24, hetedik évad

Megnéztük a hetedik évadot is, és jó volt, izgalmas, érdekes, még újításokat is felmutatott, amennyire ez egy hetedik évadtól elvárható. A CTU-t feloszlatták, a személyzetet szélnek eresztették, Jack Bauernek pedig a szenátus előtt kell felelnie a korábbi kínzásokért. Az FBI-nak azonban hirtelen szüksége lesz a segítségére, ezért velük tart a nyomozásban, persze immár csak törvényes utakon járva, elsősorban…

Az évadon végigvonul a foglyokkal való törvénytelen bánásmód kérdése. Az FBI amúgy szimpatikus munkatársai is szembesülnek a szokásos kérdéssel, mely szerint ha nem kínozzák meg az adott terroristát, nagyon sokan fognak meghalni. Van, aki végig ellenáll ennek, de persze sokkal érdekesebb az, aki az évad végére Bauerebb lesz Bauernél, ha éppen információkat akar szerezni.

Read more

Évértékelés 2009

Az idei év mindenekelőtt természetesen Zsófiról szólt, nagyobbrészt még Noémi hasában, aztán megszületve, és most már itt van velünk, eszik, alszik, aranyos, néha telerakja a pelenkát és egyebek. A második legfontosabb dolog a munkahelyváltásom volt, hogy visszamentem az alapítványhoz, valamint volt két esküvő, temetés egy sem, kopogjuk le, és a baráti körünk is ugyanaz maradt.

Az összes többi tulajdonképpen lényegtelen. A sorozatnézés hozott még viszonylag érdekes változást az életünkbe, klassz dolog nagyüzemben sorozatokat nézni itthon, megvolt hat évad 24 és öt évad Lost. Én még külön megnéztem négy és fél évad Magnumot, láttunk a tévében Jóbarátokat, Két pasi meg egy kicsit, Malcolmot, utóbbit algi fordításában.

A mozis felhozatal elég gyér volt, nehéz volt még a legjobb hármat is kinevezni, de ezek voltak: Made in Hungaria, Másnaposok, Harry Potter és a Félvér Herceg. Elolvastam 61 könyvet, ezekről néha írtam is.

Meghirdetem a Legjobb Vétel kategóriát, amelyet a még januárban vásárolt Acer Aspire One netbook nyert meg, nagyszerűen lehetett vele út közben dolgozni, szórakozni és kapcsolatot tartani, egyszer még prezentáltam is róla, igaz, az ötven fős közönségből kb. hárman láttak, de a lényeg az, hogy technikailag működött.

Ami viszont rossz volt 2009-ben, hogy nem tudtunk rendesen nyaralni, egy-egy hétvégi kiruccanásunk volt csak, a júniusi balatonfüredi hosszabb próbálkozásunkat elmosta az eső. Emiatt idegileg eléggé fáradt voltam az év jelentős részében, szerencsére most az év végén három teljes hétig pihentethettem az agyam.

A jövő évre vonatkozóan talán segít, ha nyilvánosan is leírom, hogy 2010 szándékaim szerint a megfelelő testsúly elérésének éve lesz. Volt egy felmérés, hogy a brit férfiak átlagosan 6 kilót híznak a feleségük terhessége alatt, és én pontosan hoztam az átlagot, sajnos. Nem mintha azelőtt, a tavalyi kiindulóponton valami Adonisz lettem volna: még le is írtam magamnak, hogy a cél: mínusz 22 kiló. Ebből lett plusz 6, úgyhogy 2010-re a cél a mínusz 28, szurkoljatok! Egyelőre az is egy sikerélmény, hogy december 14-én és január 4-én pontosan ugyanolyan súllyal mérlegeltem, pedig volt közte karácsony, szilveszter és három hét otthon tartózkodás iszonyú mennyiségű sütemény társaságában.

Az év zárásaként pedig iderakom Zsófi eddigi legviccesebb fotóját, amint a nagyapját igyekszik éppen lekaratézni. Boldog új évet mindenkinek!

Zsófi a nagyapja kezében, mintha karatézna

Lost 4. és 5. évad, spoileresen

Trychydts jelezte, hogy röviden össze kellene foglalnom a tárgyalt téma alapjait, tehát az ismert sorozat öt évadát vetítették le eddig a tévékben, és most mi is végignéztük mindet. Az alaptörténet szerint lezuhan egy repülő egy rejtélyes szigetre, és a túlélők további túléléséről szólt az első évad, illetve a Sziget rejtélyeinek alapjairól. A második évad szólt a dzsungelben talált bunkerről, a harmadik évad a Szigeten élő többiekről, és ez eddig egy gyönyörű ív, ahogy egyre szélesebb értelemben ismerjük meg a Szigetet és a szereplőket.

Azt hiszem, ezzel eddig nem sokat spoilereztem, most fogok: a negyedik évad a Szigetről kijutó hat utasról szól, hogy mihez tudtak kezdeni a Sziget után. Sajnos nem sokat, úgyhogy az évad nem is túl érdekes, az egyik első részen például konkrétan bealudtam, ami eddig csak rajzfilmek és a bénább mozifilmek esetén fordult elő. Mondanám, hogy a Szigeten maradtak sorsa érdekesebb, de konkrétan az egyik Szigeten játszódó időutazásos részen aludtam el… Talán szerencsés is, hogy az évad a forgatókönyvírók akkori sztrájkja miatt kifejezetten rövid, csak 14 epizód.

Eddig, a korábbi állításommal szemben azt gondolom, hogy a forgatókönyvírók előre kitalált történetszálakat követtek végig, ahol mindenkinek megvolt a megfelelő motivációja ahhoz, amit csinált, sőt a Sziget sci-fi rejtélyei is mintha konzisztens rendszert nyertek volna.

A  Lost ötödik évadának szereplőgárdája, stúdiófotó

A Sziget az ötödik évadban is konzisztens rendszer marad, viszont a szereplők viselkedése eddigre teljesen szétesik. Fogalmam sem volt, ki miért csinálja, amit csinál, és ez erősen csökkentette a drámai hatást. Sunt és Jimet értettem egyedül, ők ismét találkozni szeretnének egymással – röhej, hogy ez mégsem jön össze nekik az évad végére sem. Jack karakterével egyszerűen nem tudtak mit kezdeni az írók a Szigeten kívül, Kate pedig Áron anyját szeretné előkeríteni, ennek viszont szerintem nem az a megfelelő módja, hogy ismét lezuhan egy repülőgéppel. Hurley is szépen megbarátkozik a halottak társaságával, elsakkozgat velük az elmegyógyintézetben, minek neki ehhez ismét a Sziget? Az övé lett viszont az Évad Poénja, amikor visszatértek nem csak a Szigetre, de 1977-be is, és Mice kérdezi, mit ír annyira a füzetébe: A Birodalom visszavágot, hogy segíteni tudjon Lucasnak, ha ismét hazatérnek – csak még feljavította egy kicsit…

Az is vicces, hogy akiket meg akarnak menteni, tulajdonképpen egyáltalán nem akarnak megmenekülni. Sawyer kitűnően elvan a szőke bigével a Dharma biztonsági vezetőjeként, Mice szintén, az ő története egyébként a legjobb az évadban, az idős házaspár pedig egyenesen elhajtja a megmentőket a francba. Ben és Lock sztorija is elég ütős, az ő részeik jók, bár ha Bent a Ben-Widmore-Faraday-mama háromszög egyik tagjaként próbálom értelmezni, megint csak nehéz dolgom van, nehéz lesz a mostani összevisszaságból értelmes szálakat lefűzni. Szerintem itt következett be, hogy már a forgatókönyvírók sem látják át, kinek mit kellene csinálnia: Jim és Jack között már régóta aktuális volt egy jó kis bunyó, de egyáltalán nem túl logikus, hogy pont a Sziget miatt verekedjenek össze, miközben a csajokkal és a „vezetői” poszttal is kavarnak.

Úgyhogy az erős első három évad után a negyedik és ötödik évad színvonala komoly visszaesés, de most már persze kíváncsiak vagyunk a végére, februártól lehet majd sasolni. Addig is letöltöttem a 24 hetedik évadát, biztosan fogok még jönni ezekkel…

Lost, két és fél évad után

Minden napra várjuk Zsófi megszületését, készen állnak a bútorai, ruhái és minden más, ami egy babához kell. A szerda éjszakánk már izgalmas volt, de a várakozást ettől eltekintve leginkább a Lost nézésével töltjük, most erről lesz szó.

Szeretem, ha egy film vagy sorozat szép helyen játszódik, ilyen volt a Mamma mia, a Lepattintva (Forgetting Sarah Marshall) és a Magnum is. A Lost azzal mindenképpen veri a konkurenciát, hogy hangsúlyt kapnak Hawaii szépségei, ellentétben például a Magnummal, amelyet főleg Honolulu sikátoraiban és kocsmáiban forgattak le. Az internet tele is van a Lost helyszíneit felkereső rajongókkal, amivel maximálisan azonosulni tudok, ha nyerünk a lottón, mi is egészen biztosan felkeressük a Magnum és a Lost híresebb helyszíneit Honoluluban.

Rajongók a Lost egyik gyönyörű helyszínén Hawaii-on

Annyiban viszont csalódás a Lost, így a harmadik évad kétharmadánál járva, hogy a sci-fi vonalat erősebbnek vártam. Azt hittem, mindenféle titokzatos tudományos csoda lesz majd, ehelyett szappanopera van, részenkénti jellemfejlődéssel, ami időnként jó, időnként fárasztó. Hurley előtörténete nagyon magasan veri a többiekét, Lock a második helyezett, annyira jó karakter, a mélypont viszont Michael, akinek egy béna brazil szappanopera szintje jutott.

Ami viszont meglepett, hogy a konzisztencia teljes hiánya milyen elviselhető. A Harry Potternek és például a Leslie L. Lawrence-regényeknek is beolvastam már, ha itt-ott lyukas volt a rendszer, a Lostban viszont nyoma sincs rendszernek, teljesen logikátlan minden, a történet mégis érdekes marad.

A konzisztencia teljes hiánya mellett a szálak elvarrása sem erőssége a Lostnak. A 24-ben minden epizód végén maradt pontosan egy elvarratlan szál, amivel tovább lehetett vinni az évadot, egészen a 24. rész végéig, amikor az utolsó bűnözőt is elfogták vagy fejbelőtték. Ezzel ki is lehetett békülni, a Lostban viszont szálak elvarrása szóba sem kerül, sőt már az is nagy sikerélmény, ha valami egy kicsit kevésbé homályossá válik. Teljesen kizárt, hogy akár a jövőre kezdődő záró évadban értelmes választ kapjunk a rejtélyek sokaságára, érdekes módon azonban ez a frusztráció is belefér – hiszen nyilván a Sziget akarta így.

Amire még figyelni kell, az az internetes keresgélés. A web érthető módon tele van a sorozat rejtélyeit taglaló írásokkal, de ezek egyben gigantikus spoilerek is, úgyhogy csak óvatosan. Én csak képeket keresgéltem ehhez a bejegyzéshez, de már a képek is árulkodóak vagy félrevezetőek. Itt van például a hatodik évad plakátja, ahol a képen látható szereplők közül legalább öten már most halottak, és C-ről is nehezen tudtam elképzelni, hogy túléli a harmadik évadot, de ezek szerint mégis eljut odáig.

