Zsófi és Dóri, 2017. december

Amíg nekem mozgalmas decemberem volt, a csajoknak az ünnepekkel együtt is viszonylag csendes. Voltunk Pistiéknél megtekinteni az újszülött babájukat, de Balázska még annyira kicsi, hogy a mi lányaink nem vehették még kézbe. Én igen:

Én, az újszülött Balázskával a vállamon

Most először volt formális fogadóóra az iskolában. Eddig is találkoztunk a tanítónővel, de azért akartam ide is elmenni, amiért az én anyukám is mindig: hogy csupa jót halljak a gyerekemről (és így is történt).

Volt Télapó a lányainknál, és volt karácsonyi műsor az iskolában. A műsort lekapcsolt lámpáknál adták elő, csak a táblánál égett a villany, ami abszolút hangulatos, és nem tudom, szándékosan-e, de egyben lehetetlenné teszi, hogy telefonnal fel lehessen venni a műsort (nem látszana semmi). Ez pedig azért jó, mert a gyerekek nem telefonoknak, hanem valóban a szülőknek adják elő a műsort… Kivéve az apukát, aki nagy fényerejű objektívet kapott nemrég! Visszafogottan kattintgattam persze, de az új objektív azért klassz volt a sötétben.

Megnéztük moziban a Ferdinándot, aztán rögtön utána szaladtunk a Sztárban sztár +1 kicsi karácsonyi gála felvételere, de erről a másik bejegyzésben már volt szó. Az ünnepek alatt pedig itthon voltunk, a nagyszülők jöttek hozzánk, szilveszterkor pedig Dóri aludt, Zsófival együtt néztük a tűzijátékokat.

Peti, 2017. december

A csajokról szoktam ilyen havi összefoglalókat írni, de most a saját decemberem is meglepően eseménydús volt. November 29-én kezdődött: Mindhalálig Musical gála volt az Operettben, amit Gusztival és a barátnőjével, Titával néztünk meg. Nekünk van egy érzékünk a legelső vagy legutolsó előadások elcsípéséhez, ez most éppen a legelső ilyen előadás volt. Pörgős műsor volt nagy slágerekből, bár főleg “klasszikus” musicalekből: Operaház fantomja, Vámpírok bálja (Vágó Zsuzsival!), Evita (Gubik Petra!), Grease, Jézus Krisztus Szupersztár (Cseh Dávid Péter!), Miss Saigon (Kocsis Dénes – Vágó Zsuzsi!), Macskák, Kabaré, Erzsébet, Apáca Show, Hair… A Fame-et hiányoltam, ettől eltekintve nagyszerű este volt.

Aztán elkezdődött Gergő szereplése a Sztárban sztár +1 kicsi című műsorban, amire minden héten minden szereplő hívhat két vendéget, és Gergő a második adásra Noémit és engem hívott meg. Mi voltunk a közönség, akik a háttérben lelkesednek. Amikor a ceremóniamester intett, lelkesen ujjongani kezdtünk, függetlenül attól, hogy például Till Attila beszédét egyáltalán nem hallottuk a saját ujjongásunktól, felőlünk akármit is mondhatott volna. A tapsrendet is a ceremóniamester diktálta, nem ám, hogy összevissza, rendetlenül szóljon a taps – nagyon vicces volt az egész. A műsor élő, úgyhogy feszes menetrend szerint zajlott, a reklámszünet például onnan nézve sokkal rövidebbnek tűnt, mint máskor a tévé elől… de 1-2 fényképre azért volt idő:

A következő program két céges karácsonyi parti volt, Noéminek és nekem ugyanazon a napon, másfél metrómegállónyi távolságra. Úgyhogy Noémit el tudtam kísérni a saját irodánktól a saját partijára, majd onnan a mi céges partinkra, és este is együtt mentünk haza.

20-án Gergő nagykoncertet adott a MOM Kultúrházban, ez is jól sikerült, ott integettünk például a mobilunkkal is:

A második alkalommal Zsófival kettesben mentünk el Sztárban sztár +1 kicsit nézni. Ez a negyedik adás volt és karácsonyi gála révén felvételről ment, ennek megfelelően irgalmatlanul sokáig tököltek, mire elkezdték a felvételt. A zsűri elsőként felvett “meglepetés” éneklése is negyedik(!) próbálkozásra sikerült… Zsófi készen volt, mire egyáltalán a műsor elkezdődött. Szerencsére a versenyzők tíz dalát már az élő adáshoz hasonló, feszes ritmusban vették fel, Zsófi is mindig lelkesen ujjongott velem.

A Star Wars VIII. gálabemutatóját ezek után sose találnád ki, kinek köszönhetem. IMAX 3D-ben, ingyenjeggyel, két nappal a rendes bemutató előtt, ingyen popcorn menüvel(!), a sorban előttem Vastag Csabával, mögöttem Muri Enikővel az új Star Wars mozi – siker, sztárok és csillogás volt ez a hónap végig.

Végül 29-én volt Gergő és Bea esküvője Tatán, ahol én voltam Gergő tanúja. Az esküvő szép volt, a vacsora finom, a zene kiváló, hajnali 2-ig mulattunk Noémivel.

Tanúként aláírok Gergő esküvőjén

Évértékelés 2017.

Egészségügyi szempontból 2017 a Kéztörések Éve volt: eltört a keze Dórinak, anyukámnak, Noémi édesanyjának, Noémi nagymamájának, valamint Noémi unokatesója feleségének is… Mindegyikük keze az életkoruknak megfelelően gyógyult, Dórié például két hét alatt teljesen, a nagymamák keze viszont azóta sem a régi.

Temetés szerencsére egy sem volt, esküvő viszont lett egy év végére, plusz született négy kisbaba is az ismeretségi körünkben. Munkahelyek, iskola, semmi változás, Dóri viszont sikeres érettségi vizsgát követően továbblépett bölcsődéből az óvodába.

Vettünk új Kindle-t és új autót. A Kindle sárga képernyője nyilván nem javult ki azóta, de együtt tudok élni vele, az autó viszont szerencsére kifogástalanul működik. Egyszer jelzett problémát a motorban, Noémi akkor el sem tudta indítani, és sajnos tréler vitte el az alig két hetes új autónkat… A szervizben megállapították, hogy semmi baja – én viszont gyanítom, hogy öntöttek hozzá plusz motorolajat, mert a Suzuki gyár legendásan sóher az új autókhoz adott adalékokkal, valószínűleg az olaj volt benne kevés. Azóta tényleg semmi baja, jövünk-megyünk vele gond nélkül, és a fenti kaland sem került egy fillérünkbe se.

Voltunk idén egy hosszú hétvégét Párizsban, és négyszer voltunk az Operettben. Az utolsó Fame előadás úgy tűnt, olyan régen volt már – itt visszanézve látom, hogy tulajdonképpen csak idén májusban. Megvolt az Operaház Fantomja is a Madáchban, illetve az új Star Wars az IMAX-ben.

Irodalmi téren George R. R. Martin-évet tartottam: kiolvastam újra a Trónok harca-sorozat meglevő öt részét, végig angolul, és így másodszorra már sokkal jobban értettem az összefüggéseket, különösen az ötödik részben. Plusz két Wild Cards-részt olvastam el (amit szintén GRRM szerkesztett): a legelsőt és a legutolsót (huszonnegyediket), mert ezekből kaptam recenziós példányt. Közben megkaptam a szintén magyarul kiadott 18. részt is, de 2017-ben még nem olvastam el (az lesz az első idén).

A Trónok harcán kívül a legjobban Böszörményi Gyula Ambrózy báró-sorozata tetszett, valamint Jenna Fischer (~Pam az Office-ból) útmutatója a színészi pályához. Darabszámra 44 darab elolvasott könyv az eredmény, ez nem olyan sok, de mivel a Trónok harca is iszonyatosan hosszú volt, plusz négy antológiát is kiolvastam angolul, karakterben számítva idén sem olvastam kevesebbet, mint eddig.

Elkezdtem újra kenuzni, ez szuper volt, viszont teljesen abbahagytam a futást és a ping-pongot, ez gáz. Jövőre futni, kenuzni és úszni is kellene járnom, plusz lefogyni vagy húsz kilót, szokás szerint…

Az Év Fotójának pedig ezt választottam:

Netflix vagy HBO Go?

Amikor megvettük a ChromeCast készüléket a tévéhez, evidens volt, hogy nem csak a Youtube-ot akarjuk nézni rajta, hanem előfizetünk valamilyen tartalomszolgáltatásra is. Előfizettünk Netflixre, ami abszolút bejött: klassz filmek, ha régebbiek is, plusz a legmenőbb sorozatok, mint House of Cards (akkor még menő volt…), Designated Survivor, Stranger Things, Noéminek Gilmore Girls, Gossip Girl, mindezt angolul, tévén, telefonon és laptopon is, nyilván reklámok nélkül.

A gyerekeknek szóló kínálat viszont gyér, Shrek és Peppa Malac nem elég ahhoz, hogy a két lányunkat hosszabb távon elszórakoztassa. Pistiéknél látogatóban jöttem rá, hogy az HBO Go-nak mennyivel jobb a gyerek-kínálata, úgyhogy kipróbáltuk azt is. Írtam egy összehasonlítást:

Felhasználói profilokVannak, az ajánlások személyre szabottakNincsenek, ugyanazokat ajánlja fel mindenkinek a családban...
Sorozatok felnőtteknekStranger Things
Designated Survivor
House of Cards
Gossip girl
Girlmore Girls - ezeket láttuk konkrétan, de ezek is jók:
The Expanse
Sherlock
The Ranch...

Trónok harca - ez az egyetlen igazán ütős sorozatuk.
Filmek felnőtteknekInception
I am Legend
Minority Report
Elysium
Avengers
Matrix
Iron man
David Brent on the Road - régebbi filmek, de legalább jók, és ezeken kívül is biztosan találnék még kb. negyvenet, amit szívesen megnéznék
Eddig összesen 3-at találtam:
Star Wars VII
The Passengers
Ghost in the Shell (az új)
Kínálat gyerekeknekMignonok
Shrek 1-4
My little pony
Lego Friends
Peppa malac
Eperke... egy darabig OK, de nem nagy szám egyik sem
Mancs őrjárat
Frozen Fever (kisfilm)
Shimmer and Shine
Micimackó
Dóra
Trolls - a csajok aktuális kedvence
Beauty and the Beast
Bob the Builder
Blaze and the Monster Machines - ez egy erős és jó kínálat, magasan veri a Netflixét
NyelvAngol, igény szerint angol felirattalAngol/magyar - az HBO kínálatát gondolom az szűkíti le ennyire, hogy csak olyan sorozatok és filmek kerülnek fel, amiket már szinkronizáltak. De mindegyikhez megvan az eredeti hangsáv is, valamint angol és magyar feliratok is.
Használat ChromeCast-telGyors és hibátlanÁllandó kapcsolódási problémák, kifejezetten macera elindítani egy-egy adást. Ha sikerül kapcsolódni és elindítani, akkor már jó.
Ár3.300.-2.000.-

A végeredmény tehát, hogy ha a streaming alapvetően a gyerekeknek szól, akkor az HBO Go a jobb választás. Akkor is az HBO Go marad, ha a családban nem mindenki tud angolul. A vonatkozó Android alkalmazás viszont sajnos pocsék, egy szenvedés használni – cserébe a havidíja egy ezressel olcsóbb… Angolul tudó felnőtteknek viszont egyértelműen a Netflix a nyerő. Persze mindkettőre egyszerre is elő lehet fizetni…

Zsófi és Dóri, 2017. október és november

Október végére elkészült Dóriék óvodájának felújítása. Az őszi szünet alatt vissza is tudták költöztetni a csoportokat, ami óriási megkönnyebbülés, mert nem kell minden reggel negyedórát gyalogolni Zsófi iskolájához képest az ellenkező irányba, majd vissza. Az igazi probléma nem is a gyaloglás volt, én szeretek sétálni és a csajok is kibírták, hanem hogy minden reggel húsz perccel korábban kellett elindulni, így most sokkal ráérősebben tudunk készülődni reggelente.

Dóri óvodájában is folytatódik a Zsófiéknál már megszokott fluktuáció. Zsófival eddig még egyszer sem fordult elő életében, hogy két évig ugyanaz a két pedagógus vigyázott volna rá: bölcsi, óvoda, iskola, mindig mindenhol volt legalább egy csere a tanév végén. Dórinál ugyanez van: a bölcsiben is volt gondozónő-csere (év közben), és most az oviban szintén év közben ment el az egyik óvónő. Nem tudom, hogy ez általános jelenség vagy csak mi fogtuk ki, de elképesztő, mennyit cserélődnek a pedagógusok a gyerekeink körül.

