Kindle-kalandok (tanulsággal)

Szilveszter előtt rácsuktam az ágyat a Kindle Paperwhite-omra. Betört az üvege, de úgy gondoltam, hogy még javítható, így kerestem egy szervízt. A munkahelyemhez közel találtam egyet, le is adtam a készüléket javításra, megállapították, hogy a kijelzőt cserélni kell, megegyeztünk az árban, és mondták, hogy ha elkészült, felhívnak. De nem hívtak. Egy idő után én kezdtem el telefonálgatni, mire többször is azt hazudták, hogy az alkatrész már megérkezett és 1-2 napon belüli visszahívást ígértek, ami azonban soha nem történt meg. Végül elfogyott a türelmem, visszakértem a készüléket és vissza is adták, nyilván ugyanúgy törötten. Megírtam ugyanezt a bolt Facebookos értékeléseként is: a XIII. kerületi Kindleshophoz nem érdemes fordulni.

A Kindle Voyage készülékem képernyője, látható a sárgaságMás szervíz viszont nincs: Kindle javítását sehol sem vállalják rajtuk kívül. Úgyhogy vettem egy újat, a szebb kijelző és oldalsó lapozógombok miatt rászántam a pénzt egy Kindle Voyage-ra. Sajnos a megkapott eszköz hibás: a felső részén sárgás a világítása. Kiderült, hogy ez egy évek óta ismert típushiba a Voyage-ok esetén, volt, aki négy(!) hibás készüléket küldött vissza az Amazonnak, mert a cserekészülékek is mind hibásnak bizonyultak. Egyébként annyira nem gáz a sárgaság, akár együtt is lehet vele élni, csak az 50-80 ezer forintos vételárba nem fér bele, hogy láthatóan hibás legyen a képernyő, főleg, hogy a Kindle lényegében nem sokkal több, mint egy jó képernyő… A képen a saját Voyage-om képernyője látható, amin középen megfordítottam az alsó és a felső részt, hogy jobban látszódjon a különbség.

Az Amazon hozzáállása, hogy egy ismert típushibát évekig nem javítanak ki és tovább forgalmazzák a rossz készülékeket: gáz.

Ha egy prémium készüléket forgalmaznak évekig ismert típushibával: nagyon gáz!

Kértem tehát én is, hogy cseréljék ki, de Magyarországra az Amazon nem küld cserekészüléket. Visszafizették viszont a készülék árát, anyagi kár tehát nem ért, sőt, mivel a készüléket sem kérték vissza, végül is ingyen jutottam hozzá egy felül kissé sárgás színnel világító Voyage-hoz. De a tanulság szerintem ez: amíg jó Kindle készüléked van: szuper, de ha bármi problémád adódik: szívás.

Összehasonlításként: Noémi Huawei telefonján is kijött egy típushiba. A Huawei telefonok az ország számtalan Posta hivatalában leadhatók garanciális javításra. Le is adtuk az Ecseri úton, egy hét múlva futárral visszaküldték megjavítva, azóta is rendben van (és mindezt ingyen).

Zsófi, ötvennyolcadik hónap, Dóri, negyedik hónap

Dórinak fájdalmasan indult a szeptember: kilövettük a fülét, hogy kaphasson szép fülbevalókat, aztán rögtön másnap beoltották mindenféle betegség ellen. Rá egy héttel pedig mindannyian betegek lettünk, Dóri is, szerencsére csak taknyos volt, lázas nem. De így is sokszor ki kellett szívni az orrát, úgyhogy megismerkedett szegény a porszívóval is… Szerencse, hogy ezeket a fájdalmakat még bőven elfelejti, a porszívózást pedig többé-kevésbé megszokta egy idő után. Ezen a képen már megvan a fülbevalója:

Dóri fülbevalóval

Az aluszékonyság miatt vérvételen is volt – az eredmény jó, szerencsére nem vérszegény, igaz, már nem is aluszékony… Este fél nyolckor ugyanúgy letesszük és elalszik, mint eddig, de már nem alussza át az éjszakát, hanem 3-4 óra körül felkel és a maga részéről megkezdi a napot, reggelizik, és aztán boldogan gőgicsél és beszélget az ágyában… Zsófi szerencsére nem kel fel rá, Noémi pedig próbálja rávenni, hogy aludjon még…

Nagyon aranyos kiscsaj egyébként, sokat mosolyog, ha törődünk vele, sőt új mutatványa is van, a kacagás. Ezt nem könnyű előidézni, elsőként Noéminek sikerült azzal, hogy lehajolt (eltűnt) és felemelkedett, és azt mondta hú. Aztán Zsófin is kacagott már, amikor az páros lábbal ugrált, aztán kicsit velem is, amikor ide-oda hullámoztattam a levegőben.

