Back to normal

Áprilisban még ki kellett várni, amíg az oltások hatni kezdenek, de szerencsére a gyorstesztek visszaigazolták, hogy Noémi is, én is tele vagyok antitestekkel. Megbeszéltük, hogy ennek elégnek kell lennie: nem lehet, hogy be vagyunk oltva koronavírus ellen, mégis tovább féljünk tőle, illetve továbbra se találkozzunk emberekkel.

Elsőként a barátainkkal vettük fel a fonalat, játszótereztünk, kirándultunk, bicikliztünk, a fokozatosság kedvéért még csak szabad téren. Aztán Zsófi visszatérhetett táncolni, Dóri az iskolába, aztán Dóri is táncolni, Zsófi is az iskolába. Az irodába is elkezdtünk újra bejárni, szerencsére részben a home office is fennmaradt. Ezzel az egésszel a legnagyobb probléma az volt, hogy minden héten más volt a menetrend, mindenki máshová kezdett el újra bejárni – 1st World Problem, de néha tényleg nehéz volt követni, ki mikor éppen hová menjen.

A következő nagy változást a májusi lazítás hozta, a zenés-táncos rendezvények engedélyezése, amikor újrakezdődtek a salsa órák. Az első alkalom még kissé szürreális volt: ugyanazt csináltunk, ugyanott, ugyanazokkal, mint 15 hónappal ezelőtt, de pont az volt a fura, hogy mintha semmi se változott volna. Nem szabad arra gondolni, hogy aktív testmozgást végzünk zárt teremben, testközelben egy rakás idegennel… A második alkalom viszont már a részünkről is felszabadult és szuper volt.

A május 24-i hét pedig már 2019-ben is bőven elment lett volna: kedden salsa óra, pénteken Hajnóczy Soma a Dumaszínházban (színház!), szombaton tájékozódási verseny (osztálykirándulás!), vasárnap Pedrofon-buli a Margit-szigeten (koncert!), reméljük, hogy most már így marad, kb. örökre…

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Szatmári Péter (@szpeti78) által megosztott bejegyzés

Biciklivel a Velencei-tó körül

Adódott az igény, hogy ne csak a városban biciklizzek fel és alá, hanem keressünk kellemesebb környéket, kellemesebb biciklis utakat. A Velencei-tóról azt olvastam, hogy jól kiépített kerékpárút veszi körbe, hát kipróbáltuk.

Az időjárással nagy szerencsénk volt – egész májusban esett az eső, de aznap gyönyörű napsütés volt, le is égtünk, mire a kör végére értünk. Négyen voltunk Fanniékkal, és Velencén béreltünk biciklit a vasútállomáshoz közeli kölcsönzőben.

Az óramutató járásával megegyező irányban indultunk el, és az első rész a falvakon keresztül vezetett. A bicikliút végig ki volt építve, jelölve, jól belátható utakon, szép környezetben haladtunk. Agárd után jött az országút melletti rész, ami viszont pont azért hangulatos, mert messzire ellátni, a kilátó pedig lehet az első megálló – a bokor mögötti nyilvános WC mondjuk szó szerint elég gázos volt…

Kilátás a Velencei-tó nádasos részére

Utána jön egy országúti rész, majd Pákozdon hol az egyik oldalon, hol a másikon, de ismét végig van kiépített, széles kerékpárút. Kis kitérővel megnéztük Miska huszár szobrát, majd Pákozd után jött egy erdős rész, amit mind a négyen a legszebbnek, leginkább hangulatosnak találtuk. Az arborétumnál tolni kellett a biciklit felfelé, utána viszont kilométereken át csak gurulni lefelé – az ellenkező irányba nehezebb lehet az út, mert kilométereken át hajthatsz felfelé, a lejtős rész pedig meredek, veszélyes és rövid.

Pákozd és Velence között meglepően hosszú még az út, de aztán Velence már ismerős volt és a korzón a szokásos helyünkön megálltunk lángosozni, mielőtt leadtuk a bicikliket. Ez így három és fél óra volt, de a kitérő és a lángos nélkül belefért volna két és fél órába is. Nagyon jó program volt és egyáltalán nem nehéz, sokan gyerekkel mennek, volt görkorcsolyás fazon is… úgyhogy ezt az utat kb. mindenkinek ajánlom!

A biciklik letámasztva a Korzón

Még három hónap a járványból…

A január még pont olyan unalmas volt, mint az előző hónapok. Azt találtam ki, hogy elintézek olyan dolgokat, amire járványon kívül nehezebben szánom rá magam: csináltattam új szemüveget és elkezdtem fogorvoshoz járni. Rögtön kellemesebbnek tűntek az átlagos hétköznapok…

Február elején Zsófi jó eséllyel átesett a covidon – nem aggódtunk, mert a gyerekorvos megnyugtatott minket, hogy torokfájós járvány is van… Mondjuk akkor se csináltunk volna mást, ha tudjuk, hogy ez az, itthon tartottuk, amíg beteg volt, aztán járt újra iskolába.

Ezzel egyidőben, a második hullám vége alkalmából az OTP-nél kitalálták, hogy kezdjünk el újra bejárni, szerencsére nem mindenki egyszerre, hanem turnusokba osztva. Majd amikor sorra lettek betegek a kollégák, lefújták az egészet – végül is felelősségteljesen jártak el, és amúgy jó volt szocializálódni, ha csak két és fél napig is…

Tulajdonképpen telibe kaptuk a harmadik hullám elejét a munkahelyemen is, és a gyerekek is az iskolában. Dóri is kidőlt, aztán Zsófiéknál igazolt covidos lett egy kislány és bezárták az osztályt, majd pár nappal később az egész iskolát, ugyanis annyi tanár volt beteg, hogy a kevés gyerekre se tudtak felügyelni se, nem hogy tanítani. Aztán bezárták végre az összes iskolát.

Úgyhogy a márciust itthon töltöttük a csajokkal, legalább nem voltam egyedül, sőt pár napot Noémi is kivett. Az maradt a kérdés, hogy a család felnőtt tagjai közé a betegség vagy az oltás érkezik meg először. A szűkebb családban szerencsére végül az oltások nyertek, a tágabban vett családban viszont sajnos többen is betegek lettek, szerencsére eddig még mindenki megúszta kórház nélkül.

Most már talán az lesz a kihívás, hogy visszaálljunk a járvány előtti viselkedési mintákra. A tudomány mai állása és a józan ész szerint megengedhető, hogy találkozzunk és időt töltsünk emberekkel, a csajoknak is lesz lassan iskola, edzés… De nekem személyesen még elég nehéz elképzelni, hogy például bemenjek egy helyre, ahol emberek táncolnak vagy énekelnek…

Biciklis kör a Péterhalmi-erdőig

2021. kilométerekben
Futás: 138 km
Biciklizés: 21 km

Unalmas hétvégi délután, Noémi főz, gyerekek a nagyszülőknél, mihez lehet kezdeni: vonatozni elmentem újra biciklizni. Nyilván nem fogok minden útról külön blogbejegyzést írni (…), de ez a második alkalom most még elég sok újdonsággal szolgált.

Például soha, de soha ne számíts rá, hogy egy autós megadja neked az elsőbbséged. Nyilván a többség megadja majd, az udvariasabb intéssel is jelzi, hogy észrevett, de elég csak egyszer tévedni ebben. Amikor például egy jobbról érkező kisteher elengedett az egyenrangú kereszteződésben, balról jött egy hülye és majdnem elütött… A városi biciklizésben az ilyenek miatt nem sok élvezet van, örülsz, ha egyben maradsz az út végére. Ráadásul rossz volt a hátsó fék, ezért különösen óvatos voltam, próbáltam a kocogós sebességemet felvenni biciklivel is. Visszafelé mértem: 10km-es átlagsebességgel haladtam, átlagosan 120-as pulzussal, vagyis kb. úgy tudok városban biciklizni, ahogy Márk futni, ez mondjuk elég kínos.

Noémi ötlete nyomán a Péterhalmi erdőt céloztam meg. Az út egyik lakótelepről vezetett a másikra, ugye József Attila, Ady Endre út (ami kocsival is veszélyes), aztán Havanna (széles főúttal), Gloriett (kihalt és csendes), nagy körforgalom, kertváros és csak utána jön az erdő. Az erdőbe már nem mentem be, egyrészt a bicikli sem érdemelte volna meg, másrészt fájt a seggem és még hátravolt a visszaút. A Bókay-Havannán egyébként kulturált, kiépített (nem csak lefestett) bicikliút van – ami az Üllői útnál egyszer csak véget ér… Az Üllőin aztán nem is mertem lemenni az útra, de a járda teljesen jó volt, a lakótelepig embert se nagyon láttam rajta.

A cél közelében pedig megkaptam az első beszólást, egy motorostól, hogy “Ez úttest, nem bicikliút!” A gyerek kb. négy éves volt, a motor műanyag, a helyszín pedig egy lakótelepi járda, amin kb. tíz méterrel a kisfiútól éppen elkanyarodtam, tehát még csak a közelében sem voltam…

Kirándulásaink a járvány alatt, 2. rész

Az előző résznek viszonylag sikere volt, többen is mondták, hogy érdekesnek találták, úgyhogy írok még egy kört. Egyébként sok programajánló oldal állt most rá a kirándulás-ajánlásra, például a We love Budapest vagy a Turista Magazin (OK, ők lehet, hogy nem csak most kezdtek el a témával foglalkozni…) érdemes ott is nézelődni vagy lájkolni őket Facebookon.

Az alábbiak mind relatíve távolabbi helyek, ahová mi autóval mentünk el. Mindenhová érdemes korán menni, mert a tömeg 10-12 óra között fokozatosan nő.

Két részre bontom a listát, először azokat gyűjtöm össze, amelyek tetszettek, majd amelyek csalódást okoztak.

Amik tetszettek

Fóti Somlyó

Kijelölt, gondozott, könnyen végigsétálható tanösvény, aminek az első fele réten vezet bokrokkal, a második fele erdő. Rengeteg a lepke – mi csak kevésbé szép feketéket láttunk, de tavasszal lehet, hogy változatosabb színűek is vannak. Egy ponton gyönyörű kilátás van Budapesttől kb. Szentendréig, és egy széles grafikán ki is van írva, mi mindent láthatsz. Ezt a cikket ajánlom, ha bővebben is érdekel.

Kilátás körbe a Fóti Somlyó hegyről

Katalinpuszta, Gyadai tanösvény

Ez egy szuper családi kirándulóközpont, a vírushelyzettől függően van kisvonat, büfé, játszótér, és messze a legjobb tanösvény, ahol eddig jártunk. Az a jó benne, hogy nem csak erdő van táblákkal, hanem olyan apróságok, amelyek a kirándulást érdekessé teszik a gyerekek számára is. Van például szénabála, amire fel lehet mászni, több helyen is deszkákból a talaj feletti járat, illetve valamelyik ide-oda mozog, így ügyességi játék, és persze a függőhíd.

Deszka-ösvény Katalinpusztán

Turul – Szelim barlang – Ranzinger Vince-kilátó (Tatabánya)

Ez is egy változatos délelőtt: a Turulról el lehet mondani a gyerekeknek a mesét, aztán a Szelim-barlang már önmagában is érdekes, de egyébként sztori is van hozzá a törökök elől itt bujkáló magyarokról. A kilátó pedig bazi magasan van, egy kisrepülő velünk egy szintben húzott el. Megjegyzés: a Turul és a kilátó között jól kiépített, könnyű út is van, a barlang után érdemes azt megkeresni (nem pedig árkon-bokron keresztül menni, mint mi).

A Turul alulnézetből

Pákozd-Sukorói Arborétum

Katalinpuszta mellett ez volt a legjobb hely, ahol mostanában voltunk: vannak állatok (emu, szarvas, páva, pulyka és még sok másféle madár), kilátó, erdő, rét és tó, játszótér és padok, amire le lehet ülni. Változatos és hangulatos, nagy területen van, tehát nincs tömeg, ajánlom.

Páva a sukorói arborétumban

Miska huszár szobra, Pákozd

Ide akkor érdemes elmenni, ha amúgy is a környéken jársz, például az arborétum után egy plusz látnivaló, vagy ha biciklivel mennél valahová… Bazi nagy, látványos szobor a falu szélén, ingyé… egynek jó.

Királyréti tanösvény

Nagyon jó a tanösvény: 2,5 kilométer hosszú és viszonylag könnyű, nincs nagy hegymászás, viszont vannak látnivalók. Az útvonal nincs jól kijelölve: a Hiúz ház mögött jobbra kell fordulni és onnan be az erdőbe, és utána a zöld plusz jelet kell követni. A fenyőerdő résznél zavaró, hogy a tanösvény elválik a kényelmes, széles úttól – valójában azzal párhuzamosan megy és vicces a zegzugos ösvény, idővel pedig visszavált a széles útra. Aztán tókerülés, az is nagyon szép és visszafelé már kiépített út van a horgásztó mentén a faluig. Balra van egy klassz játszótér, és ha még bírjátok, érdemes felmenni a kilátóba is, főleg, ha a fák már zöldek lesznek és nem feketék, mert Zsófit a Börzsöny fentről a Tiltott Rengetegre emlékeztette…

A Börzsöny, mint Tiltott Rengeteg

Sós-tó tanösvény, Székesfehérvár

Ez se rossz, kb. két órás séta, van nádas, palánkok, madárles és kilátó, kb. a Tüskevárnak megfelelő a feeling. A háttérben a Videoton-stadion elcsúfítja a látványt.

Szabolcsi Földvár

Ez nagyon messze van, persze mihez képest – ha például Tokajban jársz, akkor nincs is olyan messze. A Szabolcs nevű falu végén, a Tisza mellett maradt meg körben egy régi földsánc. Jópofa hely, körbe lehet a sáncon sétálni, belül például piknikezni… Én a helyiek helyében koncerteket rendeznék itt, mert körben a földsáncról pont úgy lehetne jobban látni a színpadot, mint a Budapest Parkban…

Ami nem tetszett

Tatai Fényes Tanösvény

Ezt mindenki nagyon dicséri, pedig nem nagy szám: a mocsár felett deszkákon járkálhatsz egy órát. A gyerekeknek konkrétan unalmas volt, az embereket pedig nem lehet rendesen kikerülni. Az egyetlen izgalmas rész a tavon való átkelés a csónakkal, ahol egy kötél mentén kell áthúzd magad. Volt, aki beborult, de sajnos mi csak hallottuk, nem láttuk… (van sima átjáró is, de akkor az egyetlen izgalmas dolgot is kihagytad a kirándulásból)

Mocsár Tata mellett

Alcsúti Arborétum

Ez is híres és a hóvirág-mező tényleg szép. De azon kívül egyáltalán semmi érdekes nincs benne, az egész semmivel sem érdekesebb, mint pl. a Népliget, és ahhoz képest a világ végén van és még drága is.

Bence-hegyi kilátó

Ez is csalódás volt. Egyrészt északra van a Velenci-tóhoz képest, vagyis minden napszakban szembesüt veled a nap. Szerintem maga a látvány sem nagy szám: síkság, a közepén egy tóval – én szeretem ezt a környéket, de mint panoráma, unalmas. A kilátóba is felesleges felmenni, mert

  • ugyanazt fogod látni, mint a parkolóból,
  • jól megvágnak (500 Ft/fő),
  • a járvány miatt várni kell, és
  • a jegyszedő egy bunkó, feleslegesen rászól a gyerekekre.

OK, ha a környéken jársz, a parkolóba esetleg érdemes felmenni szétnézni.

Kilátás a Bence-hegyi kilátóból

Naplás-tó

Ez is szép, de ugyanaz a baj vele, mint a többivel: nincs mit csinálni. Körbe lehet sétálni, élvezni a napsütést – felnőtteknek jó, a gyerekeknek unalmas. Előnye viszont, hogy autóval relatíve közel van (Pesten, Rákos és Cinkota között).

