koncert

Megnéztük Haiden Henderson koncertjét Bécsben

szpeti

Van az úgy, hogy az ember kamasz lánya olyan külföldi bandákért rajong, akik turnéznak Európában, de Budapestre nem jönnek el. Zsófi kérte, hogy vigyük el egy ilyen koncertre, én pedig megéreztem a kihívást az út megszervezésében, elmenni egy külföldi városba csak egy koncert kedvéért.

Stray Kids koncert Londonban?

A Stray Kids volt az első kérés, ők olyan európai nagyvárosokban adtak stadion koncerteket mint London, Párizs, Frankfurt vagy Madrid. Londonban például már kétszer is jártam, logisztikai szempontból semmi gondot nem jelent kirepülni, ott jönni-menni, elfoglalni a szállást, megnézni a koncertet, aztán alvás, hazaút, kész.

Anyagilag jelent problémát. Például a londoni szállások rendkívül drágák, ezért néztem olyan verziót is, hogy a koncert után egyből hazarepülnénk. De egy stadionkoncertről pontos időre hazautat tervezni legalábbis bizonytalan, pláne, ha egy repülőt kell elérni például Lutonban, egy másik városban Londonhoz képest.

De az egészet akkor fújtam le végleg, amikor megláttam koncert jegyárakat: egy Stray Kids koncertre 200 euró egy sima ülőhely… 160 ezer forint egy koncertért, meg a repülő, meg a szállás – majd ha nyerünk a lottón, vagy valami.

Haiden Henderson koncert Bécsben

Franz Grillparzer emlékművénélHaiden Henderson bécsi koncertje volt Zsófi következő kérése, ami egy sokkal kisebb szabású projekt: 33 euró a belépő, Bécsbe pedig vonattal és busszal is el lehet jutni. A vonatban manapság kevésbé bízom, a Flixbusnak viszont volt jó járata délután oda, éjszaka vissza. Nyilván voltak kockázatok: ha a busz az M1-en dugóba kerül, ha a helyszínen valami probléma adódik, vagy ha bármi miatt ott ragadunk az éjszaka közepén Bécsben. De ebbe azért belevágtunk.

Szerencsére nem volt semmi gond: a busz pontosan kiért, még volt időnk egy kis városnézésre is a Ringen. A képen Franz Grillparzer emlékművét támasztom…

A koncert a Szene nevű helyen volt, amiről kiderült, hogy egy kb. 500 fős rock klub. A koncertre az összes jegy elkelt, a terem dugig volt Zsófihoz hasonló lányokkal és az őket kísérő szülőkkel.

Haiden Henderson amúgy 24 éves amerikai énekes, akit a Tiktokon kaptak fel és most eljött Európába klubturnéra. Mármost Amerika akkora piac, hogy nagyon jónak kell lenned, ha érvényesülni akarsz, és Haiden Henderson tényleg nagyon jó, szerzőnek is, előadónak is, elképesztően jó volt például a közönséggel való kapcsolattartásban. Ha bármelyik magyar sztárról azt gondolnád, hogy nemzetközi színvonalú produkciót nyújt, csak ugorj el egy random kedd este egy 500 fős klubba Bécsben…

Az egyetlen problémánk az volt, hogy a koncert későn kezdődött, 21:30-kor, én pedig a buszt 20:00-ás kezdéshez kalkuláltam. Végül el is kellett jönnünk a koncert vége előtt, hogy elérjük az éjszakai városi buszt, és aztán az éjszakai Flixbust. Voltak rajtunk kívül mások is a Flixbuson, akik Haiden Henderson kedvéért ugrottak ki Bécsbe… A hat órányi buszozás persze fárasztó volt, Zsófi másnap nem is ment iskolába, de alapvetően jól sikerült a program, érdekes élmény volt.

Miért van ekkora tömeg a Budapest Parkban?

szpeti

Évek óta fotózok koncerteket a Budapest Parkban a zene.hu számára. Fotósként bárhová állhatok, ahol nekem kényelmes, nincs okom panaszkodni – de azért nyilván látom, hogy telt házas koncerteken iszonyú a tömeg. Ezt az elmúlt hetekben sokan szóvá tették, amire már Pálffy András is reagált videóban is, interjúban is.

Nyilván vannak gazdasági, kulturális és más vonatkozásai a témának, én azon gondolkoztam, milyen térszerkezeti oka lehet. Gyorsan rá is lehet jönni, csak meg kell nézni a Parkot fentről (innen a kép).

A Budapest Park területe egy hegyesszögű háromszög. A színpad a legszűkebb sarokban van, a küzdőtér pedig az oldalt elhelyezkedő konténerek között, kb. a színpad szélességében, hosszúkás téglalap alakban helyezkedik el, ezt sárgával jelöltem. Nyilván mindenki a színpadhoz szeretne közel lenni, hogy lássa az előadót – de egyszerű geometriai okokból erre relatíve keveseknek van lehetősége:

Nézzük meg, hogyan helyezkedett el a tömeg például az EFOTT-on, 2020-ban (forrás). A küzdőtér jóval szélesebb, mint a színpad plusz kivetítők:

Ez még jobban látszik a Sziget Nagyszínpadnál 2022-ben (forrás):

Mit lehetne tenni? Ha nem akarjuk az egész Parkot átépíteni, már az is segítene, ha az oldalsó konténerek nem szűkítenék le a küzdőteret:

A geometriai szempontból ideális megoldáshoz pedig a színpadot oda kellene tenni, ahol a legnagyobb félkört lehetne rajzolni elé. Esetünkben a háromszög leghosszabb oldalára, az Összekötő út felé, így:

Szívesen!

(Igen, én is tudom, hogy Photoshopban szórakozni könnyű, az egész helyet kompletten újratervezni és átépíteni viszont iszonyú összegekbe kerülne. De ettől még geometriai szempontból ez lenne a jó megoldás.)

Megbüntettek Rácz Gergő koncertjén, amiért nem úgy öltöztem, ahogy szerintük kellett volna

szpeti

Rácz Gergő koncert volt az A38 hajón, és volt egy kérése Gergőnek, hogy mindenki öltözzön a kedvéért pirosba (amilyen az ő melegítője a Mostantól című slágerben). Ezt még egy ötlettel megtoldotta Gergő: hogy aki viszont nem öltözik pirosba, az kapjon valamilyen büntetést.

Eljött a nagy nap, telt ház volt, és el is kezdődött a koncert. A harmadik szám után Gergő mindenkinek megköszönte, aki pirosban jött. Egyébként tényleg a legtöbben pirosba öltöztek – de nem mindenki! Pont engem kiszúrt a tömegben, hogy én nem voltam pirosban, és ezért fel kellett mennem a színpadra, hogy az énekes lányok, Orsovai Reni és Szakács Sziszi bilincsbe verjenek…

Megbilincselnek a színpadon

Reméltem, hogy hátravisznek a backstage-be, és ott jól megbüntetnek… De nem, az volt a büntetés, hogy meg kellett tapsoltatnom a közönséget… Úgyhogy képzeld el (mert videót nyilván nem teszek ki róla), amint a habtestemmel a telt házas A38 színpadán, bilincsbe verve ugrálok és tapsra bíztatom a közönséget… Egyébként vette az adást mindenki, spontán bíztatások érkeztek a tömegből, volt nagy taps, így rászolgáltam, hogy Gotthy, a zenekar tagja levegye rólam a bilincset, amíg Gergőék belekezdtek a következő dalba.

Gergőnek utólag visszajelezték, milyen szerencsésen választott ki engem a közönségből, hogy így együttműködtem – én azt hittem, nyilvánvaló lesz, hogy előre megbeszéltük…

A képeket nagyon köszönöm Herman Péternek –> Peter Herman photography

 

 

 

Canon EOS RP-vel fotóztam a hétvégén

szpeti

A múltkori M100-as (mint alsó kategória) után egy felső kategóriás gépet is ki akartam próbálni. Mit tudnék produkálni nagyon drága eszközökkel? A full frame-es érzékelőnek óriási mítosza van, úgyhogy kikölcsönöztem a világ legkisebb és legolcsób (újonnan csak ~400 ezer forint) full frame-es fényképezőgépét, a Canon EOS RP-t és hozzá egy RF 24-105 F4-es objektívet.

Egymás mellé téve a mostani és a bérelt szett szinte pont egyforma. Más technológia, más generáció és vételár, de kézbe venni és használni kb. ugyanúgy lehet őket. Az RP-nek persze mindenféle sajátos jellemzői vannak: a nézőkébe épített monitor például tényleg klassz, és azt is sikerült megfejteni, hogyan lehet a képeket gyorsan átvenni mobilra. De például nincs rajta vaku, ami hétköznapi helyzetekben gáz. Az akkumulátor miatt is aggódtam, szerencsére feleslegesen, mert az RP simán kibír egy-egy koncertet.

A fő kérdés persze a képminőség, és az az igazság, hogy az RF-objektívvel készített fotóim baromi jók lettek. Fenyő Miklóst fotóztam az Arénában, és a színek, a részletgazdagság, a sötét színek közötti átmenetek, tényleg látszik, hogy ez egy másik minőség.

Két nappal később a Halott pénz koncertjén az RP váz + Sigma 17-50 F2.8 kombinációt használtam, mert anyagilag egyáltalán nem mindegy, hogy az RP váz csak RF-es objektívvel tud-e csodát tenni. Ezek a képek relatíve rosszak lettek, legalábbis semmivel sem jobbak, mint amit a saját vázammal is produkáltam volna. Adódna a következtetés, hogy az objektívvel lehet a gond, valójában azonban Fenyő jól ki volt világítva, a Halott pénz pedig relatíve sötétben koncertezett, és más fotósok képei sem lettek különösebben jobbak.

A hajamat téptem viszont, amiért a Canon megújította a RAW fájlok formátumát. A CR3 kiterjesztésű fájlokat a Photoshop Express nem ismeri fel. Az Adobe konvertáló szoftvere az én gépemen nem indult el. A Canon saját szoftvere pedig kényelmetlen és rossz: másnap, amikor úgyis keveset aludtam és amúgy is unalmas 100-200 képet végigbogarászni, kifejezetten gáz, hogy a szerkesztés ilyen nehézkes.

A tanulság, hogy az RP előrelépés lehetne a képminőségben, míg a gép mérete, súlya hasonló marad, továbbra sem kellene egy féltéglát cipelni a kirándulásokon. De ennyiért? Egyelőre elviselem inkább azt a kis zajt…

Megnéztük Will Smith születésnapi koncertjét a Bazilikánál (zene.hu)

szpeti

Kurtán-furcsán hirdették meg Will Smith születésnapi buliját: elsőként egy héttel korábban maga a színész harangozta be a Facebook oldalán, majd napokig semmilyen konkrétum nem hangzott el. Vasárnap egy weboldalon hirdették meg az ingyenes részvételt lehetővé tevő regisztrációt, ahol a háromezer hely pillanatok alatt elfogyott. A programot sem részletezték – valójában senki nem tudta, hogy koncert, Gemini man filmbemutató, esetleg születésnapi zsúr várja majd a rajongókat… Read more →

Ganxsta Zolee és a Kartel a Barba Negra Trackben (zene.hu)

szpeti

Húsz éve jelent meg a Helldorado, a Kartel legendás, 1999-es albuma. Ebből az alkalomból újra felvették az egész albumot modernebb hangzással és a tagcserék miatt lecserélt nevekkel, majd kiadták CD-n és bakeliten is. Seggbetour címmel külön turnét is szenteltek neki, pénteken este pedig a Barba Negra Trackben eljátszották a teljes albumot. Read more →

