gergő

Nagymamám gyakran olyankor is intézkedik, amikor azt az átlagember nem tenné, beküldte például néhány Danone-joghurt címkéjét egy nyereményjátékon, de amikor semmit sem nyert és erről értesült, levélben reklamált. Mire a Danone küldött neki egy vadonatúj Multimilliomos-társasjátékot, ingyen (ez nem a Vágó-, hanem a Jakupcsek-féle műsor alapján készült).

Gergőékkel kipróbáltuk, és arra a megállapításra jutottunk, hogy a kérdések nehézségi fokát nem megfelelően lőtték be. A játékban 12 különböző nehézségi fok van, és az x. nehézségi fokú kérdésnél mindig x válaszlehetőség közül kell választani (az első szinten nincsenek megadott válaszok). A nehézségi szinteket sorban kell bejárni, tehát aki az első szintű kérdést tudta, az legközelebb második szintű kártyát húz és így tovább, majd újra az elsőtől. Aki tudja a választ, valamennyit előrelép a 80 lépéses táblán, aki téved, az visszalép ugyanannyit. Aki folyamatosan jó válaszokat ad az egyre nehezebb kérdésekre, folyamatosan halad előre. Egy adott nehézségi szinten viszont addig kell próbálkozni, amíg jó válasz nem érkezik, addig viszont az illető folyamatosan visszafelé lépked, akár még a Start mezőig is.

Két és fél óra játék után a játék abszolút döntetlenre állt: mindannyian együtt álltunk a Start mezőn. Gergő jutott előre a legmesszebbre, a 10. mezőig a nyolcvanból, onnan csak visszafelé – ki az a lexikon-agyú idióta, aki ezt végig tudja játszani?

Ekkor bevettük ötödiknek a fekete figurát, aki a Kollektív Bölcsesség megjelenítője lett. Vagyis a soron következő játékos tippelt, majd megbeszéltük közösen is, hogy mi lehet a jó válasz, és a kollektív tipp helyessége alapján léptünk a fekete figurával. De sajnos el sem mozdult a Start mezőről, igaz, akkor már a többiek se, úgyhogy elmentünk ebédelni.

Gergő mutatott egy játékot, állítólag szegedi egyetemisták találták ki. Szükséges hozzá egy Idegen Szavak Szótára, amiből az egyik játékos kiválaszt és felolvas egy szót, a többi játékos pedig megpróbálja kitalálni, hogy mit jelent, és leírja egy papírra a saját definícióját.

A felolvasó játékos is leírja a jó megoldást, majd a cetliket összekeveri, megszámozza és mindet felolvassa. Végül mindenki tippel, hogy szerinte melyik volt a helyes. Pontot kap, aki eltalálja, hogy melyik megoldás volt a jó (ami a szótárból származott), illetve akinek a megoldását valaki jónak hitte (annyi pont, ahány tipp érkezett rá).

Tulajdonképpen annál, ha valaki tudja, mit jelent a szó, többet ér helyesnek tűnő megoldást írni, tehát a megoldás hihetősége többet számít, mint a helyessége. Azért érdemes kipróbálni a játékot, mert nagyon vicces megoldások születnek, a mándli például távolról sem sós sütemény, hanem népies férfikabát, ahogy a gau sem évelő afrikai fafajta, sem afrikai népcsoport, hanem egy kötél az egy családba tartozó indiánok sátrai között… Minden körben más választ kitalálandó szót, és ha mindenki sorra került, összesíteni kell a pontokat.