Tehát megérkezett a tesztelő, és tegyük fel, hogy az előző bejegyzésben (Mit eszik egy tesztelő?) felsorolt problémákat sikerült tisztázni: időben vagyunk, sikerült a betanítás, megvannak a hozzáférési jogok, kijelöltétek a tesztelendő részterületet és hogy ki a felelős a tesztelésért. Hogyan tovább?
A tesztelendő részterület kijelölésével egyben kijelölted azt a kollégát is, aki a tesztelőért felelős lesz. Ahogy említettem, nem mindenki örül ennek egyformán. „Nekem erre nincs időm, hogy még egy tesztelő munkáját is felügyeljem!” „Egyszerűbb, ha én magam megcsinálom!” Ráadásul nem mindenki szereti megosztani a tudását másokkal, mert félti az állását, nem akarja, hogy más is értsen ahhoz, amit csinál.
Függetlenül attól, hogy ezek a kifogások mennyire reálisak, a következményeket a tesztelő fogja elszenvedni. Még a jobbik eset, ha a kifogás ki van mondva, fel van vállalva, a rosszabbik esetben az információs vákuumban dolgozó tesztelőre egy idő után ráfogják, hogy a képességei rosszak vagy a hozzáállása. Nem érdemes senkire ráerőltetni egy tesztelőt, aki ezt nem akarja.
Mitévő légy, ha fejlesztő/rendszerszervező/BA vagy és melléd adnak egy tesztelőt?
A jó tesztelő valójában olyan, mint egy ló, amelyik húzza a szekeredet, vagy a segéd, aki a kezed alá dolgozik. A te embered, aki segít neked. Annál jobb neked, minél többet tud segíteni. Mondj el neki mindent arról, hogy mit szeretnél elérni, ossz meg vele minden tudást, minden trükköt és taktikát.
Felmerül majd a kérdés: ki írja meg a teszteseteket? A te szempontodból logikusnak tűnhet saját kezűleg előírni a tesztelő számára, hogy mit kell csinálni. Valójában azonban sokkal jobb, ha a teszteseket maga a tesztelő írja meg, és te csak ellenőrzöd az eredményt. Ugyanis a megírás minőségéből meg lehet állapítani, hogy a tesztelő kolléga megértette-e a feladatot, megértette-e a szoftver működését és hogy minden fontos eset sorra fog-e kerülni.
Ezután a tesztelő érdemben tesztelni kezd: ellenőrzi, hogy az elképzeléseid beváltak-e, vagyis a szoftver a specifikációnak megfelelően működik. Lepörgeti a variációkat, ami neked csak egy púp a hátadon. Megtalálja a hibákat a specifikációban csakúgy, mint a kész szoftverben. Érvel, kommentál, ellenőriz és adminisztrál – jó esetben érezni fogod, mennyi problémát levesz a válladról.
Vezetői szempontból a közös munka eredményességének sok jele van: az együtt töltött idő, ki riportolja a bugokat, de az egyik legérdekesebb indikátor, hogy a fejlesztő/szervező/BA szabadsága alatt kijavított bugokat a tesztelő újratesztelheti és pozitív esetben önállóan lezárhatja-e – vagy mindennel meg kell várni a nagyobb tudású kollégát, aki nem bízza a tesztelőre a tesztelést, saját kezűleg is ellenőrizni akar mindent.
Eddigi pályafutásom egyik legérdekesebb időszaka volt, amikor a rendszerszervező – tesztelő együttműködésből jó és rossz példák sokaságát láttam közvetlenül egymás mellett. Az egyik végletben volt a feszültség, a hibáztatás, végül a tesztelő kolléga felmondása. A másik végletben voltak az összedugott fejek, a kivételes minőségű felkészítés, a teljes körű helyettesítés szabadság alatt – majd amikor a rendszerszervező kolléga felmondott, a tesztelőt előléptették a helyére, rendszerszervezőnek.
A Háború és béke nekem sokáig az „olvashatatlanul hosszú” szinonímája volt. Pedig rövidebb, mint a Harry Potter, rövidebb, mint a Trónok harca, rövidebb, mint az Atlas Shrugged… Úgyhogy amikor 2022-ben 
