Szatmári Péter

Furcsa dolog a tehetség, nehéz megfejteni, mitől függ. A kenuzásban tudni lehetett, hogy alkat kérdése a siker, valamint rengeteg munka kell hozzá, a fiatal Malomsoki Sanyi sikereit, beleértve a 16 évesen 18 évesek között szerzett világbajnoki címét azonban így sem tudta senki megmagyarázni. Aztán ott van az írás misztikuma. Az íráskészség fejleszthető, de az átadott gondolatok tisztasága, eredetisége, illetve az átadás könnyedsége megint csak tehetség kérdése.

A zenéről viszont még ennyit sem tudok, legyünk bármilyen régi és jó barátok Gergővel. Világos, hogy jó hangja van, ami a legtisztábban szerintem ebben a Fool Moon-számban hallható, még ha a konkrét felvétel kicsit visszhangos is. Van egy zenei előképzettsége, de ennek a szintjét már nem tudom megítélni, és azt is tudom, hogy maximalista, a végtelenségig cizellálja a dalait, mielőtt kiadja a kezéből. Büszke is vagyok, hogy a Harc és vágyat nekünk már novemberben odaadta szigorúan bizalmas, személyes jellegű felhasználásra (hallgatni).

A hétköznapokon ezek a dolgok egyáltalán nem feltűnőek. Amikor Catan telepeseit játszunk, Alhambrát építünk, szilveszteri bulit tartunk vagy éppen Zsófival játszik, Gergőn nem látszik, más alkalommal hogyan tud ilyen dalokat írni. Mondjuk nem is egyedül írja őket, Molnár Gáborral, Rakonczai Viktorral, ők biztosan jobban értik ezt a dolgot nálam.

A Harc és vágy klipjének pedig az a története, hogy azt Bajkov Valentin készítette, aki 3D animációk készítésével foglalkozik, korábban VIVA Comet-díjas klipet is készített már. A forgatásról tudtunk, de ezúttal nem voltunk ott, utána viszont hónapokig csend volt, ami elég baljós előjelnek tűnt. Bajkov Valentin dolgozott rajta, sokáig, ami gondolom elsősorban a számítógépek munkáját jelentette, pörögtek a processzorok és csikorogtak a fogaskerekek. Aztán ez lett belőle, szerintem egészen hihetetlen látványt nyújt.

Gergő iPhone-ja, Trychydts Kindléje, illetve az iPad-os videók kapcsán sokat gondolkoztam azon, hogy bizonyos eszközök beszerzésére valószínűleg rászánnám a pénzt, de csak ha biztos lennék abban, hogy az beváltja a hozzá fűzött reményeimet. Ehhez azonban néhány hétig ki kellene próbálni őket, amíg kiderülne, hogy illeszkednek-e a mindennapi igényeimhez. Az iPadon például nem lehet videóchatelni, Microsoft Office dokumentumokat szerkeszteni, DivX-videókat nézni vagy kincset keresni a Facebookon – pedig a netbookot elsősorban ezekre használjuk… A Kindlén inkább cikkeket olvasnék, mint könyveket, a kérdés, hogyan jutnának el a készülékre, az iPhone pedig ma már egyáltalán nem olyan vagány, és a mostani telefonommal is elégedett vagyok.

Azt viszont szilárdan elhatároztam, hogy új fényképezőgépet veszünk. Történt, hogy az első babaúszáson a korábbi fényképezőgépünkkel szinte egyetlen értékelhető fotót sem tudtam készíteni. Márpedig ha mondjuk rólam csak félévente készül egy-egy jó kép, akkor sincs semmi, ugyanúgy nézek ki, mint tavaly, Zsófi viszont iszonyú tempóban változik, ő csak most kisbaba, most kell jó képeket készíteni róla.

Érdekes módon Trychydts, majd Gergő is azonnal átadott egy-egy jó minőségű fényképezőgépet, hogy néhány hétig kipróbálhassuk őket. Fuji Finepix S5100 és S5500, ha valakit érdekel, melyek közül az utóbbi jobb, ugyanakkor előbbi ingyenesen lehet nálunk, míg a másikat Gergő a reális áráért adná el (tudományos alapon: megnéztük, mennyi lenne a Vaterán).

