Az év eleje még sajnos bezárva telt, tavasszal viszont, miután beoltottak minket, szép lassan visszaálltunk azokra a programokra, amiket a járvány előtt is csinálni szoktunk. Nyilván a covid mindig téma volt és mindenre rányomta a bélyegét, hogy vigyázni kell, elkerülni a köhögőket, maszkhordás, home office és harmadik oltás… de májustól kezdve lényegében minden programon részt vettünk, amin járvány nélkül is részt vettünk volna.
A szélesebb környezetünkben sajnos történt néhány szörnyű tragédia (covid és más okból is), ez rossz volt. Viszont megszületett Ádámék második kislánya, illetve Márkék kisfia, ezek jók voltak, és Nóra is január elejére várja a kisfiát. Nekünk pedig lett egy kutyánk.
Mindhárom hobbimban voltak előrelépések, ez is jó volt: immár két osztállyal járhatok kirándulni, jártunk is mindkettővel szorgalmasan, amennyire a járvány engedte őket kirándulni. A koncertfotózáshoz vettem full frame fényképezőgépet (ez persze csak pénzkérdés volt), és fotóztam majdnem ugyanannyi koncerten, mint 2019-ben (úgy, hogy idén csak júniusban kezdtem). Év végén pedig megnyílt az AKH-ban a saját koncertfotós kiállításom. A salsában pedig idén már stabilan haladó szinten táncoltunk, sőt idén már más lányokat is fel mertem kérni táncolni Noémin kívül – sőt két lány engem kért fel egy buliban.
Elolvastam 32 könyvet, ez több mint 2019-ben vagy 2020-ban. A legnagyobb csalódás a Ready player two volt – viszont bármilyen rossz könyv, bevonzott Prince zenei világába: a Deezer szerint benne vagyok Prince rajongóinak felső 1%-ban… pedig csak a legnagyobb slágereit hallgatom. Jó volt viszont a Háromtest-trilógia, hosszú, de érdekes volt látni, végül hová absztrahálta az író a világot. Jó volt az Animal Cannibals életrajz, Tarantinotól a Once upon a time in Hollywood, év végén pedig visszatértem ismét Westerosba, most járok a Trónok harca 3. részénél.
Viszonylag szorgalmasan eljártam futni (65-ször az évben). Tiszteletre méltó, hogy Trychydts minden nap eljár – én azt a célt tűztem ki, hogy minden második nap elmenjek. Ha nincs más dolgom… vagy nincs rossz idő… és van kedvem hozzá… Az lett volna a cél, hogy a 2011-es kilométer rekordomat (401km) megdöntsem, ez végül nem jött össze (373km lett). Könnyebben összejöhetett volna, ha mondjuk május és augusztus között egynél többször is elmegyek kocogni… de persze akkor tért vissza az élet, kirándulások, bulik és nyaralás, kinek volt kedve szaladgálni…
Az év slágere, legalábbis amit a legtöbbször meghallgattam Deezeren, Dua Lipa: Levitating című dala volt. Ez annak köszönhető, hogy amikor a csajokkal együtt hallgatjuk az autóban, minden negyedik ütem végén együtt tapsolunk kettőt, ez tehát egy ilyen családi sláger. Érdekesség, hogy az egész világ szintén ezt hallgatta meg 2021-ben a legtöbbször. De az én saját kedvencem otthon, autóban, dizsiben, illetve koncerten élőben is A csúcson túl volt: