Autót veszünk

Mióta Noémi is szerzett jogosítványt és aktívan vezet is, sokkal többet használjuk az autót. Két kisgyerekkel nem is nagyon lehet másképp: esőben és hidegben hétköznapokon se vicces sétálgatni velük, a hétvégi kiruccanásokat pedig teljes képtelenség lenne BKV-val meg vonattal lebonyolítani. Emiatt szüleim autója folyamatosan nálunk van, de mivel ők is igényt tartanak rá, eljött az idő: veszünk magunknak egy saját autót.

A kiválasztás első lépése a típus megtalálása. Mivel az Opel Meriva nekünk tökéletesen bevált, adódik, hogy hasonló autót vegyünk ismét. Tekintsük át: elől alig van túlnyúlás, egyszerű vele a városban közlekedni és parkolni. Az üléspozíció buszos, rengeteg hely a fejünk felett is, ugyanez hátul a gyerekeknek. Széltében Noémi elfér a két gyerekülés között. Végül a domborodó hátsó rész alatt óriási a hely a csomagoknak, bőröndöknek, táskáknak, plusz igény szerint egy zsák krumplinak…

Opel Meriva sajtófotó

Az első opció nyilván egy újabb Meriva vásárlása, az időközben megjelent, sőt időközben meg is szűnt „B” sorozatból, hátra nyíló hátsó ajtókkal. De azért körbenéztem a hasonló autók között, és az derült ki, hogy a szalonokban különösebben nem is akarnak autót eladni. Például mindig, mindenhol elmondtam, hogy a Merivához hasonló autót keresünk. A Dacia szalonban ezek után elvittünk egy Dustert próbaútra, nem tetszett, de a pasas meg sem említette, hogy a Dacia Sandero „Segway” változata is jó lehetne nekünk… (mondjuk később megnéztük, tényleg elég kicsi)

A Ford Petrányi szalonba a megbeszélt időpontra érkeztem, mégis húsz percig várakoztattak, majd végül kifejezetten lebeszéltek annak az autónak a megvásárlásáról, amiben ültünk, mivel az dízel motoros. Bár ez végül is korrekt dolog volt, fel sem merült, hogy a kolléga egy másik, benzines autót ajánljon. Egy másik Ford kereskedőnél a bérlési lehetőség után érdeklődtem, nem is válaszoltak.

Az Opel Tóthnál a Meriva utódja, a Crossland X után érdeklődtem, de az értékesítő hölgy végig úgy fogalmazott, hogy „ha komoly a szándék”. OK, ha nem nézed ki belőlem, semmi gond, átirányított viszont a dabasi Opel kereskedőhöz, ahol volt még két Meriva raktáron. Az ottani úr volt az első, akiről azt éreztem, hogy el akar adni nekem egy autót.

A Suzuki az új autóknál azt a vicces trükköt alkalmazza, hogy a nagy, piros betűkkel kiírt árban az autó színe még nincs benne… A megadott összeg az egyszerű fehér autóra vonatkozik, ha bármilyen más színűt szeretnél, hozzá kell adni 130 vagy 180 ezer forintot. Az anyósülés és a gázpedál viszont szerencsére mindegyikben benne van!

A használt autók piaca pedig olyan, hogy Németországból hoznak be százával autókat, amelyek rendszám nélkül álldogálnak a kereskedésekben. 2017-ben azt várnám, hogy pl. egy Opel méretű cég ún. internetes adatbázisok segítségével nemzetközi szinten is le tudja követni az autói sorsát. Megkönnyítené a döntést, ha nem a rákoskeresztúri telepi nepper állítaná, hogy „első tulajdonos, vezetett szervízkönyv, 50 ezer kilométer, baleset nélkül” – hanem az Opel. Ehhez képest a már említett Opel Tóth szervíz részében először a kérdésfeltevést sem értették, majd udvariatlanul leráztak… (folyt. köv.)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük