Évértékelés, 2024.

szpeti

Kényelmes évünk volt a közös home office-nak köszönhetően: Noémi hetente egyszer, én kb. havonta egyszer megyek be az irodába. Így sokat lehetünk itthon, nincs tömegközlekedés, valamint iskola előtt és után is találkozunk a csajokkal.

Az év elején lebonyolítottunk egy lakásfelújítást, mondjuk az pont nem volt kényelmes, viszont mindkét lánynak saját szobája lett, ahová el tudnak vonulni kamaszodni, akár a barátaikkal együtt. Persze mi is élvezzük a felújított lakást, az új bútorokat, és hogy kisebb a zsúfoltság.

Tavasszal tíz alkalmas rocky tanfolyamra mentünk, aminek a megkoronázása volt, hogy júniusban a Hungária élő koncertjén tudtunk bulizni a Puskásban. Ősztől újra jártunk salsázni, és voltunk három salsa táborban is.

Zsófit felvették az első helyen megjelölt gimnáziumba, Dóri pedig felső tagozatos lett, most mindkettejüknek mást és többet kell tanulni. A rocky-t azért mindketten aktívan űzik tovább, edzések, táborok, versenyek és fellépések váltják egymást. A versenyeken korábban Zsófi volt eredményesebb, ez idén megfordult és Dóri nyert szinte mindenhol, szólóban és Martinnal párosban is.

Utaztunk a csajokkal Máltára és nyaraltunk a Velencei-tónál, kettesben voltunk Siófokon és Koppenhágában. Voltunk több, mint húsz koncerten, amelyek közül a már említett Hungária, valamint az ABBA Tribute, a NOX és a Visions of Atlantis volt kiemelkedő. Színházban a motel.com, moziban a Futni mentem voltak a legjobbak.

Elolvastam huszonvalahány könyvet, a legjobb David Yarrow fotós módszertana volt, illetve a Hivatásos rajongó Gálvölgyivel. Rengeteget játszottam Valheimet és még benne vagyok a Lost újranézésben a Netflixen. Társasjátékoztunk itthon és vendégségben – a Ticket to ride-dal mindenképpen szeretnék még játszani ezután is. Eljutottunk DJ Alan egyik bulijába és Madame Tussauds budapesti panoptikumába.

Voltak és lesznek is fotóim kiállítva az AKH-ban és az Üllői úti könyvtárban. Ez is szinte rutinná vált, egyik sorozat a másik után két helyszínen, pedig kivételes lehetőség és megtiszteltetés.

Úgyhogy megvagyunk mi is, a család is, sose legyen rosszabb évünk. Egészségetekre:

Ananászból iszok szívószállal a máltai Blue Lagoonnál

 

 

Madame Tussauds Budapest

szpeti

A londoni Madame Tussauds megtekintése 2016-ban életem egyik legnagyobb élménye volt, extázisban ötleteltem végig a panoptikumot Noémivel, milyen vicces fotókat lehet készíteni a hírességek viaszszobraival. Ugyanígy élveztem később a bécsi Madame Tussauds, majd a barcelonai Vax Museum látogatását is.

Örültem tehát a budapesti panoptikum megnyitásának – amíg meg nem láttam a belépti díjakat: négyünknek ~30 ezer forintot kellett volna fizetni, ennyiért pedig tartsák meg a múzeumukat. De azért bekövettem őket és figyeltem az akciókat. 15%, 20%-os napok rendszeresen voltak, de még úgy is drágának tartottam volna. Idén december 24-én viszont féláron lehetett bemenni, négyünknek 15 ezer, annyiért rendben van.

Bud Spencer viaszszobrával mosolygok a budapesti Madame Tussauds bejáratánál

Kilenc terem van, sok olyan hírességgel, akik magyarok vagy Magyarországon népszerűek. Bud Spencer rögtön a bejáratnál áll, de van Columbo, István király, Mátyás király, Kossuth Lajos, Hosszú Katinka, Puskás… Érdemes lehet ide osztálykirándulást szervezni.

Jók a szettek, ahol különleges fotókat tudsz készíteni: Lugosi Béla koporsóval, Karády Katalin sportkocsival, Petőfi Sándor kávéházban, Palvin Barbara kifutón. Freddie Mercury-hoz komplett háttérzenekart lehet alkotni hangszerekkel, Dua Lipát pedig csak simán körbetáncolták a csajok. Munkácsy Mihály megfestette a családunkat, négykezest zongoráztunk Liszt Ferenccel…

Karády Katalin sportkocsijában ülünk Noémivel

Kényelmes, hogy a harmadik szoba után van kávézó és mosdó (nem csak a kijáratnál). Fura, hogy sok látogató oda sem áll a szobrokhoz, csak lefotózza őket mobillal és rohan tovább, szerintem ők nem teljesen értik a Madame Tussauds koncepcióját. Mi négyen bezzeg mindenkivel pózoltunk, ötleteltünk és szórakoztunk – így kb. 2,5 óra alatt végeztünk.

Kifelé egy ott dolgozó hölgy kérdezte, hogy milyen volt. Mondtam, hogy olyan, mint a londoni, a bécsi vagy a barcelonai. Csalódottnak tűnt, pedig csak fáradt voltam és slamposan fogalmaztam: a budapesti ugyanolyan elegáns, ötletes és szórakoztató, mint a többi, imádtam!

Noémivel ülünk egy Madame Tussauds feliratú óriás fotelben

Hétvége Koppenhágában

szpeti

Ez az út nem saját ötlet volt, hanem Gerda, Noémi kolléganője szervezte. Összesen 17-en utaztunk el péntektől vasárnapig Koppenhágába, CompuTREND-es kollégák és családtagjaik. A kollégákkal az együttműködés laza volt: a repülőjegyeket közösen szereztük be, de utána már mindenki magának szervezte a szállást és a programokat, nyilván együttműködésekkel, információmegosztással és sok közös programmal.

Repülő és metró

A WizzAir alapból nem volt jószívű velem, oda és vissza is a B oszlopba ültetett volna. Szerencsére odafelé többen is átültek szabad helyekre, így én a folyosói ülésre tudtam átülni, hazafelé pedig egy férfi utaskísérő könyörült meg rajtam, és ültetett át a vészkijárathoz. Az óriási lábtér mellé kaptam oktatást is, hogyan kell vészhelyzetben kinyitni a vészkijáratot, de szerencsére erre a tudásomra nem volt szükség a hazaút során.

Érdekes volt a koppenhágai négyes metró is, mert szinte pont olyan, mint a budapesti négyes metró: az állomások újak és modernek, a metró pedig automata (nincs benne sofőr). A különbség a két metró között, hogy amikor részeg tinilányok, piával a kézben hangoskodni kezdtek, a dán peronőr, egy középkorú nő nem csinált balhét, csak mosolygott, az ellenőrök pedig nem mogorva, ápolatlan trollok, hanem mosolygós, szimpatikus fiatalemberek voltak. Igazából mindenki mindenhol mosolygós, türelmes és kedves volt, mindenki segíteni akarta az életed és nem nehezíteni. Így is lehet?!

Copenhagen Card

Az én alapötletem a hétvégére a Copenhagen Card megvásárlása volt, amivel ingyenes volt a tömegközlekedés és számtalan program. Fejenként 48 órára 100 euróba került – talán ki lehetett volna hozni kevesebből a hétvégét, de így kényelmesebb volt, és pl. ha volt egy óra szabadidőnk a hajó indulásáig vagy a kollégákkal való találkozóig, gyorsan be tudtunk ugrani egy közeli múzeumba szobrokat nézni.

Ezeket láttuk a hétvégén:

  • Nyhavn – szép volt a sok színes ház, plusz karácsonyi vásár is volt a hagyományos hot-doggal és forralt borral

  • a Kis Hableány szobra – elég messze van a metrótól, és ami szép időben egy kellemes séta, az szitáló esőben, 3 fokban már kevésbé volt kellemes. Maga a szobor szép, a hableány pedig most 111 éve várja a hercegét
  • Amalienborg palota – minden délben van őrségváltás, de mi csak a kucsmás őröket láttuk, ők is érdekesek voltak
  • The Round Tower – a térkép alapján azt hittem, ez egy kiesőbb hely, pedig dehogy, a karácsonyi turistatenger ott megy el előtte. A toronyba felvezető spirál érdekes, de a kilátás semmi különöset nem nyújt
  • Thorvaldsens Museum – volt egy óránk és ingyen volt, hatalmas szobrokat láttunk a királyi palota szomszédságában. Thorvaldsens rendkívül termékeny szobrász volt, kifaragta például Jézust és az összes apostolt az életnagyságnál jóval nagyobb méretben, plusz hadvezéreket, tudósokat, királyokat stb.

  • Canal cruise – ez is benne volt a Copenhagen Cardban, egy órás körút a csatornákon a jellegzetes lapos hajókkal. Fedett és fűtött hajók, viszont középről nem sokat látsz, érdemes húsz perccel indulás előtt már felsorakozni, hogy ablakhoz ülhess. Az idegenvezető mondat közben váltott angol és dán nyelv között, úgyhogy néha tudtuk, miről beszél, néha nem…
  • The Tube – a pályudvar sarkában egy showcase, magyarul szelfimúzeum. Egymást követő szobákban szórakoztató mutatványok és fotózási lehetőségek, szerintem zseniális, feldobta a szombat esténket

Itt ettük a legjobbakat:

  • Sunset Boulevard – hamburgerező a København központi pályaudvaron, ahol a Crispy Chicken Burger a legjobb kaja volt a hétvégén, és még olcsó is (29 DKK ~1600 Ft). Viszont kicsi, érdemes egyből kettőt venni belőle
  • Bagerdygtigt – pékség és reggeliző a Borgbjergsvej utca 39. szám alatt. Ezek a reggelizők szuperek minden nagyvárosban, ez is kedves és hangulatos hely volt, kávéval, péksüteménnyel és halk zenével.

Tivoli Garden

Az egész út alapötlete volt, hogy itt szórakozzunk, és tényleg sokan összejöttünk itt szombat este. A Tivoli egy vidámpark az egész családnak: a kicsi gyerekeknek vannak körhinták és vasutak, a kamaszoknak és adrenalinfüggőknek durva hullámvasutak, a két szélsőség között pedig mindenféle más hullámvasút. Felnőtteknek rengeteg étterem, plusz büfék, játékgépek, kávézók, boltok. Szerelmeseknek tó, romantikus csónakázási lehetőséggel.

Nyilván hasonlít a hely a bécsi Práterre, de még ennél is érdekesebb volt, hogy a fa hullámvasút, a hullámzó (kalózhajós) körhinta, illetve a mesecsónak lényegében mind ugyanolyanok, mint a régi budapesti Vidámpark hasonló mutatványai. Szomorú, hogy ezért Koppenhágába kellett repülni…

Kis fotókiállításom nyílt a Hungária koncert fotóiból az AKH kávézójában

szpeti

Az Albertfalvi Közösségi Ház három helyiségében is rendszeresen vannak fotókiállítások: az emeleti termekben, a földszinti nagyteremben, illetve a kávézóban. Most a kávézóban kaptam lehetőséget egy kisebb kiállításra, ahová a Puskásban rendezett Hungária koncertről készült fotókat raktuk ki.

Ez decemberben tekinthető meg – és talán még január elején is, de ez még bizonytalan. Szokás szerint ingyen, de csak nyitvatartási időben.

Ezekből például több is kint van:

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Péter Szatmári (@szpeti78) által megosztott bejegyzés

Januártól pedig, ha minden jól megy, a nagyteremben lesz kiállításom ismét, „Reflektorok és sziluettek” munkacímmel.

motel.com – Álmatlan utazók előadás a Like the gypsies-ben

szpeti

Merész ötlet: negyven fős klub tulajdonosaként, első színházi előadásként új, zenés darabot íratni. Persze ha Kozma Orsi és Kerényi Miklós Máté benne van…

Az alapötlet, hogy egy kis motelben szobaszomszéd lesz Marilyn Monroe és Einstein, Shakespeare Júliája és Bonaparte Napóleon, végül Agatha Christie és Leonardo da Vinci. Mindegyik páros között erős és hihető a vonzalom (bár egyiknél se teljesedik be). A színészi játékuk nagyszerű, Kozma Orsiról nem mondanád meg, hogy amúgy nem profi színésznő, Kerényi pedig zseniális, mint mindig, mindenhol.

Minden szereplő megformálása során vicces kulturális utalások végtelen sorát lehet tenni: ahogy Einstein a nyelvét nyújtva szelfizik, ahogy Kozma Orsi Agatha Christie bőrében, Kerényi mellett állva arról beszél, mennyire szeretne csillogó operett-sztár lenni… Ahogy Leonardo da Vinci arra készül, hogy disznóvágást(!) fessen a Karmelita plafonjára…

Az éneklés pedig a hab a tortán – mondjuk a dalok kiválasztása pont nem erőssége a darabnak: Pá, kis aranyom pá, Kérek egy kulcsot a szívedhez, Kozma Orsi egyik saját dala… Nem érezni a koncepciót, bár Kozma Orsi és Kiskeró nyilván mindent is, ezeket a dalokat is a legmagasabb színvonalon elő tudja adni, utóbbi még zongorázik is.

A nagyon kicsi hely is különleges élmény: a tulaj személyesen, kézfogással üdvözöl mindenkit, Kiskeró néha konkrétan melletted állva énekel, és a darab végén simán oda lehet menni hozzá. Van ruhatár, WC, büfé, a design hangulatos – viszont nem lehet kártyával fizetni, ez 2024-ben kínos.

Ez egy kedvcsináló videó: https://www.facebook.com/reel/2174677246261439

Jegyet venni pedig a klub oldalán lehet: https://likethegypsies.com/

 

 

Ayn Rand: Atlas shrugged

szpeti

Vannak könyvek, amiket adott ritmusban rendszeresen újraolvasok: a Harry Potter és Trónok harca mellett a Veszett világot is. Messze ez a legnehezebb a három közül, nyilván: 1200 oldal, néha tömény filozófia. Tíz éve azt írtam, hogy érdemes elolvasni, ha érteni szeretnéd, ami Magyarországon történik. Azóta tíz évvel beljebb vagyunk a történettel: vállalkozni már senki nem mer, a vasút, az oktatás és az egészségügy összeomlásban – innen is hiányoznak azok a szakemberek…

A könyv stílusáról azt gondolom, valaki szólhatott volna Randnek, hogy lazítson: ha jó a sztori, átjön a mondanivaló akkor is, ha nem rágja a szánkba. Hank Rearden rámosolyog a szerelmére – három bekezdésnyi magyarázat a mosolygás jelentőségéről. Dagny Taggart bólint – két oldalnyi magyarázat arról, mi mindent fejezett ki ezzel. John Galt rádióbeszédén pedig két évig dolgozott a szerző – ott sem szólt a szerkesztője, hogy ha ez tényleg lemenne a rádióban, akkor mégis inkább önként eldobnák az agyukat az emberek?! De én is fejlődök azért: Francisco d’Anconia monológját a pénzről érdeklődéssel, élvezettel olvastam végig, 14 ezer karakter, semmi az egész.

Harmadik nekifutásra egyébként nem annyira közéleti, mint inkább a személyes szempontok miatt volt érdekes a könyv, a szerelmi szálak, a barátságok, a bennük felmutatott értékek és a működésük magyarázatai miatt.

A könyv vége (a Galt rádióbeszéde utáni rész) viszont egyszerűen gyenge. Egyrészt hiteltelen: a hatalom birtokosai sosem ismernék be, hogy nem tudják a megoldást. Mintha Orbán Viktor felhívná Bokros Lajost a bécsi CEU campuson, hogy mitévő legyen. Az is zavaró, hogy a főhősök mennyire érzéketlenek az emberi életek iránt: Dagny kapcsolatban marad a bátyjával, miután öngyilkos lett a felesége, később pedig simán agyonlő egy őrt. Ahogy Galtot se zavarja, hogy rengeteg ember meghal a mániája miatt.

Azon gondolkoztam még, hogyan lehetne John Galt arcát elképzelni. A Wikipedia segít: Rand a férjéről mintázta őt, de a Lost újranézése közben az jutott eszembe, hogy a húsz évvel ezelőtti Josh Holloway gúnyos, vidám, semmit meg nem bánó arca is tökéletes John Galt lenne (keress rá Sawyerre a Lostban, vagy nézd meg őt mint Ellen Degeneres vendége)

Én angolul olvastam el a könyvet, de magyarul is elérhető, könyvtárban is, papíron is, e-könyvben is.

Siófoki program lehetőségek

szpeti

Amíg a lányok táboroztak, Noémivel kimozdultunk három napra Siófokra. Kifogtuk a kánikula végét, csodás volt a víz, de nem sültünk meg, órákig tudtunk fürdeni. És mivel találtunk klassz programokat a parton is, megosztom az ötleteket:

Kálmán Imre Pavilon a Millenium Parkban

A Millenium Park pont a pályaudvar mellett van, ideális egy sétára, ha például vonatra várakozol. Van egy kis pavilon Kálmán Imre szobrával, ahol bele lehet hallgatni a mester műveibe. Csatlakozni kell a helyi wifire, és egy weboldalon el lehet indítani a legismertebb dalait. Aztán kb. 30 másodpercig együtt mulathatsz a szerzővel olyan slágerekre, mint a Hajmási Péter, Hajmási Pál…

Kálmán Imre Szabadtéri Színpad

Ahhoz képest, hogy a Plázs mennyire pörög, ez a szabadtéri színpad elhanyagoltnak tűnik. Eleve eldugott helyen van, fel se tűnik, ha elsétálsz mellette. Másrészt fura időpontokban vannak előadások, néha kedden, néha csütörtökön… Pedig eléggé adná magát az ötlet, hogy amíg a fiatalok a Plázson buliznak, a szülők beülhetnek egy színházi előadásra.

Mi a Szép nyári napot láttuk a Veres1 Színház előadásában, és ami a helyet illeti: elvileg nem lehet folyadékot bevinni, a kánikulában szerintem ez botrány, szerencsére Noémi hátizsákjába nem néztek bele… Rossz volt a technika: eleinte csak egyik oldalon szóltak a hangfalak. Illetve az este 9 órás kezdés nagyon későn van: a darab éjfél után ért véget, álmosak voltunk addigra.

A darabot rendező Böhm Györgyhöz is lennének kérdéseim. Miért kellett Somogyi Szilárd rendezésén egyáltalán változtatni? Miért vette ki a darabból a Nyár van című slágert? Miért kell ilyen erőltetett módon felvezetni dalokat? Mi szükség van a második pesti művészre? Amikor „lesben áll egy cápa”, és behoznak egy cápa alakú matracot, senki nem szólt, hogy ez mennyire kínos? Hogy fordulhat elő, hogy a pesti művésznő haja FEKETE? Ha az egész darabnak van ikonikus pontja, az Csepregi Éva szőkesége… A hétvégi motorozás poénja pedig, hogy a művésznőhöz beáll a tanárnő – és Rózsika is, de nem egy diák! És hogy került oda az asszonykórus és a Honky Tonk Woman?!

Bella Állatpark, Siófok

Ez egy kitűnő hely, sajnáltuk is, hogy a csajok nélkül voltunk, mert nekik is biztosan tetszett volna. Siófoknak a Balatontól távolabbi végén van a határban, túl az M7-es autópályán, szóval kocsival kell menni, vagy van egy kisbusz szolgáltatás, ami akár házhoz is megy.