Az én Irigy Hónaljmirigy-sztorim

szpeti

Több legendás testvérpár volt a kenusok között, például a Kukonya-ikrek, akik párosban lemaradtak a mezőnytől, és hangosan kurvaanyázták egymást a Velencei-tó közepén. Vagy a Budai-testvérek, akik KSI-sek voltak, és miután Kanadába költöztek, világklasszis kenusok lettek, és persze a Sipos-testvérek, akik közismerten idióták voltak már kenusnak is. Elmentek futni cipőben és fürdőnadrágban, de mire visszaértek, már csak cipő volt rajtuk, vagy amikor a sítáborban kiszaladtak a hóba, szintén egy szál cipőben…

Nálunk idősebbek voltak, így a „nagyok” közé tartoztak, de például Varga Győzőt, aki szintén a csapatukba tartozott, még láttam versenyezni egy Budapest Bajnokságon. Emlékezetes volt, mert jött a mezőny, aztán szünet, és aztán érkezett be Győző, tulajdonképpen ott értettem meg, hogy attól, hogy valaki idősebb, még kenuzhat akár rosszul is. Sipos Tamás viszont egy cikkben azt nyilatkozta, hogy serdülőként és ifiként is nyert bajnokságot… Ő már akkor is nagyon jól nézett ki, kb. harminc kilóval soványabb is volt, mint most, úgyhogy nagyon sokat csajozott, mindig felnéztünk rá…

Amikor paródiazenekart indítottak, teljesen nyilvánvaló volt, hogy a kinézetük és a mentalitásuk erre tökéletesen alkalmassá teszi őket, és akkor Sipos Péter hangjáról még fogalmam sem volt. A történetük innentől közismert, bár nekem sose tetszett, hogy iparszerűen, havi tévéműsor keretében próbálnak meg viccesnek lenni, és a zenei vonalat sem kellett volna elvinniük a rockzenétől a mulatós felé. Aztán a tévéműsor is befejeződött, tegnap pedig húsz éves jubileumi nagykoncertet adtak a BS-ben.

A koncert nagyszerű volt, értékeltem, hogy élőben zenéltek, viszont kár volt össze-vissza keverni a zenei stílusokat, lehetett volna például blokkokat csinálni belőlük. Zseniális nagy pillanatok is voltak, például amikor egy dalon belül versenyeztették a cigányzenét a rockzenével, MCDC rappelése a Whiskey-s üvegek alatt, amikor Sipos Péter egyedül megmozgatott 15 ezer embert a BS-ben, és persze Abaházi Csabától a Halál a májra…

Azt viszont egymástól függetlenül megállapítottuk Noémivel, hogy ebből a Mirigy-témából kb. ennyit lehetett kihozni, nagyon sokáig már nem kellene erőltetniük a fiúknak. Az átvezető részekben például cigányoztak vagy szegény, szerencsétlen embereket parodizáltak, ebben semmi vicces nincs, ahogy abban sem, ha férfiak nőnek öltöznek, ezek már a tévéműsorban is nagyon kínosan rosszak voltak. A nagy meglepetés pedig a Bad romance parodizálása lett volna, ami fáradt és szintén kínos volt. Eleve ez egy két éves dal, egyben a Világ Legelcsépeltebb Dala, ezt meglepetésnek előadni… A parodizálás is csak egy vicces magyar dalszövegből állt, a színpadon a klipben látható koreográfiát ismételték el a Zoltán Erika Táncstúdió növendékei. Úgyhogy a tegnap estét én egyfajta búcsúkoncertnek éltem meg, de annak jó volt, köszönjük a Coca-Colának, illetve az ott dolgozó ismerősnek a jegyeket, ez volt egyébként a Lady Gaga paródia: