Nagymamám gyakran olyankor is intézkedik, amikor azt az átlagember nem tenné, beküldte például néhány Danone-joghurt címkéjét egy nyereményjátékon, de amikor semmit sem nyert és erről értesült, levélben reklamált. Mire a Danone küldött neki egy vadonatúj Multimilliomos-társasjátékot, ingyen (ez nem a Vágó-, hanem a Jakupcsek-féle műsor alapján készült).
Gergőékkel kipróbáltuk, és arra a megállapításra jutottunk, hogy a kérdések nehézségi fokát nem megfelelően lőtték be. A játékban 12 különböző nehézségi fok van, és az x. nehézségi fokú kérdésnél mindig x válaszlehetőség közül kell választani (az első szinten nincsenek megadott válaszok). A nehézségi szinteket sorban kell bejárni, tehát aki az első szintű kérdést tudta, az legközelebb második szintű kártyát húz és így tovább, majd újra az elsőtől. Aki tudja a választ, valamennyit előrelép a 80 lépéses táblán, aki téved, az visszalép ugyanannyit. Aki folyamatosan jó válaszokat ad az egyre nehezebb kérdésekre, folyamatosan halad előre. Egy adott nehézségi szinten viszont addig kell próbálkozni, amíg jó válasz nem érkezik, addig viszont az illető folyamatosan visszafelé lépked, akár még a Start mezőig is.
Két és fél óra játék után a játék abszolút döntetlenre állt: mindannyian együtt álltunk a Start mezőn. Gergő jutott előre a legmesszebbre, a 10. mezőig a nyolcvanból, onnan csak visszafelé – ki az a lexikon-agyú idióta, aki ezt végig tudja játszani?
Ekkor bevettük ötödiknek a fekete figurát, aki a Kollektív Bölcsesség megjelenítője lett. Vagyis a soron következő játékos tippelt, majd megbeszéltük közösen is, hogy mi lehet a jó válasz, és a kollektív tipp helyessége alapján léptünk a fekete figurával. De sajnos el sem mozdult a Start mezőről, igaz, akkor már a többiek se, úgyhogy elmentünk ebédelni.