Tegnap és ma is kint voltunk a Tabánban a szokásos évadnyitó koncerteken. Kifejezetten a Zanzibár érdekelt, de Noémi kedvéért a Sugarloafot és a Hooliganst is megnéztük. A Sugarloaf koncertjében a kisebb színpadi koreográfiák tetszettek, mikor a fúvósok és/vagy a gitárosok egy ütemre táncoltak zenélés közben, és amikor kisebb műfaji kitérőket tettek. A gitáros viszont nem biztatta, hanem számon kérte a Tabánon a lelkesedést, miközben mi eleve nem is Tabán voltunk, hanem közönség…

A Zanzibár eljátszotta a megfelelő dalokat, köztük Rita szokásos fantáziátlan átvezetéseivel. Sikerült a koncert végére hagyni a közepes, majd a lassú tempójú dalt… Pontosan az hiányzik a koncertjükből, amit a Sugarloaf és a Hooligans is tud, show-t csinálni, vicces és szórakoztató beszólásokat mondani, játszani Queen-t, gitártépést, és a vezető sláger alatt megénekeltetni az első sorban álló szőke kislányt is.

Vasárnap 16 órára pedig Emil Rulez! koncertet hirdettek meg, ahol mi leginkább Hajós András vicces szövegeire voltunk kíváncsiak. De sajnos tényleg Emil Rulez! koncert volt, Hajós csak módjával nyilvánult meg egyszer-egyszer, kár volt kimenni.

Viszont érdekes rajongói vannak az együttesnek, egyfajta alter-bölcsész típusok. Ők valószínűleg az összes létező zenei stílust cikinek érezték már, ezért kerestek egyet, ami sehová sem skatulyázható be, viszont magasröptű (értelmetlen) dalszövegeik vannak. Az Emil Rulez! dalaiban egyébként főleg az a szörnyű, hogy a refrénekben még esélyt sem adnak a slágerességnek. Vizsgáljunk meg egy találomra kiválasztott V-Tech refrént:

Homokba írtuk azt a szót, és hittük, mindörökké tart,
De hullámokba fulladt már a régi tengerpart,
A tegnapoknak lábnyomát a szél söpörte szét,
Ennyi volt, véget ért.

Összefüggő, értelmes, nyelvtanilag helyes mondatok. Az Emil Rulez! esetében viszont a Hello tourist on the right side, hello tourist on the left side már kiemelkedő kidolgozottságú refrénnek és vezető slágernek számít, de még jellemzőbb volt, amikor Hajós András azt a két szót ismételgette, hogy pattanásos asszisztens, pattanásos asszisztens, én meg azt, hogy anyám borogass, anyám borogass.

Este Zöld Pardon, az elmaradt Delphi klub miatt otthonról rajtolva és időben érkezve, a fene se tudja, előzetesen hová sürgetett CalAir. Jókat ökörködtünk, például amikor CalAir belekötött egy társaságba. Kölcsönösen humorosan kezelték a helyzetet és azok is nagyon pihentek lehettek, mert a javaslatomra körbeálltunk és hullámozni kezdtünk – képzeljétek el, ahogy a Zöld Pardonban két négytagú társaság körbeáll és minden látható ok nélkül hullámzik.

A BlackOut felejthető koncertet adott; állítólag jó énekesük van, ehhez képest csak akkor hittem el, hogy magyarul énekel, amikor már ketten is biztosan állították. Utána rockdizsi, mindjárt kettő is, az egyik nosztalgikus jellegű volt, a másikban az újdonságok között játszottak Zanzibárt is (Nem szeretsz), kb. ezt az egy számot ismertem az este során. Viszont jövő vasárnap Zanzibár koncert ugyanitt.

A gávavencsellői kastély-diszkóval azon kívül, hogy a világvégi semmi közepén található, első blikkre nem volt semmi gond. Szépen felújított épületszárnyban rendezték a diszkót, rendezett volt a büfé és a közönség is rendben volt. Eleinte a zene is jó volt, diszkós fénykorom legnagyobb slágerei mentek. Később árnyalódott a kép, azaz tulajdonképpen be is alkonyult teljesen. Kezdetben például nem volt igazán büdös: a táncterem legalább hat méter magas volt, eloszlott a cigarettafüst, szellőztetés híján azonban a nagyobb légtér is megtelt egy idő után. A zene: egy falusi diszkóban, ahol a közönségnek láthatóan bejött az addigi dallamos zene, kár volt váltani a technora, és amikor szinte kiürült a táncparkett, kár volt továbbra is azt játszani.

Pláne egy lakodalmas együttes fellépése előtt. MC Hawerék kettő körül érkeztek, mi csatlakoztunk és hátramentünk velük a büfé mögé a kastély még felújítatlan, romos részébe (“Klassz öltözőtök van.”). A kölcsönös bemutatás után Géza röviden összefoglalta a magánéletében bekövetkezett változásokat, illetve meghívott megnézni az új házát, de nem tudom, nem csak udvariasságból mondta-e. Ízelítő a diszkóhaknizás szépségeiből: a fellépést színpad híján a bárpulton kellett lebonyolítaniuk, ami viszonylag hosszú volt, de csak fél méter széles, Géza egy idő után le is ült, úgy nyomta tovább, nehogy leessen. A fellépés ezzel együtt jól sikerült, utána viszont azonnal léptünk, egyrészt mert álmosak voltunk, másrészt mert folytatódott a techno-party.