Autót veszünk, 3. rész

Egy készleten levő fehér Suzuki Vitarát választottunk tehát. Az értékesítő elfoglalt ember, mindig sorakoznak a vevők az asztalánál, nekünk is várni kellett rá. Aztán papíroztunk, megállapodtunk a részletekben, kitűztük az átvétel dátumát. Néhány nappal később kifizettük az árát, a banknál külön kérdezősködni kellett, hogyan ne vágjanak meg még jobban csak azért, mert nagyobb összeget akarok utalni. A pénz két részletben elment, az értékesítőt mindkét alkalommal értesítettem e-mailben, de egyszer sem válaszolt vagy hívott vissza, elfoglalt ember… A háttér-adminisztráció viszont lezajlott, az autó a nevemre került, a biztosító e-mailben gratulált, így tudtam meg az autó rendszámát is, és amikor én telefonáltam, tudtunk egyeztetni is.

Végül a megbeszélt időpontban átvettük az autót: ismét papíroztunk, megkérdeztem, mi hogyan működik, aztán indulás haza, én az új autóval, Noémi a régivel. A Suzuki benzinből, szélvédő-mosó folyadékból és hűtőfolyadékból is csak minimális mennyiséget tesz az autóba, ezeket azonnal pótolni kellett. Behangoltak viszont rádiókat a kedvemért, mint Jazzy és Kossuth, nagyszerű…

Az új autóval úgy közlekedünk, mint a hímes tojással, de amúgy semmi különös meglepetés nem ért. A Vitara szélesebb és hosszabb is a Merivánál, ezekre vigyázni kell és nem rutinból közlekedni az ismert helyeken sem. Az alja magasabban van, mint a Merivának, a teteje viszont pont ugyanott, ami főleg az ablakok méretében érződik. Az autóknak nagy, magas ablakok helyett manapság csak ilyen lőréseket csinálnak – nyilván nagyobb biztonságot ad az acél, mint az üveg, de kilátni se lenne rossz…

Belül pedig pontosan azt érezni, amit apósomék 17 éves Swiftjében, hogy a Suzuki se többet, se kevesebbet nem tesz az autóba, mint szükséges. Minden nagyon egyszerű, masszív műanyag mindenhol, remélem, hogy ez is ilyen marad 17 év múlva is…

Ami nekem fontos volt, az mp3-lejátszás kifogástalan, a Vitara pontosan tudja, amit a Winamp program 1998-ban, és ez pont elég. ID3 tagek! Artwork kirajzolás! Alkönyvtárak! Lejátszás véletlenszerű sorrendben! Más kérdés, hogy én például időközben áttértem a streamelésre a zenehallgatás terén, de az autó ahhoz is tudna alkalmazkodni, nekem kellene a telefonon vagy gyorsabb internetre, vagy a Deezerre előfizetni. De minek, jó ez így, mp3 fájlokat másolok pen-drive-ra és hajrá, soha többé rossz zenék, soha többé propaganda hírek és jópofa bemondók, soha többé rádiók!

A hétvégén pedig elmentünk ide, elmentünk oda, elkezdtünk együtt élni vele, klassz érzés, hogy saját autónk van.

Suzuki Vitara a ház előtt

Autót veszünk, 2. rész

Az autóvásárlás második része főleg tipródással telt: milyen autót szeretnénk? Minden ehhez hasonló választás kulcsproblémája, hogy a kiválasztott terméket nem lehet kipróbálni, hogyan illeszkedne a mindennapi életünkbe. Teljes képtelenség minden tényezőt előre figyelembe venni, ahhoz viszont túl sok pénzbe kerül egy autó, hogy elkapkodjuk a döntést. Úgyhogy Noémit kissé az őrületbe kergetve mindenféle autót megnéztem, illetve megnéztünk és kipróbáltunk.

Az első szempont az volt, hogy az autóban legyen MP3-lejátszás, mert lehetőleg soha többé nem szeretnék rádiót hallgatni vezetés közben: a zenék rosszak, ha pedig valaki megszólal, régen rossz. Szóval az USB-csatlakozós MP3-lejátszás volt az első szempont, de aztán rájöttem, hogy ezt gyakorlatilag bármelyik, most kapható autó tudja ma már.

Méretben a Merivához hasonló kis egyterűt kerestünk, ezért a következő feladvány az volt, hogy a gyártók kínálatában megtaláljam a “kis egyterű” modellt. Ez főleg internetes keresgélést igényelt, és a Google ki is dobta a Ford C-Max, Toyota Verso, Kia Venga modelleket, és bár nem így reklámozzák, a Suzuki Vitaráról is kiderült, hogy szinte centire ugyanakkora, mint a Meriva. Ezután elkezdtem járni a szalonokat és kereskedéseket:

  • egy C-Maxot elvittem egy próbaútra, de már beülés előtt látszott, hogy kisebb a Merivánál – centire talán nem, de ülésmagasságra és érzésre mindenképpen
  • Toyota Versoja egy kollégámnak van, de egyszerűen kicsi, amit a kolléga is megerősített – neki jó, de másoknak tudja, hogy kicsi
  • a Kia Venga határeset, kicsinek látszik, de valójában pont Meriva méret, úgyhogy a Venga végig játékban maradt
  • kipróbáltuk a Dacia Dustert, ami olcsó, de a nagy hasmagasság miatt az üléspozíció nem buszos, hanem személyautós – a derekamnak már a próbaúton is gyanús volt. Ráadásul pont a bal térdemnél volt az ablakemelő ízléstelenül és kellemetlenül kiálló doboza…
  • a Meriva “B” olyan széles középkonzolt kapott, hogy a gázpedált csak úgy értem el, ha a jobb lábamat szűzlányosan tartom, térdet befelé, lábfejet kifelé… Plusz, a Meriva önsúlya továbbra is 1300 kiló – a 140 lóerős turbómotor frankón vitte az Epreserdő utcában, de mennyit fog ez így fogyasztani?
  • értelemszerű választás lett volna az Opel Zafira, de újonnan drága, használtan pedig csak leharcolt példányok vannak, elképesztő mennyiségű futott kilométerrel
  • a Suzuki S-Cross műszakilag ugyanaz az autó, mint a Vitara, de nagyobb, és már az alacsonyabb felszereltségű változatban is van tempomat. Az ára viszont trükkös: az 1 literes turbómotoros változat elég olcsó, viszont ez egy műszakilag kiforratlan, új és furcsa motor, ezért nem is veszi senki, ezért adják olcsón. 1 literes motor egy bazi nagy crossoverbe? Ültem benne és vezettem, furcsa volt. Minden más motorral meg drága.

Viszont amiben azonnal jól éreztem magam, mert magas, nagy és kényelmes, és közben csak 1100 kiló, az új magyar népautó, a Suzuki Vitara volt. Japán megbízhatóság, jó felszereltség! Vidéken minden második autó Vitara. Az egyetlen probléma, hogy ez egy két éves típus, gyakorlatilag nincs belőle használt, vagy olyan drága, hogy annyiért már újat is lehet venni – úgyhogy újat vettünk.

Az új kiválasztásánál a fényezésen tipródtunk még egy sort: az alap fehér olcsóbb, mint a metál, és ha megtörik, olcsóbb javítani is. Viszont kevésbé szép… Az elefántcsont-metál színű tetszett volna – ahogy másoknak is, ezért gyakorlatilag nem lehet kapni sehol, a kereskedések körberöhögtek minket, amikor megkérdeztük, van-e készleten… Olyanra lehetett volna befizetni, amit novemberben gyártanak majd le Esztergomban, de ennyi erővel jó a fehér is.

Az utolsó döntő momentum pedig a Suzuki Duna által kínált 6 évnyi garancia volt, és volt némi szerencsénk is: az értékesítő véletlenül 90 ezer forinttal kevesebbet írt az árajánlatba – de akkor már odaadta annyiért… (bár szerintem ez kötelező is, az írásos árajánlathoz tartani magát, de mindegy)

Autót veszünk

Mióta Noémi is szerzett jogosítványt és aktívan vezet is, sokkal többet használjuk az autót. Két kisgyerekkel nem is nagyon lehet másképp: esőben és hidegben hétköznapokon se vicces sétálgatni velük, a hétvégi kiruccanásokat pedig teljes képtelenség lenne BKV-val meg vonattal lebonyolítani. Emiatt szüleim autója folyamatosan nálunk van, de mivel ők is igényt tartanak rá, eljött az idő: veszünk magunknak egy saját autót.

A kiválasztás első lépése a típus megtalálása. Mivel az Opel Meriva nekünk tökéletesen bevált, adódik, hogy hasonló autót vegyünk ismét. Tekintsük át: elől alig van túlnyúlás, egyszerű vele a városban közlekedni és parkolni. Az üléspozíció buszos, rengeteg hely a fejünk felett is, ugyanez hátul a gyerekeknek. Széltében Noémi elfér a két gyerekülés között. Végül a domborodó hátsó rész alatt óriási a hely a csomagoknak, bőröndöknek, táskáknak, plusz igény szerint egy zsák krumplinak…

Opel Meriva sajtófotó

Az első opció nyilván egy újabb Meriva vásárlása, az időközben megjelent, sőt időközben meg is szűnt “B” sorozatból, hátra nyíló hátsó ajtókkal. De azért körbenéztem a hasonló autók között, és az derült ki, hogy a szalonokban különösebben nem is akarnak autót eladni. Például mindig, mindenhol elmondtam, hogy a Merivához hasonló autót keresünk. A Dacia szalonban ezek után elvittünk egy Dustert próbaútra, nem tetszett, de a pasas meg sem említette, hogy a Dacia Sandero “Segway” változata is jó lehetne nekünk… (mondjuk később megnéztük, tényleg elég kicsi)

A Ford Petrányi szalonba a megbeszélt időpontra érkeztem, mégis húsz percig várakoztattak, majd végül kifejezetten lebeszéltek annak az autónak a megvásárlásáról, amiben ültünk, mivel az dízel motoros. Bár ez végül is korrekt dolog volt, fel sem merült, hogy a kolléga egy másik, benzines autót ajánljon. Egy másik Ford kereskedőnél a bérlési lehetőség után érdeklődtem, nem is válaszoltak.

Az Opel Tóthnál a Meriva utódja, a Crossland X után érdeklődtem, de az értékesítő hölgy végig úgy fogalmazott, hogy “ha komoly a szándék”. OK, ha nem nézed ki belőlem, semmi gond, átirányított viszont a dabasi Opel kereskedőhöz, ahol volt még két Meriva raktáron. Az ottani úr volt az első, akiről azt éreztem, hogy el akar adni nekem egy autót.

A Suzuki az új autóknál azt a vicces trükköt alkalmazza, hogy a nagy, piros betűkkel kiírt árban az autó színe még nincs benne… A megadott összeg az egyszerű fehér autóra vonatkozik, ha bármilyen más színűt szeretnél, hozzá kell adni 130 vagy 180 ezer forintot. Az anyósülés és a gázpedál viszont szerencsére mindegyikben benne van!

A használt autók piaca pedig olyan, hogy Németországból hoznak be százával autókat, amelyek rendszám nélkül álldogálnak a kereskedésekben. 2017-ben azt várnám, hogy pl. egy Opel méretű cég ún. internetes adatbázisok segítségével nemzetközi szinten is le tudja követni az autói sorsát. Megkönnyítené a döntést, ha nem a rákoskeresztúri telepi nepper állítaná, hogy “első tulajdonos, vezetett szervízkönyv, 50 ezer kilométer, baleset nélkül” – hanem az Opel. Ehhez képest a már említett Opel Tóth szervíz részében először a kérdésfeltevést sem értették, majd udvariatlanul leráztak… (folyt. köv.)

Egyiptom, 2. rész

Közlekedési módszerek

Az egyiptomi arab mentalitásból akkor kaptunk ízelítőt először, amikor még az első nap délelőttjén kimentünk a szállodából venni valami kaját és üdítőt. A helyiek leszólítanak, közel jönnek és mindenféle vacakot akarnak ránk sózni: tisztelem a másságot, de ha már a turizmusból élnek, ők is tisztelhetnék a mi másságunkat a privát szférát illetően, hadd ne kelljen már a közértig vezető ötven méteren nyolcféle szar megvásárlását visszautasítani. Ekkor zártuk ki Egyiptom után az összes arab országot is a jövőbeli utazásaink színhelyei közül.

Érdekes még, ahogy autóznak, szabályok, lámpák, zebrák és más hasonló infrastruktúra híján. Nekik módszereik vannak csak az autóvezetéshez. A jelenlétüket például dudálással jelzik, állandóan csak dudálnak, és szó sem lehet semmiféle udvariasságról. Mivel Egyiptom kőolaj-kitermelő ország, nagyon olcsó a benzin, tele is vannak az utak mindenféle ócska vassal, illetve feltűnően sok volt a Hyundai márkájú taxi, természetesen ezek mindegyike dudált, lassított és kérdőn nézett, amikor mellettünk elhaladt.

És ha már közlekedés: mindenképpen akartam tevegelni, és szerencsére erre a hotel kertjében is lehetőségem volt, Mohamed ugyanis ott parkolt a tevéjével minden délután. A tevét pedig Oszkárnak hívták. Ezek még úgy-ahogy hihető nevek voltak, mások viszont ezeknél sokkal rosszabb sztorikat akartak beadni nekünk csak azért, hogy szimpatikusnak tűnjenek és vegyünk tőlük valamit. Ezek közös lényege az arab srácok állítólagos magyar gyökerei voltak: az egyiket Puskásnak hívták, a másiknak az anyja Kecskemétről származott, a harmadiknak pedig felesége volt régebben Komáromban…

Tevegelek a hotel kertjében

Vendégsereg a Sea Gullban

A Sea Gull szállodában lakunk, ez kategóriáját és szolgáltatásait tekintve ugyanolyan, mint a tunéziai Thapsus volt, viszont a személyzet sokkal barátságosabb, mint ott. Az esti, animátorok által bemutatott műsorok viszont sokkal rosszabbak. Amikor szállodát választottunk, ahogy írtam már, a szintén Hurghada városbeli Golden 5 volt még esélyes, végül azért nem oda mentünk, mert állítólag tele van újgazdag orosz bunkókkal. Nos, kíváncsi lennék, ehhez képest ott mennyi orosz lehet: ha a személyzet nem arab lenne, azt hittük volna, hogy Moszkvába hoztak minket nyaralni. Itt ugyanis gyakorlatilag mindenki orosz, kizárólag orosz beszédet lehet hallani, és a személyzet is oroszul szólítja meg a vendégeket, csak külön kérésre váltanak át angolra. Viszont senki sem bunkó, a vendégek normális viselkedésű, hétköznapi orosz emberek.

Sea Gull szálloda a tenger felől

Ami még érdekes, hogy feltűnően sok a lány és a nő. Erre azt a magyarázatot találtuk, hogy kettő vagy több barátnő, netán anya a lányával simán eljöhet és szemlátomást el is jön együtt nyaralni, férfiak viszont nem nagyon járnak kettesben külföldre, és a nagyobb férfitársaság is ritkább. A házaspárokon kívül tehát elsősorban nők, csajok vannak itt minden mennyiségben és minden korosztályban, facér férfiak számára tehát ideális a hely, pláne, ha az illető facér férfi esetleg még oroszul is tud beszélni…

Peugeot 207 próbaút

– Sokan csak játékból, szórakozásból jelentkeznek a próbaútra, eszük ágában sincs vásárolni.
– Micsoda emberek vannak!

Peugeot 207Azt gondolom, mi viszonylag hiteles érdeklődőnek látszottunk, de nem tudom, miért csodálkoznak, ha a Lurdy-házban a mozi előtt külön hostess kislány erőlteti ránk a próbaút lehetőségét. Mi meg jelentkeztünk, és a megbeszélt időpontban megjelentünk a Peugeot kereskedésben a Lurdy-házzal szemben, majd egy szerelő sráccal az anyósülésen elvittünk egy körre egy új 207-est kipróbálni.