Zsófi ezüstöket halmozott: évfolyam-második lett az iskolai versmondó versenyen, aztán a kerületin ezüst oklevelet kapott, mindkettőre nagyon büszkék vagyunk. Szintén ezüst minősítést kaptak a szokásos havi táncversenyen. Továbbá megnyerte az iskolai tombola fődíját: egy libacombot… (ez nem ezüst volt) Tekintve, hogy tavaly egy élő nyúl volt a fődíj, a libacombbal tulajdonképpen jól jártunk, Noémi megsütötte és megettük.

Elérkezett a születésnapok szezonja: Brigi, Anna és Fruzsi is meghívta Zsófit, és persze a sajátját is megtartottuk. Idén az önkormányzattól béreltünk ki egy termet a bulihoz, ahol Noémi bátor bevállalása nyomán mi szórakoztattuk a vendégeket. Volt persze segítségünk: Nóra a díszítésben, Kriszti a szórakoztatásban segített. A terembérlés azért jó, mert nem fejenként kell fizetni, így sokakat meg lehet hívni. Zsófi a rokoni-baráti körön kívül az összes lányt meghívhatta az osztályából, csak a fiúknál húztunk egy határt (kettő fiút hívhatott meg).

A buli jól sikerült, persze voltak tanulságok. Az egyik, hogy három óra sok egy ilyen bulira, ennyi gyereket kb. két órán át tudunk hatékonyan lekötni. A másik tanulság, hogy bármennyire kérik, nem jó olyan játékot választani, amiben a győztest kivéve mindenki kiesik, mert a győztest kivéve mindenkit csak kudarcélmény ér, valamint sértődés, veszekedés van belőle. A tökéletes házibuli-játék nyolc éveseknek a limbó, mert szól a zene és táncolni lehet, jól organizált, mert a gyerekek rendezett körben haladnak egymás után, továbbá a kihívás megfelel az életkori adottságaiknak, ugye hajlékonyak, némelyikük elképesztő jó stílusban tudott áthaladni a léc alatt…

Szintén érdekes volt látni, hogy a csapatmunkát igénylő játékok hogyan működnek. Műanyag poharakból kellett tornyot építeniük, és az egyik csapat tagjai folyton leverték az egészet. A másikban viszont szó szerint építettek egymás munkájára – az iskolában is több ilyen feladat kellene legyen.

Magas piramis műanyag poharakból

Zsófi és Dóri, 2017. szeptember

A tanévkezdés idén Dórinak volt nehezebb, mert bölcsődéből óvodába, vagyis új helyre és új közösségbe került. De nagyon ügyesen alkalmazkodott – igazából nem látunk bele az óvodás csoport dinamikájába, de Dóri szívesen megy be, délután jó kedvűen jön ki, jól eszik és jól alszik, annyira rossz nem lehet…

Egy másik nehézség, hogy Dóriék óvodáját felújítják, majd csak novembertől tudnak a “rendes” épületbe járni. Addig szétdobták a csoportokat a kerületi óvodák között, Dóriék például egy másik ovi tornatermében rendezkedtek be. Az ideiglenes hely viszont a lakásunkhoz képest pont az ellenkező irányban van, mint Zsófiék iskolája… Úgyhogy reggelente húsz perccel korábban kell elindulni, séta az oviba, Dórit beadni, aztán vissza az iskolához, és mindezt időre, mert Zsófinak időre kell beérni (meg nekem is a munkahelyemre, de az iskolához képest az már nem gond). Féltem tőle, hogy egy-egy nyűgösebb reggel mi történik, ha például Dóri félúton belekezd valami műsorba, de eddig még egyszer sem volt gond, szerencsére.

Zsófi pedig második osztályba lépett, simán, sőt kifejezetten várta az iskolakezdést. A nyári széteséshez képest (itt egy hét, ott egy hét) ez egy kiszámítható és biztonságos rendszer, és egyébként az osztály és a tanító néni is kitűnő. Kétszer is elmentem velük kirándulni, mint kísérő szülő, és az az igazság, hogy szuper a közösség, a gyerekek aranyosak, teljesen megértem, hogy Zsófi miért szeret ide bejárni. A jegyei is jók, bárcsak így menne az iskola még sokáig…

Nem lett különösebb macera a szemüveg-viselésből sem: Zsófi hordja, vigyáz rá, a megbeszélt időpontokban (udvari játéknál, táncórán) elhelyezi a tokban, esténként tisztogatja – ennél jobb hozzászokást nem is remélhettünk volna.

A hónap slágere pedig, nem csak itthon, hanem az osztályban is, a Pamkutya Despacito-paródiája. Pedagógia szempontból nem ideális sláger, van benne “törvényszegő féreg”, “menj az anyádba”, viszont egy világslágert mindig kényelmesebb magyarul énekelni, főleg, ha amúgy tényleg vicces…

 

A Notre Dame-i toronyőr (Operettszínház)

Nem akartam elkövetni ugyanazt a hibát, mint a Fame-nél, hogy a színházban ismerkedek meg a darabbal és utólag kezdek el rajongani, amikor már lekerült a repertoárról… Úgyhogy amikor az Operett tavasszal elkezdte hirdetni az ősz nagy dobását, A Notre Dame-i toronyőrt, rögtön megkerestem a Deezeren és többször is meghallgattam. Később kiderült, hogy amint például a Fame-ből is, ebből is több verzió van és én nyilván egy másikat választottam, mint az Operettszínház… Szerencsére különböző rendezvényeken már elkezdtek ízelítőket adni a darabból, így sikerült megtalálni ugyanazt, amit majd a színházban is előadnak…

Aztán megvettük a jegyet és intenzíven készültem az előadásra, gyakorlatilag egész nyáron, naponta egyszer végighallgattam az egész darabot. Megérte: varázslatos volt minden egyes dalt, sőt minden egyes hangot már jól ismerni (angolul, de ez nem volt zavaró). Egy-két apróság volt, amit csak a színházban értettem meg: a vízköpők szerepét (ők a narrátorok), a “Place of Miracle” ugye a cigányok búvóhelye, illetve hogy a “Flight into Egypt” című dalt egy negyedik életre kelő szobor énekli – Csuha Lajos pedig egyetlen dal előadásával is emlékezetessé tette a szerepét…

Az idei második előadást néztük meg a második szereposztással, és abszolút bejött, nem hiszem, hogy az első szereposztás annyival jobb lenne. Szomor György abszolút zseniális Frollo, a hátán viszi a darabot, ahogy mondani szokás, simán elhisszük neki, hogy beleőrül a lány utáni vágyba, a szólója pedig az első felvonás végén a darab csúcsa. Cseh Dávid Péter is kitűnő Quasimodo, mindent elhiszünk neki is és nagyon jól, hatásosan játszik. Esmeralda esetében mondjuk el tudom képzelni, hogy Gubik Petra hangja jobban kitölti a teret, mint Fekete-Kovács Veronikáé – utóbbi is jól játszik és jól énekel, de az Operett egy nagy méretű színház, irgalmatlan hangerő kell hozzá… Homonnay Zsolt volt az egyetlen csalódás, mert csak lehozza a kötelezőt, ráadásul Jack Sparrow-nak van maszkolva, miközben a szerepe szerint cigány, nem kalóz – ennek mi értelme volt?! MÁZS-nak sokkal jobban áll ez a ripacskodás, amint például itt is látszik:

Jó fej egyébként az Operett a szereposztások lebegtetésével: amelyik előadásra még lehet jegyet kapni, ott nyitva hagyják a szereposztás kérdését, pedig szerintem egy legitim igény, ha valaki csak azért is a Veréb-Gubik-Kocsis trióval akarja látni a darabot. A Centrál Színház sem tehetné meg, hogy Alföldi helyett véletlenszerűen legyen Henry Higgins valaki más a My fair ladyben… Az lenne a minimum, hogy előre kihirdessék, ki fog benne játszani, de az Operett, úgy látszik, megteheti, hogy szórakozik ezzel – erre a problémára még keressük a megoldást…

Kenuzás, ismét

Huszonvalahány évesen kenuztam utoljára, és mindig visszavágytam, de sosem volt időm újrakezdeni. Munka, család, gyerekek, eleve hová mehetnék, mindig volt kifogás. Nehezebb lett jó kifogást találni, mióta a Nuance-nál dolgozok, hiszen az iroda a vízitelepekre vezető út végén van, tíz percre a Dunától… De azért sikerült: kövér vagyok, béna lennék, beborulnék, elsüllyednék, mindenki kiröhögne és haza lennék zavarva.

Idén augusztusban viszont megbeszéltük egy kollégával, hogy elmegyünk túrakenuzni az egyik közeli vízitelepre. Így is történt, utána pedig, mivel mindenki kedves volt, és eleve sok kezdő felnőtt volt körülöttünk, összeszedtem a bátorságomat és kikértem a telep egyetlen versenykenuját kipróbálásra. Ez egy kifogástalan állapotú “csepeli” C-1 volt, én pedig rövid és ócska lapáttal, a biztonság kedvéért szemüveg nélkül, de beszálltam és nem süllyedtem el, sőt nem is borultam be! A kolléga túrakajakban jött mellettem, így eljutottunk az öböl feléig, ott sikerült megfordulni és baj nélkül visszaértünk a stéghez.

Innen már simán ment minden: elhoztam szüleimtől a régi lapátomat és térdeplőmet, megérdeklődtem a KSI-ben a kondíciókat, és kiderült, hogy a régi hajóm is megvan még! Ez anno a KSI hajóépítő műhelyében készült, én választottam ki magamnak, majd négy évig edzettem és versenyeztem benne. Nyertem vele egy csomó versenyt, eveztem benne Horvátországban, Szlovákiában és itthon is szerte az országban, szóval a szívemhez nőtt. Most is jó állapotban van, egy kezdő srác evezget benne, de amikor öt óra után végez, én is elvihetem. Ami pont olyan, mintha ismét 16 éves lennék… aztán a derekam figyelmeztet, de így is jó érzés, 1+1 Öböl-körre simán jó vagyok benne még most is…

Kenuzok a régi hajómban

Zsófi és Dóri, 2017. augusztus

Sikeresen lebonyolítottuk az első Iskolai Vakációs Nyarat, amelyben mint ismert, a dolgozó szülőknek 11 hétnyi felügyeletet kell biztosítani az iskolás gyermek számára. Igaz, édesanyáink segítsége révén viszonylag könnyű dolgunk volt, a nyár kb. felét a nagymamáknál töltötték a csajok. A saját szabadságainkat kellett időben átgondolni és kivenni, valamint két darab, egy-egy hetes napközis tábort terveztünk Zsófi számára. Ez utóbbiak sajnos nem jöttek össze: az elsőt a szervezők mondták le helyhiány miatt, a másodikban Zsófi lett beteg a második nap után…

Viszont sokat voltunk együtt, és ez jó volt. Különösen látszik a csajokon, akiknek a 4,5 év korkülönbség miatt egyáltalán nem volt könnyű egymásra hangolódniuk. De idén nyáron sokat fejlődtek egymás megértésében, és sokkal jobban tudnak beszélgetni, játszani együtt, mint korábban. Például amikor Anitáékhoz mentünk látogatóba, Noémi előre tudott ülni az autóban, és ők szépen elbeszélgettek, elszórakoztak egymással egész úton.

Augusztusban nekem is jutott még egy komplett hét velük, amire most nem szerveztem programokat, egyszerűen lementünk minden délelőtt a játszótérre. Egyik délelőtt találkoztunk két kislánnyal, négy és tíz évesek voltak, akiket minden felügyelet nélkül küldtek le a játszóra – hátha nem vesznek el… Ráadásul a negyven fokos melegben víz nélkül, gratulálok a szülőknek innen is. Szerencsére mi előzőleg éppen bevásároltunk és volt nálam ásványvíz, adtam nekik egy másfél literes üveggel. Ezektől eltekintve jól eljátszott a négy lány, simán elment a délelőtt a nagy meleg ellenére is. Hintából is pont négy állt rendelkezésre:

Játszótéren az idegen kislányokkal

Voltunk azért programokon is, például reptér-látogatáson, amit Zsófi is élvezett és én is, más kérdés, hogy egész évben tartanak ilyeneket, nem a legnagyobb kánikulában kellett volna menni… És voltunk ismét cirkuszban is, a Jégbe zárt világ egy kitűnő előadás, a múltkori béna Ludas Matyi után kellemes meglepetés és jó szórakozás volt. Szintén voltunk Neoton-koncerten Gyálon, amire Zsófit is elvittük, ez is nagyon jó volt: óriási tömeg, jó dalok, jó buli, Zsófinak is tetszett. Volt ABBA-egyveleg is, Noémit jó érzékkel megkértem, hogy vegye fel:

Dórinak pedig torokgyulladás miatt kissé idő előtt, de véget ért a bölcsőde. Ahogy annak idején Zsófinak, neki is volt nagyon jó, közepes és kevésbé jó gondozónője, és szerencsére a nagyon jóhoz tartozott közvetlenül, vele töltötte el a legtöbb időt. Elképesztő egyébként, hogy a gondozónők fizetésének semmi köze ahhoz, hogy jól végzik-e a dolgukat vagy elégedettek-e a szülők – a papír számít és az eltöltött évek száma, semmi más.

Hónap végi hír, hogy Zsófi szemüveges lesz: Noémi iskolakezdés előtt elvitte szemészhez és kiderült, hogy másfél dioptriás szemüveg kell mindkét szemére. Mivel Noémivel mindketten szemüvegesek vagyunk, várható volt, hogy ő sem fogja megúszni, de azért sajnálom szegényt, biztos nagy macera lesz neki.

Autót veszünk, 3. rész

Egy készleten levő fehér Suzuki Vitarát választottunk tehát. Az értékesítő elfoglalt ember, mindig sorakoznak a vevők az asztalánál, nekünk is várni kellett rá. Aztán papíroztunk, megállapodtunk a részletekben, kitűztük az átvétel dátumát. Néhány nappal később kifizettük az árát, a banknál külön kérdezősködni kellett, hogyan ne vágjanak meg még jobban csak azért, mert nagyobb összeget akarok utalni. A pénz két részletben elment, az értékesítőt mindkét alkalommal értesítettem e-mailben, de egyszer sem válaszolt vagy hívott vissza, elfoglalt ember… A háttér-adminisztráció viszont lezajlott, az autó a nevemre került, a biztosító e-mailben gratulált, így tudtam meg az autó rendszámát is, és amikor én telefonáltam, tudtunk egyeztetni is.

Végül a megbeszélt időpontban átvettük az autót: ismét papíroztunk, megkérdeztem, mi hogyan működik, aztán indulás haza, én az új autóval, Noémi a régivel. A Suzuki benzinből, szélvédő-mosó folyadékból és hűtőfolyadékból is csak minimális mennyiséget tesz az autóba, ezeket azonnal pótolni kellett. Behangoltak viszont rádiókat a kedvemért, mint Jazzy és Kossuth, nagyszerű…

Az új autóval úgy közlekedünk, mint a hímes tojással, de amúgy semmi különös meglepetés nem ért. A Vitara szélesebb és hosszabb is a Merivánál, ezekre vigyázni kell és nem rutinból közlekedni az ismert helyeken sem. Az alja magasabban van, mint a Merivának, a teteje viszont pont ugyanott, ami főleg az ablakok méretében érződik. Az autóknak nagy, magas ablakok helyett manapság csak ilyen lőréseket csinálnak – nyilván nagyobb biztonságot ad az acél, mint az üveg, de kilátni se lenne rossz…

Belül pedig pontosan azt érezni, amit apósomék 17 éves Swiftjében, hogy a Suzuki se többet, se kevesebbet nem tesz az autóba, mint szükséges. Minden nagyon egyszerű, masszív műanyag mindenhol, remélem, hogy ez is ilyen marad 17 év múlva is…

Ami nekem fontos volt, az mp3-lejátszás kifogástalan, a Vitara pontosan tudja, amit a Winamp program 1998-ban, és ez pont elég. ID3 tagek! Artwork kirajzolás! Alkönyvtárak! Lejátszás véletlenszerű sorrendben! Más kérdés, hogy én például időközben áttértem a streamelésre a zenehallgatás terén, de az autó ahhoz is tudna alkalmazkodni, nekem kellene a telefonon vagy gyorsabb internetre, vagy a Deezerre előfizetni. De minek, jó ez így, mp3 fájlokat másolok pen-drive-ra és hajrá, soha többé rossz zenék, soha többé propaganda hírek és jópofa bemondók, soha többé rádiók!

A hétvégén pedig elmentünk ide, elmentünk oda, elkezdtünk együtt élni vele, klassz érzés, hogy saját autónk van.

Suzuki Vitara a ház előtt