Reggel először is megnéztük a tengert (este a bezárt kapuk miatt már nem tudtuk), majd úsztam egyet a medencében – otthon ilyenkor zötyögök a tömött 82-es buszon Kőbánya-Kispest felé. A reggeli (és a vacsora is) svédasztalos, európai, pontosabban franciás jellegű, legalábbis utoljára Franciaországban ettem ilyen se íze, se bűze kajákat. A halakat és herkentyűket persze kihagytuk, Noémi egyszer véletlenül evett polipot (borsos tokánynak nézte). Különösen a köretek jöttek be, minden nap volt paradicsomos saláta, rizs, majonéz, őszibarack, a reggelihez müzli stb. Mi csak félpanzión voltunk, úgyhogy ebédre mindig a reggeliből nyúlt kifliket ettük az otthonról hozott konzervekkel.
Az „all inclusive” ellátás plusz napi négyezer forintért egyébként nem csak az ebédet és a vacsorához adott italokat foglalta volna magában, hanem még sok egyebet is. A nyugágyra tehető puha szivacs például klassz, de két darab három dínárért nem olyan nagyon drága. Arra jutottam, hogy az all inclusive valójában a piáláshoz jó: egész nap ingyen lehet koktélozni vele a büfében. Az alkoholos italok máskülönben nagyon drágák, és mivel boltban sem lehet kapni őket, az all inclusive-felár a legolcsóbb megoldás a mindennapi berúgáshoz.
Problémák
Tunéziában nyaralva két komolyabb kellemetlenséggel kell számolni, az egyik a pénz. Dínárt sem hozni, sem vinni nem lehet, forintot nem váltanak be, eurót viszont nemigen fogadnak el, vagy arra is alkudozni kell. Tehát eurót kell vinni, és azt itt dínárra váltani, lehetőleg apránként, hogy ne sok maradjon a nyakunkon, mert mikor hazamegyünk, a maradékot vissza kell váltani ismét euróra, majd otthon forintra.
A másik kellemetlenség az ivóvíz hiánya, ami a csapból jön, azt nem szabad meginni. Tekintve, hogy otthon is ritkán iszunk csapvizet, ez kibírható, és a közeli szupermarketben lehet is kapni mindenféle üdítőt, ásványvizet, kb. ugyanannyiért, mint otthon. És az utat otthon nem pálmafák szegélyezik…