George R. R. Martin: A tűz és jég dala sorozat

Elolvastam a további részeket is, és életem egyik legjobb olvasmánya volt. Minden fejezet egy dráma, elképesztő. Igaz, a második rész még kifejezetten gyér volt: a cím (Királyok csatája) háborúkat ígér, ehhez képest egyetlen csata van a végén. Robb egyáltalán nem szerepel benne, Catelyn viszont főszereplő, de csak utazgat, aggodalmaskodik és járja az ellenség táborait háborítatlanul. Még az újonnan beszerzett testőre is egy sótlan, szótlan nő, aki bulizás helyett inkább csendben megvacsorázik… Daenerys is dögunalom, mert csak vándorol és arra vár, hogy mindenki a királynőjeként kiszolgálja, Jon viszont legalább szép tájakon kirándul a farkasával. Ráadásul elrontja a szórakozást, ha nem a személyiségfejlődés dönti el a meccset: úgy könnyű királynak lenni, ha a feleséged a csata reggelén felhajtja a szoknyáját, és az ellenség vezére azonnal meghal… Tyrion Lannister volt, aki miatt végül is nem hagytam abba az egészet: zseniális, ahogy kavar a királyságban, pont olyan, mint Josh Lyman Az elnök embereiben, mert mindig kiismeri magát és mindig tudja, hogy mi a legjobb megoldás.

A harmadik rész első fele még mindig elég lapos: mindenki csak vándorol fel és alá, végig azt kívántam, kössenek már ki valahol és történjen valami. A könyv második felében aztán négy esküvőt is tartanak, hihetetlen fordulatok vannak, és minden történetszál izgalmas és drámai.

Trónok harca könyvek egymás mellett

A negyedik és ötödik részt angolul olvastam el, hogy gyakoroljak, úgyhogy a lovakkal, hajókkal, sárkányokkal, testrészekkel és ételekkel kapcsolatos szókincsem sokat fejlődött mostanában. Ráadásul innen már végig zseniális az egész: Samwell hajózik és teljes stresszben van, Királyvárban minden csupa dráma, Kisujj praktikái, Arya elképesztő kalandjai… A könyv közepe ül le kissé, amikor furcsa vademberek kavarnak, irgalmatlanul sok az új név, Brienne pedig a változatosság kedvéért ismét bejárja egész Westerost lovon…

Az ötödik rész pedig már hibátlan, egyik történetszál zseniálisabb a másiknál – 1200 oldal, de nagyon szomorú vagyok, hogy véget ért. Meg ahogy véget ért – George R. R. Martin a többinél kisebb cliffhangerekkel, de sokkal lehangolóbban zárta le az ötödik részt.

És persze várom a hatodikat több millió más rajongóval együtt, és én is értékelném, ha 67 évesen inkább élete fő művén dolgozna, mint hogy kisregényekben flame-eljen azon, hogy ki kapja meg a Hugo-díjat… Addig is elkértem a kiadótól az előzmény-kisregényeket, amelyekről majd az olvaslak.hu-n írok, és felmerült a tévésorozat megtekintése is, de amennyire látom, lassú és unalmas az egész, és a könyvhöz kb. semmit sem ad hozzá. Azt a pontot kellene megtalálni, amikortól mozifilmszerűen, gyönyörűen kezdték el filmezni, sőt vetítették is moziban, onnantól már lehet, hogy megérné a szép látvány miatt.

(A kép innen)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük