Lost, 6. évad

Minden jónak vége szakad egyszer, a 24-ből és a Magnumból is csak egy-egy évad van már hátra, és bár nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan hozzájutunk,végignéztük a Lost utolsó évadát is. Azért valahol csodálatos, hogy vasárnap este Amerikában levetítik az utolsó részt, majd másnap reggel Kispesten minden további, például torrent technológia vagy emelt díjas SMS nélkül le tudjuk tölteni mi is, kifogástalan minőségben, majd délután a magyar feliratot is. Mivel úgyis ünnepnap volt, még hétfőn végig tudtuk nézni az összes hátralevő részt.

A Lost színészei Az utolsó vacsora pozíciójának megfelelően

A hatodik évad kitűnő volt, méltó az első háromhoz, és sokkal jobb a negyedik-ötödiknél. Annak idején a Rém rendes családban és a Jóbarátokban is voltak olyan epizódok, amelyekben azt mutatták be, mi történt volna, ha Peggy nem Al Bundyval jön össze, vagy ha Joey sikeres színész lett volna. Egy-egy epizódot szántak a téma kifejtésére – a Lostban viszont egy egész évadot, amivel zseniálisan feloldották a korábbi évadok konzisztencia-problémáját. Írtam, hogy kezdett már szétesni az egész, a szereplők motivációi, az időutazások, minden, a hatodik évad viszont azzal kezdődik, hogy mi lett volna, ha az Oceanic 815-ös repülőgép le sem zuhan. Más kérdés, hogy a le nem zuhant repülőn ülve hogyan lett a csalóból rendőr, a házaspárból csupán szeretők, nem beszélve a Szigeten még meglevő koporsóról, de a Lost esetében ilyesmin kár töprengeni, már csak azért is, mert az elmesélt alternatív történetek fantasztikusan jók.

Ben és a lánya a Szigeten (Michael Emerson, Tania Raymonde)

Közben pedig a Szigeten végre mindenki egy időbe kerül, és szépen végighalad a történet a végkifejletig. Sajnos a végkifejlet egy óriási baromság, nem hiszem el, hogy hat évadnyi felépítés után nem tudtak valami színvonalas konfliktust kitalálni a jó és a rossz, netán a jó és a jó között. Bár a Jacob és Smokey előtörténetét, tehát a tulajdonképpeni alapkonfliktust bemutató 6×15-ből már sejteni lehetett, hogy valami sületlenség miatt harcolnak ennyire, az utolsó dupla részben még rá lehetett volna mutatni a dolog értelmére. De nem, sőt, az alternatív vonal végét is elbénázták, a fene sem érti, hogy miután felépítenek egy ilyen minőségű történetet, miért pont a végét rontják el.

Mindegy, majdnem hat teljes évadon keresztül kitűnően szórakoztunk, mindenkinek ajánlom a Lostot, aki belekóstolna a sorozat-függőségbe, és aki csak most kezdené el, élvezhetné azt az előnyt is, hogy nem kell hónapokat várnia az egyes évadok között.

Évértékelés 2009

Az idei év mindenekelőtt természetesen Zsófiról szólt, nagyobbrészt még Noémi hasában, aztán megszületve, és most már itt van velünk, eszik, alszik, aranyos, néha telerakja a pelenkát és egyebek. A második legfontosabb dolog a munkahelyváltásom volt, hogy visszamentem az alapítványhoz, valamint volt két esküvő, temetés egy sem, kopogjuk le, és a baráti körünk is ugyanaz maradt.

Az összes többi tulajdonképpen lényegtelen. A sorozatnézés hozott még viszonylag érdekes változást az életünkbe, klassz dolog nagyüzemben sorozatokat nézni itthon, megvolt hat évad 24 és öt évad Lost. Én még külön megnéztem négy és fél évad Magnumot, láttunk a tévében Jóbarátokat, Két pasi meg egy kicsit, Malcolmot, utóbbit algi fordításában.

A mozis felhozatal elég gyér volt, nehéz volt még a legjobb hármat is kinevezni, de ezek voltak: Made in Hungaria, Másnaposok, Harry Potter és a Félvér Herceg. Elolvastam 61 könyvet, ezekről néha írtam is.

Meghirdetem a Legjobb Vétel kategóriát, amelyet a még januárban vásárolt Acer Aspire One netbook nyert meg, nagyszerűen lehetett vele út közben dolgozni, szórakozni és kapcsolatot tartani, egyszer még prezentáltam is róla, igaz, az ötven fős közönségből kb. hárman láttak, de a lényeg az, hogy technikailag működött.

Ami viszont rossz volt 2009-ben, hogy nem tudtunk rendesen nyaralni, egy-egy hétvégi kiruccanásunk volt csak, a júniusi balatonfüredi hosszabb próbálkozásunkat elmosta az eső. Emiatt idegileg eléggé fáradt voltam az év jelentős részében, szerencsére most az év végén három teljes hétig pihentethettem az agyam.

A jövő évre vonatkozóan talán segít, ha nyilvánosan is leírom, hogy 2010 szándékaim szerint a megfelelő testsúly elérésének éve lesz. Volt egy felmérés, hogy a brit férfiak átlagosan 6 kilót híznak a feleségük terhessége alatt, és én pontosan hoztam az átlagot, sajnos. Nem mintha azelőtt, a tavalyi kiindulóponton valami Adonisz lettem volna: még le is írtam magamnak, hogy a cél: mínusz 22 kiló. Ebből lett plusz 6, úgyhogy 2010-re a cél a mínusz 28, szurkoljatok! Egyelőre az is egy sikerélmény, hogy december 14-én és január 4-én pontosan ugyanolyan súllyal mérlegeltem, pedig volt közte karácsony, szilveszter és három hét otthon tartózkodás iszonyú mennyiségű sütemény társaságában.

Az év zárásaként pedig iderakom Zsófi eddigi legviccesebb fotóját, amint a nagyapját igyekszik éppen lekaratézni. Boldog új évet mindenkinek!

Zsófi a nagyapja kezében, mintha karatézna

Lost 4. és 5. évad, spoileresen

Trychydts jelezte, hogy röviden össze kellene foglalnom a tárgyalt téma alapjait, tehát az ismert sorozat öt évadát vetítették le eddig a tévékben, és most mi is végignéztük mindet. Az alaptörténet szerint lezuhan egy repülő egy rejtélyes szigetre, és a túlélők további túléléséről szólt az első évad, illetve a Sziget rejtélyeinek alapjairól. A második évad szólt a dzsungelben talált bunkerről, a harmadik évad a Szigeten élő többiekről, és ez eddig egy gyönyörű ív, ahogy egyre szélesebb értelemben ismerjük meg a Szigetet és a szereplőket.

Azt hiszem, ezzel eddig nem sokat spoilereztem, most fogok: a negyedik évad a Szigetről kijutó hat utasról szól, hogy mihez tudtak kezdeni a Sziget után. Sajnos nem sokat, úgyhogy az évad nem is túl érdekes, az egyik első részen például konkrétan bealudtam, ami eddig csak rajzfilmek és a bénább mozifilmek esetén fordult elő. Mondanám, hogy a Szigeten maradtak sorsa érdekesebb, de konkrétan az egyik Szigeten játszódó időutazásos részen aludtam el… Talán szerencsés is, hogy az évad a forgatókönyvírók akkori sztrájkja miatt kifejezetten rövid, csak 14 epizód.

Eddig, a korábbi állításommal szemben azt gondolom, hogy a forgatókönyvírók előre kitalált történetszálakat követtek végig, ahol mindenkinek megvolt a megfelelő motivációja ahhoz, amit csinált, sőt a Sziget sci-fi rejtélyei is mintha konzisztens rendszert nyertek volna.

A  Lost ötödik évadának szereplőgárdája, stúdiófotó

A Sziget az ötödik évadban is konzisztens rendszer marad, viszont a szereplők viselkedése eddigre teljesen szétesik. Fogalmam sem volt, ki miért csinálja, amit csinál, és ez erősen csökkentette a drámai hatást. Sunt és Jimet értettem egyedül, ők ismét találkozni szeretnének egymással – röhej, hogy ez mégsem jön össze nekik az évad végére sem. Jack karakterével egyszerűen nem tudtak mit kezdeni az írók a Szigeten kívül, Kate pedig Áron anyját szeretné előkeríteni, ennek viszont szerintem nem az a megfelelő módja, hogy ismét lezuhan egy repülőgéppel. Hurley is szépen megbarátkozik a halottak társaságával, elsakkozgat velük az elmegyógyintézetben, minek neki ehhez ismét a Sziget? Az övé lett viszont az Évad Poénja, amikor visszatértek nem csak a Szigetre, de 1977-be is, és Mice kérdezi, mit ír annyira a füzetébe: A Birodalom visszavágot, hogy segíteni tudjon Lucasnak, ha ismét hazatérnek – csak még feljavította egy kicsit…

Az is vicces, hogy akiket meg akarnak menteni, tulajdonképpen egyáltalán nem akarnak megmenekülni. Sawyer kitűnően elvan a szőke bigével a Dharma biztonsági vezetőjeként, Mice szintén, az ő története egyébként a legjobb az évadban, az idős házaspár pedig egyenesen elhajtja a megmentőket a francba. Ben és Lock sztorija is elég ütős, az ő részeik jók, bár ha Bent a Ben-Widmore-Faraday-mama háromszög egyik tagjaként próbálom értelmezni, megint csak nehéz dolgom van, nehéz lesz a mostani összevisszaságból értelmes szálakat lefűzni. Szerintem itt következett be, hogy már a forgatókönyvírók sem látják át, kinek mit kellene csinálnia: Jim és Jack között már régóta aktuális volt egy jó kis bunyó, de egyáltalán nem túl logikus, hogy pont a Sziget miatt verekedjenek össze, miközben a csajokkal és a “vezetői” poszttal is kavarnak.

Úgyhogy az erős első három évad után a negyedik és ötödik évad színvonala komoly visszaesés, de most már persze kíváncsiak vagyunk a végére, februártól lehet majd sasolni. Addig is letöltöttem a 24 hetedik évadát, biztosan fogok még jönni ezekkel…

Zsófival itthon

Zsófi alvás közbenItthon vagyunk Zsófival mindketten, a december nagyobbik felét már szabadságon tudom tölteni. Szépen kialakult a napi menetrend, remélem, így is marad. Noémi éjszakára kiköltözött a gyerekszobába, hogy tudjon Zsófira figyelni és én tudjak aludni, de az éjszaka nagy részét szerencsére mindketten szépen átalusszák. Zsófi hajnali 3-5 óra között felébred és enni kér, majd a hajnali reggeli után mindketten visszaalszanak. 8 óra körül kelnek fel, majd nap közben háromóránként van etetés. Este nyolckor fürdetés, majd lefekvés előtti kaja után alvás.

Az életünk és az időbeosztásunk persze megváltozott, de azért bármit lehet a lányunktól csinálni, ha éppen sikerül elaltatni. Azt vettük észre, hogy az eddig kettesben töltött idő alakult át hármasban töltött idővé, de ez egyáltalán nem baj, a babával törődni is van olyan jó, mint 24-et vagy Lostot nézni. Főleg, hogy azért nézünk Lostot is, akár Zsófi jelenlétében is. Néha személyesen is eljátszok Zsófinak filmeket, legalábbis egy-egy jelenetet, kihagyhatatlan volt például, és többször is előadtam már, hogy: -Zsófi. Én vagyok az apád. Az is megvolt, mindjárt a kórház után, ahogy Tom Hanks megmutatta Hoochnak a lakását: -Zsófi, ez a nappali. Ez nem a te szobád. … Ez a hálószoba. Ez sem a te szobád. … Ez pedig a gyerekszoba. Ez a te szobád. (Persze egy csomószor behoztuk aztán.)

Ott van még a pelenkázás, amivel semmi probléma nincs, amíg az események a pelenkán belül maradnak, megtisztítjuk a gyermeket, adunk rá másik pelust és kész. Nagyobb a gond, ha a történések kilépnek a pelenka határain kívülre, például mindkettőnket lepisilt már a lányunk, de olyan is volt, hogy a pelenka felnyitása után rögtön átvittem Zsófit a csap alá, mert a szokásos törölgetéssel semmi esélyem nem lett volna a kaki ellen.

Kialakult két altatási módszerem is. Az első, hogy dúdolok neki, a Prosectura és a Modern Hungária közötti teljes repertoáromat előadtam már, és általában be is jön, főleg, ha sétálunk is hozzá. A tuti biztos módszer viszont Israel Kamakawiwo’Ole: Somewhere Over The Rainbow című számának lejátszása dúdolással kiegészítve, ettől már háromszor is azonnal bealudt. Talán még Noémi hasából is emlékszik rá, mert egy időben sokszor hallgattam, úgyhogy ez most az első dal, ami mindhármunk kedvence.

Lost, két és fél évad után

Minden napra várjuk Zsófi megszületését, készen állnak a bútorai, ruhái és minden más, ami egy babához kell. A szerda éjszakánk már izgalmas volt, de a várakozást ettől eltekintve leginkább a Lost nézésével töltjük, most erről lesz szó.

Szeretem, ha egy film vagy sorozat szép helyen játszódik, ilyen volt a Mamma mia, a Lepattintva (Forgetting Sarah Marshall) és a Magnum is. A Lost azzal mindenképpen veri a konkurenciát, hogy hangsúlyt kapnak Hawaii szépségei, ellentétben például a Magnummal, amelyet főleg Honolulu sikátoraiban és kocsmáiban forgattak le. Az internet tele is van a Lost helyszíneit felkereső rajongókkal, amivel maximálisan azonosulni tudok, ha nyerünk a lottón, mi is egészen biztosan felkeressük a Magnum és a Lost híresebb helyszíneit Honoluluban.

Rajongók a Lost egyik gyönyörű helyszínén Hawaii-on

Annyiban viszont csalódás a Lost, így a harmadik évad kétharmadánál járva, hogy a sci-fi vonalat erősebbnek vártam. Azt hittem, mindenféle titokzatos tudományos csoda lesz majd, ehelyett szappanopera van, részenkénti jellemfejlődéssel, ami időnként jó, időnként fárasztó. Hurley előtörténete nagyon magasan veri a többiekét, Lock a második helyezett, annyira jó karakter, a mélypont viszont Michael, akinek egy béna brazil szappanopera szintje jutott.

Ami viszont meglepett, hogy a konzisztencia teljes hiánya milyen elviselhető. A Harry Potternek és például a Leslie L. Lawrence-regényeknek is beolvastam már, ha itt-ott lyukas volt a rendszer, a Lostban viszont nyoma sincs rendszernek, teljesen logikátlan minden, a történet mégis érdekes marad.

A konzisztencia teljes hiánya mellett a szálak elvarrása sem erőssége a Lostnak. A 24-ben minden epizód végén maradt pontosan egy elvarratlan szál, amivel tovább lehetett vinni az évadot, egészen a 24. rész végéig, amikor az utolsó bűnözőt is elfogták vagy fejbelőtték. Ezzel ki is lehetett békülni, a Lostban viszont szálak elvarrása szóba sem kerül, sőt már az is nagy sikerélmény, ha valami egy kicsit kevésbé homályossá válik. Teljesen kizárt, hogy akár a jövőre kezdődő záró évadban értelmes választ kapjunk a rejtélyek sokaságára, érdekes módon azonban ez a frusztráció is belefér – hiszen nyilván a Sziget akarta így.

Amire még figyelni kell, az az internetes keresgélés. A web érthető módon tele van a sorozat rejtélyeit taglaló írásokkal, de ezek egyben gigantikus spoilerek is, úgyhogy csak óvatosan. Én csak képeket keresgéltem ehhez a bejegyzéshez, de már a képek is árulkodóak vagy félrevezetőek. Itt van például a hatodik évad plakátja, ahol a képen látható szereplők közül legalább öten már most halottak, és C-ről is nehezen tudtam elképzelni, hogy túléli a harmadik évadot, de ezek szerint mégis eljut odáig.

A Lost stábja egy jelenet forgatása közben a dzsungelben

Hősök

Eddig elsősorban esténként néztünk sorozatokat, Jóbarátok van most a Viasaton, Rém rendes család a Coolon, pont jók arra, hogy elalvás előtt lazítsunk egy kicsit. Azt viszont nehéz volt elképzelni, hogy hosszabb időt, például egy egész hétvégét sorozatok megtekintésével töltsünk. Filmeket eddig is néztünk, de mi értelme lenne egymás után több, lényegében egyforma Vészhelyzetet vagy Magnumot berakni? A megoldás az, hogy a filmszerű sorozatok közül kell választani, amelyeknek van eleje és vége, korábban például a Csengetett, M’lord? volt ilyen, azzal már előfordult, hogy fél napokon keresztül néztem, és 26 rész után az is kifutott valamilyen megoldásra.

Letöltöttem tehát hat részt a Hősökből, és egy szombati ebéd után megnéztük az első részt. Aztán a másodikat is. Aztán sorban az első hatot, majd a következő két hétvégén a további tizenvalahányat. Baromi izgalmas a történet, nagyon jól felépítették, imádjuk a szereplőket is. Az egész olyan, mint egy hosszúra vágott film, és teljes odaadással vártuk, hogy a 23. részben hogyan oldódik meg a hosszasan bevezetett konfliktus. Sajnos a megoldás nagyon gyenge lett, semmi katarzis vagy fordulat, de ettől még a korábbi 22 részt nagyon élveztük.

Rajz, aminek a Hősökben fontos szerepe volt, kis ember harcol a sárkány ellen

Azóta elkezdtük a második évadot is, de sokkal gyengébb az elsőnél, jobb lett volna, ha egy jobban kitalált 23. résszel befejezik az egészet. Azért biztosan megnézzük majd, a második évad úgyis csak 11 részes, a kérdés, hogy azután mivel folytassuk: Lost, Jericho, Dexter? Heroes harmadik évad? Egyéb tipp esetleg?