Too Hot to Handle

Éden Hotel-klón reality, nagy publicitást kapott nálunk is, legalábbis az Index és a 24.hu is vállvetve hirdette, milyen jó. Csodás tengerparti villa, szexi nők és pasik, kiváló karanténműsor. Tizenvalahány szereplő van, a kihívás pedig, hogy tilos a szex bármilyen formája, még a csók is tilos, sőt a játékosoknak magukhoz nyúlni is tilos. A szabály megszegése pénzbüntetést von maga után, a 100 ezer dolláros nyereményalapot csökkenti. Az önuralom betartását „fejlesztésnek” hívják, és a játékosok az interjúszobában teljesen komoly arccal vezetik elő, mennyire szeretnének fejlődni…

A műsor rendkívül pörgős, például az Éden Hotelhez képest szinte semmi nincs arról, ahogy a játékosok esznek, isznak, alszanak, élvezik a tengert. Kizárólag az került műsorba, ami az „önfejlesztés” szempontjából releváns – négy hétnyi nyaralásból vágtak össze 8*40 percet, az egész valójában kifejezetten rövid. Ez nekem nem feltétlenül tetszett: a játékosok közül csak a főszereplőket ismerjük meg igazán, nem érezni át a hangulatot, én jobban élveztem a 20-30 részes Éden Hotelt. Ott a játékosok közötti bizalom kiépítése is lassabb volt, és a drámák is mélyebbek, érdekesebbek voltak. A szex megvonása nem annyira izgalmas téma, a szereplők személyiségének a fejlődése pedig egy baromság.

De így is jól szórakoztunk: nyolc részt végül is kitölt, ahogy a szereplők próbálnak szexelés helyett elmélyültebb kapcsolatokat kialakítani: valami minimális szinten elgondolkozni azon, hogy a szexen kívül miért is lennének együtt a másikkal…

View this post on Instagram

❤️🙈

A post shared by Francesca Farago (@francescafaraago) on

Trónok harca 5-6-7. évadok

Beteg voltam az ünnepek alatt, ágyban fekve viszont lett időm lepörgetni a sorozat utolsó három évadát. A korábbiakat nem láttam, annyira nem is érdekelnek, főleg azt akartam látni, ami a könyvekhez képest újdonság volt. A főbb fordulatokat persze tudtam már, de a sok csodás jelenet miatt mindenképpen megérte.

Bronn: What the fuck were you doing back there?
Jamie: Ending the war. Killing her.
Bronn: You saw the dragon between you and her?

Az első észrevételem viszonylag evidens: a tévésorozat meg sem közelíti a könyvek részletgazdagságát. A tévésorozat egy illusztráció, hasonló az évente megjelenő naptárhoz, gyönyörű képekkel illusztrál néhány kulcsjelenetet, láthatóan sok pénzből leforgatva, de meg sem közelíti a regények által nyújtott teljes élményt.

A második észrevételem, hogy mennyire nincs indokolva, miért bízik meg Daenerys Tyrionban. A könyvben ugye még nem is találkoztak, az ötödik rész végén Tyrion a Second Sons zsoldoshadsereg írnoka, a közelébe sem jutott a királynőnek, ehhez képest a tévében pikk-pakk a bizalmas tanácsadója lesz. Tekintve, hogy az egész Trónok harca egyik legfontosabb fordulata, hogy ezek ketten összejönnek, kár volt ennyire elnagyolni ezt a részt. A leendő hatodik kötetben ez ígérkezik messze a legérdekesebb történetszálnak, hogyan ismerkednek meg és nyerik el egymás bizalmát.

A harmadik pedig, hogy milyen klassz, hogy a sorozat végére nem marad negatív szereplő. Nekem már az is nagyon tetszett, ahogy Jamie Lannister lassan pozitív szereplővé vált, ahogy megismertük a motivációit és a személyiségét. A sorozat végére Cersei-t kivéve mindenkivel ugyanez történik, a szereplők nem győzik viccesen felemlegetni, korábban hol és hogyan harcoltak egymás ellen, miközben éppen barátokká válnak. Egész zombihadsereg kell, zombisárkánnyal, akik a történelem során először átjutnak a Falon, hogy egyáltalán legyen ki ellen harcolni.

Sztárban sztár +1 kicsi élőben a stúdióban

Gergőék jóvoltából végül háromszor is élőben nézhettük meg a műsort a TV2 stúdiójában, ahol egyszer Noémivel voltam, kétszer Zsófival. Nagy élmény volt: a show élőben sokkal jobb, mint a tévében, jobban érződik a felhajtás és az energia.

Az egyik legérdekesebb élmény Till Attila műsorvezetésének a személyes megtekintése volt. Ő a tévében kb. karmesternek tűnik, aki vezényli a műsort, a stúdióban viszont látszott, hogy ő is csak része a gépezetnek. A lebonyolítást ugyanis egy legalább harminc fős stáb végzi el, köztük hangmérnök, operatőr, rendező, helyi ceremóniamester, asszisztensek és így tovább. Őket a műsor során különösebben irányítani nem szükséges, de ha bármire szükség volt, a döntéseket a rendező, egy Süni nevű hölgy hozta meg. Tilla lényegében az arca ennek a csapatnak, konferálja, közvetíti és értelmezi az eseményeket a tévénézők felé.

Amit Tilla személyén, illetve viselkedésén érdekes volt látni, hogy mennyire jelen van a stúdióban. Van ez az életvezetési tanács, hogy élj a mának, élj a pillanatnak, legyél jelen a saját életedben – ezt tudja Tilla szinte tökéletesen. Együtt él a műsorral, minden jelenlevőre rezonál, tudja a szabályokat és a menetrendet, és szükség esetén kulturáltan be is tud avatkozni. Ez főleg a zsűrivel szemben volt szükséges: finomította a mondanivalót, ha azok túl durván osztották ki a fellépőket, időben is korlátozta a zsűri megszólalásait, a fellépőknek pedig kedvesen gratulált, vagy éppen megnyugtatta, aki izgult vagy sírt.

A zsűri szerintem felesleges volt: a gyerek fellépőket nem illett kritizálni, így a zsűri tagjai csak azt ragozták, hogy milyen ügyesek, tehetségesek és szépek, plusz Tóth Vera saját magáról beszélt. Kár ilyesmivel húzni a nézők idejét, én például pont az ilyenek miatt nem nézek showműsorokat a tévében.

Pedig az előadások amúgy megérnék, szerintem eszméletlen jó műsorokat csináltak a fellépők, érdemes megnézni például Anna és Gergő Billie Jean-előadását. Rajtuk kívül az én személyes kedvencem Horváth Csenge és Hevesi Tamás volt. Utóbbi olyan alázatos és kedves volt végig, hogy nem lehetett nem szeretni, Csengének pedig nagyon erős, tiszta és szép hangja van, élőben nagyon klasszul betölti a teret, ami először a No lie című dalban tűnt fel.

A döntőben pedig Veréb Tamásék előadása simán elment volna az Operettben is, Ábel Anita Kulkát siratta, pedig a fószer még nem is halt meg, nosztalgikus kedvenc volt az Arrivederci Amore és így tovább. Amivel pedig végleg megvettek, az nyilván a Fame finálé előadása volt, az Operettből ismert diszkós változatban. Gergőék gondolták is, hogy nekem ez majd tetszeni fog…

Peti, 2017. december

A csajokról szoktam ilyen havi összefoglalókat írni, de most a saját decemberem is meglepően eseménydús volt. November 29-én kezdődött: Mindhalálig Musical gála volt az Operettben, amit Gusztival és a barátnőjével, Titával néztünk meg. Nekünk van egy érzékünk a legelső vagy legutolsó előadások elcsípéséhez, ez most éppen a legelső ilyen előadás volt. Pörgős műsor volt nagy slágerekből, bár főleg „klasszikus” musicalekből: Operaház fantomja, Vámpírok bálja (Vágó Zsuzsival!), Evita (Gubik Petra!), Grease, Jézus Krisztus Szupersztár (Cseh Dávid Péter!), Miss Saigon (Kocsis Dénes – Vágó Zsuzsi!), Macskák, Kabaré, Erzsébet, Apáca Show, Hair… A Fame-et hiányoltam, ettől eltekintve nagyszerű este volt.

Aztán elkezdődött Gergő szereplése a Sztárban sztár +1 kicsi című műsorban, amire minden héten minden szereplő hívhat két vendéget, és Gergő a második adásra Noémit és engem hívott meg. Mi voltunk a közönség, akik a háttérben lelkesednek. Amikor a ceremóniamester intett, lelkesen ujjongani kezdtünk, függetlenül attól, hogy például Till Attila beszédét egyáltalán nem hallottuk a saját ujjongásunktól, felőlünk akármit is mondhatott volna. A tapsrendet is a ceremóniamester diktálta, nem ám, hogy összevissza, rendetlenül szóljon a taps – nagyon vicces volt az egész. A műsor élő, úgyhogy feszes menetrend szerint zajlott, a reklámszünet például onnan nézve sokkal rövidebbnek tűnt, mint máskor a tévé elől… de 1-2 fényképre azért volt idő:

A következő program két céges karácsonyi parti volt, Noéminek és nekem ugyanazon a napon, másfél metrómegállónyi távolságra. Úgyhogy Noémit el tudtam kísérni a saját irodánktól a saját partijára, majd onnan a mi céges partinkra, és este is együtt mentünk haza.

20-án Gergő nagykoncertet adott a MOM Kultúrházban, ez is jól sikerült, ott integettünk például a mobilunkkal is:

A második alkalommal Zsófival kettesben mentünk el Sztárban sztár +1 kicsit nézni. Ez a negyedik adás volt és karácsonyi gála révén felvételről ment, ennek megfelelően irgalmatlanul sokáig tököltek, mire elkezdték a felvételt. A zsűri elsőként felvett „meglepetés” éneklése is negyedik(!) próbálkozásra sikerült… Zsófi készen volt, mire egyáltalán a műsor elkezdődött. Szerencsére a versenyzők tíz dalát már az élő adáshoz hasonló, feszes ritmusban vették fel, Zsófi is mindig lelkesen ujjongott velem.

A Star Wars VIII. gálabemutatóját ezek után sose találnád ki, kinek köszönhetem. IMAX 3D-ben, ingyenjeggyel, két nappal a rendes bemutató előtt, ingyen popcorn menüvel(!), a sorban előttem Vastag Csabával, mögöttem Muri Enikővel az új Star Wars mozi – siker, sztárok és csillogás volt ez a hónap végig.

Végül 29-én volt Gergő és Bea esküvője Tatán, ahol én voltam Gergő tanúja. Az esküvő szép volt, a vacsora finom, a zene kiváló, hajnali 2-ig mulattunk Noémivel.

Tanúként aláírok Gergő esküvőjén

Netflix vagy HBO Go?

Amikor megvettük a ChromeCast készüléket a tévéhez, evidens volt, hogy nem csak a Youtube-ot akarjuk nézni rajta, hanem előfizetünk valamilyen tartalomszolgáltatásra is. Előfizettünk Netflixre, ami abszolút bejött: klassz filmek, ha régebbiek is, plusz a legmenőbb sorozatok, mint House of Cards (akkor még menő volt…), Designated Survivor, Stranger Things, Noéminek Gilmore Girls, Gossip Girl, mindezt angolul, tévén, telefonon és laptopon is, nyilván reklámok nélkül.

A gyerekeknek szóló kínálat viszont gyér, Shrek és Peppa Malac nem elég ahhoz, hogy a két lányunkat hosszabb távon elszórakoztassa. Pistiéknél látogatóban jöttem rá, hogy az HBO Go-nak mennyivel jobb a gyerek-kínálata, úgyhogy kipróbáltuk azt is. Írtam egy összehasonlítást:

Felhasználói profilokVannak, az ajánlások személyre szabottakNincsenek, ugyanazokat ajánlja fel mindenkinek a családban...
Sorozatok felnőtteknekStranger Things
Designated Survivor
House of Cards
Gossip girl
Girlmore Girls - ezeket láttuk konkrétan, de ezek is jók:
The Expanse
Sherlock
The Ranch...

Trónok harca - ez az egyetlen igazán ütős sorozatuk.
Filmek felnőtteknekInception
I am Legend
Minority Report
Elysium
Avengers
Matrix
Iron man
David Brent on the Road - régebbi filmek, de legalább jók, és ezeken kívül is biztosan találnék még kb. negyvenet, amit szívesen megnéznék
Eddig összesen 3-at találtam:
Star Wars VII
The Passengers
Ghost in the Shell (az új)
Kínálat gyerekeknekMignonok
Shrek 1-4
My little pony
Lego Friends
Peppa malac
Eperke... egy darabig OK, de nem nagy szám egyik sem
Mancs őrjárat
Frozen Fever (kisfilm)
Shimmer and Shine
Micimackó
Dóra
Trolls - a csajok aktuális kedvence
Beauty and the Beast
Bob the Builder
Blaze and the Monster Machines - ez egy erős és jó kínálat, magasan veri a Netflixét
NyelvAngol, igény szerint angol felirattalAngol/magyar - az HBO kínálatát gondolom az szűkíti le ennyire, hogy csak olyan sorozatok és filmek kerülnek fel, amiket már szinkronizáltak. De mindegyikhez megvan az eredeti hangsáv is, valamint angol és magyar feliratok is.
Használat ChromeCast-telGyors és hibátlanÁllandó kapcsolódási problémák, kifejezetten macera elindítani egy-egy adást. Ha sikerül kapcsolódni és elindítani, akkor már jó.
Ár3.300.-2.000.-

A végeredmény tehát, hogy ha a streaming alapvetően a gyerekeknek szól, akkor az HBO Go a jobb választás. Akkor is az HBO Go marad, ha a családban nem mindenki tud angolul. A vonatkozó Android alkalmazás viszont sajnos pocsék, egy szenvedés használni – cserébe a havidíja egy ezressel olcsóbb… Angolul tudó felnőtteknek viszont egyértelműen a Netflix a nyerő. Persze mindkettőre egyszerre is elő lehet fizetni…

Éden Hotel, második évad

Véget ért az Éden Hotel második évada, megnéztük ezt is, de sajnos nem volt olyan jó, mint az első. Az előzőben Szandra, a negatív főhős által teremtett krízishelyzetben a pozitív játékosok különböző emberi értékeket tudtak felmutatni. Ilyen volt a becsületesség, a barátság, az egyenesség – nem kellett szentté avatni Danit vagy Kristófot sem, de mondjuk a záróbulin örömmel készítettünk velünk közös fotókat. Önmagában már az is nagy élmény volt, hogy egy valóságshownak nem csak vállalhatatlan szereplői lehetnek. Idén is ellopták a show-t, amikor az utolsó előtti héten visszahozták őket a műsorba:

Szereplők az Éden Hotel első évadából

Az idei felhozatalból viszont nekem csak Noémi volt abszolút szimpatikus. Valószínűleg egy, a tavalyihoz hasonló krízishelyzet is jót tett volna a műsornak, illetve egy olyan meghatározó személyiség, mint Ádám volt, a Király. Idén Pít akart volna ebben a szerepben játszani, de neki nem volt elég emberi tartása ehhez, lásd ugye a diplomái emlegetését, illetve nagyon rosszul választott párt is – így kívülről nyilvánvaló volt, hogy Noémivel kellett volna ismét összeállnia. A többiek meg… Kíra, Máté és Omár legalább néha vicces volt, a visszafogott Mátéról kitűnő ez az összeállítás.

Sok volt viszont a kifejezetten zavaró momentum, például hogy Noémiről X hét alatt sem jöttek rá, hogy nem bunkó, csak nem a magyar az anyanyelve, ezért rosszul fejezi ki magát. Soha, senki nem vette a fáradtságot, hogy visszakérdezzen, hogy tényleg így értette-e, amit mondott, mert általában nem, ehelyett mindenki azonnal megsértődött. Edina állandó önsajnálata is szörnyű volt, ahogy egyfolytában aggódott és félt, miközben a szerkesztők szíves segédlete mellett nyílt és egyesen úton haladt egészen a győzelemig. Anikóról pedig sixx találóan írta meg, hogy már a repülőgépen agyon kellett volna verni. Persze ő sem hibás – Levente a hibás, aki eltűrte tőle ezt a viselkedést, az ilyesmi megint csak nem taktika, hanem emberi tartás kérdése. Vicces volt látni, hogy a Király, amint visszatért, szinte egyetlen este alatt helyrerakta ezt a bandát, Máténak és Edinának az ő rövid eligazítása is elegendő volt ahhoz, hogy a döntő napján végig hibátlanul játsszanak.

A tetejébe a hogyvoltok is csalódást okoztak: sixx idén se humort, se értelmezést nem tett hozzá a beszámolókhoz, kizárólag bunkóságot, ami néha már az alapvető információkat is eltorzította. OK, időnként lehetett rajta nevetni, de közben olyan megalázó stílusban beszélt a szereplőkről, ami nekem már inkább zavaró volt, mint szórakoztató. A viccesnek szánt gúnynevekről meg sokáig nem tudtam, hogy kit takarnak – mások sem tudták, röhej, hogy kiegészítő blogbejegyzéseket kellett írnia ahhoz, hogy azonosítani lehessen őket.

Larry Manetti: Aloha, Magnum

Larry Manetti: Aloha, MagnumIlyet kellett volna írnia Bud Spencernek is. Mert amíg Bud Spencer könyve csapnivaló volt, ez csodás: gyakorlatilag semmi más, mint történetek, történetek és még egy csomó történet, a Ricket játszó Larry Manetti történetei a Magnum tévésorozat kapcsán. Az elején a könyv még gyanús volt, amikor Manetti a gyerek- és fiatalkoráról írt, de azért az is viszonylag változatos. Aztán találkozunk Elvis Presley-vel, és onnantól felhőtlenül szórakoztató az egész, kitűnő sztorik jönnek egymás után. Elvis például egy koncertje után volt egy társaságban Manettivel, és elkérte Larrytől a jópofa új óráját, ráadásul felkínálta cserébe a drága gyűrűjét. Ez a marha meg nem adta oda neki, pedig Elvis többször is kérte! Másnap aztán Elvis külön felhívatta a testőrével a közös haverjukat, hogy micsoda seggfej ez a pasas – tényleg, de a jelek szerint Elvis se lehetett kicsi.

