Okostelefonok látássérülteknek (Népszabadság)

A mobiltelefonoknak kezdettől fontos szerepük volt a látássérült emberek életében, akik nehezebben tudnak közlekedni, így ritkábban mozdulnak ki otthonról, inkább csak telefonálnak. Az is különösen fontos, hogy bármilyen helyzetben segítséget tudjanak kérni.

A használatnak eddig azonban számos nehézsége volt, hiszen a mobiltelefonok egy vak ember számára (a csörgésen és a billentyűhangokon kívül) semmilyen hangos visszajelzést nem nyújtottak. Sem a telefonkönyvet, sem az SMS-szolgáltastást nem tudták kihasználni, és a hívni kívánt számokat is egyesével be kellett billentyűzni, csak a gyorshívó gombok jelentettek némi segítséget. Read more

Okostelefonok látássérülteknek, a Népszabadság-cikkem illusztrációjáról

Teljesítettem az év elején megfogalmazott célkitűzéseim közül egy kevésbé fontosat, cikket írtam egy Vakok Világán kívüli újságba, a Népszabadság közölte a látássérült emberek telefonhasználati szokásairól írt cikkemet. Azt gondolom, hogy maga az írás jó lett, a laikusok számára is megvilágítja a témát, az illusztráció viszont elég szerencsétlenül alakult.

Ákos a telefonján SMS-eket törölgetAz informatika vakügyi szempontból azért csodálatos, mert minden korábbi technikával, technológiával szemben a látássérült emberek szinte teljesen egyenrangúan használhatják. A speciális vakos eszközökkel szemben a Windows, a Word, az e-mail vagy az Internet Explorer a látó és a nem látó emberek számára is ugyanazt jelenti. Önállóság, esélyegyenlőség, integráció, a legtöbb esetben ez jellemzi az informatikát, és ugyanez jellemző ma már a mobiltelefonok világára is.

A cikkben ezt explicit módon nem fogalmaztam meg, bár talán meg kellett volna, csak azt írtam meg, hogy a magyar vak emberek ma Nokia és Apple készülékeket tudnak használni. Tény, hogy ezt nagyon nehéz illusztrálni, hiszen a fentiek viszonylag hétköznapi készülékek, képernyőolvasó programmal kiegészítve, ami viszont nem látszik, csak hallatszik. A szerkesztő úr azt írta, küldjek képet arról, ahogy egy vak ember ezeket használja, ahogy telefonál. El is küldtem itt ezt a képet két másikkal együtt. Nem egy fotóművészeti remekmű, de egy látássérült ember használ rajtuk egy okostelefont, Ákos az SMS-eit törölgette ki, amíg fotóztam.

Ehhez képest a közölt kép egy speciális, Braille-gombos, kizárólag üzenetküldésre és -fogadásra használható valami, amit Magyarországon még csak nem is láttunk soha. Na most jó esetben egy illusztrációnak erősítenie kellene a cikk mondanivalóját, nem gyengítenie, hát ebben az esetben ez sajnos nem igazán jött össze.

Speciális Samsung eszköz vak emberek számára

 

 

 

Tudatlan vezet vakot (Népszabadság)

Mindannyian látunk időnként vak embereket magunk körül, talán még az ismerőseink között is akad néhány, de csak kevesen nem jönnek zavarba a társaságukban, vagy ha az utcán járva segíteni akarnak nekik. Sajnos, sokszor még a saját ismereteik sem elegendőek magukról, sőt, gyakran még a szakemberek számára is problémát okoz, ha segíteni szeretnének. Mi az oka ennek az általános zavarnak és tanácstalanságnak? Megpróbáltunk utánajárni.

Read more

Tudatlan vezet vakot, a megírástól a Népszabadság címlapjáig

Az újságíró-tanfolyamot lezáró, csütörtökön aktuális OKJ-s vizsgára egy darab szakdolgozatot és egy darab mestermunkát kellett írni, mindkettőt megadott terjedelemben. A szakdolgozatom témája azt volt, mennyire tölti be a látássérült emberek tájékoztatásának szerepét a Vakok Világa folyóirat. A “semennyire” válasz egyik indoka volt, hogy az elemi rehabilitációs szolgáltatások kiépítésével egyetlen cikk erejéig sem foglalkoztak. Pedig meggyőződésem szerint az elmúlt években a látássérült emberek életminőségét legnagyobb mértékben érintő kérdésről van szó, úgyhogy elhatároztam, ha már ők nem, majd én írok róla mestermunka gyanánt.

Sajnos ez a téma végül nem lett elég a szükséges terjedelem kitöltéséhez, ezért elővettem azt a több éves tapasztalatomat is, hogy milyen kevesen vannak, akik a látássérült emberek igényeivel kapcsolatban szakértői vagy legalább a hétköznapokra elegendő ismeretekkel rendelkeznek. Ezt a problémát a legjobb tudomásom szerint még senki sem fogalmazta meg ilyen átfogóan, példákat találni pedig gyerekjáték volt.

A tanfolyami leadás után felkutattam a Népszabadság Hétvége mellékletét szerkesztő Zentai István e-mail címét és elküldtem neki a cikket. A válaszában jelezte, hogy érdekli a dolog, de nagyon sokan állnak a sorban – majd egy hónapig csend és hullaszag. Végül én szóltam, hogy az OKJ-s vizsgán való dicsekvéshez a következő szombati számban közölnie kellene, és ez a jelek szerint hatott, ott figyel Debreczeni József és Aczél Endre cikkei között, kicsit hátrébb Surányi György, Bächer Iván, Vámos Miklós, furcsa érzés ilyen nagy nevű szerzők közé, ha csak egy cikk erejéig is, de besorolni. Az pedig már csak a hal hab a tortán, hogy a címlapon ezzel a cikkel hirdették meg a Hétvége mellékletet…

Újságíró-képzések

A tavalyi sikerélmény után kedvet kaptam a tanuláshoz, és hosszútávon is hasznos lehet, ha az újságírói tudásomról is fel tudok mutatni egy papírt. Az iskola kiválasztásánál három szempont volt, hogy a munkám mellett is el tudjam végezni, hogy OKJ-s végzettséget nyújtson, és a színvonal. Három iskola jött szóba, a Népszabadsághoz kötődő Ringier Oktatási Központ, a MÚOSZ-féle Bálint György Újságíró Akadémia, illetve a MESE távoktatásos tanfolyama.

A Ringier-képzést a Műegyetemen tartják, az időbeosztása: hetente három vagy négy alkalommal, 17 órától 20.15-ig. Négyig dolgozok, történetesen oda tudnék érni, de a heti három vagy négy alkalmat nem tudom, hogy képzelték, mert ez annyit jelent, hogy egy évig soha nem lennék otthon és teljesen megszűnne a magánéletem – ennyire azért nem fontos az a papír.

A MÚOSZ-on a képzés minden csütörtökön és pénteken van a tájékoztató szerint, ennek örültem, hiszen két délutánt(?) be tudok áldozni, az ELTE progmat is kb. ennyit vett igénybe. Nem tudom, miből gondoltam, hogy délután lesznek az órák, nekem az tűnt logikusnak. Ehhez képest minden csütörtökön és pénteken 9-től 16 óráig vannak, ennyire pedig nem rugalmas a munkaidőm… A távoktatásos kurzust is meghirdették minden szombatra, de nem volt elég jelentkező.

Úgyhogy marad a MESE távoktatásos képzése, ez nagyjából ugyanaz lehet, amit Nyúz-főszerkesztőként egyszer már kijártam, de OKJ-s papírt is adnak. A hátránya, hogy csak középfokút, de mivel a többit számomra teljesen alkalmatlan időbeosztással szervezik, ezt választottam.

Spoiler a Népszabadságban

Sandra Bullock a Megérzés című filmbenVan egy mozis rovat a Népszabadságban, minden héten közlik a budapesti mozik toplistáját, amit Csordás Lajos kommentál. Amúgy sem vagyok odáig a rovatért, Csordás rendszerint pont az ellenkezőjét gondolja a filmekről, mint én, szerintem pocsék kritikus. A múlt héten viszont egy az egyben lelőtte a Megérzés című film poénját.

Történetesen láttuk a filmet, nem nagy szám, de azért mindenkinek tetszett, és miután egyetlen poénra megy ki az egész (megmenti-e Sandra Bullock a férjét), nagy szívás lett volna, ha tudjuk előre. Ez a faszkalap meg megírja cikkben, a Népszabadságban. Iderakom fehérrel a kérdéses részt, jelöld ki, ha érdekel a cikk és neked mindegy, mi a film vége:

“Ezen túl fontos kegyelmi kérdés rejtőzik a filmben: kieszközölheti-e az ember a változtatást, tehet-e valamit, ha saját balsorsát megérezvén rettegni kezd? Pont olyan lelki állapotban éreztem magam, hogy nem bántam volna, ha a vége happy end lesz. Hát nem lett az. Azért vigasztalt, hogy alkotók végül is nem vetették el a kegyelem lehetőségét.”

Megjelentem a Népszabadságban

A cikk a weben: Beszélő számítógépek

Nem gondolom, hogy újságírói pályám mérföldköve ez a cikk, szimpla ismeretterjesztés, de ahol megjelent! Ezt a cikket eredetileg a Magyar Hírlapba szántuk Misivel, de az az igazság, hogy a témaválasztása és a hangvétele nem illett az MH profiljába. Később ugrott be, hogy a Népszabadság Infovilág rovatába talán jobban illene, ezért némileg feljavítva beküldtem Palugyai István rovatvezetőnek. Ő pozitívan reagált, csak az illusztrációt cseréltette le, ami jogos volt, tudhattam volna, milyen képek szoktak ott megjelenni. De a PAC Mate fotójával már megütöttem a szintet – a Népszabadság szintjét, és két hét múlva megjelent, ezt is elmondhatom immár.

Beszélő számítógépek

PAC Mate készülékA köztudatban óriási az ismerethiány a vak és gyengénlátó emberek valódi informatikai lehetőségeivel kapcsolatban. Miután ők nem vagy csak alig látják a képernyőt, szükségük van egy ún. képernyőolvasó programra, amely a hangszórón keresztül kimondja a leütött billentyűket, és felolvassa a képernyőn látható szövegeket. Mindezt nemcsak az idejétmúlt DOS-os, hanem a legmodernebb windowsos számítógépeken is. A JAWS for Windows képernyőolvasó segítségével például tudnak szöveget szerkeszteni, táblázatot kezelni, sőt internetezni és e-mailezni is.

Read more

Nagyinterjúk az INK-ben

Az Internet Kalauz interjú-rovatába mostanában biztos kézzel választják ki azt az alanyt, aki a megjelenés napjára az összes többi, általam olvasott orgánumnak is adott már egy egy hónapnál nem régebbi nagyinterjút. Az e havi győztes Vágó István lett, aki nemrég szerepelt a Népszabadságban és tegnap került fel a Magyar Narancs-interjúja az Indexre. Sajnos az INK-ben megjelent interjút nem tudom belinkelni, mert az Internet Kalauznak történetesen nincs internetes változata, de egyébként elég jó lett ez az interjú is, kíváncsian lesem a Népszabit és az Indexet, hogy ki lesz az INK következő havi interjúalanya.