zanzibar

Túl hangos koncertek a Szeptember Fesztiválon

szpeti

Kultúra kellene ehhez is, nyilván, hogy a koncertek hangerejét a józan ész határozza meg, ne az összehordott technika képességei. Biztosan büszkék most a Bókay-kert munkatársai, amiért olyan hangtechnikát szereztek, ami a Népstadionba is elegendő lett volna, így ők nem csak a Bókay-kertet, de fél Pestlőrincet is behangosíthatták a Szeptember Fesztivál alkalmából.

Mi Tóth Vera, a Zanzibar és a Hooligans műsorát néztük meg, vagyis Tóth Vera kivételével hangos rockzenét kívántunk hallgatni, úgyhogy ha halk a zene, nyilván az sem tetszett volna, de a tényleges hangerő minden határon túlment. A Hooligans például engem már nem is szórakoztatott, hanem stresszelt, ott idegeskedtem, pedig maga a műsor nem lett volna rossz. Noémit egyébként nem zavarta a dolog, ő élvezte a koncerteket, de azt ő is elismerte, hogy a hangzás torz is volt, egyszerűen nem értem, hogy az okos technikusok ezt miért nem vették észre.

A Zanzibaron videózgattam, két számot is egymás után (Normális vagyok, Nem szeretsz):

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=0TTmett1Lc4]

Zanzibar-koncert, Csabdi

szpeti

Nehéz nyarunk volt az idén: meghalt egy rokonunk, lakást kerestünk, állást változtattam, szóval nem sok alkalmunk volt kikapcsolódni, egy-két mozin kívül nem is voltunk sehol. Úgyhogy különösen sokat jelentett volna egy agymosós, zúzós koncert, például a Zanzibar a Zöld Pardonban.

Július 17-én volt is, a legjobbkor, természetesen ott voltunk. A koncert tök jól indult, jó formában volt a zenekar, minden stimmelt, amikor fellegek lepték el az eget… de olyan sötét, fekete felhők, hogy a lányok (Nóra is ott volt) szolid (…) unszolására azonnal útnak indultunk hazafelé. Így éppen sikerült megúszni az óriási vihart, ami persze simán elmosta a koncertet is. Úgyhogy a nyári jó sorozatunk ott sem szakadt meg.

A koncert egyébként a Rockabilivel kezdődött, nagyjából így, mint április 30-án a Csabdi falunapon. Ezt persze nem én vettem fel, csak most találtam a youtube-on:

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=qeptrD9rD-M]

Zanzibár: Őrangyal, lemezborító

szpeti

Április 2-án jelenik meg a Zanzibár ötödik albuma Őrangyal címmel, kíváncsian várom. A honlapjukon tegnap közzétették a lemez borítóját, az sajnos egészen borzasztó. Igaz, én nem tartozom a borító célközönségébe, hiszen nem szoktam pénzért műsoros CD-ket vásárolni, de valószínűleg másokat is zavarni fog, hogy ennyire mű lett, nem hiszem, hogy egy rockzenekarhoz illenének ezek a tisztára fotóshoppolt színek, illetve ez a rajzolt kiscsaj. Még ha igazi lenne, abban látnék fantáziát. Egy nyolcéves kislány tele tetoválással és pírszinggel, miközben őrangyal, akár még érdekes is lehetne, de ez így csak egy béna számítógépes grafika. Vagy legalább kézzel rajzolták volna, és a háttér nem a világ legelcsépeltebb fotótémája, a naplemente lenne, hanem gyárudvar, gettó, hegytető, akármi. Ez így fantáziátlan és vértelen, nagyon remélem, hogy a két hét múlva megjelenő lemez nem ilyen gagyi lesz.

Zanzibar: Őrangyal lemezborító

Zanzibar, Zöld Pardon, szokás szerint

szpeti

A Zanzibar a kezdetektől fogva ugyanazt, ugyanúgy adja elő, ami végeredményét tekintve nem rossz, de időnként lehetne valami változatosságot vinni a koncertjeikbe. Hajós András például csak az átvezető szövegek segítségével be tudott futni, de aki verbálisan nem olyan szórakoztató típus, az is tud mondani pár szót a következő dalról. Terecskei Rita viszont tegnap egyáltalán semmilyen átvezető szöveget nem mondott, vagy amit néha mégis, az inkább hervasztó volt, mint szórakoztató. Valakinek boldog születésnapot kívánt, üdvözölte különböző személyes ismerőseit, az viszont, hogy melyik szám következik, semmiből nem derült ki.

A gitáros (Gabszi) meg rászokott az éneklésre, pedig borzasztóan semmi hangja nincs, az énekesnő ellenben néha elfelejti a dalszöveget és lalázik helyette. Én szeretem ezt a zenét, és mivel rendszerint ingyenes koncerteken látjuk a Zanzibart, egy szavam se lehet, de nem is csinálnak nagy kedvet a fizetős koncertjeikhez.

A pénzről még annyit, hogy kifelé, a bejárat előtt megállított egy fiatal pár azzal, hogy kellene nekik még ötven forint. Jól öltözöttek, kulturált kinézetűek voltak, talán részegek, elég ciki, hogy a száz forintos belépőhöz lejmolniuk kell. Mivel összesen kétszáz forintot vittünk a belépőre, nem tudtam kisegíteni, amin megsértődött, és még utánunk is szólt, hogyan vehetem ennyire félvállról a sorsát…

Pénzt nem nagyon, kamerát viszont vittünk, úgyhogy kivételesen up to date lesz a blogom. Mivel soha nem mondták be, mi következik, véletlenszerűen vettem fel a Szeremről szó sem volt című számot, amit a nyálas rádiós verzió helyett a koncerteken szerintem nagyon klasszul, így szoktak játszani:

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=JJc9nrOYAmA]

Zanzibár, Zöld Pardon

szpeti

Itt a jó idő és az első szabadtéri koncert, Zanzibár a ZP-ben. Ugyanez tavaly siralmasan sikerült, és most is lenne mit fikázni: Gabszinak semmi hangja nincsen, ezért nem kellene énekelnie, hervasztóak az átvezető szövegek, fülsértő volt a hangosítás és a ZP-ben a közönséget világítják szembe a zenekar helyett.

De az az igazság, hogy a koncert közepén megjött a kedvem, nagyon jó volt a zene, és véletlenül még egy poént is elkövettek, ha nem is direkt és nem is aknázták ki. Rita mikrofonjával történt valami, és amíg rendbehozták, a zenekar lazán játszotta tovább az Ilyen az élet című slágert, a közönség pedig fennakadás nélkül énekelt Rita helyett is. A hab a tortán A dal, ami rólad szól című szám volt, amit én még tavalyelőtt kértem, biztosan most értek oda a blogom archívumában, köszönöm, és remélem, a hallásom is hamarosan visszatér.

Koncertek

szpeti

Tegnap és ma is kint voltunk a Tabánban a szokásos évadnyitó koncerteken. Kifejezetten a Zanzibár érdekelt, de Noémi kedvéért a Sugarloafot és a Hooliganst is megnéztük. A Sugarloaf koncertjében a kisebb színpadi koreográfiák tetszettek, mikor a fúvósok és/vagy a gitárosok egy ütemre táncoltak zenélés közben, és amikor kisebb műfaji kitérőket tettek. A gitáros viszont nem biztatta, hanem számon kérte a Tabánon a lelkesedést, miközben mi eleve nem is Tabán voltunk, hanem közönség…

A Zanzibár eljátszotta a megfelelő dalokat, köztük Rita szokásos fantáziátlan átvezetéseivel. Sikerült a koncert végére hagyni a közepes, majd a lassú tempójú dalt… Pontosan az hiányzik a koncertjükből, amit a Sugarloaf és a Hooligans is tud, show-t csinálni, vicces és szórakoztató beszólásokat mondani, játszani Queen-t, gitártépést, és a vezető sláger alatt megénekeltetni az első sorban álló szőke kislányt is.

Vasárnap 16 órára pedig Emil Rulez! koncertet hirdettek meg, ahol mi leginkább Hajós András vicces szövegeire voltunk kíváncsiak. De sajnos tényleg Emil Rulez! koncert volt, Hajós csak módjával nyilvánult meg egyszer-egyszer, kár volt kimenni.

Viszont érdekes rajongói vannak az együttesnek, egyfajta alter-bölcsész típusok. Ők valószínűleg az összes létező zenei stílust cikinek érezték már, ezért kerestek egyet, ami sehová sem skatulyázható be, viszont magasröptű (értelmetlen) dalszövegeik vannak. Az Emil Rulez! dalaiban egyébként főleg az a szörnyű, hogy a refrénekben még esélyt sem adnak a slágerességnek. Vizsgáljunk meg egy találomra kiválasztott V-Tech refrént:

Homokba írtuk azt a szót, és hittük, mindörökké tart,
De hullámokba fulladt már a régi tengerpart,
A tegnapoknak lábnyomát a szél söpörte szét,
Ennyi volt, véget ért.

Összefüggő, értelmes, nyelvtanilag helyes mondatok. Az Emil Rulez! esetében viszont a Hello tourist on the right side, hello tourist on the left side már kiemelkedő kidolgozottságú refrénnek és vezető slágernek számít, de még jellemzőbb volt, amikor Hajós András azt a két szót ismételgette, hogy pattanásos asszisztens, pattanásos asszisztens, én meg azt, hogy anyám borogass, anyám borogass.

Aquaréna, Mogyoród, Zanzibarral

szpeti

Ma megvolt az idei első strandolás és az első leégés. A mogyoródi Aquarénában voltunk négyesben és csúszdáztunk orrba-szájba. Kitaláltuk, hogy egy csúszás kb. száz forintot ér, tehát ahhoz, hogy a horribilis, 4200 forintos belépti díjat behozzuk rajtuk, 42-szer kell lecsúszni. Végül 35-ig jutottam, de a végére már szédültem a sok pörgéstől és csapódástól. Minden csúszdán lecsúsztunk legalább kétszer, a legveszélyesebb a polifoamos csúszda volt, mert az óriási sebesség miatt a végén nagyon durva a vízbe csapódás, megütöttem a nyakam és a mellem is. A legviccesebbek a csúszógumival használható csúszdák voltak, a pirosban klassz időalagút-szerű karikák voltak, a kékben pedig jól lehetett ütközni és tilitolizni a többi résztvevőt.

A nap fénypontja lehetett volna a Zanzibár koncertje, ha lett volna, mert sajnos csak egy számot adtak elő valami reggeli tévéműsornak, de arról is lemaradtam. Viszont Terecskei Rita, a Zanzibár énekesnője a mellettünk levő csúszdán csúszott le, kifejezetten jó alakja van. Sidi, a gitáros viszont nem egy strandoló típus, végig utcai ruhában maradt, és tiszta hófehérek voltak a kezei.

Az aktuális jótanács: nem érdemes délután három óra után menni az Aquarenába, mert lehet, hogy spórolsz egy ezrest a belépőből, viszont mindenki így gondolkozik és fél négytől látványosan nagyobb sorok voltak, mint nap közben bármikor.

Zöld Pardon

szpeti

Este Zöld Pardon, az elmaradt Delphi klub miatt otthonról rajtolva és időben érkezve, a fene se tudja, előzetesen hová sürgetett CalAir. Jókat ökörködtünk, például amikor CalAir belekötött egy társaságba. Kölcsönösen humorosan kezelték a helyzetet és azok is nagyon pihentek lehettek, mert a javaslatomra körbeálltunk és hullámozni kezdtünk – képzeljétek el, ahogy a Zöld Pardonban két négytagú társaság körbeáll és minden látható ok nélkül hullámzik.

A BlackOut felejthető koncertet adott; állítólag jó énekesük van, ehhez képest csak akkor hittem el, hogy magyarul énekel, amikor már ketten is biztosan állították. Utána rockdizsi, mindjárt kettő is, az egyik nosztalgikus jellegű volt, a másikban az újdonságok között játszottak Zanzibárt is (Nem szeretsz), kb. ezt az egy számot ismertem az este során. Viszont jövő vasárnap Zanzibár koncert ugyanitt.