A könyvben azért alapvetően a Magnum tévésorozatról van szó, amit Hawaii-on forgattak. A nyolc évad alatt állítólag 200 millió dollár plusz költség volt a stúdiónak Los Angeles helyett Honoluluban dolgoztatni a stábot, de azért nyilván megérte így is. Hawaii-nak mindenképpen, állítólag drasztikusan visszaesett a turizmus, miután befejezték a Magnum vetítését az amerikai tévékben. Hasonlóan felvitte a sorozat a Ferrari cég forgalmát is, Manetti maga is meglepően sok fazont látott akkoriban az utcán, aki nyitott Ferrarit vezetett, bajusszal az orra alatt…

A könyvben sokféle érdekes háttérinformáció van, ami a hozzám hasonló rajongókat érdekelheti. Például a két őrkutya valójában nem két kutya volt, hanem összesen nyolc, ezt mondjuk tudtam, de hogy Zeusz és Apolló szerepében néha két szukát láttunk… Sőt, néha egy epizódon belül is volt két szuka és egy kan, az egyik az emberekkel tudott jól együtt játszani, a másik jól tudott támadni, a harmadik mindkettőt, hát cserélgették őket. A sorozatban a kutyák vad, barátságtalan őrkutyákat játszottak, így a hitelesség kedvéért civilben sem nagyon bratyiztak velük, csak Hillerman és Selleck (Higgins és Magnum) töltött több időt velük – a többiek, az élen Manettivel meg fostak, ha csak a közelükbe mentek…

A színészekről is van szó a könyvben, de sajnos elsősorban csak Tom Selleckről, pedig nekem hozzá képest is inkább John Hillerman, azaz Higgins volt a kedvenc szereplőm. Hillerman állítólag civilben is pont olyan, mint a sorozatban, belassult öregúr, aki szereti a luxust, és simán eltölt egy-egy délutánt egy üveg pezsgővel és kaviárral a tengerparton üldögélve. Érdekes, hogy Texasban született, és a texasi akcentusát drága angol iskolákban küzdötte le – a sorozatban pedig született angol, akinek pont van egy texasi féltestvére… Roger E. Mosley is hasonlít TC-re, mert kosarazik, becsületes és szereti a gyerekeket, sőt helikoptert is megtanult vezetni, csak a producer tényleg felszállni a levegőbe már sohasem engedte… Tom Selleck pedig egy szent ember, aki rengeteget dolgozik, de minden rajongóra időt szán, a stábbal is kedves és nagylelkű, és egyáltalán, a könyvben kizárólag felsőfokon kerül szóba a neve, és hát elég sokat szóba kerül.

Képernyőképek a sorozat főcíméből a színészekkel

Larry Manetti lehetett végül a főszereplők között a rosszaság, akivel mindig van valami probléma. A könyv alapján úgy tűnik, az életét alapvetően éttermekben dőzsölve tölti, ahol mindenféle haverja akad, akikkel mindenféle kalandba bocsátkozik. Egyszer Tom Selleckkel és még két rajongó lánnyal vacsoráztak, Selleck azonban egy idő után unatkozni kezdett. Larry elővette hát a frissen vásárolt pisztolyát és kétszer a plafonba lőtt – onnantól már nem volt unalmas az este. A közönség az asztalok alá bújt, a tulajdonos viszont nem vette a szívére a lövöldözést, kirakott néhány korsót a bárpultra és közösen céllövészetet rendeztek. Aztán volt, hogy Larry meztelenül fürdőzött a saját hotelje medencéjében egy társasággal, csak kizárták magukat a hotelből. Larry visszamászott, hogy aztán egy szál semmiben szaladjon keresztül a szállodán a kulcsért, vicces látvány lehetett.

Máskor egy country-énekes barátja adott neki egy jegyet az esti koncertjére, amit örömmel megköszönt. Elmenni azonban esze ágában sem volt, utálja a country-zenét, a jegyet kicsit később kihajította az autója ablakán. Eljött az este, és a koncert egy pontján aztán az énekes bejelentette az est vendég sztárját, a Magnum, PI sorozatban szereplő Larry Manettit! A világosító ki volt tanítva és a megfelelő székhez irányította a reflektort, ahol egy megszeppent néger üldögélt, aki nem értette az egészet – ő találta meg a jegyet az utcán…

