Zanzibar, Zöld Pardon, szokás szerint

A Zanzibar a kezdetektől fogva ugyanazt, ugyanúgy adja elő, ami végeredményét tekintve nem rossz, de időnként lehetne valami változatosságot vinni a koncertjeikbe. Hajós András például csak az átvezető szövegek segítségével be tudott futni, de aki verbálisan nem olyan szórakoztató típus, az is tud mondani pár szót a következő dalról. Terecskei Rita viszont tegnap egyáltalán semmilyen átvezető szöveget nem mondott, vagy amit néha mégis, az inkább hervasztó volt, mint szórakoztató. Valakinek boldog születésnapot kívánt, üdvözölte különböző személyes ismerőseit, az viszont, hogy melyik szám következik, semmiből nem derült ki.

A gitáros (Gabszi) meg rászokott az éneklésre, pedig borzasztóan semmi hangja nincs, az énekesnő ellenben néha elfelejti a dalszöveget és lalázik helyette. Én szeretem ezt a zenét, és mivel rendszerint ingyenes koncerteken látjuk a Zanzibart, egy szavam se lehet, de nem is csinálnak nagy kedvet a fizetős koncertjeikhez.

A pénzről még annyit, hogy kifelé, a bejárat előtt megállított egy fiatal pár azzal, hogy kellene nekik még ötven forint. Jól öltözöttek, kulturált kinézetűek voltak, talán részegek, elég ciki, hogy a száz forintos belépőhöz lejmolniuk kell. Mivel összesen kétszáz forintot vittünk a belépőre, nem tudtam kisegíteni, amin megsértődött, és még utánunk is szólt, hogyan vehetem ennyire félvállról a sorsát…

Pénzt nem nagyon, kamerát viszont vittünk, úgyhogy kivételesen up to date lesz a blogom. Mivel soha nem mondták be, mi következik, véletlenszerűen vettem fel a Szeremről szó sem volt című számot, amit a nyálas rádiós verzió helyett a koncerteken szerintem nagyon klasszul, így szoktak játszani:

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=JJc9nrOYAmA]

Zanzibár, Zöld Pardon

Itt a jó idő és az első szabadtéri koncert, Zanzibár a ZP-ben. Ugyanez tavaly siralmasan sikerült, és most is lenne mit fikázni: Gabszinak semmi hangja nincsen, ezért nem kellene énekelnie, hervasztóak az átvezető szövegek, fülsértő volt a hangosítás és a ZP-ben a közönséget világítják szembe a zenekar helyett.

De az az igazság, hogy a koncert közepén megjött a kedvem, nagyon jó volt a zene, és véletlenül még egy poént is elkövettek, ha nem is direkt és nem is aknázták ki. Rita mikrofonjával történt valami, és amíg rendbehozták, a zenekar lazán játszotta tovább az Ilyen az élet című slágert, a közönség pedig fennakadás nélkül énekelt Rita helyett is. A hab a tortán A dal, ami rólad szól című szám volt, amit én még tavalyelőtt kértem, biztosan most értek oda a blogom archívumában, köszönöm, és remélem, a hallásom is hamarosan visszatér.

Zöld Pardon

Este Zöld Pardon, az elmaradt Delphi klub miatt otthonról rajtolva és időben érkezve, a fene se tudja, előzetesen hová sürgetett CalAir. Jókat ökörködtünk, például amikor CalAir belekötött egy társaságba. Kölcsönösen humorosan kezelték a helyzetet és azok is nagyon pihentek lehettek, mert a javaslatomra körbeálltunk és hullámozni kezdtünk – képzeljétek el, ahogy a Zöld Pardonban két négytagú társaság körbeáll és minden látható ok nélkül hullámzik.

A BlackOut felejthető koncertet adott; állítólag jó énekesük van, ehhez képest csak akkor hittem el, hogy magyarul énekel, amikor már ketten is biztosan állították. Utána rockdizsi, mindjárt kettő is, az egyik nosztalgikus jellegű volt, a másikban az újdonságok között játszottak Zanzibárt is (Nem szeretsz), kb. ezt az egy számot ismertem az este során. Viszont jövő vasárnap Zanzibár koncert ugyanitt.