A Lost stábja egy jelenet forgatása közben a dzsungelben

24 mánia, ötödik és hatodik nap

Szomorú vagyok: Trychydts személyesen is mondta, meg a blogjában is írta, hogy a 24-ről írt bejegyzéseim inkább elriasztják a sorozattól, mint hogy kedvet csináljanak hozzá. Pedig ha más nem, Noémi csatlakozása igazolja, hogy a 24 mennyire jó, ritkaság, hogy ketten együtt köteleződjünk el ennyire bármilyen szórakoztató vagy kulturális mű iránt. Persze Try sem a 24-et kritizálta, hanem ahogy írtam róla, és kétségtelen, hogy a negatívumokat emeltem ki jobban, feltételeztem ugyanis, a T. olvasóközönségem eleve tisztában van vele, milyen baromi izgalmas és magával ragadó sorozatról van szó. Az akció, a politika, a vezetés és az érzelmek gyors váltakozása és mélysége semmilyen más sorozatban nem ilyen intenzív, de tényleg nem gondolom, hogy ezt nekem kellene itt elmagyarázni, tessék elkezdeni az első évaddal.

Az én személyes rajongásom további Kiefer Shutherland-filmek megtekintéséig fokozódott. A Stand by me-vel kezdtük, amit Noémi még nem látott, de tetszett neki is. Az Egy becsületbeli ügy közepénél viszont Noémi inkább elment aludni, de nekem tetszett, Tom Cruise idióta fejétől eltekintve. A sort egy viszonylag új film, A testőr zárta, ebben Kiefer egy számára szokatlan és meglepő szerepet kapott: amerikai kormányügynököt játszott. A magyar hangja sajnos George Clooney szokásos magyar hangja volt, rettenetesen szólt, kellett nekem a szinkronos verziót letölteni. Az pedig már Noémi felfedezése volt, hogy Elisha Cuthbertet sem Kim Bauerként láttuk először: a Love actually-ben amikor Colin Amerikába megy csajozni, és az első bárban összeakad három csajjal, ő volt az egyik (videó, fotó).

Persze néztük tovább a 24-et is: az ötödik évad sajnálatosan szar. A már jól ismert panelek ismételgetése folyik, egy rettenetes amerikai elnökkel. A színész egyébként kifogástalanul játszik, nagyon jól hozza az idegesítően modoros politikust, de a rettenet a negyedik évad végén, hogy ebből a hülyéből esetleg elnök lesz, csak egy-két részig volt szórakoztató, még egy komplett évad, amikor tényleg elnök, nagyon sok belőle. Bauer visszatérése egyébként érdekes, de egy-két rész után akár tovább is lehet lépni az utolsó részre, semmi lényeges nem marad ki.

A hatodik évad már teljesen más. Sikerült Jack Bauer személye köré építeni a történetet úgy, hogy érdekesen tovább árnyalódjon az eddig azért nem túl összetett személyisége. Chloe ex-férjét is kitűnő ötlet volt megtartani az előző évadból, és úgyszintén klassz az akciócsoport új vezetője is, nem beszélve az új elnökről, nagy-nagy rácsodálkozások vannak az első részekben. Közben pedig minden eddiginél durvább terrorcselekmények, emberi drámák, a hatodik évad az eddigi legjobb volt.

Chloe és Morris a 24 hatodik évadában

24, negyedik évad

Egy felmérés szerint a 24 a leginkább függőséget okozó tévésorozat, én nem is értem, miről beszélnek… Egy technikai helyesbítés: az M1-en nem a harmadik, hanem az ötödik évad megy éppen, annak is már a végefelé járnak.

Most viszont a negyedik évadról: az elejére a teljes színészgárdát lecserélték, ami a terroristák vonatkozásában érthető, a CTU teljesen új legénysége viszont legalábbis meglepő volt. Sajnos az új arcok elég gyengék voltak, idegesítő, fárasztó és alkalmatlan terrorelhárítók. Sőt, egy idő után az egyetlen ismerős munkatársat, Chloe-t is elküldik – tekintve azonban, hogy a csaj még a nyolcadik évadban is benne lesz, várható volt, hogy visszatér. Sőt, másokat is viszontlátunk még ebben az évadban, ezek a visszatérések a legjobb pillanatok közé tartoznak. Kim Bauer viszont szerencsére kimaradt egyelőre, utalnak rá, hogy visszavonultan élnek Chase-szel.

Új, lúzer szereplők a 24 negyedik évadában

Jack Bauer nyitánya is meglepő. Az első és a második évad között lelki válságba került, visszavonult és szakállt növesztett, a második és a harmadik évad között beépült egy mexikói maffiába és börtönbe juttatta annak vezetőjét. Most viszont, a harmadik és negyedik évad között békés szakértői munkát végzett, és ágyban, párnák között találkozunk vele egy napfényes reggelen, egy csinos nő társaságában. Nocsak, mondtuk, mi lesz ebből, de természetesen nem kellett csalódnunk: Los Angelesben vannak és Bauer hamarosan látogatást tesz a CTU irodában, ahol rögtön mutat is egy hatékony kihallgatási módszert a kollégáknak… (lásd a képen) A nő pedig a védelmi miniszter lánya, és talán nem spoilerezés elárulni, hogy Bauernek ezután már a délelőttje is nagyon rosszul fog alakulni, a délutánja még ennél is rosszabb lesz, az éjszakájáról és a következő nap reggeléről pedig jobb nem is beszélni.

Jack Bauer kihallgatást vezet...

A gázos dolgok: a vicces informatikai rendszerhez csatlakozik a vicces műholdas „hőtérkép”, ami megmutatja, hol vannak az adott épületben emberek, illetve gondolom tűzhelyek és mikrohullámú sütők a házakban, méghozzá emeletekre lebontva. Egy műholdtól szép teljesítmény, ahogy Jack Bauer megkülönböztetése is, ő ugyanis zöld színű hőt áraszt a szokásos piros helyett… A szokásos egy darab áruló is megvan, és a terrorcselekmények is hiteltelenek: ha tervezed, hogy valaha megnézed a 24 negyedik évadát, ne kattints a hivatkozásra, de ebben a filmben már többféle megoldást is nyújtottak az itt felmerülő kettes számú terrorcselekményre.

A forgatókönyv viszont megdöbbentően jó. Az első két évadban még voltak üresjáratok az utolsó részekben, itt viszont az utolsó részek talán a legjobbak, olyan hatásos és drámai helyzetek adódnak. Egyedül a 17. rész gyengébb, mert csak az erőműves kergetőzésből áll, simán ki lehet hagyni, a 18. elején úgyis összefoglalják a lényeget. Az utolsó részben pedig az általam annyira hiányolt megnyugvás is eljő, Jack Bauer elbúcsúzik, feltesz egy napszemüveget és elsétál a naplemente – helyett a napfelkeltébe (mivel az évad reggel 7 órától reggel 7 óráig tart, de a lényeg ugyanaz).

Jack Bauer elsétál a napfelkeltébe

24, harmadik évad

Ez egy közismertebb évad, most is megy éjszakánként az M1-en, de mi nem ott néztük meg… Szerintem ez volt az eddigi legjobb, természetesen kompromisszumokkal. El kell tekinteni például attól, hogy a bűnözőktől logikus viselkedést várjunk el, hogy az adott pillanaton túl is értelmesen cselekedjenek. Az informatika használata is vicces a CTU-nál: a szavak a valódi informatika világából vannak, például fájlok, hozzáférés, hálózat, de tényleges értelme nem sok van annak, amit mondanak vagy csinálnak. Arról nem is beszélve, hogy néha egyszerű dolgokat sem tudnak sehogy sem elvégezni, néha meg bonyolult dolgokat is megoldanak egy-két billentyű megnyomásával. További bénaság, hogy minden évadba kell pontosan egy darab beépített áruló a CTU-hoz, anélkül úgy látszik, nem tudnának épkézláb történetet készíteni.

A 24 harmadik évadának főszereplői

De persze mindez nem túl érdekes, úgyis az akció a lényeg. Az évad sajátossága, hogy a CTU munkatársainak is kijut a szívásból, ezúttal nem csak Bauernek van nagyon rossz napja, hanem mindenkinek az irodában, kivéve Bauer lányát, aki viszont most először alig-alig kerül életveszélybe. Palmer elnök meg nagyon rossz formában van, egymás után hoz rossz döntéseket, de ez nagyon érdekes, és a végén a szokásos igazságosztás is nagy élmény volt. Palmer története nem kapcsolódik Bauer nehézségeihez, mint eddig, az elnök tőle függetlenül kerül bajba, csak néha hoz egy-két rossz döntést Bauer számára is.

Mikor ezt írom, a negyedik évadot is majdnem végignéztük már, és arra még jellemzőbb lesz, de a harmadikban is megjelenik, hogy csökkenti az élvezetet, hogy tudjuk: Jack Bauer mindent túl fog élni. Hatásos természetesen, ahogy a legveszélyesebb helyzetekbe is félelem nélkül beleveti magát, de közben sajnos tudni lehet, hogy bármennyire fegyvert fognak rá és ki akarják végezni a kegyetlen mexikói gyilkosok, még egy csomó évadon keresztül életben fog maradni. Más szereplőkről ez szerencsére nem mondható el, értük érdemben lehet izgulni.

A fenti hiányosságoktól eltekintve a harmadik évad forgatókönyve is jó, végig, az egyetlen érdekesség, hogy fenyegesse bármilyen szörnyű veszély Amerikát, az elkövetők egészen biztosan megtalálhatóak lesznek Los Angelesben a gyilkos eszközökkel együtt. A vicces filmes helyzetek közül „a kék vagy a piros drótot vágjam el” is előkerül, szerencsére egyéni módon megoldva: Bauer mindkettőt elvágja, a visszaszámlálás a nagy piros kijelzőn mégsem áll meg, úgyhogy Bauer elővesz egy kurva nagy baltát, ami pont ott lógott az általános iskolai osztályterem falán…

24, második évad

A második évad alapján már sokkal jobban érthető a sorozat népszerűsége: az első pillanattól izgalmas és feszült, jók a fordulatok, jók a dumák, jók a színészek, George Mason történetszála elhalványítja Jack Bauer nyomozását, pedig az is kiváló. Felspannolva vártuk Noémivel, hogy megtalálják-e végül Los Angelesben az atombombát és mihez kezdenek vele. A 16. részben dőlt el a sorsa, tehát pontosan az évad kétharmadáig sikerült jó forgatókönyvet írni.

Onnantól, hogy kiteljen a 24 rész, új konfliktusra volt szükség, ami viszont annyira erőltetett volt, hogy az ember látni vélte az izzadtságot az írók homlokán, ahogy próbálják részről részre kitölteni az időt valamivel. A második konfliktus lényege, hogy az említett atombombát három közel-keleti ország támogatásával állították elő és csempészték be Los Angelesbe, vagy legalábbis van egy erre utaló hangfelvétel. De a hangfelvétel akár hamisítvány is lehet annak ellenére, hogy a számtalan ügynökség technikusai ezt mindannyian cáfolják – de Jack Bauer szerint mégiscsak hamisítvány. Ha valódi, akkor Palmer elnök kénytelen háborút indítani a három ország ellen és ezzel harmadik világháborút kezdeni, ha Jack Bauer bizonyítja, hogy hamisítvány, akkor világháború lefújva.

Jack Bauer a 24 második évadában

Mindez nyolc részen végigfolyatva rendkívül fárasztó. A fordulatok, amelyekkel a nyolc rész eltelik, nélkülöznek mindenféle ötletességet, illetve a végén már a logikát is. Kezdjük talán azzal, hogy az egyetlen forrásból származó információ még ahhoz is kevés, hogy az újságban megjelentessék, jobb helyeken elvárás, hogy a kapott hírt több forrásból is meg kell erősíteni – nem hinném, hogy az amerikai kormány egyetlen hangfelvétel alapján világháborút kezdeményezne. Azt sem hiszem, hogy a teljes amerikai vezérkar egy emberként rajongana azért, hogy háborúzhasson, és csak az elnök érezze egyedül, hogy a háború tulajdonképpen rossz dolog.

Innentől spoileresen: ilyen gyenge alapötlet alapján már a konkrét történetszálakat is nehéz lett volna ütősre megírni. Kim Bauert például teljes egészében ki kellett volna hagyni akár az egész évadból, de az utolsó részekből mindenképpen, egyrészt mert nagyon gyorsan unalmassá vált, másrészt mert semmi köze sincs a történet lényegéhez. Apucival beszélt néha telefonon, egyébként meg különféle férfiak előtt illegette magát, amiért azok rabul ejtették, de sajnos mindig kiszabadult.

Mike, Palmer elnök csapatából a 24 második évadában

Palmer elnök körül az a fárasztó, hogy mindenki egy kicsit rossz, majd egy kicsit jó, normális motiváció nélkül, mindig éppen csak annyira, hogy a cselekménynek látszó valamivel elteljen valahogy a nyolc rész. A Mike és Palmer asszisztense közötti konfliktust például Mike egyszerűen megússza, ami nagyon furcsa hiba egy olyan sorozatban, ahol minden gonoszságot viszonylag gyorsan megtorolnak, a néző igazságérzetének megfelelően. Jack Bauert pedig hol segítik a kollégái, hol nem, Tony Almeida hol fegyvert fog rá, hol a fegyelmet felrúgva segíti a központból, ennek sincs sok értelme. Hacsak az nem, hogy amíg elég sok idő el nem telt a maradék 24 órából, Bauer lassabban haladjon előre, majd a végefelé már lehet őt teljes gőzzel segíteni.

24, első évad, spoileresen

Megnéztük a 24 első évadát, és izgalmas volt, de rettenetesen fárasztó, mert a történet csak nyúlt, nyúlt a világba, mint a rétestészta.

Az első egy-két óra alatt kialakult az alaphelyzet, mely szerint Jack Bauer, vagy a lánya vagy a felesége, esetleg mind együtt a bűnözők markában vannak és életveszélyben, és ezek különböző fordulatokkal következtek egymás után. Csodálkoztam is, amikor 13 órára mindenki kiszabadult, a gonosz bácsi le volt lőve vagy le volt tartóztatva, már nem emlékszem, a Bauer család tagjai megölelték egymást és elindultak a kórházba, ott kellett volna évadot zárni. De sajnos még hátravolt 11 óra és 11 rész, ezért még tovább kellett erőltetni a fordulatokat, hogy 22 órára előálljon pontosan ugyanaz a szituáció, ami reggel tízkor, mely szerint a kislány túsz, Bauer pedig ölje meg Palmert.

A történet két leggyengébb szála a szőke lány viselkedése volt a rettenetes logikai bukfencekkel, illetve Palmer kisfia a buta arcával. A Jack Bauer-szál viszont végig izgalmas volt, azt sajnáltam csak, hogy ebben az első évadban Jack még az általam vártnál kevesebb durvasággal operált. Melyik évadban lesz a gigakiharapás? Bírtam Palmer történetszálát is, bár a rá vonatkozó fordulatok egy idő után kiszámíthatóak lettek, Noémi például simán rájött, hogy Palmer nem megdönteni, hanem kirúgni fogja a csábító kiscsajt.

Palmer elnök és Jack Bauer a 24 című sorozatban

Összességében azért érdekes ötlet volt, hogy 24 óra történéseit kb. valós időben, 24 részben mutassák be, de ehhez sokkal több ötletet és történetszálat kellett volna kitalálni, mert egy idő után unalmas, hogy Palmert háromszor ugyanúgy akarja hülyére venni a felesége és még mindig nem rúgja ki a picsába, vagy hogy Jack Bauer lányát háromszor ugyanúgy akarják kivégezni, aztán mégis mindig megmenekül. Személyiség-fejlődést vagy valamiféle árnyaltabb személyiséget pedig senki nem mutat fel Palmeren és talán Masonön kívül. Aminek még örültem volna, ha a végén lazítanak egy keveset, a Bauer-család megmaradt része együtt ünnepel a Palmer-család megmaradt részével vagy valami hasonló, de sajnos az utolsó pillanatig csak az akció van és a dráma.