Alapvetően egy kicsi, de hangulatos állatkert. A különlegessége, hogy a szelíd állatokat szabadon engedik az emberek között, amiről én például úgy értesültem, hogy a karám mögött néztük a tevéket, és jött felénk egy teve a karám innenső oldalán is! Neked nem odabenn kéne lenned? De nem, amelyik kint van, azzal lehet barátkozni, ha van merszed egy két méteres tevét nyaggatni. Nem sokaknak volt…

Én és a teve

Később szabadon engedtek néhány alpakát is, róluk mondjuk elolvastam addigra, hogy szelídek és háziasak, vagyis bátran oda lehet menni simogatni őket.

Plusz pénzért fel lehet ülni lóra, pónilóra és tevére, sajnos utóbbinál 100 kiló a súlyhatár, pedig befizettem volna…

Petőfi Sétány és Plázs

Ezeket nyilván nem kell bemutatni, csak a sorról két helyet emelnék ki: a Cocktails & Dreams nevű helyen, rögtön a Plázs bejáratától balra a múlt héten Zoller Zsolt lépett fel, és már máskor is láttunk itt érdekes fellépőket. A zene pedig a Havanna Bár & Grill nevű helyen a legjobb – ez egy kicsi hely, de mindig nagyon jó a buli, amikor arra járunk…

Cirkusz, légkondi nélkül a hőségben

szpeti

Dóri ismét kitűnő tanuló lett, így ismét kapott ingyen jegyet a cirkuszba. Egyébként Zsófi is csak egy tantárgyból lett négyes – én is mindig utáltam a kémiát…

A cirkuszban a „Stars – like pins on the sky” című előadást láttuk. A milyenségéről a Népszavában volt egy recenzió. Elég jól leírták, hogy kevesebb az artista mutatvány, viszont több a színház és koncert jellegű rész. Ez nekem nem jött be: ahogy a múltkor az Operettben sem éreztem szerencsésnek, hogy a musicalt cirkuszi mutatványokkal keverik, a cirkuszt is gáz „koncerttel” keverni. Valójában csak kevesebb az artista mutatvány, cserébe két helyi, számunkra ismeretlen énekes énekel unalmas régi slágereket.

A másik probléma, hogy a Fővárosi Nagycirkusz 2024-ben nincs légkondícionálva. Kint is kánikula volt, bent ez párával és a több száz ember testmelegével fokozódott – iszonyú volt a hőség, én majdnem rosszul lettem. Vagy meg kellene oldaniuk a hűtést és a szellőztetést, vagy nem tartani előadásokat ilyen melegben.

Hogyan kellene a home office-t helyesen szabályozni a cégeknél

szpeti

Volt egy hullám nemzetközileg és Magyarországon is, amiben visszarendelték az embereket az irodába, általában egy helyett három napot bejárni. Egy barátom mesélt egy munkahelyről, ahol ugyanez történt, egy helyett három nap iroda. Az intézkedést nem indokolták meg semmivel, ahogy nem mondtak semmit azokról sem, akik a covid alatt vidékre vagy az agglomerációba költöztek, akik szélsőségesen introvertáltak és nem tudnak egész nap emberek között lenni, ahogy azt sem nézték meg, a konkrét munkakörökben van-e értelme a bejárásnak.

Hogyan kellene jól csinálni? Nyilván vannak érvek a bejárás mellett: az intenzívebb kollaboráció, hatékonyabb problémamegoldás, amikor újat kell tanulni, illetve egyáltalán megismerni egymást.

A helyes megoldás, hogy akkor járunk be az irodába, ha a fentiek bármelyike éppen aktuális. Mert valóban fontos, hogy személyesen is megismerd a kollégáidat. Ha új kolléga érkezik, őt is be kell tanítani. Ha új projekt indul, ha új dolgokat kell megtanulni, ha új rendszert kell bevezetni. Ha problémák adódnak, feszültségek vannak, a szokásosnál nehezebb időszak van. Valóban hatékonyabb ezeket személyesen intézni, ezért bejárunk, amíg megismerjük, megbeszéljük, megtanuljuk, megoldjuk – aztán mindenki elmehet haza. Mert felesleges beparancsolni az irodába azt, aki tudja, hogy mi a dolga és képes is elvégezni.

Mindezt persze nem lehet vezérigazgatói szintű, egységes szabályzatba foglalni. Ehelyett önállóságot, döntési jogot kell adni a csapatvezetőknek, nekik pedig kompetensnek kell lenni annyira, hogy felismerjék a fenti szituációkat. Tisztázni kell, indokolni és megértetni a kollégákkal, miért kérjük a bejárást. Meghallgatni az ellenvéleményeket. Partnerként, felelős felnőttként kezelni egymást.

Az Aegonnál egyéként most lényegében ez történik: havonta egyszer mindenképpen bemegyünk találkozni egymással. Ha új projekt, oktatás, vezetői tájékoztató van, ha új kolléga érkezik: bemegyünk az irodába. Amikor a kollégáknak zűrösebb feladatai voltak, bementek és megharcoltak vele. Akinek hiányzik a szocializáció, az sokszor bejár, aki introvertált, az szinte soha. Egyébként meg home office. Nyilván nem minden tökéletes itt sem, de az nagyon jól látszik, hogy a kollégák vezérigazgatói utasítás nélkül is képesek okos, felelős felnőttként kezelni a home office – bejárás kérdést.

Megvan az új kedvenc DJ-m: DJ Alan Peruból

szpeti

Gondoltam én, hogy ezt a csávót még látni kéne.

Évek óta aggaszt a probléma, hogy a latinos bulikban vagy „autentikus” salsa szól, ami nekem nem tetszik, vagy gagyi diszkó a Waka-waka, Let’s get loud vonalról, amire viszont nem lehet salsát táncolni. Két éve az MVM Dome-ban viszont, Enrique Iglesias koncertje előtt felfigyeltem arra, milyen jó zenéket játszik a warm-up DJ. Bekövettem Facebookon és elhatároztam, hogy elmegyünk majd egy bulijába. (A lenti képen aznap estéről DJ Alan, Enrique Iglesias és gondolom a felesége, Anna Kournikova)

Aztán elszaladt két év – DJ Alan rendszeresen, heti 2-3 alkalommal zenél pesti szórakozóhelyeken, de 23-24 órás kezdéssel, amihez mi már öregek vagyunk, legalábbis egy DJ kedvéért nem fogunk addig fent maradni.

Nemrég felfigyeltem viszont a raqpart nevű budapesti szórakozóhelyre, és lám, szerdánként DJ Alan is ott zenél, 22 órától. Ezt már megnéztük. A hely a Lánchíd pesti hídfője alatt van, az alapötlet nyilvánvalóan a közelben kószáló turisták bevonzása. Ingyenes a belépés, cserébe a büfében irgalmatlanul lehúznak: a kiírt árak is durvák, plusz pohár, felszolgálási díj és borravaló, készülj fel lelkileg.

A közönség értelemszerűen nemzetközi és meglepően fiatal, arab fiúk és indiai lányok buliznak együtt önfeledten, már szinte Európában éreztem magam – aztán felnéztem szemben a Karmelitára és az érzés elmúlt… Tömeg volt, de az egész hely nem nagy, kényelmes viszont, hogy ki-be lehet járkálni a Duna-part felé és van terasz is.

Fél nyolctól a La Movida Cuba zenekar játszott autentikus kubai salsát, DJ Alan pedig 22 órától következett. Mintha csak onnan folytatta volna, ahol az MVM-ben két éve abbahagyta: reggaeton slágereket játszott, Enrique Iglesiast, Daddy Yankee-t, Luis Fonsit, Ricky Martint, klassz kitérőkkel, mint a bachata blokk, a Macarena vagy a Bomba. Néhány dalt nem ismertünk, ismerték viszont a megjelent turisták – egy kislány konkrétan végig énekelte minden szám minden sorát. Amikor volt hely, akkor salsázni is tudtunk, és az egész este hangulata szuper volt – DJ Alan, találkozzunk még!