Canon EOS RP-vel fotóztam a hétvégén

A múltkori M100-as (mint alsó kategória) után egy felső kategóriás gépet is ki akartam próbálni. Mit tudnék produkálni nagyon drága eszközökkel? A full frame-es érzékelőnek óriási mítosza van, úgyhogy kikölcsönöztem a világ legkisebb és legolcsób (újonnan csak ~400 ezer forint) full frame-es fényképezőgépét, a Canon EOS RP-t és hozzá egy RF 24-105 F4-es objektívet.

Egymás mellé téve a mostani és a bérelt szett szinte pont egyforma. Más technológia, más generáció és vételár, de kézbe venni és használni kb. ugyanúgy lehet őket. Az RP-nek persze mindenféle sajátos jellemzői vannak: a nézőkébe épített monitor például tényleg klassz, és azt is sikerült megfejteni, hogyan lehet a képeket gyorsan átvenni mobilra. De például nincs rajta vaku, ami hétköznapi helyzetekben gáz. Az akkumulátor miatt is aggódtam, szerencsére feleslegesen, mert az RP simán kibír egy-egy koncertet.

A fő kérdés persze a képminőség, és az az igazság, hogy az RF-objektívvel készített fotóim baromi jók lettek. Fenyő Miklóst fotóztam az Arénában, és a színek, a részletgazdagság, a sötét színek közötti átmenetek, tényleg látszik, hogy ez egy másik minőség.

Két nappal később a Halott pénz koncertjén az RP váz + Sigma 17-50 F2.8 kombinációt használtam, mert anyagilag egyáltalán nem mindegy, hogy az RP váz csak RF-es objektívvel tud-e csodát tenni. Ezek a képek relatíve rosszak lettek, legalábbis semmivel sem jobbak, mint amit a saját vázammal is produkáltam volna. Adódna a következtetés, hogy az objektívvel lehet a gond, valójában azonban Fenyő jól ki volt világítva, a Halott pénz pedig relatíve sötétben koncertezett, és más fotósok képei sem lettek különösebben jobbak.

A hajamat téptem viszont, amiért a Canon megújította a RAW fájlok formátumát. A CR3 kiterjesztésű fájlokat a Photoshop Express nem ismeri fel. Az Adobe konvertáló szoftvere az én gépemen nem indult el. A Canon saját szoftvere pedig kényelmetlen és rossz: másnap, amikor úgyis keveset aludtam és amúgy is unalmas 100-200 képet végigbogarászni, kifejezetten gáz, hogy a szerkesztés ilyen nehézkes.

A tanulság, hogy az RP előrelépés lehetne a képminőségben, míg a gép mérete, súlya hasonló marad, továbbra sem kellene egy féltéglát cipelni a kirándulásokon. De ennyiért? Egyelőre elviselem inkább azt a kis zajt…

Megnéztük Will Smith születésnapi koncertjét a Bazilikánál

Kurtán-furcsán hirdették meg Will Smith születésnapi buliját: elsőként egy héttel korábban maga a színész harangozta be a Facebook oldalán, majd napokig semmilyen konkrétum nem hangzott el. Vasárnap egy weboldalon hirdették meg az ingyenes részvételt lehetővé tevő regisztrációt, ahol a háromezer hely pillanatok alatt elfogyott. A programot sem részletezték – valójában senki nem tudta, hogy koncert, Gemini man filmbemutató, esetleg születésnapi zsúr várja majd a rajongókat… Read more

Ganxsta Zolee és a Kartel a Barba Negra Trackben (zene.hu)

Húsz éve jelent meg a Helldorado, a Kartel legendás, 1999-es albuma. Ebből az alkalomból újra felvették az egész albumot modernebb hangzással és a tagcserék miatt lecserélt nevekkel, majd kiadták CD-n és bakeliten is. Seggbetour címmel külön turnét is szenteltek neki, pénteken este pedig a Barba Negra Trackben eljátszották a teljes albumot. Read more

Az én Irigy Hónaljmirigy-sztorim

Több legendás testvérpár volt a kenusok között, például a Kukonya-ikrek, akik párosban lemaradtak a mezőnytől, és hangosan kurvaanyázták egymást a Velencei-tó közepén. Vagy a Budai-testvérek, akik KSI-sek voltak, és miután Kanadába költöztek, világklasszis kenusok lettek, és persze a Sipos-testvérek, akik közismerten idióták voltak már kenusnak is. Elmentek futni cipőben és fürdőnadrágban, de mire visszaértek, már csak cipő volt rajtuk, vagy amikor a sítáborban kiszaladtak a hóba, szintén egy szál cipőben…

Nálunk idősebbek voltak, így a “nagyok” közé tartoztak, de például Varga Győzőt, aki szintén a csapatukba tartozott, még láttam versenyezni egy Budapest Bajnokságon. Emlékezetes volt, mert jött a mezőny, aztán szünet, és aztán érkezett be Győző, tulajdonképpen ott értettem meg, hogy attól, hogy valaki idősebb, még kenuzhat akár rosszul is. Sipos Tamás viszont egy cikkben azt nyilatkozta, hogy serdülőként és ifiként is nyert bajnokságot… Ő már akkor is nagyon jól nézett ki, kb. harminc kilóval soványabb is volt, mint most, úgyhogy nagyon sokat csajozott, mindig felnéztünk rá…

Amikor paródiazenekart indítottak, teljesen nyilvánvaló volt, hogy a kinézetük és a mentalitásuk erre tökéletesen alkalmassá teszi őket, és akkor Sipos Péter hangjáról még fogalmam sem volt. A történetük innentől közismert, bár nekem sose tetszett, hogy iparszerűen, havi tévéműsor keretében próbálnak meg viccesnek lenni, és a zenei vonalat sem kellett volna elvinniük a rockzenétől a mulatós felé. Aztán a tévéműsor is befejeződött, tegnap pedig húsz éves jubileumi nagykoncertet adtak a BS-ben.

A koncert nagyszerű volt, értékeltem, hogy élőben zenéltek, viszont kár volt össze-vissza keverni a zenei stílusokat, lehetett volna például blokkokat csinálni belőlük. Zseniális nagy pillanatok is voltak, például amikor egy dalon belül versenyeztették a cigányzenét a rockzenével, MCDC rappelése a Whiskey-s üvegek alatt, amikor Sipos Péter egyedül megmozgatott 15 ezer embert a BS-ben, és persze Abaházi Csabától a Halál a májra…

Azt viszont egymástól függetlenül megállapítottuk Noémivel, hogy ebből a Mirigy-témából kb. ennyit lehetett kihozni, nagyon sokáig már nem kellene erőltetniük a fiúknak. Az átvezető részekben például cigányoztak vagy szegény, szerencsétlen embereket parodizáltak, ebben semmi vicces nincs, ahogy abban sem, ha férfiak nőnek öltöznek, ezek már a tévéműsorban is nagyon kínosan rosszak voltak. A nagy meglepetés pedig a Bad romance parodizálása lett volna, ami fáradt és szintén kínos volt. Eleve ez egy két éves dal, egyben a Világ Legelcsépeltebb Dala, ezt meglepetésnek előadni… A parodizálás is csak egy vicces magyar dalszövegből állt, a színpadon a klipben látható koreográfiát ismételték el a Zoltán Erika Táncstúdió növendékei. Úgyhogy a tegnap estét én egyfajta búcsúkoncertnek éltem meg, de annak jó volt, köszönjük a Coca-Colának, illetve az ott dolgozó ismerősnek a jegyeket, ez volt egyébként a Lady Gaga paródia:

Túl hangos koncertek a Szeptember Fesztiválon

Kultúra kellene ehhez is, nyilván, hogy a koncertek hangerejét a józan ész határozza meg, ne az összehordott technika képességei. Biztosan büszkék most a Bókay-kert munkatársai, amiért olyan hangtechnikát szereztek, ami a Népstadionba is elegendő lett volna, így ők nem csak a Bókay-kertet, de fél Pestlőrincet is behangosíthatták a Szeptember Fesztivál alkalmából.

Mi Tóth Vera, a Zanzibar és a Hooligans műsorát néztük meg, vagyis Tóth Vera kivételével hangos rockzenét kívántunk hallgatni, úgyhogy ha halk a zene, nyilván az sem tetszett volna, de a tényleges hangerő minden határon túlment. A Hooligans például engem már nem is szórakoztatott, hanem stresszelt, ott idegeskedtem, pedig maga a műsor nem lett volna rossz. Noémit egyébként nem zavarta a dolog, ő élvezte a koncerteket, de azt ő is elismerte, hogy a hangzás torz is volt, egyszerűen nem értem, hogy az okos technikusok ezt miért nem vették észre.

A Zanzibaron videózgattam, két számot is egymás után (Normális vagyok, Nem szeretsz):

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=0TTmett1Lc4]

Zanzibar-koncert, Csabdi

Nehéz nyarunk volt az idén: meghalt egy rokonunk, lakást kerestünk, állást változtattam, szóval nem sok alkalmunk volt kikapcsolódni, egy-két mozin kívül nem is voltunk sehol. Úgyhogy különösen sokat jelentett volna egy agymosós, zúzós koncert, például a Zanzibar a Zöld Pardonban.

Július 17-én volt is, a legjobbkor, természetesen ott voltunk. A koncert tök jól indult, jó formában volt a zenekar, minden stimmelt, amikor fellegek lepték el az eget… de olyan sötét, fekete felhők, hogy a lányok (Nóra is ott volt) szolid (…) unszolására azonnal útnak indultunk hazafelé. Így éppen sikerült megúszni az óriási vihart, ami persze simán elmosta a koncertet is. Úgyhogy a nyári jó sorozatunk ott sem szakadt meg.

A koncert egyébként a Rockabilivel kezdődött, nagyjából így, mint április 30-án a Csabdi falunapon. Ezt persze nem én vettem fel, csak most találtam a youtube-on:

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=qeptrD9rD-M]

Emilio fellépés, Szeptember Feszt

A hétvégén Szeptember Feszt rendezvény volt a lőrinci Bókay-kertben, ahol Zséda mellett és Emilio fellépését tekintettük meg. Emilio viszonylag jó bulit csinált, de még jobbat csinálhatott volna, ha nem lenne ilyen szörnyű igénytelen a produkciója. Ott van mindjárt az öltözködés. A srác iszonyatosan kövér, egy dagadt disznó – de az új klipjében, lásd a bejegyzés végén, ehhez képest jól néz ki öltönyben és napszemüvegben. A szombati fellépésén is viselt napszemüveget, de azon kívül csak egy szakadt farmert, és atlétatrikót, az összes hája kilátszott alóla.

De legalább jó hangja van, próbálnám mentegetni, csakhogy az ilyenkor szokásos fél-playback helyett ráénekelt a saját hangjára. Ilyenkor hallatszik a lemezen éneklő Emilio, meg a helyszínen levő is, és pont annyi különbség mindig van a kettő között, hogy zavaró legyen az interferencia, magyarul torz és kellemetlen az egész. Állítólag mindig így lép fel, valaki szólhatna neki, hogy ez mennyire gáz.

Az pedig már szót sem érdemel, hogy legalább az átkötő szövegek erejéig megbarátkozhatna a magyar nyelvtan szabályaival. Lehet, hogy a hétköznapok során elvan nélkülük, de egy színpadi műsorban égő, ha nem tud két épkézláb mondatot mondani.

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=NSP5dlLfzSE]