24

Szomorú vagyok: Trychydts személyesen is mondta, meg a blogjában is írta, hogy a 24-ről írt bejegyzéseim inkább elriasztják a sorozattól, mint hogy kedvet csináljanak hozzá. Pedig ha más nem, Noémi csatlakozása igazolja, hogy a 24 mennyire jó, ritkaság, hogy ketten együtt köteleződjünk el ennyire bármilyen szórakoztató vagy kulturális mű iránt. Persze Try sem a 24-et kritizálta, hanem ahogy írtam róla, és kétségtelen, hogy a negatívumokat emeltem ki jobban, feltételeztem ugyanis, a T. olvasóközönségem eleve tisztában van vele, milyen baromi izgalmas és magával ragadó sorozatról van szó. Az akció, a politika, a vezetés és az érzelmek gyors váltakozása és mélysége semmilyen más sorozatban nem ilyen intenzív, de tényleg nem gondolom, hogy ezt nekem kellene itt elmagyarázni, tessék elkezdeni az első évaddal.

Az én személyes rajongásom további Kiefer Shutherland-filmek megtekintéséig fokozódott. A Stand by me-vel kezdtük, amit Noémi még nem látott, de tetszett neki is. Az Egy becsületbeli ügy közepénél viszont Noémi inkább elment aludni, de nekem tetszett, Tom Cruise idióta fejétől eltekintve. A sort egy viszonylag új film, A testőr zárta, ebben Kiefer egy számára szokatlan és meglepő szerepet kapott: amerikai kormányügynököt játszott. A magyar hangja sajnos George Clooney szokásos magyar hangja volt, rettenetesen szólt, kellett nekem a szinkronos verziót letölteni. Az pedig már Noémi felfedezése volt, hogy Elisha Cuthbertet sem Kim Bauerként láttuk először: a Love actually-ben amikor Colin Amerikába megy csajozni, és az első bárban összeakad három csajjal, ő volt az egyik (videó, fotó).

Persze néztük tovább a 24-et is: az ötödik évad sajnálatosan szar. A már jól ismert panelek ismételgetése folyik, egy rettenetes amerikai elnökkel. A színész egyébként kifogástalanul játszik, nagyon jól hozza az idegesítően modoros politikust, de a rettenet a negyedik évad végén, hogy ebből a hülyéből esetleg elnök lesz, csak egy-két részig volt szórakoztató, még egy komplett évad, amikor tényleg elnök, nagyon sok belőle. Bauer visszatérése egyébként érdekes, de egy-két rész után akár tovább is lehet lépni az utolsó részre, semmi lényeges nem marad ki.

A hatodik évad már teljesen más. Sikerült Jack Bauer személye köré építeni a történetet úgy, hogy érdekesen tovább árnyalódjon az eddig azért nem túl összetett személyisége. Chloe ex-férjét is kitűnő ötlet volt megtartani az előző évadból, és úgyszintén klassz az akciócsoport új vezetője is, nem beszélve az új elnökről, nagy-nagy rácsodálkozások vannak az első részekben. Közben pedig minden eddiginél durvább terrorcselekmények, emberi drámák, a hatodik évad az eddigi legjobb volt.

Egy felmérés szerint a 24 a leginkább függőséget okozó tévésorozat, én nem is értem, miről beszélnek… Egy technikai helyesbítés: az M1-en nem a harmadik, hanem az ötödik évad megy éppen, annak is már a végefelé járnak.

Most viszont a negyedik évadról: az elejére a teljes színészgárdát lecserélték, ami a terroristák vonatkozásában érthető, a CTU teljesen új legénysége viszont legalábbis meglepő volt. Sajnos az új arcok elég gyengék voltak, idegesítő, fárasztó és alkalmatlan terrorelhárítók. Sőt, egy idő után az egyetlen ismerős munkatársat, Chloe-t is elküldik – tekintve azonban, hogy a csaj még a nyolcadik évadban is benne lesz, várható volt, hogy visszatér. Sőt, másokat is viszontlátunk még ebben az évadban, ezek a visszatérések a legjobb pillanatok közé tartoznak. Kim Bauer viszont szerencsére kimaradt egyelőre, utalnak rá, hogy visszavonultan élnek Chase-szel.

Jack Bauer nyitánya is meglepő. Az első és a második évad között lelki válságba került, visszavonult és szakállt növesztett, a második és a harmadik évad között beépült egy mexikói maffiába és börtönbe juttatta annak vezetőjét. Most viszont, a harmadik és negyedik évad között békés szakértői munkát végzett, és ágyban, párnák között találkozunk vele egy napfényes reggelen, egy csinos nő társaságában. Nocsak, mondtuk, mi lesz ebből, de természetesen nem kellett csalódnunk: Los Angelesben vannak és Bauer hamarosan látogatást tesz a CTU irodában, ahol rögtön mutat is egy hatékony kihallgatási módszert a kollégáknak… (lásd a képen) A nő pedig a védelmi miniszter lánya, és talán nem spoilerezés elárulni, hogy Bauernek ezután már a délelőttje is nagyon rosszul fog alakulni, a délutánja még ennél is rosszabb lesz, az éjszakájáról és a következő nap reggeléről pedig jobb nem is beszélni.

A gázos dolgok: a vicces informatikai rendszerhez csatlakozik a vicces műholdas „hőtérkép”, ami megmutatja, hol vannak az adott épületben emberek, illetve gondolom tűzhelyek és mikrohullámú sütők a házakban, méghozzá emeletekre lebontva. Egy műholdtól szép teljesítmény, ahogy Jack Bauer megkülönböztetése is, ő ugyanis zöld színű hőt áraszt a szokásos piros helyett… A szokásos egy darab áruló is megvan, és a terrorcselekmények is hiteltelenek: ha tervezed, hogy valaha megnézed a 24 negyedik évadát, ne kattints a hivatkozásra, de ebben a filmben már többféle megoldást is nyújtottak az itt felmerülő kettes számú terrorcselekményre.

A forgatókönyv viszont megdöbbentően jó. Az első két évadban még voltak üresjáratok az utolsó részekben, itt viszont az utolsó részek talán a legjobbak, olyan hatásos és drámai helyzetek adódnak. Egyedül a 17. rész gyengébb, mert csak az erőműves kergetőzésből áll, simán ki lehet hagyni, a 18. elején úgyis összefoglalják a lényeget. Az utolsó részben pedig az általam annyira hiányolt megnyugvás is eljő, Jack Bauer elbúcsúzik, feltesz egy napszemüveget és elsétál a naplemente – helyett a napfelkeltébe (mivel az évad reggel 7 órától reggel 7 óráig tart, de a lényeg ugyanaz).

Ez egy közismertebb évad, most is megy éjszakánként az M1-en, de mi nem ott néztük meg… Szerintem ez volt az eddigi legjobb, természetesen kompromisszumokkal. El kell tekinteni például attól, hogy a bűnözőktől logikus viselkedést várjunk el, hogy az adott pillanaton túl is értelmesen cselekedjenek. Az informatika használata is vicces a CTU-nál: a szavak a valódi informatika világából vannak, például fájlok, hozzáférés, hálózat, de tényleges értelme nem sok van annak, amit mondanak vagy csinálnak. Arról nem is beszélve, hogy néha egyszerű dolgokat sem tudnak sehogy sem elvégezni, néha meg bonyolult dolgokat is megoldanak egy-két billentyű megnyomásával. További bénaság, hogy minden évadba kell pontosan egy darab beépített áruló a CTU-hoz, anélkül úgy látszik, nem tudnának épkézláb történetet készíteni.

De persze mindez nem túl érdekes, úgyis az akció a lényeg. Az évad sajátossága, hogy a CTU munkatársainak is kijut a szívásból, ezúttal nem csak Bauernek van nagyon rossz napja, hanem mindenkinek az irodában, kivéve Bauer lányát, aki viszont most először alig-alig kerül életveszélybe. Palmer elnök meg nagyon rossz formában van, egymás után hoz rossz döntéseket, de ez nagyon érdekes, és a végén a szokásos igazságosztás is nagy élmény volt. Palmer története nem kapcsolódik Bauer nehézségeihez, mint eddig, az elnök tőle függetlenül kerül bajba, csak néha hoz egy-két rossz döntést Bauer számára is.

Mikor ezt írom, a negyedik évadot is majdnem végignéztük már, és arra még jellemzőbb lesz, de a harmadikban is megjelenik, hogy csökkenti az élvezetet, hogy tudjuk: Jack Bauer mindent túl fog élni. Hatásos természetesen, ahogy a legveszélyesebb helyzetekbe is félelem nélkül beleveti magát, de közben sajnos tudni lehet, hogy bármennyire fegyvert fognak rá és ki akarják végezni a kegyetlen mexikói gyilkosok, még egy csomó évadon keresztül életben fog maradni. Más szereplőkről ez szerencsére nem mondható el, értük érdemben lehet izgulni.

A fenti hiányosságoktól eltekintve a harmadik évad forgatókönyve is jó, végig, az egyetlen érdekesség, hogy fenyegesse bármilyen szörnyű veszély Amerikát, az elkövetők egészen biztosan megtalálhatóak lesznek Los Angelesben a gyilkos eszközökkel együtt. A vicces filmes helyzetek közül „a kék vagy a piros drótot vágjam el” is előkerül, szerencsére egyéni módon megoldva: Bauer mindkettőt elvágja, a visszaszámlálás a nagy piros kijelzőn mégsem áll meg, úgyhogy Bauer elővesz egy kurva nagy baltát, ami pont ott lógott az általános iskolai osztályterem falán…