Éden Hotel, második évad

Véget ért az Éden Hotel második évada, megnéztük ezt is, de sajnos nem volt olyan jó, mint az első. Az előzőben Szandra, a negatív főhős által teremtett krízishelyzetben a pozitív játékosok különböző emberi értékeket tudtak felmutatni. Ilyen volt a becsületesség, a barátság, az egyenesség – nem kellett szentté avatni Danit vagy Kristófot sem, de mondjuk a záróbulin örömmel készítettünk velünk közös fotókat. Önmagában már az is nagy élmény volt, hogy egy valóságshownak nem csak vállalhatatlan szereplői lehetnek. Idén is ellopták a show-t, amikor az utolsó előtti héten visszahozták őket a műsorba:

Szereplők az Éden Hotel első évadából

Az idei felhozatalból viszont nekem csak Noémi volt abszolút szimpatikus. Valószínűleg egy, a tavalyihoz hasonló krízishelyzet is jót tett volna a műsornak, illetve egy olyan meghatározó személyiség, mint Ádám volt, a Király. Idén Pít akart volna ebben a szerepben játszani, de neki nem volt elég emberi tartása ehhez, lásd ugye a diplomái emlegetését, illetve nagyon rosszul választott párt is – így kívülről nyilvánvaló volt, hogy Noémivel kellett volna ismét összeállnia. A többiek meg… Kíra, Máté és Omár legalább néha vicces volt, a visszafogott Mátéról kitűnő ez az összeállítás.

Sok volt viszont a kifejezetten zavaró momentum, például hogy Noémiről X hét alatt sem jöttek rá, hogy nem bunkó, csak nem a magyar az anyanyelve, ezért rosszul fejezi ki magát. Soha, senki nem vette a fáradtságot, hogy visszakérdezzen, hogy tényleg így értette-e, amit mondott, mert általában nem, ehelyett mindenki azonnal megsértődött. Edina állandó önsajnálata is szörnyű volt, ahogy egyfolytában aggódott és félt, miközben a szerkesztők szíves segédlete mellett nyílt és egyesen úton haladt egészen a győzelemig. Anikóról pedig sixx találóan írta meg, hogy már a repülőgépen agyon kellett volna verni. Persze ő sem hibás – Levente a hibás, aki eltűrte tőle ezt a viselkedést, az ilyesmi megint csak nem taktika, hanem emberi tartás kérdése. Vicces volt látni, hogy a Király, amint visszatért, szinte egyetlen este alatt helyrerakta ezt a bandát, Máténak és Edinának az ő rövid eligazítása is elegendő volt ahhoz, hogy a döntő napján végig hibátlanul játsszanak.

A tetejébe a hogyvoltok is csalódást okoztak: sixx idén se humort, se értelmezést nem tett hozzá a beszámolókhoz, kizárólag bunkóságot, ami néha már az alapvető információkat is eltorzította. OK, időnként lehetett rajta nevetni, de közben olyan megalázó stílusban beszélt a szereplőkről, ami nekem már inkább zavaró volt, mint szórakoztató. A viccesnek szánt gúnynevekről meg sokáig nem tudtam, hogy kit takarnak – mások sem tudták, röhej, hogy kiegészítő blogbejegyzéseket kellett írnia ahhoz, hogy azonosítani lehessen őket.

Larry Manetti: Aloha, Magnum

Larry Manetti: Aloha, MagnumIlyet kellett volna írnia Bud Spencernek is. Mert amíg Bud Spencer könyve csapnivaló volt, ez csodás: gyakorlatilag semmi más, mint történetek, történetek és még egy csomó történet, a Ricket játszó Larry Manetti történetei a Magnum tévésorozat kapcsán. Az elején a könyv még gyanús volt, amikor Manetti a gyerek- és fiatalkoráról írt, de azért az is viszonylag változatos. Aztán találkozunk Elvis Presley-vel, és onnantól felhőtlenül szórakoztató az egész, kitűnő sztorik jönnek egymás után. Elvis például egy koncertje után volt egy társaságban Manettivel, és elkérte Larrytől a jópofa új óráját, ráadásul felkínálta cserébe a drága gyűrűjét. Ez a marha meg nem adta oda neki, pedig Elvis többször is kérte! Másnap aztán Elvis külön felhívatta a testőrével a közös haverjukat, hogy micsoda seggfej ez a pasas – tényleg, de a jelek szerint Elvis se lehetett kicsi.

A könyvben azért alapvetően a Magnum tévésorozatról van szó, amit Hawaii-on forgattak. A nyolc évad alatt állítólag 200 millió dollár plusz költség volt a stúdiónak Los Angeles helyett Honoluluban dolgoztatni a stábot, de azért nyilván megérte így is. Hawaii-nak mindenképpen, állítólag drasztikusan visszaesett a turizmus, miután befejezték a Magnum vetítését az amerikai tévékben. Hasonlóan felvitte a sorozat a Ferrari cég forgalmát is, Manetti maga is meglepően sok fazont látott akkoriban az utcán, aki nyitott Ferrarit vezetett, bajusszal az orra alatt…

A könyvben sokféle érdekes háttérinformáció van, ami a hozzám hasonló rajongókat érdekelheti. Például a két őrkutya valójában nem két kutya volt, hanem összesen nyolc, ezt mondjuk tudtam, de hogy Zeusz és Apolló szerepében néha két szukát láttunk… Sőt, néha egy epizódon belül is volt két szuka és egy kan, az egyik az emberekkel tudott jól együtt játszani, a másik jól tudott támadni, a harmadik mindkettőt, hát cserélgették őket. A sorozatban a kutyák vad, barátságtalan őrkutyákat játszottak, így a hitelesség kedvéért civilben sem nagyon bratyiztak velük, csak Hillerman és Selleck (Higgins és Magnum) töltött több időt velük – a többiek, az élen Manettivel meg fostak, ha csak a közelükbe mentek…

A színészekről is van szó a könyvben, de sajnos elsősorban csak Tom Selleckről, pedig nekem hozzá képest is inkább John Hillerman, azaz Higgins volt a kedvenc szereplőm. Hillerman állítólag civilben is pont olyan, mint a sorozatban, belassult öregúr, aki szereti a luxust, és simán eltölt egy-egy délutánt egy üveg pezsgővel és kaviárral a tengerparton üldögélve. Érdekes, hogy Texasban született, és a texasi akcentusát drága angol iskolákban küzdötte le – a sorozatban pedig született angol, akinek pont van egy texasi féltestvére… Roger E. Mosley is hasonlít TC-re, mert kosarazik, becsületes és szereti a gyerekeket, sőt helikoptert is megtanult vezetni, csak a producer tényleg felszállni a levegőbe már sohasem engedte… Tom Selleck pedig egy szent ember, aki rengeteget dolgozik, de minden rajongóra időt szán, a stábbal is kedves és nagylelkű, és egyáltalán, a könyvben kizárólag felsőfokon kerül szóba a neve, és hát elég sokat szóba kerül.

Képernyőképek a sorozat főcíméből a színészekkel

Larry Manetti lehetett végül a főszereplők között a rosszaság, akivel mindig van valami probléma. A könyv alapján úgy tűnik, az életét alapvetően éttermekben dőzsölve tölti, ahol mindenféle haverja akad, akikkel mindenféle kalandba bocsátkozik. Egyszer Tom Selleckkel és még két rajongó lánnyal vacsoráztak, Selleck azonban egy idő után unatkozni kezdett. Larry elővette hát a frissen vásárolt pisztolyát és kétszer a plafonba lőtt – onnantól már nem volt unalmas az este. A közönség az asztalok alá bújt, a tulajdonos viszont nem vette a szívére a lövöldözést, kirakott néhány korsót a bárpultra és közösen céllövészetet rendeztek. Aztán volt, hogy Larry meztelenül fürdőzött a saját hotelje medencéjében egy társasággal, csak kizárták magukat a hotelből. Larry visszamászott, hogy aztán egy szál semmiben szaladjon keresztül a szállodán a kulcsért, vicces látvány lehetett.

Máskor egy country-énekes barátja adott neki egy jegyet az esti koncertjére, amit örömmel megköszönt. Elmenni azonban esze ágában sem volt, utálja a country-zenét, a jegyet kicsit később kihajította az autója ablakán. Eljött az este, és a koncert egy pontján aztán az énekes bejelentette az est vendég sztárját, a Magnum, PI sorozatban szereplő Larry Manettit! A világosító ki volt tanítva és a megfelelő székhez irányította a reflektort, ahol egy megszeppent néger üldögélt, aki nem értette az egészet – ő találta meg a jegyet az utcán…

Aztán volt az az epizód, amikor Angliában, egy kastélyban nyomoz Magnum egy gyilkos után, és persze a társai ott is a segítségére vannak. Manetti nem a kastélyban lakott, ahol mindenki más és ahol a forgatás is zajlott, hanem egy haverjával egy hotelbe költöztek be. Azonban egyik este részegen kidobott egy pár cipőt az ablakon, és sajnos pont a portás fejét találta el, ezért onnan kidobták őket. A következő hotelben a haverja elment egy lánnyal, és amikor visszajött, szintén részegség miatt egy másik szobába ment be. Mivel nem találta a holmiját, bejelentette a rendőrségen, hogy kirabolták. A rendőrök ki is jöttek, majd kisvártatva megjött a szoba valódi vendége is… úgyhogy onnan is kidobták őket. Végül is Manetti beköltözött hát a kastélyba, a többiekhez. Rögtön másnap ott is berúgott, de amikor a társai be akarták adni neki, hogy a kastélyban szellemek vannak, azért nem vette be a hülye szöveget. Bezzeg amikor benyitott a szobába és szembejött vele egy szellem! És aztán még egy a fürdőszobában!

Szóval jó sztorik vannak a könyvben, szerencsés, hogy nem pl. Hillerman vagy a sorozat bármely más tagja írt könyvet a sorozatról, az nyilván kevésbé lett volna szórakoztató. Persze maga a tévésorozat is téma, hogy vicces, hogy izgalmas, látványos, nem beszélve a magas és szép férfiról… és persze a szexi, alacsony férfiakról…

(Én a Kindle-n olvastam, de papíron is meg lehet rendelni Larry Manetti honlapjáról.)

Éden Hotel: a műsor és a záróparty

Éden Kata

Éden Kata modell, húszéves, babaháj van a hasán és a csípőjén, a fogai között meg átfér egy IFA. Éden Alíz 22 éves, sötét fiúkat kedvel, és animátor, ő az, aki a nyaralás alatt a medencében abajgatja a részeg orosz turistákat, hogy aerobikozzanak a víz alatt. (Éden Hotel hogyvolt – 1×01)

Az Éden Hotel tévéműsorral, illetve Sixx ezekről szóló beszámolóival kezdetben úgy voltam, mint régen a számítógépes játékokkal és a CoVboy-féle játékleírásokkal: önmagukban nem érdekeltek volna, a cikk fordulatait, poénjait szerettem volna közvetlenül is megélni. Maga a műsor nem tűnt annyira érdekesnek, Való Világ-szintűnek tűnt bunkókkal és ribancokkal, jó volt, hogy Sixx a keresztvizet is leszedte róluk.

De aztán kiderült, hogy kár volt lenéznem a szereplőket. Egyrészt a lányok nem voltak ribancok, normális huszonéves lányok voltak, a pasik pedig még visszafogottabbak is voltak az én személyes elvárásaimnál, gondolom a folyamatosan működő kamerák miatt.

