A hónap elején kiderült, hogy Dóri dobhártyája még mindig nem gyógyult be. Ez több szempontból is rossz volt: féltettük, nehogy harmadszor is műteni kelljen, illetve az egész augusztust elrontotta, hogy nem mehetett víz a fülébe, vagyis se fürdés, se strand, augusztusban sem.

Elmentünk egy másik kuponos útra is, Miskolctapolcára. Dóri füle miatt ebből kimaradt a barlangfürdő, de máskülönben jó volt, például sétáltunk a parkban, ahol mókusok szaladgálnak, volt játszótér, Zsófival életében először vízibicikliztünk a tavon, és mentünk egy kört a lillafüredi kisvasúttal is.

Zsófival megnéztük a Kis kedvencek titkos életét moziban. Jó volt, fantáziadús, de annyira nem nagy szám, amekkora hype-ot csináltak körülötte a sparos reklámozással. Nem volt például maradandó az élmény – annyira biztos nem, hogy kártyákat gyűjtögessünk a szereplőkről, akiknek a nevét se jegyeztük meg. De egy délutáni mozinak jó volt.

Aztán a lányok, Noémit is beleértve két hétig Bujon nyaraltak, nekem viszont dolgozni kellett, úgyhogy csak a hétvégéken mentem el hozzájuk. A nyaralásukat feldobta a legújabb buji családtag: Bummer, a négy hónapos labrador kiskutya. Azt hittem, Zsófival lesznek szerelmesek egymásba, de érdekes módon Zsófi kissé unta a kutyát. Dóri viszont teljesen odáig volt érte, egyfolytában nyúzta – gyakran jobban is, mint aminek egy négy hónapos kölyökkutya még örülni tud…

Mikor hazaértek, ismét elvittük Dórit fülészhez, és szerencsére eddigre begyógyult a dobhártyája. Úgyhogy gyorsan el is vittük kétszer strandra, hogy élvezhesse a medencés fürdés örömeit, élvezte is, azóta is mindig menne fürdeni…

Augusztus végén elkapta a családot egy hasmenéses-hányós vírus, és sorban végigment mindenkin. A legjobban szerencsére pont Dóri úszta meg egy reggeli hányással, pedig őt féltettük a legjobban a kiszáradástól. Zsófi rosszabbul járt, őt majdnem bevittük megint az ügyeletre, hogy infúziót kapjon, de mivel szorgalmasan iszogatott, lassan jobban lett, mire kezdődött az iskola, pont kilábalt belőle.

Merthogy szeptembertől Zsófi iskolás, úgyhogy nekiálltunk mindent beszerezni: iskolatáska, füzetek, tankönyvek, diákigazolvány, meg egy hosszú listáról vonalzó, zsírkréta, ceruzák és a többi. Kíváncsiak leszünk, hogyan érzi majd magát Zsófi – a cuccokat sikerült beszerezni, úgyhogy azokon nem fog múlni…

Dóra lányunk két éves lett, és ezzel párhuzamosan a viselkedése is látványosan megváltozott: nyugisabb, okosabb és barátságosabb lett. Sokkal jobban lehet vele beszélgetni, játszani, szórakozni, és sokkal jobban megértjük egymást. Megtartottuk a születésnapját is, Noémi szüleinél, az én szüleimnél és itthon is, és itthon meghívtuk a buliba Milánt, a szomszéd kisfiút is. Ő ugye technikailag Zsófi csoporttársa, de Dórival is barátok, úgyhogy hármasban szórakoztak együtt.

Érdekesség, hogy Dóri nagyon szereti a zöldségeket, répa, uborka, paprika, paradicsom mehet neki minden mennyiségben, viszont bizalmatlan a nyári gyümölcsökkel szemben, dinnye, cseresznye, barack, meg se kóstolja egyiket se…

A programokkal teli május után a június már nyugisabb volt Zsófinak, bár ebben a hónapban is akadt fellépése: egy telepi mulatságon az óvodás csoportok voltak a műsorszám, és ugyanazt a táncot adták elő, mint az Arany Napon. Ismét láttuk Gryllus Vilmos műsorát is, most a Belvárosi Fesztiválon, és a szabadtéri előadás sokkal jobban bejött Zsófinak, végig táncolt és ugrált, teljesen elfáradt a végére. Voltunk a Gyerek Szigeten is, ami szintén klassz volt, falat mászott, kötélen táncolt, lovagolt egy bazi nagy lovon, volt ugrálóvár is…

Hosszú idő után sajnos ismét betegek is voltak a csajok: előbb Zsófinak volt súlyos arcüreg-gyulladása, és három napig nyomta az ágyat lázasan. Mire meggyógyult, Dóri is elkapta, de ő sokkal hamarabb kapott antibiotikumot, így ő gyorsabban átesett ugyanazon a betegségen. Viszont kapott mellé egy vírusfertőzést is, úgyhogy kb. egy hétig tiszta kiütés volt mindenhol, de aztán szerencsére teljesen rendbejött.

Noemi: Ó, már a… (elharapta)

Dóri: … picsába!

Sokat bővült Dóri szókincse az elmúlt időszakban, de szerencsére nem csak káromkodásokkal… Időnként nagyon szép, kerek mondatokban beszél, könnyebben meg is érteti magát, ha el tudja mondani, hogy mit akar, és utólag is mindenfélét el tud mesélni.

Zsófinak versmondós hónapja volt: ballagásra és anyák napjára egy csomó verset meg kellett tanulnia. Szerencsére olyan típus, hogy szeret verselni, otthon is egyfolytában mondta-mondta a verseket. Aztán a ballagási műsoron is szépen elmondta őket, a dadusos verssel Izával megsiratták Zsuzsa nénit, aztán itthon megsiratta a verseivel mindkét dédnagymamát is anyák napján…

Iszonyú zsúfolt volt egyébként a május, tele volt programokkal. Voltunk Baluéknál, ahol babáztunk és kirándultunk, később Anitáék jöttek hozzánk, akikkel szintén babáztunk. Szeretik a lányok a babákat, nézegetik őket, simogatják, ha szabad, és játszanak velük a földön, vagy Zsófi ölbe veszi őket.

Voltunk rokonlátogatóban is, Bujon Noémi szüleinél és Miklóson Noémi keresztszüleinél. Aztán voltunk Gryllus Vilmos koncerten, amit előnyös helyen, a második sorból tekintettünk meg. Zsófi abban a korban van, amikor egy helyben ülnie teljes képtelenség, egy koncertet például csak akkor élvez igazán, ha táncolhat közben – úgyhogy a Gryllus koncerten például a széksorok közötti minimális helyen táncikált ide-oda. Más rendezvényeken ő maga adott műsort a társaival, ilyen volt a ballagás, az Arany nap az oviban, és a táncbemutatójuk is. Zsófi imád fellépni, mindegyik műsorban öröm volt nézni, hogy élvezi a szereplést. Az Arany napon megvolt a híres lufi-elengedés is, amikor az ősszel iskolába távozók elengednek az égbe egy-egy lufit:

Voltunk még a Zoo Caféban, ami egy jópofa hely a belvárosban, a fogyasztás mellé minden asztalhoz jár egy szabadon választható állat, amit a gondozók odahoznak nekünk, és lehet őket cserélgetni is. Mi kértünk kaméleont, nyulat, kígyót és sünit, a gyerekek nagyon élvezték, hogy lehet ismerkedni és játszani velük. A hellyel egy probléma van, az odajutás: a környéken képtelenség parkolni, autó nélkül meg metrózhatsz és gyalogolhatsz. Én egyáltalán nem vagyok hozzánőve az autóhoz, de a budapesti tömegközlekedés annyira gyerekellenes, hogy ha csak lehet, a csajokat mindenhová autóval visszük. Azzal meg ugye parkolni kellene – sok sikert hozzá a Kálvin tér környékén…

Volt még szülői értekezlet az iskolában, ahol kiderült az osztályok beosztása: Zsófi és Milán sajnos külön osztályba került, amit nagyon sajnálunk, mert rengeteg előnye lett volna, ha a szomszéd kisfiúval egy osztályba járnak. Összekerült viszont kb. az összes lánnyal az ovis csoportból, plusz Danikával is, szóval a Mókus csoport jelentős részt vállal az elsős osztály kialakításában. Reményeink szerint megkönnyíti majd az első napokat, hogy Zsófi kezdettől fogva barátokkal lesz körülvéve.

És persze voltunk még Visegrádon egy hosszú hétvégére, alapvetően az is jól sikerült, csak a környék gyerek nem kifejezetten gyerekbarát, de erről külön bejegyzést is írtam.

“Sandokan és Zorro ismerik egymást? Csak mert mindketten az igazságért harcolnak…”

Zsófinak okos kérdései vannak, és ez volt az egyik legjobb a hónapban. Sandokannak főleg a zenéjét szerette, a magyar verziót a Neoton Família előadásában, de aztán annyit hallgattuk, hogy már ő is megunta. Szerencsére addigra rákapott Dóri is… Zorrót pedig rajzfilmben adták a Minimaxon, de Zsófi nézte a Youtube-on is a sorozatot – és tényleg, mindketten az igazságért harcolnak, igazán ismerhetnék egymást…

Voltak kirándulni az óvodával, és mivel ez volt Zsófi első kirándulása, nagy eseménynek számított (a csoport tavaly is kirándult már, de ő arról hiányzott). Szerencsére nagyon jól sikerült, Zsófi teljesen feldobva érkezett meg utána. Busszal mentek el a Budaörsi Vadasparkba, ahol megnézték az állatokat, játszottak, ettek és ittak, és szép volt az idő is, úgyhogy lelkesen várja a következő kirándulást, nyilván már az iskolával. Nekünk szülőknek külön öröm volt, hogy Zsuzsa néni nap közben is posztolt róluk a Facebookra. Ilyenkor aggódunk az égvilágon minden miatt, például az időjárásnak megfelelő-e az öltözködése, elég-e a kaja, az innivaló, a biztonság, úgyhogy jó volt látni, hogy jól vannak és jól szórakoznak.

Felvették Zsófit az iskolába, Dórit a bölcsibe, mindkettő hivatalos, és mivel a két épület egymás mellett van, reggelente viszonylag könnyű lesz bevinnem őket (legalábbis a távolság nem jelent majd gondot). Zsófiék osztályokba sorolásáról nincs még hír, ez majd csak a május végi szülői értekezleten lesz kihirdetve.

A jó időnek köszönhetően sokat tudunk a játszótérre járni, nagy-nagy könnyebbség, ha a csajok nem a lakásban vezetik le az energiájukat. A nagyok a kicsiket, így Dórit is sokszor bevonják a játékba. Dóri persze nem mindig bírja az iramot – az óvodások fogócskáját nézni is fárasztó -, de néha szépen együtt játszanak vele is. Otthon pedig ismét Noémi fürdeti mindkét kiscsajt, mert Dóri nagyon anyás, Zsófinál pedig ő jobban odafigyel az apró részletekre (pl. hogy az arca is meg legyen mosva). És mivel se a vacsorához, se a fürdetéshez nem kellek különösebben, én eljárhatok futni – idén időarányosan eddig többet futottam már, mint a 2011-es, abszolút rekordot jelentő évben. Persze nem biztos, hogy egész évben tudok majd ennyit futni, de egyelőre nagyon jól esik, és fogyókúrának is hasznos a sok-sok kilométer.

Megint volt a Sparban Garfield-matrica gyűjtési lehetőség. Zsófi is elszórakozik vele, de a gyűjtés nélkülözi a korábbi romantikát: a szülők olyan hatékony csere-kapcsolatokat építettek ki, amelyek segítségével pillanatok alatt meglesz az összes matrica. Az óvónők, az ovis csoporttársak szülei, a munkahely, az internet – nem ám, hogy keresgélni kell és várakozni, ellenkezőleg, napok alatt Zsófi kezébe tudjuk adni az összeset. Annyira viszont nem izgatja, hogy napi 10-15 matricát is beragasszon, úgyhogy legközelebb már kihagyjuk az egészet, még szerencse, hogy a párhuzamosan zajló jégvarázsos gyűjtésbe eleve bele sem kezdtünk…

Felvették Dórit a bölcsődébe, ahová szerettük volna – bár ez még nem hivatalos, csak telefonon adtak tájékoztatást. De azért örülni már lehet, főleg, hogy Zsófit annak idején nem vették fel ide helyhiány miatt, ezért másfél évig villamosozhattunk vele. Túléltük, de ez a bölcsi sokkal közelebb van, és pont útbaesik munkába menet is.

Zsófit a bölcsivel szomszédos iskolába akarjuk járatni, ahol körzetes, úgyhogy az ő felvétele miatt nem aggódtunk, viszont kérdés volt, hogy a lányok “fitness” csoportjába is bekerülhet-e. Ez egy minden nap, tornaóraként tartott ritmikus sportgimnasztika-szakkör, és a negyedikesek bemutató órája után úgy gondoltuk, járhatna rá Zsófi is. Felmérték az ügyességét és pszichológiai szempontból is megfelelt – ahogy egyébként az ovis csoportjukból a többi lány is, aki felvételizett. Mindegyikük jár táncórákra, ezért annyira nem volt meglepetés, hogy megfeleltek, mozgékony, ügyes lányok mindannyian.

Március elején Zsófit otthon tartottuk két hétig, mert egyszerre két járvány is tombolt a városban, illetve az óvodában. Állítólag minden gyereket, aki elkapta, a szokásosnál jobban megviselte a betegség, ezért arra gondoltunk, hogy Zsófi inkább egészségesen legyen otthon két hétig, mint betegen, és persze Dórira is gondolni kellett. Szerencsére be is jött a taktika, egyik lány se lett beteg, és mire megjött a jobb idő, a járvány is elmúlt.

Ami pedig a szórakozást illeti, mindannyian nagyon vártuk a Zootopia bemutatását a mozikban. Ennél a lajháros jelenetnél nem tudom, láttam-e már viccesebbet életemben:

A teljes film sem okozott csalódást, bár a készítők jobban koncentráltak a felnőtteknek szóló poénokra, a gyerekeknek szóló tanulságot túlságosan szájba rágták. Viszont ez a film is gyönyörűen volt megrajzolva – annak idején a Jégvarázs is nagyon szép volt, és most ez is. Amikor Judy Hops beutazik vonattal a városba, az a sok látkép…

Márciusban Lacika születésnapjára volt Zsófi hivatalos, amit a Kac-Kacban tartottak. Mi is gondolkoztunk annak idején ebben a helyszínben, de az érdeklődő e-mailemre egyszerűen nem kaptam választ. Lacikának viszont klassz bulit tartottak itt, animátorokkal, kajával és színpadi tánccal.

Voltunk Noémi szüleinél a hosszú hétvégén, és Bujról tettünk egy nagyobb kirándulást a tiszadobi Andrássy-kastélyba. Nagyon szép hely, Zsófi el volt varázsolva, hogy ez egy igazi kastély… A hátsó udvaron volt labirintus, akkora falakkal, hogy Dóri pont átlátott felettük, úgyhogy szabadon kószálhatott benne. Aztán itt Budapesten is voltunk a Vasúttörténeti Parkban, ahol életében először Dóri is kipróbálta a vonatozást – az alagút előtt kicsit félt, de amúgy nagyon élvezte, megyünk majd máskor is.

Zsófi pedig legyőzte az egyik legfurább gyerekkori félelmét, a félelmet a beöltözött mesefiguráktól. Játszóházban, rendezvényeken, itt-ott láttunk eddig mesefigurának beöltözött animátorokat, és Zsófi mindig félt tőlük. Most viszont megbarátkozott a gondolattal, hogy ezek csak beöltözött felnőttek, és bátran fényképezkedett a minimaxos Pici cicával az Europark születésnapján, és később Scooby Doo-val is a Vasúttörténeti Parkban.

Szintén Zsófi elkezdett érdemben segíteni a háztartásban, székre térdelve elkezdett ugyanis mosogatni. És szívesen csinálja! Úgyhogy igyekszünk gyakran lehetőséget biztosítani neki… Illetve anyukám segítségével megtanult varrni, és ráadásul elfogadható minőségben, meg is varrta egy zoknimat és egy nadrágomat…

Elkezdtünk megismerkedni Zsófi leendő iskolájával: minden szerdán van iskolanyitogató program, ahol a tanító nénik tartanak foglalkozásokat. Van számítógépes óra, tornaóra, körtánc, játék, mindig két helyszínen, kétszer fél óra. Hasznos, mert a tanítók és a gyerekek elkezdhetik megismerni egymást, illetve a gyerekek az épületet és a termeket, hogy szeptemberre ismerősek legyenek. Két elsős osztály indul majd, és mi már mindkét tanító nénivel és napközis tanító nénivel találkoztunk, szimpatikusak voltak, úgyhogy eddig bizakodóak vagyunk. Egyébként sokkal több gyerek jár a foglalkozásokra, mint ahányan tényleg bejuthatnak majd. Nekünk könnyű, mert körzetesek vagyunk, de szurkolunk Zsófi csoporttársainak is, hogy ősztől is együtt maradhassanak a legjobb barátaival.

Februárban volt Réka születésnapja, akinek különleges ünnepséget szerveztek: az otthoni tortázás és ünneplés után elvitték a gyerekeket lovagolni. Réka egyébként is jár lovagolni, versenyt is nyert már, és most a vendégeket, köztük Zsófit is elvitték magukkal. Jól sikerült a program, Zsófi azóta is szeretne lovagolni menni még…

Megtartották az oviban a farsangot, ahol Zsófi hercegnőnek öltözött – pont ugyanúgy, mint Linda, mivel ők is ugyanúgy a sarki Lidl-ben vették a ruhát, de nagyon aranyosak voltak összeöltözve. A farsangi buli keretében tartottak vicces versenyeket is, ahol Zsófi kétszer is nyert az aktuális négy versenyző között, előbb a “Ki tud előbb megenni egy joghurtot?”, majd a “Ki tud előbb meginni egy kétdecis üdítőt” versenyszámban…

Dórinak pedig névnapja volt, és mivel Dóri a vacsorához mindig Noddy-t néz a Youtube-on, vettünk neki egy Noddy plüssbabát. Először megijedt tőle… de aztán megszerette. Mondjuk nem sokat játszik vele, mert nem tud még szerepjátékozva babázni, inkább az jött be neki, amikor én szórakoztam vele, és Noddy beszélt neki, nézelődött, elesett, jópofáskodott…