Miért kellene nekünk is euró?

Szlovákiában 2009-től bevezetik az eurót, Magyarországon talán 2014-től, ehhez a hírhez fűznék megjegyzést, miszerint az euró már most sem csak Európa egy részén érvényes fizetőeszköz, hanem Egyiptomban és Tunéziában is. Mindkét országban van valami helyi buznyák, de ha a szlovák turisták jövő ilyenkor már úgy indítják az alkudozást, hogy az adott áru mennyibe kerül euróban, akkor szinte mindenhol lehetőségük lesz a saját pénzükkel fizetni.

Ezzel sem lesz persze minden problémájuk megoldva. Ahol ki vannak írva az árak, ott többnyire lóerőben (LE – egyiptomi font) vannak kiírva – de az árak feltüntetése csak egy-két helyen jellemző. További nehézség, hogy nem minden utcai árusnak lesz váltópénze euróban is – a szlovák turisták viszont már simán tudnak váltópénzzel készülni, mielőtt Egyiptomba vagy Tunéziába utaznak, ahogy szükség esetén nekünk sem okozna gondot felhalmozni az aprót forintban. És akkor nem kerülnek olyan helyzetbe, mint én a repülőtéren, hogy a pénztárcám szokásos helyére a helyi lóerőket teszem, a másikba a maradék amerikai dollárt, a magyar forintnak meg keresni kell helyet valahol máshol – ők egyszerűen a saját pénzükkel tudnak majd fizetni mindenhol.

Az alkudozás során sem mindegy, hogy miben kell gondolkoznod, mert az arab árusok többsége automatikusan nagyon át akar verni, ami értelemszerűen nehezebb, ha ismert pénznemben nyögi ki az összeget. Például ha a tíz centis aranyozott elefántnak az eladó szerint kétszáz lóerő az ára, itt most még nem sokat mondtam. De ha lefordítom, hogy hatezer-hatszáz forintot kért volna, már mindenki számára világosabb, miért lett sértegetés a párbeszéd vége, az az eladó kérdezte ugyanis, hogy nem süt-e túl erősen a nap, vagy nem álmodom-e éppen. Ugyanaz a kiselefánt a szállodai boltban is kapható volt, érdeklődésünkre az eladó 1600 forintnyi lóerőt közölt nyitó árként, szóval vigyázni kell.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük