Célkitűzések

Soha nem tettem még újévi fogadalmakat, most sem, viszont megfogalmaztam és leírtam négy célt, amit az idén el szerettem volna érni. A célkitűzések azt hiszem, elég jól sikerültek, irányukat tekintve mindenképpen…

Megtakarítás

Valamiért azt gondoltam, hogy Zsófi érkezése anyagilag is komoly változásokat hoz. Egy kb. nyolc éves, elfoglalt iskolás lány lebegett a szemem előtt, amint cipőben(!), ruhában(!) viszi a tankönyveit(!) és megy a különórákra(!). Remélem, hogy így is lesz – hét év múlva, de a valóságban Zsófira most még egyáltalán nem kell sokat költeni. Sokkal nagyobb érvágás, hogy Noémi fizetés helyett GYES-t kap, a gyerekvállalásban ez egyelőre sokkal többet számít.

Figyelemre méltó a lakáshitelünk törlesztése is, ugye svájci frankban. Erről a híroldalak néha félrevezető címeket szoktak közölni, tegnap például Matolcsy miniszter közlése nyomán “erősödött” a forint. Ez félrevezetés nélkül úgy hangzott volna, hogy egy kisebb, de ugyanúgy nagyon durván kurva magas rekordárfolyamra érkezett meg. Szemléltetésként itt van a K&H Bank eladási II. CHF árfolyama 2008 novemberétől mostanáig, mi ezt fizetjük. Sárga pont jelzi a Bajnai-kormány hivatalba lépését, a 2010-es parlamenti választásokat, majd az Orbán-kormány hivatalba lépését.

Svájci frank árfolyam 2008 novembertől máig

Balaton-átúszás két óra alatt

Ez végül teljesen elmaradt, az idén nem rendezték meg. Elég ciki az éves nagy célkitűzést olyan sportesemény teljesítésében meghatározni, amit aztán a hideg víz vagy a hideg levegő miatt mások lefújnak. Más kérdés, hogy uszodában többször is 1:50 körül úsztam le ugyanazt az 5,2 km-es távolságot. De amint már írtam erről, jövőre okosabb leszek, és egyszerűen a 21 kilométernyi futás lesz a cél, amit akár a Margit-szigeten, tökegyedül is tudok teljesíteni.

Fogyás

Mínusz négy kiló – lehet ezzel már dicsekedni? Az viszont már most is határozottan látszik, hogy a futás sokkal hatásosabb fogyókúrás sport, mint az úszás, szomorú is vagyok, hogy az utóbbi két hétben csak egyszer jutottam el a pályára.

Harry Potterek angolul

Végül egy szellemi kihívás: az angoltudásom fejlesztése érdekében arra gondoltam, hogy angolul fogom elolvasni mind a hét Harry Pottert. Sajnos közbejött az az apróság, hogy gyakorlatilag nem tudok mikor olvasni: korábban a BKV-n olvastam sokat, most viszont nem járok BKV-val. De ha van alkalom, azért a Pottereket olvasom, angolul is élvezem őket, Harry és Dumbledore most kezdte el Voldemort gyermekkorát elemezni.

Tegnap aztán kiderült, hogy az angol nyelvű hatodik részt nem csak én akarom pont most elolvasni a családból, de azért remélem, hogy Zsófi érdeklődése a Félvér Herceg iránt a 2010-es Éves Nagy Célkitűzésem teljesítését még nem fogja érdemben befolyásolni…

Zsófi Harry Pottert olvas

Miért kellene nekünk is euró?

Szlovákiában 2009-től bevezetik az eurót, Magyarországon talán 2014-től, ehhez a hírhez fűznék megjegyzést, miszerint az euró már most sem csak Európa egy részén érvényes fizetőeszköz, hanem Egyiptomban és Tunéziában is. Mindkét országban van valami helyi buznyák, de ha a szlovák turisták jövő ilyenkor már úgy indítják az alkudozást, hogy az adott áru mennyibe kerül euróban, akkor szinte mindenhol lehetőségük lesz a saját pénzükkel fizetni.