Úgyhogy abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy eldönthetjük, jobb-e annyival a nagy fényképezőgép, és ennek örömére szorgalmasan fotózunk is mindkettővel. A válasz valószínűleg: nem, mert a kis gép nagyon jól szerepelt az alapítvány IT Klubjában és az uszodában is (lásd a fenti képen). A nagyobbikkal viszont, bár ez nem perdöntő, a hétvégén csináltam egy gyakorlatilag tökéletes fotót Zsófiról. Beillesztem ide ezt is, Zsófi hatodik hónapjáról pedig Noémi írt bővebben.

Nagymamám gyakran olyankor is intézkedik, amikor azt az átlagember nem tenné, beküldte például néhány Danone-joghurt címkéjét egy nyereményjátékon, de amikor semmit sem nyert és erről értesült, levélben reklamált. Mire a Danone küldött neki egy vadonatúj Multimilliomos-társasjátékot, ingyen (ez nem a Vágó-, hanem a Jakupcsek-féle műsor alapján készült).

Gergőékkel kipróbáltuk, és arra a megállapításra jutottunk, hogy a kérdések nehézségi fokát nem megfelelően lőtték be. A játékban 12 különböző nehézségi fok van, és az x. nehézségi fokú kérdésnél mindig x válaszlehetőség közül kell választani (az első szinten nincsenek megadott válaszok). A nehézségi szinteket sorban kell bejárni, tehát aki az első szintű kérdést tudta, az legközelebb második szintű kártyát húz és így tovább, majd újra az elsőtől. Aki tudja a választ, valamennyit előrelép a 80 lépéses táblán, aki téved, az visszalép ugyanannyit. Aki folyamatosan jó válaszokat ad az egyre nehezebb kérdésekre, folyamatosan halad előre. Egy adott nehézségi szinten viszont addig kell próbálkozni, amíg jó válasz nem érkezik, addig viszont az illető folyamatosan visszafelé lépked, akár még a Start mezőig is.

Két és fél óra játék után a játék abszolút döntetlenre állt: mindannyian együtt álltunk a Start mezőn. Gergő jutott előre a legmesszebbre, a 10. mezőig a nyolcvanból, onnan csak visszafelé – ki az a lexikon-agyú idióta, aki ezt végig tudja játszani?

Ekkor bevettük ötödiknek a fekete figurát, aki a Kollektív Bölcsesség megjelenítője lett. Vagyis a soron következő játékos tippelt, majd megbeszéltük közösen is, hogy mi lehet a jó válasz, és a kollektív tipp helyessége alapján léptünk a fekete figurával. De sajnos el sem mozdult a Start mezőről, igaz, akkor már a többiek se, úgyhogy elmentünk ebédelni.

Értelmes srácok, információ-technológiával is el vannak eresztve, jól is néz ki, amit kiadnak a kezük közül, csak hát az internetes megjelenésnek nem a dizájn, hanem az információ a lényege. Így például a honlapjukról nem derül ki, hogy saját kiadásban, de megjelent a második nagylemezük, rajta például a Ghostbusters és a Jesus, he knows me a cappella feldolgozásával. Az sem derült ki a honlapról, hogy felléptek a Szombat esti láz elején, ami akár utólag is megtekinthető az RTL honlapján.

Az viszont a honlapjukról is kiderült, hogy tegnap felléptek a Művészetek Palotájában, ezt személyesen is volt szerencsénk látni. Karácsonyi ének volt a műsor címe és négy a cappella együttes lépett fel: az osztrák Velvet Voices jellegtelen volt, a vicces nevű Unicum Laude unalmas (hat férfi, mint egy szimpla kórus). A Four Fathers viszont állati jó volt, vicces, ötletekkel teli, legalább olyan jó, mint a Fool Moon, csak amíg a Fool Moon a szokásos műsort hozta, a Four Fathers nekünk Noémivel új volt.

Végül, de nem utolsósorban elkészült a Fool Moon együttes első videóklipje, a Márkkal közös Szeret-e más című dalból. A szám tetszik, a klip viszont elég fura, hat férfi kérdezi egymástól a karácsonyfa és egy zongora körül, hogy szereti-e valaki más is. Félreértés ne essék, nekem  semmi kifogásom az ellen, hogy hat férfi szeresse egymást, ebben a konkrét esetben viszont talán szerencsésebb lett volna néhány modell csajt, barátnőt, menyasszonyt, feleséget is odaültetni a zongora köré. Gergő szólója viszont nyerő (2:05-nél):

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=HTRPT3mJADc]

Régen szórakoztam ilyen jól, élmény volt az élő zene, a vendégek szereplése, és az olyan apró, szórakoztató ötletek, mint a két klip levetítése. A többit Noémi is tök jól megírta, át is adom a szót:

“Mindenki sajnálhatja, aki kimaradt belőle, fergeteges buliban volt részünk Gergő lemezbemutató koncertjén. Kicsit félve ültem be, mert az internetes helyfoglalásokat látva azt hittem, családias lesz a hangulat, de a kezdésre egészen megtelt a nézőtér. Eleinte legalább annyira izgultam, ahogy Gergő érezhette magát. Az első pár dalnál ökölben volt a kezem, görcsben a gyomrom, csak egy idő után jöttem rá, hogy lazítanom kellene, mert ezzel nem segítek senkin, csak nekem lesz másnapra izomlázam. Aztán kiderült, hogy nem volt szüksége a szorításunkra, a másfél órás koncertet úgy végigénekelte, hogy csak néztünk.

Szinte mindegyik dalt elénekelte az új lemezéről, kivéve azt, amit vártam, csalódott is voltam miatta. Vendég volt Rakonczai Viktor, a Fool Moon és Lola, Viktorral régi V.I.P. dalokat játszottak (sokkal jobb volt, mint az eredeti), a Fool Moonnal pedig a capellát énekeltek (a szokásos jó hangulatban), Lolával pedig a lemezen található duettet adták elő. Sokkal vagányabb volt a hangszerelése a daloknak, mint a lemezen, ezért szerintem a duett volt a legütősebb. Lolától sokan odáig vannak meg vissza, nekem viszont az volt a benyomásom, hogy hiába múlt el 18, még mindig elég kislányosan viselkedik. A Mélyen érzed egy vagány, felelgetős dal lenne, de Lola nem nagyon tudott mit kezdeni a helyzettel, igaz, a hangja hibátlan volt.

A rajongók örülhettek, mert ott volt az egész V.I.P. is. Alex sokat változott, mióta nem láttuk, szerintem előnyére, a Rakonczai testvéreket pedig amúgy is lehet látni. A koncert után bekukkantottunk a színpad mögé, hogy gratulálhassunk Gergőnek. Sokan voltak még ott és mindenki vele akart beszélni, sorban gratuláltak neki a barátok, ismerősök, jó volt látni a sikerét.“

Mikor először hallottam a dalt, még magyar szövege sem volt, de én már a Mission: Impossible első jeleneteire asszociáltam, amikor Tom Cruise és kém barátai Prága ködös utcáin kergetik egymást. Aztán hogy-hogy nem, a dalszöveg és a klip is ilyen kémsztori lett, a múlt héten forgatták.

Gergő partnere a megatáncos Kelemen Katalin volt, és ott volt Peet, a megás koreográfusa, egyben régi ismerős is. Katának táncolnia gondolom elsősorban a báli jelenetben kellett, amit mi már nem vártunk meg, pedig a Harry Potter 4-hez hasonlóan az érdekelt volna leginkább. Még statisztának is meg voltunk hívva, klassz lett volna szerepelni a klipben, de sajnos sem Noémi az iskolája, sem én a napi munkám miatt nem tudtam megoldani, hogy elegáns ruhában érkezzünk. Mégis így jártunk jól, mert éjfél utánig elhúzódott a báli jelenet forgatása.

Amit addig láttunk, az hangulatos volt, gondolom a kész klip is jó lesz, a jövő héttől alighanem menni fog már a Viván.

Update: a kész klip

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=5wsdUcwEGBM]

Egy popénekes életében nem éppen szokatlan, mégsem hétköznapi dolog, ha lemeze jelenik meg. Mégis csak egy jóváhagyó bólintásra futotta, amikor múlt pénteken először a kezembe vettem Gergő szólólemezét, aminek leginkább az volt az oka, hogy addigra oda-vissza ismertem már az egészet.

Persze más volt a helyzet az első ismerkedésnél. Nagyot néztem például, amikor először láttam a Bennünk a világ klipjét (ld. alább), pedig még a forgatáson is ott voltunk Noémivel. Kifejezetten ujjongtam, amikor a Csepel Plaza előtt a kocsiban beraktuk a Húzz fel bármit végleges verzióját, ugyanígy tetszett a Megy a lány feldolgozása, és simán megálmodtam előre a Súgd a nevem jövő héten elkészülő klipjét.

Így inkább olyan érzés volt kézbevenni, mint egy-egy újságot a megjelenése után, amivel korábban napokat dolgoztam, és bár pontosan tudom, milyen lesz, aggódok, hogy tényleg minden stimmeljen. Azt hiszem, ennél a lemeznél minden stimmel, szurkolok, hogy sikeres legyen!

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=4UNIDHwg2Yc]

Rita a Citibankban dolgozik, és meghívott minket is a cég szokásos éves Halloween partyjára. Még ő sem volt soha, ezért nem tudtuk pontosan, hogyan kell készülni, például hogy hányan fognak beöltözni. Mi mindenesetre készültünk, én először vak koldus akartam lenni, kértem volna fehér botot valakitől, aztán a Tesco kínálata alapján mégis ördög lettem, Noémi még farkat is készített nekem. Ő maga boszorkány lett, varázslósüveggel, nagy orral, lepellel és kölcsönkért seprűvel.

A party a Vasúttörténeti Múzeumban volt. Hangulatosan előkészítették hozzá a parkot, gyertyák vezettek a hangárig és félelmetes hangok szóltak a hangszórókból. Két kísértetlány megpróbált ránk ijeszteni egy vonat mögül, sikoltoztak, de elég gyér volt, aztán egy bokor mögül egy csontváz ugrott elő kiabálva, attól viszont majd’ beszartunk.

Volt svédasztalos kaja, meg üdítők ingyé, ettünk, ittunk, beszélgettünk, aztán éjfél körül kezdődött a műsor. Az első fellépő nevét nem jegyeztem meg, de a Citibank HR-es vezetője volt. Rap műsort adott elő, és minden számhoz adni kellett neki két kulcsszót. Erre spontán felépített egy komplett rap-szöveget, marha jól csinálta, mint Eminem a 8 mérföldben, csak itt nem párbajozni kellett, hanem összehozni például Korda Gyuri pókerezését a hálókocsival, az autópályát nem tudom mivel, és mindezt rögtönözve, nagyon szórakoztató volt. Az utolsó számnál bekapcsolódott a megasztáros Boogie, szintén Citibank-alkalmazott, aki aztán önálló műsort is adott blues, rock és egyéb stílusú slágerekből.

Gergő mutatott egy játékot, állítólag szegedi egyetemisták találták ki. Szükséges hozzá egy Idegen Szavak Szótára, amiből az egyik játékos kiválaszt és felolvas egy szót, a többi játékos pedig megpróbálja kitalálni, hogy mit jelent, és leírja egy papírra a saját definícióját.

A felolvasó játékos is leírja a jó megoldást, majd a cetliket összekeveri, megszámozza és mindet felolvassa. Végül mindenki tippel, hogy szerinte melyik volt a helyes. Pontot kap, aki eltalálja, hogy melyik megoldás volt a jó (ami a szótárból származott), illetve akinek a megoldását valaki jónak hitte (annyi pont, ahány tipp érkezett rá).

Tulajdonképpen annál, ha valaki tudja, mit jelent a szó, többet ér helyesnek tűnő megoldást írni, tehát a megoldás hihetősége többet számít, mint a helyessége. Azért érdemes kipróbálni a játékot, mert nagyon vicces megoldások születnek, a mándli például távolról sem sós sütemény, hanem népies férfikabát, ahogy a gau sem évelő afrikai fafajta, sem afrikai népcsoport, hanem egy kötél az egy családba tartozó indiánok sátrai között… Minden körben más választ kitalálandó szót, és ha mindenki sorra került, összesíteni kell a pontokat.

Gergőék minden évben sok meglepetéssel készülnek a szilveszteri bulira, idén egyebek között koktélokat készítettek nekünk, úgyhogy fél óra után mindenki ugyanazt a kék italt szopogatta. Megismertünk egy új kártyajátékot, Halli Galli a neve, és egy recepciókon használt csengőt kell csapkodni, ha két egyforma lap kerül az asztalra. Ezzel elütöttük az időt éjfélig, amikor is megpróbáltuk elrontani a visszaszámlálást, mint az avonos csajok a reklámban, de annyira kisebbségben voltunk, hogy a többiek szerintem észre sem vették. Éjfél után zenés, táncos mulatságot csaptunk, illetve szintén kártyázott, aki még tudott… (Vegyen digitális fényképezőgépet Ön is! A technika vívmányainak köszönhetően már másnap reggel visszanézhetik együtt a házibulin készült összes kellemetlen, kínos és kompromittáló képet!)