Aztán volt az az epizód, amikor Angliában, egy kastélyban nyomoz Magnum egy gyilkos után, és persze a társai ott is a segítségére vannak. Manetti nem a kastélyban lakott, ahol mindenki más és ahol a forgatás is zajlott, hanem egy haverjával egy hotelbe költöztek be. Azonban egyik este részegen kidobott egy pár cipőt az ablakon, és sajnos pont a portás fejét találta el, ezért onnan kidobták őket. A következő hotelben a haverja elment egy lánnyal, és amikor visszajött, szintén részegség miatt egy másik szobába ment be. Mivel nem találta a holmiját, bejelentette a rendőrségen, hogy kirabolták. A rendőrök ki is jöttek, majd kisvártatva megjött a szoba valódi vendége is… úgyhogy onnan is kidobták őket. Végül is Manetti beköltözött hát a kastélyba, a többiekhez. Rögtön másnap ott is berúgott, de amikor a társai be akarták adni neki, hogy a kastélyban szellemek vannak, azért nem vette be a hülye szöveget. Bezzeg amikor benyitott a szobába és szembejött vele egy szellem! És aztán még egy a fürdőszobában!

Szóval jó sztorik vannak a könyvben, szerencsés, hogy nem pl. Hillerman vagy a sorozat bármely más tagja írt könyvet a sorozatról, az nyilván kevésbé lett volna szórakoztató. Persze maga a tévésorozat is téma, hogy vicces, hogy izgalmas, látványos, nem beszélve a magas és szép férfiról… és persze a szexi, alacsony férfiakról…

(Én a Kindle-n olvastam, de papíron is meg lehet rendelni Larry Manetti honlapjáról.)

Éden Hotel: a műsor és a záróparty

Éden Kata

Éden Kata modell, húszéves, babaháj van a hasán és a csípőjén, a fogai között meg átfér egy IFA. Éden Alíz 22 éves, sötét fiúkat kedvel, és animátor, ő az, aki a nyaralás alatt a medencében abajgatja a részeg orosz turistákat, hogy aerobikozzanak a víz alatt. (Éden Hotel hogyvolt – 1×01)

Az Éden Hotel tévéműsorral, illetve Sixx ezekről szóló beszámolóival kezdetben úgy voltam, mint régen a számítógépes játékokkal és a CoVboy-féle játékleírásokkal: önmagukban nem érdekeltek volna, a cikk fordulatait, poénjait szerettem volna közvetlenül is megélni. Maga a műsor nem tűnt annyira érdekesnek, Való Világ-szintűnek tűnt bunkókkal és ribancokkal, jó volt, hogy Sixx a keresztvizet is leszedte róluk.

De aztán kiderült, hogy kár volt lenéznem a szereplőket. Egyrészt a lányok nem voltak ribancok, normális huszonéves lányok voltak, a pasik pedig még visszafogottabbak is voltak az én személyes elvárásaimnál, gondolom a folyamatosan működő kamerák miatt.

A következő, ami nagyon fontos volt: senkit sem aláztak meg a műsorban. Nem kellett levetkőzni, nem kellett bogarat enni, nem kellett senkinek sem hülyét csinálnia magából. Például a győztes Kristóf civilben kisgyerekek fociedzője, és pontosan tudta, hogy a tanítványai előtt a műsor minden percét vállalnia kell majd. Így is viselkedett, és ha mondjuk Zsófi, a lányom hozzá járna focizni tanulni, nem lenne kifogásom az ellen, hogy ezután is hozzá járjon.

Kristóf edzést tartA műsorban ennek pontosan az ellenkezője történt: emberi értékek felmutatására volt lehetőség. A szabályok nagyon egyszerűek voltak, minden negyedik napon a párválasztó ceremónia keretében hazaküldték azt, akinek nem akadt párja, illetve változó szempontok alapján a többi napon is hazaküldhették a játékosok a társaikat. Kizárólag a játékosok döntöttek egymás sorsáról hűség, bátorság, összetartás, és persze cselezés, hazugság, árulás, néha utálat alapján, így kellett jól szerepelni a társaid előtt és között, hogy ne te legyél, aki pár nélkül marad, vagy hogy ne rád mutassanak a társaid vádló mutatóujjai. Természetesen a szereplők néha elbuktak, mert kiderültek emberi gyarlóságaik: lustaság, megbízhatatlanság, gyávaság, egyéb gyengeségek, ahogy ilyenek vagyunk mindannyian. De ezt sem bélyegezték rá senkire, nem vágták a szemébe Jenniferrnek sem (a képen középen), hogy egy lusta, buta és nagyképű picsa – csak hazaküldték érte.

Alíz, Jenniferr és Kriszta az Éden Hotelben

A műsor közepére aztán mégis behoztak egy rossz ribancot a feszültség kedvéért, lett is feszültség elegendő, de pont ez adott lehetőséget a „jóknak” arra, hogy összetartsanak és keményebben küzdjenek a játékban. Más kérdés, hogy a szerkesztők szerintem rossz arányban vágták össze a jó és a rossz oldal szerepléseit, Szandra állandó észosztása Noéminek és nekem is az idegeimre ment – nyilván szükség volt egy ilyen karakterre, de ettől még nem kellett volna ennyit a képernyőn lennie, a feszültséget enélkül is éreztük volna. Viszont messze az volt a legjobb rész, amikor Kristóf és Dani megtalálták végre Szandra gyenge pontjait, és felülkerekedtek rajta.

A műsor internetes körítése nem volt túl magas színvonalú, eleinte magának a műsornak a megtekintése is nehézségeket okozott (a 48 részből talán tízet láttunk a tévében, a többit utólag a neten néztük meg, több-kevesebb sikerrel). A Facebook-oldal egyenesen szánalmas volt, gagyi kérdéseken kívül semmire sem futotta: szerinted kit választ ma Alíz a párválasztó ceremónián? Szerinted jól választott Alíz a ceremónián?

Záróparty a MIX Clubban

A zárópartyra azért lelkes rajongóként beregisztráltunk, az elvárásaimat azonban előre is igyekeztem csökkenteni. Igazam is volt: eleve nem egy diszkót kellett volna helyszínül választani. A fő műsorszám a döntő megtekintése volt, amit egy vászonra vetítettek ki. A helyiség alacsony volt, emiatt a kivetítő is alacsonyan volt, a közönségnek állnia és tolongania kellett, tré volt az egész. Nyilvánvalóan egy mozi lett volna az alkalmas helyszín. A döntő előtt még fellépett a főcímzenét előadó Sugarloaf együttes, de csak a főcímdalt adták elő, igazán tarthattak volna normális fellépést is, például a döntő után.

Mi Noémivel azért viszonylag kulturált módon, egy puccos bőrkanapé háttámláján ülve néztük meg a döntőt, nagyjából láttuk a vetítést, és klassz volt a győztes pár  bejelentése utáni ováció is. A hűségpróbát viszont ott a helyszínen nehéz volt hirtelen értelmezni, a többségnek azóta sem sikerült: ez egy ismert játékelméleti kihívás, mely szerint kiszúrjak-e a másikkal, hogy én viszont biztosan pénzhez jussak. Ilyenkor a követendő cél az, hogy ketten együtt a lehető legtöbb pénzt hozzák el, és ne hagyják ott a Viasat3 kasszájában. Alíz és Kristóf azonban nyilván nem olvas sem Mérő Lászlót, sem játékelméleti szakkönyveket – bár egymás iránti bizalomra még akkor is szükség lenne… Érdekesség, hogy a szerkesztők sem számítottak arra, hogy a győztes pár bebukja a hűségpróbát, és ott rögtönözve találták ki, hogy a maradék pénzt akkor Linda és Robi kaphatja meg, ez szerintem is helyes döntés volt a részükről.

A záróparty ezután gyakorlatilag diszkó volt, illetve lehetett beszélgetni és fényképezkedni a szereplőkkel. Ádámot gyakorlatilag ellepték a rajongók, jogosan, messze ő volt a műsor legjobb arca. Mi Dani, Kristóf, Robi és Alíz esetén vártuk ki a sorunkat, klassz személyes emlék lesz az Éden Hotelről, hogy közös fotóink vannak a szereplőkkel. A Facebookon többen is lesajnálóan nyilatkoztak, amiért valóságshow-szereplőkért rajongunk, de a felsoroltak egyike sem Alekosz, az Éden Hotel pedig nem a Való Világ, ebben a műsorban többségükben tisztességes, rendes és becsületes fiatalok szerepeltek, akiket öröm volt megismerni.

Kristóf és Noémi közös fotója a zárópartyról

Hogyvolt-cikkek az Éden Hotelről

A hónap legérdekesebb újságírói teljesítménye sixx hogyvolt-sorozata az Éden Hotelről. Az Éden Hotel a Viasat 3 tévécsatorna új reality-műsora, aminek minden este 21:15-kor adják le az új részeit, majd másnap 18:15-kor ezt megismétlik. Sixx az Index bloggere, újságíró, aki a két adás között, minden másnap reggel összefoglalja az előző esti rész tartalmát. Tehát 21:15-kor új rész, másnap 9:00-kor összefoglaló, majd 18:15-kor ismétlés a tévében.

Sixx összefoglalóiban az a jó, hogy pontosan a helyén kezeli a műsor tartalmát. Egyrészt nem veszi komolyan, mint annyi más újság például a Való Világot, hanem pontosan rámutat arra, ami az adott epizódban érdekes volt. Hogy a szereplők egy része mekkora tapló, hogy a műsor készítői milyen hibákat vétettek, de arra is, hogy a valóságshow szabályai és dinamikája hogyan érvényesülnek a műsorban, milyen ügyes húzásokat tettek a játékosok.

Kétségtelen, hogy sixx maga is egy tapló, szexista és lekezelő. Érdemes végignézni az ötödik részről szóló bejegyzésben csak a képeket. Mégis sikerrel mutat rá, hogy a műsor szintén szexista, a szereplők is ostobák, ugyanakkor a valóságshow dinamikáját is megfelelően értelmezi. Ennek köszönhetően a műsor is élvezhetővé válik, mert felismerem a hibáit és az erényeit, értelmezni tudom, amit látok. A Commodore Világ legendás Monkey Island-cikke volt hasonló, ami a poénok magyarra fordításával élvezhetővé, sőt élménnyé tett egy különben érthetetlen kalandjátékot.

Az Éden Hotel játékosai, szemlátomást ők sem értik, ami történik

Az viszont elég szomorú, hogy egy tévéműsor már azzal is kiemelkedik a többi közül, legalábbis én 5-6 éve semmi mást nem néztem meg, hogy az adott műfaj elemeit legalább nyomokban tartalmazza.

(A fentieket az első hat részről írtam, mert mióta Danit hazaküldték és állandóan az iszonyú ostoba Ádámot és Mr. Nyíregyházát mutatják, tulajdonképpen nem is néztem már a műsort, de a jövő héten valószínűleg kap még egy esélyt.)

Lost, 6. évad

Minden jónak vége szakad egyszer, a 24-ből és a Magnumból is csak egy-egy évad van már hátra, és bár nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan hozzájutunk,végignéztük a Lost utolsó évadát is. Azért valahol csodálatos, hogy vasárnap este Amerikában levetítik az utolsó részt, majd másnap reggel Kispesten minden további, például torrent technológia vagy emelt díjas SMS nélkül le tudjuk tölteni mi is, kifogástalan minőségben, majd délután a magyar feliratot is. Mivel úgyis ünnepnap volt, még hétfőn végig tudtuk nézni az összes hátralevő részt.

A Lost színészei Az utolsó vacsora pozíciójának megfelelően

A hatodik évad kitűnő volt, méltó az első háromhoz, és sokkal jobb a negyedik-ötödiknél. Annak idején a Rém rendes családban és a Jóbarátokban is voltak olyan epizódok, amelyekben azt mutatták be, mi történt volna, ha Peggy nem Al Bundyval jön össze, vagy ha Joey sikeres színész lett volna. Egy-egy epizódot szántak a téma kifejtésére – a Lostban viszont egy egész évadot, amivel zseniálisan feloldották a korábbi évadok konzisztencia-problémáját. Írtam, hogy kezdett már szétesni az egész, a szereplők motivációi, az időutazások, minden, a hatodik évad viszont azzal kezdődik, hogy mi lett volna, ha az Oceanic 815-ös repülőgép le sem zuhan. Más kérdés, hogy a le nem zuhant repülőn ülve hogyan lett a csalóból rendőr, a házaspárból csupán szeretők, nem beszélve a Szigeten még meglevő koporsóról, de a Lost esetében ilyesmin kár töprengeni, már csak azért is, mert az elmesélt alternatív történetek fantasztikusan jók.

Ben és a lánya a Szigeten (Michael Emerson, Tania Raymonde)

Közben pedig a Szigeten végre mindenki egy időbe kerül, és szépen végighalad a történet a végkifejletig. Sajnos a végkifejlet egy óriási baromság, nem hiszem el, hogy hat évadnyi felépítés után nem tudtak valami színvonalas konfliktust kitalálni a jó és a rossz, netán a jó és a jó között. Bár a Jacob és Smokey előtörténetét, tehát a tulajdonképpeni alapkonfliktust bemutató 6×15-ből már sejteni lehetett, hogy valami sületlenség miatt harcolnak ennyire, az utolsó dupla részben még rá lehetett volna mutatni a dolog értelmére. De nem, sőt, az alternatív vonal végét is elbénázták, a fene sem érti, hogy miután felépítenek egy ilyen minőségű történetet, miért pont a végét rontják el.

Mindegy, majdnem hat teljes évadon keresztül kitűnően szórakoztunk, mindenkinek ajánlom a Lostot, aki belekóstolna a sorozat-függőségbe, és aki csak most kezdené el, élvezhetné azt az előnyt is, hogy nem kell hónapokat várnia az egyes évadok között.