

A bűnözőkről talán beszélnem sem kell, és a francia közállapotokat bár nem ismerem, mégis túlzásnak tűnik, hogy a Szajnán úszó magánhajón a kövér öregembernek szüzeket szolgáljanak fel. Pontosan tudom persze, hogy a James Bond-filmek is pont ugyanekkora baromságok, de azoknak legalább van stílusa, forgatókönyve, ezekhez képest árnyalt szereplői, illetve jó helyeken játszódik, jó nők és jó autók vannak benne – de ebben?

Mosolyalbum

Megnéztük az In Brugest (Erőszakik), és tényleg tök jó film, csak túl sok az üresjárat, mert szép az a város, de a moziba nem azért ülünk be, hogy percekig semmi mást ne mutassanak. Az ilyen üresjáratok alatt általában azon agyaltam, hol láttam már ezt a csajt, de még a film végén, a neve (Clémence Poésy) alapján sem ugrott be.

Clémence Poésy az In Bruges című filmben

Pedig még Lord Voldemort is ott nyomult a filmben – Noémi még őt sem ismerte fel, szerintem kicsit fáradtak lehettünk. A lány egyébként Fleur Delacour volt a Harry Potter és a tűz serlegében, és van még egy ide tartozó képem, tetszik, amikor Halálos Ellenségekről ilyen mosolyalbum-fotó jelenik meg:

Voldemort, Beatrix, Dumbledore és Harry Potter mosolyog egymás mellett

Egyiptom, 6. rész

Hazaút

Hétfőn még pihentünk egy napot, illetve délután kimerészkedtünk a városba és bevásároltunk ajándékokból. Ha az alku során nagyon eltért az eladó és az én véleményem a termék árával kapcsolatban, arab barátaink különböző sértéseket vágtak a fejemhez, például hogy biztos túl meleg a nap, azért beszélek félre, vagy talán még alszok és azért álmodozok itt, egyik meg közölte, hogy egyem meg a tíz fontomat – vonzó, kedves emberek igazán.

A hazaút során furcsa kavarodást okozott, hogy a nyári időszámításra Egyiptomban is átállnak – de csak kb. három héttel később, mint mi. Ez volt a magyarázata, hogy bár Hurghada egy időzónával arrébb van Budapesthez képest, amikor megérkeztünk, még ugyanannyi volt az idő, és csak három nappal később állították át az órákat. Nem ám hétvégén, mint a normális országokban, hogy ne a munkanapot kavarja meg az óraátállítás, nem, ezek a csütörtökről péntekre virradó éjszaka állítanak órát.

Noémi a szállodai vízesés előtt ülve

Nekünk persze mindegy volt, péntek reggel átállítottuk az órákat, a Karthago Toursnál viszont valaki még vasárnap is magyar idő szerint közölte a repülőgépünk indulási idejét. Csakhogy ami Budapestről egyeztetve hét órakor indul, az Hurghadában majd csak nyolckor fog, úgyhogy kedden reggel pont egy órával korábban kellett emiatt minden magyar hazautazónak felkelnie. Hajnali háromkor hajnali négy helyett, egyáltalán nem mindegy, a már említett, hajnali fél egykor beeső, második napos kairói csapatnak meg pláne nem volt mindegy, ők éppen csak beestek a szállodába és összepakolni is alig volt idejük. Az ismerős vidéki házaspár így a Kairó-Hurghada-Budapest-Békéscsaba-vidéki falu útvonalon kb. 24 órát utazott egyfolytában.

Az egy órás tévedés persze csak a repülőtéren derült ki, még a buszon újonnan megismert idegenvezető is hét órát mondott. Mármint miután köszönt, bemutatkozott, remélte, hogy jól éreztük magunkat és jó hazautat kívánt, Lejlához képest meglepő volt ez az udvariasság, tehát ezután mondott hét órát, a reptéren viszont 7:55 volt kiírva indulási időpontként. Mivel azonban a közönség együtt volt, a repülőgép a személyzettel együtt volt, beszálltunk és 7:10-kor huss. Még a szüleimnek is sikerült SMS-t küldeni a végleges időponttal, amikor a gépet kitolták a helyéről, ott már reméltem, hogy nem fogunk többet várakozni.

A repülő oldala, amivel hazajöttünk

Vicces volt még a repülőút: a lenyíló LCD-monitoron odafelé és visszafelé is levetítettek egy-egy filmet. Odafelé közölték, hogy a Zene és szöveg lesz a műsor, ennek nagyon örültünk, erre a Tökéletes trükköt vetítették, ennek sokkal kevésbé. Aztán hazafelé közölték, hogy a Tökéletes trükk című film lesz a műsor, mire szóltunk, hogy idefelé is ez volt, mire megígérték, hogy akkor a Tűzfal lesz Harrison Forddal. Kisvártatva aztán elkezdték lejátszani a Tökéletes trükköt, de mi már nem szóltunk semmit, gondoltuk, hogy a hely szelleme. Aztán ahogy távolodtunk Egyiptomtól, látták, hogy tévedés történt, erre film leáll, majd berakták és lejátszották a Zene és szöveget, úgyhogy végeredményben jó utunk volt.

Bourne-ultimátum

Az első rész azért hagyott mély nyomokat bennem, mert nagyon érdekesen hozta a szuperügynök-típus legújabb verzióját. Azóta is a kiképzés részletei érdekelnének, mivel lehet valakit ilyenné tenni, kínzással, doppinggal, vagy csak sokáig kell futni az erdőben célra tartott fegyverrel? És persze agyra is gyúrni kell, megjegyezni a rendszámokat a parkoló autókon, és ahogy a port.hu fórumában valaki írta: Bourne problémamegoldó-készsége a stresszel csak nő.

Matt Damon és a csaj a Bourne-ultimátumbanSajnos a további részek nem adtak további támpontokat Jason Bourne kiképzése kapcsán, ezt a közepesen fantáziátlan amnézia-sztorit viszik tovább anélkül, hogy a történet hátterének logikájára odafigyelnének. Például semmi értelme nem volt a Treadstone-műveletet ezzel a Feketeszőlő vagy milyen művelettel megfejelni, csak annyi derül ki, hogy a világ minden városában akad egy bevethető szupergyilkos, de azt hittem, ezt a Treadstone kapcsán már egyszer felszámolták.

OK, nyilván követni szükséges a könyv által meghatározott vonalat. Bár én csak az első részt, a Bourne-rejtélyt olvastam eddig könyvben, ugyanolyan, mint Ian Flemingtől a Casino Royale: szórakoztató, de pont ugyanazt a mély mondanivalót hordozza. Úgyhogy valószínűleg ezért ilyen gagyi történet a Bourne-ultimátum is, mint bármelyik James Bond, az én bajom, ha az első rész alapján ennél többet vártam.

A gagyiságra az egyik példa az engem érdeklő kiképzéssel kapcsolatos: a szuperügynökök harmincmillió dolláros kiképzése New York belvárosában, egy üvegablakos épületben zajlott… Ahová egyébként bárki bejuthat, mint kiderült, és akár gyilkolhat, akár titkos dokumentumokat faxolhat anélkül, hogy ebben udvariatlan kérdésekkel megzavarnák.

Nyilván a bárgyú történetet akarja feledtetni a sok kézikamerás felvétel, amitől a film valóban nagyon pörgős, izgalmas, kár, hogy ettől a verekedős jelenetek követhetetlenek, ugyanúgy, mint a korábbi részekben. Valahol még olvastam is, Matt Damon melyik harci stílust tanulta ki a film kedvéért, sajnos felesleges volt, nem látszik belőle semmi.

T4xi és Shrek, a harmadik

Mozidélelőtött tartottunk, megnéztük a Taxi 4. és a Shrek 3. részét. Mindkettő úgy kezdődik, hogy elsütik a korábbi részek emlékezetesebb poénjait, a Taxiban összetörnek egy csomó rendőrautót, Emilien bénázik, a Shrekben pedig mindenki fingik, Kandúr aranyosan néz.

A Taxi ezután átmegy blődségbe, a rendőrök idiótán viselkednek, de ebben tíz éven felülieknek semmi vicces nincs. Új szereplők a gyerekek, akik aranyosak és a velük kapcsolatos poénok is jók, de a fő eseményszál teljesen független tőlük. Ugyanaz történik, mint az első három részben, a béna rendőrök hibáit Petra és Daniel javítja ki, kiszámítható az egész, ráadásul a reklámmal ellentétben (“Főszerepben a Peugeot 407”) az autó alig látszik és száguldozást is alig látunk. Az sem derül ki, hogyan lett 407-es Peugeot a 406-osból.

Shrek, Artúr és SzamárShrek története sokkal jobb, a Békakirály meghal, Shrek viszont nem akar király lenni, ezért elmegy megkeresni az egyetlen lehetséges másik utódot, Artúrt. Ezután mindenféle vicces csavar következik, ahol a végkifejlet nyilván megjósolható, de ettől még a poénok jók. A kicsi ogrékra a történet miatt itt sem lett volna szükség, viszont nem is viccesek. Ezzel együtt a Shrek sokkal jobban sikerült az új ötletek miatt, szinte mindegyik szereplőről megtudunk valami újat, humorosat, és az új szereplők is érdekesek.