Noémi beteg, ezért este átmentem hozzá kocsival. A vasárnap látott koccanás óta asszertív és óvatos vagyok az utakon, gyöngéd és udvarias, csak egy VW Passat-os volt, aki kihajolt az ablakon és úgy kiabált velem. Nem hallottam belőle semmit, de gondolom nem boldog szülinapot kívánt, végül beintett, ez már tökéletesen érthető volt.
De nem volt igaza: a Kökin a Sibrik Miklós úti felüljáróra két utcából két felhajtó van. Aki az elsőn jön, annak illik egyből a belső sávba hajtani, hogy a másik utcából jövők is egyből ráfordulhassanak a külső sávra. A ráfordulás miatt először még lassan jönnek az első utcából is, így simán kifordultam a passzátos elé, gondoltam, kizárásos alapon megtalálja majd a belső sávot. Mivel szép holdfényes este volt, én nem siettem, és sajnos a belső sávban haladó VW Polo is mazsola volt. A passzátos viszont gyorsabban akart volna menni, de mit tesz isten, pont nem fért el köztünk – gondolom ezért volt morcos, de hát az élet néha nem fenékig tejfel.