Ezzel sem lesz persze minden problémájuk megoldva. Ahol ki vannak írva az árak, ott többnyire lóerőben (LE – egyiptomi font) vannak kiírva – de az árak feltüntetése csak egy-két helyen jellemző. További nehézség, hogy nem minden utcai árusnak lesz váltópénze euróban is – a szlovák turisták viszont már simán tudnak váltópénzzel készülni, mielőtt Egyiptomba vagy Tunéziába utaznak, ahogy szükség esetén nekünk sem okozna gondot felhalmozni az aprót forintban. És akkor nem kerülnek olyan helyzetbe, mint én a repülőtéren, hogy a pénztárcám szokásos helyére a helyi lóerőket teszem, a másikba a maradék amerikai dollárt, a magyar forintnak meg keresni kell helyet valahol máshol – ők egyszerűen a saját pénzükkel tudnak majd fizetni mindenhol.

Az alkudozás során sem mindegy, hogy miben kell gondolkoznod, mert az arab árusok többsége automatikusan nagyon át akar verni, ami értelemszerűen nehezebb, ha ismert pénznemben nyögi ki az összeget. Például ha a tíz centis aranyozott elefántnak az eladó szerint kétszáz lóerő az ára, itt most még nem sokat mondtam. De ha lefordítom, hogy hatezer-hatszáz forintot kért volna, már mindenki számára világosabb, miért lett sértegetés a párbeszéd vége, az az eladó kérdezte ugyanis, hogy nem süt-e túl erősen a nap, vagy nem álmodom-e éppen. Ugyanaz a kiselefánt a szállodai boltban is kapható volt, érdeklődésünkre az eladó 1600 forintnyi lóerőt közölt nyitó árként, szóval vigyázni kell.

Ételek, italok, pénz

Noémi reggel a tengerpartonReggel először is megnéztük a tengert (este a bezárt kapuk miatt már nem tudtuk), majd úsztam egyet a medencében – otthon ilyenkor zötyögök a tömött 82-es buszon Kőbánya-Kispest felé. A reggeli (és a vacsora is) svédasztalos, európai, pontosabban franciás jellegű, legalábbis utoljára Franciaországban ettem ilyen se íze, se bűze kajákat. A halakat és herkentyűket persze kihagytuk, Noémi egyszer véletlenül evett polipot (borsos tokánynak nézte). Különösen a köretek jöttek be, minden nap volt paradicsomos saláta, rizs, majonéz, őszibarack, a reggelihez müzli stb. Mi csak félpanzión voltunk, úgyhogy ebédre mindig a reggeliből nyúlt kifliket ettük az otthonról hozott konzervekkel.

Az “all inclusive” ellátás plusz napi négyezer forintért egyébként nem csak az ebédet és a vacsorához adott italokat foglalta volna magában, hanem még sok egyebet is. A nyugágyra tehető puha szivacs például klassz, de két darab három dínárért nem olyan nagyon drága. Arra jutottam, hogy az all inclusive valójában a piáláshoz jó: egész nap ingyen lehet koktélozni vele a büfében. Az alkoholos italok máskülönben nagyon drágák, és mivel boltban sem lehet kapni őket, az all inclusive-felár a legolcsóbb megoldás a mindennapi berúgáshoz.

Problémák

A pálmafákkal szegélyezett útTunéziában nyaralva két komolyabb kellemetlenséggel kell számolni, az egyik a pénz. Dínárt sem hozni, sem vinni nem lehet, forintot nem váltanak be, eurót viszont nemigen fogadnak el, vagy arra is alkudozni kell. Tehát eurót kell vinni, és azt itt dínárra váltani, lehetőleg apránként, hogy ne sok maradjon a nyakunkon, mert mikor hazamegyünk, a maradékot vissza kell váltani ismét euróra, majd otthon forintra.

A másik kellemetlenség az ivóvíz hiánya, ami a csapból jön, azt nem szabad meginni. Tekintve, hogy otthon is ritkán iszunk csapvizet, ez kibírható, és a közeli szupermarketben lehet is kapni mindenféle üdítőt, ásványvizet, kb. ugyanannyiért, mint otthon. És az utat otthon nem pálmafák szegélyezik…