A következő, ami nagyon fontos volt: senkit sem aláztak meg a műsorban. Nem kellett levetkőzni, nem kellett bogarat enni, nem kellett senkinek sem hülyét csinálnia magából. Például a győztes Kristóf civilben kisgyerekek fociedzője, és pontosan tudta, hogy a tanítványai előtt a műsor minden percét vállalnia kell majd. Így is viselkedett, és ha mondjuk Zsófi, a lányom hozzá járna focizni tanulni, nem lenne kifogásom az ellen, hogy ezután is hozzá járjon.

Kristóf edzést tartA műsorban ennek pontosan az ellenkezője történt: emberi értékek felmutatására volt lehetőség. A szabályok nagyon egyszerűek voltak, minden negyedik napon a párválasztó ceremónia keretében hazaküldték azt, akinek nem akadt párja, illetve változó szempontok alapján a többi napon is hazaküldhették a játékosok a társaikat. Kizárólag a játékosok döntöttek egymás sorsáról hűség, bátorság, összetartás, és persze cselezés, hazugság, árulás, néha utálat alapján, így kellett jól szerepelni a társaid előtt és között, hogy ne te legyél, aki pár nélkül marad, vagy hogy ne rád mutassanak a társaid vádló mutatóujjai. Természetesen a szereplők néha elbuktak, mert kiderültek emberi gyarlóságaik: lustaság, megbízhatatlanság, gyávaság, egyéb gyengeségek, ahogy ilyenek vagyunk mindannyian. De ezt sem bélyegezték rá senkire, nem vágták a szemébe Jenniferrnek sem (a képen középen), hogy egy lusta, buta és nagyképű picsa – csak hazaküldték érte.

Alíz, Jenniferr és Kriszta az Éden Hotelben

A műsor közepére aztán mégis behoztak egy rossz ribancot a feszültség kedvéért, lett is feszültség elegendő, de pont ez adott lehetőséget a “jóknak” arra, hogy összetartsanak és keményebben küzdjenek a játékban. Más kérdés, hogy a szerkesztők szerintem rossz arányban vágták össze a jó és a rossz oldal szerepléseit, Szandra állandó észosztása Noéminek és nekem is az idegeimre ment – nyilván szükség volt egy ilyen karakterre, de ettől még nem kellett volna ennyit a képernyőn lennie, a feszültséget enélkül is éreztük volna. Viszont messze az volt a legjobb rész, amikor Kristóf és Dani megtalálták végre Szandra gyenge pontjait, és felülkerekedtek rajta.

A műsor internetes körítése nem volt túl magas színvonalú, eleinte magának a műsornak a megtekintése is nehézségeket okozott (a 48 részből talán tízet láttunk a tévében, a többit utólag a neten néztük meg, több-kevesebb sikerrel). A Facebook-oldal egyenesen szánalmas volt, gagyi kérdéseken kívül semmire sem futotta: szerinted kit választ ma Alíz a párválasztó ceremónián? Szerinted jól választott Alíz a ceremónián?

Záróparty a MIX Clubban

A zárópartyra azért lelkes rajongóként beregisztráltunk, az elvárásaimat azonban előre is igyekeztem csökkenteni. Igazam is volt: eleve nem egy diszkót kellett volna helyszínül választani. A fő műsorszám a döntő megtekintése volt, amit egy vászonra vetítettek ki. A helyiség alacsony volt, emiatt a kivetítő is alacsonyan volt, a közönségnek állnia és tolongania kellett, tré volt az egész. Nyilvánvalóan egy mozi lett volna az alkalmas helyszín. A döntő előtt még fellépett a főcímzenét előadó Sugarloaf együttes, de csak a főcímdalt adták elő, igazán tarthattak volna normális fellépést is, például a döntő után.

Mi Noémivel azért viszonylag kulturált módon, egy puccos bőrkanapé háttámláján ülve néztük meg a döntőt, nagyjából láttuk a vetítést, és klassz volt a győztes pár  bejelentése utáni ováció is. A hűségpróbát viszont ott a helyszínen nehéz volt hirtelen értelmezni, a többségnek azóta sem sikerült: ez egy ismert játékelméleti kihívás, mely szerint kiszúrjak-e a másikkal, hogy én viszont biztosan pénzhez jussak. Ilyenkor a követendő cél az, hogy ketten együtt a lehető legtöbb pénzt hozzák el, és ne hagyják ott a Viasat3 kasszájában. Alíz és Kristóf azonban nyilván nem olvas sem Mérő Lászlót, sem játékelméleti szakkönyveket – bár egymás iránti bizalomra még akkor is szükség lenne… Érdekesség, hogy a szerkesztők sem számítottak arra, hogy a győztes pár bebukja a hűségpróbát, és ott rögtönözve találták ki, hogy a maradék pénzt akkor Linda és Robi kaphatja meg, ez szerintem is helyes döntés volt a részükről.

A záróparty ezután gyakorlatilag diszkó volt, illetve lehetett beszélgetni és fényképezkedni a szereplőkkel. Ádámot gyakorlatilag ellepték a rajongók, jogosan, messze ő volt a műsor legjobb arca. Mi Dani, Kristóf, Robi és Alíz esetén vártuk ki a sorunkat, klassz személyes emlék lesz az Éden Hotelről, hogy közös fotóink vannak a szereplőkkel. A Facebookon többen is lesajnálóan nyilatkoztak, amiért valóságshow-szereplőkért rajongunk, de a felsoroltak egyike sem Alekosz, az Éden Hotel pedig nem a Való Világ, ebben a műsorban többségükben tisztességes, rendes és becsületes fiatalok szerepeltek, akiket öröm volt megismerni.

Kristóf és Noémi közös fotója a zárópartyról

Hogyvolt-cikkek az Éden Hotelről

A hónap legérdekesebb újságírói teljesítménye sixx hogyvolt-sorozata az Éden Hotelről. Az Éden Hotel a Viasat 3 tévécsatorna új reality-műsora, aminek minden este 21:15-kor adják le az új részeit, majd másnap 18:15-kor ezt megismétlik. Sixx az Index bloggere, újságíró, aki a két adás között, minden másnap reggel összefoglalja az előző esti rész tartalmát. Tehát 21:15-kor új rész, másnap 9:00-kor összefoglaló, majd 18:15-kor ismétlés a tévében.

Sixx összefoglalóiban az a jó, hogy pontosan a helyén kezeli a műsor tartalmát. Egyrészt nem veszi komolyan, mint annyi más újság például a Való Világot, hanem pontosan rámutat arra, ami az adott epizódban érdekes volt. Hogy a szereplők egy része mekkora tapló, hogy a műsor készítői milyen hibákat vétettek, de arra is, hogy a valóságshow szabályai és dinamikája hogyan érvényesülnek a műsorban, milyen ügyes húzásokat tettek a játékosok.

Kétségtelen, hogy sixx maga is egy tapló, szexista és lekezelő. Érdemes végignézni az ötödik részről szóló bejegyzésben csak a képeket. Mégis sikerrel mutat rá, hogy a műsor szintén szexista, a szereplők is ostobák, ugyanakkor a valóságshow dinamikáját is megfelelően értelmezi. Ennek köszönhetően a műsor is élvezhetővé válik, mert felismerem a hibáit és az erényeit, értelmezni tudom, amit látok. A Commodore Világ legendás Monkey Island-cikke volt hasonló, ami a poénok magyarra fordításával élvezhetővé, sőt élménnyé tett egy különben érthetetlen kalandjátékot.

Az Éden Hotel játékosai, szemlátomást ők sem értik, ami történik

Az viszont elég szomorú, hogy egy tévéműsor már azzal is kiemelkedik a többi közül, legalábbis én 5-6 éve semmi mást nem néztem meg, hogy az adott műfaj elemeit legalább nyomokban tartalmazza.

(A fentieket az első hat részről írtam, mert mióta Danit hazaküldték és állandóan az iszonyú ostoba Ádámot és Mr. Nyíregyházát mutatják, tulajdonképpen nem is néztem már a műsort, de a jövő héten valószínűleg kap még egy esélyt.)

Lost, 6. évad

Minden jónak vége szakad egyszer, a 24-ből és a Magnumból is csak egy-egy évad van már hátra, és bár nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan hozzájutunk,végignéztük a Lost utolsó évadát is. Azért valahol csodálatos, hogy vasárnap este Amerikában levetítik az utolsó részt, majd másnap reggel Kispesten minden további, például torrent technológia vagy emelt díjas SMS nélkül le tudjuk tölteni mi is, kifogástalan minőségben, majd délután a magyar feliratot is. Mivel úgyis ünnepnap volt, még hétfőn végig tudtuk nézni az összes hátralevő részt.

A Lost színészei Az utolsó vacsora pozíciójának megfelelően

A hatodik évad kitűnő volt, méltó az első háromhoz, és sokkal jobb a negyedik-ötödiknél. Annak idején a Rém rendes családban és a Jóbarátokban is voltak olyan epizódok, amelyekben azt mutatták be, mi történt volna, ha Peggy nem Al Bundyval jön össze, vagy ha Joey sikeres színész lett volna. Egy-egy epizódot szántak a téma kifejtésére – a Lostban viszont egy egész évadot, amivel zseniálisan feloldották a korábbi évadok konzisztencia-problémáját. Írtam, hogy kezdett már szétesni az egész, a szereplők motivációi, az időutazások, minden, a hatodik évad viszont azzal kezdődik, hogy mi lett volna, ha az Oceanic 815-ös repülőgép le sem zuhan. Más kérdés, hogy a le nem zuhant repülőn ülve hogyan lett a csalóból rendőr, a házaspárból csupán szeretők, nem beszélve a Szigeten még meglevő koporsóról, de a Lost esetében ilyesmin kár töprengeni, már csak azért is, mert az elmesélt alternatív történetek fantasztikusan jók.

Ben és a lánya a Szigeten (Michael Emerson, Tania Raymonde)

Közben pedig a Szigeten végre mindenki egy időbe kerül, és szépen végighalad a történet a végkifejletig. Sajnos a végkifejlet egy óriási baromság, nem hiszem el, hogy hat évadnyi felépítés után nem tudtak valami színvonalas konfliktust kitalálni a jó és a rossz, netán a jó és a jó között. Bár a Jacob és Smokey előtörténetét, tehát a tulajdonképpeni alapkonfliktust bemutató 6×15-ből már sejteni lehetett, hogy valami sületlenség miatt harcolnak ennyire, az utolsó dupla részben még rá lehetett volna mutatni a dolog értelmére. De nem, sőt, az alternatív vonal végét is elbénázták, a fene sem érti, hogy miután felépítenek egy ilyen minőségű történetet, miért pont a végét rontják el.

Mindegy, majdnem hat teljes évadon keresztül kitűnően szórakoztunk, mindenkinek ajánlom a Lostot, aki belekóstolna a sorozat-függőségbe, és aki csak most kezdené el, élvezhetné azt az előnyt is, hogy nem kell hónapokat várnia az egyes évadok között.

24, hetedik évad

Megnéztük a hetedik évadot is, és jó volt, izgalmas, érdekes, még újításokat is felmutatott, amennyire ez egy hetedik évadtól elvárható. A CTU-t feloszlatták, a személyzetet szélnek eresztették, Jack Bauernek pedig a szenátus előtt kell felelnie a korábbi kínzásokért. Az FBI-nak azonban hirtelen szüksége lesz a segítségére, ezért velük tart a nyomozásban, persze immár csak törvényes utakon járva, elsősorban…

Az évadon végigvonul a foglyokkal való törvénytelen bánásmód kérdése. Az FBI amúgy szimpatikus munkatársai is szembesülnek a szokásos kérdéssel, mely szerint ha nem kínozzák meg az adott terroristát, nagyon sokan fognak meghalni. Van, aki végig ellenáll ennek, de persze sokkal érdekesebb az, aki az évad végére Bauerebb lesz Bauernél, ha éppen információkat akar szerezni.

Read more

Magnum, a komplett sorozat

Újra megy a Magnum a Story tévén, de képtelen vagyok az este hét órás vetítési időponthoz alkalmazkodni. A fél kilences Jóbarátok még csak-csak összejön, de este hétkor néha még otthon sem vagyunk, vagy ezer más dologgal kell törődni, nem a Magnummal.

És egyáltalán, 2009-ben már túl öreg és kényelmes vagyok ahhoz, hogy én alkalmazkodjak a tévéhez, ezért kettő nappal a nagy warez razzia előtt sikeresen lehúztam a teljes Magnum-sorozatot a netről, szinkronosan, tökéletesen megfelelő minőségben.

A harmadik évados Magnum DVD borítójaEgy ilyen rendkívül hosszú, nyolc évadot megért, összesen 162 részes sorozat persze sok logisztikai problémát vet fel. Egyesekben például felmerülhet, hogy miért nem a boltban veszem meg: elsőként is mert eddig még nem fáradtak a megjelentetésével, csak az első évad kapható magyar szinkronnal a nyolcból.

Azt viszont legálisan, pénzt is kiadva kikölcsönöztem a könyvtárból. Mindjárt el is foglalta a fél lakást: nem értem, a forgalmazók miért pazarolják ennyire a lemezeket. Már a Csengetett Mylordnál sem értettem, amit most a Magnumnál sem, hogy miért kell egy több évtizeddel ezelőtt, televíziós sugárzásra készült, tehát nem valami hiper-szuper kép- és hangminőségű sorozatból csak három részt rátenni egy DVD-lemezre. Majd a lemezeket miért kell szigorúan külön-külön tokba becsomagolni? Talán mondanom sem kell, hogy a netre már ésszerűen, XviD-ben került fel a komplett sorozat, negyedakkora tárhely-igénnyel.

Vannak egyébként hibái a warez-verziónak is, a legkínosabb, hogy a nyolcadik évad egyáltalán nem volt még fent. Egy-egy rész a korábbi évadokból is hiányzik, persze lehet, hogy csak én töltögettem figyelmetlenül, de a számozás is mintha hibás lenne, és nem lejátszható részt is találtam már. De ilyen mennyiségnél, ilyen áron ez még tolerálható, a szabadidőmben majd sorban ellenőrzöm a részeket megtekintés által. Ha csak két-három naponta meg tudok nézni egy részt (ahogyan most a Mylordot nézem), a következő egy-másfél évre már megvan a szórakozásom.

Csinálták a fesztivált

Az Old’s-os korszakom óta szeretem a régi számokat, úgyhogy bejöttek ezek a feldolgozások is. Persze nem is itt élnénk, ha nem playbackről ment volna a döntőt kivéve az egész sorozat, ha a döntőben megkímélnek Dolly és Aradszky László fellépésétől, vagy ha sikerült volna normális műsorvezetőket választani. Utóbbi azért volt probléma, mert az M1 nálunk a 11-es csatornán van, ami már nem “egy gombos”, és nehéz volt ide-oda kapcsolgatni, hogy megnézzem, még mindig ez a két észlény beszél-e.

Az viszont jó volt, hogy nem sztárokat, hanem énekeseket kértek fel szerepelni, családunk gyakori beszédtémája volt, hogy sikerült-e szebben elénekelni a dalokat most, mint eredetileg. Tóth Vera, Péter Szabó Szilvia és Szolnoki Péter hangja például bármilyen dalnál egy élmény, Csonka Andrást viszont kihagytam volna, mert ebben a mezőnyben nagyon gyéren szerepelt. Az is jó ötlet volt, hogy Szinetár Dóra és Bereczki Zoltán vette át a Holnap hajnalig előadását, meg is nyerték vele a versenyt, és nekem is ez volt a kedvencem. És ezek is jók voltak még:

Szolnoki Péter: Elmegyek
Tóth Vera: Úgy szeretném meghálálni
Péter Szabó Szilvia: Mindenkinek van egy álma
Péter Szabó Szilvia: Tölcsért csinálok a kezemből
Péter Szabó Szilvia: Ha én rózsa volnék
Stohl András: Óh, kisleány

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=Pca6LJHWVeE]

Kajak-kenu VB közvetítése

Kajak-kenu világbajnokságot közvetítenek az MTV1-en. Kucserát utáltuk a BSE-ben, de azért örülök, hogy világbajnok lett. A többiek is így vagy úgy megállták a helyüket, a közvetítés viszont elképesztően alacsony szintű. Egyrészt a riporter kizárólag lexikális adatok közlésére szorítkozik, a hangját sem emeli meg, miközben Janics és Kovács több mint egy hajóval veri el a mezőnyt. Az sem hangzik el, hogy az olimpián még Janics ült elől – miért cseréltek helyet azóta? A női kajak négyes győzelmét csak besorolja a másik kettő közé, kész. Bár lexikális adat, mégsem tudja, hogy Kucseráék győzelme is történelmi, mert a magyarok emberemlékezet óta soha semmit nem nyertek K2 ezer méteren.

A riporter a Budai-testvéreket kétszer is megemlíti, egyszer érném meg, hogy egy riporter a magyarságukra való célozgatásnál többet tudjon róluk. (Tessék: a Honvédban kenuztak, amíg az apjuk Kanadába nem költözött. Ott is folytatták a kenuzást, sőt, egy év alatt legalább húsz centit nőttek, és felnőttkoruk óta folyamatosan döntősök a világbajnokságokon. Ennél többet talán az olimpiai- és világbajnok Pulai Imre, vagy a régebben riporterkedő Ábrahám Attila tudna mesélni róluk, mindkettő honvédos volt, igaz, Ábrahám kajakos.)

A kajak négyesünk kétszeres olimpiai bajnok, itt döntőbe sem jut, a riporternek erről annyi jut eszébe, hogy nem akar állást foglalni. A fentiek után talán jobb is, de kérhetne állásfoglalást mondjuk egy szakembertől, a szövetségi kapitány például kifejezetten ezért van ott.

Végül ismert, hogy a kajak-kenu kissé nehezen követhető tévében, mert ha a kamera nem pont oldalról mutatja a mezőnyt, nehéz felmérni a helyzetet. Csakhogy ott vannak a pályát kijelölő bólyák is, azok pont keresztben vannak, és a szép sima víznek köszönhetően a tévében is jól lehet látni őket, azokhoz viszonyítva én kitűnően követni tudom a verseny állását. Ehhez képest a riporter… Andreas Dittmer, a világ jelenlegi legjobb kenusa például kétszáz méterrel a cél előtt látványos, tanítani való hajrába kezdett, a barátunk viszont csak a célban vette észre, hogy nyert…

Görög Zita

Este most először végignéztem egy egész Megasztárt. A dalok kellemesek voltak, Tilla jó fej volt, Görög Zita viszont… Én tényleg most először láttam beszélni, nem tudom, ez eddig is ilyen volt? Elbaszta az aranylemez bejelentését, nem mondta be az elveszett kisgyerek nevét, rosszkor beszélt, rosszakat mondott, gyakorlatilag nem volt értelmes megszólalása. Lehet, hogy csak a színpad hozza ki belőle a sötétséget, de akkor miért van ott? Vagy privát is ennyire szánalmas?