Az Opel Kadettünkhöz képest persze kurva jó, halk, gyors, kényelmes, de Gergő 206-osához képest jóval kisebb az eltérés. Érezni, hogy új, tágasabb is, de az 1,6-os turbódízel motor alacsony fordulaton nem húz eléggé, igaz, cserébe keveset fogyaszt. A műszerek nagyon modernek és kézre állnak, az mp3-lejátszásra viszont elfelejtettem rákérdezni. Érzésre sajnos kisautós, bármilyen jól néz ki egyébként, zötyög alattunk a rossz utakon, én jobban szeretem, ha hajóként himbálózik, régen pár hétig volt egy Opel Vectránk, abból ismerem az érzést. Nagyobb autót kellett volna kipróbálni.

Van lehetőség egyébként mindenféle autót próbaútra vinni, rákérdeztem, előzetes bejelentkezés után akár a 407-es Coupe-t is. Nem lenne rossz, még ha csak arra a húsz percre is, az egyetlen probléma, hogy aláíratják, hogy egy esetleges saját hibás balesetnél nekem kell kifizetnem a kárt. Ez még anyósomék Suzuki Swiftje esetében is kellemetlen lenne, nemhogy egy 12 milliós sportkocsinál (a 207-essel szerencsére semmi baj nem történt).

Autózás a városban

Noémi beteg, ezért este átmentem hozzá kocsival. A vasárnap látott koccanás óta asszertív és óvatos vagyok az utakon, gyöngéd és udvarias, csak egy VW Passat-os volt, aki kihajolt az ablakon és úgy kiabált velem. Nem hallottam belőle semmit, de gondolom nem boldog szülinapot kívánt, végül beintett, ez már tökéletesen érthető volt.

De nem volt igaza: a Kökin a Sibrik Miklós úti felüljáróra két utcából két felhajtó van. Aki az elsőn jön, annak illik egyből a belső sávba hajtani, hogy a másik utcából jövők is egyből ráfordulhassanak a külső sávra. A ráfordulás miatt először még lassan jönnek az első utcából is, így simán kifordultam a passzátos elé, gondoltam, kizárásos alapon megtalálja majd a belső sávot. Mivel szép holdfényes este volt, én nem siettem, és sajnos a belső sávban haladó VW Polo is mazsola volt. A passzátos viszont gyorsabban akart volna menni, de mit tesz isten, pont nem fért el köztünk – gondolom ezért volt morcos, de hát az élet néha nem fenékig tejfel.

A nagy KRESZ-vizsga a tévében

Este részt vettem a nagy KRESZ-vizsgán, de késve kapcsolódtam be és csak a 21. kérdéstől írogattam a válaszokat. A 35 kérdésből 31-re helyesen válaszoltam, a három pontos kérdéseket háromnak véve 92%-os teljesítményt nyújtottam. A csapatok közötti végeredmény szerintem nagyon-nagyon vicces, elsők lettek a budapestiek, aztán taxisok, motorosok, vidékiek és utolsók a nők…

A műsorban lazításként mutattak egy felmérést, ahol hat különböző típusú vezetőt teszteltek kritikus vezetési szituációkban. A résztvevők között volt rutinos és kezdő, nő és férfi, fiatal és idős. A tesztet kétszer kellett végigcsinálniuk, először józanul, aztán leültek piázni, majd újra az egészet. Azon a mennyiségen akadtam ki, amit megitattak velük: egy deci pálinka, három deci bor és három deci sör – ennyitől a kollégák nem csak spiccesek lettek, hanem szabályosan leitatták őket, seggrészegek lehettek, amikor eljött a második próba ideje. Csodálom, hogy autóba tudtak ülni, nem hogy kritikus autóvezetési helyzetekben megállják a helyüket. Ezzel az átadni kívánt üzenet is jelentéktelenné vált – eddig is tudtam, hogy nem lehet úgy vezetni, ha valaki előbb a sárga földig leissza magát.