Próbakör a Népligetben

2021. kilométerekben
Futás: 125 km
Biciklizés: 5 km

Végül is valahol el kell kezdeni, ezúttal a városi biciklizést. Hármas csillag-együttállás kellett hozzá: olvasni, hogy Márk milyen jó köröket tesz a városban, hogy a biciklit bérelni lehessen, mert a fenntartás (a szerelés!) egyáltalán nem hiányzik, illetve hogy letöltöttem egy bicikli-megosztó appot és a közelben volt elvihető bicikli. Viszonylag közel – autóval mentem a bicikliért, ami kevésbé eco-friendly… de valahol el kell kezdeni.

Legalább húsz éve nem bicikliztem, ami elég fura, mert azelőtt szerettem, gyerekként rengeteget bicikliztem nagyszüleimnél és a Velencei-tónál is. Aztán jött a diszkózene, a csajozás és a felnőttkor – Takács Petivel tandemeztünk párszor a Városliget-Római part tengelyen, de azóta tényleg semmi. Szerencsére ezt nem lehet elfelejteni, úgyhogy egyből megtaláltam a pedált, a kormányt, egy idő után a váltót is… A Donkey Republic bicikli ráadásul nagy és masszív, nekem pont jó, ami felveti a kérdést, hogy pl. nőknek vagy kisebb férfiaknak jó-e, de ez nem az én problémám.

Mivel először bicikliztem városban, nyilván nagyon óvatos voltam, de így is gyorsan kiértem az Ecseri úthoz, onnan az Üllőin a Népligetbe, ahol tettem egy tiszteletkört. A szánkózódombhoz akartam kijutni, mert egy reális célnak tűnt elsőre és nem is volt probléma, kivéve, hogy a déli oldal felső részén iszonyatos rossz az út. Aztán ugyanez vissza, a József Attila lakótelepen pedig már megálltam néha fotózni is, a Samsung telefonommal, nyilván.

Még nem tudom, mi lesz ennek a kifutása. Napi 3-4 órát nyilván nem fogok egyedül krúzolni a városban, de 1-1 óra testmozgásnak szuper, vagy a csajokkal is biciklizhetnénk együtt például a Margit-szigeten. Annak lenne még értelme, ha dolgozni járnék így, a gyűlöletes metrópótló busz kiváltását nyilván kipróbálom majd, ha újra be kell járni az irodába. Azt kell kitapasztalni, hogy a biciklizés melyik irányba könnyű és élvezetes – Budapesten ez egyáltalán nem egyértelmű.

Sid Meier’s Railroads

Annak idején imádtam az első résszel játszani – itt az “annak idején” nem az 1990-es eredeti kiadást jelenti, hanem a 2006-os Windows-os verziót. Ennek a folytatásait kerestem a Steamen, és mivel a review-k alapján a Sid Meier’s Railroads tűnt érdekesebbnek a Railroad Tycoon 3-nál, ezt próbáltam ki először. Azóta a rabja lettem, minden szabadidőmben csak vonatozok, és hogy a lelkesedést másokkal is megosszam, írtam róla egy teljes guide-ot is. Read more

Évértékelés, 2020.

Unalmas és szorongással teli év volt. Unalmas, mert a 2019-re megtalált mindhárom klassz hobbinkat, az osztálykirándulást, a salsát és a koncertfotózást is lenullázta a járvány, ezek helyett próbáltuk családi kirándulásokkal kitölteni az időt, illetve számítógépes játékokkal próbáltam elfoglalni magam. És szorongással teli, mert egész évben aggódtunk a saját és a családtagjaink egészsége miatt. Ezek nyilván 2021 elején is így maradnak még.

Ugyanakkor a szűkebb családban mindenki egészséges, megvan a munkánk, a csajoknak jól megy az iskola. A nyáron szórakozni is volt lehetőség, voltunk esküvőn, táborban a gyerekekkel, nyaralni a Balatonnál, fotóztam koncerteken és színházi előadásokon.

Rendszeresen eljártam kocogni, többször és többet futottam, mint 2011-et kivéve eddig bármikor. Odafigyeltem, hogy továbbra is sokat olvassak: lenyomtam a teljes Vének háborúja-sorozatot, és egy csomó rég keresett ritkaságot a könyvtárból.

Gondolkoztam, melyik dalt nevezzem ki az Év Slágerének. A Deezeren a Reggaetón Lento ment a legtöbbször, mert erre szoktunk salsázni Noémivel. A járványról az Európa 2020 szólt a legszebben – klassz volt a nyáron élőben, igazi koncerten is meghallgatni. De végül is a legtöbbször és a legszívesebben azt a dalt hallgattam, amire Palásthy Gyuri a 2019-es őszi salsa-táborban medencés zumbát tartott, szuper hangulattal. A dal azóta is nagy kedvencem, és idén ezt is szeretném élőben látni…

Két unalmas hónap

November elején azzal fejeztem be, hogy “jelenleg bőven kiegyeznék vele, ha a következő két hónap is csak ilyen unalmas lenne.” Hát, tényleg baromi unalmas volt. Az Idétlen időkig-ben éreztem magam, mert minden nap ugyanolyan volt: Noémi elment dolgozni, én elvittem a csajokat iskolába, munka itthon és már este van.

Nyilván próbáltam elfoglalni magam: az Age of Empires mellett megtaláltam a Steamen régi kedvencemet, az Elastomania-t, és újrakezdtem a Pharaoh-t is. A telefonon sakkoztam, időnként meglepően jól ment, a korábbi rekord Élő-pontszámomat majdnem százzal megjavítottam (aztán jöttek az óriási zuhanások). Előfizettünk az Amazon Prime-ra abban a reményben, hogy meg tudom nézni a Strike új részeit, de Magyarországon nem érhető el… van viszont Office, úgyhogy azt nézem újra sokadszorra, most a hetedik évadnál járok.

December 13-a hozott némi változást, amikor mindkét lányunk osztályfőnöke írt Facebookon, hogy az iskolában nagyon sok a covidos, három osztályt is karanténba küldtek. Úgyhogy a mi lányaink az utolsó tanítási hetet már kihagyták, így volt itthon társaságom és a vírus miatt is kevésbé kellett aggódni. Dórinak egyébként mindkét tanítónője covidos lett, szerencsére úgy tűnik, hogy enyhe tünetekkel, illetve tünetek nélkül megúszták.

Egy jó húzásom volt: karácsonyra vettünk XBox 360-at Kinecttel. Ahogy régen a Commodore Világban írták, egy játék kiadási éve nem feltétlenül befolyásolja az élményt, és tényleg, ez a 15(!) éves technológia most is tökéletes játékélményt nyújt. Az volt a cél, hogy a csajok ne csak tespedjenek a tévé előtt, és ez tökéletesen bejött: játszanak bowlingot, dartsot, teniszt, síelünk, van egy hét menetes parti verzió, óriási versenyek zajlanak a nappaliban. Az alsó szomszéd mondjuk lehet, hogy nem annyira értékeli. Én a Split/Second nevű autóversenyt is nyomom konzollal, ami egyrészt csodásan nyújtja az őrült száguldás élményét, másrészt szórakoztató, hogy mindenfélét fel lehet benne robbantani az ellenfelek kiütéséhez, például néha szembejön egy lezuhanó repülőgép…

A Kinect átadása érdekében még a karácsonyt is előre hoztuk: 19-én megvettük és feldíszítettük a fát, 20-án megvolt az ajándékozás, így négy nappal korábban kezdhettek el játszani. Azt hittem, a karácsony korai megtartása egyéni ötlet volt, de aztán Facebookon láttam, hogy sok más ismerősünk is ugyanígy járt el. Ha úgyis otthon dekkolsz a családdal ebben a szürkeségben, legalább a fa és az ajándékok dobják fel a hangulatot.

Két hónap alatt egy olyan programunk volt, ahová talán járvány nélkül is elmentünk volna, a gödöllői Karácsonyház meglátogatása, ez nagyon hangulatos volt. Kirándultunk is erre-arra, például Tatán a Fényes ösvényen, a Naplás-tónál, a Remete-szurdokban, egyszer egyedül is felballagtam a Csergezán-kilátóhoz. De az időjárás külön is csalódás volt, egész novemberben és decemberben ez a szürke, nyálkás fos, hogy kimenni se legyen kedve az embernek…

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Szatmári Péter (@szpeti_kirandulasok) által megosztott bejegyzés