Egy felmérés szerint a 24 a leginkább függőséget okozó tévésorozat, én nem is értem, miről beszélnek… Egy technikai helyesbítés: az M1-en nem a harmadik, hanem az ötödik évad megy éppen, annak is már a végefelé járnak.
Most viszont a negyedik évadról: az elejére a teljes színészgárdát lecserélték, ami a terroristák vonatkozásában érthető, a CTU teljesen új legénysége viszont legalábbis meglepő volt. Sajnos az új arcok elég gyengék voltak, idegesítő, fárasztó és alkalmatlan terrorelhárítók. Sőt, egy idő után az egyetlen ismerős munkatársat, Chloe-t is elküldik – tekintve azonban, hogy a csaj még a nyolcadik évadban is benne lesz, várható volt, hogy visszatér. Sőt, másokat is viszontlátunk még ebben az évadban, ezek a visszatérések a legjobb pillanatok közé tartoznak. Kim Bauer viszont szerencsére kimaradt egyelőre, utalnak rá, hogy visszavonultan élnek Chase-szel.
Jack Bauer nyitánya is meglepő. Az első és a második évad között lelki válságba került, visszavonult és szakállt növesztett, a második és a harmadik évad között beépült egy mexikói maffiába és börtönbe juttatta annak vezetőjét. Most viszont, a harmadik és negyedik évad között békés szakértői munkát végzett, és ágyban, párnák között találkozunk vele egy napfényes reggelen, egy csinos nő társaságában. Nocsak, mondtuk, mi lesz ebből, de természetesen nem kellett csalódnunk: Los Angelesben vannak és Bauer hamarosan látogatást tesz a CTU irodában, ahol rögtön mutat is egy hatékony kihallgatási módszert a kollégáknak… (lásd a képen) A nő pedig a védelmi miniszter lánya, és talán nem spoilerezés elárulni, hogy Bauernek ezután már a délelőttje is nagyon rosszul fog alakulni, a délutánja még ennél is rosszabb lesz, az éjszakájáról és a következő nap reggeléről pedig jobb nem is beszélni.
A gázos dolgok: a vicces informatikai rendszerhez csatlakozik a vicces műholdas „hőtérkép”, ami megmutatja, hol vannak az adott épületben emberek, illetve gondolom tűzhelyek és mikrohullámú sütők a házakban, méghozzá emeletekre lebontva. Egy műholdtól szép teljesítmény, ahogy Jack Bauer megkülönböztetése is, ő ugyanis zöld színű hőt áraszt a szokásos piros helyett… A szokásos egy darab áruló is megvan, és a terrorcselekmények is hiteltelenek: ha tervezed, hogy valaha megnézed a 24 negyedik évadát, ne kattints a hivatkozásra, de ebben a filmben már többféle megoldást is nyújtottak az itt felmerülő kettes számú terrorcselekményre.
A forgatókönyv viszont megdöbbentően jó. Az első két évadban még voltak üresjáratok az utolsó részekben, itt viszont az utolsó részek talán a legjobbak, olyan hatásos és drámai helyzetek adódnak. Egyedül a 17. rész gyengébb, mert csak az erőműves kergetőzésből áll, simán ki lehet hagyni, a 18. elején úgyis összefoglalják a lényeget. Az utolsó részben pedig az általam annyira hiányolt megnyugvás is eljő, Jack Bauer elbúcsúzik, feltesz egy napszemüveget és elsétál a naplemente – helyett a napfelkeltébe (mivel az évad reggel 7 órától reggel 7 óráig tart, de a lényeg ugyanaz).