Sokat fejlődött is, most már sokkal tudatosabban néz ránk és messzebbről is felismer minket. Főleg Noémi és Zsófi érdekli, úgyhogy ha én veszem kézbe, nem is néz rám, hanem csak oldalra, ott keresi a többieket… Zsófival egyébként is különleges kapcsolatban van, mindig örül a társaságának, egyszer például az óvodából hazafelé Dóri végig kacagott, pedig Zsófi csak azt mesélte el, mi volt az aznap az oviban…

Zsófi és Dóri az ágyon

A kézügyessége is sokat fejlődött, szépen meg tudja fogni, ami a keze ügyébe esik. Van egy kis játszószőnyege, Gabiéktól kaptuk, azon szívesen szórakozik a zsiráffal, vagy beszélget a macival… Egyszer pedig hátra is fordult hasonfekvésből, de ez még csak egyszer sikerült neki.

Zsófinak meg változatos hónapja volt, egy fellépéssel kezdődött, a Helen Doronnal csináltak kedvcsináló műsort az érdeklődőknek az Europarkban. Igazi fellépés volt, színpadon, gyakoroltak rá, itthon is gyakoroltunk rá, és jól is sikerült, Zsófi kifejezetten bátran énekelt, táncolt és integetett az első sorban, nagyon büszke voltam rá.

Helen Doron fellépés az Europarkban

Óvodába egy darabig járt, aztán hörgőgyulladása lett, ami a tüdőgyulladás előszele, de kapott antibiotikumot, még mielőtt belázasodott volna. Így is két hétig itthon volt, de most már ismét folyamatosan jár oviba. Egyik óvónéni tavaly óta elment, jött helyette egy másik, és bár én a régit is bírtam, az új is nagyon jónak tűnik, Zsófi is nagyon szereti.

Természetesen Zsófi is fejlődik mindenfélében, például elkezdett számolni, főleg összeadni az ujjai segítségével. Többször is kiszámolta például, hogy kettő meg kettő az négy, illetve hogy még hány fiú kell ahhoz, hogy ugyanannyi fiú legyen a családban, mint lány…

Sok-sok filmet látott szeptemberben, megvolt az új Csingiling, Sophia hercegnő, illetve megnézte az első három Shrekket is. Könyvben az új kedvence a Kindle-re letöltött Anna és Peti – Irány az óvoda című kötet, amit illegálisan töltöttek fel a netre, pedig ennyi erővel kiadhatnák legálisan is. A Kindle Paperwhite felbontásával ugyanis a rajzok teljesen élvezhetőek és a szöveg is olvasható, Zsófi pedig külön élvezi, hogy ugyanazon a készüléken olvashat, amin apa is szokott. A navigációt még tanulnia kell, mert a kötet valójában öt különálló PDF fájl, amelyeknek a menü segítségével az elejére ugrani sem könnyű, ha még nem tudsz olvasni… De egyszer már ő maga mesélt belőle Dórinak – édi volt, ahogy leült mellé és szépen olvasott neki a Kindle-ről, és egész hosszan, legalább 15-20 percen keresztül elvoltak így.

Útmutató Kindle-tok vásárlásához

Kétféle Amazon Kindle e-könyv olvasó kapható manapság, a sima Kindle 5-ös, illetve a Kindle Paperwhite. Mindenképpen szükség van hozzájuk tokra, viszont a kétféle Kindle különböző tokot igényel. Mi mindkét féle Kindle-ből vettünk egyet, de amikor tokot is vásároltunk hozzá, mindkettőhöz olyan kaptunk, ami alapvetően a másikhoz való volt… Úgyhogy Nórával egyszerűen kicseréltük a készülékeink tokját és most mindenki boldog, de hátha másnak nem lesz kivel cserélgetnie…

Tehát a képen az első a sima Kindle 5, ezen figyeljük meg az alsó gombsorozatot, illetve hogy oldalt vannak a lapozógombok – mindegyiket el akarjuk majd érni akkor is, ha tokban helyeztük el a készüléket. Az érintőképernyős Paperwhite-on ezzel szemben nincsenek gombok se szemben, se oldalt, továbbá lehetséges olyan speciális tokot is kapni hozzá, amelynek a fedele automatikusan ki- és bekapcsolja a készüléket (angolul Auto Sleep/Wake Function).

Mindkettőben közös, hogy alul van az USB-töltő helye és a bekapcsológomb, de ezeknek a helye mindegyik tokon ki van hagyva, valamint a kettő mérete nem 100%-ig egyforma, de majdnem, mindkettő belefér a másikhoz készült tokba is.

kindle Paperwhite

Az alábbi tokot a dx.com-on vettük, Kindle 5-höz ajánlják, mindössze 8 dollár, ingyenes a kiszállítás Magyarországra, nagyszerű választás – de nem a Kindle 5-höz! Ugyanis ha figyelmesen megnézed: középen nincs elég hely a gomboknak, és oldalt zárt, vagyis nem fogsz tudni vele lapozni! Ez tehát, bár nincs odaírva, csak a Paperwhite-tal használható, ráadásul tudja a mágneses, automatikus ki- és bekapcsolást is.

Papwerwhite tok

Az alábbi, Hama márkájú tokot pedig a Media Marktban vettem, Paperwhite felirattal a dobozán. Pedig alul, középen a gomboknak kihagyott hely és az oldalsó nyílás alapján nyilvánvaló, hogy ez inkább a sima Kindle 5-höz való. De ez a fajta összecserélés legalább nem okoz különösebb problémát, a Paperwhite is használható ezzel a tokkal, csak az automatikus ki/bekapcsolást nem fogja tudni.

Kindle tok

Kindle Paperwhite

Vettünk egy második Kindle-t is, hogy ne legyen mindig probléma abból, hogy ki használja az eddigi egyet, másrészt ez világít, ami új perspektívákat nyit a mindennapokban. First world problem, én is tudom, de például Noémi nem tud aludni az olvasólámpa fényétől, illetve az új szobánkban még nincs is olvasólámpa egyáltalán. Vagy ha én altatom Zsófit és a sötétben megöl az unalom, vagy amikor a 3-as metróban csak pislákolnak a lámpák…  A Kindle Paperwhite minderre megoldást nyújt: világít a képernyője, mégsem bántja és fárasztja a szemet, azaz könnyedén és sokat lehet rajta olvasni rajta a sötétben is.

A Paperwhite érintőképernyős, ettől viszont egyáltalán nem vagyok elragadtatva. Olvasás közben a leggyakrabban használt funkció a lapozás, amire a régi készülékek oldalsó gombjai tökéletes megoldást nyújtottak, mindkét kéz számára, ha a másikkal kapaszkodni kellett a metrón. Az érintőképernyővel ez nehezebb, ugyanis be kell nyúlni a képernyő megfelelő részére, ami egykezes olvasásnál sokkal nehezebb.

Vannak szoftveres hibái is: az angol-magyar szótár működik, de egy adott szó kiválasztása kifejezetten nehéz, mert a rövid érintést a készülék lapozásnak veszi, a hosszút pedig két soros kijelölésnek, mindkettő elég idegesítő. A szótárban való keresés ráadásul egy idő után egyre lassabban megy, ilyenkor újra kell indítani a készüléket – 2013-ban azért ez már elég kínos. A wifire való kapcsolódás is eggyel több klikken keresztül érhető el, mint azelőtt, a maximális sorköz is lehetne nagyobb, az új betűtípusok se szépek – tulajdonképpen a szoftveres változások egyike sem tetszik, a két generációval ezelőtti szoftver jobb volt, egyszerűbb és kényelmesebb is. Persze a szoftveren még biztosan fognak frissíteni, talán egyszerűsíteni is… A hardver viszont jó: a világítás végtelenül hasznos, a nagyobb felbontás szép, és persze a kisebb készülék kényelmesebb, mint a nagyobb.

Evidens, hogy egy Kindle-höz tokra is szükség van, bolti forgalomban viszont csak a Media Marktban láttam még. Ott azonban sajnos hülyének nézik az embert: 10 ezer(!) forintért árulnak tokot a 15-25 ezer forintos készülékekhez, remélem, nem sok vevő fog bedőlni nekik. Vaterázni kell vagy az Amazonról rendelni közvetlenül, csak sajnos úgy meg rápróbálni, kézbe fogni nem lehet. Az is hülye vicc volt az Amazontól, hogy a sima Kindle és a Paperwhite mérete különböző, még erre is figyelni kell.

Érdekesség, hogy az új készüléken is a Szellemírót olvastam el először, csak most már angolul. Ez részben véletlen volt, részben egy valóban hasznos szoftveres fejlesztésnek köszönhető: minden, amit valaha átküldtem az első Kindle-re, ezen is elérhető, akár cím, akár időrend szerint rendezve, sőt kereshető is, vagyis kényelmesen tudok válogatni a korábbi könyvek és cikkek között az új készüléken is (én meg hirtelen a The Ghost-ra böktem rá).

Balatonboglár ismét

Negyedszer nyaraltunk Noémivel Balatonbogláron, szokás szerint az augusztus 20-a körül megrendezett BB fesztivál idejéhez igazodva. Idén az volt az alapötlet, hogy Noémi szüleit is elhívtuk, így volt társaságunk is (az üdülőben más ismerős sajnos nem volt), illetve amíg ők vigyáztak Zsófira, mit tudtunk részegen tivornyázni és LMFAO-ra csapatni kettesben romantikus estéket eltölteni.

A BB Fesztivál sajnos évről évre egyre rosszabb lesz. Régen egész délutánokat töltöttünk kint, egymás után jöttek a jobbnál jobb előadók és koncertek, most viszont egy kezemen meg tudom számolni nem hogy a jó, de legalább ismerős fellépőket. A szervezők néptáncos együttesekkel töltik ki az időt, aminek biztosan megvan a maga közönsége, de egy mainstream, népszerű borfesztiválon talán mégsem alapvetően őket kellene szerepeltetni. Kifejezetten csalódást keltettek például a szegény ember rockkoncertjei: Fankadeli, P-Mobil, Oláh Ibolya – nem hiszem, hogy a strandoló családok pont őrájuk vágynak, mi biztos nem, és akiket megkérdeztünk, azok sem. Oláh Ibolyának például egyetlen saját slágere van, a többi saját számát kár volt erőltetnie, és a színpadi jelenléte is szomorú. Az Old Boys jó számokat játszana, konferálnia viszont nem tudom, az együttesnek miért egy egyszerre selypítő és pösze tagjának kell, enyhén röhejessé tette az egész műsort.

Persze egy borfesztiválon a zenétől függetlenül is lehet jókat inni, enni, sétálni és beszélgetni, régen azonban kifejezett zenei élményt is jelentett a BB Fesztivál, ez most már egyáltalán nincs így. Egy pici sörsátor volt csak, amelyiknek a sarkában LMFAO-t és napjaink más, valódi slágereit játszották, az mondjuk jó volt, bár a sok táncoló fiatal szó szerint túl nagy port vert fel…

Az egyik leghíresebb balatonboglári létesítmény a Platán-strand mellett a Platán-sor. Ez a Balaton partjával párhuzamosan halad, de a parttól néhány utcával beljebb, és egy viszonylag csendes, szép utat jelképez, aminek az egyik felén tudnak az autók, a másik felén pedig a gyalogosok haladni (a biciklisták pedig ízlés szerint). Négy nyaralás kellett, hogy rájöjjek, mi a baj vele: a fák az autóútra vetnek árnyékot, nem a gyalogosokra. Mi például idén 19 alkalommal gyalogoltuk végig a Platán-sort az üdülő és a strand között, kizárólag az autóúton, még Zsófival is, mert a nap minden alkalommal a gyalogos részre tűzött. Van ez a furcsa szokása mostanában, hogy délről süt, a platánok viszont az északi oldalát szegélyezik az útnak…

A Platán-sor Balatonbogláron, a jobb oldalán a napsütötte gyalogút

Relatíve jól vizsgáztak a magammal vitt műszaki eszközök: a Kindle-re egész könyvtárat telepítettem indulás előtt, hogy tudjak válogatni, és el is olvastam 6 nap alatt 3 könyvet, ami alatt a készüléket még csak tölteni sem kellett. A telefonon pedig prímán lehetett internetezni és híreket olvasni – a mobilnet ahhoz viszont sajnos nem volt elég, hogy a laptoppal is megosszam, és azon érdemi webszerkesztést tudjak végezni.

A németek között is vannak jó fejek és vannak parasztok – ez a német családapa például a tuningolt kombi Vectrával valószínűleg úgy érezte, hogy ha az övénél szegényebb országba érkezik, ott már nem szükséges törődni a szabályokkal. Megbűnhődött a bunkóságáért: a Penny Market balatonlellei üzletében ugyanis csak az egyik kasszánál lehet euróval fizetni. Ő sajnos a másik sorba állt, úgyhogy kiállították hátra a családjával együtt, aztán a másik sorban újrapakoltatták velük a vásárolni kívánt élelmiszereket, és csak ezután tudtak fizetni…

Az opeles a vonalon parkol, két helyet is elfoglal

A nyaralás pedig alapvetően jól sikerült: jókat ettünk, jókat ittunk, és sokat fürödtünk a Balatonban, sőt megnéztük Keszthelyen a Festetics-kastélyt és a Babamúzeumot is, mindkettőt tudom ajánlani másoknak is. Annál pedig kevés szebb, jobb és romantikusabb programot tudok elképzelni, mint hogy este, lefekvés előtt még fürdünk egyet Noémivel a kellemes hőmérsékletű vízben, a lemenő nap fényében. (Zsófi is jól érezte magát, róla majd külön posztban.)

Téves cikkek az e-könyv olvasókról

Az elmúlt hetekben sok cikk jelent meg az e-könyv olvasók hazai elterjedése kapcsán. Aktuális téma, mert egyre többen vásárolnak ilyen eszközöket, esetleg tervezik ilyen vásárlását. A cikkek egy része ezért bemutatja az elérhető készülékeket, mások az e-könyvek olyan mély filozófiai problémáival foglalkoznak, mint a papír hiányzó illata… A sok közül két olyan téma is van, amelyben az összes, általam olvasott cikk konzekvensen hülyeségeket írt, az egyik az elérhető könyvek választéka, a másik a használható formátumok problémája.

Legális és illegális választék

A beszerezhető könyvek választékával kapcsolatban minden cikk a legális forrásokból indul ki. Magyar Elektronikus Könyvtár, Digitális Irodalmi Akadémia, illetve az új könyvekhez a szegényes kiadói források. Megemlítik, hogy ismernek embereket, akik hallottak már olyanokról, akik láttak ún. kalózoldalakat, de végtelenül szemérmesen kezelik ezt a kérdést. Ezzel szemben az illegális forrás ma Magyarországon szerintem távolról sem a futottak még kategória, ami jelentéktelen a többihez képest, hanem az alap, a többség számára a kiindulópont – legalábbis az én környezetemben ez a helyzet. Ez természetesen független attól, hogy a jelenség helyes vagy sem – erkölcsi szempontból simán lehetne bírálni, az viszont túlzás, hogy tudomást sem veszünk róla. Amiről nem beszélünk, az nem is létezik, hát persze.

Az írásokban aki egyáltalán megemlíti a kalózoldalakat, álszentségből kifolyólag az is mindenféle érvet felhoz ellenük, csakhogy ezek többsége hamis. Például, hogy a szkennelt könyvek gyakran hibásak, igénytelenek. A valóság ezzel szemben az, hogy a kalózoldalak “aktivistái” szervezetten javítják a szkennelési hibákat, ezért összességében a hibák aránya nem sokkal rosszabb, mint a nyomtatott könyvek esetén. Egy másik állandó ellenérv, hogy megkárosodnak a kiadók és a szerzők – ez igaz, de tetszene talán legális beszerzési lehetőséget biztosítani. Azt az érvet viszont egyik cikk sem hozta fel, hogy a kalózoldalak kínálata frissebb és teljesebb, a használatuk egyszerűbb, mint a legális oldalaké, pedig a felhasználók számára ezek a fontos szempontok, nem csak az ingyenesség.

Formátumok

A másik közkeletű tévedés, hogy a különböző elektronikus könyvformátumok problémát okozhatnak, mert amit felismer az egyik olvasó, azt nem ismeri fel a másik. OK, nyilván sok felhasználó számára ez egy létező probléma, a tévedés az, hogy ez a vásárlást befolyásoló tényező kellene legyen. Szerintem minden újfajta készülék használatát tanulni kell, az e-könyv olvasók esetében leginkább azt, hogyan juttassuk el a kiválasztott könyvet az olvasóra. De ezt tanulni kell, és nem igaz, hogy ez alapján kellene készüléket választani, vagy hogy a formátumok közötti “zűrös helyzet” miatt ne lenne érdemes e-könyv olvasót vásárolni.

A Kindle ellen például rendszeresen felhozzák, hogy a “népszerű” epub-formátumú könyveket nem tudja megjeleníteni. Ez igaz, de én még egyetlen magyar nyelvű epub-könyvet nem láttam… Angol nyelvűt már igen. Ezen az oldalon 10 másodperc alatt lehet őket mobi-ba konvertálni, ami már a Kindle-re is jó. A gonosz kalózok egyébként a könyvek nagy többségét Microsoft Word formátumban publikálják, ami a lehető legkényelmesebb megoldás minden olvasókészülékhez.

Egy rossz példa

Tóth Balázs Index-cikke, amit tegnap a népszerű portál címlapján, kiemelve találtam, ezeknek a hibáknak egyfajta esszenciája, persze más hibákkal kiegészítve. Először is a Kindle-nek csak a 79 dolláros árát említi meg, ami csak Amerikára vonatkozik, miközben a magyar olvasót valószínűleg inkább az érdekelné, Magyarországra mennyiért küldik el a készüléket. A magyar olvasó a 109 dolláros változatot kaphatja meg, plusz a vám, áfa, dollárárfolyam, ráadásul egy ilyen olvasóhoz tokot is érdemes venni, amitől a végösszeg 35 ezer forint körül lesz. Ehhez képest a cikkben egyedül a 79 dolláros, abszolút félrevezető szám lett leírva – a többihez a szerzőnek ún. újságírói munkát kellett volna végeznie.

Aztán összehasonlít két készüléket, de nem foglalkozik azzal, ami egy érintőképernyő esetén releváns: a folyamatosan mancsolás nem koszolja össze a kijelzőt? Egy másik szempont pedig az lehetett volna, hogy a Kindle fizikai lapozógombja vastag kesztyűn keresztül is jól kezelhető, szemben az érintőképernyővel – de persze egy meleg irodában tesztelve a készüléket, nem egy huzatos vasúti peronon a tél közepén, ez nyilván nem jut a szerző eszébe. Az olvasó meg majd rájön magától, hogy kesztyűben nincs sok értelme az érintőképernyőt böködni, és vett volna inkább fizikai lapozógombos készüléket…

Tóth Balázs mellett szól viszont, hogy a Bookline e-könyv vásárlási rendszeréről legalább megemlíti, hogy körülményes, a Multimédia Plázáról pedig, hogy rémisztő, és a kínálat is szegényes. Jó reggelt! A szegény kiadók azért nem maradtak ki a cikkből, ahogy a kalózverziók “csapnivaló” minősége sem. Ez utóbbi ebben az általánosító formában egyszerűen hazugság, a kalózverziók a legritkább esetben csapnivaló minőségűek, sőt. A kalapos ő betűk említése pedig már nevetséges… Tóth Balázsnak egyedül arról sikerült helyénvaló cikket írnia, amit a kezébe adtak: a két készülék gombjairól és vékonyságáról, minden másban téved, hazudik vagy tájékozatlan. Szép munka volt!

Update: Egy jó példa

Az Origó cikke az immár Magyarországon is boltban kapható Kindle és Nook kapcsán. Ez teljesen korrekt minden tekintetben, a szellemképes megjelenítéssel még újat is tudott mondani.

Kindle, az első tapasztalatok

Vettünk tehát Kindle-t mi is. A vásárlás közben egyetlen furcsaság merült fel, a UPS-től kapott levél arról, hogy adjak nekik megbízást a csomaggal kapcsolatos vámkezelésre. Visszaküldtem a sablon Word dokumentumot kitöltve, egyben megkérdeztem, hogy kell-e majd vámot fizetni, erről eddig nem volt szó. Nem válaszoltak, viszont nem is kellett vámot fizetni. Annyiba került az egész, amennyit az amazon.com az elején kiírt, beleértve a csomagküldési díjat is, az összeget levonták a számlánkról forintban. Az első bankkártyás internetes vásárlásunk volt egyébként. A UPS-es futár aztán borzasztóan rohant, úgyhogy a Kindle-t végül is a házunk aljában levő szépségszalonban vehettük át, de ez nem okozott problémát.

Kicsomagoltuk, szóltak a fanfárok és tűzijáték durrogott: nekünk is lett e-könyv olvasónk. Feltöltöttem árammal, aztán másoltam rá 9-10 könyvet, amit mostanában el akarok olvasni, köztük Robert Harristől a Szellemírót, tényleg ez lett a könyv, amit papíron kezdtem el, de elektronikusan fejeztem be. Este az ágyban aztán nekiültem: 2-3 percig furcsa volt az új kijelző, utána már csak a történet volt érdekes, nagyon jó atmoszférája van a történetnek könyvben is.

A kijelző nekem talán kicsi, relatíve sokat kell lapozni olvasás közben, és a rövid sorok is zavartak először. A Kindle 10″-os DX verziója jobb lenne, ha nem kerülne háromszor ennyibe… Aztán átforgattam a kijelzőt, most vízszintesen tartom a készüléket, hosszabbak a sorok, így jobb.

Semmilyen technikai probléma nem merült fel. USB-n is lehet könyveket tölteni a készülékre, de sokkal egyszerűbb e-mailben elküldeni az Amazon által adott e-mail címre, amit olvasni akarok, méghozzá Word dokumentum formájában. Ők kb. egy másodperc alatt átkonvertálják a dokumentumot a Kindle saját formátumára, és amikor legközelebb felcsatlakoztatom a készüléket a wifire, elküldik rá.

Már a vásárlás előtt is gondoltam, majd Pollner bejegyzése megerősített, hogy a módszer hosszabb újságcikkek olvasására is nagyszerű. Annyira, hogy a Sent to Kindle szolgáltatáshoz külön Google Chrome plugin is létezik, ahol ezt a műveletet az adott weboldal tartalmával kapcsolatban akár egyetlen gombnyomással is el lehet végezni, ki van ez már találva.

Sajnos a PDF-eket viszont az Amazon nem konvertálja át, csak továbbítja őket, és ezeknek a Kindle is megtartja a tördelését. Ez azért béna dolog, mert a PDF-ek tördelése rendszerint nem a Kindle kijelzőjéhez van optimalizálva. Itt van például Leslie L. Lawrence-től a Teaültetvény, amit ha fektetve olvasok, akkor a sorok hossza és a betűk nagysága pont jó. Csakhogy a PDF-ben az oldalak közepén és a végén is még egyszer lapozni kell, vagyis a 600 oldalas könyvet kb. 1200 lapozás helyett 1800 lapozással lehet kiolvasni. OCR-ezni kell majd a PDF-eket és a Work dokumentumot küldeni el a Kindle-re, a jelek szerint ennyivel lesz bonyolultabb az életem.

Internetezés: eredetileg 3G-s Kindle-t szerettem volna, hogy bármikor, bárhol tudjak rajta internetezni is. A készülék alkalmas lenne rá: a böngészője lassú és nehezen kezelhető, de alapvetően azért működik és simán alkalmas arra, hogy megnézzem a leveleimet vagy a híreket. A Gmail, a Facebook és a Twitter például eleve bent van a könyvjelzői között. A 3G-s verzióra viszont a magyar állam plusz vámot vetett ki, így tíz helyett húszezer forinttal került volna többe, ennyit viszont már nem szántam rá, maradt a sima wifis verzió.

Amiért végül nem veszek Kindlét

(Update: a történetnek azóta folytatása is lett: Kalózkodás könyvekkel, illetve Kindle, az első tapasztalatok)

Amazon Kindle készülék egy asztalonAz elmúlt hónapokban sokat gondolkoztam egy Amazon Kindle e-könyv olvasó vásárlásán. Jelenleg úgy gondolom, mégsem fogok venni, mégis érdemesnek tűnik összeszedni a mellette és ellene szóló érveket.

A kiindulópont legyen Trychydts, akinek van már ilyen készüléke és aktívan használja is, az ő példája azt mutatja, hogy a Kindle praktikus, kényelmes eszköz a hétköznapok során az olvasáshoz. Könnyű, vékony, bármikor elővehető – ugyanakkor nagyon kell vigyázni rá. Egy vékony és könnyű szerkezet ugyanis törik, ahogy ő is tört már el Kindlét, de ez még nem egy döntő momentum.

Sokkal fontosabb kérdés a választék, hogy el tudom-e olvasni rajta a könyveket, amiket papíron is elolvasnék. A válasz: nem, itt mindenféle kompromisszumokat kellene kötni. Az olvasnivaló 90%-át a Központi Szabó Ervin Könyvtárból hozom ki, a többit kölcsönbe kapom vagy a polcról veszem le. Utóbbiak nyilván ezután is rendelkezésemre állnának, a KK választékával viszont az elektronikus választék össze sem mérhető. Gyakorlatilag nincs is semmilyen választék.  A Magyar Elektronikus Könyvtár például egy fontos kulturális vívmány, de egyáltalán semmi köze ahhoz, amit napi szinten olvasni szoktam. Dennis Lehane, Hunter S. Thompson, JK Rowling, helló!

Nézzük csak meg, amit Trychydts olvas: klasszikusok a MEK-ről, klasszikusok a Project Gutenbergről, meg amit az Amazonról vásárol. Nick Hornbytól a Meztelen Juliet című könyvet például fél dollárral olcsóbban lehet megvenni a Kindlére, mint papíron, ez röhej, és persze angolul van, ami megint egy kompromisszum. Ugyanezt a könyvet magyarul tegnapelőtt hoztam ki a KK-ból ingyen, pontosabban ha az éves kölcsönzési díjat leosztom, kétszáz forint körüli áron, vagyis tizenötször olcsóbban fogom elolvasni, mint Trychydts.

Kifejezetten a nyelvtanulásra persze nagyon jó a Kindle, egyrészt az óriási angol nyelvű választék, másrészt a beépített angol-angol szótár miatt. Ez a szempont egyértelműen a Kindle mellett szól.

Vannak még az illegális források, aminek a tájékozódás miatt szintén utánanéztem. Érdekes módon 5-6 nagyon érdekes művet is be tudtam szerezni, amelyek még a KK-ban sincsenek meg, de azért az arány még mindig nem összemérhető.

Mire jó még egy ilyen olvasó? A többség szerintem óriási tévedésben van, amikor csak a könyvekre koncentrál. Ott vannak például az újságok. Én a Magyar Narancsot, valamint az Élet és Irodalmat is számítógépen, az interneten olvasom, bár egy-egy hosszabb cikket sokkal szívesebben olvasnék papíron – vagy e-papíron. Ahogy át lehetne küldeni a Kindlére az Index, az Origó vagy a Hírszerző egy-egy hosszabb cikkét is, az Amazon külön szolgáltatást üzemeltet a kényelmes konverzió érdekében. Vagyis a hosszú cikket egyszerűen elküldöm az Amazonnak, ők elküldik a Kindlének wifin, és kényelmesen el tudom olvasni a cikket az eszközre optimalizált formában.

Vagy elolvashatom közvetlenül a honlapon is: a Kindlének beépített böngészője van, Trychydts készülékén például Népszabadságot is olvastam már, blogokat is, állítólag gmailezni is lehet vele. És ezen a ponton fordult meg a gondolkozásom: régóta szeretném megoldani, hogy ha meg akarok nézni valamit a neten, ahhoz ne kelljen bekapcsolni a számítógépet. E-mailek, blogok, moziműsor, ki ez a színész Johnny Depp mellett, ehhez mindig bekapcsolni a gépet, ami zúg, áramot fogyaszt, fél óráig bootol, oda kell ülni és a többi. Erre állítólag a Kindle is jó – de a telefonok is!

Samsung Galaxy 3 reklámfotó

Rossz volt tehát a kiindulópont – nem a kütyüt kell vizsgálni, hanem a problémát, amit meg akarok oldani, és ez a művelet mindkét eszközzel megoldható. A Kindle és a Samsung Galaxy 3 egyaránt kb. 30 ezer forintba kerül, csakhogy amíg a Kindle január végére érne ide, a telefon azonnal elhozható a T-Mobile üzleteiből, ezért úgy döntöttem, inkább az utóbbit fogom kérni karácsonyi ajándéknak. Az olvasást pedig megoldom papírról: a KK-ból a múltkor egészen parádés zsákmánnyal jöttem el: Flow – Az áramlat, Meztelen Juliet és egy vadiúj Lawrence Block. Plusz egy Jane Austen Noéminek és egy Aczél Endre apának – a Kindle történetesen ezt se tudja.

(A Kindle ára egyébként egy másik vicces momentum: minimum 60 ezer forint egy gagyi e-könyv olvasó, ha Magyarországon veszed meg, illetve ha egy magyar weboldalról rendeled meg. Ha az angol nyelvű Amazonról rendelsz Amerikából, 32 ezer forintért egy világklasszis Kindle készüléket hoznak, ugyanúgy a lakásodig.)