Túl drága volt a Vidámpark

Bezárják a Vidámparkot – egy kissé sajnálom, de egyáltalán nem csodálkozom, hogy nem járt oda senki szórakozni. Érthetetlen, miért szabtak meg ilyen magas belépti díjakat ahelyett, hogy azokat a kereslethez és a konkurens kínálathoz igazították volna. Vegyünk néhány példát arra, hogy Zsófival és Noémivel hármasban, egy vasárnap délután elmennénk valahová szórakozni. Zsófi úgyis pont elérte a 90 centit, felülhetne a játékokra a Vidámparkban, de szereti az állatokat és szereti a játszóházakat is. Vagy töltheti a délutánt a nagyszüleinél, mi pedig elmehetnénk kettesben moziba. Melyiket válasszuk?

Az, hogy a Vidámpark kapujában 13 ezer forintot kifizessek, nem igazán életszerű. Nincsenek érvek, nincs olyan játék vagy élmény odabent, ami 13 ezer forint kiadását indokolná. Ha egy árban lenne az Állatkerttel, lehetne mérlegelni, vagy ha egy árban lenne a játszóházakkal, és még parkolni is lehetne, akár rendszeresen járhatnánk oda. Egy békebeli, családi szórakozás lehetne, amilyen az én gyerekkoromban is volt. Még ha van is egy múzeum jellege, ilyen balkáni, lelakott, ócska múzeumi jelleg, de legalább a miénk. A Vidámpark családi tradíció lehetett volna, nosztalgiázás a felnőtteknek, szórakozás egy kisgyereknek – ezt vette el az az idióta, aki a13 ezer forintot kitalálta. Nincs mit csodálkozni azon, hogy becsődölt.

7 thoughts on “Túl drága volt a Vidámpark

  • 2012. október 12. péntek at 09:01
    Permalink

    Valóban ezért zár be a Vidámpark, de pont fordítotva nézed a dolgot. Ennél olcsóbb nem _lehet_ a jegy. Az, hogy hányan veszik meg a 13 ezer forintos jegyet, egy dolog. Ugyanakkor a Vidámpark üzemeltetése abban az absztrakt helyzetben is belekerül x forintba, ha egyetlen látogató kószál körbe-körbe és ül fel sorban, egyesével mindenre, és ez minden egyes látogatóval y forinttal nő. Ugyanakkor, amíg az Állatkert üzemelhet egész évben és rengeteg uniós támogatás kap(hat)ott, addig a Vidámparknak egy viszonylag rövid idő alatt kell kitermelnie működési költségeit és persze egy kanyi támogatást nem kap(hat).

    Kár azt gondolni, senkinek sem jutott eszébe, hogy csökkenteni is lehetne a jegyárakat. A 13 ezer forint (egy háromfős családra) egy számítás eredménye — kb. a minimum, ami mellett még minimalizálható a veszteség.

    Reply
  • 2012. október 12. péntek at 17:51
    Permalink

    Szerintem te nézed fordítva a dolgot, de csak hozzám képest, a vevő helyett az eladó oldaláról. Mindkettő legitim, csak engem az eladó oldala ezúttal különösebben nem érdekelt. Az üzemeltetés költségét nyilván értem, de ettől még lehetne a belépő feleennyi, hátha akkor kétszer annyian mennek be és akkor pont ugyanannyi folyna be – vagy több, például mert a kapcsolódó szolgáltatásokra többet költenének, ugye a mozik nyeresége is a büféből származik. Számok, adatok, és főleg: próbálkozások nélkül erről nehéz vitatkozni.

    Én igazából arra lennék kíváncsi (ha egyáltalán), hogy a döntést a belépődíjról végül is ki hozta meg: a Fővárosi Közgyűlés, tehát valami politikai alakulat, vagy egy független vezető, akit a piacgazdaság törvényszerűségei mozgattak… Hallani arról lehetett, hogy az árusok mindig pampognak – kinek az alkalmazottai voltak ők? Gyanús ez az egész, de utánanézni lusta voltam, csak a belépő nagyságának abszurditására akartam rámutatni.

    Reply
  • 2012. október 12. péntek at 19:45
    Permalink

    http://nol.hu/belfold/bezar_a_budapesti_vidampark

    “A társaság menedzsmentje minden létező tartalékot kiaknázott, további megtakarításra nem lát lehetőséget. A jelenlegi feltételek mellett a cégnek évente 50-150 millió forint fővárosi működési támogatásra lenne szüksége a fennmaradáshoz.

    Az új városvezetés 2010-ben úgy döntött, hogy az 1,1 milliárd forint készpénzkiadást eredményező azonnali bezárás helyett fenntartja a működést még egy-két évig, miközben a határozott idejű bérleti szerződésekből származó kötelezettségeket folyamatosan csökkenti. Az idei évre így 300-400 millió forinttal kedvezőbb pénzügyi pozíciót sikerült elérni. (Két év alatt összesen 360 millió forint támogatást kapott a vidámpark a fővárostól.)”

    Kétszer annyi látogató felennyi jeggyel még mindig csak ugyanannyi bevételt jelent, ugyanakkor minden jobban amortizálódik. Te viszont “idiótának” nevezted azt, aki “kitalálta” a jegyárakat. Holott lehet, hogy nem idiotizmusról, hanem gazdasági kényszeről van szó.

    Reply
  • 2012. október 12. péntek at 20:11
    Permalink

    A kereslet és a konkurenciaharc törvényszerűségeihez akkor is alkalmazkodnod kell, ha gazdaságilag amúgy nehéz helyzetben vagy. A remélt közönség anyagi helyzetét és a konkurencia árait mindenképpen figyelembe kell venned, ez alól semmiképpen sincs mentség. Meg persze az amortizációt is, meg mindenféle más érdekes dolgot is, amit említettél. De ezt a kettőt mindenképpen, itt ez mégis elmaradt, az eredmény a kevés látogató, majd a csőd.

    Az “idióta” jelző nyilván túlzás volt, a belépő árát gondolom valami bizottság határozta meg, amelyikben hülyék dolgoztak… 😉

    Egyébként a belépő árát sokféleképpen meg lehet magyarázni, a lényeg azonban, hogy végül is túl magas lett, és ez a Vidámpark csődjét okozta. Nem?

    Reply
  • 2012. október 12. péntek at 20:37
    Permalink

    Az alkalmazkodás egyik legősibb formája, ha bezársz. Volt egy korszerűtlen, egyre kevesebb szolgáltatást nyújtó vidámpark, ami már nem volt versenyképes. Külső forrásokra lett volna szükség a fejlesztéshez, de az meg nem volt. Meghatároztak egy olyan belépődíjat, ami mellett minimalizálható a veszteség, amíg 1,1 milliárdról 3-400 millió forintra csökkent a park bezárásának költsége. Egyszerűen nem látom az irracionalitást.

    Végig az az alapvetésed, hogy a vételár megfelelő megválasztásával jelenlegi formájában fenntartható a jelenlegi Vidámpark. Ami ebben a formában tuti nem igaz. Pláne, hogy a terület átadása a helyhiánnyal küzdő Állatkertnek — a műemlékek megtartásával — kapásból racionálisabb megoldás. (Ez az alternatíva nem került végül a közgyűlés elé — talán mégis lesz külső befektető.)

    Reply
  • 2012. október 17. szerda at 19:15
    Permalink

    “Meghatároztak egy olyan belépődíjat, ami mellett minimalizálható a veszteség” – a meghatározott belépődíj, a számolás eredménye lett irracionális. Talán rossz volt a kiindulópont, például már miért kellene a fenntartási költségekből kiindulni? A Ryanair vezérigazgatója nyilatkozott, az a cég például kompetitív alapon számol, nem a fenntartási költségekből indul ki, és nyereséges (bár nyilván valahol az a tétel is nyilván szerepel). De az is lehet, hogy máshol rontották el, a lényeg, hogy a végeredmény rossz lett.

    Egyébként nem az az alapvetésem, amit írtál, hanem hogy ezzel az árral a veszteséges működés, majd a csőd biztos volt. Ezt józan ésszel azonnal látni kellett volna, hogy ilyen belépődíjjal a vállalkozás nem lesz életképes. Vagy legalább X év veszteséges működés után mással is próbálkozni, pl. csökkentéssel. Azt nem tudom, hogy ezzel megmenthető lett volna-e a hely, ezt nem állítom, azt viszont gondolom, hogy nagyobb esély nyílt volna rá, ezért meg kellett volna próbálni.

    Reply
  • 2012. november 4. vasárnap at 22:11
    Permalink

    Az utóbbi években már nem a hosszú távú fenntartás volt a cél, hanem hogy olcsóbb legyen bezárni. Ez — a határozott idejű szerződések újra nem kötéssel, szolgáltatás-csökkentéssel — remekül sikerült. A másik, ami miatt szerintem alapvetően téves az alapvetésed, hogy az Állatkertnek nagy szüksége lenne új területre.

    Így vagy úgy, a Vidámpark fejlesztése, szintre hozása, tehát mindaz, ami kéne ahhoz, hogy hosszú távon fennmaradjon már nagyon régóta nem téma (elsősorban forráshiány miatt), így ezt abszolút kár számon kérni bárkin is.

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük