Mamma Mia! musical a Madách Színházban

A darab, amire nem lehet jegyet kapni. Noémi viszont még tavaly októberben rákészült, és a meghirdetés utáni órákban bonyolult böngésző-műveletekkel, a hosszú virtuális sort türelmesen kivárva vett jegyeket idén áprilisra. Anyukám közben jelezte, hogy ő is szívesen megnézné, ezért úgy készültem, hogy hasonló átfutási idővel, kb. idén őszre talán neki is tudok majd jegyeket szerezni.

Eljött a nap, megnéztük a darabot, taps, megvolt ez is. Este aztán gondoltam, nézzünk jegyet akkor anyukámnak is. Felmentem a Madách honlapjára, és ekkor csoda történt: másnap estére volt még 6(!) szabad hely. Kettőt abban a pillanatban lefoglaltam, és ilyenkor van még 15 perc, amíg konkrétan fizetni kell. Ezalatt lebeszéltem Noémivel és anyával: igen, holnap meg fogom nézni még egyszer.

A darabban a nők csodálatosak. Gallusz Niki fantasztikus Donna Sheridan, énekhang, mozgás, alkat, tehetség, minden együtt van. Muri Enikő és Tóth Angelika is szuper Sophie szerepében – nekem Tóth Angelika jobban tetszett, mert az alkata jobban illik a szerephez, de Muri Enikő is szuper jó volt. A barátnőik is jók, a táncosok, a díszlet, a hangzás, tényleg megéri. A végén videóztam a hangulat miatt:

Amit nem értettem, az a férfi szereplők kiválasztása. Eleve, minden főszereplő nő magasabb minden főszereplő férfinél. Nyilván előfordul, hogy a szerelmespárból a lány a magasabb, valamint hogy egy lány magasabb (mindhárom) apjánál, de nem ez a jellemző.

Aztán Stohl András, akinek egyrészt nincs énekhangja, valamint láthatóan unja és utálja az egészet, pofákat vágva játssza végig a darabot. OK, a szerepe is ilyesmi, bizonytalan, sértett, de én egy percig sem láttam rajta, hogy például örülne a régi szerelmének, sőt kifejezetten idegesíti minden találkozás. Az egyetlen jelenet, amiben hiteles, amikor Sophie-nak kiosztja az észt, hogy a házasság mekkora gáz (Knowing me, knowing you), abban az utálata és pofavágásai pont hitelesek. Egyébként meg csak folyton áll, mint egy cövek, béna zakóban és farmerben, ami nyilván a rendező hibája, de akkor is.

Hajdú Steve és Szerednyei meg… másban biztos jók, de ehhez a szinthez se énektudás, se semmi, mondjuk Hajdúnak legalább a magassága megvan, hogy Sophie apja legyen. Weil Róbert az egyetlen férfi szereplő, aki odaillik, mert vicces, tud énekelni és láthatóan élvezi a szerepet. A Sky-t játszó srácok is simán felejthetőek.

Az a furcsa, hogy két villamosmegállóval arrébb, az Operettszínház ehhez képest mennyire tele van nagyszerű férfi énekes színészekkel: Veréb Tamás, Kocsis Dénes, Szerényi László, Cseh Dávid Péter, Kerényi Miklós Máté, eggyel idősebb Homonnay, MÁZS, Dézsy Szabó, Faragó, Csonka, és ezek csak akiket én láttam már. A Mamma Mia! férfi stábja az Operettben harmadik, negyedik szereposztás se lehetne. Képzeljük el a darabot egy Dolhai-Homonnay/MÁZS-Dézsy Szabó felállásban, felrobbanna a színház, és például Szerényi László is milyen jó Sky lenne:

Vérvétel az SZTK-ban

Nemrég vérvételen voltam a kerületi SZTK-ban. Néhány perccel reggel nyolc óra előtt érkeztem. A folyosón kb. százan álltak és vártak. A sorszámhúzó gépet próbáltam kiismerni, amikor egy nővér kinézett a rendelőből, és azonnal behívott.

Odabent külön szobában ültettek le. A kabátomnak volt fogas, a táskámnak szék. A nővér nagyon udvarias volt. A vérvétel szakszerűen lezajlott, és bent maradhattam, amíg a gézt a sebre kellett szorítani. Az eredményt délután e-mailben átküldték.

Nem, nem csoda történt: ez a Centrum-Lab fizetős szolgáltatása a kerületi SZTK-ban, 2800 forint. Nem üzlet az egészségügy, nyilván. Szeretném viszont kifogásolni, hogy csak készpénzzel lehetett fizetni. Bár a nővér szerint folyamatban van a kártyaolvasó beszerzése…

PC helyett táblagéppel kellene az időseket informatikára tanítani

Manapság sokfelé szerveznek számítógépes tanfolyamokat időseknek Kattints Nagyi! és hasonló fantáziadús címekkel, sőt tavaly az állam szétosztott ötezer(!) laptopot idősek között, és nekik is tartottak képzéseket. Ilyenkor mindig elszörnyedek: miért PC-ket használnak arra, hogy az időseknek megtanítsák az informatikát? Miért nem táblagépeket?

A személyes tapasztalat, hogy anyukám és az ő barátnője is az elmúlt években kezdett el internetezni. Anyukámnak táblagépet vettünk, a barátnője PC-t vásárolt. Anyukám élvezi és naponta, rendszeresen használja a táblagépet – a barátnője inkább csak szenved.

A probléma, hogy egy informatikai eszköz használata újfajta absztrakciót igényel, új eszközök, új fogalmak megismerését. Kezdjük a hardverrel: egy PC használatához (legyen az akár laptop, akár asztali gép), kell egy megfelelő méretű asztal, szék, a közelben konnektor. Oda kell ülni a géphez – amíg a táblagépet édesanyánk egyszerűen kézbe veszi, miközben a megszokott, kényelmes foteljában ülhet.

PC-n meg kell ismerkedni az egér használatával, ami szokatlan finommozgást, ügyességet és absztrakciót igényel – a táblagépet viszont a világ leginkább kézreálló és intuitív módszerével, az ujjával használhatja. Start menü, böngésző, URL – csupa misztikus bonyodalom és furcsaság, a táblagépen viszont ott az ikon, csak rá kell bökni az ujjunkkal.

Nyilván végig kell gondolni, édesanyánk mire kívánja használni a készüléket. Az én személyes igényem az volt, hogy képeket tudjak küldeni anyának az unokáiról, ehhez a táblagép tökéletes. Youtube, híroldalak, Facebook, Instagram – ezekhez is. Külföldre költözött gyerekek esetén: Skype, ehhez sem kell asztali gép.

Szövegszerkesztés: ehhez már valóban az asztali gép a jobb, de hányan akarnak idős rokonaink közül szöveget szerkeszteni? Egy másik rokonom, Guszti bácsi például akart, hiszen cikkeket írt újságokba, meg leveleket, verseket, naplót, neki nyilván asztali gépe volt. De egy átlagos Kattints Nagyi! tanfolyam résztvevőit én biztosan nem ezekkel terhelném először…

…és ha már táblagép, legyen 10″-os a jobb láthatóság miatt.

Sztárban sztár +1 kicsi élőben a stúdióban

Gergőék jóvoltából végül háromszor is élőben nézhettük meg a műsort a TV2 stúdiójában, ahol egyszer Noémivel voltam, kétszer Zsófival. Nagy élmény volt: a show élőben sokkal jobb, mint a tévében, jobban érződik a felhajtás és az energia.

Az egyik legérdekesebb élmény Till Attila műsorvezetésének a személyes megtekintése volt. Ő a tévében kb. karmesternek tűnik, aki vezényli a műsort, a stúdióban viszont látszott, hogy ő is csak része a gépezetnek. A lebonyolítást ugyanis egy legalább harminc fős stáb végzi el, köztük hangmérnök, operatőr, rendező, helyi ceremóniamester, asszisztensek és így tovább. Őket a műsor során különösebben irányítani nem szükséges, de ha bármire szükség volt, a döntéseket a rendező, egy Süni nevű hölgy hozta meg. Tilla lényegében az arca ennek a csapatnak, konferálja, közvetíti és értelmezi az eseményeket a tévénézők felé.

Amit Tilla személyén, illetve viselkedésén érdekes volt látni, hogy mennyire jelen van a stúdióban. Van ez az életvezetési tanács, hogy élj a mának, élj a pillanatnak, legyél jelen a saját életedben – ezt tudja Tilla szinte tökéletesen. Együtt él a műsorral, minden jelenlevőre rezonál, tudja a szabályokat és a menetrendet, és szükség esetén kulturáltan be is tud avatkozni. Ez főleg a zsűrivel szemben volt szükséges: finomította a mondanivalót, ha azok túl durván osztották ki a fellépőket, időben is korlátozta a zsűri megszólalásait, a fellépőknek pedig kedvesen gratulált, vagy éppen megnyugtatta, aki izgult vagy sírt.

A zsűri szerintem felesleges volt: a gyerek fellépőket nem illett kritizálni, így a zsűri tagjai csak azt ragozták, hogy milyen ügyesek, tehetségesek és szépek, plusz Tóth Vera saját magáról beszélt. Kár ilyesmivel húzni a nézők idejét, én például pont az ilyenek miatt nem nézek showműsorokat a tévében.

Pedig az előadások amúgy megérnék, szerintem eszméletlen jó műsorokat csináltak a fellépők, érdemes megnézni például Anna és Gergő Billie Jean-előadását. Rajtuk kívül az én személyes kedvencem Horváth Csenge és Hevesi Tamás volt. Utóbbi olyan alázatos és kedves volt végig, hogy nem lehetett nem szeretni, Csengének pedig nagyon erős, tiszta és szép hangja van, élőben nagyon klasszul betölti a teret, ami először a No lie című dalban tűnt fel.

A döntőben pedig Veréb Tamásék előadása simán elment volna az Operettben is, Ábel Anita Kulkát siratta, pedig a fószer még nem is halt meg, nosztalgikus kedvenc volt az Arrivederci Amore és így tovább. Amivel pedig végleg megvettek, az nyilván a Fame finálé előadása volt, az Operettből ismert diszkós változatban. Gergőék gondolták is, hogy nekem ez majd tetszeni fog…

Zsófi és Dóri, 2017. december

Amíg nekem mozgalmas decemberem volt, a csajoknak az ünnepekkel együtt is viszonylag csendes. Voltunk Pistiéknél megtekinteni az újszülött babájukat, de Balázska még annyira kicsi, hogy a mi lányaink nem vehették még kézbe. Én igen:

Én, az újszülött Balázskával a vállamon

Most először volt formális fogadóóra az iskolában. Eddig is találkoztunk a tanítónővel, de azért akartam ide is elmenni, amiért az én anyukám is mindig: hogy csupa jót halljak a gyerekemről (és így is történt).

Volt Télapó a lányainknál, és volt karácsonyi műsor az iskolában. A műsort lekapcsolt lámpáknál adták elő, csak a táblánál égett a villany, ami abszolút hangulatos, és nem tudom, szándékosan-e, de egyben lehetetlenné teszi, hogy telefonnal fel lehessen venni a műsort (nem látszana semmi). Ez pedig azért jó, mert a gyerekek nem telefonoknak, hanem valóban a szülőknek adják elő a műsort… Kivéve az apukát, aki nagy fényerejű objektívet kapott nemrég! Visszafogottan kattintgattam persze, de az új objektív azért klassz volt a sötétben.

Megnéztük moziban a Ferdinándot, aztán rögtön utána szaladtunk a Sztárban sztár +1 kicsi karácsonyi gála felvételere, de erről a másik bejegyzésben már volt szó. Az ünnepek alatt pedig itthon voltunk, a nagyszülők jöttek hozzánk, szilveszterkor pedig Dóri aludt, Zsófival együtt néztük a tűzijátékokat.

Peti, 2017. december

A csajokról szoktam ilyen havi összefoglalókat írni, de most a saját decemberem is meglepően eseménydús volt. November 29-én kezdődött: Mindhalálig Musical gála volt az Operettben, amit Gusztival és a barátnőjével, Titával néztünk meg. Nekünk van egy érzékünk a legelső vagy legutolsó előadások elcsípéséhez, ez most éppen a legelső ilyen előadás volt. Pörgős műsor volt nagy slágerekből, bár főleg “klasszikus” musicalekből: Operaház fantomja, Vámpírok bálja (Vágó Zsuzsival!), Evita (Gubik Petra!), Grease, Jézus Krisztus Szupersztár (Cseh Dávid Péter!), Miss Saigon (Kocsis Dénes – Vágó Zsuzsi!), Macskák, Kabaré, Erzsébet, Apáca Show, Hair… A Fame-et hiányoltam, ettől eltekintve nagyszerű este volt.

Aztán elkezdődött Gergő szereplése a Sztárban sztár +1 kicsi című műsorban, amire minden héten minden szereplő hívhat két vendéget, és Gergő a második adásra Noémit és engem hívott meg. Mi voltunk a közönség, akik a háttérben lelkesednek. Amikor a ceremóniamester intett, lelkesen ujjongani kezdtünk, függetlenül attól, hogy például Till Attila beszédét egyáltalán nem hallottuk a saját ujjongásunktól, felőlünk akármit is mondhatott volna. A tapsrendet is a ceremóniamester diktálta, nem ám, hogy összevissza, rendetlenül szóljon a taps – nagyon vicces volt az egész. A műsor élő, úgyhogy feszes menetrend szerint zajlott, a reklámszünet például onnan nézve sokkal rövidebbnek tűnt, mint máskor a tévé elől… de 1-2 fényképre azért volt idő:

A következő program két céges karácsonyi parti volt, Noéminek és nekem ugyanazon a napon, másfél metrómegállónyi távolságra. Úgyhogy Noémit el tudtam kísérni a saját irodánktól a saját partijára, majd onnan a mi céges partinkra, és este is együtt mentünk haza.

20-án Gergő nagykoncertet adott a MOM Kultúrházban, ez is jól sikerült, ott integettünk például a mobilunkkal is:

A második alkalommal Zsófival kettesben mentünk el Sztárban sztár +1 kicsit nézni. Ez a negyedik adás volt és karácsonyi gála révén felvételről ment, ennek megfelelően irgalmatlanul sokáig tököltek, mire elkezdték a felvételt. A zsűri elsőként felvett “meglepetés” éneklése is negyedik(!) próbálkozásra sikerült… Zsófi készen volt, mire egyáltalán a műsor elkezdődött. Szerencsére a versenyzők tíz dalát már az élő adáshoz hasonló, feszes ritmusban vették fel, Zsófi is mindig lelkesen ujjongott velem.

A Star Wars VIII. gálabemutatóját ezek után sose találnád ki, kinek köszönhetem. IMAX 3D-ben, ingyenjeggyel, két nappal a rendes bemutató előtt, ingyen popcorn menüvel(!), a sorban előttem Vastag Csabával, mögöttem Muri Enikővel az új Star Wars mozi – siker, sztárok és csillogás volt ez a hónap végig.

Végül 29-én volt Gergő és Bea esküvője Tatán, ahol én voltam Gergő tanúja. Az esküvő szép volt, a vacsora finom, a zene kiváló, hajnali 2-ig mulattunk Noémivel.

Tanúként aláírok Gergő esküvőjén

Évértékelés 2017.

Egészségügyi szempontból 2017 a Kéztörések Éve volt: eltört a keze Dórinak, anyukámnak, Noémi édesanyjának, Noémi nagymamájának, valamint Noémi unokatesója feleségének is… Mindegyikük keze az életkoruknak megfelelően gyógyult, Dórié például két hét alatt teljesen, a nagymamák keze viszont azóta sem a régi.

Temetés szerencsére egy sem volt, esküvő viszont lett egy év végére, plusz született négy kisbaba is az ismeretségi körünkben. Munkahelyek, iskola, semmi változás, Dóri viszont sikeres érettségi vizsgát követően továbblépett bölcsődéből az óvodába.

Vettünk új Kindle-t és új autót. A Kindle sárga képernyője nyilván nem javult ki azóta, de együtt tudok élni vele, az autó viszont szerencsére kifogástalanul működik. Egyszer jelzett problémát a motorban, Noémi akkor el sem tudta indítani, és sajnos tréler vitte el az alig két hetes új autónkat… A szervizben megállapították, hogy semmi baja – én viszont gyanítom, hogy öntöttek hozzá plusz motorolajat, mert a Suzuki gyár legendásan sóher az új autókhoz adott adalékokkal, valószínűleg az olaj volt benne kevés. Azóta tényleg semmi baja, jövünk-megyünk vele gond nélkül, és a fenti kaland sem került egy fillérünkbe se.

Voltunk idén egy hosszú hétvégét Párizsban, és négyszer voltunk az Operettben. Az utolsó Fame előadás úgy tűnt, olyan régen volt már – itt visszanézve látom, hogy tulajdonképpen csak idén májusban. Megvolt az Operaház Fantomja is a Madáchban, illetve az új Star Wars az IMAX-ben.

Irodalmi téren George R. R. Martin-évet tartottam: kiolvastam újra a Trónok harca-sorozat meglevő öt részét, végig angolul, és így másodszorra már sokkal jobban értettem az összefüggéseket, különösen az ötödik részben. Plusz két Wild Cards-részt olvastam el (amit szintén GRRM szerkesztett): a legelsőt és a legutolsót (huszonnegyediket), mert ezekből kaptam recenziós példányt. Közben megkaptam a szintén magyarul kiadott 18. részt is, de 2017-ben még nem olvastam el (az lesz az első idén).

A Trónok harcán kívül a legjobban Böszörményi Gyula Ambrózy báró-sorozata tetszett, valamint Jenna Fischer (~Pam az Office-ból) útmutatója a színészi pályához. Darabszámra 44 darab elolvasott könyv az eredmény, ez nem olyan sok, de mivel a Trónok harca is iszonyatosan hosszú volt, plusz négy antológiát is kiolvastam angolul, karakterben számítva idén sem olvastam kevesebbet, mint eddig.

Elkezdtem újra kenuzni, ez szuper volt, viszont teljesen abbahagytam a futást és a ping-pongot, ez gáz. Jövőre futni, kenuzni és úszni is kellene járnom, plusz lefogyni vagy húsz kilót, szokás szerint…

Az Év Fotójának pedig ezt választottam:

Netflix vagy HBO Go?

Amikor megvettük a ChromeCast készüléket a tévéhez, evidens volt, hogy nem csak a Youtube-ot akarjuk nézni rajta, hanem előfizetünk valamilyen tartalomszolgáltatásra is. Előfizettünk Netflixre, ami abszolút bejött: klassz filmek, ha régebbiek is, plusz a legmenőbb sorozatok, mint House of Cards (akkor még menő volt…), Designated Survivor, Stranger Things, Noéminek Gilmore Girls, Gossip Girl, mindezt angolul, tévén, telefonon és laptopon is, nyilván reklámok nélkül.

A gyerekeknek szóló kínálat viszont gyér, Shrek és Peppa Malac nem elég ahhoz, hogy a két lányunkat hosszabb távon elszórakoztassa. Pistiéknél látogatóban jöttem rá, hogy az HBO Go-nak mennyivel jobb a gyerek-kínálata, úgyhogy kipróbáltuk azt is. Írtam egy összehasonlítást:

Felhasználói profilokVannak, az ajánlások személyre szabottakNincsenek, ugyanazokat ajánlja fel mindenkinek a családban...
Sorozatok felnőtteknekStranger Things
Designated Survivor
House of Cards
Gossip girl
Girlmore Girls - ezeket láttuk konkrétan, de ezek is jók:
The Expanse
Sherlock
The Ranch...

Trónok harca - ez az egyetlen igazán ütős sorozatuk.
Filmek felnőtteknekInception
I am Legend
Minority Report
Elysium
Avengers
Matrix
Iron man
David Brent on the Road - régebbi filmek, de legalább jók, és ezeken kívül is biztosan találnék még kb. negyvenet, amit szívesen megnéznék
Eddig összesen 3-at találtam:
Star Wars VII
The Passengers
Ghost in the Shell (az új)
Kínálat gyerekeknekMignonok
Shrek 1-4
My little pony
Lego Friends
Peppa malac
Eperke... egy darabig OK, de nem nagy szám egyik sem
Mancs őrjárat
Frozen Fever (kisfilm)
Shimmer and Shine
Micimackó
Dóra
Trolls - a csajok aktuális kedvence
Beauty and the Beast
Bob the Builder
Blaze and the Monster Machines - ez egy erős és jó kínálat, magasan veri a Netflixét
NyelvAngol, igény szerint angol felirattalAngol/magyar - az HBO kínálatát gondolom az szűkíti le ennyire, hogy csak olyan sorozatok és filmek kerülnek fel, amiket már szinkronizáltak. De mindegyikhez megvan az eredeti hangsáv is, valamint angol és magyar feliratok is.
Használat ChromeCast-telGyors és hibátlanÁllandó kapcsolódási problémák, kifejezetten macera elindítani egy-egy adást. Ha sikerül kapcsolódni és elindítani, akkor már jó.
Ár3.300.-2.000.-

A végeredmény tehát, hogy ha a streaming alapvetően a gyerekeknek szól, akkor az HBO Go a jobb választás. Akkor is az HBO Go marad, ha a családban nem mindenki tud angolul. A vonatkozó Android alkalmazás viszont sajnos pocsék, egy szenvedés használni – cserébe a havidíja egy ezressel olcsóbb… Angolul tudó felnőtteknek viszont egyértelműen a Netflix a nyerő. Persze mindkettőre egyszerre is elő lehet fizetni…

Zsófi és Dóri, 2017. október és november

Október végére elkészült Dóriék óvodájának felújítása. Az őszi szünet alatt vissza is tudták költöztetni a csoportokat, ami óriási megkönnyebbülés, mert nem kell minden reggel negyedórát gyalogolni Zsófi iskolájához képest az ellenkező irányba, majd vissza. Az igazi probléma nem is a gyaloglás volt, én szeretek sétálni és a csajok is kibírták, hanem hogy minden reggel húsz perccel korábban kellett elindulni, így most sokkal ráérősebben tudunk készülődni reggelente.

Dóri óvodájában is folytatódik a Zsófiéknál már megszokott fluktuáció. Zsófival eddig még egyszer sem fordult elő életében, hogy két évig ugyanaz a két pedagógus vigyázott volna rá: bölcsi, óvoda, iskola, mindig mindenhol volt legalább egy csere a tanév végén. Dórinál ugyanez van: a bölcsiben is volt gondozónő-csere (év közben), és most az oviban szintén év közben ment el az egyik óvónő. Nem tudom, hogy ez általános jelenség vagy csak mi fogtuk ki, de elképesztő, mennyit cserélődnek a pedagógusok a gyerekeink körül.

Zsófi ezüstöket halmozott: évfolyam-második lett az iskolai versmondó versenyen, aztán a kerületin ezüst oklevelet kapott, mindkettőre nagyon büszkék vagyunk. Szintén ezüst minősítést kaptak a szokásos havi táncversenyen. Továbbá megnyerte az iskolai tombola fődíját: egy libacombot… (ez nem ezüst volt) Tekintve, hogy tavaly egy élő nyúl volt a fődíj, a libacombbal tulajdonképpen jól jártunk, Noémi megsütötte és megettük.

Elérkezett a születésnapok szezonja: Brigi, Anna és Fruzsi is meghívta Zsófit, és persze a sajátját is megtartottuk. Idén az önkormányzattól béreltünk ki egy termet a bulihoz, ahol Noémi bátor bevállalása nyomán mi szórakoztattuk a vendégeket. Volt persze segítségünk: Nóra a díszítésben, Kriszti a szórakoztatásban segített. A terembérlés azért jó, mert nem fejenként kell fizetni, így sokakat meg lehet hívni. Zsófi a rokoni-baráti körön kívül az összes lányt meghívhatta az osztályából, csak a fiúknál húztunk egy határt (kettő fiút hívhatott meg).

A buli jól sikerült, persze voltak tanulságok. Az egyik, hogy három óra sok egy ilyen bulira, ennyi gyereket kb. két órán át tudunk hatékonyan lekötni. A másik tanulság, hogy bármennyire kérik, nem jó olyan játékot választani, amiben a győztest kivéve mindenki kiesik, mert a győztest kivéve mindenkit csak kudarcélmény ér, valamint sértődés, veszekedés van belőle. A tökéletes házibuli-játék nyolc éveseknek a limbó, mert szól a zene és táncolni lehet, jól organizált, mert a gyerekek rendezett körben haladnak egymás után, továbbá a kihívás megfelel az életkori adottságaiknak, ugye hajlékonyak, némelyikük elképesztő jó stílusban tudott áthaladni a léc alatt…

Szintén érdekes volt látni, hogy a csapatmunkát igénylő játékok hogyan működnek. Műanyag poharakból kellett tornyot építeniük, és az egyik csapat tagjai folyton leverték az egészet. A másikban viszont szó szerint építettek egymás munkájára – az iskolában is több ilyen feladat kellene legyen.

Magas piramis műanyag poharakból

Zsófi és Dóri, 2017. szeptember

A tanévkezdés idén Dórinak volt nehezebb, mert bölcsődéből óvodába, vagyis új helyre és új közösségbe került. De nagyon ügyesen alkalmazkodott – igazából nem látunk bele az óvodás csoport dinamikájába, de Dóri szívesen megy be, délután jó kedvűen jön ki, jól eszik és jól alszik, annyira rossz nem lehet…

Egy másik nehézség, hogy Dóriék óvodáját felújítják, majd csak novembertől tudnak a “rendes” épületbe járni. Addig szétdobták a csoportokat a kerületi óvodák között, Dóriék például egy másik ovi tornatermében rendezkedtek be. Az ideiglenes hely viszont a lakásunkhoz képest pont az ellenkező irányban van, mint Zsófiék iskolája… Úgyhogy reggelente húsz perccel korábban kell elindulni, séta az oviba, Dórit beadni, aztán vissza az iskolához, és mindezt időre, mert Zsófinak időre kell beérni (meg nekem is a munkahelyemre, de az iskolához képest az már nem gond). Féltem tőle, hogy egy-egy nyűgösebb reggel mi történik, ha például Dóri félúton belekezd valami műsorba, de eddig még egyszer sem volt gond, szerencsére.

Zsófi pedig második osztályba lépett, simán, sőt kifejezetten várta az iskolakezdést. A nyári széteséshez képest (itt egy hét, ott egy hét) ez egy kiszámítható és biztonságos rendszer, és egyébként az osztály és a tanító néni is kitűnő. Kétszer is elmentem velük kirándulni, mint kísérő szülő, és az az igazság, hogy szuper a közösség, a gyerekek aranyosak, teljesen megértem, hogy Zsófi miért szeret ide bejárni. A jegyei is jók, bárcsak így menne az iskola még sokáig…

Nem lett különösebb macera a szemüveg-viselésből sem: Zsófi hordja, vigyáz rá, a megbeszélt időpontokban (udvari játéknál, táncórán) elhelyezi a tokban, esténként tisztogatja – ennél jobb hozzászokást nem is remélhettünk volna.

A hónap slágere pedig, nem csak itthon, hanem az osztályban is, a Pamkutya Despacito-paródiája. Pedagógia szempontból nem ideális sláger, van benne “törvényszegő féreg”, “menj az anyádba”, viszont egy világslágert mindig kényelmesebb magyarul énekelni, főleg, ha amúgy tényleg vicces…