Az Omega együttes egész éves, Tűzvihar című turnéjának záró eseménye volt a budapesti Papp László Arénában tartott nagykoncert.
Az előzenekar a Nazareth, az Omegával baráti kapcsolatot ápoló skót rockegyüttes volt, akik négy évtizedes pályafutásuk dalaiból játszottak határozott, kemény rockzenét. A stílusukat a kollégákkal a Deep Purple és az AC/DC közé soroltuk be, ezt később Carl Sentance énekes AC/DC pólója is igazolta… Más dalok mellett előadták a Love hurts című 1975-ös megaslágerüket is, majd a háromnegyed órás műsoruk után következett az Omega.
Azaz következett volna, ha a technika ördöge nem vicceli meg őket – a Babylon előadását azonban csak a zenekar kontroll-hangszóróin, azaz kb. a színpadon és az első sorokból lehetett hallani, máshol nem. A közönség megértően és humorral fogadta a problémát, Cikitől, a dobostól pedig kedves gesztus volt, amikor a közönség Fekete pillangó-előadását elkezdte a színpadról kísérni. A hiba elhárítása után a Tűzvihar már teljes hangerővel szólt, a hangminőség viszont sajnos rossz maradt: Kóbor János énekét egész este nagyon rosszul lehetett hallani. Ennek az oka Balogh József Facebook-bejegyzéséből derül ki: miután a keverőpult elszállt, tartalék keverőpultot használták, ami viszont nem volt előzetesen beállítva az együttes hangzásához.
A technika többi része jól működött: a pirotechnika tűzvihart és tűzijátékot is tartalmazott, az óriási videófalakon régi tévéfelvételek vagy hangulatos grafika futott, és látványos volt az egész Arénát beterítő lézershow is.
Hosszasan következtek az Omega régi dalai, de a műsor sajnos hosszabb és egyhangúbb volt a kelleténél, a legendás nagy slágerekből (az Ezüst esőt és a Fekete pillangót kivéve) jó két órán keresztül egy sem hangzott el. Ráadásul Kóbor János gyakorlatilag egyáltalán nem tartotta a kapcsolatot a közönséggel: amikor nem énekelt, azonnal a színpad hátuljába húzódott, a dalok között pedig egyetlen egy átvezető szöveg, köszönés, sztori sem hangzott el, csak elkezdték a következő dalt és kész.
Aki nem hardcore rajongó, annak a show negyedik órájában pedig már kifejezetten fárasztó egy lassú, elnyújtott balladát (A keresztút vége) hallgatni. Ezután meghajlás, és a közönség egy része haza is indult, hogy elérje az utolsó járatokat. Pedig a ráadásban végül is elhangzott a Léna, a Gyöngyhajú lány, és a ráadás ráadásában a Petróleumlámpa is.
A Nazareth tehát kellemes meglepetést okozott, egy baki az Omegának is megbocsátható, de az egész estés rossz hangzás azért kínos. Ez volt a Tűzvihar-turné idei 32.(!) előadása és a fáradtság is meglátszott a zenekaron – az Omega volt, és nyilván lesz is még sokkal jobb ennél.
Szatmári Péter
zene.hu, 2019. november 9.